Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-07 / 71. szám

6 NÉPÜJSÁG 1957. szeptember 7. szombat * és „napszámosai” Az almáskert Szeptemberben, mikor utol­só gyümölcseivel búcsúzik a nyár, hatalmas vagonok gör­dülnek ki a felnémeti állo­másról. Bennük gondosan lá­dákba rakva a felnémeti Pe­tőfi tsz büszkesége a jonathán alma indul útnak, hogy mint évről-évre eddig is, meghó­dítsa a külföld piacát. Hamvas pirosságában ott ég a nyári napok heve, hűvös zamatában az ősz ezernyi íze. Mennyi gond, fáradság, baj volt vele, amig a tavaszi menyasszonyi díszbe öltözött fák ilyenné ér­lelték. Mondják, volt rá eset, hogy az almáskert brigádve­zetője, meg a tsz elnöke éj­szaka az egyik fa mellett ta­lálkoztak. Mind a ketten les­ték az időt, .hogy a szokatlanul hűvös éjszaka nem hoz-e fa­gyot magával. S mikor igazán komoly veszélyt jeleztek, ma­guk sem tudják hogyan, de a tsz fele ott volt éjnek idején az almáskertben, hogy meg­küzdjön a faggyal. A fokozott gondosság, fára­dozás érthető. Az alig 200 hol­das, 73 tagot eltartó termelő- szövetkezet fő jövedelmi for­rása ez a 20 holdas almáskert. Jórészt ennek köszönhetik, hogy évről-évre azok közé tar­toznak, ahol a legtöbbet ér a munkaegység. Igaz, keményen megdolgoznak érte, de a fák hálásak, Az idén jó közepes termésre számítanak, ez körül­belül 400 ezer forint jövedel­met jelent, az ossz készpénz­jövedelemnek majd a felét, s az egy munkaegységre eső 60 forint többségét az egységen­ként kiosztott alma adja. Az emberben szinte önkéntelenül támad a gondolat, mi lenne ezzel a csoporttal, ha az egyik évben valami váratlan elemi csapás tönkre tenné az alma­termést. Annál is inkább, mert ellentétben több nagy búzatermelő szövetkezettel, ahol a következő évre tarta­lékolnak, itt erre nem tesznek félre az alma árából. Okosko­dásuk a következő: Nézze, te­gyük fel, hogy most elteszünk — mondjuk — két vagon alma árát. Megcsináljuk ezt hat-hét éven keresztül, aztán tényleg jön valami elemi csapás. Az igaz, hogy akkor megkönnyí­tené a dolgunkat, de az is igaz, hogy a félre tett jövedelemből, ami most csak a mi bevéte­lünket csökkenti, nem csak mi részesülnénk, hanem azok is, akik akkor léptek be. Meghökkentő okoskodás, önkéntelenül is egy nagy csa­lád jut eszembe róla, ahol van nyolc-tíz gyerek, s a legna­gyobbak keresete is benne van már a felépített családi ház­ban. Mi lenne, ha szüleik ha­lála után. úgy1 gondolkozná­nak, a kicsiknek nem jár az örökségből, mert azok nem dolgoztak annyit érte. Ha el­mesélnénk egy ilyen esetet a szövetkezet bármelyik tagjá­nak, megbotránkozna rajta. De mikor róluk van szó, még­is ezt az elvet vallják. 73 em­ber, attól való félelmében, hogy hat másiknak is több jutna majd, önmagát is káro­sodásra ítéli. Míg ezen vitázunk, közben elmondják, hogy nagyon ér­zékeny veszteség volna egy rossz termés, de ha nem is olyan bőségesen, azért lenne mit osztani, mert igyekeznek minél jövedelmezőbbé tenni a többi üzemágat is. A gyümöl­csös mellett — amit már 30 hold új telepítéssel bővítettek — jelentős az öntözött és szán­tóföldi kertészetük. Korai bor­sóból, burgonyából, nyári ká­posztából, paprikából, paradi­csomból már eddig is 180 ezer forint bevételük volt. Év vé­gére az ősszel tervezett 140 ezer forinttal szemben elérik a 200 ezer forintot. A termés javarészét a szerződés értelmé­ben átadják a MÉK-nek, de nem egyszer előfordult, hogy ott volt a leszedett termés és a MÉK nem tudni milyen el­gondolás alapján, nem vette át. Nem estek azért kétségbe, felpakoltak a vontatóra, s Ózdon, Borsodmércsén, Bóta községben értékesítették, ahol híre sem volt a korai zöldség­félének. A kertészet mellett jelentős jövedelmi forrásuk az állattenyésztés is, noha a kis terület mellett elég sok ne­hézségbe ütközik a takarmány ellátás. 32 szarvasmarhájuk van most — ezt a számot még növelik, hogy meglegyen a földhöz viszonyított helyes arány, mert a gyümölcsösben is nagyon kell a trágya, — eb­ből 15 a fejős tehén. Szép pénzt hoz a házhoz a tej, 14 li­teren felül van a fejési átlag — a szerződéses bikaborjú és tinónevelés. Számításuk sze­rint csak a tehenészet 130 ezer forint jövedelmet hoz az idén nem számítva az egyik leg­nagyobb értéket, a trágyát. 11 hízójuk is készen lesz nemso­kára, állattenyésztésük össze­sen több, mint 280 ezer forint jövedelmet hoz az idén. Minden pénzbevételt össze­vetve több, mint 500 ezer fo­rint a nyereség. Ebbe termé­szetesen nincs beleszámítva a természetbeni juttatás, csupán 3*t fi [jés cQtQe|I1y 1 2 3 4 5 I6 7 8 9 10 b 11 m 12 M'3 mr ♦ 15 ßUj16 1 17 18 19 m 20 m 21 \M22 m 23 24 m ö z 25 26 27 m m 28 © 29 m 30 31 32 m33 m 34 m 35 i§p 37 m 38 m 39 “ ID il 42 43 mr 45 46 !H3 47 m mr mr 50 Iskolában Latin órán az egyik diák taliz­mánjával, egy kis majommal játszadozik.' A tanár észreveszi, odamegy és a majmot elvéve így szól: — Mindenki olyan képet állít maga elé, amelyhez hasonlítani szeretne... Ezzel visszamegy helyére és maga elé teszi az asztalra a maj­mot Jó módszer Bemard Shawt, a nagy ír sza­tirikust megkérdezte egyszer egy rendkívül öntelt fiatal költő, ho­gyan terjeszthetné el leggyorsab­ban verseit a nép körében. Mire Shaw így válaszolt: — Csináltasson konfettit a kéz­iratból. Az éber alvó — Mondja, fiatalember, hogy vette magának azt a bátorságot, hogy megcsókoljon, amikor a kertben függőágyban aludtam? — De kisasszony, csak nem sajnálja tőlem azt az egyetlen csókot? — Mi az hogy egyetlen? Ma­gam számoltam hetet, mielőtt még felébredtem... Kétszemközt — Igazgató úr, szeretnék magá­val kétszemközt beszélni. — Hogy-hogy kétszemközt? — Úgy, hogy szeretnék előle­get kérni. Tessék még egyszer szemethunyni... a készpénzforgalom mérlege. Az idén, az előzetes számí­tások szerint 400 ezer forint osztanak ki készpénzben, mi­után kifizették a hiteleket, adót s tartalékolták az alap­szabályban is előírt összege­ket, üzemviteli költségekre, szociális alapra, a tsz osztha­tatlan vagyonának növelésére. Jelentős összeget fordítottak az idén a gazdaság fejlesztésé­re is. Körülbelül 13 ezer fo­rintos költséggel bővítették az öntözéses kertészetet, új ön­töző csatornákat készítettek, 10 ezer forintot fordítottak is­tálló bővítésére, hogy a há­rom új törzskönyvezett tehe­net jobban elhelyezhessék, 70 ezer forintért vettek egy vontatót, pótkocsival. Ekét is szeretnének hozzá venni saját erőből, de eke helyett eddig még csak ígéretet kaptak. 25 ezer forint értékű új épületet vettek át a kertészethez. Gon­doltak tehát a többi üzemág fejlesztésére is, hogy ha való­ban nem üt be jól egyszer az almatermés, akkor is meg le­gyen a tagok részesedése, — ha szűkebben is. összegezve a tsz munkáját, jó lenne, ha sokan gazdálkod­nának a megyében ilyen ered­ményesen. De az igazság ked­véért hozzá kell tenni, azok nélkül a hibák nélkül, melyek itt megtalálhatók. Mert ki gon­dolná például, hogy a megye egyik legjobban dolgozó és legjobban jövedelmező terme­lőszövetkezetében napszámo­sokat csináltak önmagukból a tagok. Mert ez történt, amikor két ember ösztönzésére beve­zették az órabéres munkát. Még pedig az órabér és a mun­Én nem tudom ki hogy van vele, de nekem felborzolódik a hátamon a szőr, mikor a te­lefon hosszas kísérletezés után végre nem kapcsol mellé, a hívott fél nem beszél mással és én megkönnyebülten be­mondhatom a kagylóba, hogy teszem azt, Kovács kartársat kérem. Ekkor azonban ahe­lyett, hogy odahívnák egy in­diszkrét hang elkezd káde- rozni, hogy ki keresi és mi­lyen ügyben és érzem a hang­ján, hogy azt is szeretné meg­tudni, hogy hányas a nyakbő­ségem, mi a kedvenc ételem, voltam-e kanyaróban és szere- tem-e a sajtot. Persze ilyenkor az ember mondhat bármit, az illetőt úgyis odahívják, mert a kér- dezősködésnek semmi gyakor­lati jelentősége sincs, csupán csak a tisztelt telefonáló hir­telen feltámadt kíváncsiságát kell kielégíteni. Mindezt csak azért regéltem el, mert evvel az átkozott ki keresi kérdéssel egyszer én nagyon megjártam. Akkortályt már két és félnapja halálosan szerelmes voltam Erikába és tudtam, hogy ez a szerelem még a síron túl is tart. Erika egy vállalatnál volt Valami. No már most! Az ugye csak természetes, hogy ilyen álla­potban az embernek napköz­ben sokszor olyan fontos dol­gok jutnak eszébe, melyeket az imádott lénnyel feltétlenül és azonnal meg kell beszélni. Mert ugye reggel nem volnék képes hozzákezdeni a munká­hoz, amíg meg nem tudtam, hogy Erika hogy aludt és mit álmodott. Délben meg kell tudnom, hogy hogy érzi magát, nem fáj-e a feje, vagy a gyom­ra. Ilyenkor nem árt két órán­kaegység számolás egyáltalán nem szerencsés keverékét: 10 óra kaszálás 1,2 munkaegység• S ezt beírják annak is, aki 10 órát kaszált, meg annak is, aki csak ott volt a kaszálásnál. De ugyanígy, az együtt töl­tött órák száma szerint írják be a munkaegységet minden­kinek, akárhogyan dolgozott. Akad nem egy ember, aki már látja igazságtalanságát ennek, hiszen nem is kell hozzá sok élettapasztalat, hogy tudja, nem végez 10—20 ember egy­forma munkát, hiszen ereje, tapasztalatkora kettőnek sem teljesen egyforma, de azért kitartanak mellette saját ká­rukon is. Mert okozott kárt már is, az új elszámolás. Az igazsághoz tartozik, hogy a munka minősége nem romlott, amit csinálnak, azt jól csinál­ják. A hiba ott van, amit az órabéres lassú munka mellett nem csinálnak meg. Például a krumpli kapálására nem ju­tott elég idejük, 100 mázsa he­lyett csak hatvan termett. Ta­gonként legalább 50 forint kár. Ha azt számítjuk, hogy hol­danként 20 család évi krumpli­fogyasztásának megfelelő mennyiség ez, a kár még na­gyobb. Egyenlőre az a vélemény, hogy még zárszámadásig így dolgoznak, remélhető, hogy zárszámadás után felülkere­kednek a józanul számító em­berek, s ismét visszatérnek az igazságos elosztáshoz, ami nél­kül — maguk is be fogják lát­ni a saját kárukon is, — nem vezethet felfelé az út úgy, mint eddig. — deák — VISSZINTES 1. Hol van az a sziget, ahová IV. Béla menekült a tatárok elől? 11. Egyenes fa, ide fogják a lo­vakat. 12. Indulatszó, oroszosán. 13. Fehér fém. ló. Erdélyi folyó. 15. AF. 16. Poharazgatva más szóval. 20. Igevégződés harmadik személyben. 21. Vissza: öreg bá­csi kedveskedve. 22. Káposzta fajta. 23. Les betűi keverve. 25. Lassacskán jár kél — régiesen. 28. H-val: pengető hangszer. 29. Nem a ti uraságtok. 30. Vájjon kitalált? 32. Mindent elöntő fo­lyadéka. 34. Tönkretesz. 35. ÄÄI. 36. Após régiesen. 38. Vissza: északmagyarországi bányaváros. 39. Betűt vet, 41. Ideges mozgá­sokat végző, 44. Háziállat. 45. Lápok növénye. 47. Befelé régie­sen, vagy mássalhangzó fo­netikusan. 48. Róka Sándor. 49. Nem főnév! 50. A vörös tenger egyik odalán! FÜGGŐLEGES: 1. A legfurcsább nevű román királynő (nem olcsó motor)! 2. Fel németül. 3. Lúd mássalhang­zói. 4. Spanyolország egyik tar­tományába. 5. Alaposan ismer. 6. Angyal németül. 7. A focimeccs célja. 8. Albán államférfi. 9. Olasz folyó. 10. Becézett Aladár. 16. Nem kereskedelmi érték. 17. A cselekvés rúgója. 18. Nem valódi, 19. Neves magyar humorista. 21. Ezzé képezi a madár a fa törzsét. 24. Váráról híres Salgótarján kör­nyéki kirándulóhely. 26. Majd­nem nyír, 27. Vissza: szűk néme­tül. 28. Vissza: király fonetiku­san franciául. 31. Tóth Árpád. 33. Régi híres futbalistánk volt. 36. Helyhatározó rag, 37. AT. 40. Gyors ütemben mozgat, (áram teszi). 42. Vissza: majdnem béna. 43. Vissza: ért latinul, közismert szó. 44. ... centrikus, mindent maga körül forgónak tekint. 46. Igen oroszul. 49. IT. ka reggel a vállalatnál a szo­kásos fontoskodással bejelen­tette a fontos telefonhívást, én pedig tíz órakor feltárcsáz­tam azzal az elhatározással, hogy ma végre férfi leszek é& amit eddig személyesen nem mertem megmondani, most bevallom, hogy halálosan sze­retem és ha neki is úgy tet­szik, elveszem feleségül. Ért­hető izgalommal vártam, hogyr felvegyék a kagylót. Na végre. Jákói kartársnőt kérem. Ki keresi? Te jóisten! Nem jut eszembe hogy miben egyeztünk meg, s a nagy idegességtől egy úf vállalat nevet sem tudtam ki­bökni. Mindegy! Úgyis meg­tudják, hogy ki az a Kovács Ferenc, ha Erika nemsokára Kovács Ferencné lesz. — Kovács Ferenc keresi — mondtam büszkén. — Honnan kérem? — Innen a postai nyilvános telefonállomásról — feleltem. A drákói szigorúságú kar- társnő ellentmondást nem tű­rő hangon jelentette ki: — Jákói kartársnő nem ér rá és különben se tessék a te­lefont feltartani, mert egy rendkívüli fontos hívást vár a Gázlámpaügyi Minisztérium helyi kirendeltségétől, — & máris egy éles kattanás jelez­te, hogy a túloldalon lecsap­ták a kagylót. Én pedig ott álltam, kezem­ben a süket telefonnal, me­lyet jogos lelki felindultsá- gomban darabokra törtem és elhatároztam, hogy lelki nyu­galmam háborítatlanságának fenntartása érdekében a jövő­ben csak olyan nőknek udva­rolok, akiknek saját telefon­juk van. ként beszélgetni, de legalább minden étkezés előtt három­szor belesuttogni a kagylóba, hogy szeretem, mert ez fris­sen tartja a szerelmet, mint a pempőkrém az arcbőrt. Erika azonban szigorúan a telkemre kötötte, hogy vigyáz­zak nagyon a telefonnal, mert annál a vállalatnál, ahol ő Valami, nem szeretik, ha hi­vatalos idő alatt magánbeszél­getéseket folytatnak. Ezért hát egy ragyogó mód­szert találtam ki. Feltárcsáztam Erika szá­mát. — Ki keresi kérem — szólalt meg a drót végén a megszokott indiszkrét hang, mikor be- mondtam Erika drága nevét. — Én — akartam mondani, de rájöttem, hogy Erika utasí­tásai szerint ez nem jó és ez­ért így szóltam: — A Sóhajbegyűjtő Vállalat­tól Lebeda Ferenc fődiszpé­cser — mondtam és a hang rögtön nyájassá változott és tisztelettudóan rebegte: — Azonnal hívom a kartárs­nőt, egy kicsit azonban várnia kell, mert éppen átszaladt a város másik végére, de azért szaladok és idehívom. Amikor Erika hangja fel­csilingelt a telefonban, gyorsan elmondtam a tényállást, tehát hogy most ne szólítson Franci- kámnak és beszéljen valamit a sóhajbegyűjtésről. Aztán be­suttogtam a telefonba, hogy nagyon bájos volt tegnap, épp ezért ma este várom a szo­kott helyen. Másnap a szokásos ki keresi kérdésre a Rakétaűrhajózási Társulat nevében kértem az én aranyos Erikámat és termé­szetesen adták. Erikát ezen a héten keresték még a Pattogatottkukorica Kiszerelő Tröszttől és adták, a Vízdesztilláló Kombináttól és adták, az Alsóbükki Állami Operaházból és persze adták... Közben Erika tekintélye az állandó telefonhívások miatt egyre nőtt. Elterjedt róla, hogy nagyon sokat dolgozik, hogy nélkülözhetetlen, kiírták a faliújságra, felemelték a fi­zetését és felterjesztették ok­levélre. A dolgot olyan tökély­re fejlesztettük, hogy előző nap már megmondtam neki, hogy másnap milyen vállalat nevében keresem. Ilyenkor Erika reggel barázdásra rán­colt gondterhelt homlokkal je­lentette be, hogy ma egy rend­kívül fontos telefont vár ettől és ettől a vállalattól. Az egész szoba leste a telefont, mert Erika felhős arcáról lerítt, hogy egy életbevágóan fontos népgazdasági szempontból is döntő telefonbeszélgetés előtt áll. Egy nap aztán megegyeztünk Erikával, hogy holnap a Gáz­lámpaügyi Minisztérium helyi kirendeltségéről keresem. Eri­WWVWS N ÍGY SZÜLETIK A SLÁGER . . .

Next

/
Thumbnails
Contents