Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)

1957-09-07 / 71. szám

1957. szeptember 7. szombat NÉPÚJSÁG 7 Teljesítménybérezéssel Jól mulattak Poroszlón a terv is a munkafegyelem megszilárdításáért Az ellenforradalom fegyve­res leverése és az üzemek ter­melési rendjének helyreállítá­sa után egyre inkább előtérbe került, hogy a népgazdaság minden termelési ágában el kell érni az ellenforradalom előtti színvonalat, illetőleg a munka racionálisabb, éssze­rűbb megszervezésével bizto­sítani kell, hogy a termelé­kenység túlszárnyalja az el­lenforradalom előtti színvona­lat. Az ellenforradalom demagó­giája, a gazdasági életben is sok zavart okozott és külön­féle káros nézetek kialakulását hozta magával. A termelés megkezdésekor az üzemek je­lentős részében, az ellenforra­dalom után kialakult és ne­hezen áttekinthető gazdasági helyzet miatt a dolgozók, de a vezetők sem látták vi­lágosan azokat a tennivalókat, amelyek a termelést, de főleg a termelékenység alakulásá­ban, a rend helyreállítását •eredményezték. Később a múlt hiányosságai megszünte­tése céljából intézkedéseket hozott az ipari dolgozók bér­helyzetének megjavítására, ugyanakkor rendelkezés je­lent meg az üzemek munka­erő szükségletének racionális felmérésére is. Éppen a tisztánlátás hiányosságára mu­tat — elég jelentős területen — az a tény, hogy a rendelkezé­sek végrehajtása — kivéve a béremelési intézkedéseket — meglehetős vontatottsággal ha­ladt előre. Az egri Autóipari Forgácso­lógyár 1957. évi tevékenységét tervezve, elsőrendű feladatunk volt, hogy felmérjük azokat a lehetőségeket, amelynek bir­tokában elkészíthettük a vál­lalat 1957. éves termelési, ön­költségi tervét, különös tekin­tettel a rendelésállomány, va­lamint az anyag és energia el­látás helyzetére. Már az év el­ső hónapjában megállapítot­tuk, hogy az üzem gazdaságos működtetése csak abban az esetben válik lehetővé, ha a létszám megállapításánál a meglévő anyagi lehetőségekre építünk. Ezért már január hó­napban végrehajtottuk a 15. számú kormányrendeletet, fel­mérve a munkaerő szükségle­tet. Már a részlettervek össze­állításánál kiderült, hogy a termelékenység elérése és a kormány által engedélyezett bérszínvonal biztosítása, csak abban az esetben lehetséges, ha az üzem feltétlenül meg­marad a legfejlettebb bérezési forma, a teljesítmény bérezés mellett. Nagyrészben ennek köszönhető, — ennek a terv­nek a megvalósításának — az az eredmény, hogy vállala­tunknál az egy főre eső terme­lési érték már az első negyed­évben 30 százalékkal növeke­dett, az előző év harmadik ne­gyedévéhez viszonyítva. Az üzemi rend helyreállítá­sánál, darabbérezési rendszer újbóli megteremtésével nagy szerepet játszottak azok a kommunisták, akik az elmúlt év tapasztalatait helyesen ér­tékelvé elsőnek indítványoz­ták, sürgették a teljesítmény­bérezést. Az üzem pártszerve­zete és szakszervezeti bizott­sága már január hónapban javaslatot tett igazságos, az egyéni érdek és a helyi adott­ságoknak megfelelő teljesít­mény bérezési, anyagi és lét­számnorma rendszer megte­remtésére. Különösen akkor járt ez jó eredménnyel, ami­kor a KISZ szervezet fiataljai kezdeményezésére munkaver­seny indult az önköltség csök­kentése és az eddiginél na­gyobb arányú anyagtakarékos­ság megvalósítására. A mun­kaverseny eredménye lett, hogy a vállalat első féléves termelési tervét 104.5 száza­lékra, első félévi eredmény- tervét pedig 116 százalékra teljesítette. Ma már a dolgozók mind szélesebb rétege foglalkozik az önköltség csökkentésével, mégpedig azért, hogy az elért eredmények alapján az év végi nyereségrészesedés minél na­gyobb legyen. Az első félév ta­pasztalatai alapján a kitűzött termelési feladatok teljesítése mellett most a fő cél üzemünk­ben a minőség javítása és a termelési költségek további csökkentése. E cél érdekében főleg az újítómozgalom újjá­élesztése és a minőség javítása fontos feladat. Tehát nagyon szükséges, hogy az újító moz­galomról ne ' feledkezzünk meg, ez az anyagtakarékosság legfontosabb alapja. Az elért eredmények mellett szólni kell a hibákról, elősor- ban a munkafegyelemről. A város, illetve a megye terüle­tén azonos szakmákban lénye­gesen eltérő'bérviszonyok vol­tak, ez fegyelmezetlenséghez vezetett, s amíg ezeket meg nem szüntetik, nem lesz teljes a fegyelem. A dolgozók egy- része gyakran változtatja munkahelyét és ez az üzemek termelésében károsan érezteti hatását. Reméljük a nemrégen megjelent kormányrendelet, mely a teljesítménybéreket állította vissza, megszünteti j ezt az állapotot. Most legfontosabb felada­tunk a jövő év termelési ter­vére felkészülni, ezen belül biztosítani azokat a feltétele­ket, melyek a nagyobb ered­mények eléréséhez szüksége­sek. így pártszervezeteinknél a politikai oktatás megindulá­sával is elő kell készíteni a jövő évet. Beszélni kell a dol- zókkal, kérni javaslataikat, kezdeményezésüket a vállalat- vezetés munkájához, a tervek előkészítéséhez és azok vég­rehajtásához. Nagyon fontos a szakmai továbbképzés is. Befejezésül tanulságként né­hány gondolat. Napjainkban, amikor csakis a baráti álla­mok segítségével tudjuk nép- gazdasági helyzetünk egyen­súlyát visszaállítani, minden lazaságot meg kell szüntetni. Alapos, gondos, gazdaságosan elkészített terveket, erélyes határozott intézkedéseket kell hozni. A bér és önköltségben jelenleg mutatkozó arányta­lanságokat és kiugrásokat nor­mális szintre kell csökkenteni, így is segíteni az ellenforrada­lom által okozott több milli­árd forint értékű kár meg­szüntetését. Nagy János Egri Autóipari Forgácsológyár igazgatója A NÉPÚJSÁG szerkesztőbizottsága szeptember 22-én Egerben NÉPÚJSÁG NAPOT RENDEZ PROGRAM: Délelőtt 11 órakor a Gárdonyi Géza Színházban: Rendkívüli kiadás Vidám zenés kabaré két részben ÍRTÁK: GYURKÓ GÉZA és HERBST FERENC Közreműködnek a Gárdonyi Géza Színház művészei, az Eger tánezenekar és a Honvéd helyőrség 15 tagú fúvós jazz-zenekar MEZEI ÉVA A műsort szeptember 23-án. este 7 órai kezdettel megismételjük ! A megye ma gá n motor o sai ua k első háztömbkörüli versenye a NÉPÚJSÁG vándorkupáért. Este 9 órakor a PARK SZÁLLÓ összes termeiben Délután fél 4 órakor : A Népújság Kiadóhivatala a múlt vasárnap Poroszlón nagy­sikerű bált rendezett. A szépségverseny első helyezettje Te- lekes Erzsébet, a Kiadóhivatal vezetőjétől átveszi az egri Ál­lami Áruház által ajándékozott első díjat. Késő éjszakáig kellemes han­gulatban tán­coltak a po­roszlói fiatalok. Olvasd! Terjeszd! a népújságot BÚTORÁT egy életre [veszi Jól jár, ha ,rendelését VÁRADINÁL teszi! Eger, Ceglédi út 14. cd szép ismeretlen GOMBAI BÉLA a rendezett családi otthonban felesége ol­dalán elégedetten, mondhatni boldogan élt. Erre az egész derűs tájra csupán Bélának az időtől való félelme vetett ár­nyat. Nem nagy árnyékot, csu­pán egészen kicsit. De egy kis öröm vagy már az öröm vá- rása is elsodorta a kellemet­len, nyomasztó érméseket. És miért ne? A hivatalban is be­csülik nemrég nevezték ki csoportvezetőnek. S az válto­zatosságot hozott a munkájá­ban. Néha vidékre kellett utaznia. Egyik útja alkalmából kü­lönös kalandja támadt Gom­bainak. Későn délután érke­zeti^ vidéki városba. Először járt itt. Meglepte a város szépsége, a szűk, domboldal­nak szaladó kacskaringós ut­cák, az ódon házak. Mélázva sétált a városban és azon tű­nődött, milyen érdekes, ő itt teljesen idegen, nem ismer senkit... Figyelte az embereket s úgy tűnt, hogy az arcuk, a testalkatuk is más, mint a fő­városban. A szálloda újabb meglepetés okozott. Szerény tapasztalatai után a vidéki szállodákra, mint piszkos, ho­mályos, savanyúszagú épüle­tekre emlékezett, ahol az em­ber útálkozva fekszik a szürke ágynemű közé, hogy azután rosszul aludjon és másnap so­káig mosakodjék. Ez a szállo­da azonban, egészen más volt. Egy csendes, villaszerű házak­kal szegélyezett utcában állt. Mikor belépett a fényesen megvilágított, szőnyegekkel, bőrgarnitúrákkal berendezett hallban, a portás éppen franci­ául beszélt valakivel. Tökéle­tes udvariassággal fogadták. S ő érezte, hogy egy kicsit elfo- gódott. Szobájába érve, szem­ügyre vette a berendezést, s azt kifogástalannak találta. Él­vezettel mosdott meg előbb langyos, majd hideg vízzel. Azután elmerülten nézte ma­gát a tükörben. Élénk fényes szemeket, markáns vonásokat, kissé alacsony, de egyenlete­sen domború homlokot látott. A halántéka körül előkereste az ősz szálakat és előnyösen széjjelfésülte. Gondosan átöl­tözött s elindult a szálloda halijába. A zene hangjait kö­vetve eljutott az étterembe. Az egyik oszlop melletti asz­talhoz ült és szétnézett. A nagy terem újonnan volt fest­ve. Két üvegdíszekkel teleag­gatott csillár ontotta a fényt. A bejárattal szemben egy do­bogón, jólöltözött cigányzené­szek muzsikáltak. A dobogó mellett zongora állt. Egy va- lószínütlenül sovány, hajlott­hátú fiatalember forgószéken ülve kottákat lapozgatott. Az egyik asztalnál három fiatal­ember egy erősen festett, széparcú lányt ült körül. Ok voltak a leghangosabbak. Mindhárom férfi egyszerre beszélt. Az egyik — kicsit már ittas lehetett — széles mozdulattal ellökte magát a széktől, felállt és szinte rábo­rulva a lány asztalon nyugvó kezére cuppanós csókot nyo­mott rá. AZ ÉTTEREM kertrenéző oldalán nyitva állt az ajtó. A tárt ajtóval szembeni asztal­nál Gombai egy 25 év körüli nőt pillantott meg. Egyedül ült. Ovális barna arcát — amely a kiugró arccsontok és kissé ferdevágású szemek mi­att keletiesnek tűnt — hosszú fekete haj keretezte. Állát te­nyerébe hajtva, a kertbe né­zett. Gombai cigarettára gyújtott és átadta magát a hirtelen tá­madt különös hangulatának. Harminckét éves vagyok. Tisz­tes családapa, — gondolta. Reggel fél hétkor kelek, azu­tán be a minisztériumba, számlák, ügyiratok, megszo­kott kollegák. Otthon a gyere­kek, Éva, néha vendégek, ki­ruccanás moziba yagy szín­házba, s másnap újból élői­ről... Alig mozdultam el a la­kástól a minisztériumig vivő útvonalról. Mintha hetije­gyemre az engedélyezett útvo­nallal együtt egész életem út­vonalát is berajzolta volna va­laki tintaceruzával. S közben a világban is zajlik az élet. Párizs, London, Róma. Óriási kereskedő házakban milliós üzleteket kötnek. Fényes ter­mekben diplomaták tárgyal­nak a világ sorsáról. Szép lá­nyok indulnak boldog légyot­tokra. Vagy egy másik világ. Délamerika. (A térképen ha­sonlít Afrikához). Ósi orszá­gok, Peru. A fővárosa... Bo­gota? vagy Lima? Nem is tu­dom biztosant Csinos katona­tisztek lázadásokat szerveznek a kormányelnök ellen, s köz­ben szerenádot adnak egy gyönyörű, barnabőrű lánynak. Más kép villan a szeme éllé. Egy pompásan kivilágított koncert termet látott. Fekete ruhában, frakkban a világhírű zongoraművész, amint éppen meghajtja fejét a tomboló kö­zönség előtt. Majd hátrasimít­ja hosszú, hullámos haját. A lányok és az asszonyok a te­remben izgatottan összesúg­nak... S ez a zongoraművész nem más, mint ő... Béla Gom­bai. Miért is ne? Miért ne le­hetne? Hiszen sohasem pró­báltam zongorázni, hátha nagy tehetség veszett el bennem. Az arca kipirult, szájpadlása kiszáradt. Nem nagyon mélyen a nagy művész szerénységé­vel méltóságával meghajolt a szemben lévő fali tükör felé. GOMBAIT két asztalsor vá­lasztotta el a szép ismeretlen­től, ahogy magában mindjárt elnevezte. Milyen titokzatos ez a nő, gondolta a ritkán fo­gyasztott bortól és a roman­tikus gondolattól kissé meg­részegedve. Egyedül ült az ét­teremben. Ki lehet ez az asz- szony? Mintha bánatos lenne. Talán külföldi. Messzi ország­ból jött. Bizonyára művésznő, aki csendben, egyedül akarja tölteni az estét. Mire gondol­hat most? Merően nézte az asszonyt. Milyen furcsa, jutott eszébe. Az ember sok érdekes találkozást szalaszt el azzal, hogy érzéketlenül elmegy min­den kinálkozó alkalom mel­lett. Az asszony most Gombai felé fordította tekintetét. So­káig nézték egymást, azután a szép ismeretlen kicsit rán­dított a vállán és egy újával a vállára dobta hosszú hajfürt­jeit. A zenekar vontatottan játszott, a vendégek hazafelé szállingóztak. Éjfélre járt. Gombai gyorsan megivott még egy pohár bort, majd a szesz­től kölcsönzött bátorságából merítve felállt és kissé bizony­talan léptekkel elindult a szép ismeretlen felé. Az asztalnál meghajtotta magát és bemu­tatkozott, — Látom egész este egye­dül... én is egyedül vagyok... ha nem zavarnám... Az asszony felhúzott szem­öldökkel, kíváncsian hallgatta a férfit — Tessék ha egyedül van... üljön le. Béla közelebb húzta a székét az asszonyhoz. Egy kicsit meglepődött, amikor közelről szemügyre vette a nőt. így már r.em 25 évesnek, de 35-nek látszott. A szép is­meretlen sűrűn pislogott és ilyenkor táncba kezdtek a sze­me körüli szarkalábak. Orr- cimpáitól kezdve a szája szeg­letét érintve két barázda hú­zódott az arcán. Beszéd köz­ben láthatóvá vált szabályta­lan, barnával keretezett fog­sora. Hajába kétoldalt hosszú, ősz csíkok vegyültek. A felfe­dezés Gombait meghökkentet­te, de azért nem vonult visz- sza. Kis szünet után így szólt: — Egész este azon gondol­kodtam, ki is lehet maga? Őszintén megvallom el is ne­veztem magamban szép isme­retlennek. Az asszony keser­nyésen elmosolyodott, de a férfi ezt nem vette észre. Arra gondoltam — folytatta Gom­bai — hogy egy művésznő, aki pár órát egyedül akar tölteni, vagy egy titokzatos asszony, akinek valami nagy bánata van. EGYSZERRE kitárult a konyhára nyíló csapóajtó. Alacsony, hízásnak indult férfi hajolt ki a terembe. — Anyukám készülj — szólt oda az asszonynak — kabátot veszek és mehetünk. Az asz- szony felállt. — Jó éjszakát, mennem keli — mondta gyorsan és eltűnt a csapóajtó mögött. — Fiatal legényke — a kenyeresfiú — járta a termet a kis kenyeres- kosarakat szedegette össze. Közben nagyokat ásított. Gombai asztalához érve hun­cutul elmosolyodott. — Margit néni már megint eljött, mert tetszik tudni, ha Lakatos úr egy pár napig ké­sőbb megy haza és kevés pénzt visz, akkor Margit néni eljön az uráért és hazaviszi. — Ki az a Lakatos? — Hát nem tetszett látni? Aki az előbb kinézett. A fő­pincér. Gombai Béla meredten né­zett maga elé, arca lángvörös­re vált, valami köszönésfélét dadogott és kibotorkált a te­remből. SALAMON PÁL

Next

/
Thumbnails
Contents