Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-04 / 70. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. szeptember 4. szerda. Stegyven év távlatúdéi PETROGRAD, 1917. JÚLIUS 1917. július 3-án Petrográd viborgi kerületében tüntetés kezdődött az Ideiglenes Kormány ellen. Kezdetben a tüntetők élén az 1. számú géppuskás ezred katonái jártak. Az ezredgyűlésen síkraszálltak az azonnali fegyveres felkelés kirobbantása mellett és megbízottaikat a gyárakba és a laktanyákba küldték. Az ezred katonái géppuskával felszerelt gépkocsikon a Szovjetek össz- oroszországi Központi Végrehajtó Bizottságának épülete elé hajtottak. „Minden hatalmat a Szovjeteknek!” „Le a háborúval!” „Pusztuljon a burzsoázia gépfegyverünk tüzétől!” „A géppuskások után egyre több más ezredben katona vonult.” Este Petrográd valamennyi kerületében forróhangulatú gyűléseket tartottak. Mindenütt egyhangú határozat született: Minden hatalmat át kell venniök a Szovjeteknek. Ebben az időben tanácskozott a bolsevikok petrográdi konferenciája is. A géppuskás ezred képviselői megjelentek a konferencián és kijelentették, hogy készek harcba szállni az Ideiglenes Kormány ellen. A Bolsevik Párt Központi Bizottsága akkor a fegyveres felkeléssel szemben foglalt állást, mert ezt még időszerűtlennek tartotta. Az országban még nem érett meg a forradalmi felkelés ideje, a falvakat még nem készítették elő, hogy időben támogassák á petrográdi munkások és katonák forradalmát. Ilyen körülmények között a fegyveres harc időelőtti kirobbantása csupán az ellenforradalmárok malmára hajtaná a vizet és lehetőséget adna, hogy támadásba lendüljenek — hangoztatták a bolsevikok. A petrográdi bolsevikok konferenciája félbeszakította a munkáját és tagjait szét- küldte a gyárakhoz és csapatokhoz, hogy távoltartsák a tömegeket a felkeléstől. A mozgalmat azonban már nem lehetett megállítani. A tömeg mindent elsöprő erővel hömpölygőit az utcákon és tereken. Ekkor a párt elhatározta, hogy élére áll az ösztönös mozgalomnak a békés, szervezett keretek közé szorítja. Júírta: I. ALEKSZANDROV lius 4-én kezdődött a békés tüntetés, mely a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót hangoztatta. A tömegben nemcsak petrográdi munkások és katonák vonultak fel, hanem a környező falvak és városok munkásai, matrózai is. A város minden részéből többezres csoportok indultak a bolsevik párt központi bizottságának épülete felé. Itt Lenin, Szverdlov és a párt más vezetői üdvözölték a tömegeket.. Innen a tüntetők a Szovjetek Oroszországi Központi Végrehajtó Bizottságának ülésére siettek. A tüntetők küldöttei átadták a tömeg követeléseit: a szovjetek vegyék kezükbe a hatalmat és számoljanak le az imperialista burzsoáziával. Míg a munkások és katonák a hatalom átvételéről tárgyaltak, addig az árulók már a kormánnyal egyezkedtek, hogy vérfürdőt rendezzenek a békés tüntetők között. Polovcev tábornok, a petrográdi katonai körzet parancsnoka megkezdte a „rend helyreállítását.” Reakciós csapatokat vettetett be a tüntetők ellen. Az utcák vérben úsztak. A burzsoázia fegyveres harcban akart leszámolni a forradalom erőivel. A burzsoázia a júliusi tüntetés leverése után a mense- vikek és eszerek segítségével vad bosszú-hadjáratot indított a párt, a bolsevikok, a forradalmi munkások és katonák ellen. Július 5-re virradó éjjel a junkerok szétrombolták a Pravda szerkesztőségét. Július 7-én pedig megjelent az Ideiglenes Kormány rendeleté Lenin letartóztatásáról. Vlagyimir Iljics illegalitásba kényszerült. Július 12-én az Ideiglenes Kormány törvényt hozott a halálbüntetések bevezetéséről a fronton. A júliusi események a forradalom békés fejlődésének utolsó próbálkozását jelentették azon az úton, hogy a szovjetek megegyezés alapján vegyék kezükbe a hatalmat. Az ország politikai helyzete jelentősen megváltozott. Megszűnt a kettős hatalom, mert minden erő a burzsoá Ideiglenes Kormány kezében volt. A forradalom fejlődésének békés időszaka befejeződött. Most már az imperialista diktatúra elleni fegyveres felkelés került napirendre. „Végérvényesen szertefoszlott minden remény az orosz forradalom békés fejlődésére — írta Lenin 1917 július 10-én. — Az objektív helyzet az: vagy a katonai diktatúra győz minden téren, vagy a munkások fegyveres felkelése arat győzelmet...” (Lenin Művei. 25 köt. 184 óllá). A júliusi események fontos politikai tanulságul szolgáltak a dolgozó tömegek számára. A megváltozott körülmények új taktika kidolgozását követelték a párttól. A párt VI. kongresszusa, Lenin útmutatásai nyomán megszabta az új taktikai elgondolásokat, amelyek harcba szólították a munkásosztályt, az imperialista burzsoázia elleni fegyveres harcra. Ez történt 1917. júliusában Petrográdon... ERŐSÖDNEK A SZOVJET- JAPÁN KULTURÁLIS KAPCSOLATOK A Szovjetunó Vöröskeresztjének meghívására japán orvos küldöttség tartózkodik a Szovjetunióban. A küldöttség tagjai megismerkednek a szovjet egészségvédelem szervezetével, intézményeivel, tanulmányozzák a legkorszerűbb szovjet gyógyító és gyógyszer előállító módszereket. EGY ANGOL MATRÖZ ÉLETÉÉRT Nemrégiben egy angol gőzös futott be Archangelsk kikötőjébe. A hajó egyik tengerésze súlyos tüdőgyuladásban megbetegedett, A kapitány a kikötő orvosához fordult, aki igen gondos kezelésben részesítette. Néhány napos kezelés után gyógyultan hagyta el Szerkesztői üzenetek $ flankóczi Sándor Poroszló, Győri László Adács, Bozó Barnabás Szentdomon/ios: Panaszos levelüket továbbítottuk az illetékesekhez, reméljük válaszuk hamarosan megérkezik és erről Önöket mielőbb értesíthetjük. Klucsik József, Petőfibánya: Úgy érezzük leveléből, hogy a lőrinci vendéglősre tett panasza már személyi ügy. Sajnos nem áll módunkban dönteni: Logyik- nénak, vagy Klucsik elvtársnak van-e igaza. Mindenkinek joga van panaszával az újsághoz fordulni és ezért nem érhet senkit bántódás, azt természetesen elvárjuk az emberektől, hogy mindig a legigazabbat írják. Iía úgy találja, hogy a kért sör mennyisége kifogásolható volt, panaszával forduljon a Vendéglátóipari Vállalat vezetőségéhez, bizonyára készséggel meghallgatják. Páka György, Verpelét: Azokat a dolgozókat, akiket hivatalból helyeznek át, — mert munkájuk így kívánja — azokat kü- lönélési pótlék illeti meg. Esetében valóban nem jár különélési díj, mivel nem áthelyezésről, hanem új munkavállalásról van szó. A másik kérésére még nem tudunk választ adni, amíg az gyen türelemmel, amíg az EMÄSZ ügyét megvizsgálja és megmondja, jogos volt-e a kikapcsolás. a kórházat. Hazájából levelet írt a kórház dolgozóinak: „Egyetlem országban sem tapasztaltam olyan nagy figyelmet a külföldi tengerészek iránt mint a Szovjetunióban. Soha nem felejtem el a vendégszeretetet. SZABADKAI BARACK A NYUGATEURÖPAI PIACON Az idén Szabadka, környékén is kitűnő termést adott a barack. Becslések szerint mintegy 300 vagon baracktermés körülbelül 100 millió dinár tiszta jövedelmet jelentett a termelőknek. A termés több mint felét a nyugateurópai piacok vették át. Szabadka környékéről július végén minden nap teherautón szállítottak friss barackot Bécsbe. } a eznisTa mmm ÉLETEBÖL NINCS MEGJEGYZÉSEM A z interkontinentális rakéta ügye ma Nyugat két- ségkívül legnagyobb szenzációja. A kezdeti, itt-ott tapasztalható kétkedő, fölényes, vagy éppen gunyoros hang eltűnt a kommentárok és vélemények áradatában, s helyét meghökkenés, nyilt beismerés és egyáltalában nem titkolt tanácstalanság váltotta fel. Eisenhower elnök szóvivője, bizonyos James Hagerty a szovjet közlemény kapcsán például ennyit mondott: „Nincs megjegyzésem”. S ez a kis tőmondat á „megjegyzések” egész áradatát van hivatva akaratlanul kifejezni. Másszóval úgyis ki lehetne fejezni a dolgot, hogy nincs megjegyzése, mert szóhoz sem tud jutni a szóvivő, mert mit lehet erre mondani, mert hallgatni arany és sokkal kényelmesebb. Végeredményben kitörő örömet nem lehet várni sem a szóvivőtől, sem azoktól, akiknek a szavát megbízatása „vinni”, mert végeredményben vereséget szenvedni, s a vereség mellett még hallani a párizsi Auraurt is, mely szerint itt már csak a leszerelésben való megegyezés segít... Nos, hát mit lehet erre mondani egy diplomatának? Amit mondhatna, azt nem illik, amit illene, azt nem meri: az interkontinentális rakéta feldúlta a bizonyos James Hagerty belső életét. Sajnálatra méltó ember. AZ ÖRDÖGÖT MEG KELL ISMERNI A z United Press hírügynökség szerint egy amerikai ■í*- katona lncsonban agyonlőtt egy helyi koreai lakást, mert állítólag közel merészkedett az amerikai olajvezetékhez. Tévedés ne essék, nem észak, hanem délkoreai volt az áldozat, szövetséges és nem az USA területén van az amerikai olajvezeték, hanem Dél Koreában és nem is amerikai, hanem koreai munkások dolgoznak az olajvezeték táplálásán. Ezekután aztán már nyilvánvaló és csakis ezekután nyilvánvaló, hogy az amerikai katona jónak láthatta, hogy úgy lássa: itt már nincs mit tenni, lőni kell. Hogy jön ahhoz egy jött-ment koreai, hogy csak úgy arra sétafikáljon, ahol olajvezeték van, amerikai katona van és amerikai fegyver van. Nyilvánvaló, hogy ehhez nincs joga, s ezt a jogtalanságot meg kell torolni. Megtorolták. Mit számít ez a koreai halott, szinte ezzel egyidőben, amikor Németországban megbecstelenítet- tek egy nőt, amikor Tajvanon és Japánban agyonlőttek egynéhány embert? Az ördögöt nem lehet bemutatni, az ördögöt meg kell ismerni, — tartja egy keleti közmondás. Van benne igazság Koreában is. (látó) MÉSZ! 1 Építkezők figyelmébe! Kiváló minőségű meszet szállít Heves megye egész területére A HEVES MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEKET ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETI KÖZPONT, Eger, Kossuth tér 3. 35 q rendelése esetén ingyen házhoz szállítjuk! Akiknek kevesebb szükséges TÁRSULJANAK! « /ywwywvwwywyyywyyyyyyyyy \ WWVW Moszkvai este A kis, pucér szobor illetlenül permetezi a vizet a csöppnyi sziklatóba, a mikrofonban sírig tartó szerelemről énekel a dizőz, halkan dúdolnak a szakszofonok, s a fehér da- maszttal terített, gazdag asztaloknál franciák, magyarok, hinduk és oroszok, brazilok és görögök birkóznak a vacsora finisével. A Metropol étterem üvegkupolás központi termében nesztelenül surrannak a pincérek az újabb és újabb fogásokkal: gyomor legyen a talpán, mégha fiatal is, amely végigbírja a küzdelmet a hatnyolc fogással. Ma nincs különösebb programja a VIT- nek. talán azért is ül most viszonylag nyugodtan a társaság, csendes tanakodásai, hogyan töltsék el mai estéjüket. Este 8 óra. Vége a vacsorának, a zenekar robbanó rumbába kezd, s az imént még el- ernyedt fiatal izmok, mint gal- vani békecombja, rángatódzni kezdenek. Jóllakottság ide, jóllakottság oda, táncolni kell erre a zenére, fiatal vérrel, jókedvvel nem lehet ülve maradni. S a következő percben már táncolnak a párok, s a parkett is susogni kezd a rumba ütemére. Egy pirosruhás francia lány egy szénfekete hajú, villogó szemű brazil fiúval táncol. A fiú mozgása csu- Pa ritmus, szépség és könnyedség, testének minden mozdulata megkapó és szinte az látszik diktálni a zene ütemét. A lány úgy vonaglik, hogy rossz nézni. Pedig nagyon csinos, nagyon jó alakú, de most, hogy ezt a kificamodott rumbát járja, elvész minden csinossága, bája. Nevetséges. Nemcsak mi nevetünk rajta, de a brazilok QYURKÓ GÉZA asztalától is gúnyos pillantások szegeződnek a táncoló oar ra. De a zene szól, újabb es újabb párok indulnak a vidám forgatagba, elfelejtjük a pirosruhás kislányt, egy pillanatra elfelejtünk mindent, csak a mámorító zenét halljuk, a táncosokat látjuk, akik ott siklanak az illetlenül pajkos kis szobor körül a sokszínű cs diszkrét reflektorfényben, s hallgatják a dizőz hangját, aki most a kék égről és rajta úszó apró bárányfelhőkről énekel, amely mindenütt egyforma, amely mindenkié, mint a fiatalság és a boldogság. Aztán kigyulladnak a fehér lámpák, s a józanító fényben útnak indulunk az esti, éjszakai Moszkvában. Az egyik útitársam tökéletesen beszéli az orosz nyelvet, vele vágok neki a forgatagnak, amely, mint tengerár, úgy hömpölyög végig az egész városon. A két orosz kislány, — Moszkvaiak és autogram, valamint jelvényvadászat közben ismerkedtünk meg velük — értünk jön, hogy kalauzoljon a városrengetegben. Kedves kalauzok, nevetnek, mutogatnak, évőd- nek, egy pillanatra sem képesek hallgatni: rendkívül tetszik nekik, hogy büszkélkedhetnek tulajdonosi mivoltukkal. hogy ím két férfi, rájuk van utalva, s szó szerint futnak utánuk. Futunk, mert úgy igyekeznek az emberáradatban, hogy alig bírjuk szusszal a nyomukat. A Moszkva szálló előtt, a Manyezs téren reflektorok fényében táncolnak. Nagyon sokan és minden csoport majdnem hogy mást. A tér egyik sarkában, a nálunk is jól ismert Csavargó című indiai film revűjeilenete kél életre. Csodálatos színű shárikban, lágy és andalító zene ütemére énekelnek és táncolnak az indiai lányok. Mozgásuk leírha- tatlanul szép. Nem is mozgás az: lágyan hullámzik egész testük a zene ütemére, s édes, kedves, vékony, kristályhangon éneklik dalaikat. Hajuk választéka, pirosra festve, — asszonyok, homlokukon a piros kör, kasztjuk jelvénye, ruhájuk is piros, vagy sárga és a bőrük bársonysímaságú. Na- gyan szépek. — Igyi.. igyi — rángatják meg karom a lányok, s szemükben egy kis féltékenységgel vegyes gúny villan fel. Nagyon bambán bámulhattam az imént. Igazuk van, gyerünk. Irány a vörös tér. Ott is nagy a tömeg. A Kreml tornyain vörös fényt hintenek a rubint csillagok, az égen reflektorok fénye pásztáz, s a villanyfűzé- rek ezerszínű lámpái, mint csodálatos szent jános bogarak viliódznak körbe a téren. Olyan az egész most, mint valami mesekönyvből kilépett Kép, nem is valószerű, nem is lehet igaz.... És a következő pillanatban megkezdődik az esti tűzijáték is. Színek, színek és megint színek. Lángban áll, csillagtengerben ég a Kreml csipkézett vörös fala, az ódon zöld, aranytetejű épületek, az egész tér és az egész ég. Szö- kőkútjaik és üstökösök, felhők és vágtató tüzes szekerek a fekete égbolton: zöldek és narancssárgák, vakító fehérek és égő vörösek, s mindez apró csillagokból, amelyeknek szikrázó fénye visszatükröződik a két orosz kislány szemén. Az embernek kedve volna ezt az egész színkavalkádot a szemek tükrén végignézni... De a két kislány komolyan veszi küldetését. Elég volt az itteni álmélkodásból, elég volt a jelvénycseréből, a kézfogásokból, a vidám nevetésből, gyerünk tovább: Moszkva újabb és mindig újabb arca vár. Ismét keresztül furako- dunk a Manyezs téren, most éppen keringőzik a tér, vagy húszezer ember pereg, forog a zene ütemére, s irány: — a metróval — a Gorkij park. A következő pillanatban már száguld is velünk a zöld szerelvény, hetven méterre a föld alatt, oldalunkon a két mosolygós kislány, akik együtt faggatnak benünket, hogy tetszik nekünk „Moszkvánk”, így mondták birtokosok szavával, e ezért egy kicsit irigyeltük is őket. Megnyugtattuk mindkettőjüket Moszkva, így ahogy van, nagyon szép, s különösen szép, hogy ilyen kedves kísérőink vannak. — Maguk is nagyon csinos fiúk, s természetes, hogy csinosak a kísérőik — válaszolták olyan magától érttődő természetességgel, hogy csak nyelni tudtunk. Aztán kilökdös- tek a metróból, úgy elbámészkodtunk és nagyokat nevetve — mindig nevetnek, még jó, hogy útitársam tud oroszul, mert azt hinném, hogy rajtam nevetnek — futnak fel a mozgólépcsőn. Mint két higany- csöpp. Még a mozgólépcsőn is futni! A „Nem unalmas park” (ez a szószerinti fordítása) amely a Gorkij nevét viseli, a Moszkva folyó partján terül el, majd akkora, mint a mi egész városligetünk, minden megtalálható itt az óriáskeréktől a szabadtéri színpadig, a Dod- gemtől, a csónakázóig, épp úgy, mint a mi Vidám parkunkban. Elmúlt már jóval 10 óra, az idő hűvösre vált. Jó, ha 13 fok van, didergek még a ballonkabátban is. A lányok könnyű szövetruhában, s nevetnek, mert én fázom. „Vodka” — mondom bennfentesen. összenéznek, s már visznek is egy kis kerti vendéglőbe. Már a vodka gondolata is kellemesen melengeti bensőm, hagyom, hogy ők rendeljenek, bár a vodkát, nos igen, azt már magam is meg tudnám rendelni. Körülnézek. Vodkát egyetlen asztalon se látok, csak süteményt, szörpöt, fagylaltot. Hová hcztak engem? Aztán meghűl bennem a vér, úgy érzem kipotyogtak a fogaim a vad vacogástól, — nagy adag fagylaltot és egy nagy pohár jégbehűtött szörpöt tesz le elém a mosolygós pincérnő. — Harasó — nyugtat meg ő is, meg a lányok is. Körülnézek, vájjon tudnak-e. itt magyarul, aztán egy kegyetlen nagyot káromkodok. de mosolygós arccal. S a lányok boldogok, hogy így örülök a fagylaltnak, én meg nézem őket: egy kanál fagylalt, egy korty jeges málnaszörp, s kinn lassan már 13 fok alá süllyed a hőmérő. Még a kis, lámpafű- zerrel díszített hajócskán is morgok, a lányok meg nevetnek, s hívnak le a hajófenékbe, a büféhez, hogy ott van vodka. Nem hiszek nekik. Végül az egyik eltűnik, s hoz egy decit. Csodálatosan szép ez az est a Moszkva folyón. A hajócska hangszóróján halk melódiák zsongnak, a kivilágított város kivilágított hidjai alatt szellemként suhan el a fehér hajó a fekete vizen. Most hallgatnak a lányok is, hallgatunk mi is, s szemünk nem tud betelni a színek pompájával. Olyan ez ,mintha valami mesébe utaznánk. Nem, ez nem a mesekönyv egy kilépett kis története, ez maga a mese, amibe betévedtünk, amelynek reszesei vagyunk. Mi lettünk a mese élő hősei. Amikor baktatunk hazafelé, jóval éjfél után, a búcsú után, megállunk egy pillanatra még a kanyargó Moszkva folyó partján, amelyben visszatükröződik a város képének egy darabja, s úgy érezzük: csak ezért az estéért is érdemes volt eljönni. (Folytatjuk).
