Népújság, 1957. szeptember (12. évfolyam, 70-77. szám)
1957-09-04 / 70. szám
1957. szeptember 4. szerda. NfcPCJSAG 3 vankétezer tonnás napi termelést, mely rekordnak ^számít. S azok a bányák, melyek 80-90 százalék körül tudták csak tervüket teljesíteni, mint az Egercsehiek, a Bányásznapra 100 százalék fölé emelték napi termelésüket. Az idén szép napsütéses szeptember elejei vasárnapon tízezrek ünnepelték megyénk szén- és ércbányászait. Erről a nevezetes bányásznapról számolunk itt be olvasóinknak... A VII. BÁNYÁSZNAPON Hét éve, hogy kormányhatározat szentesítette a bányászok kérését és szeptember első vasárnapját Bányásznappá nyilvánította. Azóta az év legnagyobb ünnepe a bányászoknak a szeptember elejei Bányásznap. Az ünnepi készülődés már két-három héttel megkezdődik, szaporábban jönnek a felszínre a szénnel, érccel teli csillék és ez évben is a Bányásznap előtti műszakokon érték el a bányászok a nyolcIlyen ünnepet alig éltek Petőfibányán Királyoknak, szenteknek soha nem rendeztek olyan ünnepet, mint az idei bányásznapon a vájárok, csillések tiszteletére. Petőfibányán minden épkézláb ember ott sür- gött-forgott az utcán, a vásáros bódék között, a nagygyűlésen, a kultúr- és sportrendezvényeken. Már a bányásznapot megelőző estén .megkezdődtek az ünnepségek. Mikor lement a nap, zenés, fáklyás felvonulást szerveztek a petőfibányai fiatalok, kivonultak a Kavicsosra, ott ahol évek óta tartják az efajta ünnepségeket, s a többszáz főnyi fiatal bányász hallgatta Nagy Sándor KISZ titkárnak beszédét, melyben a bányász mártírokról emlékezett meg. A lobogó tábortűznél a KISZ táborban tanult villámtréfákat adták elő a fiatalok, az éjszakába nyúló műsorban. Mikor elcsendesedett a Kavicsos, a KISZ klubba vonult át az ifjúság és hajnalig szólt a zene. Alvásra persze nem sok idő jutott, mert reggel hétkor a bányászzenekar zenés ébresztőre vonult. S nemsokára megkezdődött a gyülekezés, az ünnepség színhelyén a kultúr- ház előtti téren. A körülbelül félezernyi bányász és környékbeli előtt Mundl József a bányász szakszervezet titkára tartott ünnepi beszédet, dicsérte a bányászok igyekezetét, munkáját, mely országos rekordot, sokezer tonna terven Igazi hőstettet hajtottak régre az egercsehi bányászok. Másfél héttel ezelőtt a vezetők és a bányászok között sem talált volna olyant az ember, aki ki merte volna jelenteni, hogy tartozás nélkül ünnepük a VII. bányásznapot. A bányásznapi munkaversenyben azonban „rávertek” a bányászok és egy hét alatt 94.8 százalékról 101.4 százalékra ugrott a grafikon, ennyire teljesítette havi tervét a bánya. Szombaton úgy ömlött kifelé a szén a bányából, hogy a sodronypálya nem győzte hordani. S ez a ragyogó munkagyőzelem az egész bányásznapon éreztette hatását. Már a kora reggeli órákban jókedv, dal és zene áradt el a telepen. Az ételes, italos sátrak előtt emberek sokasága... a vásáron rengeteg áru. Motorkerékpártól kezdve bizsu dolgokig, jégszekrénytől kardigánig, játékárutól világvevő Jól sikerültek voltak az idei bányásznap ünnepségei szerte a megyében. A gyöngyös’ X lies aknában, a bánya igazgatójának ünnepi beszéde után közös ebédre gyűltek össze a bányászok, — s rögtön hozzá kell tenni, hogy nagyon jó volt az ebéd. Alig ért véget ez a „műsorszám” máris megkezdődtek a szabadtéri színpad eseményei. Először az ökölvívók léptek „színpadra’, majd a nemrégiben alakult, helyi kultúrcsoport tagjai mutatták be tudásukat. Megkértek minket, hogy írjuk meg a kultúrcsoport néhány tagjának a nevét, megérdemlik, mert sokat fáradoztak, hogy jól szórakoztassák majd a bánya dolgozóit. lm eleget U teszünk kérésüknek: Mészár«» Jutka, Fábián Katalin, Varga Ági, | felüli szenet eredményezett. Dicsérte a kormánykitünte- I tést kapott Berta Tibor vájárt, s társait, akik jól vizsgáztak a bányásznapot megelőző versenyben, s évek óta a legjobbak közé tartoznak. S míg a nagygyűlés tartott, addig sem szünetelt a forgalom a sátrak között, ahol majdnem húsz millió forint értékű áru várt vevőre. A vevők nem is késtek, délfelé egy- egy pavillonban 160-200 ezer forintot hagytak ott a vásárlók, főleg a ruhanemű kelt nagy számban. A gyöngyösi Kiskereskedelmi Vállalat csak bőrkabátból 30 darabot adott el. A Takarékpénztár pavilonjában is nagy volt a forgalom. Az összesítésből megtudtuk, hogy a hűségjutalomból 1,250.000 forintot tettek takarékba a bányászok. Több, mint ezerrel szaporodott a betétkönyvek száma és a Mátravi- déki Szénbányászati Tröszt nél 965 ezer forintot fizettek be a takarékba. Kora délutánig 200 terv és békekölcsönkötvényt hoztak be a Takarékpénztár pavilonjába, mely korábban nyert, csak gazdája nem tudott róla. Nagy András villanyszerelő is így jutott hozzá 500 forint nyereményéhez. A kultúrteremben legalább olyan küzdelem folyt az ajtó körül a bejutásért, mint a rádióig mindent lehet kapni. Az Állami Áruház és a Kiskereskedelmi Vállalat többmillió forint értékű árut hozott ki, de van itt árus Jászberényből és Debrecenből is. Kilenc órakor olyan benyomása van az embernek a tarka sokaságot látva, mintha nem is bányásznapon, hanem valami találkozón lenne. Kisz egyenruhás fiatalok, parasztok, katonatisztek, bányászok, úttörők, öregek és fiatalok hullámzanak az utcán. Tíz órakor indul el a felvonulás a népkertben felállított szabadtéri színpadhoz. A bányászzenekar után a vendég novaji úttörő zenekar, úttörők, Kisze- sek, sportolók, fiatalok, bányászok hosszú sora menetel... Utasi Mátyás ÜB elnök nyitja meg a VII. bányásznapot. Üdvözli a bányászokat, a vendégeket. Felcsendül a Himnusz, majd Gubán Dezső elvtárs, az MSZMP egri járási bizottságának titkára köszönti Suha Anna és Éva, Tóth István Kiss Ernő, a 60 éves Ja- csó Sándor és a csoport vezetője Magyar László neve jelenti most a kultúrcsoportot a bányaüzemnél. Meg kell azt is mondani, hogy szép számmal akadtak olyanok is, akik a kultúrcsoport megkerülésével önálló műsorszámot rögtönöztek. A műsor rendszerint énekből, s két szál hegedű cincogásából állt, és a sikert a bor biztosította. Késő estig mulattak, szórakoztak a gyöngyösi bányászok is. A bányászsapka tarkóra tóivá. úgy dalol. Kirobbanó jó a kedve, meg kell hát kérdezni: volt hűségjutalom? Visszanéz, abbahagyja a daszínpadon kifeszített ringben a petőfibányai és a salgótarjáni ökölvívók között. Harsányan biztatva, jól küzdöttek a petőfibányaiak, de sokszor meg kellett hajolni a vendégek tudása előtt. Alighogy befejeződött az ökölvívó küzdelem, a Petőfi altáró olvasójában a birkózók léptek szőnyegre. Sokan elzarándokoltak a tárna bejáratához, a környékbeli bányászok hozzátartozói közül, hogy bepillantsanak a sötét tárnába, s kegyelettel emlékezzenek férjükről, apjukról, fiúkról, kiket hosszú évtizedek alatt elnyelt a bánya, vagy azért, hogy közelről láthassák, hol dolgoznak szeretteik. A kultúrház előtti színpadon egymást váltották a jobbnál- jobb műsorszámok, a kicsik zenekarától kezdve a balett bemutatóig sok mindent láthattak a kultúra kedvelői, s aki inkább a futballt választotta Petőfibánya-Diósgyőr mérkőzésen izgalmas küzdelmet, s hazai győzelmet láthatott. Az idő azonban kíméletlen volt a szép naphoz, s könyörtelenül eltelt a délután, leszállt az este, s a kivilágított zenétől hangos bányatelepen az ünneplő sokaság között gumicsizmás bányászlámpás vájárok, csillések igyekeztek a tárna felé, az éjszakai műszakra. Aztán a munka átvette hatalmát a bányatelepen... a bányászokat. Ünnepi beszédében emlékeztek az ellenforradalomra, amely veszélyeztette mindazokat a jogokat, intézkedéseket, melyek az állam, a bányászmunka megbecsülését tanúsítja. Részletesen foglalkozott az eredményekkel, de felhívta a figyelmet, hogy nagyon drágán termel a bánya, baj van a munkafegyelemmel. Valamennyi bányásznak, műszakinak és szénen dolgozónak azon kell munkálkodnia, hogy megszűnjenek ezek a hibák és a bányásznap után se csökkenjenek az eredmények. Az ünnepi beszéd után Varga Lajos főmérnök jutalmat osztott ki a bányásznapi munkaverseny győzteseinek, a 25, illetve 40. évüket jubiláló bányászoknak, majd a kitüntetéseket osztotta ki. Az ünnepség második részében úttörők szórakoztatták dallal és tárccal a résztvevőket. nolást, s megrántja a vállát: — Volt... egy kévés... — Mennyi? — iramodik visz- sza az újabb kérdés. — olyan 5700. S ez neki „kévés”! ' X Vitán felül a legnagyobb és legszebb bányásznapi vásárt Petőfi-bányán rendezték. Volt itt minden, a szövettől, a mosógépen át a bútorig. Igen, a bútor! Tizenhat vagon bútort vásároltak meg egy ás fél nap alatt a Bútorértékesílő pavilonjában. Más adatra nincs is szükség, ez az egy is igazolja: vettek egy s mást a petőfibá- nyaiak. 5? Rózsaszentmártonban, kis, árnyas park mélyén tartatták meg a bányásznap ünnepségeit. Itt Molnár Gusztáv elvtárs, a járási pártbizottság munkatársa mondott ünnepi beszédet. Sok bányász kapott ki tüntetést becsületes, szorgalmas munkájáért. A Gy’ingyös- oroszi ércbányászok Gyöngyösön, a járási kultúrház nagytermében és udvarán ünnepelték a bányásznapot, s három társukat, akik kormánykitüntetést kaptak. Szép volt és rendezett az ünnepi nap Egercsehiben is. Kitett magáért itt a vendéglátóipari vállalat, majd 800 ezer forint értékű étel és ital fogyott el. De kitettek magukért a többi kereskedelmi szervek is. A forgalom nagy volt, hisz volt miben válogatni,^ főleg volt miből vásárolni. Az Állami Áruház pavilonjában például öt motorkerékpárt, ugyanannyi mosógépet és rádiót, ezenkívül varrógépet, porszívót vásároltak. Az áruház összesen vagy 420 ezer forintot árult. Bútort is vásároltak, elfogyott, vagy 140 ezer forint értékű. Amerre jártunk mindenütt álltak a csillék: ünnepelt, szórakozott a bánya. De az ünnepi est már nem volt mindenkinek ünnepi szórakozás. Este 10 órakor leszálltak az éjszakai műszak bányászai, hogy újból kézbevegyék a csákányt, hogy újból meginduljanak a csillék, gumiszalagok, hogy az ország adta megbecsülésért több, jobb minőségű szenet adjanak, — az országnak. Az ünnep után új, friss erővel kezdődött meg mindenütt a munka. X Csaknem kilencezer forint jutalmat osztottak ki Egercsehiben a bányásznapi munkaverseny győztesei és a jubiláló idős bányászok között. A munkaverseny győztesei 7500 forinton osztoztak. Bíró N. István frontcsapata 1500, Nagy h. Sándor frontcsapata 1000 forint, Fodor á. Gusztáv és Józsa d. Kálmán 300-300 forint jutalmat kapott. Valamennyiüknek az volt a véleménye: soha jobbkor nem jöhetett volna. Negyvenhárom egercsehi bányászt tüntettek ki a VII. bányásznap alkalmából Egercsehiben. Péró Barnabás a parlamentben vette át a Szocialista Munkáért Érdemérem kitüntetést, Pásztor Barna Kiváló Bányász aranyérmet érdemelt ki. Bányász Szolgálati Érdemérmet 41 fő kapott. Hagyományos, jó baráti kapcsolat van évek óta a verpeléti Dózsa tagsága és az egercsehi bányászok között. A verpelétiek most is ellátogattak, elhozták ajándékaikat és együtt ünnepeltek bányász barátaikkal. Délután már a jó itóka után összeölelkezve nó- táztak a vendégek és a vendéglátók. Az egercsehiek zárszámadáskor adják vissza a baráti látogatást. Hétszázötven főre főztek ebédet Egercsehiben a bányásznapon. Százhúsz kiló húst, 225 kiló burgonyát használtak fel az ebédhez. Mégis a halászcsárdában és az ételes sátraknál alíg-alíg lehetett hozzájutni egy pár virslihez, vagy egy halászléhez. Tehát az étvággyal sem volt baj. De az „itvággyal” sem. Az italos sátraknál még nehezebben boldogult a szomjas vendég. Ragyogó eredmény, jó hangulat, vidámság Egercsehiben Bányásznapi mozaikok ZÁSZLÓAVATÁS Mint ahogy már beszámoltunk, az egri Finomszerelvénygyár zászlót adományozott az egri városi és járási munkásőr- zászló aljnak. fg A felszalagozott zászló. Fogadás balról! A zászlóalj elvonul a zászló előtt.
