Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-22 / 66. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM 66. SZÁM ÄRA: 60 FILLÉR 1957. AUGUSZTUS 22. CSÜTÖRTÖK Mai számunk tartalmából: Alkotmány ünnepségek a megyében Karácsondi vasutas találkozó Mindkét NB II es csapatunk győzött Toto tájékoztató A Román Népköztársaság életéből NB III-as sorsolás \S5 J Százezres tömeg előtt beszélt Dobi István és Kádár János elvtárs Ezen az ünnepnapon megmozdult az Alföld. A Kisújszállás felé vezető utak már kora reggel benépesedtek. Feldíszített szekerek, teherautók hosszú sora vitte a Kunság ünneplő népét Kisújszállásra, az alkotmány-napi nagygyűlés színhelyére. A város mint valami hatalmas mágnespatkó, ezreket és tízezreket vonz. Nemcsak a szomszédos Hevesből érkeznek különvona.tok és fellobogózott autók, az ország legtávolabbi vidékeiről Zalából, Baranyából és a többi megyéből érkeznek munkás és paraszt küldöttségek. Nemzeti színű, vörös és kék zászlókkal díszített nagytribün előtt mintegy százezer ember sorakozik fel, s az érdeklődőkből még a szomszédos ligetbe, utcákra is jut. Tengernyi ember veszi körűi a pályát. *4 nagytribün mellett felállított kisebb emelvényen a sajtó munkatársai foglalnak helyet. Itt van sok külföldi — közöttük több nyugati — újságíró is. Néhány perccel tíz óra előtt a pálya bejáratánál felzúg a taps, majd átveszi az egész ünneplő tömeg: a fővárosból indított különvonaton megérkeztek a nagygyűlés szónokai: Kádár János és Dobi István elvtársak. Az éljenzés, hurrázás hatalmas orkánná erősödik, amikor a nagygyűlés elnöksége elfoglalja helyét a díszemelvényen. Ott van Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Nemes Dezső az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Az emelvényen foglalnak helyet a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, az ötszáz tagú budapesti munkásküldöttség és a magyar falvak képviselői. Jelen volt a nagygyűlésen a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, valamint a hazánkban tartózkodó szovjet mezőgazdasági küldöttség tagjai. A himnusz hangjai után dr. Borók Imre, a Kisújszállási Népfront bizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket. Szavai közben galambok százai röppentek a magasba, jelképül népünk törhetetlen békeakaratának. Ezután Nánási László, Szolnok megye országgyűlési képviselője, az országos Eéketanács alelnöke üdvözölte a munkás-paraszt találkozó résztvevőit. A budapesti dolgozók üdvözletét Antal István, a Vörös Csillag Traktorgyár művezetője tolmácsolta a nagygyűlésnek. Varga b. Andrásné héigyermekes karcagi asszony Szolnok megye paraszti lakosságának a nevében szólalt fel. Ezután Dobi István emelkedett szólásra. Dobi István beszéde n kisújszállási nagy gyűlésen Dobi István beszéde elején a Nagykun Napok jelentőségéről, a népgyűlés jelentőségéről emlékezett meg. Majd így folytatta: — Október végén, november elején kevesen látták olyan világosan a helyzetet és a feladatokat, mint a Szolnok megyei dolgozó parasztok. Nehéz volt a helyzet Budapesten, de idekint sem könnyebb, hiszen Nagy Imrét a luldosztó miniszternek, a népszerű, 1953-as politika megalkotójának és képviselőjének hírneve övezte. — Nem az én feladatom, hogy Nagy Imre elméleti tévelygéseit vizsgáljam, végezzék el az ideológusok. De a gyakorlati politikában tizenegy esztendeig közvetlenül közelről láttam Nagy Imrét és tudok felelni, vajon megillették-e őt azok a dicséretek, amivel körülvették. — 1945-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszter volt a debreceni ideiglenes kormányban. Úgy lett földosztó miniszter, hogy március 14-én Voro- silov marsall magához kérette az egymással már kezdetben is torzsalkodó, államvezetésben járatlan koalíciós politikusokat és tanácsolta nekik, mint tapasztalt, öreg forradalmár, hogy sürgősen csinálják meg a földbirtokreformot, mert amíg Magyarországon nagybirtok- rendszer van, mindig fennmarad az elnyomás és a fasizmus visszatérésnek veszélye. A Magyar Kommunista Párt magához ragadta a kezdeményezést, mint ezután is a nép érdekében való sok-sok nagy kérdés elintézésében. Megvitatták a földkérdést a többi párttal, és a forradalmi időhöz méltó gyorsasággal kidolgozták a földreformot. — Végrehajtását természetesen a földművelésügyi miniszterre bízták. így lett Nagy Imre földosztó miniszter. Ezután, jellemezve Nagy Imre tevékenységét, utalt arra, hogy 1953-ban az MDP Központi Vezetőségétől programot és teljes felhatalmazást kapott a mezőgazdasági politikában elkövetett hí uaK kiigazítására, az életszínvonal emelésére, a törvényesség és a szocialista demokratizmus szellemének érvényesítésére a közéletben. Nemcsak Rákosi ellenállásán, hanem éppen annyira Nagy Imre tehetetlenségén is múlt, hogy ezt a programot nem hajtotta végre. — De — folytatta — Nagy Imre nemcsak miniszterelnök, nemcsak földművelésügyi miniszter, hanem begyűjtési miniszter is volt. Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgy, mint a Dunántúl és a Duna-Tisza közén vagy az északi megyékben, könyörtelenül kiseprtette a parasztok padlásait. A Minisztertanácsban pedig olyan léhán. félvállról számolt be embertelen intézkedéseiről, hogy az embernek ökölbeszorult a keze. Az euenforradalom leküzdéséről szólva a következőket mondotta: — Amint 1944—1945-ben szovjet katonák véreztek értünk, hogy ország és nép felszabaduljon, most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabadságunkat. A Szovjetunió nem riadt vissza a nyugati rágalmaktól, a mocs- kolódástól, a fenyegetésektől, hanem vállalta értünk az áldozatokat. Mikor pedig véget ért a fegyveres felkelés és itt álltunk kifosztott raktárakkal és áruházakkal, — ezeket talán az angyalok rabolták ki, mert az ENSZ ötösbizottsága azt mondja, hogy a mi ellenforradalmáraink semmihez sem nyúltak... — nos, mikor itt álltunk az éhínség, a nyomorúság, a pénzromlás küszöbén, a Szovjetunió ezervagonszám- ra küldte nekünk az anyagi — Tisztelet és becsülés idehaza mindazoknak, párttagoknak és pártonkívülieknek, akiknek az ellenforradalom nehéz heteiben helyén volt a szívük és az eszük. Ma már tudjuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem kint az országban is ezrével és tízezrével voltak névtelen kommunisták, akik korán felismerték a veszedelmet és volt bátorságuk cselekedni. Ha módjuk volt rá, fegyverrel helytálltak, mások gyárakban, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, városok és falvak tanácsházaiban, gyűléseken és megbeszéléseken becsületei őrizték a szocializmus lángját, maguk köré gyűjtve a népi hatalomhoz hű embereket. — Sok ezer apró sejt alakult ki ily módon és miután a népi uralom helyreállt, ezek a sejtek karhatalmat állítottak, fegyveres erőt szerveztek és segítették a munkástanácsokból kíseperni az elleni orr sdal- márokat. Körülöttük kristályosodott ki az új rend és ők lettek a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt fundamentuma. — Pártonkívüliekről is beszéltem, s nem ok nélkül. A parasztküldöttségeket, ameEzután Kádár János mondott beszédet. Tisztelt Nagygyűlés, Kedves hallgatóim, Elvtársak! Augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe — kezdte beszédét. — Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munkások és a parasztok közvetlenül találkoznak. Ebből az alkalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyományokkal rendelkező Nagykun Napokat. így száEzután összehasonlítva azokat a körülményeket, amelyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es forradalom lejátszódott, a mai körülményekkel, megállapította, hogy azóta a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. A régi világ urai támadhatnak — fognak is még támadni — de győzni többé nem fognak. Aki a munkás-paraszt- hatalom híve, arra gondoljon, hegy a mi utunk nem lesz segítséget. És példája nyomán a Kínai Népköztársaság s valamennyi népi demokrácia, mindegyik a maga lehetősége szerint segítségünkre sietett. Mióta világ a világ, ehhez hasonló segítségnyújtásról, jó barátok hasonló összefogásáról nem tud a történelem. — Élünk és élni fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála illeti a Szovjetuniót és népét, örök hála a baráti nemzeteket. lyek novemberben, decemberben az ország különböző tájairól felkerestek, fegyvert és feladatot kérve, kommunisták vezették, de szépen együtt voltak bennük a legkülönbözőbb felfogású, felekezetű emberek, szövetkezetiek és egyénileg gazdálkodó parasztok. Falusi nép, közülükvaló vagyok és velük elbeszélgetve jól esett elgondolni, hogy ezek az emberek tulajdonképpen Tolnában, Békésben, Csongrádban, Borsodban és mit tudom még merre, a szükségben már megcsinálták a maguk népfrontját, talán erősebbet, mint amit Budapesten ki lehetne gondolni. És hány ilyen láthatatlan és névtelen, de valójában működő népfrontszervezet lehet még az országban, amit különböző felfogású emberek októberben, novemberben azért hoztak létre, tudva, vagy öntudatlanul, mert egy dologban feltételnül egyetértettek: akár fegyverrel is hajlandók voltak harcolni a szocializmusért. Ha pedig egyszer valaki harcolni hajlandó a szocializmusért, — dolgozni biztosan hajlandó érte. Dobi István beszéde befejező részében részletesen foglalkozott a magyar mezőgazdaság problémáival. munkra összetalálkozik egy országos nagy ünnep és a Kunság népének helyi ünnepe. — Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak évszázadokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak, de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és az a vereség, amelyet Magyarországon 1945-tel az urak elszenvedtek, halálos csapás volt. mindig lakodalom és ünnepi poharazás, olyan lesz, mint az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell, lesznek nehézségeink és örömeink, de a jövő a munkás-paraszt hatalomé. Ez biztos. Kádár János emlékeztetett ezután arra, hogy az élet legfőbb kérdéseiben milyen változás történt Magyarországon: — Emlékezzenek vissza, a régi világban itt SzolnoK megyében a föld fele a nagybirtokosok és a falusi tőkések, a kulákok kezén volt. Itt Kisújszálláson a föld 70 százaléka volt a kulákok kezén. A felszabadulás után 34000 család kapott Szolnok megyében a földet. Ez lényeges változás az életben. A régi világban, mondjuk 1934- ben, Szolnok megyében 34.000 munkanélküli volt. Most az emberek élnek és dolgoznak. Nem azt mondom, hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a mindennapi kenyérért reszketnie kelljen a dolgozó népnek, ahogyan a Horthy-rendszerben kellett, Magyarországon megszűnt. — De ez az új élet népi hatalom nélkül nem jöhetett volna létre. Mert ha nincs népi hatalom, akkor a nép természetesen dolgozhatik, — amikor dolgozhatik, — de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé. — Ez a népi hatalom persze olyan, hogy bizonyos embereket megbüntet, más embereket korlátok között tart. Jelenleg a világ olyan, hogy két— A mi állami rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel tart. Ha a munkások és parasztok millióinak nincs jó sora, nincs emberi élete, nincs szabadsága, nincs hatalma, akkor az értelmiség sorsa is a cseléd és a rabszolga sorsa. — A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — Népköztársaság; a Magyar Nép- köztársaság a munkások és a parasztok állama s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. Ez a dolog lényege. Amíg ez az alkotmány érvényben van, addig a népnek van jelene és jövője. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, akkor veszélybe kerül a nép élete és jövője is. — A mi rendszerünket persze támadják. De miért támadják? Azért, mert népi rendszer. A nyugati imperialisták rádióikat, újságjaikat telekiabálják azzal, hogy a Kádárkormány kegyetlen. Amikor — Van az imperialistáknak a mi rendszerünkkel másféle bajuk is. Azt mondják,- nem jó ez a rendszer, hiszen náluk lehet az üzletekben ezt meg azt kapni, ami Magyarországon az üzetekben még nincs. Ez igaz. Nyugodtan kijelentem, hogy Ausztriában több nylon kombiné kapható, mint Magyarországon. Az is valószínű, hogy jégszekrényből is többet árusítanak, s még van néhány fajta cikk, amelyből ők többet tudnak adni. Ez baj. Nekünk dolgoznunk kell és fogunk is dolgozni, s nálunk még nylon kombiné is több lesz, mint náluk. Tudni kell azonban azt, hogy ugyanezekben az országokban több dobra vert és tönkre ment paraszt van, több munkanélküli munkás van, több olyan mérnökember van, aki villamoskalauzi állásra pályázik, mint a mi rendszerünkben. És ha csak féle hatalom van: Az egyik, ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és rettegésben a népet és veti börtönbe a kom- munisákat és a békeharcosokat. Ez a sokat feldícsért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok és a nagytőkések ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe, hogy kijózanodjanak. Enélkül a hatalom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. Persze, hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. De hát mit csináljunk? Olyan rendszert, amely mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni. Mert hiába, ami tetszik Weiss Manfrédnak, az valószínűleg nem tetszik annak az elvtársunknak, aki most a csepeli gyárban dolgozik. És ha már választani kell, akkor mi azt mondjuk: inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, amely 5 millió felnőtt dolgozónak tetszik, mint ami 300 000 kizsákmányolónak és lakájának tetszik. mi találkozunk az elvtársakkal, mint például most is, mikor a vonattal jöttünk, s beszélgettünk a munkásküldöttségekkel, — akkor a mi munkásaink és parasztjaink azt mondják, hogy nem elég kegyetlen. Az imperialisták szerint kegyetlen. De itt nem valami erkölcsi dologról van szó. Ha mi történetesen a tőkések kormánya lennénk, biztosan azt követelnék, hogy vérözönt csináljunk. Az idősebbek emlékezhetnek 1919-re. Annak a vége az lett, hogy ezerszámra legyilkolták a nép legjobbjait, tízezerszámra elűzték őket. Mintegy kilencvenezer ember menekült ki az országból — nem szökött, mint a mostani disszidensek — hanem menekült. Horthyék — magával Horthyval az élen — gyilkolták és csonkították a népet, mégsem volt szó semmiféle tiltakozásról. Mi nem vagyunk kegyetlenek, de engedjék meg nekünk — birkák sem vagyunk. Nem tűr jük meg többé, hogy a nép ellen a kést fenegessék, hogy a kést a népi hatalom hátába döfjék. annyit is tudtunk elérni a tizenkét év alatt, mint amit elértünk, annyit, hogy a dolgozó ember létbizonytalansága megszűnt, hogy fedél van az emberek feje fölött, hogy kenyér van a gyermekek kezében, hogy ruha van az embereken és hogy Magyarországon minden dolgozó, embernek érezheti magát — akkor azt mondjuk: a mi rendszerünk százszor jobb, mint az övéké. Azt . a jót, ami esetleg ott még van, nem fogjuk szégyellni átvenni tőlük. De ami nem jó, amitől annyi száz év kínja és gyötrelme után végleg megszabadult a magyar nép,) azt mi soha többé vissza nem kívánjuk. — Októberben, mint ismeretes, meg akarták semmisíteni a pártot, mint ennek a rendszernek politikai vezető erejét, likvidálni akarták az Elnöki Tanácsot, az Ország(Folytatás a 2. oldalon.) Tisztelet és becsülés párttagoknak és pártonkívülieknek Dobi István beszéde után a nagygyűlés résztvevőinek hatalmas tapsa és ütemes „éljen a párt” felkiáltásai közben Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lépett a Szónoki emelvényre. Kádár János beszéde A * •• rr JOVO a munkás-paraszt hatalomé A becsületes értelmiségi dolgozó a néppel tart A mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék
