Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-22 / 66. szám

NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 23. csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) gyűlést, a helyi tanácsokat, egyszóval a népi hatalom min­den szervét és helyettük be akarták vinni a hatalomba a burzsoá pártokat, s valamiféle burzsoá rendszert kiépíteni: visszaadni az uraknak azt, ami régen az övék volt. Mindszenty szeretett volna még többet ártani — Az ellenforradalom Ma­gyarországon nem győzött, de októberben, helyenként, né­hány napig szabadon garáz­dálkodott. Ezalatt megmutatta igazi arcát, s azok az emberek, akik ezekben a napokban a parlamentben olyan javaslat­tal jelentkeztek, hogy a száz munkást foglalkoztató gyára­kat vissza kellene adna a régi tulajdonosoknak, vagy az útra kelt Nagy Ferenc, aki az ot- százholdas birtok-típus híve — mégcsak az első fecskék voltak. — Mindszenty már azt mondotta, hogy az egyháznak haladéktalanul mindent visz- sza kell kapnia. Persze, ha az ember mindenre gondol, ak­kor arra a több mint kilenc- százezer hold földre is gondol, amelyen már tizenkét eszten­deje nyugodt lelkiismerettel szántanak magyar parasztem­berek, köztük hívő katoliku­sok is. És nem érzik, hogy eb­ben lelkiismereti hiba volna, mert úgy gondolják, hogy a föld az övék. Ez a Mindszenty, aki nagyon sokat ártott a ma­— Falun egyszerűbb volt. A csendőr, ha megvolt a régi ruhája, kirázta belőle a naf- talint és felvette. A régi fő­jegyző meg a szolgabíró, akit talán 12 éve nem láttak, egy napon feltűnt és átvette a hatalmat. Ha ezekre a pa­rasztember ránézett, rögtön megértette, hogy a csendőr semmi szín alatt sem a szo­cializmus hibáit akarja kija­vítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy az ellenforrada­— Az élet fontos kérdései­hez tartozik — folytatta —, hogy a munkás és paraszti tö­megek keresete és jövedelme is komolyan növekedjék. Ismert dolog, hogy különböző kor­mányintézkedések következ­tében a munkások és az al­kalmazottak keresete, a pa­rasztság jövedelme növekedik. A munkásoknak és a parasz­toknak most nem az a gond­juk, hogy az életszínvonallal nincsenek megelégedve, ha nem — elsősorban — a kishi- tűeknek az a gondjuk, hogy nem fog-e kormány ebből a megnövekedett jövedelemből visszavenni. Azt mindenki érti, hogy az adott viszo­nyok között a dolgozók maxi­mumát kapták annak, amit kaphattak. De valamit ebből vissza kellett venni. Nekünk felelősségünk van, s vigyáz­nunk kell a pénz értékére, mert ha ezzel baj van, akkor Majd rátért arra a tényre, hogy az ENSZ közgyűlését az Egyesült Államok imperialista köreinek mesterkedésére szep­tember 10-re összehívták, hogy megtárgyalja az ötös bizottság jelentését: — Mi ezzel kapcsolatban azt mondjuk: lehet, hogy az imperialisták kimanőverezték ezt az ötös bizottságot, de en­nek semmiféle törvényes alap­ja nincs, mert az Egyesült Nemzetek alapokmányában benne van, hogy az egyes tag­államok belső életébe még az Egyesült Nemzeteknek sincs joga beavatkozni. Az ötös bi­zottságot mégis létrehozták. Kihallgattak 111 tanút — ahogy ők nevezik. Hármat mi is ismerünk közülük: Király Bélát, Kéthly Annát és Kővá­gót, 108-at nem ismerünk, mert titokban tartották a ne­vüket. De arról a háromról akit ismerünk, nagyon el tud­juk képzelni, milyen lehet a többi 108, akit nem ismerünk. — Az ötös bizottság azt mondja, hogy a magyar kor­mány nem elég törvényes, gyár népnek, s szeretett volna még többet ártani, olyan ügyetlenséget követett el, hogy akarata ellenére is segített ne­künk. Azokban a zavaros na­pokban, amikor Mindszenty megszólalt a rádióban, úgy hatottak szavai, mint egy kijó­zanító előadás. Amit ő ma­gyarázott, abból tíz- és tízezer ember, aki addig nem értette miről van szó, rögtön megér­tett mindent. — Azokban a napokban sok zavar volt a közvéleményben s a városokban nagyobb volt a zavar, mint a falun. De ez nem azért volt, mert a mun­kásosztály elmaradott, hanem azért, mert a városokban la­kik, s gyülekezik a réki ki­zsákmányoló osztályok sok képviselője. Ezenkívül a vá­rosokban rengeteg olyan em­ber lépett fel ellenforradalmi követeléssel, aki azt hitette el magáról, hogy csak a hibák ellen harcol és nem a szocia­lizmus ellen. S nem volt olyan egyszerű felismerni az ellen­forradalmárok igazi célját. lom leverését megkönnyítette a magyar parasztság józan, politikus, helyes és a népi ha­talom melletti magatartása. Ezért a parasztságot elismerés illeti. Ezután a kunsági termelő- szövetkezetek és egyéb parasz­ti dolgozók helytállásáról szó­lott, majd így folytatta: — Lehet vitatni azt, hogy a régi tsz-fejlesztésben meny­nyi volt a helyes meggyőző munka eredménye, a meggyő­annak megint a munkás, meg a paraszt issza meg a levét. Emiatt kellett tavasszal bizo­nyos cikkek árát felemelni. S most a bérekkel is kellett va­lamit tenni. Nem a bérekből vettek le, hanem ahol a hiva­talosan engedélyezett, a kor­mány által elrendelt béralapot túllépték, azt most le kell fa­ragni, s ez persze bosszantó De azt tudni kell, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket mi a dolgozók életszínvonalának javítása érdekében hoztunk — ide tartozik a parasztság szá­mára olyan fontos kérdés, mint a begyűjtés eltörlése — belső meggyőződésből határoz­tuk el, mert a mi véleményünk az, hogy a szocializmus építé­sének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvo­nalának javulásával. És ebből mi semmit sem fogunk vissza­csinálni. Sem a begyűjtést, sem mást. meg hogy erőszakoskodik, be­jelentik, hogy a Szovjetunió beavatkozik Magyarország bel- ügyeibe, holott nagyon jól tudják, hogy ilyesmiről szó sincsen. Viszont azt is tudják, milyen jó lett volna október­ben a 13 országból legalább egyet lecsippenteni, ezt a nem nagyon nagy Magyarországot, s a szocialista táborból átvinni az imperialisták táborába. Ez nem sikerült. Ez az ő kifogá­saik főoka, de ezt nem írhat­ják be az ötös bizottság jelen­tésébe, mert akkor nem tud­ják összehívni a rendkívüli közgyűlést. Mi azt mondjuk, hogy ha a kérdéseket reálisan akarták volna vizsgálni, arra is megvolt a mód. Már janu­árban járt itt az Egyesült Nemzetek Szervezete gazdasá­gi bizottságának egyik főtit­kárhelyettese, Philippe de Sey- nes úr, beszélt, akivel neki tetszett. Az Egyesült Nemze­tek főtitkárát, Hammarskjöld főtitkár urat, már hat hónap­pal ezelőtt meghívtuk. Ez a meghívás most is érvényben van, a jövő héten is eljöhet. ződés és mennyi volt a nyomás­ra született eredmény. Ezen le­het vitatkozni. De októberben, novemberben, decemberben — meg kell mondanom becsüle­tesen — nem tudtunk olyan se­gítséget adni a termelőszövet­kezeteknek, mint amilyet kel­lett volna, sem fegyveres vé­delemben, sem másféle tekin­tetben. S ha a termelőszövet­keztek helytálltak, a saját ere­jükkel álltak helyt. Mert nem volt nyomás, hogy „tarts ki a szövetkezet mellett”, de volt ellenkező nyomás, hogy „hagyd ott a szövetkezetét”. Semmiféle olyan adminisztrá­ció nem működött, amit sok­szor joggal bírálnak, viszont működött az ellenforradalmi presszió, s hogy ennek ellené­— Mivel a dolgozó nép, a munkásság és a parasztság alapvető tömegei a népi hata­lom hívei, a dolgozó tömegek nagy többsége helyeselte a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását, he­lyeselte, hogy segítséget kér­tünk a szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és ma is támo­gatják a kormány tevékenysé­gét. Ennek a munkának és a dolgozó nép támogatásának köszönhetők azok az eredmé­nyek, amelyek igazolják, hogy a párt politikája, a kormány politikája helyes volt. Milyen eredmények voltak ezek? — Hazánk törvényes, alkot­mányos rendjét helyreállítot­tuk és — ezt nyugodtan mond­hatjuk — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköztársa­ságot ünnepeljük, ez a Nép- köztársaság erősebb mint egy évvel ezelőtt volt. A támadás nem gyengítette, hanem erősí­tette Népköztársaságunkat, az egyetértés és a szilárdság a párton belül is, a munkásosz­tályon belül is, a parasztságon Tessék, beszéljen magyar munkásokkal, vagy parasztok­kal, tisztviselőkkel, vagy a kormány tagjaival — ha min­ket nem nagyon szeret, akkor a kormánytagokkal ne. Ha a tényeket meg akarják ismerni, van rá módjuk, mi ez elé aka­dályt nem gördítünk, — de az ország belügyeibe beavatkozni! nem engedünk. — Az imperialisták, akik a Szovjetuniót rágalmazzák be­avatkozással, beavatkoznak nagyon sok ország belügyeibe. Gondoljunk csak a legutóbbi eseményekre. Egyiptomban le­lepleztek egy kormányellenes összesküvést. Szíriában most néhány napja lepleztek le ugyancsak hasonlót, s az ame­rikai követség három tisztvi­selőjének keze volt benne. Algériában ölik az embereket, akik saját szabadságukért harcolnak. Ománban reaktív gépekkel támadták a sivatagi arabokat, akiknek sok, ha egy szál fegyver van a kezükben. Persze nem akarják, hogy az ENSZ-közgyűlés az egyiptomi kérdéssel, az ománval meg a Szíriáival foglalkozzék, ezért akarják oda vinni a magyar kérdést, hogy ezekről elterel­jék a figyelmet. Ezután az imperialisták „ke- gyetlenkedési” vádjáról szólva megállapította, hogy az októ­beri események idején a bör­tönökből összesen több, mint 13 ezer bűnözőt engedtek ki, aztán fegyvert nyomtak a ke­zükbe — és ezeket nevezi sza­— A belső helyzetről ezzel kapcsolatban annyit, hogy mi marxisták vagyunk. Haszná­lunk olyan kifejezéseket, hogy az osztályharc élesedik. Élese­dett az osztályharc Magyaror­szágon? Okvetlen élesedett. Mi akartuk élesíteni az osztály­harcot? Mi nem akartuk élesí­teni. Sem a pártnak, sem a munkásosztálynak semmiféle érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az osztályharc élesedjék. Mi ezt nem fogjuk semmi mó­don erőltetni. A munkásosz­tály érdeke és a dolgozó nép érdeke azt kívánja, hogy az re az elvtársak hely álltak — ez mutatja, hogy a szocializ­mus gyökeret vert a magyar faluban, s hogy többé senki sem tudja kipusztítani. — Október előtt, az egyé­nileg dolgozó paraszt sokszor látott a szövetkezetekben ci- vódást, vitatkozást, veszeke­dést, egyenetlenséget. Az el­lenforradalmi támadásnak volt olyan hatása is, hogy az embe­rek a nagy bajban megismer­ték, s ma már jobban tisztelik és becsülik egymást, nagyobb az egyetértés, másképpen dol­goznak, s ma már nyugodtan mondhatjuk az egyénileg dol­gozó parasztnak, hogy nézd meg a szövetkezetieket, akik szorgalmasan dolgoznak s bíz­nak a jövőben. belül is a múlt évi helyzethez képest erősödött es növeke­dett. — Vannak eredmények a gazdasági élet területén is. Az ipari termelés júniusban, a- mely még rendes termelési hó­nap, — (mert júliusban már szabadságok kezdődtek) 95 szá­zalékát, a termelékenység jú­niusban már 98 százalékát érte el az egy évvel ezelőttinek, ami pedig a mezőgazdasági munkát illeti: a termés jó. Eb­ben persze az idő is segített valamit, de ha a munka nem lett volna jobb az idén, mint a múlt tavasszal volt, akkor hiá­ba lett volna jó idő. A kultúrális élet és általá­ban a társadalmi élet gyógyu­lásának jele az a 40 díj, ame­lyet a felejthetetlen moszkvai fesztiválon a fiatal művész­emberek nyertek és az a 40 díj, — közöttük 19 első díj — amelyet a fiatal magyar spor­tolók egy nagyon erős nemzet­közi versengésben kiérdemel­tek. badsághősöknek a Szabad Európa rádió. Ugyanakkor csak az elmúlt napon az Országházban mintegy 150 el­esett elvtárs számára adtak át kitüntetést, — s az imperialis­ták az ellenforradalom kegyet­lenkedéseiről nem beszélnek. — Kifogásolják azt is — foly­tatta, — hogy nálunk bevezet­ték a közbiztonsági őrizetbe vételt. Milyen embereket ve­szünk közbiztonsági őrizetbe? Horthysta ezredest, osztályide­gent, izgatót, uszítót, — igenis ezeket rendőrségi őrizetbe vesszük. Azt gondoljuk, nekik is szolgálatot teszünk, mert ha kint hagynánk őket, holnap esetleg olyat csinálnának, ami­ért halálbüntetés jár. Meg kell azt is mondani, hogy mi a köz- biztonsági őrizet, vagy az in­ternálás rendszerének nem va­gyunk hívei. Mi nem gondol­kozunk azon, hogy ezt örökre fenntartsuk, de most szüksé­ges, s mivel szükséges, megcsi­náltuk. Amikor kegyetlenke­désekről, halálra ítélésekről, közbiztonsági őrizetről pa­naszkodnak, egyet ne felejt­senek el, azt, hogy ki volt a ki­hívó fél. — Mi feltételnül békességet akarunk. Mi kell ehhez a bé­kességhez? Az kell, hogy az imperiaisták vegyék tudomá­sul, hogy létezik a Magyar Népköztársaság és ott munkás­paraszt állam van. Ha ezt tu­domásul veszik, akkor megvan a békesség. osztályharc ne élesedjék. Mi kell ehhez? Az kell, hogy a ki­váltságaikat elvesztett urak, s az ő kiszolgálóik, vegyék tudo­másul, hogy Magyarországon Népköztársaság van, népi ha­talom van és a szocializmust építjük. Ha ők ezt tudomásul veszik, és megpróbálnak be­csületes munkából megélni, és nem áskálódnak a rendszer el­len, — akkor az osztályharc nem fog élesedni. És ellenke­zőleg. Ha ők élezik, okvetlenül és feltétlenül vissza fogunk csapni, éppen a békesség ér­dekében. — Mi azt mondtuk — és őszintén mondtuk — hogy ta­nultunk októberből. Abban az értelemben is tanultunk, hogy nem fogunk elfeledkezni azok­ról a hibákról, amelyek szere­pet játszottak abban, hogy megtörténhetett ilyen esemény, és nem fogjuk elfelejteni, amit a nép ellenségei a néppel szemben tettek. Ezután rátért gazdasági éle­tünk jellemzésére és megálla­pította, hogy annak egyensúlya biztosítva van, amiben nagy szerepet játszik a testvéri országok segítsége. Most dol­gozunk a 3 éves terven, amely­ben a mezőgazdasági termelés általános színvonalát körülbe­lül 12 százalékkal akarjuk emelni, közben a termelés szerkezetét is változtatva. Az állam segíteni akarja a szövet­kezeti parasztságot is és az egyénileg dolgozókat is, de a szövetkezeti dolgozókat job­ban. Javítani és fejleszteni akarja a mezőgazdaság tech­nikáját, növelni a műtrágya termelést. A mezőgazdaság szocialista jövőjéről szólva — A Magyar Népköztársa­ság vezető társadalmi ereje — mondotta — a Magyar Szoci­alista Munkáspárt. A néptö­megek is megértették, hogy milyen baj származik abból, ha a pártvezetés nem működik úgy, ahogy működnie kell. Azt hiszem ezt száz- és százezer ember tapasztalta, megtanulta Ennélfogva a munkásosztály­nak és a parasztságnak, általá­ban a dolgozó népnek szüksé­ge van arra, hogy legyen egy egységes, erős forradalmi párt­ja, amely a társadalmi életet vezeti. Ezt tudni kell, ezt min­den öntudatos kommunistának is tudnia kell. De a kommu­nistáknak ezenkívül még egy fontos dolgot kell tudniuk: azt, hogy a mi tanításaink szerint a párt, és következés­képpen az egyes párttagok kül­detésüknél fogva nem uralko­dásra és nem a nép fölé van­nak rendelve, hanem a dolgo­zó és harcoló nép sorainak élére! Az a kommunista, aki úgy viselkedik, mintha ural­kodna a nép felett, vagy fe­lette állna, nem jó kommu­nista. Az a jó kommunista, aki a nép élén áll a munkában, — Meg kell tanulni, elvtár­sak, hogy a párt ereje az esz­mében van. — Ezzel függ össze a nép- frontmozgaom kérdése. A nép­front-mozgalomnak sokféle szervezeti formája van. Van­nak népfrontbizottságok. Most szeptember 1-re megjelenik a Magyar Nemzet, a Népfront központi lapja. Szükség van arra, hogy az ez újság is zász­lóhordozója legyen egy kom­munisták vezette népi, nemzeti összefogásnak. De a legna­gyobb szükség arra van, hogy a párttagok tiszteljék és be­csüljék a pártonkivüli dolgo­zókat; lássanak bennük telje­sen egyenrangú állampolgá­rokat; viselkedésük fejezze ki, hogy a kommunistának párt­tagságánál fogva nincs több állampolgári joga, mint bár­melyik másik embernek. Ha meggyőződése szerinti erkölcsi kötelességet vállal magára, s annak eleget tesz, a nép tisz­telni, szeretni, követni fogja, de joga nincs több. Becsülje meg a pártonkívüileket, a pár- tonkívüliek pedig becsüljék a kommunistában azt az embert, aki a saját munkáján kívül és a saját családjáról való gon­Kádár János beszédének gott az éljenzés és a taps. hangsúlyozta és példákkal bi­zonyította, hogy nemcsak Ma­gyarországon és nemcsak a szocialista országokban, de a kapitalista országokban is nagy ütemben folyik az átté­rés a mezőgazdasági nagy­üzemre, — csakhogy az utób­biakban ez a parasztok el­árverezése, földönfutóvá tétele útján játszódik le. — Ezzel kapcsolatban na­gyon fontosnak tartom, s sze­retném hangsúlyozni — foly­tatta — nem engedhető meg, hogy Magyarországon akár egyetlen egy parasztot is aka­rata ellenére kényszerítsenek termelőszövetkezetbe. Bízunk a szocialista eszme erejében, bízunk a termelőszövetkezetek jó munkájában, s azt gondol­juk, hogy ha a magyar pa­rasztok nyugodtan gondolkoz­hatnak, nem erőszakolják, nem szekálják őket, akkor nem fog lassulni a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése, hanem gyorsabban megy majd, mint abban az időszakban, amikor a jó munkát buta erőszakos­kodásokkal is összekapcsolták. a harcban, a bajban, a rosszban és a jóban együtt az emberekkel és vezeti őket. — Meg kell mondani oku­lásul, hogy a mi pártunk — itt a kommunista pártra, majd az egyesült munkáspártra gon­dolok, — jól dolgozott, nagyon jól dolgozott addig, amíg har­colni kellett a hatalomért, amíg a párttagoknak egyetlen­egy fegyverük volt, az eszme igazsága, ameddig tudták, hogy a tömegek akkor támo­gatják a pártot s akkor lesz a párt erős, ha igazságunkat megismerik és követnek ben­nünket. Később — és ez szo­morú tanulság — amikor a ha­talmat meghódította a mun­kásosztály, amikor a párt egyes emberei úgy érezték, hogy nincs már konkurens, akkor azt hitték, hogy most már nem olyan fontos az em­bereket meggyőzni, hogy elég az emberekre rákiabálni, úgy sem mernek visszabeszélni. Az ilyen emberek a legnagyobb kárt okozták a pártnak és az országnak — akár nagyon nagy, akár kicsi emberek vol­tak. doskodáson kívül magára ve­szi a nép ügyét és a nép gond­ját is, azért dolgozik és fára­dozik. És ha ez az egyetértés megvan, akkor ez a Népfron­ton belül is igazság lesz. A Népfronton belül beszélges­sünk és vitatkozzunk. Ha nem értjük meg egymást, ha nem egyezünk valamiben, akkor vi­tassuk meg és ha egyetértünk, akkor kommunisták és nem kommunisták egy akarattal hajtsuk végre. Ha a Népfron­tot ebben az értelemben fog­juk fel, akkor feltétlenül ele­ven és nagy erő lesz. A nemzetközi kérdésekről szólott ezután, majd így fejez­te be beszédét: — Tudjuk, hogy még sokat kell dolgozni, sokat kell har­colni, de bizakodva nézzük a helyzetet, mert minden felté­telünk megvan ahhoz, hogy mostani kérdéseinket meg­oldjuk s előre menjünk azon az úton, amelyet tapasztala­tunk szerint a magyar nép túlnyomó többsége a saját belső meggyőződéséből magáé­nak vall: építsük és erősítsük a Magyar Népköztársaságot és haladjunk előre a szocialis­ta Magyarország felé. befejezése után percekig zú­A parasztságot elismerés illeti A szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával Az ötös bizottságnak semmiféle törvényes alapja nincs Hazánk alkotmányos rendjét helyreállítottuk Miért élesedett az osztályharc Az a jó kommunista, aki a nép élén áll A Népfronton belül beszélgessünk és vitatkozzunk

Next

/
Thumbnails
Contents