Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-14 / 64. szám
1957. augusztus 14. szerda NÉPÚJSÁG 5 MINT A VÉSZHARANG riadója, úgy robbant végig Komlón is október 23. pusztító orkánja. S a „szövetkezeti község”, ahol a dolgozó parasztok túlnyomó többsége már a „szövetkezeti utat” járta, felbolydult, mint valami méhkas. Nemzetőrség és tüntetés, iratégetés és fenyegetés, „új magyar élet” és leszámolás kavargott az utcákon, félt az is, aki pedig a félelmet keltette, ■s sorra, rendre bomoltak szét a termelőszövetkezetek. A Haladás, a Szabadság, a Petőfi, a Rákóczi tagsága egymásután mondtak ki feloszlatását, vígan dörzsölték a kezüket, akik ezt akarták, kétségbeesett arccal szemlélték az eseményeket, akiknek életük, munkájuk, — rengeteg energiájuk a szövetkezetekhez fűzte sorsát. „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken...” — mondja Arany János Toldijában. — A verssor mára is, Kömlőre is érvényes. Mert, mint sziklagát a habzó tenger közepén, úgy állt megdönthetetlenül, szilárdan a Kossuth Termelőszövetkezet, a nincstelenekből, a szegényparasztokból még 1949- ben verbuválódott, azóta sok vihart megért társulása. 160 tagjából kilépett 33„ de a többi... a többi az nem. Innen egy szög nem veszett el, itt végig dolgozták a legnehezebb időket, itt nem kellett külön jelszót kiadni, itt a testükkel is megvédték volna még azt a vályograkást is, amely ott hever az udvaron. Mert az is a ■szövetkezeté. S itt, ebben a termelőszövetkezetben a volt -agrárproletárok és szegényparasztok között alakult meg a pártszervezet, a kommunisták első sejtje Kömlőn. — Ha a Kossuth nem maradt volna meg, akkor ma nem lenne szövetkezet a faluban — -hangoztatják azok is, akik -örülnek ennek, s azok is, akik kénytelenek jó képet vágni a „proletárok” helytállásának. — Mert most van, mind visszaalakult, ami volt termelőszövetkezet, ha kisebb létszámmal is, de dolgoznak, ismét gyarapodnak — a Kossuth példáján. SŐT NÉMELYIKÜK MÉG többre is vitte, mint a példa- ■adó. A Kossuthban, ahol ebben az évben mintegy 200 ezer forinttal gyarapodik a közös vagyon, előreláthatólag 45 forintot ér majd egy munkaegység. Igaz, ez sem kevés. Magyar János feleségével majd 40 ezer forint jövedelemre számolhat az év végén... De a Haladásban, ahol csak a 44 hold borsóból 350 ezer forint a jövedelem, 100 forint körül számolnak a tagok — egy munkaegységre. Pedig a komlói föld nem nevel szőlőt, vagy gyümölcsöst, hanem jobbára csak „egyszerű” szántóföldi növényeket, amely után csak kevesebb a jövedelem... És mégis! Hasonló a helyzet a Szabadság Termelőszövetkezetben, de a többiben is... Ma már azok is, akik bízva, de mégis kicsit hitetlenkedve léptek vissza annakidején régi termelőszövetkezeteikbe, ma már azok is mondják és tud .ják: érdemes volt együtt maradni, érdemes volt ismét meg alakítani termelőszövetkezetüket. Ozv. Cseh Andrásné idős apjával lépett ki a Kossuth- ból. Földjük van, összesen vagy 12 hold, s azt sem lehet mondani, hogy most, amikor nincs begyűjtés, amikor köny- nyebb, sokkal könnyebb a paraszt dolga, hogy ráfizettek erre a földre, a munkára... De: — Sokkal kevesebbet dolgoztam, mint most, mégis becsülettel éltem — panaszolja őszintén özv. Cseh Andrásné, akit valósággal lenyúz a munka, a nehéz munka, s akinek édesapja, tekintettel korára, — lógondozó volt a termelőszövetkezetben. ami ugyan szép és felelősségteljes munka, de mégse kaszálás, mégse nehéz munka. Kiss d. János középparaszt az őszön akar visszalépni. Gál József, Berta Lajos már vissza is lépett, ugyan nem a Kossuthba, de ma már termelőszövetkezetben dolgoAZT MONDHATNÁK egyesek, hogy jó... jó, könnyű dolga van most a termelőszövetkezeteknek, hisz jó a termés, beütött az idei esztendő. Igaz! Csakhogy „beütött” az esztendő az egyéni gazdáknak is, ott sem lehet ok a panaszra, már ami a termést illeti. De menynyivel több és nehezebb munkát kellett végezniök, mint a szövetkezetieknek, ahol segített a gép, segített az összefogás, ahol volt mód és lehetőség 44 holdon borsót termelni, s emellett annyi búzát, kukoricát, vagy burgonyát, hogy már annak a jövedelme is kész vagyon... — ’’Érdemes volt együtt maradni” — ezt mondják a Kossuthban, ahol az év végére 25 fejős tehén lesz a mostani 11 helyett, ezt mondják a Szabadságban, ahol 60 forint felett lesz egy munkaegység értéke, ezt a többiben, alig félévvel azután, hogy majd az egész falu állította: nem lesz itt többé szövetkezet, nem a magyar parasztnak taHíradás Kömlőről, a szövetkezetekről lálták azt ki... Hozzátéve az igazságot: majd az egész falu hallgatta ezt, de csak az „okosok” állították. NÉHÁNY HÉTTEL ezelőtt ülést tartott a pártvezetőség, írtunk is róla, hittel, bizalommal. Olyan hittel és bizalommal, ahogyan ott tárgyalták többek között a szövetkezet sorsát, dolgát. Néhány hét telt csak el azóta, s az élet máris igazolja, hogy nem „ábrándozás” volt a pártvezetőség elgondolása, mely „kanosaiul festett egekbe néz”, — hanem józan realitás, a falu népének, a kommunisták erejének alapos ismerete. Néhány hét telt el csak azóta... Akkor már álltak a szövetkezetek, de tagságuk zöme óvatos duhaj volt, az eredményeket, a szövetkezeti mozgalom fejlődését illetően... Ma arról írhatunk, — hogy ismét elindult hódító és gyarapító útjára a szövetkezés Kömlőn is! GYÜRKŐ GÉZA pityereket nyújtóitok leírni... j TENYEREKET,) kérges, mészporos, kirepedezett munkás tenyereket. — Nézze ezt a kezet — tartották elém sorba. Nézem az elsőt. Mészporos, a mély repedésekből szinte az eleven hús villan elő. Az ujjak tövén vastag bőrke- ményedés. Az érzékenyebb részek majdnem mindenütt sebesek. Ujjain, mint a cuclis üvegen, saját gyártmányú gumiborítás, hogy a mészkő, a forró mészkő össze ne égesse mind a tenyerét. Nézem a másikat. A tenyéren sallangos bőrdarab, egy „kézbőr” szánalmas maradványai. Alig több a semminél. A kéz leütve, belepve mészporral. Nézem a következőt. Gumiból szabott saját készítésű „kézbőr” fedi. Mikor fellebbenti, ugyanaz a csípős mészporral belepett tenyér, keménnyé edződve, mint a vastalicska nyele, melyet naphoszszat tol vele a füllesztő hőséget árasztó vagonig. MEGOLDÓDNAK A NYELVEK. — Féléve nem adtak kézbőrt. — ...és csak két-három hónapig tart. — Kikoptatja a kezünket a mészkő. — Csak ígérgetnek... vágnak egymás szavába, s az egyik mészkőrakodó munkás felemeli a talicska szarvát és dühösen nekilendül lemondóan, nekikeseredve. Síneken kell áttolni a vagonig, nagyokat ránt a vállán a talicska, ahogy a síneken ugrál a kerék. — Azt is írja be, hogy az agyvelőnk majd kiszakad ilyen úton tolni a talicskát. — Annyi a vaslemez itt a gyárban, de nem képesek néhány darabot adni. A TALICSKÁBÓL a sínek mellett hull az égetett mészkő. Félresöprik, bele a selejtbe, s CSAK EGY KIS EMLEK Ne értse senki félre, — nem az utóbbi idők közkedvelt sanzonjáról akarok írni. Du- dorássza csak továbbra is teljes lelkinyugalommal a dalt, akinek tetszik — egyszer úgyis megunja. Amiről e rövid írásban szó esik, annak semmi köze a sanzonhoz, inkább egy ballada születhetne belőle. Mivel nem vagyok verselő tehetség, így hát kénytelen leszek prózában elmondani. Két évvel ezelőtt észrevették az illetékesek, hogy a Dobó gimnázium restaurálásra szorul, határoztak hát és megkezdődött a munka... Most befejezéshez közeledik. Az tény, hogy nagyon szép lesz, de... és ez az átkozott „de” — ugyancsak a gimnáziumhoz tartozik — az az épület, melyben öt pedagógus család lakik, hogy milyen körülmények között, — arról oldalakat lehetne írni. Most csak annyit: a város egyik legelhanyagoltabb, legcsúnyább épülete. Szánalom ránézni, pedig műemléknek tarják nyilván. Szolnoki Já- . nos igazgató ennyit mond róla: „Bagolyfészek”. Nem sok túlzás van a kijelentésben. — Mert minden épületet renoválnak itt, ami a Dobó gimnáziumhoz tartozik, csak ezt nem. Bár vannak olyan hangok is, mely szerint megígér10 vagon szabad gabona az államnak Termelőszövetkezeteink közül sok kötött szerződést felesleges búzájára, s a csépléssel egy idő ben megkezdték a leszerződött búza átadását is. — Igen sok gabonát adtak el az államnak a kiskörei termelő- szövetkezetek, összesen 1027 mázsát. A tarnaszentmiklósi Petőfi Termelőszövetkezettől 400 mázsa búzát vittek be. A kömlői Szabadság Tsz 310, a a Tiszananai Petőfi Tsz 300, a viszneki Béke Tsz 420 mázsa gabonát adott el. ték, hogy külsejét rendbehozzák. De mi lesz a belsejével, mert az még sokkal inkább szorul javításra. Ésszerűbb és célszerűbb lenne egyszerre mindkettőt, mert a tanulók már két éve nem tudnak lejönni az udvarra a szemétkupacoktól és szünetekben a folyosókon meg a tantermekben tartózkodnak, ami semmilyen szempontból nem helyes. Ettől függetlenül: a szóbanforgó épület mai állapotában valóban szégyen, ahogyan azt Szolnoki elvtárs is mondta. Igaz, ebben a régi igazgatók is ludasok, mert nem sürgették a javítást annakidején. De most alkalom van rá, hogy ne maradjon így az épület, „egy kis emléknek”, — mely valóban sok mindenre emlékezteti az embert. —h— Irtsuk az arankát Állattenyésztésünk egyik alapja a lucerna termesztés. Az idén heréseinkben, de főleg lucernáinkban különösen sok kárt okozott az aranka. A narancssárga hajtásokat fejlesztő élősdi a megtámadott növények tápanyagát szívja el, emiatt a kultúrnövény elsat- nyul, elpusztul. Az aranka kártétele következtében csökken a magtermés minőségi értéke, kevesebb a szénatermés is. Az aranka irtására rendelet is kötelezi a termelőt, annak elmulasztása törvénybe ütköző cselekedet Utak, vasutak, csatornák, árokpartok, árvédelmi töltések területén az irtást a kezelő szerveknek kötelessége elvégezni, mert innen is fertőződhetnek a lucernák. Az aranka elleni védekezést már a vetsénél kell megkezdeni, csak arankamentes, tiszta vetőmagot vessünk. Kifejlett lucernáinkon az aranka irtását a virágzás, illetve a magérés előtt kell elvégezni. A virágzás előtti védekezés legegyszerűbb módszere a felszíni kétszeres perzselés, lángszóróval, benzinlámpával. Ha ilyen eszközünk nincs, ajánlatos 10 százalékos Kuskután- nal, vagy 18 százalékos vas- gáliecal, esetleg 2 százalékos sárgaméreggel (Novenda) permetezni. A permetezéseknél égy négyzetméterre egy liter oldatot számítunk a permetezőiéből. Ha az aranka már magot érlelt, akkor a fertő- jzött foltot lekaszáljuk, szalmáival, vagy törekkel összekeverve, petróleummal vagy benzin- inéi leöntve felégetjük. A kié- 'getett folt helyét tavasszal vésésük be új lucernával. Gondot kell fordítani arra, hogyaran- jkával fertőzött takarmányt ne í etessünk. A lucematermesztés fokozása népgazdasági érdek, éppen ezért a tanácsoknak, a községi gazdasági felügyelőknek és a Növényvédő Állomás szakembereinek fokozott fela- Sdata ellenőrizni az aranka irhását és megadni ahhoz a legmesszebbmenő segítséget. Kerekes Gyula megyei növényvédő állomás valahol feltöltenek vele egy gödröt. Az építkezéseken pedig hiába várják a meszet- Az emberek, akik kimart tenyerüket mutatták, vagy belenyúlnak csupasz, vagy saját- magúk gyártotta „kézbőr”-rel a forró mészkő közé, vagy benne hagyják a selejtes darabokat és az egész vagon meszet leértékelik, s így ők is kevesebbet keresnek. | BÉLAPÁTFALVÁN | jól ismerik az égetők gázpótlék ügyét. 1955-ben egy újítás után, mely állítólag megszünteti a gáz kiszivárgását, a mészégető kemencéknél elvonták a gázpotiékot. Azóta a szüntelen huza-vona és a változatlanul ömlő gáz keseríti az égetők napjait. Van-e hát gáz? Egy idegen, nem hivatott ezt megállapítani, jár-e gázpótlék a mészégetőknek, de az orrfacsaró és torokkaparó, kellemetlen levegőt beszippantva, bárki ember fia meggyőződhet arról, igen is van gáz a kemencéknél. Hiszen aki nem érzi, még az is látja, hogy szivárog a kemencébe vezető csövekből a gáz. A cementgyáriak így nyilatkoznak: — Sós Károly: szeretném ha idejönnének egy kis friss levegőt szippantani azok, akik azt állítják, hogy nincs gáz a kemencénél. Sarkadi András üzemvezető: gáz van, ez tagadhatatlan. Ezt mondja Fürjes Tibor elvtárs is, a szakszervezet egyik vezetője Mi hiányzik ahhoz, hogy a bélapátfalvi munkások e jogos, vagy jogosnak vélt kérései megvalósuljanak? Néhány kézbőr, néhány vaslemez. — És a szakszervezet? A Bélapátfalvi Cementgyár mész- üzemeinek szakszervezeti bi- zalmiai nem tesznek ezért semmit? — A szakszervezet? Jó vicc... — Csak a tagdíj beszedéssel törődnek — zúgják rá a körül- állók. — Ugyanúgy hiszünk abban, hogy elintézik, mintha az ENSZ-el biztatna az elvtárs. — Még tán az is hamarabb ideérne, mint a szakszervezet — jegyzik meg keserűen. Megkezdték a Hatvani Konzervgyárban a paradicsom feldolgozását. Az átvevőhelyeken egymást érik a kocsik. — KETTEN A HATVANI PETŐFI TSZ-BŐL Bodogon befejezték a cséplést A cséplés megindulásakor Petrovics József, Zsólyom János cséplőcsapata versenyre hívta a megye összes cséplőcsapatát. A versenyhez csatlakozott a közégben dolgozó másik két cséplőcsapat is. A verseny eredménye: 1. Petrovics József, Zólyom János cséplőcsapata 39.5 vagonnal, 2. Csordás István, Vennek János csapata 37 vagonnal, 3. Ra- hacs István, Bugyi János cséplőcsapata 36 vagonnal. A verseny eredményeként Boldogon a cséplést augusztus 10-én befejezték. A többi versenytárs eredményéről még nem érkezett hír. 100 mássá dinnye egy holdról Az idén közel kétezer holdat ültettek be dinnyével a megyében, elsősorban Hatvan, [Heves, Hort és Csány határéiban. A szüret már meg is kezÍ dődött, naponta öt-tíz vagonnal szállítanak a fővárosi és a környékbeli piacokra. A ter- jmelők számítása szerint egy- |egy holdról több, mint száz imázsát szednek le az idén. A ■ A. 'napokban nagyobb mennyisé- “ fgű hevesi dinnyét küldenek a [külföldi fogyasztóknak is. 300 ezer forint a [műemlékek tatarozására > Egerben több, mint kettőszáz azoknak a lakóházaknak [o száma, melyeket műemlékinek nyílvánítottak. Ezek nagy- irésze copf és barokk stílusban jépültek a tizennyolcadik szájadban. Ezek a házak az elmúlt évek folyamán megrongálódtak, legtöbbjükről pedig !lehullott a vakolat. A város jműemlékvédelmi bizottsága jjavaslatára ebben az évben járomszázezer forintot fordítanak ezeknek a műemlékekének a tatarozására, helyrehozására. Az elmúlt napokban 'már meg is kezdték az első ilyen ház csinosítását. I AZ ÜZEMVEZETŐ | így nyilatkozik a kézbőrről: —1 Adnánk, csak lenne. Már kölcsön is kértünk volna, de nincs más vállalatnak sem, vagy nem adnak... A szakszervezet versenyfelelőse: — Azonnal intézkedünk, megsürgetjük az ügyet, de nincs a raktárban kézbőr. S ezzel úgylátszik, le is zárult az ügy. De lezárulhat-e? Nincs az országban egy tucat kézbőr, hogy ne puszta kézzel kelljen a forró mészkövet fogdosni Bélapátfalván? Nincs olyan szakszervezeti bizalmi, aki igazi feladatához méltóan addi 2 sürgetné az ügyet, míg el nem intézik? Van mindkettő, kell, hogy legyen. Kell, hogy az emberek higyjenek abban, hogy a szak- szervezet a munkások érdekében cselekszik. KITŐL Várják) az égetők, hogy kijárja nekik — ha tényleg jár, mert eáz van — a gázpótlékot, ha nem a szak- szervezet? A szakszervezetnek a most induló önköltségcsökkentési versenyben nagy szüksége van a munkások támogatására. A bizalommal azonban egy kis baj van. Ez azonban nem helyrehozhatatlan. Ha a szakszervezet érvényt tud szerezni a munkások jogos kérésének, maga mögött tudhatja a cementgyári munkásokat. Mert azt nem is kell különösebben bizonyeatni, hogy ez is feladata a szakszervezetnek, egyik legfontosabb feladata, s az emberek elvárják, hogy az ő érdekükben is cselekedjen. KOVÁCS ENDRE Ondrésik János, a tsz juhásza. Lengyel Imre 130 sertés gon- 350 juh gazdája, gondozója dozója. Tagja a vezetőségnek. Mindketten munkájuk mellett kivették részüket az aratásból is
