Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-10 / 63. szám

1957. augusztus 10. szombat NÉPÚJSÁG 5 Ritkábban találkozik már az utasember tetemesre rakott, gabonát hordó szeke­rekkel. Erősen megfogyatkozott a kereszt a földeken, s megszaporodtak a szérűkön az osz­tagok. Egy-egy utcában naphosszat nyitva állnak a kapuk, várják a gépet. Csépelnek már mindenütt, sőt nem egy faluban azt számolgatják, néhány nap még és befejezik ezt a munkát is. Besenyeiék Boconádon csé­pelnek. 1070-es gépüket Zetor hajtja. Összeszokott a brigád, ismerik a gép minden csavar­ját, szeszélyét, mert tavaly is ezzel dolgoztak, ismerik és szeretik a traktoristát, Bese­nyői Györgyöt. A gép a hevesi gépállomásé, a cséplőmunká­sok odavalók Boconádra. Na­ponta 160 mázsa gabonát eresztenek le, de volt olyan napjuk, hogy 184 mázsát_csé_2 peltek. Pedig huzattak vagy tízszer. Igaz, teszik hozzá, hogy kint voltak a kazlak a házak előtt, nem kellett be­állni a szűk udvarokra, s ez igen sokat jelent. Most már bent csépelnek az udvarokon, de így sem adják 160 mázsa alá. Ha a csapat munkamód­szere után érdeklődnek, több •dolgot sorolnak fel. összeszoktak már az embe­160 mázsa naponta rek, nem először vannak együtt, tudják ki minek a mestere, s úgy osztják be a munkát. Mindannyian dicsérik a traktoristát, alá rendben- tartja a gépet, hogy kevesebb legyen a hiba. Egyszer volt csak egynapos állás, eltört a Zetor egyik golyóscsapágya. Nagyon nekikeseredtek, hi­szen két-három napos állás volt kilátásba. De nem! Még aznap este visszahozták kija­vítva. Másnap újra munkába álltak, s azóta is szünet nélkül mennek. Mióta megkezdték a csépiét, a hajnali szürkület már ott találja őket a gép mellett, s este régen lenyugo­dott már a nap, mikor az utol­só kévét nyeli az örökké éhes dob. Egr pohár hideg §í»r . ...nagyon jól esik az ember­nek a melegben, kiváltképpen, ha egész nap nyeli a cséplőgép mellett a port. De ha sör nincs, megteszi a narancsszörp is, csak legyen. Jó, jó a frissítő, de melyik géptől van idő el­menni inni? —■ kérdezheti akárki. Egyiktől sincs. Boco­nádon még sem ritka, hogy így csilapítják szomjúságukat. A földművesszövetkezet úgy, mint az aratásnál, arra állított be egy embert, hogy felkeresse naponta többször a cséplőgé­peket, sört, ha az nincs, ször­pöt vigyen a munkásoknak. Ha arról beszélnek a köz­ségben, hogy az idén jobban megy a cséplés, mint tavaly, azt hiszem abban van egy kis része a földművesszövetkezet­nek is. 20 mázsa húsa Még alig fordult ki az ud­varról a gép, az asszonynép­nek takarítani valója is akadt utána, mikor az ember felra- fcatott jónéhány zsákot, ment vele a felvásárló telepre. Nem lengett a kocsi tetején zászló, nem is énekeltek, jelezve, ■hogy milyen boldogan viszik a beadást. Komolyan számol­gatva ült a kocsi tetején a gazda, mégegyszer végig gon­dolta, jól csinálja-e? 60 má­zsa búzája termett az idén Kovács Barna ludasi paraszt­nak. Sok esz, büszke is rá egy kicsit. Igaz, sok helye is van. Adóba kell vinni belőle, gép­részt fizetni, vetőmagnak el­tenni, s a családnak a kenyér kell. De telik belőle minden­re bőven, s még marad feles­leg is. Ezt a felesleget viszi -eladni. Nem kötelezi rá senki a becsületen kívül. Jó árat kap érte. Nem potyázza el. Mire a gondolatsor végére ér, már fordul is befelé a felvá­sárlótelephez. Mérlegre ke­rülnek a zsákok, — 20 mázsa, amit eladásra hozott. Több, mint négyezer forintot kap érte. Az üzlet hamar meg van kötve, indul is haza. Elégedett. Kocognak az úton a lovak, találkozik egy-két ismerőssel, komával s csak úgy a kocsi tetejéről szólnak át egymás­nak... a magtárba volt... búzát adott el... több, mint négyezer forintot kapott érte... megérte' S elégedett arca minden pla­kátnál több embert győz meg, hogy csakugyan úgy van. 12 kgj húza munka- egységenként Tavaly ősszel sokat beszél­tek Atkáron a termelőszövet­kezetekről. Akkor szidták őket, minden rossz gyökerének titu­lálták. Aztán hosszú ideig megcsendesedett a beszéd, most ismét sokszor kerülnek szóba. De a mostani megjegy­zésekben tisztelet van és eltit- kolhatatlan elismerés. Oka az idei búzatermés, mely jóval felette van a 10 mázsának. Van a Micsurinnak olyan táb­lája, amelyik megadta a 16 mázsát, s a többi szövetkezet­ben sem maradnak mögöttük. A sok búzából jut a tagoknak, nem egy helyen kell megerő­síteni a padlást, le ne szakad­jon a termény alatt. A Mi­csurin tsz hat és fél vagon gabonát adott át szabadon az államnak, — egymaga annyit, mint egy-egy falu s emellett munkaegységenként 12 kilót osztanak. Nem nehéz a számí­tás, 100 munkaegységre, — en­nél pedig több van sok he­lyen, — kereken 12 mázsa búza jár. Nem igen lesz keve­sebb az osztalék a Petőfinél sem, a Viharsaroknál pedig az előzetes számítgatások szerint ennél is több. — deák — HALLOTTUK hem tetszett. A hevesi gépállomás egyik -gépével három, elég súlyos bal­eset történt egy rossz létra miatt. Felháborító gondatlan­ság, három ember betegséggel •súlyosbított kényszer-pihenő­jét okozta épp a legnagyobb munka idején, amikor kenye­rét kereste volna meg. De a ■gondatlanságot még tetézték Is. Megvizsgálták a cséplőgép­nél lévő mentőládát, s igen csúnya dolgokat tapasztalhat­tak. A kötözőszerek összepisz­kolódva, igazán nem mondha­tók sterillnek, az olló és a csi­pesz olyan rozsdás, — hogy kész vérmérgezés, ha sebnek xnégcsak a közelébe kerülnek is. Van rá rendelkezés, hogy minden cséplőgépnél biztosíta­ni kell a jól felszerelt mentő­ládát, arra is, hogy biztonsá­gos munkakörülményeket kell Biztosítani. A hevesi gépállo­más vezetői mind a kettőt el­mulasztották, s szerencsés vé­letlen, hogy gondatlanságuk nem járt komolyabb következ­ményekkel. A legkevesebb, — amit tehetnek, hogy felelős­ségre vonják a gépállomáson az említett dolgokért felelős személyeket, mert ami történt, az igazán nem tetszik senki­nek. .. ** Üjra csak a hevesi gépállo­másról van szó. Ezt is hallot­tuk — eléggé megbízható hely­ről — a csépeltető gazdáktól. Igen sokszor romlanak a gé­pek, van olyan nap, hogy há­rom-négy áll belőlük. Oka nemcsak az, hogy sajnos, a a gépállomásnak önhibáján kí­vül nincs elég és jó gépe. A meglévőkkel sem úgy bánnak, mint kellene. A nagyjavítás idején előfordult, hogy másik gépről szerelték le a szüksé­ges alkatrészt, s „elfelejtették” visszatenni. Akkor szaladgál­tak már kijavítani, mikor asz- tag mellett állt a gép. Van olyan is, amin nem nézték meg alaposan, nincs-e rajta nagyon kopott alkatrész, — s Prémium a terv túlteljesítésért Jól fizetett a búza a vámos- györki Haladás Termelőszövet­kezetben is. Még a télen 437 mázsa búzatermést terveztek, de ezt jóval túlteljesítették. — 630 mázsa gabonát csépeltek. 110 mázsát ebből eladtak az államnak, s elhatározták, hpgy a jó terméseredményt elérő növénytermesztési dolgozók között 30 mázsát prémiumként osztanak szét. 50 tehenet vásároltak a gyöngyösi járásban A gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteiben is megnőtt a szarvasmarha vásárlási kedv. Csak az elmúlt másfél hét ezeknél igen nagy a szemvesz­teség. Ráadásul mindezt meg lehetett volna előzni, ha az utasítás értelmében minden gépet kipróbáltak volna az elő- cséplésnél, de ez sem történt meg. Jövőre gondosabb mun­kát szeretnének a hevesi já­rás termelőszövetkezetei, egyé­ni parasztjai, jobb felkészü­lést a cséplésre. Mert az idei nem nagyon tetszett nekik... — nekünk sem tetszett, amit hal­lottunk... alatt 50 darab törzskönyvezett tehenet és vemhes üszőt vásá­roltak. Az atkári Micsurin Tsz égymaga tizenhét törzskönyve­zett tehenet vásárolt a napok­ban részben állami segítséggel. 100 mázsa búza egy családnak A nagyrédei Kossuth Tsz- ben már számolgatják, meny­nyi búza jut egy-egy munka­egységre. Az előzetes számítá­sok szerint a Bognár család, — ahonnan hárman vesznek részt a közös munkában, 100 mázsa búzát visz haza az idén. A szövetkezetben a jó része­sedés mellett gondolnak a jö­vőre is. A kertészet jövedelmé­ből például tözskönyvezett szarvasmarhákat vásárolnak. .^teiMetöizöveikezeTeiNk^^ HERBST FERENC: A BIZALOMÉRT AZZAL A FELADATTAL mentem Gyöngyösre, hogy egy olyan témáról írjak riportot, amely érdekli a gyöngyösieket. Már kora reggel jártam az ut­cákat, abban a reményben, hogy beválik a régi újságíró közmondás, mely szerint a té­ma az utcán hever. De a gyön­gyösi utca ezúttal rácáfolt a mondásra és nem kínált semmi olyan témát, amely az újság­ban érdekes lenne. Az utcák zsúfoltak voltak, a piacon go- molygott a nép, az üzemekben és hivatalokban a megszokott mederben folyt a munka. Gyöngyös élte a hétköznapok szürke életét. Szóval nem tör­tént semmi különös, hacsak azt meg nem említem, hogy a hangszóró a szokásos hirdet­ményeken kívül azt is közzétet­te, hogy egy másféléves kis­fiút találtak az utcán, aki most a rendőrségen elkesere­detten várja gondatlan ma­máját. Mire azonban a rend­őrségre értem, a mama meg is került. Hová is menjen az újságíró, ha be akar látni egy város életébe? Minden bizonnyal a legjobb hely e célra a tanács. Ide jönnek az emberek, ha valami sérelmük van, itt ke­resnek jogorvoslást panaszaik­ra, itt kémek tanácsot ügyes­bajos dolgaikban. Ha valaki a tanácson nyitott szemmel jár, mintha a bagdadi tolvaj cso­dálatos kristálygömbjébe néz­ne, úgy látja a város életét és problémáit. Varga Ferenc, a gyöngyösi városi tanács fiatal elnöke (korban is, funkciójában is fiatal) éppen fogadó napot tart és ez kapóra jött nekem. Engedélyével csend­ben leültem egy sarokba és végig hallgattam a panaszoso­kat, akik e délelőttön felke­resték. Ha nem tudtam volna, hogy hol vagyok, a lakáshiva­talban éreztem volna magam. Egymás után jöttek az embe­rek és a téma, a probléma mindegyiknél ugyanaz: lakás... lakás. Lakást kér a fiatal há­zas, az odahelyezett tanító, panaszkodik és segítséget kér a megsértett társbérlő, lakóját akarja kitenni a főbérlő. És szegény elnök mit tehet? Azonkívül, hogy végighallgatja a panaszkodók százait, sajnos nem sokat. A jó csak az, hogy ezt nyíltan és becsületesen meg is mondja. Ebből az új­ságíró megtudja azt, hogy Gyöngyös legégetőbb problé­mája a lakás. És a lakásügyön keresztül jutottam el e riportom ala­nyához is­Nyílt az ajtó és egy testes őszhajú férfi lépett be rajta. Megjelenése után egy munká­ban megőszült falusi tanító­nak, vagy adóhivatali tisztvi­selőnek nézné az ember. Ko­pott zakót, fekete félretapo­sott magasszárú cipőt visel. Haja erősen ritkul és teljesen fehér. — Meleg szeretettel üdvö­zöllek — köszönti az elnököt és modora még inkább meg­erősíti előziő feltételezéseimet. Ez a joviális öregúr, valami­féle tisztviselő, aki kapcsolat­ban lehet a tanáccsal, mert az elnökkel is tegező viszonyban van. r AZ ÜGY, AMELYBEN ide­jött... hát igen, ő sem volt ki­vétel — lakásügy. Már le is tettem töltőtollam, mert azt elhatároztam, hogy miután igazságot tenni itt én sem tu­dok, a lakásügyről nem írok. És hogy mégis előkerült a töltőtoll, annak komoly oka van. Ezt akarja elmondani, ez a talán hosszan és nehézkesen induló riport. Ez a testes életerős ember néhány perc múlva sírt. Resz­ketett a felindulástól és az elején oly rendesen, irodalmi szinten is szabályos mondatai, zavarosak, kapkodok, sőt néha értelmetlenek lettek. Felfi­gyeltem. Miért kell ilyen nagy problémát csinálni egy nem is olyan komplikált lakásügy­ből. Persze az nem öröm, hogy valakinek elveszik egy szobá­ját, különösen akkor, ha a meglévő szobák is kevésnek bizonyultak, na de az mégis túlzás, hogy egy erős, értel­mes férfi sírós jelenetet ren­dez a tanácselnök szobájában. Vagy talán színészkedik és így akar közelebb kerülni cél- ; ához. A női könnyek — természe­tesen az őszinte könnyek — meghatják az embert, de a férfi könnyek ezenkívül el is gondolkozhat ják. Ha egy férfi sír, annak komoly oka kell, hogy legyen. Újabb meglepetést az oko­zott, hogy kiderült: feltétele­zésem hibás volt, mert nem pedagógus, nem is tisztviselő, hanem orvos a látogató. Zak­latott, meg-megcsukló szavai, kérnek és vádolnak. — Miért nem hagytok bé­kén? Miért nem hagytok dol­gozni? Elvettétek a lakásom, hatan lakunk egy szobában, feleségem és négy gyerekem. Vagy el akartok üldözni? El­megyek én magamtól is, csak szóljatok. De ezt az állapotot nem bírom már... — törnek fel egy mélyen megsértett, el­keseredett ember szavai. Az elnök hallgat. Mit is szólhatna. Néhány hónapja van csak itt, tehát a múltért személyileg nem felelős. Pró­bálja nyugtatni, de hasztalan Behivatja a lakáshivatal ve­zetőjét. Kiderül, hogy a kiuta­lás szabálytalan és ellentét­ben áll avval az intézkedéssel, amit az elnök adott. Délután az elnökhelyettes és a lakás­hivatal vezetője személyesen is elmentek a helyszínre meg­állapítani, hogy a kiutalás jog­talan, az orvosnak még így is kevesebb helyisége van, mint ami népes családja és foglal­kozás után járna neki. így hát a dolog el is inté­ződött. Amikor az orvos el­ment, az elnök elmagyarázta a lakáshivatal vezetőjének, hogy helytelen volt az intéz­kedés annál is inkább, mert ezt az embert itt hosszú éve­ken keresztül bántották, igaz­ságtalanul jártak el vele szem­ben és ahelyett, hogy sebeit mélyítenénk, most arra kell törekedni, hogy ezeket a se­beket begyógyítsuk. Nagyon emberi hangon beszélt, szeret­ném ha ezt az ajtó mögötti hivatalos beszélgetést minden­ki hallotta volna, mely ékesen bizonyítja, hogy az emberek­kel szembeni emberséges po­litika, a törvényesség szigorú betartása nemcsak frázis, ha­nem módszer és vezérfonal is. A lakáshivatal vezetője azon­ban még érvel. Érvei egyálta­lán nem meggyőzőek és elég kultúrálatlanok. Látom, hogy nem értette mindazt, amit az c'nök oly mély humanitással elmondott. Sajnos, sokan nem értik még. ELMENTEM AZ ORVOS lakására. Egyszerű kisablakos parasztház, olyan amilyen Gyöngyösön még sokszáz van. Kívülről nézve inkább egy gazdálkodó házának látszik. Hátul egy kamraszerű, ablak­talan, villanynélküli helyiség­be egy öttagú családot utaltak be néhány évvel ezelőtt. A ház középső részét egy má­sik család kapta. Elől egy ab­laktalan hall és egy utcára nyíló szoba maradt meg az orvosnak. A két helység képe bútorraktárra emlékeztet. A falak mellett végig szekré­nyek, rapszodikusan elhelye­zett fekhelyek, látszik, hogy több szoba bútorát zsúfolták ide be. Az orvos felesége fogad észrevehető ijedtséggel és a hivatalos embernek kijáró túl­zott tisztelettel. — A férjem nincs itthon, de ha tetszik akarni, hazahí­vom... Telefonál: — Azonnal gyere haza, a lakáshivataltól vannak itt... Átveszem a telefont: — Nem, inkább odamegyek... Bőr és nemibeteggondozó intézet. Az asszisztensnő fo­gad, jól megnéz látom, hogy kérdezni akar valamit, de az­tán hellyel kínál, mert a dok­tor úrnál beteg van. Végre bejutok és beszélget­ni kezdünk. Most már nyu- godtabb, különösen akkor, mi­kor megtudja, hogy a városi tanács hatálytalanította a la­káskiutalási határozatot. Az­tán kérésemre beszélni kezd. Megpróbálom leírni mindazt, amit mondott. — Apám földműves volt, három hold földdel. De tanít­tatott, bármilyen nehéz is volt. Sokszor nem tudtam mit enni, sokszor úgy látszott, hogy nem megy tovább. De sikerült. Orvos lettem és ha­zajöttem Gyöngyösre. Ez ez­előtt 31 évvel történt... 1945-ben meghalt egy nagy­bátyám, aki 10 hold szőlőt ha­gyott rám és két testvéremre. Ez okozta a bajt, mert annak ellenére, hogy a szőlőről 1948-ban lemondtam, kuláklis- tára kerültünk és a legutóbbi évekig mindenütt úgy is tar­tottak nyílván — így panasz­kodik az orvos és aztán ön­maga igazolásául folytatja: — PEDIG ÉN MINDIG né­pünkért dolgoztam, a legszegé­nyebb kerületnek, a Durandá- nak voltam körzeti orvosa... 1945-ben P£dig, a dicsőséges felszabadító szovjet katonák kórházában dolgoztam... így mondta és én szándéko­san idéztem szavait, melyek úgy hatottak, mint egy szép zongoraszonátában a vonat­fütty. Lehet, hogy egy időben úgy érezte,, hogy banális frá­zisokkal, üres tartalomnélküli mondatokkal kell igazolnia magát, hisz akkor nagyon so­kan ezt látták a karrier lehe­tőségének. Ma már erre nincs szükség és különösen tőle nem várja ezt senki. A legnagyobb hiba, hogy még ma is ezt hiszi. És, hogy ebben ki a hibás, azt most nehéz lenne eldönteni. Abban azonban feltétlenül igaza van, hogy sok igazságta­lanság érte. Lányát két évei keresztül nem vették fel a gimnáziumba csak úgy, hogy egy „hivatalos” ember közben­járt érdekében. Ez igazságta­lanság volt, de azért ez az igaz­ságtalanság is másképp fest, ha megírjuk, hogy az a hivatalos ember, akinek segítségével annak idején lánya a gimná­ziumba bejutott, Mucsi Sán­dor volt, a pártbizottság tit­kára. Aztán, mikor a lány ki­tűnően leérettségizett nem vették fel az egyetemre. Jo­gosan fáj ez még ma is. Nem kapta meg azt a meg­becsülést, amit felelősségteljes munkája után megérdemelt volna. Bárkivel beszéltem, mindenki azt mondta, hogy kiváló orvos, nem beszélve ar­ról, hogy ő az egyetlen bőr­és nemibeteg szakorvos Gyön­gyösön. Ez is csak mélyíti a sebét. És az évek során a vélt és való igazságtalanságok tönk­retették idegeit, elidegenedett, bizalmatlanná vált, ma már úgy érzi, hogy mindenki elle­ne fordult, nem mer őszinte lenni az emberekkel. Sok mindent el kellene még mondani, sok olyat is, amit én nem tudtam meg, hisz is­meretségünk elggé felszínes volt ahhoz, hogy mélyebben a leikébe lássak. Én is egy „hivatalos ember” voltam a szemében, akitől félt, akivel szemben nem tudott őszinte lenni. És bár én egyáltalán nem vagyok hivatalos ember, még­is most a hivatalos emberek nevében akarok elmondani neki néhány dolgot és kérni. HIGYJE EL, hogy a jövőben nem a múltja és szőlője után bírálják el, hanem munkája után. Munkája után, mely mindennél fontosabb, melyet ma már mindenki megbecsül. Szükség van rá és senki nem akarja elüldözni Gyöngyösről, bizonyíték erre az, amit Var­ga Ferenc tanácselnök neki elmondott és ami távozása után a szobában elhangzott éa én visszaélve a hivatali titok­tartással, itt kibeszéltem. Megoldódik előbb-utóbb lakás­ügye is és eloszlik a bizalmat­lanság sűrű, életet mérgezi! köde. De ehhez az is keH hogy higyjen ebben, higyjen és akarja, hogy a magafajta értelmiség és a „hivatalos emberek” megtalálják az utat egymáshoz. Legyen őszinte, mondja el mindazt, ami fájj amit igazságtalanságnak érez# de ne örökké a múlt igazság­talanságán keseregjen. Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam e riportom hő­sének nevét, hisz az ő prob­lémája nem egyedülálló, sok értelmiség cipeli még magán ezt a terhet, melytől minden­ki szeretné ha megszabadul­nának. Ezért íródott e riport is. De leírom a nevet is, hisz a gyöngyösiek úgyis tudják, hogy Dr. Vereb Lajosról volt szó.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents