Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-10 / 63. szám

6 NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 10. szombat FERENCZY JÓZSEF: Barackszedés Sárgán pirosló, puha bélű Finom barackot nagy kosárba Versenyben szedett írissen, gyorsan Az egymásbaborult gyümölcsfasorban Három eleven, fürge lányka. Telt a kosár, fogyott a fáról, Barna karja nevetve villan A zöld függönysátor alól, Ajkukról vidám nóta szól, Madárkadal, sűrű csalitban. LÖRINCZ GÉZÁNÉ: TEMPÓ Tegnap még andalogtam, „Ráérek”... vígan mondtam. Ma, már gyorsabban megyek, Csókokra emlékezek Sírva... nagyon sietek, A Hirtelen Holnap elé... FAZEKAS ISTVÄN: flz utcán megy egy vontató Az utcán még csend volt, többen siettek a gyárba dolgozni, minden oly altató. Hirtelen, mint égből az istennyila befordult az utcáról egy nagy vontató. Pöfög, mint ágyúdörej a hegyeken csattog a szorgos munka lihegő dala. Huncut mosolyt ragyog az ég és a szép vezető testét a vastag por bevonta. Traktor után pótkocsi kötve rohan Rajta szőke kévék, s fény szalad fölfelé terhes testén, mint anyában gyermeke rejtőzik, de holnap ez lesz az új kenyér! Behúzza farkát a kutya, csont marad az árokban, macska ugrik a háztetőn. Fent a kévék tetején izzad, de nézd hogy kacag, kacag, bamabőrű etető! A vontató árnyéka suhan vele A járdáról, mint sok szép zászlók, a munkás­emberek testvéri keze integet erőt, csókot; Ö visszaint, és megy tovább! ANTALFY ISTVÁN: INTRIKA Új szörnyeteg jött a világra, nem oroszlán és nem bika! Igen-finom, szalonnevén, így becézgetik csak; Intrika... ANTALFY ISTVÄN: Vihar után . . . Már múlóban van a vihar a tenger elcsendesedik, csapkod még hullámaival, de az ár már oly messze vitt, ahol nem üvölt, zúg a szél, csak messziről hallik jaja, szívek viharzó párbaja, nem űz messzebb. Hív már a cél. erőm addig tán bírja még, (...kis pihenőt, ha tartanék...) Nem! Pihenőt nem tarthatok! Sajkámmal egyre törtetek, riasztó mélységek felett, mert várnak rám a holnapok... MOLNÁR BÉLA; Összekötve a világgal Magányodból oldódj fel hát, fut az Idő, értsd meg végre: mint kerted a folyó indát, köt a világ szövevénye. Légy hiú, számolj magadban s belátod: millió szállal élsz itt az élet-harasztban összekötve a világgal... Itt élsz hát, ide vagy kötve, igazítsd minden percedet, mint fenn a pislogó mécsest bonyolult csillagrendszerek. Almodban az órád riaszt, s indulsz a gyár kürt-szavára, gyermekkacagás is vigasz, nem hullhatsz hát a magányba! Hallgasd, hogy zúg a cséplőgép, az Élet énekel benne, merülj el abba, mint a kék hűsítő vizű tengerbe ... ♦ ♦ » ♦ ♦ í X X <S& 7V7 incs mese. Or- ' voshoz, illetve óráshoz vele! mondtam ki az ítéle­tet órám fölött, mely­nek felhúzókulcsa ép­pen a szavatossági idő lejárta utáni na­pokban — ismeretlen okokból — elveszett. Elvittem volna egy órajavító vállalathoz, de az ismerősök vé­leménye szerint csak elbarmolja az órát, de a „maszek” az „maszek.” Tehát ma­szek — döntöttem.. Az én órámat ne barmolja el senki fia. Elviszem az órát. nagyító, hümmögés... Igen... igen— Ezek az órák így járnak. Sok baj van velük — hangzott a diagnózis. — Igen. He-he-he— Rebegtem, pedig mA~ semmi bajom nern volt vele, de egy órás, NEVESSÜNK- A MASZEK, AZ MASZEK! egy maszek csak job­ban tudja. — Azért meg lehet csinálni ugye? — ér­deklődöm aggódva. — Hát nézze fia­talember, meglátjuk mit tehetünk... — És... az ára?... ha szabadna... — Hm... az annyi, mint... negyven fo­rint.!!) Nem fellebbeztem. Harmadnap elmen­tem az óráért, fizet­tem és este húznám az órát. Hol a kulcs, a negyvenforintos kulcsocska? Tapoga­tom a sötétben — hiába... A kulcsocska szinte belenőtt a lók­ba. Pödreném az uj­jammal, de inkább a bőr jön le, de a kul­csocska nem engedi magát megfogni. Elő a zsebkést, le az óra hátlapját. Nem férni hozzá. A kulcsocska, melyet most már bát­ran nevezhetünk bor­sos kulcsocskának, kicsiny és drága vol­ta miatt, makacsul lapul az óra tokjá­hoz. Leveszem az óra számlapját is, már csak a csupasz óraszerkezettel ügyetlenkedem. Rá­vetem magam a bor­sos kulcsocskára. Húzom... egy— ket­tő— enged. Hoppla! — kiáltok ijedten, mikor az apró szer­kezet kiugrik a ke­zemből, kihalászom a vödörből, egy fohász­kodás a maszekok istenéhez és újra kéz­beveszem a meghen- tergetett óraszerkeze­tet. Nem jár. Rázom, meg sem mozdul. Visszapakolom a tokba, rá a számla­pot, s másnap már­érdeklődtem, mielőtt beadtam volna a ja­vító vállalathoz. így válaszoltak: — Bizony az bele­kerülhet húsz-hu­szonöt forintba is. így vesztettem húsz forintot és egy illúziót. De abban az egyben igazat adok bárkinek, hogy „cr maszek, az maszek!’'' Egy órajavító válla­lat soha nem csinál­ta volna meg úg>i az órámat... legfeliebb- jobbam és olcsóbban­— bátori — ÉTTEREMBEN * — Mondja kérem, milyen uj X szokás ez? Maguknál mindig | étkezés előtt kell fizetni? $ — Dehogy, kérem, — csak (azoknak, akik gombát esznek... A sivatag hajója fi JjtUDöHfl AJÁNDÉK ÉRDEKES HÍREK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL i?«W¥WWWWY¥ FÜRDŐRUHA RICINUSOLAJBÖL Egy olasz műselyem-konszem új műrosttal jelentkezett a világ­piacon, amely ricinusolajból ké­szül. A „Rislan“ nevű műrostból a többi között harisnyákat, fehér­nemű-cikkeket és fürdőruhákat le­het készíteni. A ricinusból gyár­tott új műrostot az augusztus 2- től 11-ig tartó dornabirni (Auszt­ria) vásáron is bemutatják. CSEHSZLOVÁKIÁBAN FOGY A LEGTÖBB . CIGARETTA A legfrisseb statisztikai adatok szerint Csehszlováikia lakosai tar­ják dohányzás terén az európai rekordot. Csehszlovákiában ugyais minden lakos évente átlag 1.132 cigarettát szív el. NYUGAT­NÉMETORSZÁGBAN A TEJ A LEGKEDVELTEBB ITAL A Német Szövetségi Köztársa­ság földművelésügyi minisztériu­ménak nemrég közzétett adatai szerint Nyugat-Németországban a tej a legnépszerűbb ital. Tavaly az ország minden lakosa átlag 118 liter tejet fogyasztott. Ezzel szem­ben egy lakosra számítva 1956- ban 73 liter sör fogyott el. Ezután az ásványvíz fogyasztás követke­zik fejenkint 18 literrel. Bort mindössze 9 litert fogyasztottot- tak egy év alatt a józan nyugat­németek. VIZBEFULLADT A „WATERLOO BRIDGE” RENDEZŐJE James Whale, „Frankenstein“ «Jakjának megteremtője és a „Wa­terloo Bridge“ rendezője beleful­ladt los-angeles-i otthona úszóme­dencéjébe. Whale néhány évvel ezelőtt visszavonult a filmtől. MENNYIT KERES SOPHIA LOREN Egy olasz képviselő felhívta a pénzügyminisztert egy interpellá­ció során, vizsgálja meg, mennyi a jövedelme Sophia Loren film­sztárnak. Sophia Loren évi 16 millió Urát vallott be, de a kép­— — Drágám — mondja a fiatalasszony férjének —, az éjszaka azt álmodtam, hogy gyönyörű nyakéket vettél ne­kem ajándékba. Nem tudom, mit jelenthet ez. — Majd megtudod, holnap, kedvesem — válaszol rejtélye­sen a férj. Másnap a férj szép kis cso­magot nyújtott át fiatal fele­ségének. Az asszonyka izgatot­tan felnyitotta a csomagot és abban egy álmoskönyvet talált. LELKIISMERETES ZSAROLÓ Jancsika ezekkel a szavak­kal fordul nővérének udvar­lójához: — Láttam, hogy a másik szobában csókolódzott a nővé­remmel. Az udvarló átnyújt neki tíz forint hallgatási díjat. Jancsi­ka zsebébe nyúl, és öt forin­tot visszaad, miközben így szól: — Itt van öt forint... nem visz rá a lelkiismeret, hogy ön többet fizessen a többi udvar­lónál. JÓTÉKONY-CÉL — Anyukám, kérek 5 forin­tot egy öreg néni számára. — Hol az a néni? — Ott ül a mozipénztárban. SÚLYOSBÍTÓ KÖRÜLMÉNY Állástkereső fiatal tisztvise­lőnő egy üzlet kirakatában a következő hirdetményre lett figyelmes: „Keresünk mind- kétnembeli alkalmazottakat.” A tisztviselőnő sírva fakadtr — Szegény fejem, én csak­nő vagyok. MICSODA KÜLÖNBSÉG — Egy hónap alatt —mond­ja a bíró a vádlottnak — hat személyt gázolt el kocsijával. — Ötöt bíró úr — az egyi­ken kétszer hajtottam át. ÉVFORDULÓ Hajóskapitány (az utasok­hoz): Engedjék meg, hölgyeim és uraim, hogy ma este a ven­dégeim legyenek. Utasok: Szabad kérdeznünk, milyen alkalomból? Hajóskapitány: Ma van az: évfordulója utolsó, huszonötö­dik hajótörésemnek. SZERENCSÉS TIGRISVADÁSZAT — És mi volt a legszebb él­ményed indiai utazásod alkal­mával? — Egy tigrisvadászat. — Szerencséd volt? —■ De még mekkora! Egyet­len tigrissel sem találkoztam. körül szikár alakját. Pedig higyjék el, neki is nehéz. És megértem önöket, hogy rettegnek a humoristák­tól, de gondoljanak arra, hogy ő is ember. Pontos, lel­kiismeretes, mint a törvény keze, mindig lecsapni kész, mindig gyarapít és alkot, hogy méltó lehessen a címére. egy humoreszk találta meg s örö­mében a vízbe esett. De ahe­lyett, hogy mentőövért kö- nyörgött volna, kétségbeesve kiáltozta: „A poén! A poén!’ Szakképzett szeszfőzdevezetöt, gyakorlattal rendelkező vezetőszakácsot vagy szakácsnőt keres - Do- moszlói Állami Gazdaság, — Csókás És mert a poén elveszett, alig tudták életrekelteni. Egy má­sik humoristát a vonat gázol­ta el s a kerekek alatt döbbent rá, hogy villámtréfájában mit is kellett volna Ficzerével mondatnia. Amikor kihúzták palacsintára lapítva, boldog mosoly tükröződött arcán, mint aki nem élt s halt meg hiába. Na és ahogyan a dolgokat látnia kell. Ha megy az utcán és nem történik semmi, ha a vendéglőben jó a kiszolgálás, hideg a sör, s a bárban vélet­lenül okos slágerszövegeket énekel a dobos, ha Mancika a barátja helyett pont őbele szeretett, ha a Tüzép le is szál­lítja a megren­delt szenet, ha a Patyolat... egyszóval, ha: a sok „ha” mind rosszul vág be: a hu­morista letörik, ■J)) boldogtalan, sőt lelki beteg - }'} úgy érzi, vég- NSyy{ órája közeleg s mindenki ősz- szeesküdött el­lene. Állítólag előfordult, hogy ilyen esetben a humo­rista pillanatnyi elmezavará­ban és elkeseredésében nor­mális cikkeket is megeresztett, tárcát, sőt verset írt s alig tudták őt lecsillapítani. Szegény humorista. Bármit tesz, nevetnek rajta. A napok­ban egyik humorista csak eny- nyit mondott: „napok óta ner» iszom.” Mindenki nevetett. Megütköztem rajta. Hogy le­het egy ilyen sablonos kije­lentő mondaton nevetni. Hu­morhoz nem szokott pór agyam csak később jött rá, hogy ez is vicc volt. De még milyen! így él a humorista félelem­től és csodálattól övezve el­hagyatva mindenkitől, nyakig a humorban. Míg a hétköznapi halandók gondtalanul stran­dolnak, vagy biliárdoznak, 6 azon tűnődik, hogy növelhetné termelékenységét, hálás min­den ficamért, vagy alamizsná­ért, amit az élet elpotyogtat. A humorista anyagtakarékos­sági mozgalmunknak valóban legértékesebbje: hulladékanya­got dolgoz fel. Persze nála is van selejt. De ezeket beol­vasztja és később újat gyárt belőlük. — pala — HELIKOPTERES j DINNYETOLVAJ ! Feifield kaliforniai farmer fel- >jelentést tett a rendőrségen, mert »gyümölcsöséből egy idegen ember [szeme láttára három dinnyét el­kopott. Arra a kérdésre, hogy mi- tért nem akadályozta meg a lopást, [ha látta, kijelentette, hogy tehe­tetlen volt, mert a tolvaj helikop­teren ereszkedett le csaknem a [ föld felszínére, kihajolt, leszakítot­ta a dinnyét, s eltűnt ismét a le- >. vegében. Arany fogsor j ! a cápa gyomrában | A cattaroi öbölben a víz cá-1 pát vetett a partra, amelynek ! gyomrában arany fogsort talál-j tak. Mindjárt kutatni kezték, ] ki lehetett a szerencsétlen ál- ] dozat. A kutatások meglepő ] eredményre vezettek. Kiderült, ] j hogy a fogsor egy torinói j könyvkiadóé, aki a legjobb J egészségnek örvend. A fogsor 1 hajón egy tengeribetegség al-! kalmával esett ki a szájából. ! < viselő szerint ez az összeg nevet­ségesen kicsiny ahhoz képest, — amennyit valóban keres. TIZENEGY ESZTENDŐS FELESÉG Az amerikai Tennesseeben bo­nyodalom támadt a 44 esztendős Jesse Scott második házassága kö-^ rül. Az első feleségétől elvált Scot] egy szomszédja tizenegyesztendős J lányát, Portia Johnsont vette el] feleségül. A gyermekasszony apja] elenezte a házasságot, anyja vi-J szont beleeegyezését adta. Scott! június 30-án vitte otthonába új! feleségét, de alig egy hét múlva! Portia visszatért a szülői házba,! egyrészt apja sürgetésének enged-! ve, másrészt, mert a sheriff és a! megyei rendőrfőnök kijelentette:» Nem tűri, hogy a megye terüle-j tén együtt éljenek. Llozzáfűztej azonban, hogy nincs olyan tör-] vény, amely ezt tiltaná. j GAZDAG ] SZIVACS-ZSÁKMÁNY 4 Kitűnőnek Ígérkezik az idei szi­vacs halászat. — Július közepéig] Isztria, Lasztovó, és Korcsula kör-] nyékén mintegy kétezer kiló szi-j vacsot halásztak a jugoszláv halá-j szók. ] . < KINCSETÉRÖ KORSO ! Borovicsi elővárosában, Lanosi-J nóban Zserjozsa Jerofejev úttörő] és társai a homokbányában ját-] szadozás közben egy agyagkorsót] találtak, amiben 2015 ezüstpénz] volt .A korsót háromszáz észtén-] deje rejtették el, formájáról arra] lehet következtetni, hogy borovi-! esi fazekasok készítették, akik már! akkor is híresek voltak. Néha neki is jókedve van. Ilyenkor nevetni szeretne, ka- carászni gondtalanul és fel­szabadultan, mint azok az át­kozottak, akik humoreszkjeit olvassák. Néha pokolian jó viccek jutnak az eszébe, de nevetés helyett írnia kell. Ha­lálosan komolyan kell vennie a szakmáját. Ismertem egy humoristát, aki a Balaton Meg kell hogy mondjam, hála az ellenforradalom utáni gazdasági és kultúrális erőfe­szítéseknek, humorban rend­kívül jól állunk. Az 1938-as szintet még múlt év decembe­rében túlteljesítettük s ma már valahol az 1970-es év ter­vénél tartunk. Hiszen szá­munkra most a legfontosabb feladat az, hogy minél több humort termeljünk, támogat­nunk kell tehát nem csupán az állami és szövetkezeti kézen lévő kabarékat és vidám szín­padokat s más nevettető in­tézményeket, de a maszek hu­moristákat is, akik helyi la­pok hasábjain, termelik hu­morszükségletünk cikkeit Manapság a parasztember ka­pálás közben nem esőért fo­hászkodik, hanem „Hideg zu­hanyért” és a gyárakban az üzemi értekezleteken a viccek minőségében és mennyiségé­ben történt lemaradásokat vi­tatják meg a dolgozók. Lát­ható, hogy hazánkban — de főleg megyénkben — elsőren­dű feladat a humor istásolása. Ha a humor ennyire fontos, nemkülönben jelentős a humo­rista személye. Muszka Imré­hez, vagy Loy Árpádéhoz ha­sonló nimbusz veszi őt körül, hiszen városunk és hazánk nagy fia Ö. S a humorista tisztában is van szerepének fontosságával. Foglalkozásához illő komolysággal, sőt mond­hatni szigorral vonul az ut­cán át, sötét gondolatokat for­gatva fejében s az emberek rettegve figyelik: merre ve­szi útját, kit pécéz ki, mit ra­gad meg elméjében, hogy az­után szétmarcangolva óriáskí­gyóként fogyassza el s zúzza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents