Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-10 / 63. szám

4

NÉPÚJSÁG

1957. augusztus 19. szombat

Az író vádol

ban megvalósításra kerülő Varkoch-kapu egyik fülkéjébe Dobó István egri hős szarkofágját, míg másik fülkéjébe Gárdonyi Gézának jelenlegi sírjából kiemelt tetemét helyezik el. (Szerintem az elképzelés teljesen hibás volt, mivel Dobó Istvánnak, mint európai hírű hősnek, Gárdonyi Gézának, mint a magyarnyelv nagy mesterének emberi nagysága, a felépülő torony építészetileg kötött mérete miatt nem lett volna kellőleg kifejezésre juttatható.) A feltárások a Baldigara bástyáról fenti okok miatt más irányba terelődtek, de a sír megbolygatott és feldúlt környéke egyre szánalmasabb, lármásabb lett s lassan a gondozatlanság nyomait az elszáradt virágok, a nagyobb esőzések miatt feltörő gyom és a sír körül ültetett, de megcsonkított fenyők jelezték.

széről nem lehet vitás, de a kerítésnek újbóli felállítása a lényegen semmit sem változtatott. A kép, mely egy hétvégi vonat érkezésekor a sírnál a látogatót még ma is fogadja, nem éppen felemelő. A sír körül hangos beszéd, ének és zeneszó, gyermekek hancu- rozó hada, vidékiek által föld- reterített és körülüit abrosz, az étel zsírosabb és soványabb falataival, igen sokszor Mókával. S hogy a kép teljes legyen, mindenütt eldobált papír és ételhulladék. Ilyenkor érzem, az író vádol. Nemcsak vádol, de hivatkozik. Pecsétes írásra, melynek neve végrendelet. Itt az író fiának, dr. Gárdonyi Józsefnek sorait idézem: „Nem kívánkozott ö a vár magasságába. Gárdonyi máshol jelölte ki sírhelyét. Azon a helyen, ahol dolgozott. A saját portáján, az íróasztala mellett.”

(Oárdonyi Géza sírjának je- légi gondozatlan, igen sokszor megbotránkoztató áilapo ta, a látottak alapján kialakult közvélemény, nemkülönben e közvéleményt kifejező helyi és országos lapok cikkei, arra indították a Hazafias Népfront Gárdonyi emlékét ápoló bizottságot, hogy az író halálának 35. évfordulóján sírjának ügyét véglegesen rendezze, s a holttestet exhumál: s után — Gárdonyi végakarata szerint — az író egykori házának kertjébe helyezze át.

A hír városszerte nagy feltűnést keltett. A város ügyét mindig távlatokban szemlélők, de különösen a Gárdonyi kultusz hívei örömmel vették ezt a kezdeményezést. De akadtak szép számmal akadékoskodók, kik ezzel a felkiáltással indultak harcba: „Ha jó volt 35 évig odafenn a várban az a sír, miért nem jó most is?... Miért kell megbolygatni a halottakat?... Milyen csodálatos, hogy éppen most jutott eszükbe az a végrendelet, melyről a városban ezideig senki sem tudott.” De vannak olyanok is, kik sztaniolos csomagolásba burkolt gondolatokkal próbálnak ellentámadásba lendülni, s az ügy iránt való nagy sze- retetük eképpen hangzik: „Gárdonyi sírja annyira ösz- szeforrt az egri várral, hogy az író sírjának megbolygatása kegyeletsértő.” A csodálkozás, a részvét, a kegyelet kifejezésének egyéb változatait nem akarom papírra vetni, de annál inkább szeretném a legjobb szándék mellett is a tév- utakon járókat a Gárdonyi sír történetével megismertetni, s így ókét kegyeletesebb gondolatokra és cselekedetekre bírni.

1922. október 30. Gárdonyi Géza halálának napja. Gárdonyit, városunk nagy fiát, a magyar irodalom büszkeségét a város saiát halottjának tekinti, s a „Mester” földimaradványait — így nevezték Gárdonyit a magyar irodalom egri művelői — Torday Ányos egri paptanár indítványa, s Szmrecsányi Lajos egri érsek hozzájárulása alapján — mert a vár az egri püspökség ősi birtoka volt — a vár Baldi- gara-bástyáján helyezte örök nyugalomra.

A virággal és fenyőfákkal beülteti sír nem sokáig maradhatott csendes, kegyeletes hely, mert 1925 év őszén dr. Pálosi Ervin jogakadémiai tanár kezdeményezésére — kizárólag társadalmi úton — megindult az európai hírű egri vár tudományos feltárása, mely dr. Pataki Vidomak nemcsak hazai, de külföldi levéltárakban folytatott kutató munkája nyomán előkerült adatok alapján egyre nagyobb méreteket öltött. A Baldigara- bástyának feltárása Gárdonyi sírja miatt nem volt lehetséges, s így a két lelkes kutató úgy döntött, hogy a várbeli felépítmények közül elsősor^z 50-es évek körül a sír ügye új fordulatot vett. Az írónak életben lévő elsőszülött fia, Gárdonyi Sándor kérelemmel fordult az illetékes hatóságokhoz, hogy boldogult atyjának tetemét a sír megbotránkoztató, gondozatlan voltára, illetve a sír gondozásának jobb lehetőségére tekintettel, az író egykori házának kertjébe helyezzék át. Bár Gárdonyi Sándor kérelmének valóraváltására felsőbb helyről ígéretet kapott, a városi tanács a dicsőséges várvédelem 400 éves évfordulójára (1952) a sírt rendbehozatta, s megvalósította a „Láncos-sírt.” A fából készült kerítést és fejfát eltávolította, s a sírt időtálló- an hatalmas kőlappal fedette — rajta a fejfán lévő felírással — s a sír kerítését a Dobó szobor modorában készült mintegy 50 cm magas kőoszlopok között függő lánccal oldotta meg. Az eltávolított kerítés miatt az író emlékének profanizálására akaratlanul is még nagyobb lehetőség nyílt. A könnyen megközelíthető sír- fedőlapot turbékoló, csókolód- zó szerelmes párok ülő alkalmatosságnak használták, de nem vette figyelembe a kegyeletet az a vidékről Egerbe jött magyar sem, ki a hazulról hozott, bugyorból elővett kenyeret és szalonnát a sír fedőlapján ülve fogyasztotta el. De hasonló, ha nem fokozottabb étvággyal fogyasztották a sírra helyezett csokrok és koszorúk zöldjét és virágját a sírhoz a Sáncból a falakon fel- kapaszkodó kecskék, melyeknek gazdái e naponként többször is megismétlődő jelenség meggátlására semmit sem tettek.

A kegyelet megnyilatkozásának e formája rövid 2 évig tartott, mert a jogos felháborodás után a városi tanács a sírt újból bekerítette. A jó szándék a város vezetősége réHT’együk meg mi 35 év után Gárdonyi utolsó akaratát, hiszen ezt kívánja a látottak, hallottak és olvasottak alapján nemcsak a család, de minden jobbérzésű ember. Emeljük ki Gárdonyit az élet vásári zajából, vigyük vissza kertjébe a maganevelte fái, bokrai közé. Gárdonyi Gézához ez a környezet már nem méltó. De a vár további feltárása esetén sem maradhatna ezen a helyen. Ennek a gondolatnak valóraváltásához kéri a Hazafias Népfront nemeseik a város vezetőségét, de Eger város minden fiát azzal, hogy ez a város részéről most már kötelező cselekedet, nem csak az író Gárdonyi Gézához, de az egri névhez is méltó legyen.

Dr. Majthényi József

... hogy Kaplan neves kaliforniai fizikus szerint ha nem sikerül a levegő hőmérsékletét befolyásolni, a következő 60 esztendőben 10—12 méterrel emelkedik a tengerek felszíne.

... hogy a nylon vatta az egyik legjobb hőszigetelő, az ilyen vattába burkolt edényt öt percig forrásban lévő vízben tarthatjuk, — anélkül, hogy az átmelegedne.

... hogy öt éven belül televíziós felvételeket akarnak készíteni a Hold túlsó oldaláról, amelyet még ember nem látott.

... hogy egy toursi francia paraszt több mint száz esztendős titkos borraktárra akadt. Még 1848-ban valamelyik ősefalazta be a palackokat, a bor ma is élvezhető, 11 fokos, zamatos ital.

... hogy a világ legidősebb családja Moszkvában él. A négy családtag együttvéve 505 esztendős. A legidősebb Ljubova Puzak nemrég ünnepelte 154. születésnapját. Két öccse van, az egyik 121, a másik 118 esztendős. Hugocskájuk még „csak“ 112 éves.

=== naptár

AUGUSZTUS 10:

50 évvel ezelőtt halt meg Markó Vovcsok ukrán író.

AUGUSZTUS 11:

3 éve lépett életbe a tűzszünet Indokínában.

65 éve született Giuseppe Vittorio, az olasz munkásmozgalom kiváló harcosa, a Szaakszervezeti Vüágszövetség elnöke.

AUGUSZTUS 12:

2 éve halt meg Thomas Mann német író.

— Egészségügyi előadást tartanak augusztus 14-én az egri TTIT klubban dr. Kőrfy Lc- ránd főorvos, és Séra László biológus „A rovarok által terjesztett betegségek” címmel.

— 26 forint pénzelőleget osztott munkaegységenként a gyöngyöspatai Kossuth termelőszövetkezet. A jelek szerint az idén túlszárnyalják a tavalyi eredményt, amikor 76 forintot ért egy munkaegység.

— 9 millió forint összegben, 348 építkező kapott megyénkben hiteit, kislakás építésre.

— 16 mázsás árpatermést takarítottak be Ludason a dolgozó parasztok. A tavaszi árpából nagy mennyiség alkalmas sörárpának, eddig 130 mázsát adtak el a Terményforgalminak 280 forintos áron, 130 mázsát pedig átcserélt szokvány- minőségű árpára.

— 21 mázsa búzát adott el az államnak Vajon Béla ludasi dolgozó paraszt, közel 4 és fél ezer forintot kapott érte.

... hogy majdnem leégett egyik new-york-i könyvtár. A tűz előidézője egy veréb volt, mely égő cigarettát vitt be a fészkébe.

... hogy egy 24 esztendős német artista repülőgép-szárnyakból készült tutajon elindult New-Yorkból Európa felé.

... hogy Amerikában érdekes módon harcolnak a dohányzás ellen. Követelik, hozzanak egy olyan törvényt, melynek értelmében minden cigaretta csomagra fel kell írni: E termék ismételt fogyasztása rákot eredményezhet.

... hogy nem mindennapi büntetést rendszeresítettek a részeg sofőrökkel szemben Ankarában. Az iváson tettenért soffőrt kiviszik a várostól 25 kilométerre, s onnan rendőri felügyelet mellett gyalog kell visszamenniök.

... hogy Angliában van a világ leghosszabb nevű faluja. Neve 58 betűből áll, s szinte kimondhatatlan : „Llanfairpwllgwyngyllgoge- richwrndrobwilliantysiliogogo- goch.“ A hírek szerint a falut a túristák ezrei keresik fel évente, hogy meggyőződjenek, hogy csak ugyan így hívják-e.

járdán a délelőtti ragyo- gó napsütésben, egymás kezét fogva, pirosarcú, apró emberkék nevetgélnek, beszélgetnek. Egyforma, apró napozó ruhácska van rajtuk, óvodások sétálnak. Az egyik szőkehajú csöppség elesik, sír. Ovónéni ölébe veszi, becézgeti, leckézteti. Még potyognak a drága kis könnyek, ae mar nem sír, nevet az édes, a piros arcú baba. Aztán, mintha semmi sem történt volna, mennek tovább, sírnak, nevetnek, élnek, boldogok— Amint nézem őket, mindig távolabbra jutnak tőlem, de annál jobban jön elém egy kép, egy fakereszt, amin ez áll: Itt nyugszik Siklósi Mária és kisfia: Janika.

1916-ot írt a naptár. Kint a fronton bömböltek az ágyúk, hullott a magyar, sok volt az özvegy, az árva. Az iskolákat bezárták, részben a járvány miatt, részben kórházzá alakították át, mert sok, nagyon sok volt a sebesült katona. Az első ezredeket virágokkal, cigarettákkal halmozták el, dalolva, vidáman mentek a frontra. De ahogyan telt az idő, elmaradt a virág, a dal, a mosoly, csak a síró édesanya, vagy feleség kísérte a fáradt

/ óúp

katonákat a „halálvonatokhoz.”

Az utcasarkokon fájdalmas katonanótákat énekeltek a féllábú, vagy félkarú rokkant katonák, hogy az előttük föld- retett gyűrött katonasapkába néhány fillért adjanak a járókelő emberek. Sok volt a menekült is. Volt olyan édesanya, aki öt-hat gyermekével hagyta ott az otthonát és a fővárosba menekült■ De itt nem volt lakás és kint a városligetben, padokon, vagy a bokrok között laktak addig, míg fel nem épültek a barákláká- sok, deszkából és kátránypapírból. Ezekbe a lakásokba költöztek aztán be. Hadisegélyt is kaptak, de nagyon keveset. Sashalmon, a Nagyiccénél is volt egy ilyen baráktá- bor. Minden család tekintet nélkül a létszámra, kapott egy szobát. Az édesanyák már hajnalban gyalog mentek be Pestre, hogy este fáradtan, agyan- hajszolva visszatérjenek, a sok kis éhes szájba jusson egy

darab kenyér. Edesanyámék mentek át néha a sok magára hagyott gyerekekhez játszani és segíteni, ahogy tudtak. H'gryszer egy ajtó mögül nyö- "" szörgés, sírás hallatszott. Be akartak menni, de a kilincset helyettesítő spárga is elszakadt. Nagy üggyel-bajjal bejutottak. Egyik sarokban egy szalmazsákon szennyben, piszokban, egy álig 17 éves fiatal nő feküdt, néhány rongy- gyal betakarva, láztól égő testtel. Szép szőke haja csapzott, gyönyörű szemei lázban égtek. Mellette egy faládában hat-hét hónapos bába feküdt, akinek a félkarja hiányzott és a kis arcán le volt rágva a hús. Az édesanya nem tudta megvédeni gyermekét, akit a patkányok rágtak össze.

Hiába vették a leggondosabb ápolás alá, hiába volt minden igyekezet, meghalt a szép szőkehajú édesanya és kisfia: Janika. Mikor utánajártak, miért nem kapott még hadisegélyt sem, azt a választ

kaptuk, „lánynak nem jár hadisegély”. Az ott talált levelekből pedig világosan kitűnt, hogy Janika édesapja él, harcol a hazáért és jön haza Janikához.

Mi bűne volt? Az, hogy a sors akaratából édesanya lett. Nem Ítélte el a bíró, nem csalt, nem lopott, ott a szalmán, láztól égő testével is védte gyermekét, aki síró hangon kért segélyt, és az édesanya, akinek ez a hang fájdalmasabb volt a saját szenvedésénél, aki védte az anya könnyével és minden fájdalmával azt a gyermeket, aki az övé. Ott a sashalmi temetőben van egy sír, egy anya a gyermekével.

Siklósi Mária és fia Janika, egy fakereszt, egy sírhant jelzi, bíróság nélkül halálraítélt édesanya sírját.

Csak három betű, ige is, főnév is, és tenger fájdalom és könny van belé rejtve. De annak az életnek vége: az idő azonban nem mosta el az ilyen és ehhez hasonló sorsok emlékét.

A kis napozóruhácskába öltöztetett síró, nevető babák, csak a szép, színes mesekönyvekben látják a csúf, fekete patkányt...

STECZ ZSUZSA

FILM;

' KÖLNI KAPITÁNY

Joggal mondhatják, az új színes DEFA filmet az utóbbi idők egyik legsikerültebb szatírájának. A történet hőse Hans Albert Hauptinann — véletlenül a múlt háború fasiszta veteránjainak egyik gyűlésére kerül be. Ott azonnal az érdeklődés központjába kerül, mert összetévesztik Hans Albert kapitánnyal, aki Kesselmayer mellett teljesített különleges szolgálatot. A „rettenthetetlen“ hősre nagy jövő vár a Német Szövetséges Köztársaságban. — képviselői mandátumot vásárolnak számára, kinevezik az egyik üzemben személyzeti osztályvezetőnek.

A film mulatságos jelenetek egész sorában mutatja meg Nyugat - Németország igazi, arcát, ahol végül az ..ál“ Kölni kapitány börtönbe kerül, mert egyetlen háborús bűn sem terheli lelkét, amiért — felmenthetnék.

Egri Vörös Csillag:

Augusztus 8—14: Két óceán titka.

Matiné:

Augusztus 11: A kis karmester. Egri Bródy:

Augusztus 8—14: 7 lányom volt.

Gyöngyösi Petőfi:

Augusztus 8—12: Egy ember frakkban.

Augusztus 13—14: Tánc és szerelem.

Matiné:

Augusztus 11: Felszabadult föld. Gyöngyösi Szabadság:

Augusztus 8—14: Kuruzsló.

Matiné:

Augusztus 11: Hópelyhecske. Heves:

Augusztus 10—12: Hannibál tanár úr.

Augusztus 13—15: Szibériai rapszódia.

Hatvani Vörös Csillag:

Augusztus 8—12: Vörös kocsma Augusztus 13—14: Civil a pályán.

Matiné:

Augusztus 11: Északi kikötő. Füzesabony:

Augusztus 10—12: San Salvatore.

Augusztus 13—15: Játék az

életért.

Hatvani Kossuth:

Augusztus 8—11: ök voltak az elsők.

Augusztus 13—14: Tavasz. Pétervására:

Augusztus 10—11: Az éjszaka lányai.

Augusztus 13—14: Scott kapitány.

Matiné:

Augusztus 11: Páncélos dandár.

Nem volt pénze a kultúr- háznak, pedig a zongorát ki kellett javíttatni. Nem volt mit tenni, nekiálltak. A cipészektől szattyánbőrt kértek — persze csak úgy ajándékba, a kalaposoktól filcet, az asztalosoktól festéket, meg aztán hogy barátságból csináljanak meg néhány kalapácsot a töröttek helyére. Mikor minden együtt volt, az igazgató, az egyik munkatársa, meg egy pedagógus nekiálltak zongorát javítani. Soha nem csinálták, de csodák csodájára jól sikerült. Szépen rendbehozták és megmaradt 2.000 forintjuk, illetve mivel nem is volt, nem kellett adósságot csinálni.

Lám, mennyi vállalkozó szellem van a mai vezetőkben. Mert ugyan hol akadna párja annak, hogy egy kultúrotthon igazgató, egy munkatársa, meg egy pedagógus felcsap zongora javítónak. S nem is akármilyennek.

xx

Felelőtlen, komolytalan a mai fiatalság, — vonják le általában a következtetést mikor meglátnak egy-egy valóban felelőtlen fiatalt. Pedig nem így igaz. Füzesabonyban ifjúsági klubbot alakítottak. Van benne diák, munkás, paraszt vegyesen. Érdeklődési körük, mint ahogy a kultúr- ház igazgatója tréfásan megjegyzi, a cserebogár hallhatatlanságától az atommag hasadásig mindenre kiterjed. Alapszabályt is dolgoztak ki. E szerint a klubnak csak az lehet tagja, akinek viselkedése ellen semmi kifogás nem merül fel. Jampeceknek, köny- nyűerkölcsű fiataloknak nincs helye köztük. Ilyen fiataljaink is vannak tisztelt véleményt formálók. S hiszem, hogy az ilyenek vanak többségben. xx

Nem érünk rá könyvekkel foglalkozni — jegyeztem fel Vámosgy örkön a füzetembe. Eléggé megdöbbentett akkor ez a kijelentés, ezért került papírra. Ott van a jól felszerelt kis bolt az állomással szemben. Az eladók dicséretre méltó türelmességgel teljesítették a vevők óhajait, mérték a cukrot, megkeresték a fiók alján az utolsó csomag fahéjat, leszedték sorra a kartont, hogy kedvükre válogassanak az asszonyok, csak akkor váltak türelmetlenné, mikor könyvet akart vásárolni valaki. Hosz- szú várakozás után elinvitálták a létra tetejére, hogy keressen magának, mert ők erre nem érnek rá. Pedig ehhhez is kellene türelem, mert nem csak kenyérrel, sóval él az ember.

xx

Az egyik községi adóügyi megbízottal beszélgettem. Általában javult az emberek viszonya az adófizetéshez. — mondta. Minden rendkívüli adminisztratív intézkedés nélkül fizetik, s ami külön figyelemre méltó, nem úgy teljesítik a terveket, mint egykét évvel ezelőtt, hogy a falu fele egész évre fizetett már az első hónapban, a másik fele meg elmaradt. Nem is kellett különösebb munkamódszer. S ez jórészt annak az eredménye, hogy most már nem a járás dolga. Ha valakinek adópanasza van, ott helyben is elintézheti, nem kell ponciustól- pilátusig mennie.

Érdemes lenne gondolkozni alaposabban, mit lehetne még úgy „áttelepíteni” a községi tanácsokhoz, mint az adót. Mert a jelek szerint nagyon hasznos intézkedés volt.

— békési —