Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)

1957-08-03 / 61. szám

NÉPÜJSÁG

1957. augusztus 3, szombat

Három tanácselnök, három probléma

Uj törvényt szavaz meg az országgyűlés, vagy határozatot hoz a megyei tanács, újabb intézkedés születik a járási tanács végrehajtó bizottságának ülésén, a végrehajtás feladata, a helyi tanácsoké. Az államhatalom helyi szervei a községi tanácsok nap. mint nap új feladatokat oldanak meg. A feladatok megoldásában — amely nem egyszer komoly harcot is jelent — edződik, erősödik a tanács, s ezzel együtt nő a tekintély is. Az ellenforradalom a hibákba kapaszkodva akarta szétzúzni a népi hatalom helyi szerveit. Nem sikerült, mert az emberek többsége, a választók többsége bízott választottjaiban (Bár voltak községek, ahol pillanatnyilag felülkerekedett az ellenség.)

Az utóbbi hónapokban még tovább nőtt a bizalom tanácsaink iránt. A nehéz napokban jobban összeforrtak az emberek, a vb. tagok, s a tanácstagok egyaránt. Nem probléma már a tanácsülések megtartása, egy pár kivétellel rendszeresen eljárnak a tanácstagok az ülésekre, résztvesz- nek a munkában, érzik a felelősséget, amellyel választóiknak tartoznak.

S milyen nehéz dolga van a községi tanács apparátus vezetőinek. a tanácselnököknek. Felelősséggel tartoznak a felsőbb szervek felé és felelősséggel a falu felé. Gondoskodni kell a rendeletek végrehajtásáról, s intézni kell a falu lakóinak ügyes-bajos dolgait. Ez nem könnyű feladat, de meg kell oldani, mert csak így lehet növelni a párt és a tanács tömegkapcsolatait, a- mely nélkül nincs jó vezetés.

És a napi feladatok mellett sok helyen vannak olyan nagyobb problémák, amelyeket még nem sikerült megoldani, amelyeket egyedül nem is képesek megoldani, de amelyek foglalkoztatják a falu lakóit.

Ezekkel a gondolatokkal kerestünk fel három tanácselnököt, hogy tárják az olvasók elé legnagyobb problémájukat.

PÁRÁD

Mata Pál elvtárs öt éve elnöke a parádi tanácsnak. Jól ismeri már a községet, s az emberek is ismerik őt. Szeretik is. Az utcán megállítják, elmondják gondjaikat, bajaikat, egyszóval bíznak benne. Most amikor legnagyobb problémája iránt érdeklődünk, szinte gondolkodás nélkül mondja, mint aki mondta már többször is másnak is.

— A házhely kérdés. Ez a legnagyobb gondom most — mondja — és ezt nem is tudjuk egyedül megoldani. Államunk komoly segítséget ad a kislakás építkezésekhez, pénzt is ad. anyagot biztosít, de hiába, mert mi nem tudunk házhelyet adni. Hatvan házhelyigénylés van most a fiókomban és egynek sem tudunk adni, mert a községnek nincs tartalékterülete. Az emberek kifogásolják ezt és tőlünk várnak segítséget. Mi szeretnénk segíteni, de nem tudunk. A megyei tanács építészeti osztályának felosztási tervet kellene készíteni és mi csak ezekután tudjuk megoldani a hatvan család házhely igénylését.

BEKÖLCE

— Pár hete vagyok még csak elnöke a bekölcei tanácsnak — meséli Mihályi Sándor — még nem igen ismerem a községet, de azt már látom, hogy az egyik legnagyobb problémám a tagosításokkal elkövetett hibák kijavítása lesz. Az ellenforradalmi erők hatására feloszlott egy termelőszövetkezet, s a volt tsz-ta- gok visszakövetelik földjeiket. Ez még nem lenne hiba. De az egyéni gazdák is visszakövetelik a betagosított táblákat. Most a földkérdés úgy néz ki, hogy szembeszállnak egymással az egyéni gazdák és a volt tsz tagok. Mindenki a maga igazát — no meg a jó földet — keresi és tőlünk a tanácstól várják az ügy rendezését. Mi a járási tanácstól várjuk, hogy rendezzék községünk föl dproblémá j át.

MIKÓFALVA

Az 1350 lakosú községben év elejétől Kovács Béla a vb elnök. Bár mint elnök, csak pár hónapos múltra tekint

vissza, de a községet nagyon jól ismeri.

Hogy mi a legnagyobb probléma? Akárhány embert megkérdeznek a faluban, mindenki azt mondja, hogy a villany. Igen, a villany, amit az 1951-es békekölcsönjegyzéskor Ígértek meg először. Népnevelők és a felsőbb szervek is ígérték az 1952—53-as kölcsönjegyzésnél, 1954-ben pedig a begyűjtésnél. Eredményes volt a begyűjtés és a kölcsönjegyzés is, de a villany az csak nem készült el.

Megígérték 55-ben, s 56-ban is. Azt mondták, ha szerzünk oszlopot és biztosítjuk a közmunkát, lesz villany. Mindent megszerveztünk, de hiába, még ma sincs villany a községben. Igaz, közbejött az ellenforradalom, dehát másfél kilométerre van a hálózat és már nagyon várják az emberek, hogy lágyuljanak a fények a faluban. Most azonban még ígéretünk sincs.

• O

Három község, három vezeA júliusi taggyűléseknek az volt a célja, hogy megtárgyalják a megye kommunistái az országos pártértekezlet határozatának legfontosabb elveit, útmutatásait. s ezek szellemében vitassák pártszervezetünk eddigi munkáját, feladatait. Ezt a célt a taggyűlések többsége elérte, megvalósította.

Sajnos nem így történt a tarnazsadányi kommunisták taggyűlésén. A rövid — alig 10-15 perces beszámoló a legfontosabb elveket sem mutatta meg. nem értékelte megfelelően a pártszervezet eddigi munkáját. Egy-egy mondatban szó volt arról, hogy a taggyűléseket rendszeresen megtartják, bizalmi csoportok működnek, a vezetőség és a tagság között jó a kapcsolat, érintette a beszámoló azt is. hogy nem elég aktív a tagság, hogy erősíteni kell a kapcsolatot a tömegekkel. Egyetlen szó sem volt a mezőgazdaság fejlesztéséről. — pedig az ellenforradalom itt is ..szét- ugrasztott egy tsz-t” — az ifjúságról — pedig még nincs KISZ a községben.

tőjének három megoldatlan problémáját vetettük papírra. Házhely, föld és villany. Ha tovább néznénk a községekben, mindenütt találkoznánk hasonló nehézségekkel. Tanácsaink már sok feladatot megoldottak, s így biztosak lehetnek választóink, hogy e nehéz feladatokat is megoldják.

Egerbocson hallottuk, amikor a gabonafelvásárlásról volt szó, a gazdák azt ígérték: ..Mi eladjuk az államnak gabonafeleslegünket, de segítsenek bennünket, hogy a falun több legyen az eke, a patkó, ruhanemű és az egyéb közszükségleti cikk.

Kölcsönös segítség, kölcsönös bizalom, ez kezd kialakulni a községekben is és az egyes még meglévő nagyobb problémák megoldásával tovább női, erősödik a tanácsok tekintélye, tömegkapcsolata. S mi mindannyian ezt akarjuk, választók és választottak egyaránt.

(márkusz)

S a vitában? A vita sem vitte előbbre a taggyűlést, nem pótolta a beszámoló mulasztását. A vitában a fő: ki zúzta össze a vörös csillagot ki törte össze a hirdetőtáblát, miért nem történt eddig felelősségrevonás. Igazuk van azoknak is. akik ezt teszik szóvá. Dehát mindig ez lesz csak napirenden, — meg az októberi élmények? Nem árt erre emlékezni, sőt, fontos. De nem halogathatnak ugyanakkor a kommunisták fontos, nagyon fontos problémákat. Mikor folyik olyan szenvedélyes vita a község életéről, a párttagok cselekvési egységéről, a pár- tonbelüliekkel való kapcsolatról és más égető kérdésekről, mint az ellenforradalomról folyt. Az volna a legfontosabb, ha a tarnazsadányi kommunisták — és nemcsak a tarnazsadányiak — egyszer s mindenkorra tisztába tennék az ellenforradalmi időket, s előbbre lépnének más égetőbb, napirenden lévő feladatok megoldása felé.

...———«—»Hl—i——

El

őbbre egy lépéssel

HO sí MIIVH

A nép vezetője

a nép szolgálatában

A nagy, legendás kommunista forradalmárok, népvezérek nemzedékének kiemelkedő tagját köszöntik ezekben a napokban Kelet-Európa fővárosai: Ho Si Minh elvtársat, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét. Néhány napja a ferihegyi repülőtér ünnepi virágcsokrai között is feltűnt finomvonalú, törékeny alakja, lengőszakállú, mosolygós arca, elhozta Budapestre is a legtávolibb szocialista testvér-ország üdvözletét.

Olyan szocialista forradalmárt lát benne vendégül a magyar főváros, akinek küzdő élete szinte a fantasztikumig érdekes, s még az ellenség táborában is a krónikások tucatjainak fantáziáját mozgat-’ ja meg. Olyan embert, akinek elmúlt évtizedei s jelenkori cselekedetei legendává váltak — de aki soha, egyetlen pillanatra sem esett a legenda csapdájába: személye és politikája sohasem szakadt el a néptől, amelyből vétetett. A legmélyebb, legigazibb értelemben vett népvezérnek született — s az is marad.

1941 máriusát írták. Indokínában a japánok és Vichy emberei voltak az urak, Kína nagy részén pedig Csang Kaj- sek — amikor Liau Csauban, a vietnami határ közelében lévő kínai városkában, ..egy szerény gyűlésteremben szószékre lépett egy férfi. A gyűlés- teremben a vietnami függetlenségi front, a Vietminh alakuló kongresszusát tartották. A szószéken álló férfi nevét, a Ho Si Minh — bölcs, értelmes,

tisztánlátó — nevet akkor hallotta először a nyugati világ.

Hónapokba telt, míg Párizsban és Tokióban rájöttek, hogy a vietnami forradalom sokáig halottnak hitt vezéralakja bontott zászlót — akit addig Nguyen Ai Quoc „Hazafi'’ — néven ismert a szegény nép, a gyarmati főkormányzók, meg a börtönőrök.

xxx

Nguyen, a hazafi Ngé An- ban, hazájának egyik legforradalmibb tartományában született. Gyermekkorában megjárta az angol és francia gőzösök kisegítő matrózainak keserves iskoláját, dolgozott franciaországi gyárban és londoni vendéglőben. Kommunistává Párizsban érett, ezer harc és nélkülözés közepette. Húsz esztendős korában már ott ült a toursi kongresszuson, a Francia Kommunista Párt bölcsőjénél, majd néhány év múlva belevetette magát a hazája felszabadításáért vívott forradalmi küzdelembe. Ez pedig csaknem három évtizedes földalatti harcot jelentett a legsötétebb illegalitásban, szüntelenül élet és halál mezsgyéjén járva. Egyetlen, két- esztendős időszak kivételével

— amikor 1936 és 38 között a francia Népfront diadala lehetővé tette a legális munkát

— a küzdelem a föld alatt folyt. Ilyen feltételek között állott talpra Nguyen Ai Quoc vezetésével — 1930. januárjában — az Indokínai Kommunista Párt. Születése után alig egy esztendővel a fehérterror ■

hulláma söpört végig az országon. s a francia és angol rendőrség bizalmas megegyezése a Hongkongban tartózkodó Nguyen-t is a börtönbe lökte Súlyos beteg lett. Tüdejét támadta meg a börtönlevegő, s néhány hónap múlva a párizsi és londoni lapok jelentették is: meghalt a börtön kórházában. Ez a hír hazugság volt: Nguyen nem halt meg. — csak eltűnt: hazafiak szöktették meg a börtönkórházból. Ezután kilenc esztendei mély földalatti élet következett — s azután a szószék Liau Csau-ban és a Ho Si Minh név.

XXX

Liau Csau után még egy rövid időre Csang Kaj-sek börtönébe vetették, majd amikor a tömegfelháborodás kiszabadította, megkezdődött a dzsungelháború első felvonása — 1945-ig. A sztrájkok, pa- raszmozgalmak szervezője, a kommunista párt szervező ekkor teszi le a partizánharc hadvezéri vizsgáját — hogy egy esztendővel később már más vizsgákra kényszerültön A fasizmus feletti győzelem lendületében 1945 koraőszén megszülető Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének Ho Si Minh elvtársat, akinek az új állam életének első percétől kezdve kemény diplomáciai csatát kellett vívnia a támadásra készülő francia gyarmatosítókkal. Páratlanul nagyvonalú és hajlékony diplomatának bizonyúlt, aki Hanoiban és Fontainebleau- ban jelentős kompresszumok

felé hajlította a francia diplomatákat A háború hívei azonban erősebbek voltak, s a francia hadihajók nehézágyúi 1946 november 24-én a haj- fongi kikötő lakónegyedeivel együtt ezeket a kmpromisszu- mokat is szétlőtték. Megkezdődött a dzsungelháború második felvonása, an elyben már nemcsak fegyveres harcot kellett vívni — hanem közben államot is szervezni az őserdő mélyén. A párt és Ho Si Minh — mert együtt lélegeztek a néppel, vele nyomultak előre, s ha kellett, vele nyomultak vissza — ezt a feladatot is megoldották. És amikor nyolc esztendei vihar után, amelynek a hőskölteménye még írásra vár — Dienbienphunál lehanyatlott a „piszkos háború” hadilobogója — megrendültek a nagy gyarmatosító fővárosok. Mert világtörté- lem született: egy magányosan harcoló gyarmati nép most elsőízben győzedelmeskedett nyílt, fegyveres harcban az őt évszázadokig elnyomó, gyarmatosító nagyhatalom felett.

A történelem most is épül, de a feladatok megváltoztak: a nagy nemzeti misszió, a kettészakított ország egységének helyreállítása mellett az or- szágépítés-szervezés ezernyi gondja nyugszik Ho Si Minh vállain, mert az egyszerű kabát alatt meghúzódó törékeny vállakban a nép izma-akarata mozog. A népé, amelynek sohasem ura volt, hanem mindig szolgálója, s amelytől sem a börtönrácsok, sem a hatalom kísértései sem választhatták el.

Élénk tevékenység

A Sozial — Demokratischer Pressidienst című nyugat- ** német lap értesülése szerint Dönitz volt vezérten- gemagy, hitlerista háborús bűnös élénk tevékenységet fejt ki. Résztvesz különféle katonai szervezetek tevékenységében, s éppen a napokban választották meg a „német haditengerészeti szövetség” dísztagjává. Mindebben az égvilágon semmi meglepő nincs, az volna a meglepő, ha Dönitz volt vezértengernagy nem venne részt a „különféle” katonai szervek munkájában. Utóvégre háborús bűnös, utóvégre most szabadult és utóvégre egy most szabadult háborús bűnös már csak ért a háborúhoz. Vannak, akik egyszerűen odaállnak fecsegni, hogy én így, meg úgy szakértője vagyok a háborúnak, aztán mikor jön egy jó kis vérengzés, egy-kettőre kiderül, hogy bizony csak diletans a nagyszabású gyilkosságokhoz. Dönitznél ez éppen úgy ki van zárva, mint például Speidelnél. ök már az egész világ előtt, pontosabban sok-sok millió anya, gyermek, szülő és testvér előtt bebizonyították, hogy egy dologhoz értenek csak, de ahhoz aztán alaposan, s ez: a háború.

A középkori hóhér is „különféle” vágóhidakon készült nemes feladata tökéletes ellátására.

A tapasztalatról

A Hongkongban megjelenő Csenpao című lap Tajvan- ual kapcsolatban beszámol arról, hogy a sziget lakossága bezárja ajtaját azokon a napokon, amikor az amerikai katonák megkapják zsoldjukat. Az emberek otthon ülnek, félnek kimenni még az utcára is, különösen a nők.

Az ember tapasztalt lény. Tapasztalatból nem nyúlunk kézzel a tűzhöz, tapasztalatból tudjuk viszont, hogyan lehet tüzet csinálni, tapasztalataink vezettek az élet megismerésére és kiismerésére... Sorolhatnánk a végtelenségig a példákat, amelyek a tapasztalat nagy jelentőségét volnának hivatva igazolni. Mi nem tudjuk, hogy mit csinálhatnak az amerikai katonák, mondjuk zsold- fizetés napján Tajvanon... de a tajvaniak biztos tudják: tapasztalatból. Egészen biztos, keserű tapasztalatból!

(látó)

Harmadosztályú árak, elsőosztáiyú ételek, osztályon felüli kiszolgálás

így lehetne jellemezni a gyöngyösi kisvendéglőt, melynek nagyon találóan a „Kedves kis vendéglő” nevet adták. Valóban nagyon kedves kis hely ez. Az ablakokon és falakon népművészeti függönyök, az asztalokon tiszta mintás térítők, s rajta mindenkor a friss virág. S ezekután hczzák a finom ebédet, ami emellett olcsó is. Tíz forintból nagyon jól meg lehet ebédelni, s az adagok is elegendők. Az étlap elég változatos. Van töltöttpaprika 7.40 forintért, pörkölt 8 forintért, készítenek néha rakottburgonyát 6.50 forintért, a töl- töttkápcszta 7.20 forintba kerül, egy sült 8 forintba és egy fűzelék sült feltéttel 6 forintba, míg egy zónáért 5 forintot kérnek.

Az italárak is olcsók, majdnem italbolti áron történik a felszolgálás. És van még egy

előnye ennek a kis vendéglőnek, itt semmilyen százalékot nem számítanak fel, és mégis nagyon gyors és udvarias a kiszolgálás. Ha az ital nem elég hideg, kis darab jéggel szolgálják azt fel, pedig a vendég ezt külön nem is kéri. Dehát itt ez a divat.

Százhúsz ebédet főznek naponta, s mind elfogy. A gyöngyösiek nagyon megszerették ezt a kis vendégőt, és igazuk van, bár Eger vagy Hatvan központjában volna ilyen , Kedves kis vendéglő”. Igaz, hogy Egerben van Népbüfé, de azért szépen terített asztal mellett ülve ebédelni mégis csak más.

Befejezésül még annyit, — hogy a jól főző szakácsnőt Agócs Sándornénak, és a figyelmes üzletvezetőt Borbély Károlynak hívják.

10 kg búza munkaegységenként

A mezőszemerei Uj Világ termelőszövetkezet felbomlott az ősszel, csak az idén, feD- ruárban kezdték meg újra a közös munkát. Már az idei aratás megmutatta, hogy érdemes volt együtt maradni. Termésükből 150 mázsa búzát eladtak az államnak, s most megkezdték a búzaelőleg osztását. Egy munkaegységre 10 kilogramm búzát adnak. Átlagosan 110 munkaegységet teljesítettek február óta a tagok, ennek megfelelően 11 mázsa búzát kaptak előlegként. Van azonban olyan család. — ahonnan többen is résztvettek a közös munkában, — hogy 25-30 mázsa búzát vittek haza. A tagok most arról beszélnek, hogy közösen adnak el búzát az államnak a részesedésből is.

A mezőtárkányi Szabadság termelőszövetkezetben is megkezdték a búzaelőleg kiosztását. Itt munkaegységenként 8 kg búzát osztanak.

Az elmúlt hét szombatján az egri tanácsi építő vállalat 26 műszaki és adminisztratív dolgozója ingyenes fizikai munkát végzett a tihaméri állomás melletti építkezésen