Népújság, 1957. augusztus (12. évfolyam, 61-69. szám)
1957-08-03 / 61. szám
1951. augusztus 3, szombat NÉPÜJSÁG 3 Gyengélkedik a munkaverseny — a szakszervezet ápolgatja ban propagálják és szervezik. SAJNOS AZ í EMBEREK egyrésze nem tekinti ennyire kötelességének a verseny szervezését, sőt a versenyben való részvételt sem. Egyes munkahelyeken még nem is hallottak róla, vagy ha néhány hónappal ezelőtt hallottak is, azóta elfelejtették. A szállító üzemi melegedőben, mikor a versenyre terelődött a szó, az összegyűltek közül senki sem ismerte a verseny célját, feltételeit. Csak mikor Kerek elvtárs a műhely bizalmija eszükbe juttatta, hogy erről már beszélt nekik — gyűlt világosság az emberek agyában, s emlékeztek vissza, hogy valóban volt erről szó valamikor. Ez is azt mutatja, nem elég a gyűléseken egyszer- kétszer elmondani, minden alkalmat meg kell ragadni a szakszervezeti bizalmiaknak a verseny népszerűsítésére, propagálására, nehogy megint elfelejtsék az emberek. Mert rajtuk áll vagy bukik a verseny ügye. Rajtuk és a műszakiakon. Az utóbbiak jobban ismerik a verseny felté- te’eit, s többet is tesznek érte, mint az egyszerű munkások. BALÁZS PÁL ÜB elnök szea— KI Kérelem a könyvtárhoz, a következő panasszal Smidt Rezső, a Lakatosárugyár főmechanikusa írta. Mint műszaki dolgozót érdekli az orosz szakirodalom. Ilyet tudott is szerezni, azonban műszaki szótára nincsen. Beszerzése sokba kerül (100 forint) ezért úgy gondolta, majd a könyvtár segít rajta. Nagy meglepetéssel tapasztalta, hoey a könyvtárban csak magyarorosz műszaki szótár van, orosz-magyar nincs, pedig nehezen akad Egerben olyan ember, aki magyarból akarna oroszra fordítani és nem fordítva. Kérése a műszakiakkal együtt az, hogy szerezzen be a könyvtár egy orosz-magyar műszaki szótárt is, hiszen ez végső soron a műszaki dolgozók tudásának fejlesztéséhez kell. O* Cseh Jánosné, a hevesi községi tanácsnál dolgozik, mint „létszám feletti’’. Az idén áprilisban született egy kisfia, kért a tanácstól szülési segélyt. azonban kérését azzal utasították el, hogy erre nincsen keret. Ugyanakkor egy másik dolgozó kapott. A napokban megjelent a munkaügyi és pénzügyminiszter 27/1957-es utasítása, mely szerint az ő fizetését is rendezni kellett volna. Fizetése jelenleg 800 forint, de a tanácsok közlönye szerint 900-rai kellene HATVAN — CSOMÓPONT — hatmillió tonna és ami mögötte van El Eb . végig tudják kövezni az utat. O* Csáky János, gyöngyösi lakos táppénz ügyében fordult hozzánk panaszai. Beteg lett, s mig a gyöngyösi SZTK utalta ki a táppénzét, addig nem is volt semmi baj. Az ott kezdődött, mikor mint a MÉK alkalmazottjának Egerből küldik a táppénzt, mert a vállalat üzemi kifizető hely. Még tizenkettedikén beküldte o. táppénz utalványt, azóta már az újabbat is, de még csak választ sem kapott arra, mikor fizetik ki. Meg is értené ezt, ha a fizetését havonta kapná, de nem volt soha havi fizetéses. s így nehéz az amúgy is csökkentett fizetésből megélni. O# A „Kis ügyek”-ben általában panaszokról. írnak —■ írja levelében Kerezey Gézáné egri tanár. Azt hiszem arról is lehetne írni benne, ami dicséretre méltó. — Örömmel teszünk eleget Kerezeyné kérésének, s megírjuk levele nyomán, milyen kitűnő az étkeztetés a iskolák nyári napközijében, ahol napi 1 forint 50 füléiért ebédet és uzsonnát kapnak a gyerekek. Kis ügy ez, hogy jól főznek az általános iskolás napközik számára, de mégsem kicsi, ha arra gondolunk, hogy 400 szülő dolgozhat nyugodtan egész nyáron át, mert gyermekeikről jól gondoskodnak. dott a megtakarítás. Sőt a szakszervezeti bizalmiakat és más vezetőket megtanítják a számoszlopok titkaira, hogy az emberekkel is jobban megértessék a verseny alakulását, eredményeit, vagy éppen akadályát. , HIÁNYOLJÁK a szakszervezeti vezetők a megyei szervek segítségét, s azt, hogy az illetékesek, akiknek az élüzem és egyéb kitüntetések követelményeit kellett volna kidolgozni, nyolc hónap alatt sem jutottak eredményre. így erkölcsileg nem tudják kiejezés- re juttatni megbecsülésüket a verseny legjobbjai iránt, sőt anyagilag is kevésbé, mert elvonták a szénmegtakarításáért fizetett prémiumot, s egyéb takarékoságra ösztönző jutalmat. A verseny szekere, ha lassabban kocog is, nem került még kátyúba. Nem is kerülhet, ha a szakszervezet meg tudja akadályozni, hogy az embere'v elfelejtsék a versenyt. Az itt felsorolt akadályokat, de legalább is nagyobbik részét üzemen belül le lehet küzdeni, akkor nyitva az út a nyereség- részesedés felé. KOVÁCS ENDRE Két kép az egri karhatalmi egység zászlóavatásáról ...esküszünk, hogy megvédjük a zászló becsületét. 'Keményen dobbannak a léptek, tiszteleg az egység a zászló . előtt ADJ SZÁLLÁST „KATINAK“ ELLOPJA RUHÁDAT JÓ FÉLNAPON ÁT azt vizsgálgattuk, vájjon a szak- szervezet mit tesz a munka- verseny népszerűsítéséért, eredményességéért. Sok jót elmondtak a versenyszervezésről, arról, hogy a Mátravi- déki Erőmű dolgozói azon fáradoznak, hogy olcsóbban állítsák elő a vülamos energiát, és ez az igyekezet mennyire könnyíti a verseny szervezését. Kicsi, szűk melegedőben ültünk műszakváltás előtt. Arról folyt a szó, hogy a száüító üzem május hónapban 200 ezer forintot takarított meg a verseny eredményeképpen, arról kérdezgettünk, hol lehetne még valamilyen összeget megtakarítani. Hümmögtek az emberek, „ki tudná azt ilyen gyorsan kitalálni.” A töprengést egy határozott női hang szakította félbe. — Úgy, hogy ne pocsékolják világba az üzem pénzét. Majd felém fordulva hirtelen megkérdezi; — Mennyit adna ezért a melegedőért? — Hogy mennyit? Megér 15-20 ezer forintot. — Húsz ezeret? Csodálkozik a balboskendős lány. Többe került ez százezertől is — ez a kis lyuk... Az igazat megvallva lyuknak tényleg lyuk. Három lóca, asztal, kályha van benne, de lyuk a százezer forinthoz képest. A LÁNY SZAVAIRA, mint karmester intésére, felzúdúl- tak az emberek._ A felháborodás feszegeti a kis melegedő falát. Ezek az emberek a közös forintok tízezréért háborog- nak. Bántja igazságérzetüket, hogy ilyen gavaüér módon bántak vele. Az emberek úgy vigyáznak az üzem pénzére, mint sajátjukéra, ez lenne a biztosíték a Mátravidéki Erőmű szakszervezetének ahhoz, hogy sikeresen szervezzék tovább a májusban megindított munkaversenyt. Olcsóbban., olcsóbban... ez a törekvés a csülejavító műhelyben is. GRÉGUS MIHÁLY szakszervezeti bizalmi körül kis csoportosulás támad. A beszéd témája a kérdések nyomán itt is a takarékossági verseny. A műhelybeliek már sorolják is, hol sikerül megtakarítást elérni. Főleg a régi elhasznált anyagok felújításával tudtak kisebb- nagyobb összeget megtakarítani. BARANYI JÁNOS lakatos arról beszélt, hogyan lehetne még több javaslatot, több ötletet hasznosítani, „a műszakiak gyakrabban keressék fel a munkásokat, hogy elmondhassák nekik javaslataikat”. Mert javaslat mindig akad, de sokszor elkésik, mint az előbb említett meűegedőnélj melyet a munkások javaslata alapján saját erőből is felépíthettek volna, feleannyi költséggel. EZ AZ IGYEKEZET, mely- lyel a lakatosok, szakszervezeti bizalmiak, gépészek olcsóbbá akarják termi a viliamos- energia előállítását, hasznos tényezőként szerepel a versenyben. Május 1-én kezdődött ez a verseny, melynek célja; olcsóbban előállítani a villamos energiát. Az első hónapban értékelték is a versenyt. Az adatok szerint félmillió forintos megtakarítást értek el. Utána nem akadt el egészen, de mintha betegeskedne a néhány hónapja született verseny. Hiába vártuk, hogy megtudhatjuk milyen eredményt hozott a június havi igyekezet, sajnos adatokat nem tudtak adni, nem értékelték, már nem értékelték! A verseny gyengélkedőbe került. A szakszervezet ápolgatja, de még mindig nem elég eredménnyel. Gyűléseken, termelési értekezleten szó esik róla, a szakszervezeti bizalmiak is ismerik a verseny feltételeit. BALÁZS PÁL ÜB elnök fel is sorolta, kik azok a szakszervezeti bizalmiak és egyéb szakszervezeti vezetők, akik legtöbbet tesznek a versenyért: Gregus Mihály, Tóth 28. János, Urbán Márta Pál, Riznyik 4. János, Kerek András és még jó néhányan. akik az év végi nyereségrészesedésért indított versenyt legjobPilóta, vagy mozdonyvezető, — ez a kettő szerettem volna lenni gyerekkoromban. Lett belőlem újságíró. De azóta is ott bújkál bennem a gyerekes vonzódás a levegőt átszelő repülőgép, a síneken vágtató, tüzet, füstöt okádó mozdony iránt. Még mindig a „vágtató mozdony” számomra a vasút, amely ütemes csattogással, hosszú vagon, Var- személy- kocsisort vontatva maga után dübörög végig városokon és falvakon, hidakon és alagutakon, belefúrva magát a távolba. Pedig — s erről Hatvanban győződtem meg igazán — ez „is” vasút, de VASÚT az állomás, a rendezőpályaudvar, a tolatás, vasút az a hihetetlen pontosságú gépezet, amely a vágányokon, gurítókon, szemaforokon keresztül névtelenül, de a nap minden percében szolgálja az embert. Az utast s a fogyasztót. Amit megtudtam erről, azt két embernek köszönhetem: Molnár István állomásfőnöknek és helyettesének, Benke Istvánnak. Ök mondták el nekem mindazt, amit most én mondok el, mert nemcsak érdekes elmondani, de tartozunk is annyival mi utasok és fogyasztók a vasút névtelenjeinek, hogy munkájukat megrint főleg az anyagfelhasználásnál tudnak sokat megtakarítani a műszakiak. Külön jutalmat is megállapítottak, melyet azok a műszakiak kapnak meg, akik legtöbbet segítenek ötleteikkel, takarékos gazdálkodással, az év végi nyereségrészesedés elérésében. NEM LEHET, semmi esetre sem lehet csak a szakszervezetet okolni a verseny gyengélkedéséért. Nehéz ma még ez a munka, sok akadállyal van tűzdelve a nyereségrészesedésig vezető út. De ezek az akadályok mutatják a szak- szervezet legsürgősebb feladatait is. Az emberek nagyrésze távolinak érzi a célt. S mivel a nyereségrészesedés új dolog, nem nagyon bíznak benne, hogy valóban meg tudják szerezni. A verseny másik gyermek- betegsége, hogy például a szállítóüzem megtakarított 200 ezer forintot, de nem tudják hol, miből, müyen módon, így azt sem tudják, milyen kiadásokat kell és lehet még csökkenteni. A vállalat vezetősége megígérte, hogy a legközelebbi értékeléskor már pontosan kimutatják, miből adóS ÜGY emelni. A községi vb titkár azt mondja, intézze el valahol, hogy felemeljék a fizetését. A járás a községhez küldi, az vissza, s végeredményben sehol sem intézik el az ügyét■ Kérdése, hogy ha az állam lehetővé tette, hogy mint létszámfeletti dolgozzon, miért nem adják meg neki is a jogos illetményét, miért vágják a fejéhez ügyének elintézése helyett: örüljön, hogy egyáltalán dolgozhat? om Több évtizede felépültek már Gyöngyösön a városi kislakások. Ezzel egyidős a panaszuk is, az, hogy nincs járda, bokáig érő sárban közlekednek. Most az egyik tanácstagot kérték meg, tegyen valamit a régi kérés megoldására. Örömmel tapasztalják, hogy meg is jelentek a kövező munkások, megkezdték a járda építését. Örömükbe azonban üröm is csöppent, mikor meghallották, hogy mintegy 60 méteres szakaszon járda nélkül maradnak, mert nincs elegendő pénz Szeretnék, ha a városi tanács előteremtené valahonnan a hiányzó összeget, hogy végre ne kelljen egyiküknek se a sarat taposni. Ehhez még csak annyit, egyetértünk a panaszosok kérésével, de javasoljuk, járuljanak hozzá társadalmi munkával a járda építéséhez, s akkor ugyanazzal a költséggel ismerjék szerte a megyében. A hatvani vasútállomás csomópont. Itt halad keresztül a selypi medence, a borsodi iparvidék, a környező alföld minden áruja és terménye, itt halad át Északnak, Salgótarján, Miskolc felé az összes szemé) yforgalom: naponta megközelítőleg 240 vonat, személy- és teher vegyesen. Emellett itt „rendezik” a te- hervonatokat, itt állítják össze az exportküldeményeket, itt kopcsolják át a gőzről, a villanyra a szállítmányokat, mert Hatvantól már villanymozdonyok járnak Budapestig, s a villanymozdonyok bár gyorsabbak, de kisebb teher- bírásuak. S mindehhez 23 vágány áll a hatvani vasutasok rendelkezésére. Huszonhárom vágány és olyan technikai bel rendezés, amely a századforduló óta mit sem változott. Ilyen körülmények között kell 235 embernek a nap minden órájában biztosítani, hogy ne késsenek az utasok, hogy ne késsen az áru, hogy ne legyen baleset, hogy üzemképesek legyenek a gőzmozdonyok, a villamosmozdonyok, hogy legyen elegendő vagon, hogy legyen víz és szén, hogy legyen... a jó ég tudná felsorolni, hogy még mi minden. Itt nem lehet lógni, fegyel- mezetlenkedni, mert legjobb esetben is az értékes áru bánja, ha nem az emberi élet. Itt nem lehet késlekedni, mert tízezreket érint, mert megromlik az exportáru, mert leáll valahol egy Martin kemence anyaghiány miatt, mert nem kapnak tejet a pesti csecsemők, sót a falusiak... Itt dolgozni kell percnyi pontossággal és megfeszített erővel. S mindig és egyre többet. Tavaly, az első félévben 70 ezer kocsi haladt keresztül Hatvan állomáson. 1957. első félévében 128 ezer. Majdnem a kétszerese! Ez mind semmi. Az őszi csúcsforgalom idején kereken hat millió tonna árut kell továbbítani a személyforgalom mellett. Ha az átfutó vagonokat összeraknánk, Hatvantól Moszkváig érne a vége... még elgondolni is nehéz, hát még végigdolgozni. Ennek ellenére nemhogy emelkedne, de csökken a késések száma-. Jó Feljelentés érkezett a rendőrségre. hogy a Kertész út 6 szám alatt szállást kért egy Kati nevezetű asszony, aki 15 hónapos gyerekével együtt utazgat. A jóhiszemű háziak nemcsak szállást adtak neki, hanem több napig tartották, sőt nyugodtan elmentek rokoni látogatásra, s közben egyedül hagyták a lakásban Katit. Mire visszajöttek, Katival szénnel, szovjet szénnel dolgozik a vasút, nem kell megállni nyüt pályán gőzt fejleszteni, s a régi 8-10 óra helyett ma már 3-4 óra alatt ér le Miskolcról Hatvanba a megrakott tehervonat. Tavaly a személyvonatok 22 százaléka késve indult vagy érkezett Hatvanba, ma már csak a 7 százaléka késik, de az is csak perceket. Hihetetlen munkát végeznek, itt csak az emberi észre, az emberi becsületre építve. Olyanok eszére, szívére, becsületére építve, mint Várhegyi Ferenc és Fehér Ferenc szolgálattevők, vagy Pelle István kocsimester, Gál Ignác váltóőr, hogy csak néhányat soroljunk fel a sok közül. Ha nem jött volna október, ma már építenék és korszerűsítenék az egész állomást, hisz Túráig már elkészült a modern térközbiztosító berendezés... De most nincs pénz, nincs lehetőség rá. továbbra is az embernek kell helytállni, ha káromkodva is, ha dühöngve is, ha szidva is októbert, s mindazokat, ak'k felelősek érte, de helyt kell együtt eltűntek a különböző ruhaneműk is, paplan, takaró, ballonkabát, félkabát, törülköző stb. Később más panaszos is jelentkezett egy ugyanabban az udvarban lakó károsult tett jelentést, hogy abban az időben a nyitott ablakon bemászva ismeretlen tettes egy öltöny női ruhát és 650 forintot lopott el. állni, mert ezt követeli a vasutasbecsület. Pilóta, vagy mozdonyvezető szerettem volna lenni gyerekkoromban, mert akkor még nem tudtam, mi kell ahhoz, hogy a gép felszállhasson, hogy a mozdony végigroboghasson az acélpályán. Most megtanultam: ennek a 235 embernek megfeszített munkája. Megtanultam becsülni o vasút névtelen és szürke munkásait is. Igazán méltók erre! GYURKÓ GÉZA 6100 tonna szén terven felül A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt aknaüzemeinek párosversenyei az elmúlt na pókban igen jó eredményeket hozott. A szűcsi aknaüzem bányászai 1820 tonna szénnel tetézték meg előirányzatukat. Utána Petőfi altáró bányászai következnek. Igen jól dolgoztak a rózsaszentmártoniak is, akik kedden délre behozták múlt heti lemaradásukat és havi tervük teljesítésében elérték a 100 százalékot. Az egész tröszt 6100 tonnával teljesítette túl tervét.