Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-31 / 60. szám

6

népújság

1957. július 31, szerda

Örömök, gondok Kompolton

HŰVÖS AZ IDŐ. Az égen

esőtől terhes, szürke felhőket visz a szél. Ha nem nézné az ember a naptárt, joggal hihet- né, az ősz elején járunk.

— Nem kellene már az eső — mondják a gazdák. A diny- nyések, a rizsesek meleg napok után áhítoznak, mert az kellene nagyon, a kukoricának is az hiányzik. Talán csak a cséplőmunkások örülnek a hűvösebb időnek, mert a csöppnyi udvarokban, ahol a gépnek is alig van helye az asztag mellett, kibírhatatlan lenne a júliusi hőség. Köny- nyebben mozognak így, s a szorgalmuk mellett biztos ez isi hozzájárul, hogy naponta 100—110 mázsát csépelnek el a kis 900-as géppel. Most ott dolgoznak Nagy József udvarán, de már nem sok van hátra, — még estig áthúzatnak a szomszédba. Vidáman megy a munka, talán azért is, mert nagy dolgot Ígért a gazda. Ha árpából is, búzából is meg lesz a negyven mázsa, fizet nekik 10 liter bort.

— Kétszer is áteresztjük a gépen — tréfálkoznak a munkások, de nem lesz rá szükség, búzája 13, árpája 14 mázsát adott holdankint, meg lesz belőle a 40 mázsa. Nagy József ott rendelkezik a gép körül. A zsákok egyrészét behordat- ta a kamrába, a többi ott gyűlik az udvaron. Kiszámolta, mennyi kell vetőmagra, menynyit fogyaszt a család, a többit meg viszi eladni a felvásárló helyre.

— Másoknak is kell a kenyér — mondja.

— Hová teszi a pénzt — kérdem.

— Ne féljen, elintézi azt az Irma egykettőre. Először azt hittem, a feleségéről, vagy asz- szonylányáról van szó, mert mi tagadás, az asszonyok csakugyan hamar találnak helyet minden pénznek. De nem róluk beszélt az öreg. Irma — Baloghné — a község adóügyi megbízottja. Adóra szánta az öreg Nagy a búza árát, mert amint mondja, adót fizetni mindig kellett, most is kell.

Igen megelégedett ember most Nagy József. De nem panaszkodik a többi kompolti gazda sem. Ügy számolgatják, hogy 9—10 mázsa lesz a község átlagtermése búzából, árpából meghaladja a 12 mázsát Egyik-másik gazda zabból ért el rekord-termést. Egy holdra átszámítva Kiss Sándornak 22 mázsa termése lett.

A jó terméshez a gondos munkán, a sok évtizedes tapasztalaton kívül még egy dolog járul hozzá. Ott félnek a kísérleti gazdaság mellett, — szinte ellesik a jobb módszereket. A kutatók többsége is odavaló, beszélgetnek velük, tanácsokat kémek s a baráti beszélgetések nyoma lemérhető mázsában a község termés- eredményein. Igazán gyümölcsöző barátság. Hogy csak egy példát mondjunk a segítségről, legutóbb úgy látták, hogy valami baj van a herével, nem köt rendesen, pedig sokat meghagytak magnak. Bevitte az agronómusuk a gazdaság laboratóriumába, megvizsgálták, s kiderült, hogy az egész határ fertőzött. Le kell vágni, majd a harmadik kaszálásból hagynak magot.

BEFEJEZTÉK AZ aratást, a kereszteknek mintegy hatvan százalékát be is hordták. — De hát ez olyan dolog, hogy mire kimondja az ember, — hány százalékra állnak, már változik is az eredmény, mert egymást érik a szekerek a határban. A legnagyobb gondjuk most a cséplés, s egy kicsit hadilábon is állnak a gépállomással. Kezdődött azon, hogy az előző évekhez hasonlóan négy gépet kértek, s csak hármat kaptak. Nincs elegendő gépe a gépállomásnak, újat nem igen kaptak, a régiekből is egy párat ki kellett selejtezni. (Nem ártana,feha az illetékesek, mikor a mezőgazdaság gépesítéséről beszélnek,, a cséplőgépekre is gondolnának mert javarészt ócska, szétesni készüli géppel dolgoznak megyeszerte de még abból sincs elég.) Nehezen, de belenyugodtak, hogy csak három gépük lesz, csak

azt küldték volna idejében. De nem, az egyik gép három napot késett Persze felelőse a dolognak nincg. Most végre ott van mind a három gép, de azzal, amelyik késett, nincsen- nek megelégedve, nem dolgozik lelkiismeretesen a traktorista. Most úgy oldotta meg a tanács, hogy megkérte az egyik cséplővezetőt — Mlinkó Istvánt, aki a füzesabonyi gépállomás legjobb traktorosai közé tartozik —, hogy patronálja egy kicsit. El is látogat napjában többször is a másik géphez, arra is vigyáz.

A nyári munkák egy részén túl volnának, de azért nem a pihenés, napjai még ezek, hordják a trágyát — különösen esős időben — végzik a tarlóhántást, a másodvetést. Csak egy megy lassan a községben, a gazoló kapálás. Pedig a sok jó módszer mellett ezt sem kellene elhanyagolni.

A gazdáknak csak mintegy 25 százaléka végzi ezt a munkát, talán azért, mert amúgy is jónak ígérkezik a termés. De hát azért annyi mégsem lesz, hogy még többet ne kívánna akárki, nem szabadna ezt a munkát sem elhanyagolni. }!

Lassan folydogál medrében } a kompoltiak élete, a felszint} most nem zavarja semmi, de } a mélyben új gondolatok forr-} nak. Többre vágynak ezek az} emberek. Szépnek, de nem el-} érhetetlennek találják a kisté-} riek 13 mázsás búzaátlagát.} Jónak, de nem elégnek a szép* termést ígérő kukoricákat, s* nem túlszámyalhatatlannak a* mostani jövedelmeket. Vannak* nyugtalan emberek a faluban, s ez jó, mert az ilyen emberek hoznak újabb és újabb dolgokat, s ha eleinte értette- __ nül is nézik a többiek, később } követik őket. Az ilyen „nyug- } tálán emberek közé tartó-}

zik az öreg Kapás János bácsi is. A megye legjobb kukoricatermelői közé tartozik, búzájával, állataival sem kell szégyenkeznie. Most új fába vágta a fejszét. Kertészkedik. Ott van a földje a Tárná mellett, paprikát, paradicsomot ültetett a víz mellé. A tamabodiaktól szerzett vízvezető csöveket, s egy elmés kis szerkezettel lo- csolgatja a kertet. Eleinte forintot kapott egy paprikáért. Jövőre már biztos lesz követője ott a Kistéren, s ha segítséget kapnak, végig az egész Tama mentén. A lehetőség nagy, ott folyik a Tama keresztül a falu határán, öntözni lehet belőle, kertészkedni, jobbá tenni a legelőt. Az agronó- musnak vannak is tervei, s a gazdák között nem egy akad, aki az öreg Kapáshoz hasonlóan, nem ijed meg az újtól, ha az pénzt is jelent.

GONDJUK, hogy mészben egyre szegényebb lesz a földjük, s ennek javítására nem elég a trágyázás. Meszezni kellene. De hol és mennyit, — ezt csak a talajjavító szakemberei tudnák megállapítani.

A munkát, a mész szállítását elvégzik az emberek, csak azt várják, hogy a tavasz óta Ígérgetett feltérképezés legyen már meg. Remélhető, hogy nem kell mégegyszer annyit várniuk, mint eddig, hiszen a talaj megjavítása nemcsak az ő érdekük, nemcsak a maguk számárg termelnek.

MUNKÁBAN TELNEK a kis

falu napjai, apróbb—nagyobb gondokkal küzdenek, de azért igyekeznek megtenni, amit tőlük várnak. Évről-évre — mint szavazatukat a mai élet mellett — odateszik az ország asztalára az általuk termelt kenyeret, amely mind fehérebb és nagyobb lesz. — deák —

Értesítjük b. vevőinket, hogy folyó hó 22-től

ötnapos munkahétre

tértünk ót. Hivatalos munkaidőnk hétfőtől péntekig bezárólag reggel 7-től 16.30-ig és folyó hó 27-én kirendeltségünk már zárva tart.

BUDAPESTI ÜVERT EGRI KIRENDELTSÉGE

KÜLPOLITIKA — SOROKBAN

— FRANCIA szóvivő szerint a jövő héten új nyugati javallat várható a leszerelési értekezleten.

— MEGSZŰNT A NÉZET- ELTÉRÉS Szaud és a szíriai kormány között.

— AMERIKAI NÖKÜL- DÖTTSÉG jelent meg a Fehér Házban, egy 10 000 aláírást tar- ta lmazó petícióval, melyben az atomfegyver beszüntetését követelték. A küldöttség tagjait nem bocsájtották be.

— AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK külügyminisztériuma hivatalos nyilatkozatot adott ki, amelyben az omani felkelést kisméretű akciónak minősíti és kifejezte azt a reményt, hogy á jelenlegi nehézségeket gyorsan megoldják.

— A FRANCIA HADÜGYMINISZTER elnökletével fontos katonai értekezletet tartottak az algériai Constantineben.

— EDVARD KARDELJ és Alexander Rankovics Borúiba érkezett.

— LEMONDOTT a tuniszi kormány.

A NAGY PÉLDÁNYSZÁMBAN MEGJELENŐ Daily Mirror egyik lapszámának vezércikkében felszólította

Macmillan angol miniszterelnököt, hogy találkozzék Bul- ganyin szovjet miniszterelnökkel és tárgyaljon vele a nemzetközi problémákról, az angol-szovjet kapcsolatokról.

— A KÉT HÉT ÓTA tárté nepáli kormányválságot K. I. Singh, a Demokratikus Egységpárt vezetője oldotta meg,, megalakította az új kormányt.

— HÁROM NYUGATI NAGYHATALOM és Nyugat- Németország nyilatkozatot att ki, melyben felvázolja a német újraegyesítés ü gyében folytatott politikáját.

— ISMÉT LETARTÓZTATTÁK és Ankarába vitték Oszmán Borughasit, az ellenzéki Republikánus Nemzeti Párt vezetőjét. A vád ellene az,, hogy megsértette a török nemzetgyűlést.

— SZURAVADI PAKISZTÁNI miniszterelnök elfogadta Habib Burgina új tuniszi miniszterelnök meghívását. A látogatás időpontját még nem határozták meg

— VISSZAÉRKEZETT Belg- rádba a Kínai Népköztársaságban járt jugoszláv kultúrális küldöttség.

A TÜRELEM VILÁGREKORDJA

SZALAY ISTVÁN:

Egy a sok közül

apádnak, milyen ember 2 akarsz te lenni, ha 2 majd elvégzed az iskolái- } dat? A gyereknek kicsit ♦ váratlanul jött a kérdés, } de azért nem sokat ké-} sett a felelettel. —Mun- ♦ kásember. Tanult, okos * munkásember, aki az } eszével keresi meg a} kenyerét. Ha mérnök le- J szék. nem kell édes- { apámnak tovább égetnie} a meszet. Akkor már én j gondoskodom magukról. |

A MÉSZÉGETŐ a fiá-2 ra nézett. Úgy nézett rá, * mintha ma látná először } — Hát ha így gondolod}; fiam. akkor eredj! De2 annyit mondok neked. 2 hogy mindig becsüld a 2 munkásembert. Ellene 2 soha ne tegyél, csak 2 mellette. Csak azt, úgy,* ahogy a szíved diktálja I Nyáron meg, ha vaké- * cióra hazajössz, itt fogod * velem égetni a meszet. * nehogy elfelejtsd, hogy 2; ki fia vagy. }

Ezzel eldőlt a gyerek *

sorsa. Egy darabig még}'

nézték a tüzet. A ke- ♦'

mence tüzes gyomrában }

millió sziltra ropta a}

táncot és tüzes volt még 2 ■%

a levegő is, amit magá- }

ból kilehelt. }

♦

A tanító elbúcsúzott.} Kezet ráztak és csendes 2 jóéjt kívántak egymás- 2 nak. 2

A HOLD MAR feljött } Az erdő csendes volt } Egyedül ballagott a falu} felé, ahol már azóta pi-2 henni tértek az embe-} rek. Jóleső, meleg érzés 2 öntötte el szívét. A jól« végzett munka öröme. 2 Aztán elgondolkozott a* Jancsik, Jóskák, Pisták} sorsán, kiknek életét 2 irányítania kell. Az em-2 berek sorsán, akik tőle 2 várnak tanácsot, mit, 2 hogy csináljanak... Szép* munka ez, de nagyon*, nehéz. Ilyen tárgyat nem 2 tanult az iskolában, 2 ilyen feladatokat nem *í ír elő a tanterv, könyvet 2: se nyomtattak még eféle }, tudományból. Erre a}. munkára csak a neve ♦' kötelezi. A név, tanító. *

MINDENNEK A BOR AZ OKA

S az „ingatás” eredménye: még négykézláb is nehéz megkapaszkodni az örökké imbolygó földben. Jó dolog a bor. — Nem ártalmas a szesz sem, ha mértékkel fogyasztják, most itt méitékről aligha lehetne beszélni.

hintett vagy kettőt és megszólalt. Mást. Mást gondoltunk, mert eleget gürcöltem már életemben, aztán meg csak ez az egy fiam van. Ha elmenne, megint csak magam maradok. — Ebben magának van igaza — szólalt meg a tanító. — De tudja-e azt Jóska bácsi, hogy a maga fia igen okos, tehetséges gyerek. Kiválik a többi közül. Erdész szeretne lenni. Mérnök. Visszavágyik ide az erdőre, ahol az apja is dolgozik. Aztán lássa csak Jóska bácsi, milyen szép lenne, ha mérnök lenne Takács József erdei mészégető fia! Akkor aztán már igazán tudna magán is segíteni.

Az ember csak nézett maga elé és a fejét csóválta. Nem lesz jó tanító úr! Nem. Meg úgy mondom meg ahogy igaz, sokba is kerülne.

Sokba? Százötven forint havonta. A többi költséget az állam vállalja. Az öreg fejével bólintott, hogy azt éppen kibírná. — Nézze Jóska bácsi, — folytatta a tanító — maga szereti a fiát. Ha nagy kedve van a gyereknek, minek ellenkezne? Hadd tanuljon csak, legyen belőle okos ember. Sok ilyen emberre lesz szüksége az országnak. Tehetséges, mondom, érdemes rá a gyerek. Maga meg büszke lesz a fiára...

A mészégető közelebb húzódott a tanítóhoz a tuskón. Attól is tartok, kezdte halkabban, hogy ha kitanul, majd szé- gyelni talál minket, talán akkor már meg se ismerné az apját... A tanító egyszerre megértett mindent. Odahívta a gyereket, leültette maguk mellé. — Jóska fiam, — szólította meg a fiút — azt mond meg itt édesa világosság és belőlük iszonyú hőség áradt. Megérkezett... Az erdő sötétje közül már látja, hogyan eteti Jóska apja hatalmas dorongokkal a telhetetlen poklot, ahol többezer fok hőségben most érik, olvad a hófehér mész... Mily csodaszép látvány egy tüzesen égő mészkemence az esti sötétségben!

Jó estét kívánok! Köszönt és alakját egyszerre megvilágította a fény. Jóestét! Fogadja a köszönést Takács József erdei mészégető és bizony ugyancsak nagyot néz, hogy fia tanítóját itt látja maga előtt. A gyerek is meglepődik először, de aztán boldog, mert vele is parolázott a tanító bácsi. Olyan volt, mintha egy kicsit meg is szorította volna a kezét és Jóska ebből a szorításból megérezte, hogy ma este itt ő körülötte forog majd a világ.

HOGY HOL JÁROK? Gondoltam erre sétálok egv kicsit és meglátogatom magukat Válaszolt a kérdésre a tanító és letelepedtek egy jókora tuskóra, távolabb a kemencétől. Nem messze : van a falu, meg sok dolgom akadt mára, így jól esik egy kis esti séta. ' Az öreg mészégető bó- ' lintott, aztán lassan, ' nyugodtan rágyújtottak, beszélgettek erről, arról... ' Nem lenne ez olyan rossz mesterség, csak sokat kell cipekedni. Igaz, keresünk is elég szépen, sorolta az öreg, miköz- ; ben Jóska etette a kemencét. Ezután meg még . könnyebb lesz, segít mór t a gyerek is — fejezte be . gondolatát Jóska bácsi.

— Délután bent volt nálam a felesége, aztán i mondta, hogy mást gon- ■ doltak a gyerek felől, — tért rá hirtelen a tanító ia dologra. Az öreg köDÉLUTÁNRA JÁRT ; az idő, mikor befejezte ; a napi munkát. Fáradtan ; vette elő cigarettáját és [éppen rá akart gyújtani, ! mikor kopogtak az ajtón. [Egy ötven körüli asz- í szonyka lépett be és í csendesen köszönt. Jós- [ka, a kis Takács Jóska í anyja. A fia erdészeti is- í kólába jelentkezett, [mérnök szeretne lenni. [ Erdőmémök... Az asz- t szonyka arca halványabb [és szomorúbb volt, mint [máskor, hangja meg bá- [natosabb, mikor beszélni [ kezdett.

í — Baj van a gyerek [körül tanító úr — bugy- [ gyant ki belőle a szó. A [ tanító meglepődött. Csak ínem esett valami baja a [ gyereknek? Az asszony [csak a fejével intett ne- [met és tovább beszélt. [— Más baj van lelkem, [ más. A gyereket nem en- [gedi tovább az apja. [ Szükség van rá itthon, [nagy szükség...

[ Pedig én magam is [sajnálom szegénykémet. [ Kitűnő volt nyolc éven [ át. Messzebb is juthatna [ a mészkemencétől. De

► mondja lelkem, mit csi► nálhatnék? Az ember igencsak megkötötte magát. Azt hajtogatja, hogy

[ küldjem a két lányt ta- [ nulni, de a Jóska itthon | marad.

► A tanító csak nézeti

► maga elé és Jóskára aon- »dolt. Érezte, hogyan om- [lott ma össze Jóska

► gömbölyű, okos fejéber

► minden álom, remény

► amit bizony ő, a tanító► bácsi kezdett el szövögetem.

} — A gyerek meg csal

} sír azóta — folytatta a; 2 asszonyka és maga is tö- 2rölgetni kezdte a sze- 2mét... Csend volt egy 2 darabig. Hallgattak, az- 2 tán megint megszólalt a; 2 asszony. — Jóslta üzen- 2 te reggel, hogy jöjjel 2 még ma az iskolába é: 2 mondjam el a dolgot i 2 tanító bácsinak. Mond 2 jam el, hogy ő nem ta- 2 nulhat tovább és tessél

♦ a nevét kihúzni a papír » ról...

* — Hol van most

ura Takács néni? — tette fel a kérdést a tanító, az asszony felé fordulva. Kint van a kemencénél a gyerekkel, felelte és némi bizakodás érződött a hangján. Érezte, hogy ez az ember, a tanító, aki olyan fiatal még, hogy fia lehetne, nem adja meg magát. Ismerte az urát is, a szűkszavú erdei mészégetőt, hogy konok, kemény fejű ember és ő sem enged egykönnyen... Harc kezdődik majd közöttük és ebben a harcban fog eldőlni, hogy az ő fiából, Takács Jóskából mészégető lesz-e, vagy erdőmémök?

A TANÍTÓ FELÁLLT az asztal mellől és meg- gyujtotta az előbb kivett cigarettát. Mélyet szippantott és így szólt:

— No, majd meglátjuk. Mindenesetre, Jóskának tanulni kell. — Takács néni kedves, fordult hirtelen az asszonyka felé, segítsen nekem. Higyje el, valamikor nagyon hálás lesz érte a Jóska gyerek. A fiúról, a maguk fiúkról van szó, az ő jövőjéről.

Az asszony elment. A tanító már messzire elhagyta a kis hegyi falut és gondolatokba merül- ten ballagott az erdei mészkemencék felé. Vitte, hajtotta valami. Egy gyermekének, egy tanítványának jövőjét kell még ma este jó útra igazítani.

Az erdőn már megnőttek az árnyak és a fűszálak között ciripelni kezdett a tücsök. Estére hajlott az idő és a mély völgyekből már elindult a sötét, hogy betakarja az erdőt. Aztán tüzek villantak a sötéten át Égő mészkemencék tü- zei, melyek gyomrában égett, ízzott, sziporkázott a hófehér mészkő. A ízkemencék körül nappal