Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-31 / 60. szám

1957. július 31, szerda NÉPÜJSÁG 3 BÁNYA A FELSZÍNEN — EGY tJJ BÁNYA BÖLCSŐJÉNÉL IRTA: GYURKÓ GÉZA, FÉNYKÉPEZTE: MÁRKUSZ LÁSZLÓ. Az ember mindig hajlamos arra, hogy „leboruljon" saját nagysága előtt, s különben is — éppen a mi, az újságírók hibájából is — valahogy meg­koptak ezek a jelzők: hatalmas, lenyűgöző, soha nem látott... S most, hogy valóban szeretne, ha nem is leborulni, de mé­lyen, nagyon mélyen fejet haj­tani az Ember előtt az ember, most, hogy valóban hatalmas és lenyűgöző mindaz, amit lát. nem marad más hátra, mint csak ennyit mondani, s ezzel talán a legtöbbet: alkotunk. Ne gondoljon senki valami csodálatosan szép, új épületre, más lignitmező húzódik végig egész Heves megyén, sőt túl megy a határain is, s ez a szén­réteg helyenkint felkerült a föld felszínéhez közel, — itt az ecsédi völgyben mindössze 16 méter földréteg választja el a szabad égtől, a kalória ugyan nem nagy értékű, de a villa- mosenergia-termelésben mégis nélkülözhetetlen lignitréteget. Csak itt, Ecséd határában, a szőlődombok lábánál 11 millió tonna szén vár az emberi mun­kára, odább néhány kilométer­re, Visonta határában pedig újabb húszmillió tonna. A korra még fiatal, de ta­timéterenként nőtt a földhá­nyás, mígnem ma már tekinté­lyes dombbá növekedett, s he­lyébe mély árok vágódott a völgy talajába. De miért ez a nagy munka, miért a gépek, a technika és az ember közös erőfeszítése? Szükség van-e egyáltalán a lignitre, s ha igen, miért nem a régi, már bevált módszerrel, földalatti műveléssel jutunk a szükséges lignit mennyiséghez? Az ország egyetlen ilyen hatalmas gépmonst- ruma ez a síneken gördülő földkotró, amely sok ezer kubikos munkáját képes elvégezni, s ezzel tehermentesíti az embert a legnehe­zebb munkától. Akik a BAGGERT kezelik: Zvara Mihály vezető és Szabó Zsigmond karbantartó nejpes ívű hídra, hatalmas gyáróriásra, amelyhez első pil­lanatra jobban illik az alkotás szó... Gondoljon mindenki csak egész nyugodtan egy nagy ki­terjedésű völgyre, ahol egy-két hullámbádoggal fedett felvonu­lási épületen kívül semmi más nincs, csak gépek, földkupacok, Mán Károly gé­pész, a 260 tonnás exkavátor kezelő­je, kiváló szakem­ber. pasztalatra már korántsem az, főmérnök, aki ott dolgozott a Keleti Főcsatorna építésénél is, imponáló nyugalommal do- bálódzik a számokkal. — Októberre készen lesz a 270 méter hosszú sáv, s ezzel 15 millió köbméter földet moz­gatunk itt meg... A Főcsatorná­nál csak 11 millió köbméter volt a megmozgatott földmeny- nyiség... Egy kubikus 8 óra alatt nyolc köbméter földdel bír meg. Csak egy kis számolásra volna szükség, hogy felmérje a lai­kus is, micsoda hihetetlen munka folyik itt — géppel. Mert jóformán min­den, de minden munka gépi­erővel folyik. Még az eltakarí­tott fedőréteg elszállítása is új­szerűén, szállítószalaggal. Az ezerméteres szalag 150 dömper munkáját és 500 embert helyet­tesít. A 260 tonnás VM—2-es Jogosak a kérdések, hisz ma már nem „szak”-ügy a bányá­szat ügye, ma már nemcsak a bányászok dolga a szénterme­lés, hanem közügy, s éppen a novemberi, decemberi hónapok tanítottak meg ismét sokakat arra, hogy személyes ügy is. A Mátravidéki Erőmű lignit­ből termeli az áramot, s jelen­tős napi fogyasztása szükséges­sé teszi új telepek feltárását, nem beszélve arról, hogy a vegyipar is felhasználja alap­anyagként ezt az alacsony ka- lóriájú szénfajtát. De... a lignit ólcsófajta szén, s mégis nálunk megdrágul, mire a felszínre kerül. Megdrágul, mert értéké­hez mérten túlságosan sok a ráfordítás. A szállító vágatok, a frontok fenntartása, a szükséges bányafamennyiség biztosítása rengeteg pénzt, munkát és igm 60k valutát emészt fel az or­szág, a nép vagyonából. Éppen ezért — külföldi példára — nálunk is a külszíni fejtésre tértünk rá mindenütt, ahol Mint valami rádióadó, úgy ma­gasuk az égre a BAGGER kar­ja. Egy markolásra fél döm­perre való földet emel fel, két­szer fordul a kar, s már jöhet is a következő dömper mulatság. Nemcsak földdel kel­lett és kell itt birkózni, hanem vízzel is, amely igen bőven bu- gyog fel az exkavátorok kana­lai nyomán. Dolgoznak, rendü­letlenül dolgoznak a szivaty- tyúk, nemcsak közvetlenül a mostani feltárás helyén, de a völgy távolabbi pontjain is, hogy kiszárítsák, víztelenítsék a talajt. Anyagellátási nehéz­ségek, időjárás, a föld mélyé­nek mindig új és mindig vál­tozó nehézségei, — van tehát mivel megbirkóznia a Boga Péter vezette kis hadseregnek, amely a szenet tűzte zászlajá­ra. Nem, szemre, különösen a laikus szeme számára semmi szépség nincs itt. Valójában mégis lenyűgöző és megkapó, ami itt folyik, az emberi mun­ka, a teremtő erő újabb dia­dala, győzelme. S a győzelem mindig szép! Exportál-e^almát az idén a felnémeti Petőfi Tsz A kultúrteremben még ott van az üres hordó, & levegő még borszagú: előző nap fejez­te be az aratást a felnémeti Petőfi tsz és „áldomást ittak" az emberek. Ma már kint a szérűn zúg a gép, megrakott szekerek fordulnak mellé, em­berek sürgölődnek körülötte: csépelik az árpát. Az ősziárpa jól fizetett, csak a tavaszit, meg a búzát nyomta meg a nagy hőség a mag nem fej­lődött ki teljesen. Farkas elvtársat, az elnö­köt, most a gabonaszállítás gondjai foglalják le. Telefonál ide is, oda is, majd a bejövő embereknek ad tanácsot, ha segítségét kérik. Az íróasztal mellett ott ül Szarvas Sán­dor is a kertész, jobban mond­va a gyümölcsös gondozója. Fel­csillan a szeme, amikor meg­tudja, hogy az alma felől ér­deklődöm. — Majd megmutatom — ajánlkozik, máris feláll és fürge léptekkel megyünk egé­szen a gyümölcsösig. Ott lasítunk. Süpped a puha föld a lábunk alatt. Napfény alig ér, hűvöst vetnek ránk a sűrű lombú fák, melyeken, ha nem is „rogyásig" — de sok a gyümölcs. Nem lesz annyi termés, mint tavaly, hisz ak­kor egy millió forint értékű almát szedtek ládába itt a gyorskezű, pergőnyelvű asz- szonyok. Tíz vagon almát ex­portáltak, félmilliót kaptak ér­te és vettek egy vontatót. A tagoknak pedig 6 kilót osztot­tak munkaegységenként. Főleg 20 hold gyümölcsösé­nek köszönheti a „Petőfi”, hogy ma a megye egyik leg­gazdagabb termelőszövetkeze­te. Erre jegyzi meg Szarvas Sándor: — Már restellem, hogy min­denért kaptunk oklevelet, csak éppen a gyümölcsösért nem. Pedig ebből tudtuk fej­leszteni az állatállományt, meg a kertészetet is. A leg­nagyobb jövedelmet adja ne­künk. — Az idén milyen termésre lehet számítani a jelek sze­rint? — Súlyra kevesebb lesz a múlt évinél, de akkor alig volt jonathán, meg aranypar- min. Most ezek a fák terem­nek. Jó közepes termést vá­runk. A bevételünk nem sok­kal lesz kevesebb, mert ennek a fajta almának drágább az ára. A felnémeti Petőfi almájával eddig nem volt semmi baja a földművesszövetkezetneki majdnem az egész_ átvett mennyiségért export árat fi­zetett a szövetkezet. Cseh­szlovákiában, az NDK-ban és más külföldi országokban is ismerik a felnémetiek zama­tos, jóízű almáját, szívesen vásárolnak belőle. Az idén is eljut innen hozzájuk, vagy 6- 7 vagon alma, mely mennyi­ségre kevesebb lesz ugyan, mint tavaly, de annál ízlete- sebb. Maguknak a csoport tagjai­nak nincs okuk panaszra, a szövetkezet szép jövedelmet biztosít számukra. A jövőben még ennyire sem, ha úgy gon­dolkodnak, mint ma. Tudják, hogy a belterjes gazdálkodás nagyobb haszonnal jár, ezért fejlesztik az állatállományt is, a kertészetet is és öt holdon akarnak telepíteni szőlőt. Ha az Eger felé vezető or­szágúton jövünk befelé, bal­oldalt nagy darab földön fiatal facsemeték zöldéinek. Vannak közöttük olyanok is, melyeken már akad néhány gyümölcs, de olyanok is, melyeket az el­múlt ősszel telepítettek. Egy- részük öt hold, már jövőre „hi­vatalosan" is termőre válik. Huszonhárom hold új telepíté­sű gyümölcsös — a felnémeti Petőfi tulajdona. Szarvas Sándor büszkén meg is jegyzi: — Ez már a mi munkánk eredménye lesz. Néhány év múlva aztán ezek is megmu­tathatják, mit tudnak. Negy­venhárom hold gyümölcsös, duplája a mainak. H. S. Gyöngyösön készül az egész ország részére a hordóra, tartályra szerelhető sárgaréz szivattyús Express-I jelű magasnyomású fapermetező Teljesítménye óránként 50 liter Ara 650 forint Beszerezhető a földművesszövetkezeti boltokban. Forgalomba hozza a Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat, (Budapest, V., Deák Eerenc tér 3.) ''A'WiVvVW' sár, gumiszalag, fojtott károm­kodás, darabos évődés és négy­száz ember. Ha körülnéz valaki az ecsédi völgyön, mert erről van szó, nem is veszi észre, hogy számra ilyen sokan dol­goznak itt, hisz a munkahely olyan kiterjedésű, hogy félórá­ba is betelik, amig az egyik végétől a másikig kutyagol az ember. Itt bukdácsolunk fotoriporter kollegámmal együtt, ezen a félórakiterjedésű munkahelyen, hogy életelevenné váljanak azok a kissé száraz, szakszerű szavak, amelyek segítségével az imént tájékoztatott bennünket Boga Péter vezető főmérnök az ecsédi völgyben folyó mun­kákról A völgy közepén mély, lassan már 16 métert el­érő árok húzódik, az árok szé­lén hatalmas gépóriás, olyan, mint valami őskori szörny, amely ormányával táplálék után kutat jó mélyen a föld alatt. Körülötte kisebb „ször­nyek" gyűjtik a kitermelt föl­det, két fordítással megtöltve egy-egy dömpert. Szénbánya lesz itt. A kül­színen. Bánya, amely nem a föld alatt lesz, ahol nem a bá­nyászlámpák fénye adja a vilá­gosságot, hanem a Nap, ahol nem kell kilométereket ácsol­ni, szállító és légvágatokat fen- tartani, mert a föld színén tör­ténik a bánya művelése. Hatal­KIS ÜGYEK Földgyaluk dolgoznak, szinte libasorban járnak egymásután, gyalulják, csiszolják a földet: a gépek egész hada hatol mind mélyebbre a földbe, — hogy megközelítse a szenet. exkavátor, Magyarország leg­nagyobb ilyen típusú gépe na­ponta három és félezer köb­méter földet mozgat meg. Tes­sék ismét számolni, hogy mire képes egy kubikus! Amikor március végén erre jártunk, még csak gépek áll­dogáltak itt, ma már mindösz- sze négy méter „fedőréteg" vá­lasztja el a szenet a külvilág­tól, s októberben már napi száz vagon szenet ad Heves megye legújabb bányája. A néhány hónap történetét el­mondani, talán még egy újság is kevés volna. De fogalmat le­het alkotni a megfeszített mun­ka tempójára abból is, hogy három műszakban, éjjel — reflektorok fénye mellett — nappal folyt és folyik a szén feltárása. Napról, napra, szinte centiméterenként vágták ma­gukat mind mélyebbre a gé­pek, napról, napra, szinte cen­csak ezt a fedőréteg vastagsága lehetővé eszi. S Ecséden lehe­tővé teszi... Az eltávolított földréteg után ott hever majd szószerint a bányászok lába alatt a hat méter vastag lignitréteg benne dolgoznak, nem kell ácsolni, biztosítani, nem kell kilométer hosszú vágatokon szállítani, gyalogolni a munka­helyre... Mindez természetsze­rűleg tetemesen csökkenti a szén előállítási árát, másszóval az önköltséget. Az olcsó szén, — nos, ez a mi minden vágyunk, hozzáte­hetjük, jogos vágyunk. Majd három hónap kell még — bár a munka nagyján már túl vannak — hogy meg­induljanak a szenet szállító szalagok az ecsédi völgyből. De Ismét egy villanyszerelési panasz. Ifj. Rédei Dezsőné, po­roszlói lakos írja levelében, hogy még 1956 nyarán beve­zették házukba a villanyt. Il­letve megcsinálták a vezeték szerelését a házon belül, ki is fizettek érte 500 forintot, már csak a bekötés van hátra. Azonban úgy látszik, ez megy a legnehezebben. Már meg­vették a rádiót is, de hát este hiába ülnek mellette, nem szól. Ha kérik, hogy kapcsol­ják be, hol Egerbe, hol Tisza­füredre küldik őket, de csak ígéretet kaptak még, áramot nem. Pedig már olyan helyre is bekötötték az utcába, ahol később nyújtották be a kérel­met. Szeretné, ha elintéznék már kérelmüket, mert ők is szeretnének villanyfénynél ol­vasni, villannyal vasalni, s jó lenne, ha nem kellene már félni, hogy három éves kis­lányuk bármikor leverheti az asztalról a lámpát. ooo Itt a befőzés ideje. Külön költséget, fáradságot jelent az ■a, háziasszonyoknak, hogy téli­re egy kis befőtt, lekvár, sa­vanyúság legyen. Szívesen fá­radoznak, de bizony nagyon •elkeserítő számukra, ha úgy >járnak, mint dr. Fazekas •Lászlóné, egri háziasszony. A Széchenyi utca 20 szám alatti Kisker boltban vásárolt ecetet a napokban. Piszkos, barna színe volt az ecetnek, azonban a bolt dolgozói erősen állítot­ták, hogy nem lesz vele sem­mi baj, csak a hordótól színe- ződött. Ök meg is vizsgáltattak már, bátran lehet vele befőz­ni. 5 kg. meggyből készített befőttet s tönkre is ment az egész. Ugyanabból a gyümölcs­ből más ecettel is csinált, de azzal semmi baj nem volt, te­hát rossz volt az ecet. Pana­szára felajánlották a boltban, hogy visszafizetik az ecet árát, de ki fizeti meg a 45 forint áru meggyet, a 2 kg cukrot, a fáradságról nem is beszélve. Es ráadásul nemcsak ő járt így, a boltban mégis árulják a rossz ecetet, természetesen rendes áron, s ezzel sok házi­asszonynak okoznak kárt, bosz- szuságot. OOO A „Kis ügyek" rovatban foglalkoztunk Tajti Ferenc he­vesi lakos panaszával, aki sé­relmezte, hogy a Hevesi Építő és Javító KTSZ drágán szám­lázta a megrendelt ablakot. A Kisipari Szövetkezetek Heves megyei Elnöksége kivizsgálta a panaszt, s megállapította, hogy nem történt szabálytalan­ság, a KTSZ a törvénynek megfelelően előírt árakat szá­molta fel. A szövetkezet csak a jogosan megállapított áreme­lést hajtotta végre. Ehhez hoz­zátartozik az is, hogy a Tüzép- nél vásárolható épület tartozé­kok árai mintegy 40 százalék­kal emelkedtek. OOO Amiről a következőkben lesz szó, nem is olyan kis ügye a füzesabonyiaknak. Lapunkban jelent meg egy észrevétel ar­ról, hogy az állomás környéke elhanyagolt, az ott lévő kis tó partjára hordják a szemetet, az ételmaradékot az Utasellá­tótól. Az utasellátó felfigyelt a panaszra, kivizsgáltatta, s a maga részéről közölte, hogy az Utasellátótól nem oda hordják a szemetet, ételmaradékot, s ugyanakkor csatlakozott a pa­nasztevő véleményéhez. Meg­írták többek között, hogy a községi tanácson múlik, eltű­nik-e onnan a szeméthegy, mert egyenlőre a tanács kije­lölése alapján hordják oda a szemetet. Véleményünk az, jó lenne, ha az ezek szerint legilletékesebb a községi tanács is hallatná szavát, illetve in­tézkedne, hogy eltűnjön az ál­lomás környékét- csúfító, egészségtelen szeméttelep, s egy kedves kis pihenő helyet létesítene a kacsaúsztató he­lyén. az elkövetkezendő három hó­nap, a hátralévő mintegy négy méter vastagságú földréteg el­távolítása nem lesz könnyű

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents