Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-31 / 60. szám

1957. július 31, szerda NÉPÜJSAG 5 Ml LESZ VELÜK? ÉRIK A DINNYE A Hatvani Földművesszövetkezet felvásárló telepének raktá­rosa, Juhász Gyula, sárgadinnyét vesz át. Jó a termés, sok > — ■-«* kerül belőle exportra. Új búzát őröl a selyp! Zsúfia-malom Még egyszer — de nem utol­jára — a gyermekbénulásról. Aligha van még közegészség- ügyi probléma, mely annyira foglalkoztatná a szülőket, és a szakembereket, manapság, — mint a Heine Medin járvány. Hiszen kormányunk százmil­liónyi forint-devizát bocsátott még mostani nehéz helyzeté­ben is a Salk-oltóanyag be­szerzésére, kórházi osztályokat állított fel, stb. Megyénkben 25—26—27-én le is zajlottak az oltások. Közvetlen közelből figyeltük az előkészületeket, amiket a járványügyiek, az orvosok, a gyógyszert szállítók, tehát ál­talában az akcióban részvevők tettek. Mindenki égett a vágy­tól, hogy minél jobban és gyor­sabban gátat vessenek a pusz­tító kórnak, hogy az oltások sikere a járvánnyal küzdő em­beriség újabb nagy sikere le­gyen. Általában az történt, — hogy a tízezernyi gyermek szüleit az orvosok otthonuk­ban is felkeresték, s lelkűkre kötötték: okvetlenül hozzák el gyermekeiket az oltásra. Ezzel szemben mi történt? Utcai „próféták” támadtak, »kik útjukat állták az oltó­helyre igyekvő anyáknak, kar­juknál fogva fröcskölték fü­lükbe a rágalmakat, és szidal­makat az oltóanyagról. Megté­vesztett -emberek és olyanok, akik államunk minden akció­jában még mindig ellenforra­dalmár virtussal próbálnak konkolyt hinteni, nem törődve azzal, hogy életre szóló nyomo­rékok hada vánszorog majd fe­lelőtlen és aljas sugdolódzásaik miatt a következő évek serdü­lő korosztályai között. Egy or­vos mondta nekem: „Szívetté- pő látvány, másfél-két éves kisgyermekeket heteken át mozdulatlanul lefáslizva látni a vastüdőben, vagy átmetszett gégéjébe csúsztatott légzőcső­vel feküdni huszadmagával a központi fújtató készülék alatt”. Igen, a gyermekek álta­lában meggyógyulnak. De mit érdekli az utcai „propagandis­tát” az a mérhetetlen szenve­dés, amiben a beteg aprósá­goknak heteken, hónapokon, vagy tán éveken át is része van. Igen, a betegek meggyó­gyulnak. Kivéve... kivéve azt az 5—7 százalékot, aki meghal, vagy azt a 10-12 százalékot — ki egy életre nyomorék ma­rad. Az országban egy-egy jár­ványos lefutás során nem igen bénul meg 3000-nél több beteg. Ha ezek közül mintegy 4—500 tartósan meggyógyul, 100—150 pedig meghal, a sugdolódzó jó­akaróknak az mit sem számít. A szám valóban nem nagy. — Megyénkre vonatkoztatva Mig tucatnyi. Mégis: gondoljuk el, ennek a mintegy 500 ember­életnek megóvására áldozott hazánk 100 millió forintot. — Húszezer forintért „vásárolt meg” a haláltól és a bénaság­tól egy-egy kis életet. Frázis-e, hogy hazánkban legfőbb érték az ember? Gcndol-e minder­re a haszontalan fecsegő? Szerencsére, a szülők nagy­része mégis elvitte oltani gyer­mekét. A nagyrésze. De nem mindenki. És az a töredék, — amely elfordult a segítséget nyújtó kéztől, — súlyos fele­lősséget vállalt. Mi lesz velük? S mi most egy másik kérdés­re is gondolunk. Eddig a jár­ványról, a megelőző lépésekről, a kór heveny lefolyásáról cik­keztünk. Beszéljünk most azokról is, akik minden óvin­tézkedés ellenére tartósan megbénulnak. Velük mi lesz? A bénult gyermekek hosz- szabb ideig a kórház járvány- osztályán, majd utókezelő osz­tályán tartózkodnak. A bénult, petyhüdt, és gyakran sorva­dásnak induló izmokat itt kü­lönleges elektroterápiás úton, masszázsokkal, és mozgásgya­korlatokkal igyekeznek — töb­bé kevésbé — sikerrel helyre­hozni. Nemsokára azonban a gyermek visszakerül szüleihez, felcseperedik, iskolába jár — készül a felnőttek életére. Mindenki érzi, tudja, látja, hogy a nyomorék ember társa­dalmi helyzete nagyon fonák és különös tapintatot igénylő. Habár senki sem érzékelteti vele fogyatékoságát, a csök- kentértékűség hite különös lel­kivilágot teremt az emberben. Épp ezért az ilyen iskolásgyer­meknek a nevelése külön probléma. A fő feladat: minél inkább megtörni benne a kis­hitűség és önbizalomhiány ma­kacs erőit. Az ilyen nyomorék gyermekek számára külön tor­naórák vannak rendszeresítve, egyrészt gyógyászati szempont­ból, másrészt jellemük, egyé­niségük formálása miatt is. Egerben Szűcs András okta­tó foglalkozik nagy buzgalom­mal az iskolai kímélő torna tanításával. Évente mintegy 100 gyermek vesz részt az órá­kon. Száz, valóban korlátozott mozgáskészségű emberke, akik itt mégis szinte elfelejtik, hogy fogyatkozásuk van. Sajnos, — hatalmas problémát jelent a megfelelő tornaterem-hiány. Szűcs előre látta, hogy a mos­tani nagyobbméretű járvány után még több lesz az utóla­gos kímélő tornára szoruló kis lábbadozók száma. Ezért a kórházhoz fordult: bocsássa amúgysem teljesen kiaknázott gyógytomatermét félnapon­ként a kicsinyek rendelkezésé­re. Dr. Vályi főorvos készséggel teljesítette a kérést. És így az ügy mindenki megelégedésére le is zárulhatna, s a cikket be is fejezhetnénk. Igen, ha csak Vályi dr. lenne a világon! Valaki azonban, aki e kér­désben intézkedni jogosult, ki­jelentette: — Nem oda, Buda! Mit keres ezen a kórház? Majd ő belenéz a dologba... S azóta még mindig remél­jük, hogy csak rosszul értet­tük mi, s mindazok, akik érte­sültek erről a kijelentésről. Országszerte megindult a cséplés, gyűlik a gabona a raktárakban, megtelnek a zsá­kok és a malmok is őrölnek már új búzát. A selypi Zsófia malomba eddig 19—20 vagon idei termésű gabona érkezett, melyet több állami gazdaság szállított ide átvételre. A köz­ségből 26-án hozták be az első kocsi gabonát. Az új kenyér­mag minősége és hektolitersú­lya jó, csupán az állami gaz­daságok búzáinak nagyobb a nedvesség tartalma a megengedettnél és ebből adó­dik nehézség az átvételnél. — Ezen minden gazdaság tud se­gíteni és az új liszt hamarosan eljut Salgótarján és Budapest környékére és Hatvanba a fogyasztókhoz. B Nagyrédei Földművesszövetkezet jól képzett vezetúkönyveliit keres azonnali belépésre. — Fizetés: 1450 Ft. Jelentkezni lehet: Nagyrédei központi iro­dában, Rákóczi út 7. Tel. 2. 9 szocialista országok életéből wwwwwwwwwwwww w w www wwwwww ww w w w w Tizenhatezer kutat fúrnak Kazahsztán sivatagjaiban Orosz geológusok éveken át Kazahsztánban folytatott kutatásai alapján meghatároz­ták a Kazahsztán sivatagi vi­dékei alatt lévő földalatti víz­medencék elhelyezkedését. — Szakértők szerint e tenger­számba menő földalatti me­dencékben többmilliárd köbmé­ter víz halmozódott fel. A Ka­zahsztáni tudományos akadé­mia most térképet bocsátott ki, melynek segítségével nemsokára hozzálátnak 16.000 kút fúrásához, és ezzel hatal­mas mennyiségű vizet biztosí­tanak a sivatagi vidéknek. Román Aureomicin A iasi antibiotikum gyár munkásai, laboránsai és mér­nökei a napokban új sikert arattak augusztus 23-a, a fel- szabadulási ünnep tiszteletére: megkezdték a román aureomi­cin gyártását és nagyipari mé­retekben kezdtek hozzá a vi­tamin B—12 gyártásához. Az új román aureomicin magábanfoglalja a külföldön gyártott aureomicin minden jó tulajdonságát. Segítség a dolgozó nőknek A zágrábi „Pobjeda” textil­gyár munkástanácsa és igazgató bizottsága azok közé a munka­adók közé tartoznak, akik minden lehetőséget megragad­nak, hogy könnyítsenek a dol­gozó nők életén. A gyárban azt a célt tűzték ki, hogy a mun­kásnők a nyolc órai munka után otthon, emberhez méltó­an pihenhessenek. A „Pobje­da’’ gyár megszervezte a mo­só-, vasaló-, az üzemorvosi és az orvosi beteglátogató szol­gálatot, fürdőt építtetett. Ma már az ott dolgozó nők 85 százaléka a gyárban mosat. Tíz dinárt fizetnek egy kilo­gramm ruha mosásáért és va­salásáért. A „Pobjeda” gyár mosodáját azóta már egy szomszédos gyár és két iskola internátusa is igénybeveszi. Havi 2700 dinárért reggelit és ebédet is ad az üzemi ét­kezde. Igazságot, de igazságos úton (Egy elutasított tagfelvételi jelentkezés margójára) A Selypi Cukorgyár MSZMP alapscerve- zetének taggyűlésén történt április 23-án. Több, volt MDP tag átigazolásáról döntöttek, köztük Honti József postafelügyelőjéről is. Jelentkezését elutasították. Az elhangzott vá­dakat szószerint idézni már nehéz lenne, de lényege a következő: Honti József az ellenfor­radalmi időszak alatt egy alkalommal latin beszélgetést folytatott a gyár egyik alkalma­zottjával. A nevezett Vince Ferenccel morse- jelezett, gyereke kormányellenes röpcédulá­kat vitt haza annak idején, az ellenforradalom •előtt nem végzett pártmunkát. Felesége ok­tóberben nem engedte gyerekét játszani Czif­rik József fiával, mert kommunista szülők gyermeke és munkásszármazású”. Ezek a vádak azok, melyek miatt a taggyűlés ne­met mondott, de szó esett még arról is, hogy az említett templomba jár és ma is ellenfor­radalmi elemekkel tartja a kapcsolatot. Honti József még aránylag fiatal ember, feleségével együtt 1946 óta tagja a pártnak. Egy_ hatvani cipésznek a fia, érettségizett, ki­tűnően végezte szakmai iskoláit, jelenleg a jogtudományi egyetem V. éves levelező hall­gatója. Szakmájában jó munkaerő, felettesei dicsérik és szeretik. Résztvett a pártoktatá­sokban, politikai felkészültségéről, a múltból visszamaradt káderlapjáról elismerő sorok ol­vashatók. Eléggé visszavonult életet élnek, hisz az állandó postai szolgálat kevés lehető­séget ad szórakozásra. A vasárnapot pihenés­sel töltik, s ilyenkor jut idő a tanulásra, s az írásra is, — novellákat szokott írni. Április 23-a váratlanul és nagyon kelle­metlenül érintette Hontiékat. Felborult a nyu­galom odahaza. Igazságtalannak tartják a vá­dakat, harcolnak ellene, mert annak sem kel­lemes viselni az ellenforradalmár jelzőt, ak' megérdemli, hát még aki nem? Honti József több helyre írt levelet azóta, kérve, hoey ügyét vizsgálják felül és ha bűnös büntessék meg, de ha nem, akkor orvosolják a rajta esett sérelmeket. Leveleiben vádakkal él Föl­di József cukorgyári igazgató ellen, aki a tag­gyűlésen elmondta észrevételeit. Honti azt akarja, hogy tisztázzák ügyét, mert eddig sze­rették a faluban és bíztak benne, de mi lesz, ha így marad? Horatius vagy Cicero? A vádak között felsorolt „latin beszélge­tés” ez, melyet „magyarok vagyunk, magya­rul beszélünk... és ki tudja miről lehetett szó” alapján róttak fel Honti Józsefnek. A titokzatos beszélgetés nem az októberi ese­mények idején hangzott el, hanem március végén. Történt, hogy a Pénzügyminisztérium­ból volt a Cukorgyárnál Verebély József és az egyik irodahelyiségben vitatkoztak Vince Ferenccel egy latin mondaton. Nem tudták eldönteni, hogy ki írta: Horatius, vagy Cice­ro. Többen tanúi voltak a vitának, de mivel a két nevezetten kívül senki sem tudott lati­nul, Vince indítványozta, hogy kérdezzék meg Honti Józsefet. Megkérdezték és a tele­fonon a következő választ érkezett: „Horatius írta.” A mondat különben így hangzik: „Bea­tus ille, qui procul negutiis...” Szőke József elvtárs szem- és fültanuja volt a vitának, ma is emlékszik rá, hogy a két római irodalmi nagyság nevét emlegették. Verebélyi elvtársat felhívtam telefonon, aki ugyancsak ezt vall­ja. Ezzel a latin beszéd titokzatossága és misztikuma szertefoszlott, mert valóban nincs benne semmi fantasztikus, különösen Honti József szempontjából. A morse-jelek A vád története az októberi napokban játszódott le. Egy alkalommal Honti József Vincze cukorgyári dolgozóval beszélt telefo­non, melynek folyamán említette, hogy neki nem kell félnie senkitől, tisztelik és szeretik a faluban. Vincze azt felelte, ő tud olyan em­bert megnevezni, aki nem a legjobb szemmel néz Hontira. Kérte, hogy nevezze meg, mivel a cukorgyári dolgozó arra hivatkozott: nem illik kibeszélni mások előtt, inkább le morse- jelezi. Guba Pál volt az említett, akivel vala­mikor valóban volt nézeteltérése Hontinak, de az eset óta se jót, sem rosszat nem mon­danak egymásról. E morse-beszélgetésnek, mely végeredményben nem is beszélgetés — nincs politikai jelentősége. Nem lehet benne semmi olyat találni, mely akár a párt, akár a kormány tekintélye és tevékenysége ellen irányulna. A viccfüzet és két pofon A felsorolt vádak között „röpcédula” is szerepelt, valójában egy viccfüzetről volt szó. Honti József fia az álatalános iskola VIII. osztályába járt. A novemberi napokban ké­szített magánEik egy jegyzetfüzetet, melyben leírta az akkor elhangzott vicceket, melyek között egy Kádár elvtárs személyére is vo­natkoztak. A gyerek nem sokra haladt, új­szerű (helytelen) szórakozásával, mert a ta­nító még az első nap megtudta és elvette tő­le a füzetet. Üzent az apáért, elmondta neki az esetet, melyből az lett, hogy tűzbe került a füzet és két pofont kapott a fiú, hogy más­kor ne foglalkozzon hasonló haszontalansá* gokkal. A való igaz, hogy a szülő felelős gyere­kéért. Ebben eiz esetben viszont nem lehet az apát hibáztatni, főleg ellenséges magatartást gyanítani mögötte. Szülői tilalom, vagy gyerekfecsegés? Az is szerepel Honti József „bűnlistáján” hogy felesége nem engedte a gyerekét Czifrik András malomigazgató fiával játszani, mert az kommunista és munkásszülők gyermeke. Ez az állítás nem állja meg a helyét, mert Czifrikné elmondja: fia nem említette azt, hogy valamelyik szülő tiltotta volna meg a játékot. A Czifrik fiú csak feltételezte, hogy valószínű azért, mert ő nem járt hittanórára. Egyébként a mai napig is a legjobb barátok, együtt járnak mindenüvé. De adhat-e ez okot az említett vádra? Azt hiszem nem. Nem végzett pártmunkát... Ez az egyik legsúlyosabb vád, mellyel Honti Józsefet illetik. Való igaz, hogy az utóbbi időben nem végzett pártmunkát. En­nek megvannak az okai. 1955-ben a miskolci postaigazgatósághoz került dolgozni és folya­matos kiszállásai minden idejét lefoglalták. Csak vasárnap jött haza családjához és ért­hető, hogy ezt a napot odahaza töltötte pihe­néssel. Az is lehetséges, hogy ő egyike azok­nak a párttagoknak, akik az ellenforradalom előtti években elidegenedtek a pártmunkától és ebben nemcsak ő a hibás. Az MSZMP Központi Vezetősége rámutatott a pártmunka múltbeli hiányosságaira, melyek odavezettek, hogy nagyon sok párttag nem végezte szíve­sen. Adalékul hadd álljon még itt az, amit Horváth Emil megyei BM dolgozó mondott Honti Józsefék októberi viselkedéséről, mert akkor Petőfibányán volt rendőrőrs-parancs­nok. — Éjjel-nappal a póstán dolgoztak, bár­mikor hívtam, kaptam vonalat. Egyszer az asszony hívott le bennünket, hogy igazoltass suk az épület körül ólálkodó gyanús eleme. két, hátha a postát akarják kirabolni. Más alkalommal a hivatalban lévő két millió fo> rint megrőzéséheZ, kértek tőlünk segítséget. Amikor a lőrinci rendőrőrsöt megtámadták a fegyveresek, felhívtak bennünket és mi sze­rencsére még időben érkeztünk. Különben hét ember élete forgott veszélyben. Ezért csak dicséret illeti őket, hisz becsületesen vés gezték kötelességüket." Ezekután valószínű, sokan juthattak ar­ra a következtetésre: Honti Józsefnek, volt MDP tagnak a pártban a helye. De az el­mondottakkal még nem teljes a kép, mert eiz is igaz, hogy ma is ellenséges beállítottságú emberekkel tartja a kapcsolatot. Ezt megle­hetne különbözőképpen magyarázni. De va­lami nem válik a postafelügyelő dicsőségére. Keresi az igazságát — de hogyan? Úgy: le­veleiben minősítethetetlen hangon rágalmaz­za Földi Józsefet, aki annak idején pártszerű keretek között, a taggyűlésen szólalt fel az említettel kapcsolatban. A Honti-féle levelez- getésnek az lett a vége, hogy különböző he­lyekről jöttek kivizsgálni Földi József ügyét, akit nyilván nem a legkellemesebben érintett a zaklatás. Személyeskedéssé fajult a dolog, egyik egyik, másik másik végletbe esett, gyű­lölik egymást, szabadulni akarnak egymástól. És ezért már Honti József a felelős. Művelt embernek, kommunistának vallja magát. Ha így van, akkor tudnia kell, hogy mi a helyes eljárás esetében. Ha már saját alapszervezetének vezetősé­gétől nem várt igazságos döntést, akkor miért nem így fordult a felsőbb szervekhez: „Elv­társak úgy érzem, engem igazságtalanság ért, vizsgálják ki ügyemet tárgyilagosan.” Ez párt­szerű és helyes. De az, ahogyan ő keresi igaz­ságát: nevezetesen más ember bajba rántásá­val, megrágalmazásával — ez már intrika és elvtelenség. Az csak súlyosbítja helyzetét; hogy egyszer már figyelmeztették, hagyja ab­ba a rágalom hadjáratot Földi József ellen. Nem hagyta abba. Annak idején nem utasí­tották teljesen vissza jelentkezését. Hat hó­nap múlva jelentkezhet újra, ha addigi mun­kája érdemessé teszi: helye lesz a pártban; De ha így olytatja, nem lesz belőle párttagj Nem lehet, mert a személyi bosszú, az intri­ka csak morzsolja a párt egységét, belső fé­reg ez, melyet minden eszközzel irtani kell. A párt nem arra való, hogy két ember vetél­kedésével foglalkozzon — ezt meg kell érte­nie Honti Józsefnek is. Végezetül annyit: harcoljunk az intrika ellen, de az ellenforradalmár jelzőt se oszto­gassuk nyakra-főre semmiségek miatt, mert ezzel sok embert taszítunk el magunktól. Pe­dig ha valaha, most szükség van az emberek bizalmára, melyet csak igazságos tettekkel és igazságos ítélekkel tudunk megnyerni. Ve­gyük elejét az olyan személyeskedésnek, mint amilyen Honti József és Földi József cukor­gyári igazgató között kialakult, mert az eset­nek semmi köze a párthoz, ezzel csak a párt egysége és tömegkapcsolata gyengül — me­lyet meg kell akadályozni. HANKÓCZI SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents