Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-31 / 60. szám

2

NÉPÚJSÁG

1957. július 31, szerda

A proletariátus diktatúrái ár ól

Elméleti, politikai munkánk egyik legidőszerűbb feladata azoknak a nézeteknek a tisztázása, melyek a proletárdiktatúra fogalmával kapcsolatban felmerülnek. Ismeretesek azok a revizionista jelszavak, melyekét az ellenforradalom ideológiai szekértolói a proletár- diktatúra tudományosan kidolgozott tételeivel ellentétben terjesztettek. Követelték a „teljes” demokráciát, elavultnak minősítették a szocialista állam gazdasági tevékenységét stb.

E nézetek lényegéhez tartozik, hogy tagadják az osztályellentéteket, osztálykülönbségeket. „Az osztályharcot a kommunisták találták ki” — mondották. Minden — a történelmet valamennyire ismerő — ember tudja, hogy az osztályharc olyan régi, mint maga az osztálytársadalom. A proletariátus diktatúrája nem légből kapott, kitalált dolog, hanem a társadalmi fejlődés által tudományosan bebizonyított igazság, történelmi szükségszerűség. Marx 1852-ben Weydemeyerhez írott levelében ezzel kapcsolatban a következőket mondja:

...Nem az én érdemem a modem társadalomban lévő osztályok létezésének, sem ezek egymás között folyó harcának felfedezése. Polgári történetírók jóval előttem leírták az osztályok e harcának történelmi fejlődését, polgári közgazdászok pedig az osztályok gazdasági anatómiáját, ami újat én cselekedtem, az az volt, hogy bebizonyítottam:

1. az osztályok létezése csak a termelés fejlődésének meghatározót történelmi szakaszához van kötve,

2. az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet,

3. maga ez a diktatúra csak átmenet, valamennyi osztály megszüntetéséhez, és az osztálynélküli társadalomhoz”.

Több mint 100 éve annak, — hogy Marx zseniális éleslátással megfogalmazott szavai napvilágot láttak. E tanítások alapján vívta és vívja harcát a világ mnkásosztálya, a világ burzsoáziája ellen. Igaz, hogy sem sima, nem verőfényes ez az út, mert kudarcok, vereségek is kísérik ezt az átalakulást (Párisi kommün, Tanács- köztársaság bukása.) A szomorú emlékek nem döntik meg,' hanem aláhúzzák a marxi tanítás igazságát és helyességét az osztályharcról, a proletariátus diktatúrájáról. A proletárdiktatúra győztes országaiban a marxi—lemini tanítás képezi az állam elméleti, politikai tevékenységének alapját.

Mi a proletárdiktatúra lényege, feladata?

A kérdés teljes megértéséhez abból kell kiindulni, hogy a proletárdiktatúrát létrejöttében és célkitűzésében is alap-: vető vonások különböztetik meg az összes megelőző államformáktól. A proletárdiktatúrát megelőző államformák céljukat és funkciójukat tekintve kizsákmányoló államformák voltak. Feladatuk a kizsákmányolás szentesítése, vagyonos osztályok céljainak,, érdekeinek védelme, a nincstelen többséggel szemben.

A proletárdiktatúra célkitűzése, hogy forradalom útján megdöntse a burzsoá rendet és ellenszolgáltatás nélkül kisajátítsa és köztulajdonná változtassa a burzsoázia vagyonát.

„A proletariátus diktatúrája a társadalomnak a munkás- osztály által történő állami irányítását jelenti. Csakis a városi, gyáripari munkások képesek arra, hogy vezessék a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét a tőke igájának megdöntéséért folyó harcban”. (Biszku elvtárs előadásából.)

A proletárdiktatúrának hármas, de egységes funkcióját Lenin több művében kidolgozta, melyek ma is kötelező ér-, vényű tanítások:

1. megtörni a megdöntött és! kisajátított burzsoázia ellenál lását,

2. szervezni az építőmunkát'

és átnevelni a dolgozó tömegeket,

3. felfegyverezni a szocialista társadalom hadseregét.

Úgy kell szervezni az építőmunkát, hogy a becsületes középrétegek felsorakozzanak a munkásosztály oldalán, tudjanak bekapcsolódni a feladatok végrehajtásába. A tanácsoknak, mint az államhatalom helyi képviselőinek és a legszélesebb tömegszervezetnek azon kell dolgozni, hogy a kölcsönös bizalom megteremtésével jó kapcsolat alakuljon ki az állami szervek és a lakosság között. A proletárdiktatúra államának éltető ereje az, hogy milyen a kapcsolat a lakossággal, milyen a lakosság bizalma az állami szervek iránt.

Azokban az üzemekben, — ahol a gazdasági vezetők ismertetik a feladatokat a dolgozókkal, az egész gyár kollektívája: segít megvalósítani gazdasági életünk alapvető feladatát, a gazdaságos termelést — Dolgozóinknak is látni kell, hogy a szilárd munka- fegyelem az állami fegyelem egy része. A jó termelési eredmények nemcsak az életszínvonal emelést eredményezik, hanem a munkásosztály hatalmát is erősítik.

Távcl áll tőlünk a kapitalista országokra jellemző kényszer munkafegyelmi eszközök alkalmazása. Nekünk, öntudatos munkafegyelemre van szükségünk. Olyan munkaerkölcsöt kell megvalósítani, ami a dolgozók tudatos cselekvésével találkozik. A proletárdiktatúra munkafegyelme csak ez lehet. Ez azonban nem magától alakul ki. Az anyagi ösztönzés mellett ennek feltétlen párosulni kell a neveléssel. Le kell küzdeni sok becsületes dolgozó maradi gondolkodását. Szem előtt kell tartani azt a lenini tételt, hogy

„a proletárdiktatúra alatt maguknak a munkásoknak és parasztoknak a tízmillióit is át kell nevelni, és a hatalom gyakorlására képessé tenni, akik saját előítéleteiktől sem egy- csapásra szabadulnak meg.”

E hatalmas gazdasági szervező, nevelési feladatok mellett nem szabad megfeledkeznünk a kapitalizmus restaurálására törekvők szándékainak meghiúsításáról. Ismeretes, hogy a múlt években ezek nem részesültek az őket megillető bánásmódban. Sokszer elfeledtük Leninnek „Üdvözlet a ma(8. folytatás)

Az asztalra néz, Mosolygó ;követi a pillantását. Csakugyan. Egy ütött kopott, há- ■om gyereket kiszolgált toll- ;tartó alól rózsaszín könyvecske áll ki.

Mosolygó fölmarkolja, zseb- ;regyűri.

— Hát aztán — dünnyögi — Inincs kevesebb, mint másnak.

— Ami azt illeti, több is lehetne.

— Minek? Eddig még nem szorultam kegyelemkenyérre.

— No-no. Piros kilencven- Ógyet számolt, kettőtökre... Meghalni sok, megélni kevés. :Többre néztelek, mikor beléptél, pajtás... Azt hittem, majd ícsak megnyugszol, majd csak ^megtalálod a helyed. De nem

nem sírtál, senyvedtél, mint a pudvás, semmirevaló fal, pedig láng lehettél volna.

— Beszélj csak, beszélj, azt íjól megtanultad.- Nem jobban, mint te a makacskodást. Azt hittem, rosszul hallok, amikor a gyűlésen rámförmedtél. Hogy mit íneked a világ, összedőlhet, jég verheti, tűz emésztheti, ha egy- íszer nem seftelhetsz, nem :gyarapíthatsz.

— Hazudsz! Nem így, nem íezt mondtam!

— De így gondoltad.

— Ki, ki innét! — ordította Mosolygó.

Pedig az mégis szól, nyomarákkal szól, igaz, hogy már csak az ajtóból. Azt mondja:

’ — Munkája teszi az embert, ;Péter, nem a makacskodása. ;Az a te bajod, hogy láncon ;van, tétlen az erőd, méreg a porkolábja. Engem vádolsz, rám haragszol, pedig magad vágtad le a szárnyaidat.

Nyikkan az ajtó, zörren a nyaklott, kivénhedt kilincs,

gyár munkásokhoz” című levelében írott figyelmeztető szavait:

„Az osztályok megszüntetése hosszú, nehéz, szávós osztályharc műve, s az osztályharc a tőke uralmának megdöntése után a burzsoá állam lerombolása után a proletárdiktatúra megteremtésével nem tűnik el (mint ezt a régi szociáldemokrácia sekélyes képviselői képzelik), hanem csak formáit változtatja és sok tekintetben még elkeseredettebbé válik”.

Az osztályharc éleződése nem feltétlen fegyveres felkelést jelent — bár ez az osztályharc legélesebb formája. Az osztályharc igen éles formája volt és ma is az például, hogy az ellenforradalom a fegyveres vereség után a gazdasági bojkott, a szabotálás útjára tért át. A fő figyelmet ma is ennek leleplezésére kell fordítani. Az osztályharc megvívása frontján igen komoly feladatot jelent, hogy az ellen- forradalmi revizionista nézeteket teljesen felszámoljuk. Aki ezeket nem látja, leszűkíti az osztályharc fogalmát, a proletárdiktatúra ezzel kapcsolatos feladatát.

A munkásmozgalom évtizedes tapasztalatai bizonyítják, hogy a burzsoázia megdöntése után a restaurációs törekvésekből restaurációs kísérletek lesznek. Ha lanyhul irányukban az éberség, azonnal felélénkül a tevékenységük.

Az ellenforradalom képviselői ma is élnek itthen vagy külföldön, akik vereségük ellenére sem mondtak le a kapitalizmus visszaállításának terveiről, sőt az imperialisták támogatásával elkeseredett ellenállást fejtenek ki a szocialista átalakulással szemben. Mi nem akarjuk mesterségesen szítani az osztályharcot, de erős karhatalmunk keményen lecsap mindazokra, akik népi demokrácia ellenes tevékenységet fejtenek ki. Karhatalmi szerveink munkájának igen nagy szerepe volt és lesz aZ ellenforradalmárok ártal-' matlanná tételében. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy ma már a becsületes emberek nyugodtan dolgozhatnak, nem kell félni a „hőbörgőktől”.

A proletárdiktatúra politikai alapját a munkás—paraszt szövetség alkotja, melyben a munkásosztályé a vezetőszerep. A munkásosztály' nem osztja és nem oszthatja meg

URBAN ERNŐ

a hatalmat más pártokkal. A hatalom gyakorlásában ha nem érvényesül a munkás- osztály és pártjának vezetőszerepe, akker nincs proletár- diktatúra. nincs szocialista építőmunka sem. A hatalom gyakorlásába a munkásoszály- nak be kell vonni a vele szövetséges parasztságot, úgy, — hogy a köztük lévő szövetséggel együtt erősödjék a proletárdiktatúra is. Ismeretes az az ellenforradalmi nézet, hogy „az atomkorszakban az értelmiség lehet csak a vezető erő.” Évtizedes tapasztalat bizonyítja azt a marxi—lenini igazságot, hogy az értelmiség ingadozik a régi és az új társadalom között, hol előre, hol hátra tekintget.

„Művelt emberek azért engednek a burzsoá politikájának és ideológiájának, — mert egész műveltségükhöz a burzsoá környezetben és annak révén jutottak, azért van az, hogy minden lépésnél botladoznak.” (Lenin 29.)

Hazánkban ez elmúlt 12 év alatt az értelmiség átnevelése terén értünk el eredményeket, de igen jelentős részük nem tudott megszabadulni a burzsoá ideológiától és mint az események mutatták, még a szocializmussal rokonszenve- zők egyrésze is szem elől tévesztette, hogy hol a helye. A munkásosztály és a parasztság soraiból felnőtt új értelmiség egy része is megfeledkezett arról, honnan került ki és hogy rendszerünk tette lehetővé fel- emelkedését az értelmiség soraiba és az állásnélküli diplomások élete helyett nyugodt életmódban élhet.

Amikor visszautasítjuk az értelmiség vezetőszerepével kapcsolats revizionista nézeteket, azt is megmondjuk, hogy a munkásosztály oldalán nagy szerepet tölt be a szocializmus építésében, ha tudását a haladás érdekében használja fel, de legalább ilyen kárt okoz ha a burzsoázia befolyása alá kerül és szembefordul a szocializmus ügyével, a munkás- osztállyal. Erről meggyőződhetett maga az értelmiség is.

A proletárdiktatúra osztálytartalma tehát csak a munkás — paraszt szövetség lehet. A múlt évek tapasztalatai alapján, a lenini tanítások szellemében erősítsük ezt a szövetséget úgy, hogy örök biztosítéka legyen a szocializmus építésének, és eredményesen alkalmazzuk a proletárdiktatúra hármas, de egységes feladatát.

a o itát} tf ti L

EZZEL A ZÁSZLÓVAL ÉLÜNK ÉS HALUNK

— csapatzászlót avatott Egerben a karhatalmi egység

guk területén hazánk gazdasági és politikai megerősítéséért. Számadatokkal illusztrálta e munka eredményeit, s tolmácsolta az üzem dolgozóinak kérését: biztosítsa továbbra is a karhatalom a nyugodt termelési lehetőséget.

Befejezésül a következőket mondotta:

— Elvtársak, karhatalmis- ták! Emeljétek magasra a munkásosztálytól kapott vörös lobogót. Védjétek meg a nép hatalmát, legyetek hűek a munkásosztály ügyéhez, a párthoz és a forradalmi munkásparaszt kormányhoz. Minden egyes cselekedeteket hassa át a párthoz, a néphez való szeretet tüze...

Ezek után a karhatalmi ezred képviselőinek átnyújtotta Zentai József igazgató a Mát- ravidéki Fémművek zászlóját, amelyre 15 üzem és intézmény, valamint a párt és a társadalmi szervek képviselője kötötte rá emlékszalagját. Ezután Lintallér László őrnagy, a karhatalmi ezred parancsnoka mondott rövid beszédet s vette át ennek keretében az ezred nevében a kapott csapatzászlót.

Nagy ünnepük volt az el múlt vasárnap az egri karhatalmi század tagjainak. Ezen a napon vették át és avatták fel csapatzászlójukat, amelyet a Mátravidéki Fémművek kommunistái és dolgozói ajándékoztak a részükre. Az ünnepi avatáson többszáz érdeklődő jelent meg a város lakói közül, résztvettek a párt, az állami és tömegszervezetek képviselői is. A felsorakozoti díszszázad előtt Zentai József a Mátravidéki Fémművek igazgatója adta át a zászlót, ünnepi beszéd keretében.

— Igen nagy a feladatuk és

komoly a felelősségük a belügyi szerveknek — mondotta többek között. Az ellenforradalmi erők felszámolása, másrészt új ellenforradalmi szervezkedések leleplezése: s

mindezt kiéleződött osztályharc közepette. Dolgozó népünk bizakodással néz a belügyi szervek munkája, s ezen belül is a karhatalom felé, ahol a párthoz és a néphez hű elvtársak a legnehezebb időben állták meg a helyüket és tisztították meg hazánkat az el- ienforradalmároktól.

— Rövid fennállása ellenére már is dicső múltra tekinthet vissza a karhatalom. Az ellenforradalom leverésében nyújtott hatalmas segítséget. Népköztársaságunk államrendjének megszilárdításában játszott szerepet, a nyugodt termelőmunka megindítása érdekében végzett munkája megmutatta. milyen erőt tud képviselni a párthoz, néphez, a proletár diktatúrához hű elvtársakból álló fegyveres erő.

— A Mátravidéki Fémművek dolgozói — mondotta a továbbiakban — ezt a zászlót a szeretetteljes elismerés mellett azzal a céllal adják át, hogy a karhatalmi ezred minden egyes tagja vésse mélyen szívébe a zsászlón felírt jelszót: „Vérünkkel is megvédj ük a proletárdiktatúrát.” Legyen ez a zászló az összeforrottság jelképe, dolgozó népünk, munkás- osztályunk szoros egybetarto- tozásának kifejezője, s vezesse a karhatalom minden egyes tagját Petőfi mondása: ,.a néppel tűzön-vizén át.”

A továbbiakban arról beszélt Zentai László igazgató, hogy a munkásosztály, a Mátravidéki Fémművek dolgozói is mindent megtesznek a ma— Köszönetünket és hálánkat fejezzük ki a Mátravidéki Fémművek dolgozóinak — mondotta — akik karhatalmi egységünket a munkásosztály és a karhatalom összeforrot1'- ságának jelképével, ezzel a csapatzászlóval ajándékozták meg. E zászló még nagyobb lendületet, még nagyobb erőt ad a munkánkhoz, szimbólum lesz előttük, mely mindig a munkásosztály államhatalmát juttatja eszünkbe és figyelmeztet bennünket az októberi ellenforradalmi eseményekre, hogy azok mégegyszer ne ismétlődhessenek meg.

A továbbiakban rövid visz- szapillantást vetett az ellenforradalom véres napjaira, mely Heves megyét sem kerülte el.

— A párt hívó szavára, tűzharcban alakult meg karhatalmi századunk és kovácsolódott szikla szilárddá — mondotta Lintallér László őrnagy. A személyi állomány nevében megígérem, hogy ezzel a zászlóval élünk és halunk. E zászló lelkesít bennünket, hogy minél nagyobb eredményeket érjünk el a kiképzésben, hogy népünk és pártunk minden

''időben bizton számíthasson ránk. Megígérjük, hogy e zászlót soha semmiféle ellen- forradalmi erőktől meggy alázni nem engedjük, örökké megőrizzük azoknak a szovjet harcosoknak és tiszteknek emlékét, akik a magyar nép megmentéséért áldozták életüket s ; itt nyugszanak a magyar földiben.

Lintallér László szavai után |a karhatalmi század imponáló | fegyelmezettséggel, díszmenet- ;ben vonult el csapatzászlaja |előtt, mialatt a nézők hosszan | tapsolták a karhatalmistákat, akik az ellenforradalom ideje | alatt elsőnek fogtak fegyvert és nyíltan és bátran verték vissza a nép hatalmára törő erőket. Végül a karhatalmi század vendégül látta mindazokat, akik résztvettek a zászlóavatás ünnepségen.

aztán csend lesz, ijesztő, nemevilági csend. Mosolygó úgy érzi magát, mint régen, a háború alatt, mikor sebesüléséből föleszmélt. Cseng a füle, tagjaiba remegés áll. mozdul alatta a föld.

— Belémlátott! — ver bunkózva, bordáit döngetve a szíve s leszédül az asztal mellé.

Felesége benéz, de vissza is húzódik mindjárt. Köténye csücskét az orrához emeli. Tudja, hogy vérmes, hirtelen emberét legjobb ilyenkor magára hagyni.

De nem úgy a csitri, a szöszke kis Piros!

Bátran, kopogós léptekkel a sarokba megy, motoz, kutat, olyan a zöreje, mint a pákosz- tos egérkéé. Ládafödél koppon a berakásos diófa-ládikó födele. Mosolygó pénzt tartott, a kislány füzetet keressél benne. Meg is találja, nyitja, nézi s apjához settenkedik vele. Megrángatja a kabátját, s édes kis madárhangján azt csiripolja:

— Édesapám, nézze már no. Ugye szépet rajzoltam?

Be különös is az emberi természet! Más alkalommal Mosolygó elhessentené a gyereket, mert sohse dédelgette, sohse szoktatta őket kézhez most azonban engedelmesen, avagy inkább erejevesztetten térdére veszi a kicsit és a füzetbe néz.

Nem kell hozzá szemüveg, anélkül is látja a vastag, vésett vonásokkal rajzolt képet, s fölötte a magyarázó címet' így dolgozik szövetkezetünk.

Traktorokat lát, vagyis h v- rom, keréken járó gyufáskatu- lyát, aztán egy sereg krumplifejű, pálcika testű figurát.

— Itt vetünk, itt kapálunk, éppen másodszor kapálunk, itt meg aratunk — magyarázza buzgón a babszemnyi művész és mutogatás közben a kép aljára téved az ujja.

Mosolygó követi a párnás ujjacska mozgását, s most döbben rá, most érti meg, hogy a cím, a kép felirata — kétrészes. Alul, csupa piros betűvel, s a betűk mögött felkiáltójellel ez áll: a békéért! „így dolgozik szövetkezetünk a békéért!”

Mosolygón rándulás fut át, mintha áramütés érte volna. Megmarkolja a kislány vállát és mérhetetlen keserűséggel a hangjában azt susogja:

— Te is... te is ellenem vagy, te vakarcs?

A családja talán nem, de most az egyszer majd az egész szövetkezet ellene lett. Mosolygónak. Nem tudván elindulása okát, azt sem, hogy mi emészti több, mint két esztendő óta — kiáltását úgy vették, ahogy mondta, s ha naivnak hangzik is. de azt kezdték suttogni róla, hogy a régi világot akarja vissza, hogy miként azt írni és mondani szokás: a béke ellensége. Tudta ezt Mosolygó? Nem tudta. Azt azonban észrevette, hogy kerülik, hogy köszönését csak ímmel-ámmal fogadják, s erre mit gondolhatott? Hogy nyü- ván Deli Mihály keze van a

A Csányi állami Gazdaság

részletes gyakorlattal rendelkező

faiskolai

agronómust

keres. írásbeli jelentkezést előzetes működés részletes feltüntetésével,

•

Csányi Állami Gaz laság igazgatója, Csány címre kérjük küldeni.

dologban, neki köszönheti a tagság elhidegedését. Ha te úgy, hát én is úgy, fogadta el a kihívást, s azzal vélt visszaütni, hogy a tájára is alig ment a szövetkezetnek.

Esős, bújkálós volt az idő, a tagság túl volt már az első kapáláson, távolléte hát nem tűnt annyira föl, s Deli Mihály is hagyta, hadd füstölögjön magában.

Jött azonban a második kapálás s a jelszó, hogy ki a földre, aki csak a kapát bírja. Ám Mosolygó süketnek tetette magát, nem mozdult, pedig kétszer is elüzentek érte.

S harmadnap megtörtént a baj, Piros, a kis szöszi, sírva jött haza az iskolából.

— Uszító, azt mondták édesapámra — zokogta s bizonyságul a Ludas Matyit is fölmutatta. Hogy nézzétek csak meg, benne van, azt a szövet- kezetes bácsit formázza édesapám, aki csak vasárnap jár ki a mezőre.

S hiába csitították, hiába ígért neki új inget, új sapkát az anyja, megkötötte magát, hogy nem és nem, ő bizony- többet nem megy az iskolába. Öt ne csúfolja senki, ő nem lesz „uszító lánya”.

Mosolygó megrendült, érteni kezdte már a tagok viselkedő-: sét, ám ugyanakkor mód nélkül föl is bosszankodott. Uszí-: tó? Ö? Ki meri ezt róla még' csak feltételezni is? Cselédé volt ő, vitéz Kapcsándy! alatt sínylődött ő, hogy kíván-| hatná vissza az urak világát?' Hát jó! Ha hitványnak hiszikj is, ha ezt az ártatlan gyereket; is ellene heccelik, van őbenne; még vér, meg tudja ő még; akárkinek mutatni... ;

(Folytatjuk) <