Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-20 / 57. szám
1957. július 20. szombat NÉPÚJSÁG 5 Ahogy éjfél felé közeledik a gyöngyösi nagytemplom órájának mutatója, lassan elnéptelenednek a város utcái. Délutáni műszakból már rég otthon vannak az emberek, csak úgy, mint a filmszínházakból. A szórakozó helyek is bezártak már, a vendégek hazamentek, vagy hazatántorogtak, ki-ki józansága, illetve részegsége szerint. Alszik a város. Ezen a csillagos, holdfényes éjszakán a fényképezőmasinával felszerelve nyakunkba vettük a várost, róttuk az utcákat, hogy beszámolhassunk az olvasóknak a város egy éjszakájáról. Éjfél van■ A toronyóra nagy méltósággal üti a tizenkettőt. A naptárról ismét leszakíthatunk egy lapot, új nap kezdődik, s kezdődik riportunk is: ÉJFÉLTŐL HAJNALIG GYÖNGYÖSÖN MÁRKUSZ LÁSZLÓ képesriportja 4 ÓRA: A Tejüzemben egész éjszaka dolgoznak. Itt dolgozzák fel a vidékről beszállított tejet, majd kannákba öntve küldik az üzletekbe, hogy a város lakói friss reggelihez jussanak 3.40 ÓRA: A pékek is koránkelő emberek. Már javában folyik a dagasztás, a kemencék be vannak fűtve, hisz a város lakói már korán reggel várják a süteményt és a jószagú friss kenyeret 3.50 ÓRA: Lassan-lassan indul a város hajnali forgalma. Már találkozunk munkába siető emberekkel... Aki jó hűvösön akar aratni, korán kel. így gondolta Boldizsár János és Kakas Károly is, ezért mennek szapora léptekkel már hajnalban a határba 4.10 ÓRA: A Tejüzem udvarán már felzúg a teherautó motorja, hogy a környező helyekre is elszállítsák a teli tejeskannákat. A gépkocsivezető cseppet sem álmos. Nem is szabad neki 5 ÓRA: A piac hivatalos embere, a helypénzszedő is munkálkodik már, szedi a helypénzt, s vigyáz a piac rendjére. 5 ÓRA 40 PERC Triciklijén, vígan fütyörész- ve szállítja a péksüteményt Groszmanek Lajos, a Sütőipari Vállalat fiatal dolgozója. 3600 db süteményt szállít ki egy fordulóval az üzletekbe 3.30 ÓRA: Amikor e sorokat olvassák, ez a három boldog fiatalember már a Balaton hűs hullámaiban lubickol. A képen azonban még csak csomagjaikkal felszerelve, kissé izgatottan mennek az állomásra. Sietni kelL A vonat 3.50-kor indul. Kár lenne lekésni! Kellemes nyaralást, fiúk! 4.30 ÓRA: Hajnalodik... Kezdődik a piac... Barackkal, paradicsommal és paprikával megrakodva befutnak az első termelők 3 ÓRA: — Bocsánatot kérek, hogy felcsengettem, nem gyógyszerre, csupán egy fényképre van szükségem. — Az ügyeletes gyógyszerész nemigen méltányolja mesterségemet, dehát neki van igaza. 1 ÓRA: Az utolsó pohár sörért szinte megrohanják az éjféli vendégek a Szabadság étterem kerthelyiségének pincérét. Hogy tovább tartson, lassan isszák a „folyékony kenyeret”, míg el nem hangzik a jól ismert felszólítás: záróra! 2 ÓRA: Most már csakugyan kihaltak a város utcái. Csak a rend őreinek egyforma katonás léptei koppannak az utcák kövezetén. Vigyáznak, figyelnek a város nyugalmára 2.30 ÓRA: — Vág! Mihály bácsi már megszokta az éjszakázást. Nyolc éve éjjeli őr.— Este kilenctől reggel ötig ül kis pádon, vagy körüljárja az épületet, s így őrködik az Állami Áruház vagyonára. — Nyáron köny- nyű ez a szolgálat, de a tél... zord és hideg... 4.15 ÓRA: Ez a fiatalember, névszerint Csé- pány Imre jól megpakolta a kerékpárját. Korán kellett kelnie, két hold szőlő permetezése vár rá 6 ÓRA: Nagy robajjal vágódik fel a tejcsárda vasredőnye — nyitják ják az üzletet. A reggelizni kívánók, a munkába sietők már kint áUnak. A tej, kávé, és a kakaó már frissen párolog, zúg egyet a National kassza, leüti az első blokkot és Kovács István, az Útfenntartó ifjú vízhordója már viszi is reggelijét, a félliter tejet A város toronyórája hatot üt. Reggel van. Felkelt az alvó város. Már kissé a nap is süti az utcákon sietős léptekkel közlekedő embereket. Ilyenkor mindenki siet. Mennek az üzemekbe, hivatalokba, piacra, s megy mindenki a dolga után. S azok, akik az éj folyamán dolgoztak — mert sokan vannak ilyenek — a kórházi orvostól, az éjszakai műszakot tartó bányászig, kissé fáradtan hazamennek és kipihenik a számukra mozgalmas éjszaka fáradalmait. A város nem igen veszi tudomásul nappal pihenő lakóit, s a reggeli időktől a késő éjszakai órákig éli a maga forgalmas, zajos életét, míg ismét eljön az éjfél, s kezdődik minden élőiről.
