Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)
1957-07-20 / 57. szám
2 NÉPÚJSÁG 1957. július 20. szombat Kommunisták a tömegek közé ülésezett Eger város kommunista aktívája és szervezett munkásőrségünk, nem valósulhatnak meg az országos pártértekezlet határozatai, nem tudjuk megvalósítani célunkat, a szocializmust — mondta ki határozottan a pártaktíva. ÉPPEN EZÉRT foglaltak állást egyértelműen azj aktíva részvevői: tűrhetetlen, hogy a kommunisták nem mennek a tömegek közé, nem vitatkoznak, nem érvelnek, nem állnak ki bátran a párt politikája mellett, a pártcnkívüli tömegek előtt. Minden kommunista kötelessége, hogy küzdjön a pártonkívüliek megnyeréséért. Majd minden hozzászóló beszélt a párt és a tömegek kapcsolatának szükségességéről, s felhívták a figyelmet, hogy a pártmunka homlokterébe a tömegmunka álljon, s felhívták a kommunistákat, menjenek a tömegek közé. Hirdessék bátran, határozottan a párt igazát, nem megalkuvóan, hanem őszintén beszéljenek az országos, az embereket érintő dolgokról, bármilyen kényesek is azok. Nagy segítséget vár — többen szóltak erről —, ebben a munkában a párt a tömegszervezetektől, a szakszervezettől, a KISZ-től, a Népfronttól és a Nötanácstól. A KISZ akkor végez eredményes munkát ha az ezer tagot számláló szervezetei befolyást gyakorolnak a város egész ifjúságár?. A Népfront sokat tett a városban, sokat segített a párt és kormány politikájának megvalósulása érdekében, de még nem találta meg a módját a jó munkának, elmaradt azoknak a lehetőségeknek a kihasználásában, amelyek rendelkezésére állnak a tömegek nevelésére, mozgósítására. Ez érvényes a Nőtanácsra is. A Szakszervezettől nem csak azt várja az aktíva, hogy kinyilatkoztassa: a párt mögött áll — hanem erejéhez és lehetőségeihez mérten tegyen többet a párt politikájának megvalósulásáért. SUMMÁZVA: az aktívaülés kiadta a jelszót, kommunisták, a tömegek közé! S ez a jelszó nem egy-két hétre szól, és nem frázis, ez létkérdés a párt, a munkásosztály hatalmának léte függ ettől. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a most folyó taggyűléseken is a kommunisták döntsenek arról, hogyan javíthatják meg a tömegek közötti munkát, mit tehetnek azért, hogy a pártot, a pártonkívüliek szimpatizálásá- nak széles gyűrűje vegye körül, s később pedig a párt, a tömegek teljes bizalmát, támogatását élvezhesse Egerben is. (papp) A TAGGYŰLÉSEK ELŐTT AHOGYAN MI LATJUK Mi a „gyönyörű“? TJétfön hajnalban a nevadai sivatagban felrobbant a ..Diabla“ nevű nukleáris szerkezet, s ezzel már a hetedik kísérleti hidrogénbomba robbant fel az Egyesült Államokban. Ezen a hetedik robbantáson újságírók is jelen voltak és ,,nyilatkoztak..Nem nekik, ők nyilatkoztak újságírókhoz méltó tömörséggel. Ezt mondták: „Még sohasem láttak ilyen gy öny rű robbanást’. Ezt mondták... az újságírók. Nem tudom melyik laptól, kik voltak ott, Parkertöltőtollal. jegyzettömbbel, rágógumival a szájában, — a hivatalos közlemény elhallgatja nevüket. Jobb is: mert megátkoznám őket! Ezért az egyetlen nyilatkozatért, s benne is ezért az egyetlen szóért, hogy: gyönyörű... S az én átkom még mindig kulturáltabb és emberibb hang lenne, mint az ő szájukon ez a választékos SZÓ... t Tanulmányút, — kutyáknak ,i malájföld őserdeiben tartózkodó szabadságharcosa felkutatására kutyákat alkalmaznak majd. Azért „majd”, mert először elküldik a kutyákat Angliába, — idomítani. Nem emberek utaznak Malájföldről mondjuk Oxfordba, az egyetemre, hogy megismerkedjenek Merlow és Shakespeare nyelvével; a klinikára, hogy megismerjék az angol orvos tudomány legújabb eredményeit; az üzemekbe, vagy kutató laboratóriumokba, hogy megismerkedjenek az angol technika fejlettségével; a British Mú- zuemba, hogy megismerkedjenek a világ ott összegyűjtött csodás kincseivel... Mert ezt mind megismerni és megtudni, — ez volna hasznos a malájföldi nép számára. Nem... nem emberek utaznak, hanem kutyák, hogy megtanulják az embervadászatot, akik a kutyák helyett — ha Lehetőségük lenne — fiatalokat küldenének még Angliába is, — tanulni. Milyen kultúrált, művelt és széles tapasztalattal rendelkező kutyák lesznek Malájföldön rövid, idő múlva! Remekül, a legújabb angol technika szerint tépik majd szét a felkutatott szabadságharcosokat! Malájföldön érdemes kutyának lenni, érdemesebb, mint embernek... A kutya legalább tanulmányutat tehet! A tíz hadihajóról A Malájföld őserdeiben tartózkodó szabadságharcosok re tíz hadihajót kap az Egyesült Államoktól, Szép és jó hadihajók lesznek ezek, s szükség is van rájuk, hisz nem lehet tudni, mikor jön el az a pillanat, amikor a népi Kína keblére zárja Csang Kaj Sek-et, a tajvani hőst, s üdvrivalgás közepette visszaveszi a meny fiának igáját, amelyet a kommunisták levettek a nyakukról. S ha eljön az a pillanat, kell legalább tíz hadihajó, amelyen Csang Kaj Sek bevonulhat Pekingbe, mint Horthy a fehér lován Budapestre... Hogy Pekingbe nem vezet víziút? Ez bizony baj! Akkor sajnos nem lesz bevonulás, pedig milyen szépen eltervezte Tajvan ura (párancsolója nem, azok az amerikaiak!), hogy mire használja ezt a tíz hadihajót. Most aztán jól néz ki, ott vannak a hadihajók, s nem tud vele mit csinálni... Mindenesetre jól dugja el. Semmi parádé, mert a népi Kína parti ütegei azok tudják, mit kell tenni az ilyen szemtelenkedő „úr“, szemtelenkedő hadihajójával... Néhányszor már bebizonyították, hogy tudják! (látó) Hidraulikus bánya épül Kirgiziában EGER VÄROS kommunistái hétfőn aktíva ülésen tárgyalták meg az országos pártértekezlet anyagát, vitatták meg az abból adódó feladatokat. — A végrehajtóbizottság beszámolója — melyet Egri Gyula elvtárs, a pártbizottság titkára ismertetett — és a vitában részvevők helyesen foglalkoztak a pártértekezlet legfontosabb kérdéseivel. Ezen legfontosabb kérdések közül is, különösen a párt és a tömegek közötti kapcsolat javításával, a kommunistáknak a pártonkívüliek között végzett munkájával — s ez magában véve megnyugtató, nagyon biztató, mert e téren bőven van még tennivaló Egerben is. Sajnos, még mindig vannak kommunisták, pártszervezetek Egerben is, akik, illetve amelyek lebecsülik ezt a munkát. Igaza van a beszámolónak. A párton belül vannak emberek, — és ez a többség — akik szívesen, nagy szorgalommal dolgoznak a párton belül a pártért. De többen az utasítást, az adminisztratív intézkedést előbbrevalónak tartják, mint a meggyőzést, türelmetlenek a pártcnkívüliekkel szemben. — Van olyan tapasztalat is hogy volt MDP-tagot, aki nem jelentkezett át az MSZMP-be, jobban megbélyegzik, mint egy hétpróbás ellenforradalmárt. Pedig ezek zöme becsületes, — ma is közel, legközelebb áll a párthoz, s közülük nem kevésre szüksége is volna a pártnak, erősíteni vele sorait. — Olyan párttag is akad, aki ezt állítja: , Eleget agitáltunk a 12 év alatt, s akit nem győztünk meg igazunkról, ma már az is láthatja, nyolc hónappal az ellenforradalom után, hegy azért csak jobb p szocializmus.” Nagyon sántít ez az állítás. (Nem az, hogy melyik társadalmi rend a jobb). Októberből más tanulságot is lehet, sőt kell levonni. Az ellenforradalmi időszak megmutatta, hogy ebben az országban még nem mindenki kommunista — és nem is lesz soha mindenki! — Megmutatta, hogy a burzsoázia, a proletárdiktatúra győzelme után is hosszú ideig megtartja befolyását a tömegekre, és lelki, vagy fizikai terrorral, hangzatos jelszavakkal, Ígérgetésekkel a maga oldalára tudja állítani a tömegek egy részét. Tragikus tévedés lenne azt hinni, hogy a tömegek szőrös- től-bőröstől mellettünk állanak ma, mert ezzel lemondanánk megnyerésükről, erejükről, támogatásukról. Tömegek nélkül pedig — bár lehet bármilyen erős hadseregünk, karhatalmunk, bármilyen fegyelmezett A járási pártaktíva értekezletek után augusztus 1-ig bezárólag az alapszervezetek taggyűlésein is sor kerül az országos pártértekezlet határozatainak megtárgyalására. Megvizsgáltuk egyes alapszervezetnél, hogy milyen intézkedéseket tettek a taggyűlések előkészítésére, és azt tapasztaltuk, hogy nem folyik megfelelően az egész párttagságra kiterjedő előkészítő munka. Márpedig az alapszervezetek vezetőségeinek szem előtt kell tartania, hogy a taggyűlések nagyon fontos láncszemét képezik az országos pártértekezlet határozata megvalósításának. A járási és városi pártaktívák ráirányították az országos pártértekezlet határozatainak legfontosabb kérdéseire a figyelmet. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy most már magukra is hagyjuk teljesen az alapszervezeteket. Anélkül, hogy önállóságukat megsértenék, a járási és városi bizottságoknak ezután is minden eszközzel segíteni kell a párt- szervezeteket a taggyűlések jó előkészítés ében. El kell érni, hogy az alapszervezeteknél minden párttag vegyen részt a taggyűlésen. A pártbizalmiakon keresztül biztosítani kell, hogy a párttagság mégegyszer alaposan áttanulmányozza az országos pártértekezlet határozatát, s mennél több javaslatot tegyen annak helyi konkrét megvalósítására. A taggyűlések sikere nem kis mértékben attól függ, hegy milyen a beszámoló. Feltétlenül fontos, hogy az egész pártvezetőség véleményét tartalmazza. Éppen ezért ne egyedül a titkár készítse el. Ahhoz, hogy a taggyűlések meghozzák a kívánt eredményt — mozgósítsák az egész párttagságot az országos pártértekezlet határozatainak végrehajtására — szükséges a beszámolóban is jól meghatározni a legfontosabb feladatodat. Meg kell állapítani pl. — hogy milyen feladatok vannak helyileg az ellenforradalom elleni harcban. Egyes helyeken fel kell lépni a meglévő elbizakodottság ellen, másutt a helytelen általánosítás ellen. A beszámoló adjon határozott útmutatást a párt ideológiai és szervezeti egységének további szilárdításához. Helyesen kell eldönteni alapszervezetenként hogy melyik elhajlás ellen kell abban az alapszervezetben elsősorban fellép- ni. (Amellett, hegy országosan a revizionizmus a fő veszély, helyenként előfordulhat, hogy a baloldali elhajlás ellen kell elsősorban harcolnunk.) Nagyon fontos, hogy az alapszervezetek jellegének megfelelően a beszámoló a legfőbb gazdasági kérdésekre is hívja fel a párttagság figyelmét. A feladatok üzemenként változóak lehetnek. Míg az egyik helyen a termelékenység emelése a legfontosabb, a másik helyen a minőség, a bérezés, vagy az- anyagproblémák megoldása képezheti a párt- szervezet legfontosabb feladatát. A falusi alapszervezeteknél az állami felvásárlás segítése mindenütt feladat, emellett az alapszervezetek jelentős részénél komoly erőfeszítést követel a termelőszövetkezetek megszilárdítása és fejlesztése. Nagyon fontos, hogy ezeken a taggyűléseken mindenütt konkrét határozatokat is hozzanak! az országos pártértekezlet határozataiból adódó feladatok megoldására. Ezért szükséges, hogy a beszámoló mellett a pártvezetőség készítsen határozati javaslatot, amely a legfontosabb feladatokat tartalmazza. Ezt a beszámoló elhangzása után ismertessék, hogy a párttagságnak módjában legyen a beszámolóval együtt megvitatni. A taggyűléseken elhangzott javaslatokkal ezt mindenütt egészítsék ki. A határozatok legyenek rövidek, világosak, és konkrétak. A pártvezetőség, — illetve a taggyűlés jelölje meg a végrehajtásért felelős személyt és a végrehajtás időpontját. Az országos pórtértekezlet hosszú időre megszabja az egész párt feladatát. Határozataira még taggyűlésről-taggyű- lésre vissza fogunk térni. A mostani taggyűlések alapvetően befolyásolják az országos pártértekezletek határozatainak sorsát, ez tadja meg a most folyó taggyűlések előkészítésének jelentőségét is. (hoder) Dél-Kirgiziában, a Tas Kumiri bányavidéken megkezdik az első olyan bánya építését, amelyben a szénréteget hidraulikus módszerrel fejtik ki. A tervek szerint az új bányában naponta két és félezer tonna szenet fejtenek. Fele annyi munkás dolgozik majd, — mint más, hasonló nagyságú bányában, de a termelékenység három—négyszeres. A széntermelés önköltsége jóval kevesebb lesz, — mint a jelenleg működő szénbányákban. /WVWW (5. folytatás) Talán gonosz, végképp megátalkodott ember volt Mosolygó? Szánt szándékkal ölte— keserítette családját? Nem. — vagy nem egészen. A szerzés, a mohó, zabolátlan markolás öröme, a keze nyomán, a saját erejéből születő vagyon hódította el, az zavarta meg józan ítéletét. Egyszerűen képtelen volt megérteni, hogy ami neki öröm és büszkeség, noha áldozatok árán, az a családjának mért bánat és aggodalom, hisz amit ő tesz, az se nem tilos, se nem káros, legalábbis a községre nézve nem az. Akinek esze és ereje van hozzá, tessék, érje utói, ha tetszik, — ha tudja. Dac volt benne, ingerültség, mikor másnap reggel — ahogy Ígérte — Deli Mihály állt meg az istálló ajtajában. Épp a lovakat vakarta, a Lenkét meg a Pejkót tette szokása szerint rendbe. — Hát te? — kérdezte nem éppen a legbarátságosabban. — Nagy újság van, Péter — mondta a zömök, barnaképű, tempósmozgású titkár. — Megalakítjuk a szövetkezetei. — S aztán? — fordult visz- sza a lovaihoz Mosolygó, mint akit nem érdekel az ügy, mert első hallásra föl se igen mérte a szavak jelentőségét. — Aztán arra gondoltunk, — hogy téged is meg kellene keresni. Az osztáskor te voltál az elnök, te vezetted a földigénylő bizottságot. Ügy alakult a dolog, hogy aki akkor a bizottság tagja volt, az most is bizottsági tag, csakhogy az előkészítő bizottságé. Szép lenne, a község számára is sokat jelentene, ha a kezdők lennének a folytatók. A demokrácia után a szocializmus építői. — S aztán? — állt meg a munkában Mosolygó keze, de immár a riadalomtól. — Mit mondjak még? Deli közelebb lépett s komolyan, szinte ünnepélyesen Mosolygó vállára tette a kezét. — Nézzed csak, Péter — kereste a szívhez és az észhez egyképpen szóló érvelést, — tudom, a község is tudja, hogy szerencsés ember vagy. Azt is tudjuk, hogy ügyesen sáfárkodtál az iszaphozta szerencsével. Házat építettél, lovaid vannak, motor segít a házimunkában, fuvarra szegődtél. Csak egy a bökkenő: a család, a családod nem boldog, pajtás. Mosolygó hátrakapta a fejét, mintha ütés érte volna: — Ki mondta? A fiam írt? Az panaszkodott? — Aki nem vak, az láthatja, Péter. Te minden hétfőn fel a kocsira, gyühé, fuvarba, Pejkó, az asszony, s a kislány, azok meg ki a mezőre, szenvedni szakadásig. Kapálni a holdvilágnál? Ki látott olyat? — Hiába nézel, pajtás, így volt, nem csalt a szemem. — Nem én mondtam nekik, nem én erőltettem. — A rendet bezzeg, azt mégis megkívánod. Hogyha te, akkor ők is... Ej-ej, pajtás, — URBAN ERNŐ: rpö írben a hát élet ez? Töröd magad, a bőr is a csontodra szárad. Az ördöggel szerződtél, annak tartozol vele? — Demokrácia van, azt csinálok, amit akarok. Deli Mihály bólintott, hogy ami azt illeti, csakugyan demokrácia van, tűnődött egy kicsit, hogy be furcsa, mióta megszedte magát, micsoda tüskés, rideg egy fickó lett ez a Mosolygó, aztán, lesz ami lesz, szelíden bár, de föltette neki a legkényesebb kérdést, amit a végső esetre tartogatott: — Hallom, darálót készülsz venni. Azt mondják, a jánosfai kulákkal egyezkedel. — Hát aztán? — Jobb, ha nem veszed meg, becsapódsz vele, Péter. — Be-e? Azt szeretném én látni. — Pedig könnyen megláthatod. Itt eszi majd a rozsda, — egy deka nem sok, de annyi vámot se veszel be avval a darálóval. — Tán biz te tiltod meg, — he? Te avatkozol bele? — A hatóság, pajtás, az nem ad engedélyt hozzá. — Akkor se, ha a lányom lesz a gépész? — Akkor se... korlátozzák a kulákságot, s nem szaporítják. Ez a helyzet, ezzel számolj, ha számolsz, pajtás. — Mosolygó Diidqt/ai meghökkent, meg is ijedt, — hogy több mint tízezer forintja bánta volna, a a jövő szombaton megveszi azt az istenverte darálót. Neki azt mondták, azzal kecsegtették, hogy simán megy, szó se férhet az engedélyhez, ha családban marad a gép kezelése. Most meg lám... Nézte Delit, nézte, hogy hátha csak tréfál, hátha csak ijesztésből mondta, amit mondott. Deli azonban komoly, — csaknem szigorú szemmel állta a tekintetét, s megint a szövetkezetre fordította a szót, — Azt mondta: — Neked a könnyebbség, a kevesebb gond, a nyugodtabb élet, másnak a több kenyér miatt lesz jó a szövetkezet. — Nem erőltetünk, csak arra kérünk, gondolkodj egy kicsit pajtás... Azon, hegy a fák se szoktak az égig nőni. aztán a szerencsét se lehet kalitkába zárni. Akkor röppen el, mikor gondolni se véled, — Ez, ez az én szerencsém — mutatta oda roppant markait Mosolygó. — Ezt se Isten, se ember el nem veheti tőlem. Amim van, ezzel csináltam. Egyedül! Égy szál egyedül! Érted? — Igaz — ismerte el Deli — amid van. azért megdolgoztál. De azt se felejtsd, hogy Kapcsándynál, a majorban se loptad a napot. Ganyézni, hé! Ez volt a jóreggelt, hajnali há- rojja órakor. S mire mentél?... Ugye, azt mondtad az imént, demokrácia van? Én meg azt mondom: hiába a te markod, hiába a szerencse is, ma is szolga lennél, semmitlen cseléd, ha nincs a demokrácia, — Péter. Ez bizony nagy szó volt, — erre nem tudott mit mondani és gondolkodóba esett Mosolygó. Hát, csakugyan, ha nincs földosztás, ha nem kapja meg azt a hat holdat, meg azt a kis szőlőt... Igen, de más is kapott, más előtt is ott volt a lehetőség, mégis bajoskodik... Igaz viszont, hogy a legfőbb, az iga, neki mindjárt az indulásnál megvolt a földhöz. A tűznél volt, elnök volt, ökröt igényelt, azt a bivalyt, a Bo- riskát is útjába hozta a szerencse... Akkor meg mi az érdeme, mire oly büszke? Hogy nem volt tékozló? Hegy üstökön fogta a szerencséjét? S Deli Mihály, mintha csak a gondolatait folytatná: — Ne érts félre, nem az irigység beszél belőlem. Akik ideküldtek, azok is inkább a szorgalmadat, mint a szerencsédet tartják számon. Gon- ' dolkodj, aztán ha te is úgy látod jónak, gyere közénk, Péter. Híred, tekintélyed van, — amit teszel, az másek előtt is latba esik. Rajtad is áll, hogy mikor meg hogyan épül föl ebben a mi községünkben is a szocializmus. Az utolsó mondatot nem annyira érvnek, mint inkább nyomatéknak szánta Deli Mihály, s csudálatos, de mégis ez ragadt meg legjobban Mosolygó fejében, ezzel viaskodott esztendőkön át. — Apja, beteg vagy? — kérdezte tőle a felesége. Kakast vágott, fiatalt, azt tálalta föl tejfölösen, paprikásán. Rizskása volt mellé és kapros, ecetes lében puhított kovászos uborka. — Beteg? Én? — ütközött meg a kérdésen Mosolygó. — Akkor meg egyél, a te kedvedért csináltam, — édesuram, Péter. S Mosolygó evett, de kedvetlenül, Nem volt ott az esze, csak forgatta, hömbölygette a szájában a falatot. Elmaradt a dicséret, hogy „jól van örzse, eltaláltad a gusztusomat”, el a szokásos játék a kicsi lánnyal, Pirossal, hogy „no, kisszógám, itt a melle csontja, törjük hamar el, kinek teljesedik a kívánsága?” A szocializmus, az járt az eszében, hogy eddig jó veit, eddig szabad volt a gazdaember, mint a madár, tervezhetett, spekulálhatott, hogy mi volna jó, de aztán? Lám, ez a Deli is, azt mondta, azt dörgölte az orra alá, hogy öli a családját, boldogtalanná teszi. Aztán a daráló, azt is tudta, abba is beleszólt. Eh! Megverte az Isten az olyan vilá-. got, amelyik az ember portájára is betör, szívébe, fejébe, fazekába is belenéz! (Folytatása következik)
