Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-03 / 52. szám

4 0 J 0 T O N 1957. július 3, szerda FERENCZY JÓZSEF: HAZAFELÉ A színtelen porban lépésben lassan. Hintázó illatos szénásszekér Kényelmesen csendben csak úgy urasan Egymásmelleit kettő épp hogy csak elfér. A gödrös kitaposott kocsiutakon Kivájja az abroncs, felveri a gyom. Hintázik felém egyre közelebb, A két sárga bírja tán nem is nehéz, Az egész rakomány legfeljebb ha talán. Négy-öt mázsa van annyi az egész. S fenn az illatos kazal tetején Idős paraszt ember, kalap a fején. Fekszik beleveszve a zöld takarmányban, Gyeplő van csavarva az eres kézre, Vidámság szemében ostor a baljában S ránk oly derűs tisztességgel néz le. Mintha nem ő adna nekünk kenyeret. Édes magyar táj, áldott szeretet. S megy, ballag tovább nem siet jobban, Estefelére majd csak hazajut Árnyéka lomhán kíséri a porban, S otthon kinyitják a pántos kaput, Majd újra beteszik, megérkezett. S kigyult egy csillag a falu felett. ANTALFY ISTVÁN: Első tavaszi üzenet . . . ...Ahogy az autóbuszba lépett, öten is mutattak helyet... Amint volt, egy csokor virág volt, élő tavaszi üzenet... Mese egy kis cipóról... Olyankor elment egy egész cipócska. Anyám csak szelte, szelte, végtelen nagy türelemmel, és nagy szeretettel, hogy rávessük magunkat, mi, heten... A nap még fenn volt, nem volt este sem [még, és mi faltuk a zsíroskenyeret, pár perc alatt a tányér oly üres lett, eltűntek róla mind a szeletek... Ó, mily finom volt, mily jó volt az étek, ó, hogy tudtam, örülni a kenyérnek, és majszoltam a finom csemegét... Ma is érzem még az ízét a számban, de ma már csak e csöndes kis szobában úgy mesélem csak, mint egy szép mesét... Kilencen éltünk egy szobában... Kilencen éltünk egy szobában. Egymás hegyén-hátán aludtunk. Nem mondhattuk el: „Ez az ágyam...” s egymáson jó nagyokat rúgtunk... Párosával és hármasával, mint kiskutyák a kutyaólban... Talán nem kis iróniával mondta anyánk: „Ha így van, jól van...” Igaz, hogy így szebb volt az élet, senki nem mondhatta, hogy — félek, mert nem aludt egyedül senki... Most... hárman élünk egy szobában, kinyújthatom békén a lábam... Mégis... szeretnék gyermek lenni... FERENCZY JÓZSEF: EMLÉKEZÉSEK Csodaszép zsongó május délután. Fényképezőgép lóg kezemben. A fák alatt mindenütt fiú meg lány, Szorosan, együtt meghitt csendben. Lépkednek, félszeg mozdulatok. Kitetszik, hogy még csak most tanulják. Hogy mit, azt nem mondom legyen titok. Legtöbbször talán még ők sem tudják, Mit is akarnak, de így van ez jól. Kedvesek, szépek, boldogok. S az árnyékosabb bokrok alól, Lila ruhában mosolyog. Egy ibolya, ügyes mozdulat, Majd kedves szavakkal nyújtja át S buzgón keres még másikat Mit számít most az új kabát. Mentünk mi is, mint a többi pár, S mese fonala megszakadt. Mert ilyenkor mást csinálni kár Lenne az árnyas fák alatt. DAVID ÁRPÁD: TANÍTANI Tiszteletem jeléül fogadja el ei sorokat Lénárt János bácsi, az\ Egri Gárdonyi Géza Tanítóképzői tanára. Arca redős, szemében az élet gondja — Meghitten, rajongón szavalja, mondja: Az élet titkait. Harmincnyolc éve fárad, dús kalászban ott látja magvait. S azok kikelnek, szép termést hoznak, az élet fáján érnek, rohannak, bomolnak, gyökeret és jövőt vernek a hátra maradt seregnek. Fáradt gerincének, , a tisztes őszülő fejnek az Embernek: ez ad erőt. Nagy dolog, s szép jó kertésznek lenni, oltani, plántálni, nyesni, vágni, szabni, akarni! — Az élet titkát j a szívekbe eregetni, Tanítani és szeretni! Tanítani és szeretni! FORGÁCS KÁROLY: Csónakok a patakban Ülök a patak partján egyedül. És A két part közt az Élet vize fut; Szemem a patak mélyére merítem: Nekem előre merre visz az út? Papírhajókat indítok a partról, Fehér papírból vágy-csónakokat. Eregetem a habok közé őket S dallal szelídítem a habokat. Zátony, vad hullám, jéghegy, sodró örvény Hajóim egymás után körülfogják S a kis vágyak mind, mind a sírba [hullnak, Nem tudják legyőzni az Élet sodrát. Véres hullámok csapnak rám a parton, Szememben tört-vitorla-árnyak ingnak... Míg büszke hajók futnak el előttem, Én harangozok halott vágyaimnak. MOLNÁR GÉZA: ÍRTAM MÁR SOK VERSET írtam már sok verset Jókat — de rosszat is Az az egy vígasztal, Hogy egy sem volt hamis. Valóságból vettem Annak minden sorát, Néha mellőzve tán’ Kötött stilisztikát. Neked írtam őket Jót — és rosszat is Csókot adtál értük, Valódit, nem hamist. És ha netán mégis Költő lesz belőlem Higyjék ed nem enyém övé minden érdem. MOLNÄR BÉLA: GYÚJTOGATOM fl MÉCSEST Lehullt az est... Be szép az est, bámulom az égi mécsest. Hull a fénye le a tájra, a pusztákra, a tanyákra. Én is ilyen mécses vagyok, — vagy csak leszek, ha meghalok... Hull már a köd, — alkonyaton mécseseim gyújtogatom: világítson le a tájra, a pusztákra, a tanyákra. Ég a mécses!... Fénye mellett hű parasztok énekelnek... Sxínhás műsora Július 3, szerda: Egerben nincs előadás. Heves: este 9-kor: Csárdáskirálynő. Július 4, csütörtök: SÍROK 19.30: Mosoly országa Július 5, péntek: Nincs előadás. Július 6, szombat: Egerben nincs előadás. Gyöngyösön, este 9-kor: A mosoly országa. Július 7, vasárnap: Egerben nincs előadás. Gyöngyösön, este 9-kor: A mosoly országa. Szerkesztői üzenetek 0 Farkasmályi lakosok, Gyön­gyös, Bakos Lajos, Tarnaörs, — Bozsvári József, Selyp, Bukólyi József, Eger, Benedek Erzsébet, Kormos Jánosné, Eger, Bocsi Juliuanna, Eger, a 4913. alakulat legénysége, Recsk: ügyükkel a „Kis ügyek” rova­tunkban foglalkoztunk. Amennyi­ben, illetékesektől választ kapunk, továbbítjuk azt Önökhöz. Ivádi László, Pétervására. A községi tanácstól nyert értesü­lésünk szerint végre megnyitot­ták az átjárót, reméljük, az ügy ezzel most már végleg lezárult. Joó Miklós, Egerfarmos: Panaszukat kivizsgáljuk, — s amint lebet, személyesen is kilá­togatunk a csoporthoz. Oláh Zoltán, Cigánd. Levelüket helyszűke miatt, sajnos nem tudtuk leközölni. He­lyette ezúton mondunk köszöne­tét a nevükben azoknak, akiit segítettek a cigándi iskolásgyere­kek ellátásában. Jobbágy Zoltán, Eger. Panaszát kivizsgáltatjuk, s Ígé­retet kaptunk a Kislcertől arra, hogy felelősségre vonják azokat, akik csak protekció alapján ad­nak ki egyes árukat. Lörinczi Gézáné, Gyöngyös. Mint tapasztalta, legutóbb hoz­zánk beküldött verseiből a „Rí­mes tapasztalatokat“ leközöltük. A többiek nem ütötték meg azt a színvonalat, amely a közlésnél szükséges. Elkövettünk egy hibát is, mint észrevette, a tördelésben, azért elnézését kérjük. Nagyon szerelnénk, ha több verset írna és azt be is küldené szerkesztő­ségünkhöz. Egyúttal arra is kér­jük, hogy címét tudassa velünk, mert nem tudunk önnek sem ír- ni, sem a verseiért járó tiszte­letdíjat kiküldeni. Egerbe: Egervári Ferencnek és Gerendás Andrásnak, Gyöngyös­re: Mucsányi Lászlónak a következőket üzenjük: nem szeretnénk megsérteni Önök ■ t, de mégis jobb, ha nyíltan meg­mondjuk: írásaik még nem ütik meg azt a színvonalat, hogy le tudjuk közölni azokat. E néhány soros válasz ne vegye el ked­vüket az írástól, a szerkesztő- bizottság továbbra is várja az Önök verseit és egyéb munkáit, s mi örülnénk a legjobban, ha azok közül nem ’egyet, hanem számosat leközölhetnénk. Mindazokkal tudatjuk, — akik szerkesztőségünkhöz verse­ket küldtek az elmúlt hónapok­ban és arra kértek bennünket, hogy verseiket vagy értékeljük, vagy közöljük le, — hogy verse­ik részben közlésre alkalmatla­nok, másrészt nem telik erőnkből annak a rengeteg, hozzánk befu­tott versnek az értékelése, amely­re bennünket kértek. KERESZTREJTVÉNY 1 2 3 4 5 6 7 8 ~1 B 9 T 10 H ü 12 B 13 14 15 B 16 ■ 17 18 19 m B 20 21 D 22 23 H 24 ■ 25 26 ■ 27 28 B 29 30 ■ 31 32 m 33 n 34 35 B L Vízszintes: 1. Spanyol zeneszer­ző és közismert hegedűre írt mű­ve. 9. Támogatás — idegen szó­val. 12. Névelővel: fanyar gyü­mölcs. 13. Karddal hadakozik. 14. Daganatos kór. 16. ...r szige­tek. 17. Kifelé — németül. 18. Szovjet folyó. 20. Latin üdvözlő szó a lávazóhoz. 21. Hegges bőr- felületű. 22. Indiai bűvész vagy vallási rítus képviselője. 23. Ró­mai naptári ünnep. 25. Vissza: mert — németül. 26. Nemzeti Atlétikai Club. 27. Ital — zsar­gonban (középső betű i helyett y). 29. Mer betűi keverve. 31. Ételízesítő. 31. Vágyakozó. 33. Sportág. 34. Japán asztaliteni­szező. Függőleges: 1. Orosz zeneszer­ző és műve. 2. Helyhatározó rag. 3. Szülő. 4. Illetlen szó az evés­re. 5. Fűszerféle. 6. Bányaműszó a feltárásra. 7. Mutatószó — ahogyan Kátsa cigány mondja. 8. Kettős mássalhangzó. 11. A bak­tériumperben elítélt háborús fó- bűnös vezetékneve és keresztne­vének kezdőbetűje. 15. A Rá- kóczi-háborúk magyarja. 13. Francia motormárka. 17. Arabul törvénytudó, egyébként egy köz­ismert regény címe is. 19. Visz- sza: felázott agyag. 20. Rossz helyesírással: bú-óság előtt nyi­latkozik. 24. Oroszul: német. 27. Vasúti bakter, vagy telepfelvi­gyázó — utolsó betűje fölösen megkettőzve. 34. Cselekvés rugó­ja. 35. Ámde — latinul. KÜLPOLITIKA _ SOROKBAN — AZ UJ KÍNA jelentése szerint a koreai katonai fegy­verszüneti bizottság titkárai­nak ülésén a koreai-kínai fél tiltakozott az utóbbi időkben történt sorozatos amerikai be­repülések eUen. — A JAPAN Szocialista Párt követelte, hogy mondják fel az amerikai-japán biztonsági pak­tumot és közigazgatási egyez­ményt, azonnal vonják ki az amerikai csapatokat japánból és szüntessék meg az ország­ban létesített amerikai támasz­pontokat. — JORDÁNIÁBAN folyta­tódik a hazafiak üldözése és letartóztatása. A sajtó közli, hogy külön bizottságot létesí­tettek a hazafiak fölötti ítéd- k0Z0sr0 — HAZAUTAZOTT Belgrád- ból a görög katonai küldöttség. — SZVETOZÄR VUKMA- NOVICS, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács alel- nöke ázsiai körutazása alkal­mával látogatást tesz Kam­bodzsában, a Thajföldön és Észak-Vietnamban. — JULIUS 1-én bocsájtják a NATO rendelkezésére a né­met szárazföldi haderők első alakulatait. — JOSIP BROZ TITO köz­társasági elnök fogadta a ju­goszláv munkástanácsok első kongresszusán résztvett kül­földi • vendégeket. Tito elnök három órán keresztül szívé­lyes beszélgetést folytatott a vendégekkel. — KRAG dán külkereske­delmi miniszter a kormány ne­vében az atomfegyver kísérle­tek megszüntetéséért szállt síkra a parlamentben. Kije­lentette: Dánia készségesen együtt működik a kísérle­tek megszüntetése érdekében részesítendő nemzetközi ellen­őrzés megvalósításában. — SANNASI, Hardjadinata indonéziai belügyminiszter el­ismerte, hogy a felkelők Kelet- Indonéziában hat autonom kormányt létesítettek. Hozzá­tette azonban, hogy ez össz­hangban van a kormánynak azzal a tervével, hogy új au­tonom státussal rendelkező tartományokat létesítsen. — A THAIFÖLDI nemzet- gyűlésben a Szabad Demokra­ta párt nevében törvényjavas­latot terjesztettek elő a kom­munista ellenes törvény eltör­lésére. I ■■-----­Se gítő barátság A honvédség KISZ szerve­zete vállalata az Egri Alpári Gyula Közgazdasági Techni­kum KISZ szervezetének patronálását. A honvédség KISZ tagjai társadalmi munkával rendbehozták az iskola udvarán lévő nyári épületet, ahol a következő tanévben barátságos összejö­veteleket rendeznek és a honvédség zenekarának köz­reműködésével vidám mű­soros esteket. Az elvtársi se­gítségért az iskola KISZ szervezete ezúton is köszöne­tét mond. Pethő Éva KISZ titkár h. ZSIBÁRUSOK Kitaposott, s most ünnepi fényesre pucolt cipők, amelyeknek ráncai úgy kandikálnak elő a máz alól, mint rossz lány múltja a fes­ték alól. Rozsdás kulcsok, melyeknek zárja már sehol sincs talán. Ruhák és ingek gyű­rötten, nyúzottan. Könyvek: A Magyar Uriasszony Otthona, Bougaud Emil laváli püspök Szent Monika élete című „remek­műve... Az atomenergia és hatása... Ernyők és gombok, régi olvasó lámpa, vastag bronztal­pon. szortyogós hangú tangóharmonika, húr­nélküli hegedű, odébb hegedűtök... Zsibvásár az egri paták mentén. Elbújva, elhúzódva és mégis szerénységében is hivalkodva és hívo­gatva. Sok az eszkimó, kevés a fóka: sok az árus, de vevő... alig, alig. Egy kődobásnyira az állami áruház, mellette ruházati bolt, sport­bolt, mind tömve. De itt csak néhány lézengő, kívácsiskodó ember, meg a zsibárusok, akik a hosszú évek alatt megszokták, hogy ki kell állniok, a jó ég tudja honnan összeszedett portékáikkal, s most itt ülnek, vagy álldogál­nak a tűző napon és nem értik, egyszerűen nem értik: miért nem megy a ,,bót‘. Szemükben fel-felvillan a régi idők em­lékezete, amikor, ha másutt nem, de náluk mindig akadt vevő, aki átvegye a nyomor stafétabotját: az elnyűtt és kínosan fényesre pucolt cipőt, vagy az agyonmosott inget, amelyről hiányzott a gomb, de sebaj, hisz itt azt is lehet kapni... Aztán eliramlanak az em­lékek és vevőtvárón a mát kutatja a szem, a vevőt, aki nem jön, nem ide jön. De azért a következő piaci napon megint kiülnek, töretlenül bízva és remélve, hogy aztán ismét lehangoltan nyikorogtassák haza az „áruval" telt, stráfkocsivá előléptetett öreg. elnyűtt babakocsit. Még szerencse, hogy nem ebből élnek, legalább is zömük nem. Hogy ez csak meg­szokás, szenvedély és remény... (gy-ó)

Next

/
Thumbnails
Contents