Új Úton / Népújság, 1957. július (12. évfolyam, 52-60. szám)

1957-07-03 / 52. szám

2

0 J 0 T O II

1957. július 3, szerda

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete

Ennek értelmében:

megerősítette, illetőleg kiegészítette a párt vezető szerveit.

A* MSZMP

Központi Bizottságának tagjai

RENDES TAGOK:

Aczél György munkás, miniszterhelyettes ;

Apró Antal munkás, a Minisztertanács elnökhelyettese;

Bakó Ágnes munkás, a VIII. kerületi PB titkára;

Benke Valéria tanítónő, a Rádió elnökhelyettese;

Biszku Béla munkás, miniszter;

Borka Attila munkás, a Budapesti BP titkára;

Bruttyó János munkás, építőipari szakszervezeti titkár;

Cservenka Ferencné munkás, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese;

Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes;

Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter;

Fehér Lajos tanár, az

MSZMP KB osztályvezetője;

Fogarasi Béla tudós, akadémikus ;

Fock Jenő munkás, az

MSZMP Központi Bizottságának titkára;

Földes László munkás, az MSZMP KB osztályvezetője;

Friss István közgazdász, az MSZMP KB osztályvezetője;

Gáspár Sándor munkás, a Szaktanács főtitkára;

Harmati Sándor munkás, X. kerületi tanácselnök;

Horváth Imre mérnök, miniszter;

Kádár János munkás, az MSZMP KB titkára;

Kállai Gyula újságíró, miniszter;

Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke;

Kiss Dezső munkás, a Csepel Fémművek PB titkára;

Kiss Károly munkás, az MSZMP KB titkára;

Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, a KISZ KB titkára;

Kossá István munkás, miniszter;

Kreszán Lajos munkás, a Ganz Vagon PB titkára;

Losonczi Pál paraszt, tsz-el- nök;

Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója;

Marosán György munkás, az MSZMP KB titkára;

Münnich Ferenc jogász, a Minisztertanács elnökhelyettese;

AZ MSZMP KÖZPONTI RÉV IZIÓS TAGJAI:

K. Nagy Sándor kertész, tszelnök;

Nemes Dezső történész, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetője;

Németh Károly munkás, megyei PB titkár;

Nezvál Ferenc munkás, miniszter;

Nógrádi Sándor munkás,

nagykövet;

Novobáczki Károly egyetemi tanár, akadémikus;

Nyers Rezső munkás, a SZÖVOSZ elnöke;

Orbán László jogász, az MSZMP KB osztályvezető h.;

Pothornyik József munkás, igazgató;

Prieszol József munkás, megyei PB titkár;

Révai József újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese;

Révész Géza mérnök, miniszter;

Rónai Sándor munkás, az országgyűlés elnöke;

Sági György mérnök, üzemi főmérnök;

Sándor József munkás, az MSZMP KB oszt. vez.;

Sándor Kálmán mezőgazda- sági munkás, tsz-elnök;

Scherczel Lajosné munkás;

Somogyi Miklós munkás, a Szaktanács elnöke.

Szirmai István újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke;

Szurdi István technikus, az MSZMP KB oszt. vez.;

Török István munkás, a Vasas Szakszervezet titkára;

Tömpe István munkás, miniszterhelyettes;

Úszta Gyula kubikos, miniszterhelyettes.

PÓTTAGOK:

Antos István közgazdász, miniszter;

Borbély Sándor munkás, a KISZ SZB tagja;

Darabos Iván szobrász, MSZMP megyei PB titkár;

Horváth Ede munkás, üzemi igazgató;

Ilku Pál tanító, vezérőrnagy;

Kaszapovics András paraszt, tsz-elnök.

Klujber László bányász, móri járási PB titkár;

Marties Pál munkás, ezredes;

Valkó Márton munkás, üzemi igazgató;

Varró György munkás, üzemi tisztviselő.

Éleim. Szakszerv, elnöke;

Kádas István munkás, az országgyűlés irodájának vezetője;

Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízott;

Polónyi Szűcs Lajos munkás, a pénzügyminiszter első helyettese;

Szilágyi Béla mérnök, a Külker. Min. főosztályvezetője.

Közlemény

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről

BIZOTTSÁGÁNAK

Fodor Gyula munkás, az Országos Nyugdíjintézet igazgatója;

Győré József munkás, üzemvezető;

Karakas László munkás, az

A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957. június 27—29-i pártértekezletén megválasztott Központi Bizottsága ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése.

A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai:

Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak. Póttagok: Komócsin Zoltán és Nemes Dezső elvtársak.

A Központi Bizottság megerősítette a Titkárságot, amelynek tagjai:

Kádár János elvtárs, a Központi Bizottság első titkára, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly és Marosán György elvtársak, a titkárság tagjai.

A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság 9-re emelte. A KEB tagjai:

Asztalos Géza, Birkás Imre, Maróti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc, Nöhrer Árpád, Papp Lajos, Péteri István és Somogyi Miklós elvtársak.

A Központi Bizottság Somogyi Miklós elvtársat a Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé választotta.

Készül a megye a nemzetközi szövetkezeti napra

Megyénkben az idén. új alapokon, a kisipari és a földművesszövetkezetek, valamint az üzemek, gyárak munkásainak testvéri kapcsolata jegyében ünnepük meg a nemzetközi szövetkezeti napot. A megyei ünnepséget Egerben, a Népkert évszázados öreg fái alatt tartják, ahol több mint háromszáz üzemi munkás és mintegy 5000 szövetkezeti dolgozó jelenlétében tüntetik ki a munkában, a termelésben legjobb eredményt elért tagokat.

Az ünnepség keretében a szövetkezetek művészeti csoportjai műsort adnak a kitüntetett szövetkezeti dolgozóknak és külön köszöntik azokat : az ipari munkásokat, akik pat- j ronálják, vagy egyéb más mó- dón segítik a szövetkezetek munkáját, a termelést. A nagyszabásúnak ígérkező művészeti seregszemlén mintegy húsz tánc-, ének- és színját- szócsopcrt lép színre. Baráti találkozók lesznek ezen a napon a járási székhelyeken, is.

A hatvani földművesszövetkezet a selypi medence üzemeinek, bányáinak küldötteit látja vendégül. A gyöngyösiek a Váltógyár, a Szerszám- és Készülékek gyárának küldöttségét vendégelik meg.

Egerben tartja ankétjét a magyar hidrológiai társaság

Júüus 5-én és 6-án Egerben tartja az év első ankétjét a magyar hidrológiai társaság, melyen a falusi és városi vízellátás országos helyzetét — különös tekintettel Heves megyére — tárgyalják meg. A két napos ankéton szóba kerül Eger vízellátása, távlati fejlesztése, a megye szennyvízkérdése. annak befogadó helyzete. Előadás hangzik majd el az egri melegvízforrásokról, valamint az ivóvíz fluor tartalmának egészségügyi és műszaki vonatkozásairól.

Az ankétra az ország minden területéről több, mint 200 vízügyi szakembert várnak.

AHOGYAN Ml LÁTJUK

A három forró arcvonal

Az Egyesült Államok úgynevezett ázsiai politikájának ** egyik jelszava, a „három forró arcvonaT’ fenntartását hirdeti■ E három „forró" hely: Tajvan, Dél-Korea és Dél-Vietnam. Az USA vezető köreinek szájából elég gyakran hallani békeszólamokat, amelyek kiválóan alkalmasak lennének az egyszerű emberek megtévesztésére az USA céljait illetően. Nos, e szép és hangzatos szólamok mögött ott húzódik a három „forró arcvonal“’. A második világháborúban a német hadsereg mesterséges köddel próbálta eltakarni arcvonalait. Azóta sokat fejlődött a technika: ma a békeszólamok ideje járja... Vajon mi lenne, ha ettől a perctől lényegesen kevesebb diplomáciai fecsegést hallanánk, s lényegesen többet arról, hogy például nem kívánják fenntartani a három „forró’“ arcvonalat az amerikai politikusok?

Minden bizonnyal nagyobb hitele lenne szavuknak, s bármennyire elszoktak ettől, azért ez sem lebecsülendő a józan emberek világában.

iTis%taii hidrogénbomba

A z embernek megáll az esze az ámulattól, hogy mi- ^ lyen hihetetlen dolgokra képes a tudomány: még „szociális” hidrogénbombát is képes előállítani. Vezető amerikai tudósok ugyanis a minap közölték, hogy sikerüli „tiszta” hidrogénbombát előállítani, amely csak katonai jellegű lenne, s hatása csak addig terjed, ameddig az altala okozott hő és légnyomás hatása terjed. így általában nem tenne kárt a polgári lakosságban, csak a katonákban... Forró öröm és őszinte hála tölti el szivünket, hogy a tiszta hidrogénbomba nem fogja megölni a feleséget és a gyereket, sem a menyasszonyt, csak a férjet, az apát, a vőlegényt, de azokat aztán el sem kell temetni, olyan „tiszta“’ munkát végez majd ez a csodás találmány. Hát nem nagyszerű?

Hát nem szörnyű!

Csak feltevés

jyedves és megkapó hadgyakorlat színhelye volt Nyu- **■ gat-Németország márciusban. A hadgyakorlatról, amely a NATO kebelén belül került megrendezésre, most értesült a nyugatnémet közvélemény. S nagyon érdekes, hogy mennyire felháborodtak az értesülés kapcsán, pedig az egész csak játék volt, csak katonását, csak feltevés. Feltevés, hogy a „fekete oroszlán“’ hadgyakorlat olyan körülmények között játszódott le, mintha egy atomháború első 24 órájában Nyugat-Németország javarésze elpusztult volna, s a lakosság 80 százaléka is megsemmisült. Ez volt a feltevés, de csak feltevés, s igazán nem valóság. És a derék nyugatnémetek mégis felháborodtak. Érthetetlen! Ahelyett, hogy örülnének, hogy mindez csak játék volt, majdhogynem tréfa.

Hiába, már Nyugat-Németországban sem értik a tréfát az emberek, ha az atomháborúról van szó.

(látó)

Vasárnap is dolgozott a kombájn a hevesi állami gazdaságban

A hevesi állami gazdaság érett ősziárpa táblájában pénteken reggel négy társával munkához látott Tatai András Heves megye legjobb kom- bájnosa. A kiváló kombájnos az országos pártértekezlet tiszteletére versenyre szólította társait, melyben megfogadta, hogy a múlt évi teljesítményét túlszárnyalva legalább 220

hold gabonát arat le és csépel el- A jól fizető árpatáblákban már az első órákban szép teljesítménnyel dolgozott Péntek reggeltől szombat délig l'öO mázsa árpát eresztett zsákokba. A gazdaság kombájnosai vasárnap is teljes erővel dolgoztak, hogy a jó időt kihasználva augusztusra betakarítsák a termést.

VESZÉLYES ÚTON .. .

GYERMEKEKRŐL írunk most, akik valamilyen oknál fogva a bűnözés útján indultak el. Sok esetben nehéz megtalálni azokat az erőket, melyek mint a polip csápjai kapaszkodnak beléjük és húzzák őket az alvilág felé. Fiatalkorúak, egyik-másik még iskolába jár, ott a helye a könyv mellett, vagy a délutánonként csoportba verődő futballozó gyermekek közt. De ők már nehezen találják meg a helyüket, a gyerekek nem szívesen fogadják maguk közé, megbélyegzettek lettek, mert egyikmásik szülő már szigorú hangon parancsolja meg távozni készülő fiának: „meg ne lássalak vele!" Ez nemhogy segítene a kis bűnözők helyzetén, de ront. A kiközösített gyerek dacosabb, vadabb és rosszin- dulatúbb lesz, mint eddig, ha nem kap segítséget a megja- vuláshoz, rossz tulajdonságai tovább fejlődnek benne, felnőtt korában is ezek uralják cselekedeteit, — bűnöző lesz.

A társadalom egyik legfontosabb feladata az ifjúság helyes nevelése. Ezen áll vagy bukik a jövő. Ma különösen sok gondot okoz ez, mert a gyerekek nevelésénél nemcsak a kor erkölcsi felfogását kell érvényre juttatni, — de egy új társadalmi rendszerhez való ragaszkodást és annak szerete- tét is.

Egyike ez a legnehezebb feladatoknak, melyet csak a szülők segítségével lehet helyesen megoldani — nélküle majdnem lehetetlen. Vonatkozik ez a fiatalkorú bűnözők esetére is. De mit lehet akkor tenni, ha maga a családi környezet kényszerítő hatása viszi rá a fiatalkorú gyereket a lopásra, csalásra, a bűnözésre.

A GYÖNGYÖSI rendőrség bűnügyi osztályán három nevet említenek, B. Miklós 16 éves, P. Miklós 12 éves és H. András 13 éves. Az a vád ellenük, hogy 25 tyúkot, több nyulat és galambokat loptak, de egy alkalommal a földmű- messzövetkezet piaci standját is feltörték és onnan gyümölcsöt meg aprópénzt vittek el. H. Andrásra ez nem vonatkozik. őt csak egy alkalommal csalta el a másik két gyerek, tyúkot lopni, ő csak kíváncsiságból tartott velük. A bíróság B. Miklóst állapította meg főbűnösnek és javítóintézetbe küldte. Ezzel hivatalosan befejeződött az ügy, nem foglalkoznak tovább vele — a rendőrség és a járásbíróság megtette kötelességét.

Az új telep alacsony kis házainak lakói azonban nem felejtenek el egykönnyen mindent. A szomszédok, az ismerősök, a károsultak még sokat beszélnek az esetről — ők a második bíróság. Sokat láttak, s így alaposabb véleményt alkothatnak maguknak, olyan

véleményt, mely megfelel egy ítéletnek. És ez az ítélet nem egyezik a bírósági döntéssel, mely a puszta tényekből született. ők a szülőket állítják a vádlottak padjára — és igazuk van.

A B. HÁZASPÁRNAK nem

született gyermeke, s így két áüamilag gondozott gyermeket vettek magukhoz, s odaadták nekik a nevüket. Most egyik sincs a háznál. Béla, az idősebb, a XII-es aknánál dolgozik és nem jön már a nevelőapái házhoz — nem hálátlanságból, Miklósnak most volt a tárgyalása — javítóintézetbe küldték. Az idősebb házaspár most egyedül van. Az ember sovány, szőrös arcából gyanakvóan csillog apró szeme, lassú, akkurátus magyarázgatásba kezd, hogy szüksége volna a gyerekre, s nem hallgatta meg a bíróság. Az asszony leinti, s ő kezd beszélni. Előbb a világra, a szomszédokra, a betegségére panaszkodik, aztán hirtelen görcsös zokogás rázza, alig lehet hangját hallani. Átkozó- dik. P-nét szidja, aki szerinte elrontotta a gyermeket, magához csalogatta, s rászoktatta a lopásra.

— Mert odajárt minden este, nekem azt hazudták, szilo- fonozni tanul, betanították, — jól betanították...

Aztán hirtelen makacs dühhel fordul felém, a szeme villog, s majdnem kiabál:

— Mert én csak a magam becsületes munkájából élek, én nem lopok, azért tartogattam azt a néhány tyúkot is, hogy a gazdája majd jön érte...

A szomszédok mást mondanak. Valamennyinek megegyezik a véleménye, mely után kialakul az emberben egy kép, a lelencfiúról. Hét éves korától kezdve él már itt B-éknél, s alig érezte azt hogy itt a javát akarják. Vézna, kis, semmi gyerek, rongyos ruhában járt, ritkán mosakodott, s hosszú volt a haja, nem volt pénze nyíratkozásra. Apró lábai egy 44-es katonacsizma bő szárai közt lötyögtek, ezt is mostohatestvére vette. Ritkán aludt a szobában, annál többet a padláson, a pincében, de megesett, hogy a tyúkólban töltötte az éjszakát. Rosszul bántak vele, sokat éhezett. — Gyakran előfordult, hogy a szomszédok adtak enni neki, de ha B-né megtudta, megverte érte és bezárta egy napra. De éhes volt és szívesen elment másnak is vízért, vagy a boltba, mert kapott érte valamit. Az egyik szomszéd egyszer nyershurkát adott neki, hogy vigye haza és süttesse meg. Nem vitte, alig tett egy párt lépést, máris mohón nekilátott, majdnem beteg lett tőle. A gyomor a legnagyobb úr — szokás mondani és ő kilopta a szomszéd ablakából a szalonnát, mert enni akart.

— Rákényszerült a lopásra

— mondja az egyik asszony. Látta, hogy a többi gverek mit csinál: ő is szeretett volna

játszani, moziba menni, néha cukrot venni, én csak a szülőt hibáztatom, hiszen 10 év alatt lehetett volna belőle rendes embert faragni. Űgylátszik nem ez volt a céljuk: dolgoztatták, verték, meg éheztették.

MÁR SÖTÉT este van, amikor P-ékhez érek. Csendesen diskurálnak a szűk konyhában, az ajtó mellett két fiatal ül: egy lány meg egy fiú. Beinvitálnak a szobába. Az asz- szony valamikor népnevelő volt, elolvassa az igazolványomat és ravaszkás komolysággal fordul felém

— Szóval maga újságíró? Cikket akar írni egy munkás, vagy mondjuk egy parasztcsalád életéről. Hogy megy a soruk a népi demokráciában?

— Nem, a tyúklopások miatt jöttem.

Ijedt csend következik. Az alacsony, sovány kis ember rágörnyed az asztalra; az asz- szony a falat nézi és gondolkodik; a gyerek, a „bűnös”, a hideg kályha rfiellett húzza össze magát, mozdulatlan, fejét mélyen lehajtja és fel sem néz.

Kínos ez a hallgatás, a családfő szóra nyitja a száját, de az asszony észreveszi és rászól.

— Hallgass! Majd én...

És beszél, elmondja, hogy mindent megtesz a gyermekeiért, ő nem tudott semmit, mert ugyan a fáskamrájában neki is voltak idegen tyúkok, de azok elbújtak, amikor ő bement.

— De nyúl is volt maguknál.

— Igen. A B. gyerek hozta ide. Azt mondta, náluk nem

engedik meg, és hadd tartsa itt. Én nem tudtam, hogy lopták, honnan is tudhattam volna — tárja szét a karját, mintegy bizonyítva ezzel ártatlanságát.

Ő ezt mondja, a szomszédok mást. Itt is megegyeznek a vélemények abban, hogy a szülő a hibás. — Egyikük elmondja, hogy P-né már az ő fiának is mondta egyszer hogy menjenek kukoricát lopni a határba, az nem ment. A családi életük sem a legideálisabb. Az apa egy beteges cipész, bírósági ülnök volt egy darabig, de most sokat iszik. Többször éjszakának idején veszekednek és kergetik egymást, néha még a kés is előkerül. Gyakoriak a csúnya családi jelenetek. És mit tanulhat a gyerek, aki részese, szemtanúja mindennek?

VESZÉLYES úton járnak ezek a fiatal gyerekek, nem is annyira a maguk — inkább a szülők hibájából. De ha a család képtelen arra, hogy a rendes emberré válás lehetőségét megadja gyermekeinek, akkor kell, hogy a társadalom óvja meg őket. Nem lehet tétlenül és közömbösen nézni, — hogy szemünk láttára nevelődjenek a jövő bűnözői.

Még nem késő, ma talán még csak egy 20 fillérest szeretne ellopni a piaci árustól, de holnap, vagy holnapután... ki tudja!... De emberek..., nálunk megvan a lehetőség arra, hogy a romlás útján elindult gyerekeket megmentsük az alvilágba zuhanástól és becsületes emberekké neveljük őket.

HANKÖCZI SÁNDOR