Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-05 / 44. szám

2 U J (j I U S 1957. június 5. szerda Miért akar tagja lenni a Magyar Szocialista Munkás­pártnak? Sokszor hangzik el ez a kérdés a taggyűléseken és a tagfelvételét kérő, az iz­galomtól és ünnepélyes pilla­nattól megilletődve válaszol. Van úgy, hogy alig talál szót, vagy közhelyek, frázisok tó­dulnak az ajkára. De aztán a taggyűlés bátorítását látva, őszintén, nyíltan buggyannak elő a szavak és a párttagság előtt, mint nyitott könyv fek­szik egy ember érzése, elkép­zelése, hite, meggyőződése... és a párttagság felelősségének tudatában dönt. Vagy így vagy úgy... Miért lépett a pártba? Ez­zel a kérdéssel kerestük fel Tóth Sándomét, a gyöngyösi SZÖVOSZ iskola tanárnőjét, akit a májusi taggyűlésen vet­tek fel az MSZMP tagjai so­rába. Odahaza a zsúfolt kis szobában találtuk kislányával, a 9 hónapos Zsuzs'kával. íme a kérdésre kapott válasz: — Régen szerettem volna párttag lenni, de kevésnek tar­tottam magam arra. Sokat ol­vastam, hallottam, tanultam a kommunistáktól, apám hosz- szú idő óta párttag, akit nem­csak mint apát, de mint em­bert is sokra tartok, becsülök. Úgy éreztem, én még nem ütöm meg azt a mértéket, hogy párttag lehessek... Aztán jött az ellenforradalom, láttuk mi történik. Féltettük a 200 tanu­lót, akik az ország különböző részéről jöttek, tanultak isko­lánkban. Nem engedtük ki az utcára őket. Tanítottunk egé­szen november 1-ig, amíg a forradalmi bizottság fel nem szólított bennünket, hogy hagyjuk abba a tanítást... Megalakult a Kádár kor­mány. Először nem tudtam, hogyan vélekedjek róla. Gon­doltam, hátha olyan lesz, nr'nt a Nagy Imre kormány. Azt tudtam, hogy dolgozni kell, azt is, hogy a pártra szükség van. Hallottam arról, hogy Pesten és az ország más ré­szén is hogyan bántak a kom­munistákkal. Később mindin­kább világossá vált előttem, hogy az ellenforradalom után valami új kezdődik, láttam a Magyar Szocialista Munkás­párt célját, erőfeszítéseit és egyre erősödött bennem az ér­zés: én is tudnék segíteni a pártnak, talán szüksége is van ram és megállóm, mert meg­ÚJ PÁRTTAG „c í inereiui&höz“ akarom állni helyem a kom­munisták között... Aztán beszélt az életéről. Az édesapjáról, az Egyesült Izzó munkásáról, édesanyjáról, aki szintén dolgozik. Ó maga 16 évet tanult és most három éve tanít. Az Eötvös Lóránt Egye­tem bölcsészkarán végzett, történelemszakos tanár. Saj­nálja, hogy most nem taníthat történelmet, mert iskolájuk szakosított és itt megszűnt a történelem tanítás. Férjével egy egyetemet végeztek, párt­tag a férje is. Nem értett egyet mindenben az oktatás eddigi módszerével, nem tetszik ne­ki, hogy a kultúrigényes gyön­gyösiek szomját nem oltják eléggé, hogy egy-egy színvo­nalasabb rendezvényre jegyet csak protekcióval szerezhet­nek. Nem szereti az igazság­talanságot, a kivételezést, min­den becsületes embert egyen- jogúnak, egyenrangúnak tart. Nagyon örül annak, hogy mindinkább erősödik az ország és győzedelmeskedik az ellen- forradalom felett... íme egy új párttag. Éppen olyan ember, mint a legtöbb, csak egyben különbözik: mint kommunista többet akar vál­lalni az ország gondjából, ki­váltságosságot nem kér, de ő szívesen ajánlja fel szolgálata­it a pártnak. — P — Mottó: „Olvastam költőtárs, olvastam művedet.” (Petőfi) Kedves Olvasó, bizonyára szívesen olvasod Te is, az Űj Ütőn hasábjain megjelenő különböző témájú cikkeket, melyek szerzője az ismeretlen­ség homályából felbukkanva óles szemmel látja meg a dol­gok mélyén lévő lényeget. Ezeknek a cikkeknek én is na­gyon örültem, mig a május 19-i számban meg nem jelent a „Merengés a sötétben” című cikk. Ez megütközést keltett bennem, — és azt hiszem so­kakban. Nem akarok fogadat- lan prókátor lenni, nem aka­rom a Két vallomás című film erényeit és hibáit e cikk ke­retében taglalni, azt azonban megállapíthatom, hogy nem lehet párhuzamot vonni a Két vallomás és a Kisdobos című filmek között. Hogy miért? Azért, mert mind a kettő más társadalmi talajból nőtt ki. Amikor Arkadij Gajdar meg­írta a forgató könyvét, akkor a Szovjetunióban már 20 éve a szocializmust építették. Amikor nálunk elkészült a Két vallomás forgatókönyve, még csak 12 éve volt Magyar- ország a szocializmus felé ha­ladó ország. Figyelembe kell venni azt is, hogy nálunk 25 évvel tovább tartott a kapita­lista társadalmi rend, s ezen belül a kapitalista métely. Ebből a kettősségből nőtt ki a Két vallomás alapkonfliktusa. A film cselekménye nálunk még tipikusnak mondható, mi­vel a családi közösség ahon­nan a gyermekek kiszakadtak, inkább hatása alatt áll a Táppénzért: kapálni IJj kukoricakombájn A Romániai „Semanatoarea“ művekben megkezdték a P—2 típusú kukoricakombájn soro­zatgyártását. A kombájn, mely a szovjet kombájn változata, levágja a szárat, letöri és rész­ben megtisztítja a háncstól, a kukoricaszárat pedig felaprít­ja silótakarmánynak. A trak- torvontatású kombájn vágó­szélessége 70—100 centire ál­lítható. Űj óratípusok Érdekes újfajta karórát gyártanak most az egyik moszkvai óragyárban. A ,,Ro- gyín’ nevű férfikarórát pél­dául kipróbálásul több napig víz alatt tartották, majd 2-3 méter magasból ledobták, mégis pontosan járt. A másik moszkvai óragyárban miniatűr női karórákat készítenek, mé­retük nem haladja meg a 14x 17 millimétert. tőszomszédságában lévő Uvac folyó új medrét. A négyéves munka eredménye­ként a folyó most már mes­terségesen épült új medrében folyik és rövidesen forgatni fogja a vízierőmű turbináit. Olaj a Káspi-tenger mélyén Apserontól több kilométerre a nyílt tengeren van a „Gjurgjannyeft” olajlelőhely. Az olajmunkások télen, nyá­ron szembeszállnak a munka­hely adta nehézségekkel, s ma már naponta 400 tonna olajat hoznak felszínre. Az elmúlt négy hónap alatt pedig 6.500 tonna fűtőanyagot termeltek terven felül. Televíziós adóállomás Kelet-Szlovákiában Csehszlovákia területén je­lenleg Prágában, Ostraván és Bratislavában működik televí­Fontos dolog, ki tagadja a növényápolás. Kapát köve­tel a kukorica, napraforgó, s a most végzett gondos nö­vényápoláson múlik, milyen lesz ezekből a termés. Annak is örvendeni lehet, hogy en­nek a munkának fontosságát még azok is felismerték, akik nem közvetlenül a földből él­nek, de van otthon egy kis kukoricájuk, vagy ..segíteni” akarnak a mezőgazdaság nagy munkáján. Azt azonban már kevésbé lehet örvendetesnek nevezni, hogy számos üze­münkben, a bányáknál, jóné- hány dolgozónak éppen most újult ki valami régebbi be­tegsége, amiért táppénz jár, — s amint a pártaktíva beszá­molója is igazolja — hosszabb időre is. Nem akarunk túlsá­gosan mélyre hatolni a kér­dés vizsgálatában, de nem le­het elhanyagolni azt az inger- kedő gondolat: vajon nincs-e kapcsolat e lelkes mezőgaz­daságpártolás az ott kiala­kult magas napszámbérrel? Csak helyeselni lehet az olyan kezdeményezéseket, — hogy az üzemi orvosok, a vál­lalatok vezetésével, a párt­szervezet, a szakszervezet se­gítségével határozottan fel­lépnek - „táppénzes kapá­lás” ellen. Mert az állam pén­ze azért mégse „hozzájáru­lás” a kapálásért járó nap­számbérhez. Uj mederben folyik e«v jugoszláv í'oivó A Prljepolje közelében lé­vő Radoinya falu mellett épül a Kokin Brod vízierő­mű. Az építkezések annyira előrehaladott állapotban van­nak. hogy a napokban átad­ják rendeltetésének a falu ziós adóállomás. Most a bratis- lavai televíziós stúdió felépí­tése után rövidesen hozzálát­nak egy újabb adó építéséhez, hogy Közép- és Kelet-Szlovákia lakosságát is bekapcsolhassák a televíziós adásokba. A tele­víziós antennát valószínűleg a Körmöcbánya melletti hegy tetején építik fel. Csökkentik az ör a mátravidéki A mátravidéki szénmedence bányászai, műszaki vezetői, nagy gondot fordítanak a ter­melékenység növelésére, és az l önköltség állandó csökkentésé­re. Erőfeszítéseik az elmúlt hónapokban máris szép ered­ményekre vezettek. Május má­sodik felében tröszti viszony­latban az egy főre eső átlag­teljesítmény már csak öt ki­lóval kevesebb, mint az elmúlt íköitséget szénmedencében I év hasonló időszakában. Az elmúlt három hónapban a tonnánkénti önköltséget is si­került 30 forinttal csökkenteni­ök. Itt azonban még sck a ten­nivaló, mert ha a következő hónapokban el akarják érni a tavalyi szeptemberi szintet, — akkor ismét 30 forinttal kell még csökkenteni rövid idő alatt a szén tonnánkénti ön­költségét. múltnak, mint a jelennek, hi­szen nagyon jól tudjuk, a leg­nehezebb az emberek lelkivi­lágát megváltoztatni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a legutóbbi cannesi filmfesztiválon pozitiven érté­kelték a filmet, mely bár ha­sonló az Özönvíz előtt című francia filmhez, mégsem ugyanaz. Nem árt az sem, ha megnézzük, miért kellett ilyen filmet csinálni, mely olyan problémát vet fel, ami sajnos, égető a mi társadalmunkban is — s ez a fiatalkorúak bű­nözése. A Szovjetunióban nincs ilyen próbléma ma már és nem volt 1938-bani sem, amikor a film készült. Éppen ezért hasonló témájú filmet nem lehet készíteni. A Kis­dobos című film hibáit bírálni most nem feladatunk, de azt ne higyje senki, hogy mi fél­tünk, vagy osztoztunk a szov­jet filmek „népszerűtlenségé­ről” terjesztett tendeciozus mende-mondákban és ellen- forradalmi tüntetéstől sem féltünk. Ezt bizonyítja az is, hogy már februárban is mu­tattunk be szovjet filmeket nagy sikerrel. Sőt mi több, még november, decemberben is. De hogy eláruljunk egy kulisszatitkot a cikk írójának, elmondhatjuk, hogy arra az időszakra, amikor a Kisdobost bemutatta a Bródy mozi, az Eltüsszentett birodalom című színes magyar film volt mű­sorra tűzve, azonban az kü­lönböző okok miatt nem jött meg. Hogy nekünk is tetszett a film. azt bizonyítja az is. hogy a Gyermeknapon újra műsorra akartuk tűzni, de a Hazafias Népfront megyei Bi­zottsága lemondta. Reméljük, hogy az Űj Ütőn hasábjain a jövőben is talál­kozunk a filmekkel és a mo­zikkal foglalkozó cikkekkel, s annak nagyon fogunk örülni, ha munkánkkal kapcsolatban is közöl észrevételeket, de a „Merengés a sötétben” című cikk a helyzet nem ismerése miatt csupán csak bírált, de nem adott tanácsot. Befejezé­sül csak annyit, hogy a Két vallomás című film mérsékelt sikere Cannesban és a Bölcső című rövidfilmünk nagydíja azt bizonyítja, megtanult ben­nünket megismerni a világ, nemcsak munkánkon, de mű­vészetünkön keresztül is. PINTÉR DEZSŐ MOKÉP /VVWVVVVVWWV\AAAVv\AAA/WVWvVWWWWVVWvNA^VvWvWWtWWWW\AANéAVvN^AVv\WAAAAAAAAAAAAWWVvAAA^AAAVW ,'Wav'W\/sn/n REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) TIZENHETEDIK FEJEZET 1 Polchon megsérült egy lándzsától és a sorhajóhad­nagy egy kődobás következ­tében elvesztette két fogát. Különben senkinek nem történt baja és főtt a vacsora. — Hoben! — mondja az overálos, — fújjon sorako- zót. Az emberek gyorsan feláll­tak. — Búcsúzunk egymástól. Amit tettetek, azért a nemzet hálájára nem számíthattok. Derék katonák vagytok. Ti úgy kerültetek ide. hogy sir Olivér Yolland petróleumát kerestétek. Ezt mondjátok mindenütt. Ha azt hazudjá- tok, hogy egy francia tiszt vezetett benneteket, akkor bezárnak. Viszontlátásra, fi­úk. Két nap múlva katonaság lesz itt és gondoskodnak majd arról is, hogy épségben haza­jussatok. Sorra kezet fogott minde- gyikkel. Polchon előtt megállt egy pillanatra: — Honnan tudtad te, hogy én Durien százados vagyok? Most megértették ezt a ré­gen lejátszódott jelenetet, a­mikor a vörösszakállú matróz egy szót súgott az overálos- nak, hogy ártatlanságát bizo­nyítsa. Tudta, hogy Mr. Guli- ver egy francia százados. — Ö csak sejtette — szólt közbe a marsall. — Én vol­tam az, aki biztosat tudott. — Maga megkínált egy ci­garettával — mondta Pol­chon. — És eszembe jutott a marsall áradozása Durien százados tölcséralakú, albán cigarettáiról. Az öné is töl­cséralakú volt. Odavittem Podvinecz marsallnak, és ő is megerősítette a gyanúmat. Ezután csapra vertek egy hordót. Az overálos Renoirt keres­te, aki már lábadozott. — Mary — mondta a „tiszt­nek” — ostobaság volt, hogy eljött ide... És mégis azt hi­szem, most jobban szeretjük majd egymást... — Elát... hát megbocsát... nekem? Megölelte. — Nem is haragudtam. — Csak úgy éreztem, hogy nem lehetek boldog egy nővel, aki nem érzi át, mit jelent a ka­tonáknál a kötelesség... De azt hiszem, most már látta, ta­pasztalta... Most már megérti. — Óh... nagyon értem... — És a vőlegényéhez simulva megismételte: — nagyon... — Most gyerünk... Szépen csendben elindul­tak. Utánuk hangzott a mula- tozók lármája... Nem mentek messzire. Ahol az erdei út a sivatagba tor­kollt, egy három motoros re­pülőgép szállt le és beültek. A gép megindult észak fe­lé. — Óh! Jules.. — sírta a lány — olyan.... ostoba vol­tam... Ugye igazán megbo­csátasz nekem. — Mindent elintézünk a lo­vagiasság szabályai szerint, főhadnagy úr..-. Boldogan megölelték egy­mást és a gép már oly maga­san szállt, hogy a Szahara nem látszott alattuk... 2. Sir Yolland megtört, fáradt lélekkel fejezte be az útját. Mikor Kratochvill rémülten jelentette, hogy regénye he­lyett egy rejtélyes iratot ta­lált a mappában, a gróf tisz­tában volt azzal, ami történt. Az overálos egyszer a sát­rában járt a mappával és a- míg ő aludt, az alatt elcserél­te a regényt az okmányok­kal. Egyik holló kivájta a másik szemét... Keserűség szorította a tor­kát. Megjárta hát a soknevű hölgy... És jóéjszakát ennek a na­gyon, nagyon szomorú histó­riának... Miután megérkezett Marok­kóba, közölte a személyzettel, hogy senkit sem fogad. Csak egy napig akart még Afriká­ban pihenni. Elég... elég.... A tengerre fog menni... Egy évre Igen, egy évig a hajón lesz és semmit, senkit nem lát, csak a ten- gelh... — Mr. Wilkie — jelentette a komornyik. — Mondja meg Mr. Wilkie- nek, hogy a titkáromnál ren­delkezésére áll előlegezett költségeire kétezer font, de semmi esetre sem fogadha­tom... Semmi esetre... — Mr. Wilkienek olyan köz­lendői vannak... — Sajnos, ahogy mondtam... Andreas kiment. A gróf az eblaknál ült. A komornyik visszatért. — Mr. Wilkie kijelentette, hogy ha nem fogadja, sir, ak­kor főbe lövi magát, itt, az ajtóban... — Kérem... Ha semmiképpen sem jöhet szóba más lakosz­tály bejárata... de csakis ebben az esetben... szívesen látom Mr. Wilkiet. És jött. Soványan, barnán, de vigyorogva, a kis ember. — Foglaljon helyet, Mr. Wil­kie... Nem akartam megbán­tani, de kifárasztott az út... — Magányra vágyom... — Sir, miután a lakájtól tudom, hogy nem olvas lapo­kat, kénytelen voltam betömi önhöz, amiért igen szomorú vagyok. — Nem vigasztalhatom, saj­nos, semmivel. — Viszont jelentést kell tennem. Tudja-e, sir, hogy az egész világ Harlingtonon mu­lat? — Hm... Igazán? — kérdez­te fanyarul. — Odacsődítette a sajtót Urungiba, vagyont fizetett a varázsló törzsfőnöknek és ki­derült... bocsánat... hahaha! — De Mr. Wilkie! — Nem bírom nevetés nél­kül.. Ilyen szélhámosság még nem volt... Az urungi főnök összejátszott a mérnökünkkel, a fúrótorony alatt egy tartály volt, amit távolról egy pumpa... hahaha... ezer bocsánat.. — szóval a feltörő petróleum nem a földből lövellt... hanem pumpával nyomták fel... — a sajtó előtt az egyik szakértő... megállapította, hogy hahaha... — De kérem... — Sir! Finomított olaj lö­vellt ki a földből... Erre a gróf is elképedt. Azu­tán arcát lassan pirosság lepte el. Istenem... Ha a leány... Nem lopja el a táskát... Akkor most rajta nevet a világ... Ö megy oda... Nem is tudta, miért ver olyan sebesen a szíve... „Óh, bolond Yolland gróf. — Ha azt hiszed, hogy a leány nem lopni akart, hanem meg­menteni téged! öregszel...” Ezt mondta magának. — A fúrótorony alatt tartály volt. Hónapokkal előbb készül­tek a csalásra... A mérnök is az ő emberük volt... — Az... én mérnököm? — Fen... dehogy, kérem! A mérnök és a fekete urungi fő­nök egy szélhámos társasághoz tartoztak., ötezer fontot öltek bele az előkészületekbe. Haha­ha... de megérte. ötvenezret kaptak. A világ minden lapjá­ban, benne volt. A néger már árkon-bokron túl járt, az öt­mérnökével... És Harlington ott állt, magnéziumfényben, az összecsődített sajtó-előkelősé­gek között és a földből finomí­tott olaj tört elő... És jaj... hihi a Sunday Evening Post vezér­cikket írt evvel a címmel: Ter­mészetes benzinkút Afriká­ban. A nap alatt nincs új, de a föld alatt van!” Ezt kaparin­totta el ön elől Harlington lord... — Nem értem... — dadogta a gróf. — Sir! egy zseniális ellensé­ge áll az ügy hátterében. — Livingstone! — Igen. Livingstone minde­nét feláldozta, hogy nevetsé­gessé tegye önt, sir. De Har­lington esett a csapdába... És ez a sajtóhajhász nemcsak Forstert, hanem a legélesebb tollú riporternőt, Miss Mild­stonet is odacsődítette... — Mi? Kicsodát? — Miss Mildstonet. Aki hí­res lett Grovescu Adrien ré­vén. Interjút szerzett a veszé­lyes kémnőtől, szökése közben egy hajón... — És... hogy hívják? — Mildstone... De nem ez az igazi neve. — Van annak a hölgynek egyáltalán igazi neve? — kér­dezte lehangoltan a gróf. — Hogyne. Annak az úrnak a leánya, akit oly régóta nincs szerencséje ismerni, sir, Anna Livingstone neve... 4 A leánya! Livingstone leá­nya! De hisz akkor tudott az apja tervéről. És csak azért lopta el a táskát, hogy őt... „Érdekes” gondolta Wilkie, „hogy csillog a gróf szeme és milyen piros. Talán ivott?” Nem ivott... De valami fur­csa, mámerszerű érzés fogta el. Szóval a leány... őt megmen­tette azzal, hogy a táskát... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents