Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-05 / 44. szám
2 U J (j I U S 1957. június 5. szerda Miért akar tagja lenni a Magyar Szocialista Munkáspártnak? Sokszor hangzik el ez a kérdés a taggyűléseken és a tagfelvételét kérő, az izgalomtól és ünnepélyes pillanattól megilletődve válaszol. Van úgy, hogy alig talál szót, vagy közhelyek, frázisok tódulnak az ajkára. De aztán a taggyűlés bátorítását látva, őszintén, nyíltan buggyannak elő a szavak és a párttagság előtt, mint nyitott könyv fekszik egy ember érzése, elképzelése, hite, meggyőződése... és a párttagság felelősségének tudatában dönt. Vagy így vagy úgy... Miért lépett a pártba? Ezzel a kérdéssel kerestük fel Tóth Sándomét, a gyöngyösi SZÖVOSZ iskola tanárnőjét, akit a májusi taggyűlésen vettek fel az MSZMP tagjai sorába. Odahaza a zsúfolt kis szobában találtuk kislányával, a 9 hónapos Zsuzs'kával. íme a kérdésre kapott válasz: — Régen szerettem volna párttag lenni, de kevésnek tartottam magam arra. Sokat olvastam, hallottam, tanultam a kommunistáktól, apám hosz- szú idő óta párttag, akit nemcsak mint apát, de mint embert is sokra tartok, becsülök. Úgy éreztem, én még nem ütöm meg azt a mértéket, hogy párttag lehessek... Aztán jött az ellenforradalom, láttuk mi történik. Féltettük a 200 tanulót, akik az ország különböző részéről jöttek, tanultak iskolánkban. Nem engedtük ki az utcára őket. Tanítottunk egészen november 1-ig, amíg a forradalmi bizottság fel nem szólított bennünket, hogy hagyjuk abba a tanítást... Megalakult a Kádár kormány. Először nem tudtam, hogyan vélekedjek róla. Gondoltam, hátha olyan lesz, nr'nt a Nagy Imre kormány. Azt tudtam, hogy dolgozni kell, azt is, hogy a pártra szükség van. Hallottam arról, hogy Pesten és az ország más részén is hogyan bántak a kommunistákkal. Később mindinkább világossá vált előttem, hogy az ellenforradalom után valami új kezdődik, láttam a Magyar Szocialista Munkáspárt célját, erőfeszítéseit és egyre erősödött bennem az érzés: én is tudnék segíteni a pártnak, talán szüksége is van ram és megállóm, mert megÚJ PÁRTTAG „c í inereiui&höz“ akarom állni helyem a kommunisták között... Aztán beszélt az életéről. Az édesapjáról, az Egyesült Izzó munkásáról, édesanyjáról, aki szintén dolgozik. Ó maga 16 évet tanult és most három éve tanít. Az Eötvös Lóránt Egyetem bölcsészkarán végzett, történelemszakos tanár. Sajnálja, hogy most nem taníthat történelmet, mert iskolájuk szakosított és itt megszűnt a történelem tanítás. Férjével egy egyetemet végeztek, párttag a férje is. Nem értett egyet mindenben az oktatás eddigi módszerével, nem tetszik neki, hogy a kultúrigényes gyöngyösiek szomját nem oltják eléggé, hogy egy-egy színvonalasabb rendezvényre jegyet csak protekcióval szerezhetnek. Nem szereti az igazságtalanságot, a kivételezést, minden becsületes embert egyen- jogúnak, egyenrangúnak tart. Nagyon örül annak, hogy mindinkább erősödik az ország és győzedelmeskedik az ellen- forradalom felett... íme egy új párttag. Éppen olyan ember, mint a legtöbb, csak egyben különbözik: mint kommunista többet akar vállalni az ország gondjából, kiváltságosságot nem kér, de ő szívesen ajánlja fel szolgálatait a pártnak. — P — Mottó: „Olvastam költőtárs, olvastam művedet.” (Petőfi) Kedves Olvasó, bizonyára szívesen olvasod Te is, az Űj Ütőn hasábjain megjelenő különböző témájú cikkeket, melyek szerzője az ismeretlenség homályából felbukkanva óles szemmel látja meg a dolgok mélyén lévő lényeget. Ezeknek a cikkeknek én is nagyon örültem, mig a május 19-i számban meg nem jelent a „Merengés a sötétben” című cikk. Ez megütközést keltett bennem, — és azt hiszem sokakban. Nem akarok fogadat- lan prókátor lenni, nem akarom a Két vallomás című film erényeit és hibáit e cikk keretében taglalni, azt azonban megállapíthatom, hogy nem lehet párhuzamot vonni a Két vallomás és a Kisdobos című filmek között. Hogy miért? Azért, mert mind a kettő más társadalmi talajból nőtt ki. Amikor Arkadij Gajdar megírta a forgató könyvét, akkor a Szovjetunióban már 20 éve a szocializmust építették. Amikor nálunk elkészült a Két vallomás forgatókönyve, még csak 12 éve volt Magyar- ország a szocializmus felé haladó ország. Figyelembe kell venni azt is, hogy nálunk 25 évvel tovább tartott a kapitalista társadalmi rend, s ezen belül a kapitalista métely. Ebből a kettősségből nőtt ki a Két vallomás alapkonfliktusa. A film cselekménye nálunk még tipikusnak mondható, mivel a családi közösség ahonnan a gyermekek kiszakadtak, inkább hatása alatt áll a Táppénzért: kapálni IJj kukoricakombájn A Romániai „Semanatoarea“ művekben megkezdték a P—2 típusú kukoricakombájn sorozatgyártását. A kombájn, mely a szovjet kombájn változata, levágja a szárat, letöri és részben megtisztítja a háncstól, a kukoricaszárat pedig felaprítja silótakarmánynak. A trak- torvontatású kombájn vágószélessége 70—100 centire állítható. Űj óratípusok Érdekes újfajta karórát gyártanak most az egyik moszkvai óragyárban. A ,,Ro- gyín’ nevű férfikarórát például kipróbálásul több napig víz alatt tartották, majd 2-3 méter magasból ledobták, mégis pontosan járt. A másik moszkvai óragyárban miniatűr női karórákat készítenek, méretük nem haladja meg a 14x 17 millimétert. tőszomszédságában lévő Uvac folyó új medrét. A négyéves munka eredményeként a folyó most már mesterségesen épült új medrében folyik és rövidesen forgatni fogja a vízierőmű turbináit. Olaj a Káspi-tenger mélyén Apserontól több kilométerre a nyílt tengeren van a „Gjurgjannyeft” olajlelőhely. Az olajmunkások télen, nyáron szembeszállnak a munkahely adta nehézségekkel, s ma már naponta 400 tonna olajat hoznak felszínre. Az elmúlt négy hónap alatt pedig 6.500 tonna fűtőanyagot termeltek terven felül. Televíziós adóállomás Kelet-Szlovákiában Csehszlovákia területén jelenleg Prágában, Ostraván és Bratislavában működik televíFontos dolog, ki tagadja a növényápolás. Kapát követel a kukorica, napraforgó, s a most végzett gondos növényápoláson múlik, milyen lesz ezekből a termés. Annak is örvendeni lehet, hogy ennek a munkának fontosságát még azok is felismerték, akik nem közvetlenül a földből élnek, de van otthon egy kis kukoricájuk, vagy ..segíteni” akarnak a mezőgazdaság nagy munkáján. Azt azonban már kevésbé lehet örvendetesnek nevezni, hogy számos üzemünkben, a bányáknál, jóné- hány dolgozónak éppen most újult ki valami régebbi betegsége, amiért táppénz jár, — s amint a pártaktíva beszámolója is igazolja — hosszabb időre is. Nem akarunk túlságosan mélyre hatolni a kérdés vizsgálatában, de nem lehet elhanyagolni azt az inger- kedő gondolat: vajon nincs-e kapcsolat e lelkes mezőgazdaságpártolás az ott kialakult magas napszámbérrel? Csak helyeselni lehet az olyan kezdeményezéseket, — hogy az üzemi orvosok, a vállalatok vezetésével, a pártszervezet, a szakszervezet segítségével határozottan fellépnek - „táppénzes kapálás” ellen. Mert az állam pénze azért mégse „hozzájárulás” a kapálásért járó napszámbérhez. Uj mederben folyik e«v jugoszláv í'oivó A Prljepolje közelében lévő Radoinya falu mellett épül a Kokin Brod vízierőmű. Az építkezések annyira előrehaladott állapotban vannak. hogy a napokban átadják rendeltetésének a falu ziós adóállomás. Most a bratis- lavai televíziós stúdió felépítése után rövidesen hozzálátnak egy újabb adó építéséhez, hogy Közép- és Kelet-Szlovákia lakosságát is bekapcsolhassák a televíziós adásokba. A televíziós antennát valószínűleg a Körmöcbánya melletti hegy tetején építik fel. Csökkentik az ör a mátravidéki A mátravidéki szénmedence bányászai, műszaki vezetői, nagy gondot fordítanak a termelékenység növelésére, és az l önköltség állandó csökkentésére. Erőfeszítéseik az elmúlt hónapokban máris szép eredményekre vezettek. Május második felében tröszti viszonylatban az egy főre eső átlagteljesítmény már csak öt kilóval kevesebb, mint az elmúlt íköitséget szénmedencében I év hasonló időszakában. Az elmúlt három hónapban a tonnánkénti önköltséget is sikerült 30 forinttal csökkenteniök. Itt azonban még sck a tennivaló, mert ha a következő hónapokban el akarják érni a tavalyi szeptemberi szintet, — akkor ismét 30 forinttal kell még csökkenteni rövid idő alatt a szén tonnánkénti önköltségét. múltnak, mint a jelennek, hiszen nagyon jól tudjuk, a legnehezebb az emberek lelkivilágát megváltoztatni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a legutóbbi cannesi filmfesztiválon pozitiven értékelték a filmet, mely bár hasonló az Özönvíz előtt című francia filmhez, mégsem ugyanaz. Nem árt az sem, ha megnézzük, miért kellett ilyen filmet csinálni, mely olyan problémát vet fel, ami sajnos, égető a mi társadalmunkban is — s ez a fiatalkorúak bűnözése. A Szovjetunióban nincs ilyen próbléma ma már és nem volt 1938-bani sem, amikor a film készült. Éppen ezért hasonló témájú filmet nem lehet készíteni. A Kisdobos című film hibáit bírálni most nem feladatunk, de azt ne higyje senki, hogy mi féltünk, vagy osztoztunk a szovjet filmek „népszerűtlenségéről” terjesztett tendeciozus mende-mondákban és ellen- forradalmi tüntetéstől sem féltünk. Ezt bizonyítja az is, hogy már februárban is mutattunk be szovjet filmeket nagy sikerrel. Sőt mi több, még november, decemberben is. De hogy eláruljunk egy kulisszatitkot a cikk írójának, elmondhatjuk, hogy arra az időszakra, amikor a Kisdobost bemutatta a Bródy mozi, az Eltüsszentett birodalom című színes magyar film volt műsorra tűzve, azonban az különböző okok miatt nem jött meg. Hogy nekünk is tetszett a film. azt bizonyítja az is. hogy a Gyermeknapon újra műsorra akartuk tűzni, de a Hazafias Népfront megyei Bizottsága lemondta. Reméljük, hogy az Űj Ütőn hasábjain a jövőben is találkozunk a filmekkel és a mozikkal foglalkozó cikkekkel, s annak nagyon fogunk örülni, ha munkánkkal kapcsolatban is közöl észrevételeket, de a „Merengés a sötétben” című cikk a helyzet nem ismerése miatt csupán csak bírált, de nem adott tanácsot. Befejezésül csak annyit, hogy a Két vallomás című film mérsékelt sikere Cannesban és a Bölcső című rövidfilmünk nagydíja azt bizonyítja, megtanult bennünket megismerni a világ, nemcsak munkánkon, de művészetünkön keresztül is. PINTÉR DEZSŐ MOKÉP /VVWVVVVVWWV\AAAVv\AAA/WVWvVWWWWVVWvNA^VvWvWWtWWWW\AANéAVvN^AVv\WAAAAAAAAAAAAWWVvAAA^AAAVW ,'Wav'W\/sn/n REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) TIZENHETEDIK FEJEZET 1 Polchon megsérült egy lándzsától és a sorhajóhadnagy egy kődobás következtében elvesztette két fogát. Különben senkinek nem történt baja és főtt a vacsora. — Hoben! — mondja az overálos, — fújjon sorako- zót. Az emberek gyorsan felálltak. — Búcsúzunk egymástól. Amit tettetek, azért a nemzet hálájára nem számíthattok. Derék katonák vagytok. Ti úgy kerültetek ide. hogy sir Olivér Yolland petróleumát kerestétek. Ezt mondjátok mindenütt. Ha azt hazudjá- tok, hogy egy francia tiszt vezetett benneteket, akkor bezárnak. Viszontlátásra, fiúk. Két nap múlva katonaság lesz itt és gondoskodnak majd arról is, hogy épségben hazajussatok. Sorra kezet fogott minde- gyikkel. Polchon előtt megállt egy pillanatra: — Honnan tudtad te, hogy én Durien százados vagyok? Most megértették ezt a régen lejátszódott jelenetet, amikor a vörösszakállú matróz egy szót súgott az overálos- nak, hogy ártatlanságát bizonyítsa. Tudta, hogy Mr. Guli- ver egy francia százados. — Ö csak sejtette — szólt közbe a marsall. — Én voltam az, aki biztosat tudott. — Maga megkínált egy cigarettával — mondta Polchon. — És eszembe jutott a marsall áradozása Durien százados tölcséralakú, albán cigarettáiról. Az öné is tölcséralakú volt. Odavittem Podvinecz marsallnak, és ő is megerősítette a gyanúmat. Ezután csapra vertek egy hordót. Az overálos Renoirt kereste, aki már lábadozott. — Mary — mondta a „tisztnek” — ostobaság volt, hogy eljött ide... És mégis azt hiszem, most jobban szeretjük majd egymást... — Elát... hát megbocsát... nekem? Megölelte. — Nem is haragudtam. — Csak úgy éreztem, hogy nem lehetek boldog egy nővel, aki nem érzi át, mit jelent a katonáknál a kötelesség... De azt hiszem, most már látta, tapasztalta... Most már megérti. — Óh... nagyon értem... — És a vőlegényéhez simulva megismételte: — nagyon... — Most gyerünk... Szépen csendben elindultak. Utánuk hangzott a mula- tozók lármája... Nem mentek messzire. Ahol az erdei út a sivatagba torkollt, egy három motoros repülőgép szállt le és beültek. A gép megindult észak felé. — Óh! Jules.. — sírta a lány — olyan.... ostoba voltam... Ugye igazán megbocsátasz nekem. — Mindent elintézünk a lovagiasság szabályai szerint, főhadnagy úr..-. Boldogan megölelték egymást és a gép már oly magasan szállt, hogy a Szahara nem látszott alattuk... 2. Sir Yolland megtört, fáradt lélekkel fejezte be az útját. Mikor Kratochvill rémülten jelentette, hogy regénye helyett egy rejtélyes iratot talált a mappában, a gróf tisztában volt azzal, ami történt. Az overálos egyszer a sátrában járt a mappával és a- míg ő aludt, az alatt elcserélte a regényt az okmányokkal. Egyik holló kivájta a másik szemét... Keserűség szorította a torkát. Megjárta hát a soknevű hölgy... És jóéjszakát ennek a nagyon, nagyon szomorú históriának... Miután megérkezett Marokkóba, közölte a személyzettel, hogy senkit sem fogad. Csak egy napig akart még Afrikában pihenni. Elég... elég.... A tengerre fog menni... Egy évre Igen, egy évig a hajón lesz és semmit, senkit nem lát, csak a ten- gelh... — Mr. Wilkie — jelentette a komornyik. — Mondja meg Mr. Wilkie- nek, hogy a titkáromnál rendelkezésére áll előlegezett költségeire kétezer font, de semmi esetre sem fogadhatom... Semmi esetre... — Mr. Wilkienek olyan közlendői vannak... — Sajnos, ahogy mondtam... Andreas kiment. A gróf az eblaknál ült. A komornyik visszatért. — Mr. Wilkie kijelentette, hogy ha nem fogadja, sir, akkor főbe lövi magát, itt, az ajtóban... — Kérem... Ha semmiképpen sem jöhet szóba más lakosztály bejárata... de csakis ebben az esetben... szívesen látom Mr. Wilkiet. És jött. Soványan, barnán, de vigyorogva, a kis ember. — Foglaljon helyet, Mr. Wilkie... Nem akartam megbántani, de kifárasztott az út... — Magányra vágyom... — Sir, miután a lakájtól tudom, hogy nem olvas lapokat, kénytelen voltam betömi önhöz, amiért igen szomorú vagyok. — Nem vigasztalhatom, sajnos, semmivel. — Viszont jelentést kell tennem. Tudja-e, sir, hogy az egész világ Harlingtonon mulat? — Hm... Igazán? — kérdezte fanyarul. — Odacsődítette a sajtót Urungiba, vagyont fizetett a varázsló törzsfőnöknek és kiderült... bocsánat... hahaha! — De Mr. Wilkie! — Nem bírom nevetés nélkül.. Ilyen szélhámosság még nem volt... Az urungi főnök összejátszott a mérnökünkkel, a fúrótorony alatt egy tartály volt, amit távolról egy pumpa... hahaha... ezer bocsánat.. — szóval a feltörő petróleum nem a földből lövellt... hanem pumpával nyomták fel... — a sajtó előtt az egyik szakértő... megállapította, hogy hahaha... — De kérem... — Sir! Finomított olaj lövellt ki a földből... Erre a gróf is elképedt. Azután arcát lassan pirosság lepte el. Istenem... Ha a leány... Nem lopja el a táskát... Akkor most rajta nevet a világ... Ö megy oda... Nem is tudta, miért ver olyan sebesen a szíve... „Óh, bolond Yolland gróf. — Ha azt hiszed, hogy a leány nem lopni akart, hanem megmenteni téged! öregszel...” Ezt mondta magának. — A fúrótorony alatt tartály volt. Hónapokkal előbb készültek a csalásra... A mérnök is az ő emberük volt... — Az... én mérnököm? — Fen... dehogy, kérem! A mérnök és a fekete urungi főnök egy szélhámos társasághoz tartoztak., ötezer fontot öltek bele az előkészületekbe. Hahaha... de megérte. ötvenezret kaptak. A világ minden lapjában, benne volt. A néger már árkon-bokron túl járt, az ötmérnökével... És Harlington ott állt, magnéziumfényben, az összecsődített sajtó-előkelőségek között és a földből finomított olaj tört elő... És jaj... hihi a Sunday Evening Post vezércikket írt evvel a címmel: Természetes benzinkút Afrikában. A nap alatt nincs új, de a föld alatt van!” Ezt kaparintotta el ön elől Harlington lord... — Nem értem... — dadogta a gróf. — Sir! egy zseniális ellensége áll az ügy hátterében. — Livingstone! — Igen. Livingstone mindenét feláldozta, hogy nevetségessé tegye önt, sir. De Harlington esett a csapdába... És ez a sajtóhajhász nemcsak Forstert, hanem a legélesebb tollú riporternőt, Miss Mildstonet is odacsődítette... — Mi? Kicsodát? — Miss Mildstonet. Aki híres lett Grovescu Adrien révén. Interjút szerzett a veszélyes kémnőtől, szökése közben egy hajón... — És... hogy hívják? — Mildstone... De nem ez az igazi neve. — Van annak a hölgynek egyáltalán igazi neve? — kérdezte lehangoltan a gróf. — Hogyne. Annak az úrnak a leánya, akit oly régóta nincs szerencséje ismerni, sir, Anna Livingstone neve... 4 A leánya! Livingstone leánya! De hisz akkor tudott az apja tervéről. És csak azért lopta el a táskát, hogy őt... „Érdekes” gondolta Wilkie, „hogy csillog a gróf szeme és milyen piros. Talán ivott?” Nem ivott... De valami furcsa, mámerszerű érzés fogta el. Szóval a leány... őt megmentette azzal, hogy a táskát... (Folytatjuk.)
