Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-29 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK GYÖNYÖRŰ A MÁTRA AZ MSZMP HEVES MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ? II. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM. ÁRA 60 FILLÉR 1957. JUNIUS 29. SZOMBAT^ Győngyösoposzi réz: FEJLŐDŐ IPAR Hányszor találkoztunk már e fogalmakkal az emberi­ség történetével kapcsolatban: kőkorszak... bronzkorszak, rézkorszak... vaskorszak... S ma milyen büszkeséggel ve­gyes félelemmel mondjuk: az atomkorszakba léptünk. - Pedig a rézkorszak ma is tart, a réz, éppen az atomerő békés felhasználásának idején, amikor az egész világot olcsó, atomenergiából előállított villamosenergia látja majd el, talán nélkülözhetetlenebb alapanyag, mint volt bármikor. Értékét még csak emeli, hogy fontosságához mérten korántsem gazdag Földünk ebben a fémben, amely egy egész történelmi korszaknak adott nevet, s amely békében, háborúban egyaránt nélkülözhetetlen. A koreai háború idején például egyszerűen eltűnt a réz a világ­piacról. Mi nem a háborúra, hanem a békére készülünk, s ép­pen ezért még nagyobb becsben tartjuk ezt a nem nemes, de nekünk mégis drága fémet. Érthető hát, hogy ország­szerte nagy megelégedést váltett ki: ásványi kincsekben gazdagnak nem mondható hazánkban újabb rézlelőhelyre bukkantak. Az örömben is külön öröm, hogy a rezet He­ves megyében találták meg, s ráadásul ott, ahol ennek dúsításához megvan már a kellő alap: a gyöngyösoroszi ércbányában. A bányában talált ércet az Ércelőkészítőmű fogja dúsítani, hogy alkalmassá váljék a kohósításra. Üj kinccsel vágjunk tehát gazdagabbak, s ez a gaz­dagodás nem átmeneti jellegű, hanem — ha lehet ezt a szót használni — bővülő tendenciájú. Az ércbányában az ajtáró alatt 100 méterrel akadtak az első réztellérre, — de a kutatások azt igazolják, hogy újabb 100 méterrel lej­jebb ismét réz van, s ahogy egyre mélyebbre haladnak az ’ ércbányászok, az ólom és a cink után, úgy találnak majd mind több és több rézre. Természetesen a réz előállítása, kivonása az anyakő­zetből és dúsítása nem megy egyik napról a másikra. Ezen dolgoznak most a Bányászati Kutatóintézet, a Sop­roni Műegyetem, az ércbánya, a Fémipari Kutatóintézet szakemberei, de már annyi biztos, hogy nem kell sok idő, s a magyar réz megjelenik a piacon, hogy a hazai szük­séglet egy bizonyos részét fedele, hogy segítse iparunk egészséges ütemű fejlődését A gyöngyösoroszi réz felfedezése és helyben történő dúsítása mindezeken túl jelentős mértékben hozzájárul a megye iparának fejlődéséhez, hozzájárul a megye gazda­ságföldrajzi átalakulásához, s hozzá: a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű fejlődéséhez is. Az ércelő az elkövetke­zendő három évben nem bővül számottevő mértékben, de az újabb ötéves terv keretében — erről beszélnek a tervek — mintegy kétszeresére növeli kapacitását. S ebben je­lentős része lesz a réz dúsításának is, amely új cellasorok beállítását teszi majd szükségessé és növeli az üzem, az egész vállalat rentabilitását. A réz világpiaci ára ugyanis több mint kétszerese az óloménak, tehát ha ólom helyett állítanának elő rezet, már az is lényegesen jövedelmezőbb lenne. De itt nem helyett, hanem mellett, — az ólom és cink mellett kerül dúsításra majd a rézérc, s így nyil­vánvaló, hogy a gazdaságosság foka csak tovább növeke­dik. Felmerülhet a kérdés, hogy az itt dolgozó ércbányá­szok, az ércelőmű dolgozói képesek lesznek-e a kétség­kívül megtisztelő, de nem kis feladat megoldására, hisz nem egy újságjelentés közölte az elmúlt időkben, hogy a munka nem halad a legjobb ütemben. A helyzet azonban az, hogy az egész országban tapasztalható és örvendetes ipari termelés konszolidációja erre az üzemre is érvényes. Ez év februárjához képest a színporkihozatal megkétsze­reződött, s e mennyiség nagy részét Romániában dolgoz­zák fel. A vállalat, mire az újság megjelenik, minden bizonnyal teljesíti negyedéves tervét, havi tervében pedig jó 20 százalékos túlteljesítést ér el. Az üzem képe. a munkások javuló fegyelme, a még ugyan gyermekcipőben .járó, de jeleiben a fejlődést mutató munkaverseny-mozga- lom mind azt bizonyítják, hogy az itt dolgozók is felismer­ték szerepüket a szocialista ipar fejlődésében. Nem tudjuk, mert nem ismerjük az ország más, ha­sonló jellegű üzemeinek kapacitását, de azt tudjuk, hogy Gyöngyösoroszi előkelő helyet foglal el nemcsak a testvér­üzemek sorában, de a magyar ipar egészét is tekintve. Az itt előállított, dúsított ólom és cinkszínpor iparunk fontos és nélkülözhetetlen alapanyaga és a Romániával kö­tött előnyös bérkohósítás után fedezni képes szükségle­tünk nem kis hányadát. Már csak az a két alapanyag is igazolja az itt dolgozók felelősségét, az üzem jelentőségét. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy most kezdik meg a pirít dúsítását, s ezt követően sor kerül majd a Mátrában talált rézre is, — mindenki előtt nyilvánvalóvá válhat, hogy a Gyöngyösi Ércbánya Vállalat két üzeme — a bánya és az ércelőkészítő — jelentősége messze túl nő a megye, sőt az ország határain is. Méltán lehetünk hát büszkék, mi Heves megyeiek er­re a korra még fiatal üzemre, amely létével és fejlődésé­vel nemcsak megyénk iparának, hanem az egész ország ipari termelésének, az ipar technológiájának egészséges fejlődését példázza. Széljegyzet Három kisfiú látogatott el, a szerkesztőségbe az egri IV. számú iskola ötödikesei kö-'. zül. Nevük: Balázs Guszti,', Kerekes Gyuri és Kollmanni Gyuszi. Arról számoltak be hogy az idén tanultak Lenkey Jánosról, a 48-as szabadság­harc hős mártírjáról és el-' határozták, vizsga után meg látogatják a házát, virágoú tesznek a sírjára. Gyermek-l lelkűk lobogó lelkesedéséveli magyarázták, hogy ők is sze-‘, retnének olyan egyenes, bá-', tor, hős emberek lenni, mint> Lenkey János volt. Aztán> felháborodva mesélték, mi-' lyen elhanyagolt a ház, hogy a síron csak gaz terem. A beszélgetés komoly elhatáro­zással fejeződött be: vállal­ták, hogy ezentúl ők tartják rendben a Kisasszony-teme­tőben lévő sírt, s szólnak er­ről kis barátjaiknak is. Dicséretes, szép dolog. Mi lenne, ha középiskolás diák­jaink, ifjú munkásaink kö­vetnék a példát, s védnök­séget vállalva egy-egy mű­emlék fölött, gondoskodná­nak erejükhöz mérten annak rendbentartásáról? Virágzik a dinnye A káli, a hevesi és a Csány környéki homokon virágzik az országszerte híres hevesi dinnye. A megye termelőszö­vetkezetei és gazdái az idén mintegy 1500 holdon termelik a zamatos cukor- és görög­dinnyét. A növény jelenlegi állapotáról ítélve az idei ter­més jónak ígérkezik. Számíta­ni lehet arra, hogy ebben az évben már minőségi dinnyét tudnak majd szállítani export­ra és belföldi fogyasztásra. KOMBÁJN DOLGOZIK a tarnaszentmiklósi Petőfi tsz földjén Megyénk déli részén Heves és Hatvan környékén sárguló gabonaföldeken megkezdődött a gépi aratás. A dúsan fejlődő, szép termést ígérő földeken kedden délelőtt elsőnek a tar­naszentmiklósi gépállomás kombájnja látott munkához a helyi Petőfi tsz 34 hloldas őszi­árpa tábláján. A közel két mé­ter magas árpában szép telje­sítménnyel dolgozik a gép. A kora délutáni órákig már több, mint három holdat ara­tott le és csépelt el a kombájn. A gépállomás szakembereinek véleménye szerint a gabona érését tekintve ma már a gép­állomás mind a hét kombájn­ja munkába állhat Előrelátha­tólag egy-egy gép, mintegy kétszáz mázsával több termést takarít be, mint az elmúlt esz­tendőben. (Képesriport az 5. oldalon.) AAAAWWVS Most volna a legnagyobb szükség rafiára! Mi, Eger szőlőtermelő gazdái nagy gondban vagyunk, ugyanis eddig csak három kiló rafiát kaptunk katasztrális holdanként. Ez a mennyiség az első kötésnél elfogyott. ^ A hirtelen meleg miatt túlságosan gyorsan fejlődik a szőlő, s mcst, mikor legnagyobb szükségünk volna kötöző anyag­ra, nem lehet kapni a városban. Érthetetlen, hogy Buda­pesten, Debrecenben és a többi nem szőlőtermelő városban árusítanak kötözőanyagot, csak itt Egerben, a szőlőtermelő v árosban nem lehet kapni. Az nem megoldás, hogy a sző­lősgazdák a legnagyobb munkák idején Budapestre vagy Debrcenbe utazgassanak néhány kUóért, nemcsak az idő, de a költségek miatt is. Szeretnénk, ha minél előbb meg­oldódna a rafia-ellátás. KOCSIS ALBERT szőlőtermelő Tegyék rendbe Gárdonyi sírját Miskolci vendégek jártak az elmúlt napokban Egerben. Na­gyon tetszett a város, meg­nézték a műemlékeket, ízlett a bikavér és a medoc. De sok­minden szép mellett volt, ami nem tetszett, s erről írt leve­lében Kovács K. József mis­kolci bányász. Megnézték a Gárdonyi sírt és felháborodva tapasztalták, hogy egészen be­nőtte a gyom. Néhányan le is fényképezték. Arra kérik az illetékeseket — s ezzel egyet is lehet érteni mindenkinek, hogy hozzák rendbe, bizonyít­sák be ezzel is, hogy megbe­csülik, tiszteletben tartják a nagy egri írót. Érdekes kísérletek a szőlőben a szaporítóanyag pótlására Megyénk történelmi szőlővi­dékén a szaporítóanyag hiány nagy mértékben gátolja a sző­lők felújítását, az elöregedett, kipusztult tőkék pótlását. A szaporítóanyag hiány enyhíté­sére Abasáron Tóth József dolgozó paraszt érdekes kísér­leteket vezetett be. A kísérlet lényege, hogy az eddig öt-hat rügyes vessző helyett, egy- rügyes amerikai vesszőt dug- ványoznak. Ezt zöldoltással le­oltják és a következő évben — BALETTVIZSGÁT ren­dezett megérdemelt sikerrel a gyöngyösi kultúrház a város szabadtéri színpadán. A vizs­gán 45 növendék mutatta be tudását. — HIVATALOSAN is fürdő­várossá nyílvánították Egert. Az új fürdőváros első repre­zentatív eseménye, hogy július 7-én itt tartja első vidéki el­nöki ülését a BIB, a Balatoni Intéző Bizottság. tőkepótlásra használják. A há­rom éves kísérlet azt igazolja, hogy ezzel a módszerrel — lé­nyegesen nagyobb mennyiségű amerikai vesszőt lehet előállí tani, mivel az eddig hulladék­nak számító vesszőket is fel tudják használni, öt rügyes vesszőből pedig az eddigi egy helyett öt tőkét tudnak pótol­ni. Előnye még az egy rügyes szaporításnak, hogy a tőke ha­mar termőrefordul és mennyi­ségileg is bő termést ad. A megye szőlőtermelő szakembe­rei tervbe vették, hogy a jövő évben megyeszerte elterjesztik az egy rügyes amerikai vese- szők dugványozását. Az egri városi tanács me­zőgazdasági osztályától és a megyei tanács mezőgazda- sági osztályától azt a vá­laszt kaptuk, hogy a kérdé­ses ügyben szinte napon­ként kérik a Minisztérium segítségét. Sajnos, ígéreten kívül mást nem tudtak el­érni. A legutóbbi sürgetés­re sem történt még semmi intézkedés, hogy más váro­sokból Egerbe hoznák az ott feleslegesnek mutatkozó rafia-készletet. (Szerkesztő­ség.) GYEMANTLAKODALOM A „MENYASSZONY“ 82 je A „VŐ L EGÉN Y“ 84 CWS Ritka, szép jubileumot ün­nepelt a napokban Horváth Károly, az Egri Megyei Kór­ház Célgazdaságának 84 éves kertésze és 82 éves felesége. Az idős házaspár gyémánt la­kodalmat tartott, mivel hatvan esztendeje, hogy örök hűséget esküdtek egymásnak. A jó egészségnek örvendő hat év­tizedes házastársakat, bár gyermekkel nem áldotta meg a sors — sok virággal, aján­dékkal halmozták el a roko­nok és ismerősök. Az idős há­zaspár a megható, kedves ün­neplés után megfiatalodva lép­te át a hetedik évtized küszö­bét és megfogadta, hogy amíg erejük bírja, továbbra is szor­galmasan munkálkodnak a szívükhöz nőtt gazdaságban. TAVIKAT ÜJ ÚTON SZERKESZTŐSÉGE EGER A Parádsasvári Üveggyár dolgozói folyó hó 20-án telje­sítették második negyedévi tervüket. A hónap hátralévő napjaiban még mintegy 200 ezer forint értékű üveget ad­nak át terven felül a belke­reskedelemnek. Parádsasvári Üveggyár dolgozói. A múlt év szeptemberi szintjén termel a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt A mátravidéki szénmedence bányászai az elmúlt hónapiok­ban igen derekas munkát vé­geztek. Állandóan növelték a termelékenységet, melynek eredményeként az elmúlt na­pokban elérték a múlt év „Telt ház64 a Mátrában Az elmúlt héten minden üdülő megtelt a Mátrában. Az idény-üdülőkön kívül több, mint ötszázan vették igénybe a fizetővendég szolgálatot is, Ezekben a naplókban a Mátra legszebben berendezett üdülői­ben 3000 dolgozó tölti jól meg­érdemelt szabadságát. A nyár végéig még tizenöt­ezren kereshetik fel két hétre a SZOT' és a különböző üdü­lőket. szeptemberi szintet. A jó ered­ményekben igen nagy része van a Petőfi altáró bányászai­nak, akik a tavasz folyamán versenyre hívták az összes aknaüzemeket és mindvégig meg is tartották első helyüket. Ök Voltak az elsők abban is, hogy az aknaüzemek közül nemcsak elérték, hanem már túl is szárnyalták a régi ter­melési színvonalat. A mátravidéki szénbányá­szok most azt a célt tűzték maguk elé, hogy a következő hónapiokban az önköltség te­rén is elérik a múlt évi egy tonnára eső termelési költsé­geket.

Next

/
Thumbnails
Contents