Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-26 / 50. szám
2 C J ÜTŐN 1957. június 26. szerda. HATÁROZAT: AZ ÉLETRŐL ÖSSZEÜL VAGY tizenöt | ember, ki sovány, lü kövér, ki fiatal, ki meg átlépte már az élet felezőhatárát — ha van egyáltalán ilyen határ — az egyik most jött a földről, a másik szószerint a tehén mellől, a harmadik, innen a tanácsházától. — S ez a tizenöt ember aztán nekikönyököl az asztalnak, vitázik, csatázik délután öttől, éjfél után egyig. Az ajtó nyitva, de a szavak, a cigaretták füstje be nem enged ugyan ide már semmit az éjszaka friss levegőjéből. Tán azért is forró a hangulat, de legfőképp azért, mert a falu dolgáról, a kommunistákról, a hogyan tcvábbról van itt ezer szó. Pártvezetőségi ülés a kömlői pártircdán. Jelen vannak a pártvezetőség tagjai, a község termelőszövetkezeteinek elnökei, a járási titkár, de még a megyéről is. Még sincs semmi féle alkalmi jellege az ülésnek, nincs itt előre megbeszélve semmi, hisz éppen azért ülnek itt, hogy megbeszéljék dolgukat, nir.esennek előre elkészített beszámolók, hozzászólások, előre kialakult vélemények. Ami lesz, az most születik ebben a kopár, fojtó füsttől terhes szobában, amelynek ablakai alatt nem is olyan régen még ott hallgatódzott az ellenség, s amelynek ajtaját — egyesek úgy vélték — örök időre be lehet zárni. De az ajtó most nyitva áll, s nem az ellenség leskelődik, hanem a falura borult éjszaka, az orgonabokrok a ház előtt, az örökifjú csillagok, a vén Hold, — s a nyári éjszakában határozott alakot kap a tett, a napfénytől holdfényig tartó vita előbbre viszi azok sorsát, akik most alszanak a sötét ablakok mögött. Vagy húsz sűrű oldalt jegyeztem ezen a vezetőségi ülésem. A jegyzet most itt fekszik hidegen, üresen előttem az asztalon, — egymaga semmit se mond, csak neveket, adatokat. De az éjszaka emléke élettel tölti meg a jegyzetsorokat, s hittel e sorok íróját, hogy lebírhatatlan erő van bennük és rengeteg akarat. Sallós Gyula, a járási első titkár, aki még éjféltájt is oly frissen figyelte a vitát, mintha az imént ült vcilna le az asztal mellé Bessenyei József, a kicsit hadribeszédű, csupa- szándék párttitkár, aki volt már itt a községben tanácselnöktől kezdve párttitkárig minden, s aki majd elsírta magát — pedig kinézésre egyáltalán nem sírós fajta — amikor hurcolni kezdték a szövetkezetek vagyonát. Varga János országgyűlési képviselő, szövetkezeti elnök, aki most úgy ül ott porosán, gyűrötten, I s mégis frissen, mintha a parlamentben ülne, pedig éppen most jött a szövetkezetből, Csáti Jochim, Garanc Andor, meg a többiek, pártvezetőségi tagok és szövetkezeti elnökök, apák és nagyapák, kétkezi munkások, akik hajnaliban kezdik és este, holdvilágnál folytatják, — pártmunkával. De miről is folyt itt a szó? Megpróbálom összefoglalni a jegyzőkönyv tárgyilagosságával elmondani a vezetőségi ülés történetét. XXX AZ ELMÚLT HÓNAPOK, melyek itt sem voltak köny- nyűek, bebizonyították, hogy a kömlői kommunistáknak is helyén van a szívük. Hogy ma nyugodtan és eredményesen folyik a községben a munka, hegy csak suttoghat még, de beszélni már nem beszélhet az ellenség, hogy ismét dolgoznak és fejlődnek a termelőszövetkezetek, hogy mind többen és többen értik meg, mi történt az országban és helyben októberben, novemberben, — ez vitathatatlanul a kommunisták érdeme. Ezekről a hónapokról, a harc, a küzdelem, legnehezebb hónapjairól regénysorozatot lehetne írni. S ez a regénysorozat nem szűkölködne sem hősökben, sem izgalmas eseményekben, sem renegát árulókban.. A nehéz harc hónapjai elmúltak, a rend a törvényesség Kömlőn is helyreállt... De az itteni kommunisták, akik oly ragyogóan helytálltak a nyílt harcban, most — ha szabad így mondani — a békés építés időszakában mintha megtorpantak válna, mintha nem találták volna meg a módszert, hogyan lehet most már továbbhaladni. Számos területen a november, december kényszerű kiegyezését az akkori adott helyzettel, most is fenntartják, valósággal legalizálják. A taggyűlések harcosak, kemények ugyan, de ez csak a külső kép, belülről bizony anarchista, másrészt megalkuvó hangok is lábrakaptak. S ezek a hibák nem rejtett hibák, ezekről szó esik a faluban éppen elégszer, hisz éberen figyeli a pártszervezet munkáját ellenség, jóbarát, de az is aki ma még nem ismerte fel tisztán: hol a helye. Ahogy elmondták a vezetőségi ülésen: régi rossz módon nem akarnak sem tenni, sem beszélni, új módon, ami egyébként nem is új, hanem helyes, meg még nem megy a dolog. Nézzük közelebbről ezeket a „vádakat”, mint ahogy megtette a járási titkár, megtette maga a vezetőség, s megtette valamennyi meghívott szövetkezeti elnök. Nekik volt erejük hozzá, s e cikk írójának meg kötelessége, hogy a me-1 gye elé tárja: tanuljanak belőle azok, akikét illet. LÄBRA KAPOTT az intrika, a felelőtlen fecsegés és vádaskodás, ami aztán a személyeskedés, a későbbi frakció- zás alapja. Lebecsülik a felsőbb szervek tanácsait, mondván: könnyű nektek ott beszélni, de cselekedjetek itt... Nem folyik kellő belső nevelés a kommunisták között. S amig az egyik oldalon ez tapasztalható, addig a másik oldalon érthetetlen engedékenység sok tekintetben a szövetkezetek dolgait illetően. Erre is néhány példát. Mondhatom, érdekesek! A Szabadság termelőszövetkezet nem panaszkodhat, már ami az adósságot illeti, mert van bőven. De egy lépést nem tettek az ott dolgozó kommunisták, hogy a kereken 100 ezer forint értékű elhordott szövetkezeti vagyontárgyakat visszaszerezzék. 17 tehénből álló, országos hírű törzsállománya volt a szövetkezetne!?, ma egy sincs, s nem is akarnak. vagy nem is mernek lépéseket tenni az államtól kapott tehenek visszaszerzésére. A Haladás tsz-ben a megmunkált, bevetett földeket osztották szét a kilépők között, akik ma sem fizették meg a föld megmunkálásának, a vetőmagnak az árát, pedig egy-egy tagra ugyanakkor ezer forint adóság jut. A Rákóczi elnöke maga pénzén vett két lovat, s vitte azt be a szövetkezet talpraállása után, de az árát nem kapta meg. Ugyanakkor a Petőfi tsz volt könyvelője, Szabó Pál pénzkezelési költség fejében fogott egy lovat és vitte, mert vihette, s még ma sem vonták ezért felelősségre. Nem egy termelőszövetkezet államosított és most a tsz birtokában lévő épületébe beköltözött a kulák, s ma is ott lakik, míg a Szabadság szövetkezet irodája például egy volt istálló, itt székel Varga János ország- gyűlési képviselő, szövetkezeti elnök is. MINDEHHEZ AZTÄN furcsa teóriák is járulnak. Például: új tag csak akkor jöjjön, ha a szövetkezeti tiszta vagyon egy tagra eső részét befizeti. Szegényparasztnak aligha van erre pénze, tehát a szegényparaszt — népi államunk egyik fő erőssége — ellőtt zárva maradnak jóné- hány kömlői szövetkezet kapui. Vagy: minek a közös állattartás, otthon mindenki jobban gondozza... Furcsa elv, hisz otthon is azért tartanak tehenet, mert kifizetődő, hogyne volna az a közösben. A Kossuth szövetkezet tavaly majd félmillió forintot vett be csak l az állattenyésztésből... S nem ez a néhány nézet uralkodik most csak a szövetkezetek, a kommunisták házatáján, van ebből több is, rosszabb is. Leszámolni ezekkel, következetesen és könyörtelenül, de nem adminisztratív eszközökkel, már ami a téves nézeteket, s nem meggyőzéssel, már ami a szövetkezeti vagyont illeti, — ez a kommunisták feladata.- Türelem és megértés az elvi vitákban, határozottság és keménység az intézkedésekben — ezt várja el a falu is, ez adja meg az igazi tekintélyt és semmiképpen sem a megalkuvás. XXX Nehéz majd hét óra vitáját, a különböző álláspontokat tökéletes pontossággal és részletességgel visszaadni. Sem hely, sem mód nincs rá. De amit elmondtam erről a vezetőségi ülésről, az volt körülbelül a lényeg. Most azt mondani, hogy a vezetőségi ülés határozatával mindenki egyetértett a szíve mélyén is, — naívság lenne. De a többség egyetértett, sok vitás kérdés tisztázódott, jónéhányan más elhatározással indultak haza a hajnalba forduló éjszakában, mint érkeztek az estébe hajló délutánon. De kemény és őszinte szavak hangzottak itt el, olyan szavak, amelyek nem maradnak nyom nélkül az emberi lelkekben, mert nem is maradhatnak. Egyik napról a másikra nem is lehet minden téren változást várni... de hogy lesz, hogy előbbre lépnek a kömlői kommunisták, a besse- nyeik és vargák, a garancok és szászai mihályok, — az biztos, azt a vezetőségi ülés is igazolta. SZÁZ KOMMUNISTA van most a községben, ahol a lakók száma meghaladja a négy ezret. Nem nagy szám, ha számnak nézzük, de ezek kommunisták, akik sok, sok embernek bírják bizalmát, barátságát. S így mindjárt nem is száz. de ezer, vagy éppen háromezer ember van Kömlőn, aki ma már követi a pártot, hallgat a kommunisták szavára, akik közül tizenöt itt, ma éjszaka határozatot hozott: az életről. GYTJRKÓ GÉZA Régi filmeket újítanak fel Két régi film bemutatására készül az egri Vörös Csillag filmszínház. Június 27-től kerül műsorra az annakidején sok sikert aratott régi filmünk, a Dankó Pista, címszerepben Jávor Pállal. Júliusban újítják fel a Külvárosi szálloda című régi francia filmet is. Gyermekhajók a Moszkva csatornán Június 2-án Moszkvában megnyilt a folyami gyermekhajózás. A Moszkva folyó csatornáján két gyermekhajó közlekedik majd: a „Szmelij (Bátor) és a „Mimij” (Békés). A hajók legénységét felsőosztályú tanulókból állítják össze. Ók a matrózok, a gépészek, a kikötőparancsnokok, a diszpécserek, sőt még a hajóskapitányok is. Kína urániumot állít elő Tao Meng-ho a Kínai Tudományos Akadémia alelnöke, az akadémia legutóbbi ülésén kijelentette: Kína ma már abban a helyzetben van, hogy hazai ércből tiszta urániumot és thoriumot képes előállítani. Ma már rádióaktív izotópokat alkalmaznak a geológiai kutatásoknál, a petróleum feltárásnál. az energia termelésben, a gyógyászatban. Megemlítette azt is, hogy tavaly 290 kínai tudós 20 országba látogatott el. Sok külföldi tudós járt Kínába. Lengyel vasúti felszerelés India számára A lengyel külkereskedelem képviselői szerződést kötöttek 4000 alváz szállítására az iraAz ellenforradalmi események óta először ült össze Egerben a Hazafias Népfront Heves megyei bizottsága, hogy számbavegye erejét és meghatározza a további tennivalókat. A bizottság több, mint 50 tagja előtt Sályi János, megyei | titkár ismertette az elmúlt hónapok munkáját, tapasztalatait. Többek között elmondotta, hogy az ellenforradalom ideje alatt a megyei iroda is kapott felszólítást a Dudás-féle nemzeti bizottmánytól, hogy lépjenek be az ellenforradalmi csoportokba. Ennek a felszólításnak — mondotta — az iroda nem tett eleget. Ehelyett a Népfront bizottság, amikor lehetett, rögtön munkához látott és elsők között volt a rwunkás- paraszt kormány támogatásában. Az elmúlt hónapokban például megalakították a mezőgazdasági bizottságot, melynek feladata általános és konkrét javaslatokat tenni az illetékes szervek felé a megye mezőgazdaságának fejlesztése érdekében. diai államvasutak számára. A tétel értéke 420 ezer fontsterling. További tárgyalások vannak folyamatban egyéb vasúti felszerelés, többek között kocsivázak és kazánok szállítására. Régi pénzeket túláltak Romániában A dorohoi kerület Galtateni községben Aurel Tuca paraszt, az elmúlt napokban 6 300 ezüstözött réz és ezüst pénzzel telt két vasedényre bukkant. A leletet átadta a dorohoi kerületi múzeumnak, ahol megállapították, hogy a pénzt 1375 és 1319 között bocsátották ki Petru Musat uralkodása idején. Börheiyetlesítő műanyag A temesvári Brainer Béla gyárban megkezdték egy bérhelyettesítő műanyag ipari gyártását. A bőrhelyettesitő ipari szövetből PVC-ből és különböző műanyagból készült. Az új bőrhelyettesítő mínusz 45 fok és plusz 180 fok hőmérséklet ingadozásra érzéketlen és ellenállóbb a dörzsölésre, mint a természetes bőr. Megalakult a nevelésügyi bizottság is, mely azt a célt tűzte maga elé, hogy nagy segítséget nyújt a fiatalság szocialista szellemben való nevelésében. Ennek érdekében a hó végéra kétnapos tanácskozásra hívták meg a pedagógusokat, tanárokat, hogy megbeszéljék a szocialista köznevelés problémáit. Ezeken kívül alakult egy művelődésügyi bizottság is, melynek feladata a haladó hagyományok ápolása, felkutatása, azok népszerűsítése, ismertetése. A bizottság hosszabb vita után jóváhagyta a megyei titkár beszámolóját és elismerését fejezte ki az eddig végzett munkáért. Megígérték, hogy a jövőben sokkal nagyobb gon- dott fordítanak a tömegek közti agitációs és nevelő munkára. mert csak így tudják betölteni feladatukat. Végül csatlakoztak a Béke Világtanács colombói ülésszakán elfogadott felhívásához és egyöntetűen tiltakoztak az atomfegyverek gyártása és ' kipróbálása ellen. Ülést tartott a Hazafias Képfront QJj'b án, őmJö : MET IGAZSÁG (5. folytatás) A hátbapuffantott, „egység- harácsolónak” kikiáltott Gerse Imre. Megvárja míg, ki tudja hányadszor, telehozzák a poharát, belehörpint, cigarettát dug a bajsza alá, aztán kényelmesen, éppen csak csosszant- va a lábát, odaáll Csete asztala elé. v — No, Istók bátyám — kezdi a leckéztetést — hát kinek lett igaza? Kár volt utánam dobni azt a bunkót, hájjá. Magát is csúffá tette a fia... De maga is a fiát... he-he-he... Akkora búb nőtt a fején, hogy kuglizhatna vele... No, nem bánom, béküljünk ki, egy a sorsunk, itt a kezem. Gült? Ki ez a füstösképű, vigyorgó pofa, akinek csak a foga, meg a szemefehérje világít? Mit akar avval a lapátfcrrrta kezével? Miért állja el a világosságot? így kezdődik, ilyen mélyről Csete István eszmélése. Megrázza magát, mintha örvény szájából bukkant volna föl, a szemét is véresre dörzsöli, s csak lassan, a visszhang verődésével érnek el tudatába a szavak: Gerse Imre kötekedő, cinkosi egységet kínáló szavai. — Igazság? Miféle igazságról makog itt az a csaló? Csete István az asztal szélébe markol. Akkorát szorít rajta, hogy a kivénhedt deszka nagyot roppanva meghasad. — Mars! Mars ki innét! — ordítja. — Kutyának köll a te kezed! Csaló! — Ki a csaló? Maga beszél? Maga jártatja a pampuláját? Vén toljvaj! Vén daralopó! Üveg durran, asztal borul,— pár pillanatig dühös robaj, — porverő kavarodás, aztán a megtépett Csete átül egy másik asztalhoz és üvegvágta kezét nyálazva, azt veti oda a se hclt, se eleven maszeknek: — írja a többihez. Innét meg mars ki! Akit meglátok... S nyomatékül az asztalra vágja összevérezétt öklét. Hol van már az első poharak derűje? A feketét is fehérnek hazudó hetykeség? — Nincs másképp — ismeri be szorongva az öreg Csete — vagy a fiammal, vagy az ilyen Gerse-féle csalókkal kell egy hiten lennem. S mikor ezt kimondja, az időt is megállni érzi. — Hisz akkor... Még elgondolni is iszonyú, amivel ez a „hisz akkor” jár. A dara, a jussnak vélt tíz-ti- zenkét mázsa, a fián ejtett seb, az érdemrend, a Pesten kapott medália meggyalázása... Ez mind-mind ott tolong, ott dörömböl Csete István elborult homloka mögött, s csak most hasít igazán szívébe a jaj, — összerogyó fiának panaszos, — kétségbeejtő kiáltása. S az eszmélés, a feltámadó önvád pillanatában, mintegy ráadásul, a kisebbik fia, Kari lép a verandára az udvar felől és sápadtan, reszkető szájjal azt dadogja neki: — Édesapám, baj van... Döglenek a disznók. A hír igaz. A disznók csakugyan döglenek. Mire a félbolond, verejtékében fürdő öreg Csete a tetthelyre ér, kettőt már le is öle- tett ifjú Csete. Azt a kettőt, amelyik a legjobban fújt, a legjobban lógatta a farkát. — Hátha még menthető a húsuk. Hátha csak a hőguta kerülgette őket. Karbidlámpák messze fényénél most húzza rénfára, most hasítja kettőbe szegény nyomorultakat a böllér. öreg Csete csak áll, nem mer a fiára nézni. Pista szemmel láthatólag a betegágyból támadt föl a hírre. Feje vastagon bepólyálva, arca krétafehér, járása bizonytalan, tapogató. Úgy látszik, — nem annyira a sebbel ,mint inkább agyrázkódással jár a fütyülő ólmosbot ütése. — A legszebb, épp a két legszebb süldőm... A kísérleti disznaim — facsarodik össze öreg Csete szíve, mert most meg a kibontott, rénfára húzott disznókra néz. Hogy dédelgette őket, hogy vigyázott rájuk. Külön rekeszt csinált nekik, a porciójukat is külön mérte. Takarmánylisztet kevert az etetnivalójukba. Hogy rekordsúlyuk legyen. Hogy az újfajta, magakigondolta hizlalást tanulmányozza rajtuk... Hiába. Minden hiába. Rénfára kerültek. A böllér kése nagyot kanya- rít, épp a tüdőszámyakat szabadítja ki. Az állatok ben- seje lágy, olvadtezüst fényében ragyog. — Megállj! — ordít föl most rettentő, nem e-világi hangon öreg Csete. A böllér mellé ugriH, lekapja a falról a lámpát, és a reszkető, lombhoz hasonlatos tü- dő-lebernyegekhez tartja. Aki csak ott van, lélegzetvisszafojtva, torkában dobogó szívvel áll, mert látván látja, amit öreg Csete első tekintetre észrevett. Színeváltczottak, nyerspiros helyett egészen kékek a tüdők. — Méreg — fordult ki nagy- nehezen öreg Csete száján a szó. — Ezeket, szegényeket, megmérgezték. Bénán, szélütötten áll egy pillanatig, aztán a bizonyosságnál is kínzóbb sejtelemtől marcangolva, nyakonfogja kisebbik fiát: — Kari! Mit adtál nekik? — Hát... hát... lisztéi* — dadogja halálrarémülten a gyerek. — Amit édesapám is szokott. — Én mondtam neki, hogy lássa el a disznókat — öleli magához pártfogólag öccsét ifjú Csete. — Nem meneszthet- tünk a csárdába küldöttséget. Öreg Csete égő orcákkal áll, tudja, érti már, hogy ő a hibás, ő itt mindennek az oka. Ez a szegény Kari gyerek, a nagy fejetlenségben rossz zsákba nyúlt. Takarmányliszt helyett azzal a porral keverte meg az etetni valót, amit a járástól a répabogár irtására küldtek. Színre, tapintásra, de még csomagolásra is csaknem egy a kettő. A különbség cka csak az, s ebben rejlik öreg Csete István kárhozatos mulasztása és egyre nyomasztóbb felelőssége, hogy az egyik portól az élet gyarapodik, a másik meg a halált hozza, mert arzén van benne. Attól kék a szegény „kísérleti”, külön koszton tartott, takarmányliszttel táplált, süldők benseje. — A halálfejet — nyögi mintegy végső mentségül — azt nem láttad, nem vetted észre a zsákon, fiam? Persze, hogy nem vette észre, de nem is vehette észre Kari. Ki hitte volna, hogy előbb- utóbb megbosszulja magát a raktárban uralkodó rendetlenség?! Akik dolgoztak vele, a papírzsákot csalánzsákba tették, hogy a hintés, a répabogór mérgezése közben szét ne menjen, ki ne hasadjon. így tették vissza a raktárba is. így mert belőle a magárahagyott, az apja helyett fáradó, az apja becsületét sírva-ríva mentő Kari gyerek is. Mert az apa, ő, az érdemdús Csete István, déli etetéskor előbb a darát dézsmálta meg, majd a fiát sújtotta földre, hogy aztán mivel se törődve, dorbézolni fusson. Van-e ekkora bűnre felmentés? Nézhet-e valaha is öreg Csete István nyugodt lélekkel a tagtársak szeme közé? Éjfél is elmúlik, mire a „Petőfi” házatáján helyreáll a rend. Kialszanak a lámpák, a tagság hazaszéled. Pista is megy, noha támogatni kell, — csak az öreg Csete marad visz- sza, meg régi katonatársa, egy féllébú éjjeli őr. (Folytatása következik)
