Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-22 / 49. szám
4 Ü J ÜTŐN 1957. június 22 szombat A DAL ES A TÁNC MŰVÉSZÉI EGER IDÉN határozottan szerencsés a műsoros rendezvények terén. Külföldi és magyar énekesek, táncosok szerepeltek mostanában nálunk — többek között a szakszervezeti együttes is a Szovjetunióból. Most hétfőn a Pjatnyic- kij állami népi együttes műsorát tapsoltuk végig a Gárdonyi színház szűknek bizonyult falai között. A Pjatnyickij együttes egyike azoknak a szovjet kultúr- közösségeknek, amelyek hivatásos művészekből állnak. Célja és műsorpolitikája hasonlít a mi Állami Népi Együttesünkhöz, amennyiben elsősorban a szovjet köztársaságok népi dal-, tánc- és zene kultúrájának kincseit tárja fel, s tálalja a közönség elé. Mint említettem: hivatásos művészekkel. De vannak a Szovjetunióban nem hivatásos művészegyüttesek is: például a városunkban is járt szakszervezeti művészegyüttes. Az utóbbinak tagjai kivétel nélkül mellékfoglalkozásként sze- repelgetnek a kultúrcsoport- ban, s mégis — számos hozzáértő egybehangzó véleménye szerint — műsoruk technikában és kidolgozásban vetekedett a hivatásos együttesével. Mindezt nem azért említettem meg, hogy bármit is levonjak a Pjatnyickij együttes műsorának értékéből, hanem csupán azért, hogy megvilágítsam: mily magas fokon áll odakünn az öntevékeny együttesek művészi színvonala. Beszélgettünk a hétfői est vendégművészeivel, akik bizony éppen egy hónapja vannak hazánkban, s azóta minden este felléptek. Ha valaki látta a hihetetlenül fárasztó, akrobatikus táncokat, tudja mit jelent ez. Alig hiszem, hogy egy labdarúgó-csapat tagjai fáradtabbak lennének egy hosszantartó külföldi portya után, mint a táncosok, s mégis: mire felgördül a függöny, mosolyogva, tüzes szemmel ropják a hopakot. vagy a . malmot”. ÉRTHETŐ. MIÉRT. Az orosz táncművészetnek ugyanis évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak, s a szakértők véfleménve a világon az, hogy a szovjet táncművészet egyike a legmélyebben kifejező, s legtechnikásabb produkcióknak. A század elején Ni- zsinszkij Vaszlav ejtette bámulatba a világot ördöngős szólótáncaival. „Nizsinszkij legyőzte a nehézségi erőt” — kürtölték az újságok annakidején, s nem ok nélkül. Maga Nizsinszkij felesége, a magyar származású Pulszkij Romolais szinte kísérteties félelemmel ír ördöngős uráról, aki közel hat méteres ugrásokkal szelte át a színpadot egy-egy klasszikus vagy modern balett során. S az orosz dalkultúra? Az idősebbek emlékeznek még Sal- japinra. A szerencsétlenül járt Caruson kívül nem volt hozzá fogható népszerűséggel rendelkező énekes a nagyvilágon. Olyan igénytelennek tűnő dalocskákat emelt a klasszikus halhatatlanságba, mint az „Ej uchnyem.” Saljapin ráterelte a figyelmet a kimeríthetetlen orosz muzikalitásra. „Három orosz már egy kórus.” Ez a mondás szállóigévé vált. Az orosz népdalkórusnak van valami jellegzetesen világos, kissé torokból eredő, „külső” hangokra épülő tónusa, ami a mi kissé finomkodó, olaszosan kimunkált, belső, s ennélfogva lágyabb hanghatású énekléshez szokott fülünknek szokatlan. A mi szempontunkból a bámulatkeltő inkább az a hangfelvételi pontosság és tisztaság, ahogyan az egyes szólamok szólnak. A Pjatnyickij kórusnál ezen felül figyelemreméltó még a szólamokon belüli eszményien teljes kiegyenlítettség (karvezetők figyelem) úgy, hogy ha az énekes szájára nézel, szinte hallani véled, hogy ki mit énekel, külön-külön is. A fegyelem náluk teljes. Sokszor karvezető nélkül énekeltek, s a 30 egynéhány tagot számláló kar nemcsak pontos egybehangzá- sával tűnt ki, de azokkal a dinamikai tartalékokkal is, amiket például a „Puszta néma táj” éneklésekor „vetettek be.” A hallgató már azt hitte, hogy a létszámhoz mérten további hangerő fokozásra nincsen mód, s kitűnt, hogy az együttes a továbbiakban képes volt szinte megkétszerezni a mű dinamikáját: Példásak voltak decrescendóik is: a kiegyenlített hanghatás itt sem piszkolódott, göröngyösödött el. A kórusnak számtalan szólistája van (erős a gyanúm, hogy minden tag az), s ez fényt vet iskolázott, kidolgozott voltára. KÜLÖN BESZÉLJÜNK a zenekarról. A nálunk ismeretlen bajánból (gombos, chroma- tikus harmónia) kereken 5 szólalt meg, ha kellett poéti- kusan, kitűnő hangszereléssel, máskor pedig szívderítőén „keverték” a legvadabb orosz polkákat, úgy, hogy egy jazzrajongó is megnyalhatta utána a száját. Érdekes, exotikusnak tűnő pengető hangszerek, ba- lalajkák, mandolinok és banr jók egészítették ki a népi zenekart, mely stílusosan és érdekesen kísérte (sőt egy kicsit oroszosán is) a „tiszteletből” elénekelt magyar népdalokat is. A legnagyobb sikert természetesen a tánckar aratta. Csak négy produkciót emelek ki: a Csengetyűtáncot, az Aranyláncocskát, a Fiatalok Táncát és a befejező orosz táncot. Érdekes, hogyan vegyítették a táncok feldolgozói műveikbe a balett átfogó eszmei koncepcióját s a népi táncelemeket. A táncok érdekességét és technikáját a népi motívumok, szépségét és hatásosságát a balett csoportosítások adták. Emellett e táncok belső mondanivalója mindenkor megegyezett címükkel. A befejező orosz tánc színpompás fináléját nem lehetett ülve végignézni. Kár, hogy a kisméretű színpad miatt a többtaktusos szólómozgások végét gyakran el kellett csípni, vagy elnyomorítani. De így is érzékelhető volt a táncosok technikai tudása, s a lüktető koreográfia. És a kosztümök? Gondoljunk például az Aranyláncocs- kára. Betáncolt egy tucat lányka, mindenik árnyalattal másszínű ruhában, a búzasárgától a narancsszínűig. Amint az egyszínű reflektorfényben forogtak, tényleg úgy tűnt, mintha az arany sápadozó, sötétedő fénye imbolyogna. S minden egyes tánchoz megtalálták a hű és illúziót keltő ruhákat. A kétnyelvű műsorközlésre vállalkozó höflgyet a közönség „majd megette”, oly bájosan tekerte ki a magyar szavak nyakát. Jót szórakoztunk, amikor megtudtuk, hogy egy héttel ezelőtt tanulta be a magyar mondókákat. Minden alkalommal „külön szám” volt, köszönet érte. HA TUDNÁM, hogy hitvesem nem olvassa el ezt a riportot, még megemlíteném, hogy régen láttam annyi fiatal és szép nőt együtt, mint a Pjatnyiczkij kórus és tánckar tagjai között. Úgy látszik, nemcsak az „Oké Néróban” teremnek szépségek. És higyjiik el, a dal is szebb, ha szép ajkak éneklik... — pagony — Színház műsora Június ZZ. szombat: Egerben, este fél 8-kor: A néma levente (Bérletszünet). Június 23. vasárnap: Egerben, este fél 8-kor: A néma levente (Bérletszünet). Június 24. hétfő: Nincs előadás. Június 25. kedd: Egerben, este fél 8-kor: A néma levente (Aranybérlet). Eger a műemlékek városa AZ „ŰJ ÜTŐN” május 19-i számában Csemiczky Dénes tollából a fenti címmel újságcikk jelent meg, amelyben egyes részletek félreértésre, — helytelen megítélésre adhatnak okot, ezért szükséges az egri műemlékek kérdésével ismét foglalkozni. Bár a helyi újságban is sokszor írtunk erről, úgy látszik, nem felesleges ismét tisztázni: mit jelentenek a műemlékek általában, és miért különösen nem mellékes kérdés ez városunkban, Egerben, „a műemlékek városában”. A műemlékek — legyenek ezek építészeti alkotások, — szobrászati, festőművészeti, — vagy esetleg berendezések, — híven tükrözik nemcsak elkészítési idejüknek művészetét, de beszélnek az illető kor termelési viszonyairól, munkaeszközeiről, a házak lakóinak életmódjáról — általában a régi idők társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetéről. És mit mesélnek az egri műemlékek? Ma már tudjuk, nemcsak „nagy püspökökről”, vagy feudális urakról, de beszélnek az egyszerű — ám hősiességben felülmúlhatatlan — várvédőkről, várépítőkről, művészi értékeket előállító egri munkás kezekről, szerény egri iparosokról, vagy mesterekről, helyi festőkről, vagy szobrászokról, a Fazolákról, és Povol- nyakról. Persze a műemlékek szavát is nehéz megérteni akkor, ha nem foglalkozunk velük behatóbban, ha nem közeledünk feléjük figyelemmel és szeretettel. Úgy van ez valahogy, — mint a zenénél: ha valaki például csak a furulya-szót hallotta, vagy ismeri, nem feltétlenül érti meg Beethoven, — vagy Bachot. De azért nem mondjuk azt, hogy Beethoven, vagy Bach művei — feleslegesek. Most egy másik kérdés: idő- szerű-e napjainkban, társadalmunk mai helyzetében a műemlékkel való foglalkozás? — Bizony, talán sohasem volt olyan időszerű, mint jelenleg. A régi időkben pusztították emlékeinket a tatárok, a törökök, sőt meggondolás nélkül százával rombolták ezeket a kapitalista időkben is, amikor a magántulajdon sérthetetlenségének elvén eltüntettek komoly értékeket, hogy helvettük a tőkések gazdagságát fitogtató, művészi szempontból jelentéktelen alkotásokat emeljenek. Ideje tehát, hogy akkor, amikor a műemlékek végre az alkotó magyar nép tulajdonává váltak: megvédj ük, megőrizzük ezeket, mint a magyar nép kiválóságának ékes bizonyítékait. liiDsjt — JÓ MUNKÁT végez a karácsondi kultúrotthon színjátszó csoportja- Az Ármány és szerelem című dráma bemutatása után Dario Nikodé- mi Tacskó című háromfelvo- násos vígjátékával készülnek újabb szereplésre. — LILLAFÜREDRE és Tapolcára szerveztek kirándulást a bélapátfalvi KISZ fiatalok. Az üzem tehergépkocsit adott segítségükre. — .,1U GYERMEKRAJZ" címmel kiállítás nyílt a megye általános iskolai tanulóinak munkájából, az egri városi kultúrházban. A kiállítás június 30-ig lesz nyitva, hétköznap 16—17 óráig, vasárnap egész nap. Belépés díjtalan. — A PEDAGÓGIAI FŐISKOLA gyakorló iskolájának szülői munkaközössége műsoros délutánt rendezett, melynek szereplői a Gárdonyi Géza színház művészei voltak. A műsor kezdetén a legkisebb iskolások köszöntötték a művészeket. ÉS HOGY MENNYIRE így gondolkoznak a többi nemzetek is, erre példa — hogy csak a baráti országokat említsük — Prága, Varsó, Leningrad, vagy Moszkva, ahol milliókat fordítanak a régi emlékek fenntartására, ahol mindenki büszkén és szeretettel beszél ezekről, — ahol nem sajnálják a reájuk költött összegeket. Azután túl az értelmi szálakon: mit jelent nekünk egrieknek a műemlékek fenntartása gazdasági vonatkozásban? — Mindenki tudja, hogy Egerben évente több mint 100 ezer idegen fordul meg. Ezek között több mint ezer külföldi látogató is. Miért jönnek ezek Egerbe? Kétségtelen, hogy híres borunk, kiváló fürdőink is nagy vonzóerőt jelentenek. De akkor miért nincs ennyi látogatója Tokajnak, vagy Hajdúszoboszlónak, ahol talán még jobb a bor, — vagy jobb a fürdő, mint nálunk! Mert itt van a hősi múltú vár, itt vannak gyönyörű épületeink, itt vannak a régi utcák és terek — amelyeket azonban a látogatók kifogástalan állapotban akarnak látni. Ha csak a kétszer-kettőt vesszük (és a külföldiek által behozott értékes valutát nem is említjük) a 100.000 látogató évente legalább 2—3 millió forintot hagy falaink között, ez pedig a város gazdasági élete Egri Vörös Csillag: Június 20—26: Pillanat embere. Matiné: Június 23: Szitakötő. Egri Bródy: Június 20—26: ök voltak az elsők.! Gyöngyösi Szabadság: Június 20—26: Boszorkány. Matiné: Június 23: Valahol már találkoztunk. Gyöngyösi Petőfi: Június 20—24: Olmer bűne. Június 25—26: Mese a 12 találatról. Matiné: Június 23: Nevess velünk. Hatvani Vörös Csillag: Június 20—24: Boszorkány. Jnius 25—26: Papa, mama, feleségem, meg én Matiné: Június 23: Komédiások. Pétervására: Június 22—23: Forró mezők. Június 25—26: Páris és tavasz. Matiné: Június 23: Gyanú. Heves: Június 22—24: Hajnalodik. Június 25—27: Zsurbin család. Füzesabony: Június 22—24: Tánc és szerelem. Június 25—27: Ne fordulj vissza, fiam! Hatvani Kossuth: Június 20—23: Idegen tollak. szempontjából egyáltalán nem közömbös. A cikkíró azt állítja, hogy „minden Egerben fellelhető pénzt” csak a műemlékekre költünk és még az a szellemességet is megkockáztatja, hogy „megbízták a Magasépítő Vállalatot, hogy építsen egy 200 éves templomot”. Szerinte azért nincsen Egerben lakás, ezért nem tatarozzák itt a házakat. Nos, az 1957. évi városi költségvetésnek csak alig két százalékát fordítjuk műemlékekkel kapcsolatos kiadásokra (műemlék ismertető kőtáblák elkészítése, műemléki útmutató kiadása, török fürdő feltárása, Dobó Gimnázium homlokzat tatarozása) és kb. ez a helyzet országos viszonylatban is. A sajnálatos lakáshiánynak egészen más okai vannak, — amelyről egyszer majd részletesen beszélünk — de semmiesetre sem az, hogy a sokmilliós költségvetésből bizonyos összeget a város művészeti értékeinek a fenntartására költünk! REMÉLJÜK, NEMSOKÁRA eljön az az idő, amikor új la-: kóházak, helyreállított lakások: várják majd a város vala-: mennyi lakóját, akiknek nem! kell majd magyarázkodni, hogy lakásunk most már van! ugyan, de közben hagytuk elpusztulni régi kultúránk, hősi- múltunk megmaradt kis számú emlékét. Hevesy Sándor, az egri műemlék-bizottság elnöke. ÉRDEKES HÍREK A VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL yvwwvvwvvvwvYvwvvvyy^ Y—ALAKÚ N Y LON AK1LU1AK Egy nagy amerikai vállalat megkezdte a nylonból való, Y- alakú artériák gyártását. Ez a művi úton előállított artériarész orvosi célokat szolgál. — Nemcsak megbetegedett, hanem sérült emberi artériák pótlására is alkalmas. A nylonartéria különösen akkor hasznos, ha a test artériáiba véral- vadék kerül. ANYÓSOK KLUBJA Rita Hopkins megalapította Londonban az Anyósok Klubját azzal a célzattal, hegy megjavítsa a viszonyt a szülők és a gyermekek között. „Az anyós maradjon szívében mindig fiatal — mondta Hopkins asz- szony —, hogy megérthesse a fiatalok álláspontját. Ne kínozza magát rémképekkel, — hogy a fiatalok látni sem akarják. de arra se törekedjék, hogy állandóan a nyakukon lógjon. Hagyja őket saját életüket élni.” A klub alapelvei a következők: Nem beavatkozni a fiatal pár ügyeibe, vitás esetekben nem foglalni állást, — nem szabad jotanacsot adni, ha nem kérik azokat! Csak meghívásra látogatni a fiatalokat! 90 MILLIÓ DOLLÁROS TÉVEDÉS Az amerikai hadügyminisztérium a napokban beismerte, hogy bizonyos számításaiba 90 millió dolláros tévedés csúszott. Múlt év júliusában ugyanis közölte, hogy az első mesterséges bolygó előállítása 10 miliő dollárba fog kerülni. Eddig azonban már 55 millió dollárt költöttek erre a célra és a tudósok véleménye szerint az összes kiadások elérik a 100 millió dollárt. ÉLETREVALÓ ÚJÍTÁS Az egyik legdivatosabb koppenhágai kalapüzlet sörcsamo- kot rendezett be a bemutató- termek mellett. Ennek az újításnak az a célja, hogy a férjek készségesebben kísérjék el feleségüket és a söröskorsók ürítése közben szívesebben várjanak, amíg a hölgyek a szalon modelljei közül kiválasztják álmaik kalapját. ELŐRELÁTÓ SPORTRAJONGÓ Egy Randolph nevű londoni lakos kétségkívül igen előrelátó ember: máris levelet írt az olimpiai bizottságnak, hogy tartsanak fenn számára egy helyet a Rómában 1960-ban megtartandó olimpiai játékokra. Az olimpiai bizottság válaszolt az előrelátó angolnak s közölte, hogy kérését figyelembe vette és biztosítja számára a jegyet, mihelyt kinyomatják az olimpiai belépőket. REZESBANDA ÉS TERMELÉKENYSÉG A bonni kormányhivatalok ablakai alatt egy idő óta rezesbanda játszik andalító kerin- gőket, pattogó indulókat. A nappali szerenádnak az a célja, hogy ezzel növeljék a minisztériumi tisztviselők munkakedvét. EGYENRUHÁS SERTÉSEK Az amerikai atomrobbantási kísérleteken a szakembereken kívül részt vesz 70 katonai egyenruhába öltöztetett rózsásbőrű süldőmalac is. A derék háziállatokon akarják ugyanis kipróbálni, mennyi oltalmat nyújtanak az atomsugárzás ellen a katonai egyenruhák. üeientkezés a Gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum levelező oktatására az 1957/58 tanévre Jeletkezhetnek, akik a megyei, járási és városi pártbizottságoknál, tanácsoknál, az állami, kísérleti és tangazdaságokban és mezőgazdasági gépállomásokon, termelőszövetkezetben, vagy m - zőgazdasági vállalatoknál dolgoznak, vagy egyéni dolgozó parasztok és munkakörük ellátásához középfokú mezőgazdasági képesítésre van szükségük. Jelentkezési határidő: auguszi tus 15. Jelentkezőknek bővebb felvilágosítást az iskola igazgatósága ad: Gyöngyös, Kossuth u. 33. fi !?€§■ !?GFÍ)S1(fl Ami nem megy, nem megy... Tasziló elmegy a fülorvoshoz. Az orvos kiszedi Tasziló egyik füléből a vattát, előveszi a fül- tükröt és hosszasan belenéz. Egyszerre megszólal Tasziló: — Doktor úr, nem láthat keresztül, hiszen a másik fülemben még benne van a vattaiskolában — Aztán mondd Péterke, valóban egyedül csináltad ezt a leckét? — Igen tanítóbácsi. Csak Wallenstein meggyilkolásánál segítet: a papa. Virágüzletben — Mit kérsz kicsikém? — Láttam a kirakatban egv táblát, amelyre az van ráírva: A virágok beszélnek. Kérek szépen egy kaktuszt, amely az mondja, hogy Mama, csak egy forint 50 fillérem van... Üdülőhelyen A kis Marika türelmesen áll édesapjával a zenepavilon előtt, a- melyben az egyik zenész játszik szólót hegedűjén. A kislány megszólal csendesen: — Mondd apu, ha az a bácsi elfűrészelte a dobozt, hazamegyünk? Szerelmi házasság — Valid be, hogy csak azért vettél feleségül, mert pénzem volt! — Éppen ellenkezőleg! Azért vettelek feleségül, mert nem volt pénzem. Külföldi lapok humora Az unokájától örökölt Nem mindennapi esemény történt az amerikai Detroit városban. Egy 104 éves özvegyasz- szony sorra járta a különböző bíróságokat, mert nem akarták elismerni örökösödési jogát. Az öregasszony ugyanis nem kevesebb, mint egy milliárd dollárt örükült — az unokájától. (Az „Uusi Suomi“-bál) Családi csendélet Amerikában Detroitban az 59 éves Mary Postert megharapta egy kutya s ettől kezdve az idős asszony abban a hiedelemben élt, hogy meg fog halni, mert a kutya veszett volt. Mivel azonban nem volt kedve egyedül megválni az árnyékvilágtól, előbb 75 éves férjének, majd vejének is a lábikrájába harapott. A kutya viszont nem volt veszett és Mary Poster nem halt meg, ellenben férje és veje feljelentette gyilkossági kísérletért. (Az „Uusi Suomi“-ból) Anglia sem mentes a bürokráciától Az angol felsőházban kering az alábbi história a benzinellátás korlátozásával kapcsolatban kiadott kérdőívekről. Egy angol farmer állítólag a kérdőívnek arra a kérdésére, hogy hány járművet tart üzemben, a következőket írta be: „Egy traktort és egy csődön“. Néhány nap múlva az illetékes hatóságok értesítették, hogy 22 gallon benzin vásárlására kap utalványt, 12 gallonra a traktor után, 10 gallonra pedig a csődör után. (Az „Uusi Suomi“-ból)
