Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-22 / 49. szám

1957. június 22 szombat

0 J ÜTŐN

5

Híradás a Szabad Nép Tsz-ből

OKTOBER 27, VAGY 28-A

lehet, a pontos napot senki sem tudja megmondani, hiszen óránként történtek akkor újabb és újabb események. Füzesabonyban jókora tömeg ácsorgóit a főutcán. Nem is annyira az emberek száma, — a hang volt nagy. Kiabáltak, szidták a pártot, a kormányt, — pedig akkor már Nagy Imre •ült a miniszterelnöki székben — a tanácsot, a helyi vezetőket. A hangzavarba valaki új jelszót süvített bele: gyerünk a tsz magtárához, osszuk ki a gabonát!

Gyerünk, zúdult fel a tömeg, •aztán mégis maradtak, talán a távolság miatt, talán azért, — mert ott helyben is volt „érdekesebb”. Szerencse is, mert •ennek a „látogatásnak” emberhalál lett volna a vége. Az történt ugyanis, hogy mikor végigfutott a hír, hogy most már a tsz ellen mennek, a Szabad Nép Tsz férfitagjai mind «kinn termettek a központban. Ki fejszét, ki vasvillát szorongatott — a fegyvereket régen elszedték akkorra tőlük —, vártak, jöjjön, hát az, kinek mersze van. Sokat nem beszéltek róla, mégis egyformán gondolta mindenki: nem adják olcsón. Nem Csáki szalmája a közös, hogy vigye boldog, boldogtalan.

Nem is volt vita később sem — hogy mi legyen a szövetkezetiek Egyszer akadt ugyan egy közöttük, aki javasolta, hogy menjenek ők is szét, úgy mint annyi szövetkezet a járásban, de még végig sem tudta mondani jóformán, amit akart. A tagok ellenséges hallgatása be- iéfojtotta a szót. Együtt maradtak, pedig nagyon nehéz napok következtek. Földjük •egy részén munkába álltak az egyéniek, vetettek a felszántott földbe, fenyegették őket, rá- kiabáltak a tagokra, mikor végig mentek az utcán, ök csak végezték tovább a munkát, — betakarítoták az őszieket, befejezték az istálló átalakítását, •s közben figyelték az eseményeket, ha egyszer-egyszer enagasra csapott körülöttük a hangulat, hát erősebben fogták kézbe a szerszámokat. — Közben tárgyaltak, alkudoztak, egyezkedtek a parasztokkal, hegy megmaradjanak a közös nagy táblák, önkéntes földcserét csináltak, küzköd- tek egyedül, magukra hagyatva, hisz kinek is lett volna ideje a felbolydult országban ép- ;pen ezzel a kis csoporttal törődni, ahol lényegében nem äs volt nagy baj, hiszen nem lépett ki senki...

AZÖTA ISMÉT CSEND és

Tend van a tsz körül, halad a munka serényen, s épp úgy, ahogy október előtt, most sem ver fel nagy pert a tsz híre. Mert igaz ugyan, hogy egyike volt a legjobb csoportoknak,— ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, ahogy kiállták a tűz-; próbát — még sem járt kinn! náluk sűrűn olyan ember, akii «elvigye hírüket az egész me-í ígyében. Értekezleten sem esett •sek szó róluk, csak legföljebb; akkor — mikor példát kellett; gyorsan mondani a befelé for-; dulásról, — természetesen; rossz példát. Akkor sokan bí-; rálták őket, mert nagyon; •megválogatják, kit vegyenek; fel, hogy nem igen járkáltak* agitálni, csak olyan embert kerestek fel, akiről úgy gondolták, most már szíwel-lé- lekkel híve lett a közösnek. "Tartozunk annyi elégtétellel a tsz-nek, hogy az ellenforradalom nagy erőpróbája után, hogy megmondjuk nyíltan, — volt is valami igazuk. Hiszen láthattunk napok alatt hirte- !len megnövekedett termelőszövetkezetet órák alatt fel- bomlani, s lám tőlük senki sem akart kilépni. Sőt, novemberben jelentkeztek új tagok. Ma már mosolyogva mesélnek egy közgyűlésről, amin a kilépésekről tárgyaltak. Akkoriban nem egy földdarabjukon dolgozni

kezdtek az egyéniek, követel- gették vissza földjeiket, noha kaptak helyette másikat. Úgy nézett ki a dolog, hogy a fele földjüket szétosztogaüják, s nem marad annyi, amennyi a tagok megélhetését biztosítja. A megoldás csak egy lehet — mondták — mivel akkor még

nem láthatták tisztán mi lesz - ha kilépnek néhányan. Fel is tették a közgyűlésen a kérdést: ki akar kilépni? Mélységes hallgatás volt rá a vá- lesz. Egyenként is megkérdezgették, a válasz mindenkitől: nem. Tanakodni kezdtek, — hegy talán kisorsolják, ki legyen az, akinek el kell mennie a csoportból. Azután ahogy rendeződött az ország dolga, azzal együtt rend lett a csoport körül is, megmaradtak a földjeik, s ma már mosolyogva, de azért alig titkolt büszkeséggel mesélik, — hogy náluk akkor sem gondolt senki a kilépésre, mikor „kínálták” a lehetőséget.

Mi tartotta így össze ezt a kis csoportot? — teszi fel a kérdést önkéntelenül az ember, ha náluk jár. A megszokás, a közös vagyon becsülete, az igazi tsz-demokrácia, mely nemcsak papíron van meg, és nemcsak az bizonyítja létezését, hogy havonta egyszer összehívják a tagokat közgyűlésre. Mindenből van itt valami.

öreg, hatvan éven felüli emberrel beszélgettem. Felteszem a kérdést, szemtől-szem- ba: miért maradtak együtt? — Kicsit megütközve néz rám. Hát hova mentünk volna? — Lassan 9 éve dolgozunk együtt. Nem volt nekünk semmink, amikor kezdtük. A puszta két kezünkkel teremtettünk itt meg mindent. Három éven keresztül csak any- nyit osztottunk, amennyi éppen elég volt a megélhetésre, hogy tudjunk vásárolni, építkezni. Most hagyjuk el, mikor végre jól élünk?

HÄT igen, nem volt

rossz iskola az a szövetkezet, ahol első évtől kezdve úgy gondolkoztak a tagok, mert úgy vezettek a vezetők is, — hogy előbb jön a gazdaság,- hogy később legyen miből sokat osztani. Mennyivel jobban magukénak érzik így a tagok a közös vagyont, mint ott, ahol állami segítséggel vettek meg mindent.

TSz demokrácia. Sok szó esett erről az elmúlt években, s általában született egy olyan vélemény, hogy ahol rendszeresen megtartják minden hónapban a közgyűléseket, ott nem lehet nagyobb hiba. Természetes hát, hogy ezzel kezdtem én is az érdeklődést. Volt e mindig rendszeresen közgyűlés. Nem! —volt rá a rövid választ. Nem tartottunk mi minden hónapban közgyűlést. Volt rá eset, különösen a télen, hogy két hónapig sem jöttek össze a tagok. De ha olyan kérdésben kellett dönteni, ahol az egész tagság szavára szükség volt, — kölcsönnél. belépésnél, nagyobb munkák megkezdésénél, vásárlásoknál, akkor összehívtuk a

Az eső úgy ömlik, mintha dézsából öntenék. A jó időben is néptelen mellékutcán két férfi csizmája cuppog. Időnként lerázzák magukról a vizet, de hasztalan. Befolyik az a nyakukba, testükre tapad a kék munkásőri egyenruha, nincs tán’ már egy tenyérnyi száraz sem rajtuk.

— Ez a kirándulás is jól végződött — morogja Pilski János káromkodva.

— Rá se bagózz testvér! Lesz még ez így sem — válaszol Kontár Pista nevetve. Belőle a siralmas idő sem tudta kiűzni a jókedvet. — Nem is volt ez olyan rossz — évődik Pilskivel. Elhiszem, hogy te is jobban éreznéd magad a kis szőke szoknyáján komám, de hát nem hemperegni való idő van most.

— Te! — áll meg hirtelen. Komoly ez a szőke, mert úgy el vagy keseredve, mint októberben... de nem tudta befejezni, hogy mi van úgy elkeseredve októberben, mert Pilski olyat húzott a hátára, hogy csak úgy csattant.

így aztán Kontár csak gondolatban idézhette újra maga elé a mégis csak jól sikerült kirándulást, a pörköltet, a sört, a gyönyörű Bükk-i völgyet, a lányokat, a táncot és ő is szidta magában az esőt, amely korábban hazazavarta őket.

tagokat még akkor is, ha két héttel azelőtt volt közgyűlés, így azután éveken keresztül megszokták a tagok, hogy ha közgyűlést hirdetnek, akkor nagyon fontos dologról van szó. Készülnek is rá, s mivel ott soha sem üres szócséplés folyik, hanem komoly elhatározások születnek, megnőtt a közgyűlések becsülete, s a tagok is jobban érzik, hogy van a szavuknak súlya az ügyek intézésében«

Hogy annyira összeková- csolódott a tagság, abban része van a vezetésnek is: 1949 óta, mióta megalakultak, egy elnök vezeti a szövetkezetei, Lassú elvtárs. Csak addig volt más helyette, míg iskolára küldték. Újra választották mindig, mikor lejárt a megbízatása? — kérdem. Elnevetik magukat, s kiderült, hogy Lassú elvtárs maholnap kilencedik éve vezeti a szövetkezetei, de még eszükbe sem jutott az, hogy a formális újraválasztást megtartsák. Csak a feleségétől hallottam, hogy igazán ideje volna már leváltani — mert nagyon keveset van odahaza. De ezt is inkább tréfásan, mint komolyan, hiszen melyik asszony nem büszke arra, hogy egy egész csoport bízik az urában és szeretik is.

MINDEZEK ÖSSZETARTOTTÁK, egy családdá kovácsolták az egész szövetkezetét. S ahol ilyen jó az egyetértés, kisebb-nagyobb hibáktól eltekintve a vezetés is, ott előbbre megy az emberek ügye. Jól élnek most a szövetkezeti tagok, nem lehet panaszra okuk. Életszínvonal? Volt olyan tag tavaly, aki csak búzából több, mint 20 mázsát vitt haza. 64 forintot ért egy munkaegység, s ebből telt is sok mindenre annak, aki szorgalmasan dolgozott. Jobbikék az elmúlt ősszel kerékpárokat vettek, még a kicsinek is. „Gépesítették” a családot. Sokat emlegetett dolog, de talán semmi sem mutatja úgy, milyen utat tettek meg az egyéni parasztság krajcáros gondjaitól a szövetkezetig, mint az egyik asszony „panasza”: Képzeld — mondja a szomszédnak, —van a fiamnak egy ujjatlan puiló- vere, egy hosszú ujju szép gyapjú, s most azon szekíroz, hogy vegyem meg neki azt az újdivatú 500 forintos gombos kardigánt.” Ehhez még csak annyit, hogy meg is veszik hamarosan.

A jómódhoz tartozik az is, hogy most már csak 5 család lakik kint a pusztán a cseléd- házakból alakított lakásokban, azok is jobbára fiatal házasok, akik mostanában kerültek össze. Minden családnak van mór háza, közte 14 család új, kölcsönnel épített házakba költözött. De a kölcsönnel is úgy állnak, hogy az idén és

jövőre mind visszafizetik. Nem vették igénybe a 20 éves kölcsönt, csak 4-5 évre.

S mi van, illetve lesz az idén? Ha kint jár az ember földjeiken, vagy nézi a szép jószágállományt, egyformán meggyőződhet róla, hogy lesz mit a tejbe aprítani a tsz tagoknak az idén is. Búzájuk alaposan elüt az egyéniektől, nagyon óvatosan számítva is meglesz a 12-13 mázsás átlag, ha közbe nem jön valami elemi csapás. Kicsit merészebben viszont, bizton állíthatnánk, hogy 15-16 mázsát csépelnek egy-egy holdról. Kapásaik is szépen fejlődnek. Az idén már géppel kapáltak, — a saját gépükkel. Vettek tavasszal egy Zetort, most egy motoros fűkaszát hozzá, mert a tsz-tagok nem akarnak kis- kaszával kínlódni. Tehetik, telik nekik.

Az idei tavaszon, illetve még az elmúlt őszön sok termelő- szövetkezetben változtattak az alapszabályon. A füzesabonyi Petőfi tsz-ben most sem tértek el az eddigi gyakorlattól, megmaradtak továbbra is a munkaegység számítás mellett, mert ezt találták a legjobbnak. A megalakulás esztendejében ők is próbálkoztak mással, de azt tartják, hogy egyik sem lehet olyan igazságos, mint a munkaegységre való részesedés. így ősszel mindenki annyit részel, amennyit dolgozott. Csupán a háztáji gazdaságban módosítottak az eddigi gyakorlaton. De ott sem felfelé, hanem csökkentették a háztáji területet. Egy holdnál nem lehet nagyobb, viszont az alsó határt 600 négyszögölben szabták meg. Szükség volt rá, mert kevés a földjük, 285 hold szántónak 63 tagot kell ellátnia és jól.

TELNEK a HÓNAPOK, lassan csak rossz emlék lesz a füzesabonyi Szabad Nép __tsz- ben is az októberi ellenforradalom. Uj problémák jönnek, vagy régebbiek kerülnek elő. Mi lesz az öregekkel, hogyan rendezik a nyugdíjakat, mit és mennyiért tudnak vásárolni, ad-e a gépállomás bérbe aratógépet a Zetorjukhoz. Kisebb- nagyobb mindennapi gondjai a gazdaságnak. De azért az idő múlása teljesen mégsem feledteti velük azt, milyen közel álltak ahhoz, hogy visszafelé forduljon a sors kereke, ahol az új gazda egyéniek és a tsz tagosítási vitáját egyből „megoldotta” volna az uraság.

S ha akkor el voltak szánva mindenre, hogy megvédik amijük van, ma még erősebb ez az elhatározás. De most már nemcsak a fejsze és a vas villa lesz a fegyverük.

DEÁK RÓZSI

Csempészfogás

Szó nélkül ballagtak tovább az éjszakában... Már az utca végén jártak, amikor egy táskás idegen férfi lépett ki az egyik kapun.

— Hát ez meg ki az isten! — szólalt meg Pilski.

— Majd megtudjuk komám

— válaszolja Kontár. És már ott is áll az idegen előtt. — Hova igyekszik barátom? Az idegen hímez-hámoz, majd végül is kinyögi, hogy a vonatra.

— Vonatra? Hát most nem is indul vonat.

Az idegen belevörösödik, s kijelenti, hogy „különben is semmi közük hozzá.“

— Hátha van pajtás? — mondja nevetve Kontár.

— Igazolja magát, de gyorsan — förmedt rá Pilski.

Újra megnyikordul a kapu és egy férfi lép oda hozzájuk.

— Miért nem hagytok békét, miért nem engeditek útjára?

— Hű de jó pártfogója akadt! — veti csak úgy oda Kontár, aztán odafordul a most érkezőhöz.

— Idehallgas Pali, — mert Tompa Pali volt a pártfogó, az örökösen kötekedő Tompa Pali, aki ült már tyúklopástól

kezdve, kocsmai verekedésig és betörésig, aki mindenütt ott volt, ahol nem kellett volna. — Menj az utódra, semmi közöd hozzá.

Tompa Pali ahelyett, hogy tágított volna, elkezdett kötekedni és ez még gyanusabbá tette a munkásőrök előtt az idegent. Végül is Pilski a pisztolyát fordította Tompa mellének, így aztán az gyorsan tovább állt. Látta, hogy a fele se tréfa ennek.

Aztán kiderült, hogy az idegennek nincs igazolványa, mert „odahaza felejtette."

— Akkor tartson velünk barátom — szólt barátságosan Kontár és megindultak a rendőrőrs felé. Útközben Pilski benézett az egyik házhoz, mert oda udvarolt egy rendőr és meg akarta spórolni az utat a rendőrségig. Mire kijött, se Kontár, se az idegen. Csak távolról hallatszik kiabálás és a futó lábak cuppogása.

— Ez megugrott az anyja keservit, — sziszegte dühösen és a futók után eredt. Nem kellett messze menni. Kontár már hozta is visszafelé a ka- pálódzó idegent.

NAGY MUNKÁBAN A FALU

Szorgalmasan folyik a a hevesi határban van dolga a kapának, hogy az aratásig befejeződjön a

Pély határában takarmánynak való kaszálnak a gazdák.

Gyakran kell fenni a kasza élét, dús a nö- ényzet állománya.

flz őrlési idényre készülnek a malmnk

A megye tizennyolc tanácsi kezelésben lévő malmában folyik az előkészület az őrlési idényre. A jó terméskilátásokat, valamint a beadás eltörlését figyelembe véve 1300 vagon gabona őrlésére számítanak, mely harminc százalékkal több mint az elmúlt év hasonló időszakában volt. A nagy forgalomra való tekintettél az idén üzembe helyezik az eddig használaton kívül volt ludasi malmot is, mely naponta 280 mázsa búzát és rozsot őröl majd

a termelőknek. Az idén elsőízben dolgozik majd teljes kapacitással a múlt évben elkészült apa pneumatikus malom, mely az ország egyik legmodernebb őrlőüzeme. A [korszerű üzem nemcsak, hogy teljesen pormentesen dolgozik,- hanem az őrölt liszt minősége is jobb a más berendezésű malmo- kénál. A malomipari szakemberek véleménye szerint az őrlési idényre való felkészülést jú^ bus elsejére befejezik és augusztus végén már teljes kapacitással megkezdik az idei termés őrlését.

— A táskája hol van? — ordít rá IHlski.

Ekkor veszi észre Kontár is, hogy az idegennek menekülés közben sikerült megszabadulnia a táskától Jó félórai keresés után az egyik kerítés tövében végre ráakadtak a megtömött táskára.

Valahonnét rendőr is került oda, együtt mentek hát az őrs-, re, ahol aztán kinyittatták a táskát. A táskából külföldi karórák, nylon áruk, külföldi borotvapengék halmaza került elő. Az idegenről pedig kiderült, hogy a szomszédos községben lakik és egy csempészbandának a feje. Hiába volt minden tiltakozása, éjszakára az őrs vendége maradt.

A rendőrök megköszönték a két munkásőr segítségét és\ \ azok a zuhogó esőben folytat-', ták útjukat hazafelé. ;

— Nem is volt ez olyan rossz nap — nevet Pilski és;; hátbavágja Kontárt.

XXX

Néhány nap múlva a rendőrség házkutatást tartott az, idegen lakásán, ahol mintegy félszázezer forint értékű;;

csempészárut találtak, s majd. 30 emberről derült ki, hogy. tagjai a bandának■ Köztük volt'. Tompa Pali is. :

Jó kis fogás volt... ;

PAPP JÄNOS

Mesterséges szív, tüdő

A mesterséges szívvel, tüdővel való kísérletezés régi problémája már a kutatóknak a Szovjetunióban is. Állatokon próbálják ki alkalmazásukat. Egy-egy ilyen operácó igen érdekesen zajlik le A sebész először megnyitja az artériát és a vénát. Ezekben katodsugár csöveket helyez el, melyek állandóan mutatják a vérnyomást: Az opertőr a mesterséges, úgynevezett száraz szívet fokozatosan kapcsolja be a vérkeringésbe, közben felnyitja a mellkast, s működésbe lép a mesterséges tüdő is. Műszerek teljesítik az élettani funkciót, biztosítják a vér felfrissítését és a vérnyomást. A szovjet műszer abban különbözik a többi külföldi mesterséges szívtől és tüdőtől, hogy ezeket a szerveket elektrpnikus automata módszerrel közvetlen a szervezet irányítja. A műszerek

felfogják a szervezet jelzéseit, s ehhez szabják teljesítményüket. Tehát a mesterséges szív és tüdő az ember igazi testrészévé válik, igazodik az emberi akarathoz és