Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-22 / 49. szám
1957. június 22 szombat 0 J 0 X O N 3 Cél: több, olcsóbb villamosenergia + nyereségrészesedés A Mátravidéki Erőműben egy havi verseny eredménye; félmillió forint megtakarítás Nem felülről parancsolták, az emberek kérték a versenyt . . . ...ez az igazság. Hiányzott a prémium, a megbecsülés, a munkaverseny győzteseinek járó dicsőség, no meg a több kereset. Nem titok, a munkások egyrésze azért kérte a verseny újraindítását a Mátravidéki Erőműben. De nem akármilyen versenyt kértek— igazságosat. Másfél hónapi töprengés, viták, javaslatok tömkelegé végre meghozta a kívánt eredményt. Az Erőműben olyan versenyzési formát alakítottak ki, amely páratlan a maga nemében, hasznos, nem megy a minőség és a munkások egészségének rovására. Milyen ez a verseny ? Az Erőmű tervét közösen dolgozták ki az erőmű és a felsőbb gazdasági szervek, ebben megszabják, hogy mennyibe kerülhet egy kilowatt villamosenergia előállítása. A verseny célja a tervben megszabott lignitből több és olcsóbb villamosenergiát adjanak az országnak. Egy feszített tervet, úgynevezett ellentervet készítettek tehát az Erőmű pártszervezetének, munkástanácsának, szakszervezetének, üzemvezetőségének részvételével, felmérve a legkisebb lehetőséget is a takarékoskodásra. Eszerint a terv szerint már 5-6 százalékkal tudják csökkenteni a villamosenergia előállítási költségeit. A terv elkészítésében nagy része van Koltai Sándor munkástanács tagnak, aki az eredeti terv tökéletesítésén is sokat fáradozik. Ezt a tervet szétbontották az Erőmű üzemrészeire, s a verseny szabályai szerint az a győztes üzemrész, mely olcsóbban végzi el a rábízott munkát. Ezt a célt a rejtett tartalékok felkutatásával, az önfogyasztás csökkentésével és az anyagtakarékossággal tudják elérni. Sőt ed is érték már a verseny első hónapjában. Az első hónap mérlegre nagyon biztató. Szinte saját- magúkat múlták felül a szó szoros értelmében. A feszített tervben a megvalósítható takarékossági ötletekkel 5-6 százalékos önköltségcsökkentést vártak és a havi eredmény azt mutatja, hogy több, mint 10 százalékkal sikerült csökkenteni a villamosenergia előállítási költségeit. Még az előző havi drágán előállított villamosenergia többletköltségeit is azt előírta. így jött az a bizonyos félmillió forint. „Még nem találjuk módját a jutalmazásnak“ A kazánüzemről már szóltunk, egyik legnehezebb munkahely. Itt dől el végeredményben a verseny, hiszen az előállítási költségek felét a lignit ára teszi ki, s gazdaságos eltüzelésével százezreket lehet megtakarítani. Farkas József, a kazánüzem vezetője megnyugtatva közli: a kazángépészek a verseny hívei, vigyáznak a lignitre, s májusban is 110 ezer forint értékű szenet takarítottak meg a gazdaságos tüzeléssel. Fel is sorolt jó néhányat azok közül, akik a májusi versenyben becsülettel, lelkiismerettel dolgoztak: Cserna János, Vigh Sándor, Oravecz Lajos, Ora- vecz István, Kovács Sándor, a fiatalok közül: Horváth János VII. Kovács György és Futó Gábor. „Nagyon megérdemlik a kazánüzemiek a dicséretet, a jutalmat — mondja Farkas elvtárs — de még mindig nincs rá mód és lehetőség, hogy megfelelően honorálhassuk igyekezetüket. A szén prémium megszűnt, talán majd a „kilowatt-fillérekből” (ez a verseny során megtakarított összeg) tudunk juttatni a legjobbaknak. Sajnos, még arról sem kaptunk hírt, hogy mi lesz a szakma, kiváló dolgozója és a többi kitüntetés sorsa. Ezt kifogásolja Fehér Boldizsár, az erőmű párttitkára is. Jó lenne, ha az illetékes szervek nemcsak meghallgatnák a mátravidékiek panaszát, hanem sürgősen rendeznék a kitüntetések ügyét, hogy a jód végzett munkájukért méltó elismerésben részesíthessék az erőmű dolgozóit „Csak egyéni verseny ne legyen a kazánoknál“ Az örökké hulló szénpor, zaj és a hőség birodalmában kerestük fel a sokat emlegetett kazángépészeket. A műszerfal mögé húzódva — hogy a kazánok zajától hallani lehessen a beszédet — a versenyről tárgyaltak. Oravecz István, az egyik fiatal kazángépész, aki hét évvel ezelőtt még Beszkárt kalauz volt, s a sztahanovista jelvény várományosa októberben, — így beszél a versenyről: — Csak egyéni versenyt be ne vezessenek a kazánháznál. Itt egymásra vagyunk utalva, s az egyéni versenyben csak a másik kárára törhetünk előre. Addig egyedül kínlódott az ember a poros szénnel, üzemzavarral, s az lett a vége, nemhogy emelkedett, de csökkent a kazánok teljesítménye. Csak a műszakok tudnak igazságosam versenyezni egymással, vagy az egész kazánüzem együtt. Nem félünk mi a versenytől, már jó néhány hónapja, hogy szóltunk, mi lesz a versennyel? — restelkedve mondja — már csak a prémium miatt is... Mintha baj lenne, hogy a pénz is hajtja az embert. — Mióta nincs egyéni verseny, kölcsönösen segítjük egymást — veszi át a szót Cserna János. — Ha valamelyik kazánnal üzemzavar van, minidén épkézláb ember segít. A többi kazánnál csak annyi marad. amennyi feltétlenül szükséges. így egymást segítve sokkal többet ki tudunk hozni a lignitből... meg szeretjük is a gépeket kérem,., én valamikor hentes voltam, a többiek is úgy jöttek össze a környékről... megvallom, először féltünk a gépektől. De aztán megismertük. Most már...1 én is csillagos vagyok. A nyereségrészesedés? Igen, tudunk róla... nem engedjük kiszökni a pénzt a kéményen. Tartsanak velünk a többi erőművek is A május havi eredmény azt mutatja, sikerült megtalálni az igazságos alapon nyugvó versenyzési formát. Úgy tudják a mátravidékiek, hogy a többi erőműben nem találták még meg a megfelelő versenyzési módot, ezért szívesen látnák őket egy kis tapasztalatcserére, hogy más művek is olcsóbban állíthassák elő a villamosenergiát, s újabb milliókkal járulhassanak hozzá, az ország gazdasági helyzetének megszilárdulásához. XXX íme egy versenyzési forma, melyhez nem kell több anyag, megfeszített munka, mégis eredményes. Hozzá hasonlót szervezhetnek azok az üzemek is, melyek anyaghiánnyal küzdenek, s ezt tartják a mun- kaverseny legfőbb akadályának. Jelszavuk legyen: ugyanannyi anyagból, több és olcsóbb árut. Ilyen versenyt minden üzemben lehet szervezni, egy kis körültekintéssel, ötletességgel, a helyi adottságok felhasználásával. Legközelebb már arról szeretnénk hírt adni, hogy más üzemek is követték a Mátravidéki Erőmű példáját, az olcsóbb, takarékos termelésben. KOVÁCS ENDRE Képek as egri Dalonünnepélyről (MÁRKUSZ LÁSZLÓ FELVÉTELEI) „Munkában” az egri Dalosünnep veterán szervezője és karnagya, Huszthy Zoltán. * \z 500 tagú gyermekkar egy csoportját mutatja be képünk * sikerült lefaragni a május ha vi megtakarítással. Hozzájá-i rult az önköltség csökkentéséhez az is, hogy a verseny be-i vezetése óta növekedett a beadott újítások száma, s legKIS ÜGYEK vv utóbb befutott újítás is. két százezres Félmillió forintról van szó Egy hónap alatt ez a verseny eredménye. S ebből az év végén jelentős nyereség vissza-: térítés lesz, kinek-kinek érdeme szerint egy heti fizetéstől, egy havi fizetés összegéig. Eh-: hez azonban töretlen verseny-: lendület, sok jó ötlet szükséges, mely takarékosságot eredményez. Ami remélhető, nem lesz; híjával, hiszen még csak a verseny kezdetén vannak az Erőmű dolgozói. Tudják ezt az emberek,; gyakran hallanak róla terme-; lési értekezleten, a pártszervezet, munkástanács vezetők és tagok beszélgetéseiből, számítanak is rá, s megdolgoznak érte, mint a kazánüzemiek, akik a feszített tervüket 23 ezer forinttal túlteljesítették, a nagy turbina üzemiek, akik: a vártnál 11.5 ezer forinttal többet takarítottak meg májusban, a szállító- és villamos üzemiek, akik közel 6 ezer forinttal olcsóbban végezték el a rájuk bízott munkákat, mint ahogy a saját feszített tervük Nagy József boldogi lakos, az I. sz■ Mélyépítő Vállalat dolgozója. Kubikus. Április óta táppénzes beteg, betegsége régi eredetű és az orvos javaslatára könnyebb munkát kellene keresnie. Szeretne is könnyebb munkát vállalni bárhol az ország területén, hiszen négy gyermekes családapa. A táppénz kevés és különben is érzi, hogy könnyebb munkán tudna dolgozni, — ahogy írja nem akar feleslegesen a népgazdaság terhére lenni. Hogy megéljen családjával együtt, talán vissza kell mennie kubikusmunkára, ez '.pedig maradék munkaerejét is elpusztítaná. Kéri, segítsenek élhelyezkedni valamilyen könnyebb munkakörbe. Kérését tolmácsoljuk, reméljük eredményes lesz. • • A Selypi Zsófia-malomban is szükség Volt racionalizálásra. A jelek szerint azonban •nem végezték túl nagy körültekintéssel. Ezt a következtetést abból is levonták a dolgozók, hogy háromszor egymás \után hajtották végre a racionalizálást. Harmadszorra került aztán az elbocsájtandók közé Bozsvári József felesége, illetve akkor még közvetlen az esküvő előtt menyasszonya. Régi munkaerő, sokat dicsérték is, s a végén mégis elküldték, ugyanakkor ott olyanok maradtak, akiknek lényegesen jobb volt a szociális helyzetük. Jogosan teszi fel a kérdést Bozsvári József, miért kellett a házasság előtt 1-2 nappal felmondani, miért nem segítik jobban a Selypi Zsófia malomban az új életet kezdő ifjú párt. Bakos Lajos tamaőnsi dolgozó paraszt a hevesi gépállomásra panaszkodik. Az elmúlt évben a borsó cséplésnél az előírt mázsánkénti díj helyett óradíjat fizettettek vele. Noha panaszát már a megyei gépállomási igazgatóságra is elküldte, még sehonnan nem kapott választ. Lassan itt van az újabb cséplési idény, szeretné, ha már elintéznék végre panaszát. Bárkány János, Eger, Kertész utca 24 szám alatti lakos azzal a panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy az Egri Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat Egyeztető Bizottsága nem terjeszti fel iratait, észrevételeit a Területi Egyeztető Bizottsághoz, pedig a fellebbezést idejében beadta (január 14-én) de azóta sem történt meg. Azóta már a megyei szakszervezet is sürgette a fellebbezési iratok felküldését, sőt a Területi Egyeztető Bizottság is kérte. Az ügyet azóta sem tárgyalták, mert a papírok még mindig nem érkeztek meg a felsőbb — a Területi Egyeztető Bizottsághoz. • • Gyöngyöstől három kilométerre a Mátra aljában fekszik az úgynevezett Farkasmái yi rész. Húsz sziklába vájt pince van ott, s a pince fölött lakások. Gyönyörű kirándulóhely, amit szívesen kerestek fel a gyöngyösiek Mostanában már nem, s legszívesebben az ott lakók is elköltöznének ha volna hova. Az ok, mióta a Melléktermék és Hulladék- gyűjtő Vállalat a 8. számú pincében nyers csontot tárol, elviselhetetlen bűz terjeng az egész völgyben. A pince feletti sziklaréteg átengedi a vizet, az keresztülfolyva a rothadó csontokon, a szabadba kerül, s ott az is bűzlik. Ezenkívül a legyek milliárdjai, férgek kerülnek ki onnan, fertőzik a levegőt. A farkasmályiak megpróbálták sárral betapasztani a pince ajtónyílását, szabad ablakát, ez némiképp elviselhetővé teszi, de nem megoldás. Kérik, intézkedjen már a gyöngyösi városi tanács közegészségügyi hivatala, hogy megszüntessék ezt a tűrhetetlen állapotot. Kérésük egy esztendő óta nem talált még meghallgatásra. Ideje volna, ha végTe intézkednének az illetékesek. • • Cifra Miklós Andomaktálya, Alkotmány úti lakos 1955-ben szép kis családi házat épített állami kölcsönnel. Sajnos, arra már nem jutott pénze, hogy akkor bevezettesse a villanyt. 1956 decemberében végezték el ezt a munkát, ugyanakkor leadta az ÁVESZ egri kirendeltségének is a rajzot, kérte hogy kössék be a villanyt. Kérését nem teljesítették arra hivatkozva, hogy az oszloptól a távolság 38-40 méter és így nem lehet bekötni. Meg is értené, ha nem laknának az utcában ketten is, akiknek hasonló körülmények között mégis bekötötték. Rádiója ott porosodik, lámpával kínlódnak, s december óta még csak választ sem kaptak az ÁVSZ-től, hogy bekötik-e végre a villanyt, vagy nem. Kádas Bertalan, aki már több, mint 50 éve tagja a Dalkörnek. Talán maga sem tudná megmondani, hányszor dalolt boldogságot, hitet, emberséget a szívekbe.
