Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-19 / 48. szám
1957. június 19. szerda C J ÜTŐN 3 MEZŐGAZDASÁG: FEGYVERBE! Újból az Egri Bútorgyárban Amit a május elvesztegetett, azt a június úgy látszik teljes gőzzel igyekszik behozni: olyan melegek járnak, hogy a szöcske is tikkadtan bújik meg egy-egy fűszál árnyékában. A határ meg olyan az áldott napsütéstől, mint a kamaszgyerek: egyik napról a másikra lemérhető, hogy szinte centimétereket nő minden nap. A tegnap még arasznyi kukorica ma már vagy két arasz, a déli részeken majdhogynem sárgul már az ősziárpa, sőt az őszibúza is — egyszóval itt a nyár minden szépségével, de minden munkájával is. A határ olyan mint a megbolygatott méhkas, van dolga a kapának, hogy csak győzze a derék, — a kaszának, fogatnak, hogy a takarmány is bekerüljön a határból. S még nyújtózkodni se lesz idő, hisz egykettőre ott a falu nyakán az aratás: az év legnagyobb ünnepe, amit szószerint munkával ünnepel a paraszt. Erre az „ünnepre” méltóképpen készül a tarnaszenmik- lósi gépállomás is. A kiskörei brigádszálláson ott sorakoznak a kijavított erőgépek, cséplők, kévekötő aratógépek, de ott, a többi brigádszálláson is, a kombájnokkal együtt, most vizsgálják felül azokat, — akad-e valami hiba a javítás után, mert az aratás idején úgy kell menni a munkának, mint a karikacsapás. Lesz dolga gépállomásnak is bőven. Több mint ezer holdon hat kombájn (a hetedik tartaléknak és az egyénieknek lesz fenntartva) 1509 holdon pedig 18 aratógép takarítja majd be a kenyeret a termelőszövetkezetek földjein. Megszokták, megszerették a gépek munkáját a termelőszövetkezetek, de az egyéni gazdaságok parasztjai is. S ez nagy szó. Hisz néhány évvel ezelőtt a gépesített betakarítás nálunk Magyarországon nem sok hívet mondhatott magáénak, pedig más országokban, a Szovjetunióban, a nyugati államokban ez olyan természetes mint, teszem azt, nálunk a cséplés géppel. De az évek és az érvek sok embert meggyőztek, hogy a gép nemcsak gyorsabb, de gazdaságosabb is. Nem akarok én itt most bűvészkedni a számokkal, de érdekesség kedvéért, meg aztán indoklásul is, hogy miért olyan nagy a keletje a gépállomási munkának elmondok néhány adatot. Egy hold kézierővel való betakarításához 50—60 munkaóra szükséges. A kombájn mintegy három óra alatt végez ezzel a munkával, s amíg a kézi aratásnál a szemveszteség elérheti a 15 százalékot, addig az arató-cséplőgépnél még a másfél százalékot sem. Hogy ez mit jelent ma, amikor országosan mintegy 450 ezer holddal kevesebb a kenyérgabona vetésterülete? Csak egyetlen százalék szemveszteség 300 ezer mázsa gabona, — Miskolc egész évi kenyere. — Természetesen kombájn nem juthat még mindenhova, de a kévekötő aratógépek is sokszorosan gyorsabb a munka, s a felénél is kevesebb a szemveszteség, mint a kézi aratásnál. Ha nem is ilyen pontosan, de megközelítőleg ismertek ezek a számok a termelőszövetkezeti gazdaságokban, de még az egyéni gazdáknál is. Nem véletlen tehát, hogy például a tiszanánai Vörös Csillag 300, a pélyi Tiszavirág Termelőszövetkezet 400 hold kalászosának betakarítására szerződött a tar- naszentmiklósi gépállomással, s e szerződés értelmében két- kombájn dolgozik majd ebben a két nagy termelőszövetkezetben. Az egyik gépet Törőcsik Gábor, a másikat Pálai Ferenc vezeti majd, mindkettő — hazai viszonylatban — öreg kom- bájnosnak számít, s amellett mindkettő kitüntetést kapott az elmúlt években végzett jó munkájáért. Lesz tehát bőven tennivalója a gépállomásnak, hisz ösz- szességében 10 ezer normálhold munkát kell végeznie rövid két hónap alatt a területéhez tartozó szövetkezetekben és egyéni gazdáknál. Nehezíti a munkát, hogy az idei termés, — bár öröm ez a gond — magasabb lesz a tavalyinál, a mezőgazdász szerint mintegy 12 százalékkal, ugyanakkor mags- sabbnövésű a szalma is. A traktoristák, a gépállomás vezetői azonban felkészültek erre a nagy munkára, ezt rész utánpótlással. A Zetorok- hoz nincs gumi, nincs utánpótlás a kombájnok motorikus részeihez, most is áll egy DT traktorunk, mert az indítómotorhoz nem kapnak alkatrészt. Előfordul, hogy egy 15 forintos alkatrészt két napig fuserálnak a gépállomáson, vagy éppen napokig jár utána az ország minden részében az anyagbeszerző. A gépállomás vezetői bíznak benne, hogy ezen a téren lesz javulás az elkövetkezendő hetekben. A másik ilyen probléma, amely nehezíti a betakarítást, a kömlői termelőszövetkezetek újszerű elgondolása. E szerint az idén ők bizony nem közös szérűn csépelik el a szövetkezeti gabonát, hanem a tagok házánál. Minden tagnál any- nyit, amennyi gabona jár neki. Úgymond: így nem kell a közös szérűről széthordani az ugyancsak a tagoknak járó töreket és szalmát. Hát ez ÍGY KÉSZÜL AZ ASZTAL elég furcsa elgondolás Nincs jogom beleszólni a termelőszövetkezetek belső ügyeibe, de ahhoz igen, hogy kifejtsem — s ez nemcsak a cikkíró véleménye! — hogy nem okos dolog. Nem egyszerűen arról van szó, hogy így lényegesen drágább a cséplés, a Haladás termelőszövetkezetnek például majd 9 ezer forinttal, mert ilyenformán csak „kisüzemi” díjtételekkel számolhat el a gépállomás. Mondom, nem is erről van csak szó, bár 9 ezer forint nem kis summa, hanem sokkal inkább arról, hogy elhúzódik a cséplés, bejön egy esős időszak, s nézheti a szövetkezet, hol a termés... Bár igaz, hogy a szalma, meg a törek háznál lesz. S ehhez jön még, hogy Szilágyi József a csiszolást végzi a bútorokon, Ezt sikerült megtudnom igazolja a megtartott szemle is, ahol néhány kisebb hibán kívül mindent rendben találtak a kijavított gépeken. Elkészült a gépek elosztása, s valameny- nyi ott van már a brigádszállásokon, a községekben két szerelővel javító állomásokat szerveztek, s van vagy 100 ezer kiló üzemanyagjuk is. Baj van azonban az alkata tarnaszentmiklósi gépállomáson az új kenyér sorsát illetően. Remélem, mikor legközelebb hírt adhat lapunk erről a gépállomásról, már arról is beszámolhatok, milyen eredményt hozott a felkészülés, vastagabb karéjjal szelhetünk; az új kenyérből, mint az idén.; A tarnaszentmiklósiak bíznak; benne, mi is. Hát ennyi bizo-; dalom csak meghozza tán aí bő aratást. GYTJRKÓ GÉZA Új szőlőfeldolgozási kísérletek az épülő egri borkombinátban A Gyöngyös és Eger vidéki pincegazdaság épülő egri borkombinátjában az idén teljesen gépesítik a szőlő feldolgozását. Az új, korszerű üzemben nagyteljesítményű villanyerővel működő hidraulikus bor- sajtolók, bogyozógépek, szőlő- zúzók segítik, hogy mielőbb hordókba kerüljön a termés. Az új gépek nagy része, amelyeket külföldről szállítanak, már megérkezett a gazdaságba. A napokban az óránként 40 mázsa szőlőt préselő sajtoló érkezett meg, és a közeljövőben újabb szállítmányokat várnak. A pincegazdaságban az idén új módszerekkel kísérleteznek, i hogy a nagymennyiségű szőlő erjesztését meggyorsítsák. A < bikavért adó szőlőfajtákat ed-< dig ugyanis 8—12 napig kellett S a kádakban erjeszteni, míg as kívánt színt, ízt és zamatot el-> nyerte. Ez az eljárás viszont; igen meglassította a termés; feldolgozását. Az idén gőzölé-< ses eljárást vezetnek be, amellyel felhevítik az erjesz- < tésre váró színes szőlőfajtákat és így néhány óra alatt a; legjobb minőségben biztosítják; a bikavérhez szükséges ízt, í színt és zamatot. A gyorsított; eljárással az idén több tízezer; mázsa szőlőt tudnak majd fel-< dolgozni az új borkombinát- | ban. ✓ wwvw < KIS ÜGYEK Kis ügyekről írunk most, Nem országos, vagy legalább is megyei érdeklődésre számottartó kérdésekről lesz szó. Néhány ember mindennapi kis problémájának megoldása érdekében emeljük fel szavunkat. Néhány embernek szeretnénk segíteni és kérjük azokat, akik az alant felsorolt kérdésben segíteni tudnak, — menjenek és tegyenek, ne többet, csak ami emberi kötelességük. Kis ügyek ezek. — Nekünk, kívülállóknak igen kis ügyek. De nekik, akiket ezek a kis ügyek foglalkoztatnak, igen komoly sokszor életbevágó dolgok. És végeredményben nincsenek kis ügyek. Az emberek apró-cseprő bajai, problémái, panaszai egy vékába öntve adják az országos problémákat. Birincsik István, Eger, Ifjúság útja 1. szám alatti lakos, fiatal házas, s körülbelül 2-3 hónap múlva megérkezik az ifjú házaspárhoz a gólya is. összesen egy szobájuk van, s a szoba mellett egy nyitott W C, mely különösen ilyenkor nyáron igen kellemetlen, nem is beszélve arról, hogy nagy mértékben veszélyezteti a születendő csöppség egészségét. Ezt a tényt a tisztiorvas már több ízben megállapította, kint volt egy mérnök is, aki közölte, hogy a mellékhelyiséget az udvar hátsó részébe telepítik át, azonban a felsoroltakon kívül egyéb intézkedés nem történt. Reméljük azonban, hogy ezek után nem sokáig kell várni már Birincsik Istvánéknak. O O Albert József egerszalóki Iokos, rokkant, nehéz testi munkára képtelen. Két gyermeke és felesége van, akiket el kell tartani. A tanács 1955-ben kerékpár megőrzési iparengedélyt adott számára és munkahelyéül az egri piacot jelölte meg. A tanácsnak ez az intézkedése, ha nem is nagy jövedelemhez juttatta Albert Józsefet, de kb 700 forintot meg tudott keresni. A városi tanács ez év márciusában iparengedélyét visz- szavonta azzal, hogy azt nála is rászorultabbnak kell kiadni. A kerékpár megőrző standot egy Kovács Aladár nevű rokkant kapta meg, akinek rászorultságát egy pillanatra sem vitatjuk. De helytelen az a segítség, amikor ezzel egy másik rászorult szájából vesszük ki a kenyeret. Látta ezt a tanács is és május 28-án visszaadta Albert József iparát és így most egy standra két iparengedély van kiadva. Nehéz lenne most állást foglalni, hogy melyik rokkant kapja meg a standot. De kérjük a városi tanácsot, próbáljon olyan megoldást találni, amely mindkét embernek munkát és kenyeret ad. O O Füzesabony szélén ezelőtt 3-5 évvel új házsort építettek. A házakba beszerelték a villanyt, az itt lakó 40 család közül a legtöbbnek rád;ója van és évek óta kilincselnek a szervekhez, hogy végre kössék is be lakásukba a villanyt. Különösebb probléma nincs, mert egyrészt a gépállomáson is van trafóház és egy másik trafó a házsortól mintegy 20 méterre van. Néhány oszlop, párszáz méter vezeték és egy kis jóindulat kellene ahhoz, hogy végre a füzesabonyi új házakba is kigyuljon a villany és megszólaljon a rádió. O O Több éhes vándor panaszát továbbítjuk a pétervásárai földművesszövetkezethez. Ha az utas délután fél háromkor éhesen bemegy a pétervásárai földművesszövetkezetbe, közük vele. hogy semmi ennivaló nincs. Az étteremben mindössze 10-12 ebédet főznek, de nem gondolnak arra, hogy ilyenkor egy járási székhelyen sok idegen fordul meg, nem beszélve arról, hogy Pétervá- sára a Salgótarján-Úzd összekötő útvonalon fekszik. Ha főttételt nem is tudnak biztosítani, legalább annyit tegyenek meg, hogy az átutazók néhány tojásból rántottét kaphassanak. Annál is inkább, mert Ilyenkor délidében az összes boltok zárva tartanak, így tehát még arra sincs mód, hogy valami hideget vegyenek maguknak. És ha már itt tartunk, továbbítjuk a pétervásárai dolgozók jogos panaszát is, akik hiányolják, hogy a földművesszövetkezetek zöldséges boltjában néhány tojáson és egy pár elszáradt zöldségen kívül semmi sem kapható. Ha az egri piaci elárusítóknak megéri, hogy Egerből Pétervásárára menje-' nek a zöldséggel és gyümölcs-^ csel, valószínű, hogy kifizető-? dő lenne ez a földművesszö-? vetkezetnek is, nem is beszél-? ve arról, hogy legalább olyan? súllyal esik a nyomatékba az? is, hogy a földművesszövetke-? zetnek kötelessége a dolgozók? jó áruellátásáról gondoskodni.? O O { Barta István Vécsei utca 11? szám alatti lakos arról panasz-? kodik, hogy utcájukban rette-s netesen nagy a por. A vidék-S ről jövő és menő lovaskocsik,? a téglagyárból rendszeresen? téglát szállító gépkocsik, az? állami gazdaságok vontatói és? motorkerékpárok sokasága? olyan port ver az utcában.? hogy teljesen lehetetlen a la-? kások szellőztetése Több ízben? kértek már segítséget, de ők? is csak ígéretet kaptak. He-? lyesnek tartanák, hogy ameny-£ nyiben mód van, az ilyen for-? galmú utakat az Útfenntartó; leolajoztatná, de ha erre? egyenlőre nincs lehetőség, a? Városgondozási Vállalat gon- doskodnék arról, hogy a lo-^ csolóautó rendszeresen felkeresse a Vécsey utcát. O O A Kis ügyek rovatban to-? vábbra is közöljük dolgozóink? észrevételeit és panaszait.? Kérjük, hogy aki úgy érzi,? hogy a Kis ügyek rovat segít-? ségére lehet, írja ezt meg a> szerkesztőségnek. A borítékon? feltűnő helyen tüntesse fel? „Kis ügyek” rovat. Balázs István szerelő az utolsó simításokat végzi. Utána már csak a minőségi ellenőrzés következik, s útjára indulhatnak az Egri Bútorgyár keresett gyártmányai. (Fotó: Márkusz) Balázs Sándor egy ügyesen megszerkesztett gép segítségével fényezi az elkészült asztalokat. nyilvánvalóan a szemveszteség is nagyobb, az ellenőrzés is nehezebb, sok vitára is okot adhat az efféle módszer. Semmiképpen sem lehet ezt helyeselni, s igaza van a gépállomásnak, am'kor tiltakozik az újfajta módszer ellen és kijelenti, hogy akkor bizony ezekhez a tsz-ekhez megy utoljára csépelni, mert először a közös szérűkön végez. Úgy gondolom, bármennyire is közeleg az aratás, annyi idő még van, hogy alaposan megfontolják ezt a tervet a komlói: termelőszövetkezetek, s ha ala-: posan meggondolják, minden; bizonnyal elállnak szerencsés-; nek aligha nevezhető szándé-: kuktól. ;