Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-15 / 47. szám
1957. június 15. szombat 0 J DIÓN 3 Eredmények és gondok a gyöngyösi járás földművesszövetkexeteinek felvásárló munkájában SOKRÉTŰ FELADATKÖRT kell betölteniük földművesszövetkezeteinknek, a parasztság e legnagyobb tömegét magában foglaló szervezetének. Most már nem csupán a falu áruellátását tartják szívügyüknek, hanem figyelmük egyre jobban a termelőszövetkezeti mozgalom segítése és az értékesítés megszervezése felé is fordul. Ez utóbbinak különösen most nőtt meg jelentősége, amikor a beadási kötelezettség megszüntetése után is gondoskodni kell arról, hogy az ellátatlan lakosság részére biztosítsuk a megfelelő mennyiségű élelmiszert. A felvásárlás kiterjesztése, megszervezése földművesszövetkezeteink egyik nagy feladata napjainkban. A gyöngyösi járási szövetkezeti központ fel is készült alaposan ennek a munkának végrehajtására. A járás 23 községéből 15-ben vásárol majd fel gabonát a földművesszövetkezet. Már most megteremtették a zökkenő- mentes felvásárlás feltételeit mind a 15 községben. Számolnak azzal, hogy a dolgozó parasztok a számukra is kedvezően megállapított gabonaárakért szívesen adják el feleslegeiket. Kis eredményt értek el a felvásárlások során a baromfi és tojás felvásárlásnál, de ez járásukban érthető is, hiszen majd az egész járás szőlőtermelő terület, ahol nem fordítanak olyan nagy gondot az aprójószág nevelésére, mint az Alföldön. Hiszen még a begyűjtés idején is az alföldi járásokban vásárolták össze a gyöngyös vidéki parasztok a beadáshoz szükséges baromfit, tojást. Hasonló a helyzet a többi jószágfélével is. A JÄRÄSBAN a legnagyobb szerepe és egybeni gondja is a földművesszövetkezetnek a zöldség, gyümölcs és a bor felvásárlásnál van és lesz. Igen nagymennyiségű zöldség és gyümölcs felvásárlására kötöttek szerződést a termelőkkel. A szerződésre átadott zöldség és gyümölcs után 10 százalékos felárat fizet a szövetkezet a termelőnek, s ha exportra alkalmas, akkor még további 15 százalékot. Termelői szakcsoportoknak, ha együttesen értékesítik termel- vényeiket, további felárat is adnak. Ez a megoldás kedvező a termelőknek is, mert biztosítva van termelésükhöz a piac, s a szövetkezetek részére is, mert jelentős mértékben segíteni tudják az ellátást. Mindezek mellett azonban van egész sor probléma is a zöldség és gyümölcs felvásárlásnál. Sok esetben a szövetkezet gyors felvásárló munkájának nem látják hasznát a vásárlók. mert mire a felvásárolt zöldség, vagy gyümölcs eljut a fogyasztóhoz, több kézen megy keresztül, s így nemcsak a minőség romlik, de ráadásul drágább is lesz. KINT A FALVAKBAN a termelőnek és a szövetkezetnek egyaránt kedvező áron felvásárolják a termést. Utána át kell adniok a MÉK-nek, mely összeszedi és felszállítja a fővárosba, vagy más nagyobb városokba. A MÉK átadja a Gyümölcsértékesítőnek, majd az osztja szét a KÖZÉRT-nek, vagy más boltoknak. Négy kézen megy keresztül, minden átadásnál törik az áru, s ráadásul, mivel mind hozzáad ja a maga hasznát, az árrés — a felvásárlás és az eladási ár közötti különbség — nem ritkán 60—70 százalékos lesz. Ebből következik aztán, hogy a Maszek kereskedők — mivel „csak” 40—50 százalékos árréssel dolgoznak, nem olcsóbban adják áruikat, mint a vállalat, hanem arra használják fel ezt a lehetőséget, hogy drágábban vásárolnak kint a községekben. Mivel a 40—50 százalékos hasznon nem osztozik 4—5 vállalat, több pénzt adhatnak, megvan a lehetőségük, hogy felvásárolják a primőr árukat. Etz pedig kárt okoz a földművesszövetkezetnek, de a fogyasztók zsebére is megy. A földművesszövetkezet kérése, mely talán a jövőbeni meghallgatásra is talál, iktassanak ki egy, vagy két szervet a felvásárlásból — ez esetben a szövetkezet és a fogyasztók közül. Az eredmény az lesz, hogy szebb és olcsóbb áru jut el a dolgozókhoz, s ugyanakkor a termelők sem fizetnek rá. Nem sokkal kevesebb, — sőt több gondot okoz a bor felvásárlása a szövetkezetnek. Itt ugyanis nem maszek konkurense van a földművesszövetkezetnek, hanem maga a Borforgalmi Vállalat. A Borforgalmi szerződést köthet a termelőkkel, s a szerződéssel átadott szőlőre, borra 10 százalék felárat fizethet. Ha a bor exportra alkalmas, 12,5 Mal- ligand foknál magasabb, akkor azért is felárat fizethet, ha különszüretelésű, újabb 10 százalékos felár. így azután Malligand fokonként 95 fillért, vagy forintot is fizethet a vállalat, s ezzel szemben a földművesszövetkezet nem adhat többet Malligand fokonként 79 fillérnél, bármilyen jó is az a bor. Mert ha többet fizetne ki érte, akkor az egész felvásárlási hitelt megvonja tőle a bank. Ez nem csupán azt zárja ki, hogy a szövetkezet jómimőségű borok felvásárlásában is segítséget adjon, hanem sokszor a saját üzletei, italboltjai számára sem tud bort beszerezni. Mivel a termelők természetesen a többet fizető Borforgalminak adják el boraikat, éppen a legnagyobb és jobb szőlőtermelő községekben nincs bor az italboltokban, a Borforgalmi meg nem ad, mivel ők is jogosultak felvásárlásra. így aztán a szövetkezetei egyik oldalról azért kárhoztatják, mert nem segített a felvásárlásban, másik oldalon a tagok azért, mert még annyit sem tud beszerezni, amennyi a község italboltjának kellene. KÉRELMÜK ITT AZ, hogy ők is megfizethessék a Borforgalmival egyenlő felárat, s akkor nemcsak a járáson belül, hanem még a megye határain túli földművesszövetkezeteken keresztül is segíthetnék a fogyasztók ellátásának megjavítását. Természetesen úgy, hogy az ne menjen a valutát jelentő export tervek teljesítésének rovására. Az elmúlt esztendőben a gyöngyösi járás földművesszövetkezetei közel 74 millió forint értékű árut vásároltak fel, részben export, részben az országon belüli fogyasztás céljára. Majdnem megkétszerezték az előbbi esztendő eredményét. Ez azt mutatja, hogy vara már gyakorlatuk, igen hasznos segítséget tudnak adni a begyűjtés megszüntetése után a közellátás biztosításához. Cserébe viszont azt kérik, segítsenek az illetékesek, hogy megoldhassák gondjukat, megszűnjön egyes dolgokban a hátrányos helyzet, hegy teljes erejükkel segíthessék az élelmiszer ellátás biztosítását. Ez érdeke a fogyasztónak épp úgy, mint a termelőknek. — deák — KÉT KÉP MEZŐTÁRKÁNYBÓL Jól megrakott szekerek hordja k a takarmányt. Most még dús termést adnak a kaszálók, de gondolnak a télre is Jól esik a délelőtti séta a kis óvodásoknak. — Csak ilyen meleg ne lenne! — sóhajtja egyik-másik KIS ÜGYEK Kis ügyekről írunk most. Nem országos, vagy legalább is megyei érdeklődésre számottartó kérdésekről lesz szó. Néhány ember mindennapi kis problémájának megoldása érdekében emeljük fel szavunkat. Néhány embernek szeretnénk segíteni és kérjük azokat, akik az alant felsorolt kérdésben segíteni tudnak, — menjenek és tegyenek, ne többet, csak ami emberi kötelességük. Kis ügyek ezek. — Nekünk, kívülállóknak igen kis ügyek. De nekik, akiket ezek a kis ügyek foglalkoztatnak, igen komoly sokszor életbevágó dolgok. Es végeredményben nincsenek kis ügyek. Az emberek apró-cseprő bajai, problémái, panaszai egy vékába öntve adják az országos problémákat. Örömmel közöljük le Farkas Ferenc egri lakos levelét: Kedves Űj Ütőn! Nagy az öröme Bajzát Ber- tus öreg favágó barátomnak. Megvan a fűrésze és a baltája. Visszavitte neki egy derék ember. A magam részéről is köszönetét mondok a kedves szerkesztőségnek. Tiszteletijei: Farkas Ferenc. Mi is köszönjük! • • A TÜZÉP, vagy valamelyik téglagyár segíthetne Fónagy Pál nagyvisnyói lakoson. Fónagy Pál még 1954-ben épített egy kis családiházat. Miután akkor cserepet nem kapott egy munkástársától kért kölcsön 600 darab tetőcserepet. A kölcsönadó azonban most épít és kell neki a cserép. Fónagy azóta bejárta Egert és Putno- kot, de sehol nem kap cserepet, úgy, hogy más útja nincs, minthogy leszedje házáról a cserepeket. Ekkor azonban lakása beázik.’ Kérjük azokat, akik e kérdésben segíteni tudnának, értesítsék Fónagy Pál Lászlót, Nagyvisnyón. • • Toldi Miklós, az erki földművesszövetkezet pénztárosa a hevesi sütőipari vállalatra panaszkodik. Toldi Miklós megírja, hogy a szövetkezetbe egy vevő visszahozott egy kenyeret, melynek közepében egy egeret találtak. Mint írja, ilyen eset már több ízben előfordult a hevesi sütődéből szállított kenyereknél. Tűrhetetlen az, hogy a sütőipar dolgozói ilyen hanyag munkát végezzenek és Toldi Miklóssal együtt kérjük, hogy gondosabban bánjanak a dolgozó emberek mindennapi kenyerével. • • Most az egri Patyolatot kérjük meg arra, hogy adja már vissza Laskó Lászlónénak a Marx Károly utcai fiókba, március 18-án tisztításra bea- adott ruháját. Laskó Lászlóné eddig hatszor volt a Patyolatnál, de mindannyiszor csak ígérettel távozhatott. Tudjuk, hogy ilyenkor az üzemnek sok a munkája, de nem hisszük, hogy ez indokolttá tenné azt, hogy három hónapig tartsanak ott egy ruhát. • • Erkiné Ludason lakik és házában még nem ég a villany. Lánya iskolába jár, férje esténként tanul. Erkiné szeretne rádiót hallgatni, ezért elhatározta, hegy bevezetteti a villanyt. Korcsog Dezső villany- szerelő ezer forintért meg is csinálta a belső szerelési munkákat, de a tanácsról kijött felülvizsgálok közölték, hogy miután az oszlop ötven méterre van. a villany bevezetése most nem lehetséges. Erkiné a Kis ügyek rovathoz fordult segítségért. És mi most az illetékeseket kérjük, hogy indokolt kérését teljesítsék. O O Kérjük olvasóinkat, hogy akinek olyan problémája van, melyben a „Kis ügyek” rovat segítségére lehet, írja meg azt szerkesztőségünknek. A borítékon feltűnő helyen tüntesse fel: „Kis ügyek rovat”. CBeátáiddá. Legalább 10 éves gyakorlattal rendelkező méterom eladói azonnali belépésre keresünk állami áruház EGER JÚNIUS 23-án különvonat indul Miskolc—Lillafüredre. Részvételi dij 20.60 forint. Jelentkezés az Idegenforgalmi Hivatalban június 20-ig. Szőrkiszerelő Vállalat f igazgatója mozdulatlanul ült székében. Egy ránc szemtelenkedett homlokán, mint az égbolton keresztbefutó boruláscsík, karja tehetetlenül lógott alá. Az asztalon lévő hamutartóból utolsó füstlehel- leteit engedte ki egy magára- hagyott, félig szívott cigaretta. Ez az állapot azt jelentette Gröcskei igazgatónál, hogy gondolkozik. Pehely, a főkönyvelő már percek óta figyelte. Ismerte már főnöke szokásait. Tudta, hogy ilyenkor nem tanácsos őt zavarni, mert fegyelmit csinál belőle, de egyébként olyan a szíve, mint a vaj. így hát okosabbnak látta, ha várakozik. Telt az idő csendben, de \egyszercsak megmozdul a fő- inök. Felveszi a félig égett ci- Igarettát, keresgél a zsebében, I úgylátszik eredménytelenül. — Adjon tüzet Pehely, ott- ■ honfelejtettem a gyufám. De annyi gondja van manapság \az embémek, az isten verje >’meg.... A főkönyvelő, mintha acél- irúgók mozgatnák, egyetlen ug- Irással mellette terem és már lég is a cigaretta. — Köszönöm... — mondja í— elhiszi nekem, hogy közel ' járok az őrűléshez? Tudja maga is, hogy keresünk egy férfi • szőrmepucolót- Jelentkezett egy Bádog Barna nevű egyén- ■Azt sem tudom kicsoda. Nap, mint nap jár a nyakamra és én nem merem felvenni, míg biztosat nem tudok róla. Egyszerűen nem akarok méltatlan ember szájába kenyeret adni. Én erre mindig nagyon vigyáztam. fTiehély elmosolyodik, egy pillanatra holdkaréj alakban húzódik a szája fültől- fülig, de nyomban komor lesz— Á, maga a Bádogról beszél? Úgy, szóval már ennyire szemtelen és törtető lett ez az ember? Nagyon jól ismerem, ott lakik a szomszédunkban, az ablakomból az ő ablakához látni. A főnök felélénkül, előrehajol, szeme tágra nyílik. — Hát miért nem szólt nekem eddig? Mondjon valamit erről az emberről. — Tudja, én nem szeretek rosszat mondani senkiről. Nem kenyerem az, hogy másokat bemártsak, én tisztességes emberek módjára egyszerűen élek — szerénykedik ájtatos mosolyával a főkönyvelő. — De kérem! — hangzik a méltatlankodó válasz, — magának is érdeke ami nekem .. , Igen, igen — húzza jobban maga alá a széket Pehely. Hát én megmondom őszintén. Főnök kartárs maga tudja, hogy én mindig igazat mondtam és távol áll tőlem az önzés, vagy a protekciózás. — Na, mondja. — Kérem én alaposan megfigyeltem azt a Bádogot. Szerintem nem idevaló ember. A múlt évben kétszer fordult elő, hogy tíz óra után jött haza, minden bizonnyal lumpolni volt. Határozottan emlékszem arra is, hogy egyszer azt fütyülte: ,,Ki tanyája ez a nyárfás”. Ez viszont arra mutat, hogy ez az ember ma, 1957-ben a tanyákról álmodozik, mely a múlt megtestesítője — tehát nem híve a nagyüzemi gazdálkodásnak. Egyszer közel álltam hozzá a Népbüfében, akkor pedig azt mondta a csaposnak, hogy rossz a bor. Kérem én nem szeretem az olyan embereket, akik a kákán is csomót keresnek és megfeledkeznek arról, hogy mennyi áldozatába kerül államunknak a becsületes dolgozók borellátása. Azt is láttam, hogy ő 40 éves fejjel mosolyogva köszönget a szomszédék 15 éves lányának, pedig már felesége és három gyermeke van- Meg vagyok győződve, hogy ez az ember mélységes erkölcsi fertőbe süllyedt, ez pedig tűrhetetlen kérem. — És mondja csak, októberben nem látta őt? — kérdi a főnök. JL tömeggel nem láttam sehol, én mindenütt ott voltam, mert ugye meg akartam tudni, ki az ellensége a mi rendszerünknek. De egyszer, amikor a Fő-utcán tüntettünk... akarom mondani ordítottak a részeg huligánok, akkor láttam, hogy bement a borbélyhoz. Raffinált ember, mert ő csak titokban irányítgatott, az utcára már nem ment. Hát én ennyit tudnék róla, de mindezt csak azért mondom el, hogy megkönnyít- sem a főnök kartárs munká-t ját. Nekem egyébként semmi] közöm hozzá, nem érdekel még; az sem, ha fejreáll a Fő-utcán. Mert ugye minek avatkozzak\ én másnak a dolgaiba. — Hm. hm... dörmögte a fő-', nők. Ez a sajátos mormölás- féle azt jelentette nála, hogy', töpreng, majd végül kijelen-, tette. — Azt hiszem, nem alkal-] mazom. Nem tudna valamij megbízható embert ajánlani? — Hogyne kérem, főnök< kartárs — villant fel Pehely< szeme. Máris mondok egy ne-\ vet: Zerge Alfréd. — Ki ez az ember? Remélem megfelel a mi követeimé-, nyeinknek. — Hogyne, hogyne, a legtel-] jesebb mértékben — jelenti íci< öntudatos komolysággal Pe-\ hely, — a sógorom az illető. — Remélem, nem volt el-< lenforradalmár — nevet fel a< főnök. — Nem, nem, tiltakozik, sértődést színlelve a könyvelő. Az, egy elvhű szilárd ember. Ok-5 tóberben az üzemben a mun-' kástanácsnak volt az elnöke,< önként vállalta, hogy a párttá.-< gokat megvédhesse. Sajnos ké-< sőbb, márciusban, mint kom-< munistát racionalizálták... a, kérem, sokszor nem< méltányolják az ember] munkáját — bólogat a főnök; és arckifejezése olyan nyájas-; ságot tükröz, mely felér egy; felvételi okmánnyal. — poroszlói — ae ÉRDEKES HÍREK a VILÁGBÓL GÉP-TITKAR Az egyik angol cég ezt a nevet adta az új okmánymásológépnek. A gép bármilyen szövegből néhány másodperc alatt tinta, festék és minden előzetes eljárás nélkül másolatot készít. Az okmány eredetijét egy résen át beteszik a gépbe, hőérzékeny papírlap alá. Ezután bekapcsolnak egy erős infravörös lámpát. A sugarak reakciót idéznek elő a hőérzékeny másolópapírlapon. így készülnek a teljesen precíz másolatok. LUSTASAGI REKORD Majna-Frankfurt egyik bírósága egy évi nevelő intézeti internálásra ítélte Németország leglustább tanulóját, aki az idei tanév folyamán 500 órát mulasztott. A GYERMEKBETEGSÉGEK SZÜLETÉS ELŐTTI OKAI D. H. Stott, a „Lanest” — című angol orvosi szaklap májusi számában megjelent cikkében beszámolt arról, hogy megvizsgáltak 102 fejlődésben visszamaradt gyermeket és megállapították, hogy szoros kapcsolat áll fenn az anya terhességi betegségei, vagy lelki válsága és a 3 éven aluli gyermek nem járványos természetű megbetegedései között. A cikkíró hangsúlyozta, hogy azoknak a gyermekeknek a 76 százaléka, akiknek anyja a terhesség ideje alatt beteg volt, ugyanabban a betegségben szenvedett. A megvizsgált gyermekeknek csak 28.6 százaléka esett át ilyen betegségeken abban az esetben, ha az anya a terhesség ideje alatt nem volt beteg. SZÖKEVÉNY JEGYESEK — 80-ON FELÜL A 88 éves William Uttley és a 84 éves Ellen Belle elmenekült evensvillei lakásából, hogy a szomszédos államban házasságot kössön. ,,Gyermekeink ellenezték házasságunkat?’ — jelentették ki a jegyesek?‘ Reméljük, hogy hazatérésünkkor megbocsátanak nekünk“. ELŐKÉSZÜLETEK AZ ŰRUTAZÁSRA J. W. Kittinger, amerikai repülőszázados június első napjaiban megkísérli, hogy 27.500 méter magasságba emelkedjék. A kísérlet célja: megállapítani, hogyan viseli az emberi szervezet az űr-utazást. A kapitányt két méter hosz- szú és egy méter széles hengerbe zárják. A hengert egy műanyagból készült 84 méter hosszú, héliummal töltött léghajó viszi fel a magasba. A kísérleti út előreláthatólag 13 órát vesz igénybe.
