Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-15 / 47. szám
2 Ui DION 1957. június 15. szombat Augusztus 20-ra készül a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár Legyen verseny, vagy ne legyen? — ezt a kérdést már eldöntötték a legilletékesebbek, az üzem dolgozói a Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyárban. Már áprilisban úgy határozott az üzemi KISZ szervezet 52 tagja, hogy megszervezik a munkaversenyt. amelynek ugyan lehettek, mint ahogy voltak is hibái a múltban, de amely végeredményben hasznos vdlt, jó volt, s úgy hozzátartozott már az üzem életéhez, mint bármelyik gép, amin dolgoznak. Az áprilisban kezdeményezett verseny azonban „csődbe” jutott, s erről bizony nem az ifjúmunkások tehetnek, sokkal inkább azok, akik nem teremtették meg a kellő műszaki feltételeket ehhez a versenyhez. Teljes joggal mondhatták el az üzem dolgozói: „Mi ugyan versenyeznénk, dehát azt sem tudjuk, mit csinálunk a következő héten... Mire tegyünk hát felajánlást? Az üzémi pártszervezet és a gazdaságvezetés — a saját belső ügyeivel elfoglalt szakszervezet helyett! — hozzálátott a verseny újbóli megszervezéséhez, s elsősorban a műszaki feltételek megteremtéséhez. Határidőket tűztek ki egy-egy részfeladat megoldására, s a határidőkért felelőssé tették az üzem műszaki vezetőit. Mikor kintjártunk az üzemben, még mindig nem indult meg *-a munkaverseny, de megindult a fegyelmi eljárás Szőke László ellen, aki, minit üzemvezető, nem tartotta be a kapott utasításokat, nem szervezte meg kellően a munkát, anyagellátást, s emiatt még az üzem belső fegyelme is meglazult. Most — mint Tóth Gábor elvtárstól, a pártszervezet titkárától, aki egyben termelési főnök is az üzemben, értesültünk, — a termelési osztály veszi kezébe az egész munkát, s a hórsap közepétől útjára indulhat az augusztus 20-i versenymozgalom ebben az üzemben is. Milyen lesz ez a munkaverseny? Elsősorban is konkrétebb, s így ellenőrizhetőbb, mint az eddigi volt. Most nem egyszerűen százalékra tesznek felajánlást a dolgozók, s nem is eszerint értékelik teljesítményeiket, hanem munkadarabra.! Ki, hány munkadarab elkészítését vállalja tervén felül: ez a verseny alapja, ez az, amivel a legjobban egyetértenek az üzem munkásai is. A felajánlások egyik része tehát mennyiségi, ami ebben az üzemben nem okoz különösebb gondot, mert van, — anyag. Természetszerűleg az értékelésnél figyelembe veszik a munka minőségét, az anyaggal való okszerű bánást is. Ezek azok a legfontosabb szempontok, amelynek alapján augusztus 20-án értékelik a verseny eredményét és ; győzteseit. S ebben a verseny- i szakaszban győztesnek lenni itt. a Szerszámgyárban, nem valami lebecsülendő dolog. A versenyszakasz első helyezettje 1000, a második 600, a harmadik helyezett 400 forint jutalmat kap eredményes munkája elismeréseképpen. Melyek azok a feladatok, amelyeket a verseny segítségével akarnak megoldani az üzem vezetői, a gyár egész kollektívája? Ehhez egy kis kitérőt! Az üzem a régi munkáslétszám 71 százalékával, az október előtti termelés 93 százalékánál tart, de már ebben a hónapban el akarják érni így is a régi 100 százalékot. Ez tehát az egyik célkitűzés. A másik fontos faladat a tervszerűség, az ütemes termelés betartása és a gazdaságos gyártás megteremtése. Kétségtelen, hogy az egy órára eső termelési érték majd 30 százalékkal magasabb, mint volt tavaly... De a hó elejei lemaradás és a hóvégi hajrá „tradíciója” még mindig kísért, hisz az első dekádban most is elmaradtak tervük teljesítésében. Amiről beszélni kell, az a szakszervezet munkája. Már utaltunk arra, hogy a versenyt a pártszervezet és a gazdaság- vezetés szervezte, hegy a szak- szervezet saját magával volt elfoglalva, nem volt biztosítva a kellő irányítás. Ezt a párt- szervezet számlájára kell fel- rónni, bár a jeíek azt mutatják, hogy most már kezd talp- raállni a szakszervezet, a párt- szervezetnek is mind több ideje és módja van foglalkozni ezzel a fontos szervvel. Arra volna szükség, hogy a sportfeladatok megoldásán túl, valóban a szakszervezet kezébe kerüljön a verseny szervezése, irányítása és értékelése, egyszóval!, hogy a szak- szervezet legyen a verseny gazdája és ne a pártszervezet, vagy a gazdaságvezetés. Mindkettőnek megvan a maga sajátságos feladata, munkaterülete. A Gyöngyösi Szerszám és Készülékgyár azokhoz a kisszámú üzemekhez tartozik, amelyek korán talpraálltak, s gyors ütemben hozták rendbe dolgukat politikai és gazdasági téren egyaránt. Éppen ez, valamint az itt dolgozó lelkes fiatalok gárdája a legfőbb biztosíték. hegy a munkaverseny meghozza kitűzött és várt eredményeit, hogy tovább emelkedik a termékek mennyisége és tovább javul a minőség is. Ezt akarja az üzem kollektívája, s ezt várja tőlük dolgozó népünk. Jelentkezni lehet levelező oktatásra Azok a dolgozók, akik köz- gazdasági ismereteket igénylő r^unkakörben dolgoznak, de még ilyen képesítéssel nem rendelkeznek, az 1957-58-as tanévben beiratkozhatnak az egri Közgazdasági Technikum esti, vagy levelező tagozatára. Felvételre jelentkezhetnek, akik 17.. életévüket már betöltötték, az általános iskola VIII. osztályát sikeresen elvégezték, jelenleg könyvelői, tervezési, statisztikai, vagy egyéb adminisztratív munkakörben dolgoznak. Megszakított tanulmányok folytatása esetén különbözeti vizsgát kell tenni. Jelentkezni lehet az iskola igazgatójánál június 30-ig. Szedik a paradicsomot a hatvani Petőfi termelőszövetkezetben A megye egyik legjobb zöldségtermelő gazdaságában, a hatvani Petőfi tsz-ben megkezdődött a paradicsomszüret. A tsz kertészei a közel négy katasztrális holdon fekvő üvegházi kertészetből eddig mintegy 2000 paradicsomot szedtek le. 120 ezer tőn azonban tovább pirosodik a termés és előreláthatólag még a héten ismét tudnak szállítani piacra. A szövetkezetiek számítása szerint a kertészet az idén is a legjövedelmezőbb üzemág. Korai paprikából, karalábéból és paradicsomból csaknem 300 ezer forint értékű árut adtak el. A jövedelmező kertészkedés hozzájárult ahhoz, hogy rövid idő alatt 40 ezer forint előleget oszthatnak ki a tagoknak és ebben a hónapban is jelentősebb összeget kapnak egy-egy munkaegységre. Az É. M. 3. sz. KŐBÁNYA Vállalat motorszerelőket és kőbányász munkában jártas dől- gazókat felvesz. Munkásszállásról és napi egyszeri étkezésről a vállalat gondoskodik. Bérezésük teljesítménytől függően havi 1200—2000-ig. Jelentkezni lehet a Recski és Szarvaskői üzemünknél. Szerkesztői üzenetek © Fónagy Pál, Nagyvisnyő, Er- kiné, Ludas, Toldi Miklós, Erk. Szerkesztőségünkhöz küldött levelükkel a Kis ügyek rovatban foglalkozunk. Felkérjük azokat, akik lapunknak cikkeket, vagy verseket küldtek be leközlésre, hogy pontos címüket közöljék velünk, mert ennek hiányában nem tudjuk a leközlés esetén részükre járó honoráriumot elküldeni. László Attila, Gyöngyös. Levelét leközöltük, igen helyes volt, hogy erre is felhívta az emberek figyelmét. Kérjük, írjon máskor is. Dózsa Károly. Eger, Páncél László Eger, Vannak Katalin, Eger. Levelüket lapunk „Levelezőink írják“ rovatában leközöltük. Kérjük, keressenek fel bennünket máskor is soraikkal. Magyar Benedek, Heves. Panaszát az SZTK-hoz továbbítottuk. Amennyiben három héten belül nem kap onnan választ, — kérjük, keressen fel bennünket ismét soraival, hogy megsürgethessük ügyének elintézését. „Egri Dolgozók“ jeligére üzenjük, hogy panaszukat kivizsgáljuk, de kérjük, legközelebb írják meg nevüket is, mert névtelen levelekkel nem tudunk érdemben foglalkozni. AHOGYAN MI LÁTJUK Egy nyilatkozat — egy megjegyzés A francia kutatók most megtartott kongresszusán fel- szólalt Morris Pregel, a new-yorki tudományos akadémia elnöke is. A többek között kifejtette, hogy a technikai haladás rövidesen a 22. századba vezet el bennünket, azonban a szociális fejlődés világviszonylatban még a 15. század színvonalát sem éri el. A kiváló tudós megállapításához nem szükséges különösebb kommentár, legfeljebb bizonyos módosítás: akadnak olyan országok, ahol a szociális fejlődés a 15. században magasabb színvonalat ért el, mint napjainkban. Ezekben az országokban, a gyarmatosítás sikeres és eredményes volta következtében az elmúlt félévezred alatt csak visszafejlődés volt tapasztalható. S hozzá kell tenni, hogy ezeken az országokon és népeken semmiféle 22. század nem segíthet. csak nemzeti függetlenségük kivívása. S ezt már kezdik a legtöbb helyen maguk is felismerni. Ölni tudni kell 1/ülföldi katonai egységek érkeztek az Egyesült Al1 v lamokba. hogy kiképzést kapjanak az atomtöltésű irányítható lövedékek kezelésében. Nem tudósok érkeztek az óceánon túlra, hogy megvitassák és kicseréljék tapasztalataikat a magreakció békés célokra történő felhasználását illetően; nem egészségügyi szakemberek, hogy tanuljanak: hogyan kell és lehet védekezni az atommáglyában fellépő radioaktiv sugárzás ellen; nem biológusok, hogy átvegyék a tapasztalatokat, hogyan lehet a rádióaktivitást felhasználni az élet jelenségeinek jobb megismerésére... Nem... Katonák, hogy megtanuljanak jobban és hathatósabban ölni. S ez helyes is, utóvégre az atomkor hajnalán, a 20. század második felében megengedhetetlen valami, hogy holmi középkori és barbár módszerekkel, tankkal és golyószóróval, kézigránáttal. vagy éppen — uram bocsá’ — szuronnyal gyilkolják egymást az emberek, ölni tudni kell, mert a tudás hatalom: az olaj. a szén, az uránium és más egyéb felett. A hidrogénbomba „tengeri nyulai“ A brazíliai Amazonas menti őserdőket az amerikai ■'* hadvezetőség atom- és hidrogénbomba-kísérleti területté akarja nyílvánítani. Nyilvánvaló, hogy Braziliát tisztelik meg az amerikai hadsereg képviselői a további kísérletekkel. hisz Braziliának van egyrészt a legkevesebb köze — lévén saját területéről szó — hogy mi történik határain belül, másrészt az Amazonas mentén indiánok élnek és nem magasabb rendű fehér emberek, akik azzal, hogy tengeri nyulai lehetnek a nagy fehér ember kísérleteinek, talán elérik leghőbb vágyukat: az örök vadászmezőkön együtt vadászhatnak a fehérbőrűekkel. Legalábbis hajtők lehetnek! Fejlődik a technika és a tudomány, fejlődik a kísérletezések színvonala is. Azok az ügyetlen SS-ek még gázkamrában figyelték, hogyan reagál az emberi szervezet, mondjuk a halálra. Ma az amerikai hadvezetőség az Amazonas őserdeit kívánja felhasználni, hogy megtudja: hogyan viselkedne az emberiség a hidrogénbomba hatására. Az őrültek fantáziája is szegényes ehhez. (látó) A Gyöngyösi Építőipari Ktsz azonnali belépésre felvesz kőműves szak- ős segédmunkásokat Vidékieknek munkásszállást és az előírt szociális juttatásokat biztosítja. Jelentkezés a Szövetkezet központjában. — Gyöngyös. Batthyányi tér 2i. jó kereseti lehetőség! OJjháti £mjö : ÉT IGAZSÁG (2- folytatás) De mellőzzük a tréfát, hagyjuk az öregasszonyokat! Az apja szava szerint is, meg a valóságban is, világéletében komoly, tűnődő fiú volt ifjú Cse- te István. Az esze mint a tűz, szorgalma szívós, figyelme lankadatlan. Az öreg, azóta nyugalomba vonult igazgató-tanító nem győzött ámulni és örvendezni, mikor egyízben — éppen földrajz óra volt — Pista ott mindjárt az iskolateremben fölmondta neki, amit kevéssel előtte magyarázott. Ettől fogva könyveket adott neki, ojta- ni, szemezni tanította, hasznát látta a mézpergetésnél, a világ, meg a csillagok titkait magyarázta neki, s mikor Pista a hatodik osztály végén mindenből tiszta kitűnő lett, az öreg igazgató azt mondta az iskolaszék elnökének, vagyis Köböl Jácint esperes-plébánosnak: — Esperes uram, kár lenne, ha ez a gyerek itt kanász maradna. Többet tud, mint az én fiam, pedig az se az utolsó a gimnáziumban. — Hát aztán — biggyesztette le a száját az esperes úr —. Majd elfelejti. Hacsak — s itt összeszűkült az esperes szeme nyílása — hacsak... nincs kedve pappá lenni. Nem, Pistának sehogyse volt kedve a papsághoz. Az mondta az esperes úrnak, mikor az neki is feltette a kérdést: — Nagyságos öspörös úr, — nem köll nekem a papság. Se inni, se kártyázni nem szeretek én. Aztán a térdepeléstől is megfájdul a lábam. .Mert ami igaz, az igaz. Az esperesnek a misézés mellett élete főfoglalkozása a tarokkozás. meg aiz idogálás volt. Vagyis Pista fején találta a szöget, mikor az italt meg a kártyát emlegette. Mi öröme marad az olyan nincstelen, ágrólszakadt cselédgyereknek, aki belekóstolt ugyan a tudományba, kedve is lenne hozzá, de az ismétlőiskola után a meséken, meg az öregek harctéri történetein kívül nem akad semmiféle szellemi tápláléka? Hordja az apja levetett göncét, a csizmáit is megörökli idővel. Csúfolják is miatta, — mert a csizma akkora, hogy hármat is kell vele lépni, mire a kecsegeorrú, szalmával kitömött lábbeli nagynehezen beindul. Ha néha újság kerül a kezébe, pár gyűrött, elmosódott oldal, melyben szalonnát, vagy kocsikenőcsöt csomagoltak, előbb körül kellett nézni,- hogy tiszta-e a levegő, mert pofon, vagy hátbavágás a fizetsége, ha a béresgazda, vagy a prakszi újságolvasáson éri. S akkor megrendül a föld, a legénnyé érés küszöbén sarkából fordul ki a világ. Pista azt veszi észre, hogy kerítésekre, házak falára a „Föld! Kenyér! Szabadság!” hármas jelszavát , meszeli, kultúrgárdát szervez a fiatalokból, mivel olyan az írása, mint a gyöngy, megbízásból a földigénylő bizottság paksamétáit töltögeti, s mire utánagondolna, hogy mikép is történt mindez, oly egyenes előtte az út, mint a mesebeli kiskondásé, aki keresztülrágta magát a kásahegyen. Előbb csak a falut látja, aztán a megyét, végül az országot. Gyűlésekre, konferenciákra jár, a szabad élet szele röpíti tudása és képzelete vitorláit. Már az ország is kicsi neki, hol Párizsban, hcl Moszkvában, hol meg a Csendesóceán partjain jár, ha mohó, második fiatalságát élő apjának az újságot felolvassa. S a faluból mégse mozdul. Azt mondja az öreg tanítónak, aki veszteglése miatt kérdőre vonja: — Mindegy az, igazgató bácsi, akár Pesten, akár itt nálunk. örökföldön áll helyt az ember. Az a fő csak, hogy helytálljon. Sokan elmentek innét, sok jóérzésű, jóakaratú fiatal. Úgy gondolom, ha itt maradok, nagyobb hasznát látja a község is, de a haza is, — mintha útnak erednék. S a szó, hogy haza, oly tisztán, oly magától értetődően röppen tova a szájáról, hogy az öreg tanító megilletődve köszön el tőle. Be nemcsak az öreg tanító, más is kérdőre vonja gyávaságnak tetsző helybenmaradá- sa miatt. Csillag Sándor ez, a járási pártbizottság titkára. Ifjú Csete azonban nem jön zavarba. Könyveit, füzeteit mutatja, a „Petőfi” ügyeit hozza szóba, a zavart, melyet az olyannyira szükséges szakértelem hiánya okoz. Csillag Sándor figyel, tűnődik, egy-két kérdést is közbeszúr s már a beszélgetés derekán tudja, hegy kincset talált. Olyan fiatalt, aki tudva-tudatlanul, de eszmélése első pillanatától fogva a „Petőfi” vezetésére készült. Pár hét azonban eltelik, a- míg fölteszi neki a kérdést: — Hát az elnökképzőre, arra elmennél-e, Csete elvtárs? — El. Csak visszajöhessek. Most hát itt van. Arra készül, hogy egyesztendős, kemény szorgalmát és emberségét próbára tevő munkáját övéi javára gyümölcsöztesse. A szándéktól a tettig azonban hosszú az út, különösen akker, ha az elődök a tagságot elkapatták: tessék-lássék munkára, valósággal sültga- lamb-várásra szoktatták. Aztán itt a szövetkezet vagyona is. Különös dolog — kinek ideje van rá, hosszan tűnődhet fölötte —, de egyesek a belépéskor mintha szándékosan felejtenék el az Ilyen fogalmakat: takarékosság, a tulajdon megbecsülése, a holnapért érzett aggodalom. A tegnapi gazda még a rossz vasat is sajnálta eldobni, hátha jó lesz valamire. Az asszony toliseprővel kapargatta meg a lisztesláda sarkait ha kenyeret már hajnalosan az állami gazdasághoz gyalogol át, ott ajánlotta föl szolgálatait. A bognár felesége pedig, aki szakajtószám hordja a szövetkezetből a forgácsot, meg a paradicsomkarónak való deszkavéget, dúl- fúl, a szomszédságot járja, s amiért a taggyűlésen őt is szó- bahozta, hát botosispánnak, lelketlen hajcsárnak becsmérli. Az asszonyok hallgatnak rá, bólogatnak neki, ime, hamarosan itt a második kapálás ideje és ha ifjú Csete elgondolása életbe lép, hát nekik is munkába kell állni, nem nyergel- hetik naphosszat a küszöböt. De furcsák, értetlenek is ezek az asszonyok! Mintha soha nem tréfálkoztak volna fölötte. hegy ki dolgozik többet a gazdaságban: a férj-e vág}- a feleség? Régen az sült ki persze, hogy a feleség! Mert a férj az mit csinál? Szánt, vet, boronái, meg arat A munkának csak a nagyj át végzi el. Az egyelés, a sarabolás, a búza- gyomlálás, meg a kapálás, — vagyis az igazi, a derékfájdító munka az mind az asszonynépre marad. Nem is beszélve a házimunkáról, a kertről, meg a majorságról, amit úgy lát el az asszony, hogy szinte nem is tud róla. Most meg?! Hiába mondja az ifjú Csete-féle elnök, hogy az asszonyi munka nemcsak/a szövetkezetnek segítség, a megszolgált munkaegység a család jövedelmét is szépen szaporítja, mit mondanak rá az asz- szonyok? Azt mondják: nem érünk rá. Elfoglal a házimunka, meg a gyerek. Elég, ha a férfiember elvégzi a dolgát a szövetkezetben. (Folytatása következik.) sütött, mondván, hogy sok kicsi sokra megy, minek hagyjam a lisztet egerek prédájára. Aztán a gond, a számítgatás, mely hosszú éjszakákon át töprengésre késztette a beosztó, erejével és lehetőségeivel ügyesen sáfárkodó kisembert. S akkor tessék! Alig lépi át az illető a szövetkezet küszöbét, egyszeriben elengedi magát. Csorgatja a szalmát, szanaszét hagyja, esővel vereti a szerszámot, ha valaminek a háztáji gazdaságban is hasznát látja, azt kérdezés nélkül viszi. A szövetkezet gondja, úgy érzi, nem az ő gondja, elvégre azért van az elnök, meg a vezetőség, hogy a tagság helyett is törje a fejét. Ha pedig az elnök szól. ha kötelességre, maga becsületre hivatkozik, az ilyen tag mindjárt zokon veszi. Szóval nem mondja, de minden mozdulata arról beszél: beléptem, áldozatot hoztam, a kívülállóknak példát mutattam. Mit akartok még? Nem azért választottam a szövetkezetei, — hogy c.tt folytassam, ahol abbahagytam Az ilyen tag akkor harcol csak, akkor hangoskodik, ha juttatásról van szó, — amit jussnak, kijáró jutalomnak vél, amiért az államnak „szívességet tett” és feladta „függetlenségét”. Nagyot kondul a vasárnapi harang. Galambck seregét rebbenti fel. Úgy cikáznak, úgy felőznek az udvar felett, mint az irodában ifjú Csete István gondolatai. Mióta az este a taggyűlésen elmondta első észrevételeit és sgyeseket, nem csúfságképpen, hanem a példa kedvéért felemlített, azon töpreng, hogy jól ette-e, amit tett? Azt mondák. a kovács, Gerse Itnre,
