Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-12 / 46. szám

1957. június 12. szerda 0 J ÜTŐN s A termelőszövetkezetekkel való barátság jegyében ünnepelték meg a traktorosnapot Heves megyében Heves megye tíz mezőgazda­sági gépállomásán a termelő- szövetkezetekkel való baráti kapcsolat jegyében ünnepelték meg az idei traktoros napot. A gépállomások ünnepségein vendégül látták a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetek vezetőit, tagjait és egésznapos szórakozás keretében fűzték szorosabbra testvéri barátsá­gukat. A füzesabonyi gépállo­más ünnepségén a helyi Sza­bad Nép és a Petőfi Tsz kül­döttsége vett részt és köszön­tötte az eredményesen dolgozó gépállomás traktorosait, mű­szaki vezetőit. A sarudi gépál­lomáson a helyi Kossuth és a kömlői termelőszövetkezet tag­jainak jelenlétében tartották meg a színvonalas traktoros napi ünnepséget. A bensőséges összejöveteleken a gépállomá­si dolgozók munkájának elis­meréseként több mint száz traktoros között nyolcvannégy­ezer forint pénzjutalmat osz­tottak ki. A horti gépállomás vezetősége a pénzjutalmon kí­vül azzal is kedveskedett a munkában derekasan helytállt dolgozóinak, hogy felvitte őket a Budapesti Ipari Vásárra. A traktoros nap alkalmából több értékes felajánlás született. A gépállomások dolgozói egyön­tetűen megfogadták, hogy gon­dosan felkészülnek a nagy nyári mezőgazdasági munkák­ra és a növényápolást is határ­idő előtt elvégzik. Három és félmillió forint nyereséget terveztek a megyei gépállomások Heves megye gépállomásai tavaly csaknem ötmillió forint veszteséggel zárták az évet. Az önállóan dolgozó gépállomá­sok az idén már nemcsak a veszteséget szüntetik meg, hanem három és félmillió nye­reséget is terveztek. A megyei igazgatóságon elkészült össze­sítő alapján a munka költsé­get elsősorban azzal csökken­tik, hogy a felesleges munka­erőket megszüntetik. A közel­múltban ötvenhárom órabéres műhelymunkást teljesítmény­bérbe traktorosnak helyeztek át, azonkívül harminckét olyan munkakört is megszüntettek, melyek feleslegesen növelték a gépállomások költségét. A ter­Kedden délelőtt újjáépülve, megszépülve, ötven férőhely- lyel bővülve, az Bger közelé­ben lévő Síkfőkútcn átadták a Bükk hegység legmodernebb túristaházát. Az épület újjá­építésére, korszerű berendezé­seire félmillió forintot költöt­tek. A hálószobákban most a ré­melési költségeket a gépállo­mások elaprózott hálózatának az összevonásával is csökken­tik. • A megye két hasonló adottságokkal rendelkező gép­állomását, a lőrincit és a hor- tit még az idén egyesítik és a kettőből jövőre Hatvanban korszerű, nagy gépállomást lé­tesítenek. A megyei igazgató­ság utasítást adott a gépállo­másoknak arra vonatkozólag is, hogy az üzemanyaggal fo­kozottabban takarékoskodja­nak, a munkaidőt alaposan használják ki, hogy az idén viszonylag olcsóbban dolgozó üzemek nyereséggel zárják az első önálló évet. I gi vaságyak helyett egyszemé­lyes rekamiék, külön mosdók, hangulatlámpák szolgálják a vendégek és kirándulók ké­nyelmét. Az újjáépítés alkal­mával az épület környékét is kicsinosították, rendbehozták, melynek különlegességét az ott levő két szép nagy hegyi tó adja. i ■■■ ^ Frissítik a vadállományt A Bükk egyik legszebb ré­szén, a szilvásváradi szalajka- völgyi vadaskertben több szelíd őzbak és szarvasbika ugrándo­zik naphosszat. Nem egy kö­zülük szabadon jár kel az er­dőben és még a kirándulókat is meglátogatják, akik a ma­gukkal vitt ételekből alaposan megvendégelik ezeket. A már húsz-huszonöt kilós fejlett kis állatok különösen a cukorkát és csokoládét szeretik nagyon. Esznek is belőle bőven, mert az arrajárók szívesen kínálgat- ják őket. Égetik a messet a bányászlakásokhoz A Hajdú megyei Építőipari Vállalat az elmúlt hetekben Egercsehiben száz bányászla­kás építéséhez fogott hozzá. A folyamatos és olcsó anyagellá­tás érdekében az építkezés színhelyén két mészégető ke­mencét is építettek, mivel szén is, mészkő is van a közelben. Az egyik tizenöt tonnás ke­mencébe szombaton gyújtottak be először. Rövidesen elkészül a második is. A két kemence nemcsak az egercsehi bányász­lakások mészszükségletét elé­gíti ki, hanem az építőipari vállalat más munkahelyeit is. Íjjáépítették a sík fokút i túristaliázat Sp$M.I Egri Vörös Csillag: Június 13—19: Hajnalodik. Egri Bródy: Június 13—19: Olmer bu'ne. Gyöngyösi Szabadság: Június 13—17: Yvett milliói. Gyöngyösi Petőfi: Június 13—16: Tavasz a kis­városban. Hatvani Vörös Csillag: Június 13—17: Az örök éjszaka titka. Pétervására: Június 15—16: Véres úl. Heves: Június 11—13: Riadó a cirkusz­ban. Június 15—17: Oakaruhában. I Hajrá, Eger! Győz-e a mi csapatunk, — nézik izgatottan a szurkolók a meccset. S ha igen, lelkes kiáltással biztatják őket újabb győzd mekre. Hirdetmény ITT A NYÁR . . flz Egri Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat felhívja a lakosság figyel­mét arra, hogy közkutakról, tűzcsapokról, építkezéshez, permetezéshez, öntözéshez vizet csak előzetesen meg­váltott engedéllyel lehet használni. Házi bekötéseket ivóvízre és szennyvízre, csak a Vízmű Vállalat végezhet. Belső át­alakításokat, bővítéseket az ingatlan tulajdonos előző­leg köteles bejelenteni. A város területén több he­lyen a háztulajdonosok eső­vizet kötöttek be a Szenny­vízcsatornába. Ezen sza­bálytalanságokat 3 hónapon belül meg kell szüntetni. A rendelkezések be nem tartásáért 1000 forint pénz­bírság róható ki. Itt a nyár! Las- san-lassan elő­kerülnek a női shortnadrágok is, főleg az üdülőhelyeken. Jegyzet ...ÉS ITT A ZÁPOR A délafrikai parlament el­fogadta azt a törvényjavasla­tot, amely szerint a jövőben a színesbőrűek nem látogathat- hatják a meglévő iskolákat. Aki ebből a hírből azt a helytelen következtetést von­ja le, hogy Dél-Afrikában faji megkülönböztetés van, s e megkülönböztetés jegyében még tanulási lehetőségétől is megfosztják az úgynevezett színesbőrűeket, — az bizony téved. Szó sincs faji megkü­lönböztetésről, sőt: faji egyenlőségről beszélhetünk. A színesbőrüeknek ugyanis majd új iskolákat létesíte­nek. amelybe viszont a fehér- bőrűek nem járhatnak. Ez az igazi egyenlőség, s aki ennél nagyobb egyenlőséget akar, az már bizony tényleg meg­érdemli sorsát, — már mint a Johannessburgi börtönt­ÜJ SZIVVIZSGALÓ műszer A wroclawi Orvos Tudomá­nyi Főiskola Általános és Kí­sérleti Kórélettani Intézete tu­dományos dolgozóinak kollek­tívája új szívvizsgáló műszert szerkesztett, az úgynevezett perspektivikus vektográfot. Míg az elektrokardiográf line­áris diagramm alakjában mu­tatja az orvosnak a szív mű­ködését, addig a vektográf mértani alakzat formájában ad képet a szív tevékenységé­ről, ami könnyebben leolvas­ható és egyértelműbb. Külföl­di tudományos körök máris nagy érdeklődést tanúsítanak az új műszer iránt. Nem sok jóval biztat a megye labdarúgó utánpótlása EGRI SC — GYÖNGYÖSI VÁLOGATOTT 4:2 (1.1) — Ifjúsági mérkőzés, Eger, V.: Vass. ESC: Szántó — Huszár — Mészáros, Grezsó, — Váraljai II., Csőke — Szász, Kelemen, Tardi, Balázs, Sztregova, (Ré­vász). GYÖNGYÖS: Kiss (Hova­nyecz) — Varga, Alexái, Sza­bó — Hajnal, Pethes — Keszt­helyi, Túri, Juhász (Szőllősi), Gréczi, Deli (Eperjesi). A két ifjúsági együttes vá­rakozáson aluli, gyenge szín­vonalú mérkőzést vívott egy­mással, ami — remélhetőleg — fokozott munkára serkenti majd a megye ifjúsági veze­tőit. Huszonegynéhány fiatal kö­zött alig-alig láttunk egy-két tehetséget, a többiek messze elmaradtak a követelmények­től. Az egriek egyébként megér­demelten győztek, de csak az­zal, hogy a gyöngyösi Keszthe­lyivel szemben két „öreget” tudtak felvonultatni, Kelemen és Tardi személyében. G.: Sztregova, Mészáros (2), Tardi, illetve Gréczi (2). Jó: Mészáros, Grezsó, Sztregova, illetve Túri, Szőllősi és Pethes. Az elmúlt napokban jó kiadós záporesőben volt részük az eg­rieknek, s a megye többi la­kóinak is. Szerencsére a sötét felhők hamar elvonulnak és néhány perc múlva vígan süt a nap. — Előadást tart június 26-án az SZMT kultúrotthonban Al- mássy Ferenc, a gyakorló is­kola helyettes igazgatója „A magyar országcímer története” címmel. DCét h) után áft'ü köztük A SZÁNTÖFÜLDÖN kinthagyott kis kupac tavalyi szalmát már össze­törte az idő: az eső, a hó, meg a fagy, s ma már csak arra jó, hogy pokrócot terítsenek rá, végigheve- redjen rajta az ember ebédidőben és egy-két nyugalmas percre lehunyja szemét. Meleg van, gyengén fúj a szél és a köves útról ráhordja a port a hidegtől és a sok esőtől kicsit meg­sárgult kukoricalevelekre. A lovak serényen ropogtatják a kocsiderék­ból a friss zölddel kevert tavalyi szénát, néha egyik-egyik szügyéhez kap a fejével, hogy elkergesse a bö­gölyt. Ebédidő van a füzesabonyi Petőfi tsz-nél. Távolabb a hatalmas tábla kukorica föld végénél húzódó or­szágút mellől feltarkálilik a pihenő asszonyok ruhája. Néhány a fa alá, a hűvösre húzódó beszélgető em­bert is látni — ők kapások. A szal­macsomó mellett benn a föld köze­pén az ekekapázók csoportja hever, némelyik mélyen arcába húzott ka­lappal alszik, mások csendben be­szélgetnek, komótosan szíva az ebédutáni cigarettát. Közöttük van Szabó István is, két év után újra koizöttük. Hányát fek­szik a kocsikenőcstől néhány helyen foltos pokrócon és nyitott szemmel figyeli a halványszürke felhők ro­hanását az égen. Kigombolt ingéből nagy darabon bamálik elő a melle és a pihenő emberek nyugodtságá­val lélegzik, vastag erős karjai moz­dulatlanok. AMIKOR NEVÉT HALLJA emlí­teni felül, első pillanatra nem érti az egészet, mint aki álmából ébredt, majd hellyel kínál mellette a pokró­con. N em szereti túlságosan a „hi­vatalos” szót, szívesebben eldiskurál, vagy viccel munkatársaival. Mert oát ő úgy gondolja: nincs azon semmi írni való, hogy újra csoporttag lett. Dolgozni kell és a többi aztán jön magától. Az a fő, hogy ember le­gyen, rendes ember, aki áillja a sza­vát és nem enged az igazából. Mert ilyenfajta ember Szabó Ist­ván. Ha igaza van, akkor abból nem enged egy fikarcnyit sem senkinek. Tizenkilenc éves volt, amikor meg­nősült és ő, a 13 holdas parasztem­ber fia, cselédlányt vett el feleségül, mert többre becsülte az embert, mint a vagyont. Ez a cselekedete szent­ségtörésnek számított, mert akkor még szinte Íratlan törvénye volt a falunak: csak azonos gazdasági helyzetűek kötöttek egymással há­zasságot — a föld volt az isten. Sza­bó István nagy bűnt követett el az akkori viliág ellen: nem a pénz sze­rint ítélte meg az embereket — és ezt egyesek nehezen bocsájtották meg neki. A szüleivel is majdnem egy évtizedig volt haragban, akik annak idején fiúkhoz „magukfajta”, vagy gazdagabb lányt szántak. Szabó Istvánt korán önállóságra tanította az élet Meg kellett szok­nia. hogy felesben, harmadában dol­gozik, tizedrészért arat, vagy el­megy dolgozni valamelyik vállalat­hoz. De dolgozott és volt kenyere mindig, ha néha szűkösen is. Mindezt nagyon szűkszavúan me­séli el, nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak. — Nincs ebben semmi különös. Eléldegél az ember tisztességesen, ha nem adja be a derekát. Nem igaz elvtárs? — teszi (barátságosan, magabiztosan mosolyogva vállamra a kezét. Dolgoztunk és kész... Mióta tagja a tsz-nek? — Én 1950-be léptem be, majd négy év múlva elmentem innen és most, február óta megint itt vagyok. — Annakidején miért lépett ki? HALLGAT. Tarkóját simogatja és sűrűn pislog, mintha valami fon­tos dolgon gondolkozna. Aztán csak rászánja magát. — Á, minek arról beszélni. — Mégis, valami oka csak volt — kérdezősködök tovább. — Oka? Hát mindennek van va­lami oka, ennek is megvolt. Nem annyira újságba való az, nincs ben­ne szenzációd Csend. Ujjai között forgat egy le­tépett fűszálat és úgy odafigyel, mintha ez volna a legfontosabb do­log a világon és őt nagyon érdekel­né. Nem hagyok nyugtot neki. — Veszekedés? — próbálkozom újra. Rövid ideig hallgat, azt latolgatja, hogyan kezdjen bele. Láthatóan fe­szélyezi az, hogy több társa figyeli már csendben a beszélgetést. Az egyik már meg is szólalt. — Mondjad már Pista, de meg­akadt a nyelved. Nincs azon szé- gyelnávaló. A beszélő feilé fordítja fejét, el­mosolyodik. Eldobja a fűszálat, amelyet ujjai között csavargatott, majd nagy lélekzetet vesz és kö­nyökére dől a pokrócon. — Volt az is, veszekedés is, ara­tásban a brigádvezetővel. Verse­nyeztünk velük — lemaradtak. Az­tán segítség jött és az mind velük dolgozott. Hát ezen kaptunk össze és én ezután ki is léptem. Jól ráfi­zettem a boltra. — Miért? Utána hol dolgozott. Elgondolkozik egy kicsit, aztán folytatja. — NEM VOLT NEKEM itt a cso­portban semmi bajom. Helyrevere­kedtem magam, két fejős tehenem volt, két borjúm, meg három hízó­nak való és sok termény a padláson. Már akkor tudtam egy fél házat is venni. Amikor kiléptem, sok pénzbe került a két ló, a szerszám, meg a kocsi, amit vettem. Mégsem használt semmit. Amit összegyűjtöttem itt, szétszórtam a határba, másnak a feles földjén: Rossz üzlet volt az na­gyon. Rövidesen eladtam a lovakat és elmentem a Belspedhez dolgozni. Szépen kerestem én, de a magam­fajta parasztember nem tud a pénz­ből gazdálkodni — én sem tudtam. Mert megszoktam már a terményt, az mégis csak más. Azért is jöttem vissza a szövetkezetbe februárban, azóta feleségemmel együtt itt dolgo­zunk. Elhallgat. Előveszi füzetjét és be­írja. hogy mit végeztek eddig, mert munkacsoport vezető. Majd becsuk­ja a füzetét, elteszi hegyes tintace­ruzáját és feláll. Szól a heverő em­bereknek, hogy ideje lesz elkezdeni ^'^'*'>W,^'^VVNAA/VVVVVVVVVVV\A/SAAAVVVS/SAAA a munkát, mert az asszonyok már talpon vannak és széles sort alkot­va, meghajolva lassan haladnak elő­re, s néha hallani, amint egy vélet­lenül odakerült kőben megpendül a kapa éle. Szabó Istvánék a kocsihoz mennek, elkötik a lovakat és befogják az eke­kapába, aztán megindulnak a hosz- szú kukoricasorok között, mert igye­kezni kell, estig még sokat kell vé­gezniük. Egy jó órával később, bent a ter­melőszövetkezet udvarán az állat­gondozó így beszél Szabó Istvánról: — Szeretjük mi és meg is értjük vele egymást. Sok ilyen ember kel­lene, akkor lehetne csak igazán ha­ladni. Erős, dolgos, kemény ember, jó fából faragták. Tudja vinni a többieket és amióta újra nálunk van, sokkal jobban megy a munka. Nem lehet mellette lazsálni. Igaz, annak idején nemcsak a veszekedés miatt lépett ki, meg akarta próbálni úgy is. Két év után rájött, hogy mégiscsak ez a jobb. mert amig az itt dolgozók többsége már új házat tudott építeni azóta — neki elment a pénze a feles földekre. Mi beszél­gettünk vele januárban, szót értet­tünk és visszajött hozzánk feleségé­vel együtt. Szükségünk van egymás- iá, neki is, nekünk is. Most újra köz­tünk dolgozik. CSUPA DICSÉRŐ szavak, megér­tés és bizalom. Már a kapu felé já­rok, amikor még utánam szel, mint­egy nyomatéket adva előző szavai­nak: — Róla csak jót lehet írni. HANKÖCZI SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents