Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-12 / 46. szám

6

Ü J Ü T O N

1957. június 12. szerda

Van-e megyénkben gyermekbénulásos járvány?

Az utóbbi napokban sokat foglalkoztatta az embereket, a szülőket ez a kérdés. Sokan intéznek kérdést a szakemberekhez, túlzott hírek keringenek és túlzott félelem vesz erőt az embereken.

Helyes, ha rávilágítunk erre a kérdésre, hogy a túlzott félelmet és ebből eredő helytelen következtetést elbírálhassuk, szélesebb alapon kellene magát a betegséget, az ebből eredő járványfolyamatot, ennek lefolyásának lehetőségeit és az ellene való védekezést megismerni és tárgyalni. Természetesen ezt egy újságcikk keretében igen nehéz volna összesűríteni, — és ezért itt csak a lényegre lehet rámutatni.

Minden fertőző betegség bizonyos körülmények között járványt idézhet elő. Járványról akkor beszélünk, ha a lakosság számához aránryítva egyidőben a mindig elszórtan (sporadikusan) előforduló fertőző betegség számszerűen megszaporodik, járvány görbéje felugrik. Nem múlik el úgyszólván egyetlen év sem, hogy megyénkben, vagy városunkban ne fordulna elő egy pár gyermekbénulásos megbetegedés. Ismeretes a szakemberek előtt, hogy a fertőző betegségek tulajdonságai közé tartozik járványügyi (epidemiológiai) szempontból, hogy bizonyos időközökben ciklusokban pl. a gyermekbénulás esetek 5 évenként megszaporodnak, ciklusosán járványgörbéje felugrik. így országunkban legutóbb 1952 évben szökött fel így ciklusosán a gyermekbénu- lási megbetegedések száma. A szakemberek (epidemiológu- sok) e törvényszerűség következtében már várták az évi kiugrást. — Nem kell tagadni, mert ennek nincs értelme, hogy május hónapban tényleg megyénkben is mutatkozott a gyermekbénulások görbéjének kiugrása. Május hónapban megyénk különböző helyein, városokban és falvainkban összesen 13 bejelentett betegségről van tudomásunk, ez a szám még távol áll attól az emelkedéstől, amikor járványról beszélni szoktunk. Talán még annyit, hogy országos viszonylatban is érezhető a gyermekbénulás járvány görbéjének emelkedése — egyes megyékben erősebben — Heves megye szerencsésen ezideig nem foglal helyet az elsők között.

A betegséget virus fertőzés okozza, mely nyállal, vagy ürülékkel távozik a beteg szervezetéből. Átvivése, vagy direkt érintkezés, vagy indirekt úton valamelyik tárgy, élelmiszer, légy, stb. útján történhet. A betegségnek többféle tüneti megnyilvánulása lehet az egyszerű náthától, légcsőhuruttól, hasmenéstől, magas-láztól egészen a súlyosabb formákig, a hirtelen bekövetkező, legtöbbször egy-két izomcsoportba, végtagra terjedő bénulásig. Talán egyetlen fertőző betegségtől, járványtól sem félnek jobban az emberek, mint a gyermekbénulásos (polyo-myelitis, vagy Heyne- Medin) betegség járványától. Általában a laikus közönség, amikor e betegség nevét meghallja, már rögtön a gyermek halál, vagy az élet végéig maradandó végtagbémullást látja lelki-szemei előtt. Ez természetesen távol van a valóságtól. A szakemberek tudják, hogy a betegségben nem olyan nagyszámú a halálozási esetek száma, mint azt a laikus elképzeli, hogy a betegséget kiállottak között, akik bénulási tünetekkel betegedtek meg, nem olyan nagy a maradandó bénulás, mint ahogy azt a laikusok hiszik. (Általában a bénu-,. __ lássál megbetegedettek 50 szá- > zalékában a bénulások már - egy hónapon belül visszafejlődnek, a betegek 25 százalékában egy éven belül teljes gyógyulás várható és csak 15- 25 százalékig jelentkezik maradandó bénulás.) A már megkapott betegség zöme maradandó elváltozások nélkül gyógyul. A tudósok egyrésze pl. igen kis százalékára teszi azokat az embereket, akik ezt a betegséget egy símán lezajló nátha, influenza, egy lázas állapot alakjában már gyermekkorban ki nem állta volna, — tehát az emberek nagy százaléka, hogy úglymondjam, átvészelte a gyermekbénulásos megbetegedést anélkül, hogy ezt a könnyű (abortiv) formában lezajló betegséget akár maga a beteg, akár a szülő, sőt sokszor maga a orvos is diagnosztizálni tudta volna. Tehát a gyermekbénulás vírusa legtöbbször tünetmentesen zajlik le. És mint minden kiállott fertőző betegség hosszabb- rövidebb immunitást (az illető betegséggel szembeni védelmet) nyújt, illetve biztosít, azért nem szokott a gyermek- bénulás járványa olyan képet nyújtani, mint mondjuk pl. a skarlát, vagy influenza stb. Megfigyelhető, hogy a gyermekbénulásnál a legritkább eset, hogy egy családban egyszerre 2, vagy több megbetegedés történjen — legtöbbször

a város egyik, máskor a másik végén ugrik ki egy-egy megbetegedés. Ez is részben utal a nagy számban átvészeltek számára, valamint arra, hogy egy ilyen járványban sokkal több megbetegedés történik, de ezek roppant könnyű, tünetmentes lefolyásúak.

Természetesen távol áll tőlem, hogy fertőző betegséggel szembeni közönyt, vagy közömbösséget hirdessek. Ellenkezőleg ki szeretném hangsúlyozni, hogy mindenkinek, különösen olyan időben, amikor a ciklusos emelkedést várni lehet, de általában mindig a tudomány mai ismeretében rendelkezésünkre álló járványügy rendszabályokat fokozott mértékben meg kell tartani.

Mielőtt azonban a védekezésre áttérnénk, meg* kell említeni a járványok keletkezésének lehetőségét. Járvány, azaz egy fertőző betegségből származó, egy nagyobb embercsoporton belül tömeges megbetegedésnek a lehetősége csak akkor áll fenn, ha megvan: Először a fertőzés forrása (ez

legtöbbször maga a beteg, vagy már nem beteg, de a betegség kórokozóját hordozó, kórokozó gazda). Másodszor, ha meg van a fertőző betegség tovaterjedésének a módja (direkt, közvetlen érintkezés, vagy indirekt lehetőség pl. élelmiszerrel, légyfertőzési lehetőséggel, stb.) Harmadszor, ha van egyén, aki a betegségre hajlamos (a betegséget kiállt, vagy oltások útján immunizált egyén már nem hajlamos). Járvány csak akkor keletkezhetik, ha a fentemlített 3 faktor mindegyike szerencsétlen körülmények között találkozik. Ha e 3 faktor közül csak egy is hiányzik, a betegség tovaterjedése, a járvány nem alakulhat ki. A járvány elleni védekezés alapja éppen azt célozza, hogy ezeket a faktorokat, vagy ezek közül legalább egyet sikerüljön kiiktatni, hogy megakadályozhassuk a betegség (járvány) kifejlődését, tovaterjedését.

Vegyük tehát e 3 faktort sorjában — a gyermekbénulás megbetegedés szempontjából —

vizsgálat tárgyává és így mindjárt arra is felelhetünk, hogy milyen védekezési lehetőség áll rendelkezésünkre.

Elsősorban is a beteget a legrövidebb időn belül elkülöníteni (izolálni) kell. Váladékát, ürülékét fertőtleníteni kell. Kerülni kell a beteg környezetét.

Másodsorban veszélyeztetetett időben fokozottabb tisztaságot, személyi higiénét (különösen gyakori szappanos kézmosás) élelmiszerek tisztántartását, eltevését, erős felfőzését, gyümölcs mosását, há- mozásót stb. legnagyobb fokú légytelenítést kell megvalósítani. Kerüljük a kollektívákat, legalább is a veszélyeztetett korosztályú gyermekeket távol tartani idegen, ismeretlen környezettől, személyektől.

Végül harmadszor, nem tudhatjuk, hogy melyik ember vált már immunissá e betegséggel szemben. Itt felvetődik a kérdés, hogy tudunk-e úgy, mint pl. a tífusz ellen biztos és megfelelő oltással védekez- > ni. Erre azt válaszolhatnánk, I hogy a gyermekbénulás elleni I

KERESZTREJTVÉNY

1

2

3

4

5

6

—

1

■

7

I

I

y

8

9

■

10

m

11

12

13

n

H

14

15

■

16

17

■

18

■

19

20

■

21

22

■

23

wm

m

24

25

B

26

Rej t vénypály á- jatunk minden hó 10-én kezdődik és a következő hó 10-ig tart.

VÍZSZINTES

1. Angol költő

és műve. 7. Gondoskodik róla, hogy összevegyüljön. 8. Nyu- 'ateurópai nép.

10. Tisztelendő megjelölés. 11. Szem. névmás.. 12. Távozóban van ik nélkül.

14. Raktári részecske. 15. Férfi név. 16. Dal. 17. Kerek alakú folytonossági hiány. 19. Orosz ott. 20. Időhatároz > rag. 21. Eisenhower beceneve. 23. Olasz névelő. 24. Vágásra alkalmassá teszi. 26. Ezeket nem szeretik a függőleges 1.-ben szereplők.

FÜGGŐLEGES:

L Orvosi műszóval: betegséget tettetők. 2. Vissza, kicsinyítő képző. 3. Testrész. 4. Rágcsáló állatka. 5. Maró anyag. 6. Por mássalhangzói. 9. Drágakő. 11. Dunántúli városból való. 13. Ugyanaz, mint a vízszintes 17., csak némi eltéréssel. 14. Pest megyei község, i*- Díszes. 21. Motorkerékpár márka.

122. ...pus mesemondó volt, fonetikusan. 24. 1957. 25. Igerag.

HIÁBAVALÓ ÁLDOZAT

megelőző oltások már túl vannak a kikísérletezés kezdeté*, de az oltások eredménye még nem ad teljes mértékű bizonyosságot. A régebben használt betegségből felépült egyének reconvalescens savója, vagy a betegségen átesett felnőtt egyénnek normál-savója, melyek mind tartalmaznak ellenanyagot, nem volt tökéletes. Ma ehelyett inkább bevált szer a Gamma-Globulin, mely szintén hasonló, de tökéletesebb anyagnak tekinthető. Ezek azonban csak passzív immunitást adnak és ellentétben az aktív immunizálással szemben (tífusz, tetanus, himlő oltások) csak rövid ideig tartó immunitást biztosítanak. Ezért a gyakorlatban keresztül sem vihető a profilaktikus védőoltás formája, hiszen a gyermekbénulás elszórtan az év minden szakában valahol előfordul, így havonta kellene alkalmazni a passiv immunizálást, a megelőző oltásokat. Kísérleteznek az aktív immunizálás módszerével is, amely hosszabb ideig tartó védettséget nyújt. Az oltóanyag majomszövetben szaporított vírusból készül, az dltásck eredménye még teljes bizonyossággal nem tekinthető lezártnak.

összefoglalva a gyermekbénulásos megbetegedés fertőző betegség, melyet az emberek nagy százaléka kiállott minden maradandó nyom nélkül. A betegség kiállása immunitást ad, felnőtt ember, vagy nagyobb gyermek kevésbbé kapja meg, mert nagyobb százalékban már immunis. Teljes és hosszantartó immunitás ki- fejlesztésére megelőző oltások bevezetésére kísérletek történnek, a gyakorlat számára ezek kiértékelése biztató, maga, a védekezés módja még nem tekinthető lezártnak. Az izolálás, tisztaság, köztisztaság,, élelmiszer higier.a és általános conditió javítás, testi fáradalmak, megerőltető izommunka kerülése, járványos időben csoportoktól való távolmaradás; a személyi higiéné fokozása a védekezés legfontosabb eszköze. A beteg környezeténél az orvos által kiszűrt személyek Gamma-Globulin védőoltás elrendelése is szükséges lehet.

A fentiekkel kapcsolatban szükségesnek látszik a városok és falvak köztisztaságának fokozottabb mértékű megvalósítása.

Dr. Körfy Lóránd

Közegészségügy i-J árványügy i

Állomási igazgató főorvos

Egy hivatás „gyötrelmei

A HÉTFŐI HÍRLAPBAN „Remények és aggodalmak egy tehetségkutató verseny kapcsán” alcímmel pár gondolatot olvastunk arról, hogy milyen veszélyekkel járhat a vendéglátóipar túlzott érdeklődése az országos táncdal- és magyamóta-énekes tehetségkutató verseny műkedvelői iránt. A cikk írt arról, hogy tiszteletreméltó, de zenéhez legtöbbször nem értő vendéglátósok most megint azzal fenyegetnek, hogy „kiemelnek” az összeverődött „tehetségek” köréből egy csomó dilettánst, akik közül nem egy évek múlva megroppanva és csalódva néz majd vissza „művészi múltjára”, kiszakadt a becsületes termelő munkából, és az „előadó művész” cifra nevével tarsolyában, gyanútlanul elindul egy úton, melyre legtöbbször képességei és felkészültsége aligha jogosítják fel. Nyikorog hát a zene a vendéglőkben, szól a nóta, s a színvonal? Az pedig csak egyre hígul, hígul...

Miért írjuk meg ezt éppen most és itt? Azért, mert az elközelgő hetekben újból napirendre kerülnek a „hivatásos előadóművész” (magyarán: zenész és dizőz) kategorizálások, a népművelési szervek újból vizsgáztatásokra készülnek. Elsősorban vizsgázni fognak azok, akik a tavalyi kategorizálásnál kimaradtak, vagy „ideiglenes” kategóriát nyertek.

Mindenekelőtt szeretnék rámutatni arra a teljesnek mondható anarchiára, ami e területen a vendéglátó vállalatoknál uralkodik. A vállalatok igen sok helyütt — így Egerben is — semmibe veszik a népművelési és belkereskedelmi szervek rendelkezéseit arra vonatkozólag hogy csakis kategorizált muzsikust szabad szerződtetni, s azt is a szakszervezet (MÜDOSZ) kiközvetésése alapján. A vendéglátó vállalatok nem hiszik el, hogy — ha nem is áll mindig hivatása magaslatán — azért a MÜDOSZ mégiscsak jobban ért ahhoz, hogy ki érdemes „előadó- művészi” kategóriára és arra, hogy ebből éljen. Ebből a törvényességet semmibevevő, de sokszor egyes foglalkozási ágakat, sőt „fajokat” is lenéző, csöppetsem szocialista típusú szemléletből erednek aztán az olyan intézkedések, mint például az egri népkerti „zenekar” szerződtetése. Ebben az együttesben egy kétségtelenül tehetséges fiatal zongorista és dobos mellett két olyan személy is szerződést kapott a Vendéglátótól, akik semmiképpen sem ütik meg azt a mértéket, ami egyrészt mások szórakoztatásához szükséges, másrészt ahhoz, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben havi 1300 forintot vágjanak zsebre gyakorlatlan és kezdő játékukért. Az ország egész területén pedig számos képzett, ambiciózus, és főként családos zenész van állás nélkül. Nézzük meg ennek az intézkedésnek egy másik mottóját is: a szerződtetett hegedűsnek rendes polgári állása volt egy asztalosüzemben. Most a Vendéglátó „zenészpolitikája” kiemelte a gyalupad mellől és az állástalan szakmabeliek rovására új „foglalkozási ágban” helyezte el. Az illető rendes és tisztességes ember, de kereken kimondva: nem üti meg a kategorizáltak színvonalát. Ha a Vendéglátó Vállalat most megvonná szerződését, ez az ember lelkileg és fizikai értelemben is a legsúlyosabb ellentmondásba kerülne, meghasonlana a vállalattal, úgy érezné, valahol szörnyű igazságtalanság érte, s valljuk be: ez igaz is.

Ha ez az egész kérdés csak a Vendéglátó és az alkalmazottak belügye lenne, azt mondanánk: elszigetelt ügy. De itt elsősorban a nagyközönségről van szó. Értsük meg végre, hogy prémium, béralap, és minden más mesét félretéve, a Vendéglátó Vállalatnak éppen olyan kötelessége, hogy a zeneszolgáltatás terén a lehető legjobbat nyújtsa a közönségnek, mint amilyen kötelessége az üveggyárnak a megfelelő minőségű üvegáru, az acélgyárnak a megfelelő minőségű ekevasak, stb. gyártása. A Vendéglátót, mint szocialista kereskedelmünk egyik szektorát, népgazdaságunk — főfeladatukat tekintve — éppen ezért hívta életre. Ha van ami fémjelzi a vendéglátósok munkáját, akkor két dolog az: a kiszolgálás és a zene. Érdekes, egy termelő vállalatot milyen könnyen felelősségre vonnak, ha a tervben, profiljában előírt feladatokat nem teljesíti. Kizártnak tartom, hogy előbb utóbb ne kerüljön sor

arra országos szempontból is, hogy megnéznék: ki felelős azért, hogy a már említett és elsősorban a közönség érdekeit szolgáló kormányintézkedéseket a Vendéglátó Vállalatok semmibe veszik. Az egri Népkert zenészei nevezetesen még ma is munkaszerződés nélkül játszanak, ami az általános munkaügyi rendelkezéseknek is legsúlyosabb megsértése.

A feszültség a Vendéglátó és a zenészek között nem új keletű. Eredete — leplezetlen őszinteséggel beszélve — a munkavállaló zenészek egy részének sajnálatos lezüllése, iszákossága, önképzésük elhanyagolása, általános emberi és művészi prostituálódása körül kereshető. Régebben úgy festett, hogy majdnem mindenki kaphatott kávéházi zené- szi állást, ha csak kicsit is konyított a hangszerhez. Megkezdődött a zenei analfabéták beáramlása a szórakoztató iparba. A tavaly országosan elkezdett kategorizálások és vizsgák ezt az állapotot voltak hivatva megszüntetni, de csak az első lépéseket tették meg. Sajnos, a vendéglősök nem látják, hogy ennek a foglalkozási rétegnek a felemelkedését és stabilizálódását gátolják meg éppen az olyanfajta magatartással, mint aminőről már szó esett.

Rontja itt a képet az is, hogy évek óta huzavonáinak a szórakoztató „ipar” dolgozóinak hovatartozását illetően. A belkereskedelem a népművelésre tukmálja őket és viszont. Tisztázatlan a MÜDOSZ jogi helyzete is. Szerintünk nem szerencsés a munkavállalások és kategóriák kérdését egy érdekvédelmi szervre bízni, hiszen ez egyetlen foglalkozási ágban sem tapasztalható. A szakszervezetnek — természeténél fogva — nincs és nem is lehet olyan körű adminisztratív és gyakorlati intézkedési joga, mint egy minisztériumnak. S ez csak a bizonytalanságot növeli. A vendéglátósok sok helyütt éppen e- miatt kirekesztik a zenészeket a vállalati szolgáltatásokból. Salgótarjánban pl. a napi egyszeri főétkezést is megtagadták tőlük azon a címen, hogy „nem végeznek termelő

munkát”. Hát ki végez a Vendéglátónál? A főkönyvelő?

Baj van a szórakoztató zenészek és komoly zenét kedvelő művészek közötti kapcsolattal is. A klasszikus zene művelői időben, energiában és művészi fokon is többet küzdenek képzettségükért, mint a szórakoztatók. Mégis — a szórakoztató ipar tömegérdeklődést vonzó jellege miatt — utóbbiak vannak anyagilag előnyösebb helyzetben. Ez a körülmény a komoly zenét és szórakoztató zenét művelők között számtalan nem éppen, elvi jellegű vitához és áskálódáshoz vezet. Tavaly például — amikor országosan arról tárgyaltak, hogyan lehetne megjavítani a zenészek helyzetét, — „bedobták azt az ötletet, hogy a vendéglátók zenedíjából fedezzék a klasszikus zene fejlesztésének költségeit is. Ez persze nagy harcokhoz vezetett.

Szögezzük le azt is, hogy — egy-két reprezentatív vagy osztályon felüli üzletet kivéve — a zenészek fizetése nincs oly módon rendezve, hogy az a nagytömeget tekintve, különösebb önképzésre, buzdítaná őket. Az úgynevezett „cigányzenészek” például a legtöbb helyen napi 28—35 forintot kapnak, ami egy alacsonyabb segédmunkási fizetés. Kétségtelen, hogy ez is hozzájárul ahhoz, hogy a szórakoztató „iparnak” e területe sorvadó- ban van, s a helyzet romlik.

ÚGY FEST, HOGY HAZÁNK gazdasági, talpraállásának perspektívájához hozzátartozik idegenforgalmunk állandó, és tervszem növekedése is. Nélkülözhetetlennek tűnik tehát már most gyökeresen átszervezni a vendéglátó szórakoztató részlegeinek munkáját. Az elkövetkező kategorizálásoknak szerintünk két feladata kell legyen: gátat vetni a dilettantizmusnak és irányt, célt szabni a szórakoztató ipar dolgozóinak. A működési engedélyt jelképező könyvecskén ez áll: „Hivatásos előadóművész”. Mondjuk meg nyíltan: e könyvecskékkel rendelkezőknek ma még csak egy törthányada méltó e címre. A MÜDOSZ-nak és az illetékes szerveknek főfeladata — szerintünk — a vendéklátók meg- regulázása mellett egyidejűleg éppen az, hogy olyan vizsgáztatási programot dolgozzon ki, amely ezeket a magasabb szempontokat veszi figyelembe elsősorban.

PAGONY LAJOS