Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-12 / 46. szám
4 C J ÜTŐN 1957.. fámís!s 12. szerda Sfyéma leoenie — az egri Gárdonyi Géza Szinház évadzáró előadása VALAHÁNYSZOR a Néma Levente gyönyörű szép sorait hallom, vagy olvasom, újra és újra rádöbbenek, milyen szép is a mi nyelvünk, milyen csodálatos hangszer annak kezében, aki bánni tud vele. És Heltai Jenő mesterien kezeli ezt a hangszert, a Néma Levente minden káprázatos verssorának dallama van, rímei csodálatosan csengenek. Olyan ez, mint egy opera, melyet úgy is lehet élvezni, ha az ember hátat fordít a színpadnak és csak hallgatja a daloló verssorokat. A Néma Levente mese, mese a szerelemről — a felnőtteknek. A legendás középkor világában, Mátyás király híres fekete-seregének hadnagya, aki végigcsatázta már Európát, találkozik egy szép olasz özvegygyei, aki iránt olthatatlan szerelemre gyulád. Az olasz nemes hölgy azonban gőgös és hideg, önző és megközelíthetetlen. Egyetlen fagyos csókjának hatalmas ára van: Agárdi Péter leventének három év némaságot kell fogadnia érte. A hideg Zilia szavai a csók után könyörtelenül szólnak: A csók után, most hogy utaidra mégy, Kívánom, három évig néma légy... ...Légy néma mindig. Némább légy a sírnál. Magad mondtad, nem felejtem cl: Nemcsak beszélsz, de hallgatsz is, ha kell. Most kell! Szájadat lezártam! És a lezárt ajkak hallgatnak. Hiába hívatja el Mátyás király a leghíresebb tudósokat és doktorokat, „Néma Péter” nem beszél. Másfél év telik el és Néma Péter rejtélyes, némaságának híre eljut Ziliáhcz is. Beppo a hű, csavaroseszű szolga elmondja, hogy Mátyás tízezer arannyal jutalmazza azt, aki derék hadnagyának szavát visszaadja. De ha a kísérletező kudarcot vall, fejét veszi Setét Lajos, Mátyás félelmetes bakója. Az öntelt Zilia újabb diadalra vágyik és elindul a messzi Pannóniába. A magyar levente azonban szilárd, hiába ég a szerelemtől, látja és érzi, hogy Ziliáját még mindig a hiúsága vezérli. Hiába hangzik el a feloldás: „Szíved üdítse gyógyí tó öröm Szájad pecsétjét én most feltöröm. Adott szavad vitéz Agárdi hadnagy. Visszaadom! Beszélj! Szabad vagy! Agárdi Péter azonban hallgat tovább. Zilia önző és hideg szerelme csak a szenvedés és megaláztatás tisztítótüzében szabadul meg hibáitól és lesz olyan tiszta és nemes, mint Agárdi Péteré. A szerelem, a becsület hősi éposza ez, az igaz és tiszta szerelem hatalmas erejét hirdeti,! •AScsillogó nyelvezettel* szép romantikával, csengő rímeivel. A Néma Levente előadása hálás és sok sikert ígérő feladat, hisz híre már hosszú évekkel ezelőtt bejárta az országot és azok is szívesen nézik meg újra, akik valahol már láttáik. Mondanivalója köny- nyen talál el az emberekhez és szívesen fogadják azt. A SIKER az egri előadásokon sem maradt el, a nézők nevetnek, könnyeznek, rabul ejti őket a csodálatos mese. És mégis sokan, köztük magam is, kissé kielégületlenül hagytuk el a színházat. Valami hiányzott, nem kaptuk meg azt, amit vártunk, vagy esetleg amit más előadásokon már átéltünk. Az embernek hiányérzete volt, hiányzott a színlapon hirdetett „vígjáték”, hiányzott ás ez a nagyobb hiba, Heltai verseinek ragyogó üteme és dallama, hiányzott, és főleg ez nagyon hiányzott — a szép magyar beszéd. Valahogy az áz érzésem, hogy a rendező el- komolyította ezt a vígjátékot, nem adta meg könnyedségét, a jeleneteket túlzottan széttagolta és emiatt egyes jelenetek vontatottá váltak. Nehéz probléma eldönteni, hogy hcl a határ, amikor a színészi játék már a vers rovására megy, — mert a színésznek játszania kell, a rendező szünetekkel, játékkal, mozgással húzza alá mondanivalóját. Ez — természetesen csak akkor, ha túlzott — a versek rovására megy, mint az egri előadás esetében is. Nem azt kívánjuk, hogy a színészek szavaljanak, de méltán rójuk fel hibának, hogy ebben az előadásban sokszor elsikkadtak a versek, szinte prózát csináltak belőle. — Vass László vendégrendező — e kérdést nem érintő — többi rendezői elképzelését jónak, és sikeresnek tartjuk sok kedves ötlettel, szép beállítással gazdagította a darabot. A vígjáték szerelmes párját Ziliát és Agárdi Pétert Szende Bessy, és Angyal Sándor, a debreceni Csokonai színház tagja keltették életre. Szende Bessy mindvégig igen tehetségesen, sok ötlettel, eleveníti meg ezt az eleinte hideg, gőgös özvegyet, majd később a szenvedő, és végül a boldog, szerelmes asszonyt. Ragyogóan bánik hangjával, mely néha metszőén fagyos, máskor kérőn alázatos, majd szenvedélytől túlfűtött. Remek játéka nagyban emeli az előadás értékét. Kitűnően sikerült, és minden dicséretet megérdemel Angyal Sándor Agárdi Péter alakítása is. A legnagyobb érdeme, hogy gyönyörűen beszél, előadásában jól érvényesülnek a versek szép sorai. Fellépése és mozgása kitűnő, játéka meggyőző, és ahol kell, szellemes. Mit mondjunk még? Gratulálunk... Mátyás király szerepében Forgács Tibort látjuk. Bár az általa életrekeltett Mátyás nem mindenben felel meg nagy királyunkról alkotott elképzelésünknek, finom eszközökkel, igen szimpatikusán játszott. Kár, hogy nem tudott elég fenséges lenni. Feltétlenül dicsérendő nála is a szép magyar kiejtés. Déri Mária Beatrix királynő alakítása is jól sikerült. — Megjelenése és mozgása igazán királynői, játéka hiteles és kedves. NEHÉZ FELADAT Beppó- nak, Agárdi Péter szolgájának megelevenítése, melyet Horváth Sándor vállalt. Meggyőződésünk, hogy Horváth tehetséges színész. És ezt most nem azért mondom, hogy enyhítsem a megállapítást követő „de’-t. Tehát kiváló- színész, „de” úgy érzem, hogy Bfeppó alakját egy kicsit túljátszottá. Beppo, ez a temperamentumos olasz szolga az ő alakításában egy kicsit imtríkus színt kap. A néző nem tudja annyira megszeretni, mint ahogyan megérdemelné. Gesztusai, mozgása egyébként jól festik alá mondanivalóját, de néha túlzottak, szavaiban szépen lüktetnek Heltai verssorai, de néha egy kicsit túlhangcsan. Heltai utasításai szerint a leghangosabbnak akkor kellene lennie, a- | mikor Zilia szemébe vágja annak kérdésére; hogy Agárdi Péternek mi baja. „Mi baja? Néma”. A szerzői utasítás szerint itt Beppo majdnem kiabál. Zilia két barátnőjét, Gianet- ta-t és Monna Meát Fábián Klári és Pálfalvi Éva alakítják. Fábián Klári ragyogó humorral játssza a középkor elzártságából és álszent szemléletéből kitörni akaró asszonyt. Szellemes alakítása nyomán sokszor sepert végig a nézőtéren a nevetés. Kevesebb lehetőséget nyújtó szerepében Pálfalvi Éva bájosan játszott. A legvígjátékibb figura Cseresnyés Rózsa volt, Zilia ko- mornájának megszemélyesítője. Mindig talál alkalmat a ko- médiázásra és néhány túlzástól eltekintve, szellemes volt. A dajka szerepében Erőss Irént láttuk. Alakítása jó volt, de nem értjük indokolatlan gyűlöletét Agárdi Péterrel szemben. Kisebb szerepeikben Juhász János, Kárpáti Pál, és Perczel József nyújtott jó alakítást. Pásztor Béla korhű jelmezei, díszletei és színpad megoldásai hangulatos és jó keretet adtak az előadásnak. A NÉMA LEVENTE bemutatójával lezárult a színházi évad. Ezúton búcsúzunk kedves színészeinktől, és várjuk, hogy szeptemberben újra ki- gyúljanak a rivaldák fényei, és újra tapstól és nevetéstől legyen hangos a megye színháza. HERBST FERENC Békítem a feleségem Néhány nappal ezelőtt, véletlenül, ahogy ez már a véletlenekkel oly any- nyira lenni szokás, összetalálkoztam két ismerősömmel, akiket már legalább négy napja nem láttam, azt sem tudtam róluk, hogy élnek-e, vagy halnak, & mint mondották később, ezt ők sem tudták rólam. Annak örömére, hogy találkoztunk, s e találkozás meggyőzhette mindkét felet, hogy a másik fél igenis ét és nem hal, egyszóval a találkozás örömére sört, majd bort, végül a fokozatosság elve alapján végre valami szeszt is ürítettünk. A találkozás olyan mély nyomokat hagyott lelkemben és gon- do latvilágomban, hogy ez feltűnt egyetlen és szerető feleségemnek is. aki megkért hazatértemkor, hogy lehetőleg mellőzzem a vele való beszélgetést. Egyrészt azért. mert a logikám megsérülhetett, s ezek a sérülési nyomok ott vibráltak rögtönzött előadásomban, másrészt a beszéddel kétségkívül kényszerűségből lélegzés is jár, belélegzés is, ami még rendben volna, de kilélegzés is, ami... szóval— értettem és hallgattam, s abbahagytam a vigasztalást, amit nem tudom miért csináltam. Családi életünkért való mély aggódás felhői másnap is ott lebegtek feleségem homlokán, s mivel az elköltött kerek egy darab 100 forintos bizonyos lelkiis- meretfurdalásokra késztetett, elhatároztam, hogy megvigasztalom. Megkérdeztem, hogy megtérésem jeléül mivel lepjem meg, tekintettel arra, hogy éppen most nyertem a Lottón... amiről te nem tudsz Szívem... hogy mennyit? ...na, any- nyit nem... egész pontosan nem is tudom... Szóval mit akarsz Szívem? És Szívem akart... egy olyan édes pul- lóvert 500-ért, egy pár olyan édes cipőt 400-ért, egy lila, olyan édes nylon garnitúrát potom 300-ért, fürdőruhát, amely természetesen ismét olyan édes, 250-ért... Amikor fellocsolt mély ájulásomból, kijelentette, hogy épp most jutott az eszébe, — egy karóra is kellene, mert ím, most sem tudja megmondani, meddig is hevertem itt ájulásomban... Ekkor sírvafákad- tam, s könnyek közt jelentettem ki, hogy soha... soha többé nem találkozom ismerősökkel, hogy soha, soha többé nem tartom be a fokozatosság elvét... csak most. legalább most az egyszer. — ki ne béküljön velem. Maradjunk csak haragban, az még mindig olcsóbb.” (egri) Égj fiatal házaspár gondjai SAJNOS, AZ ÉLETBEN nincsenek tisztán szép dolgok. A legkékebb napfényes égre is ráúsznak a felhők, melyek, — hacsak időlegesen is, de eltakarják a Napot. A házasság gyönyörű dolog, különösen az első hónapokban. De bármilyen szép is, ezt a napfényes ragyogást időnként elsötétítik a gondok. Nem könnyű egy fiatal házaspárnak elindulni az életbe, különösen akkor nem, ha mindent, ami ehhez az új élethez szükséges, a maguk erejéből kell előteremteni. Felesleges lenne tagadni, — vagy akár kendőzni is az igazságot, ez bizony nagyon nehéz. Szegény az ország, október után még szegényebbek lettünk, tudnunk kell azt, hogy bármennyire is szeretnénk. — nem futja gazdasági erőnkből, hogy olyan mértékben támogassuk társadalmunk legapróbb sejtjeit, az új párokat, hogy minden gondjukat eloszlassuk. így van ez Gyömbér Andrásoknál is. Beszéljenek ők, a fiatal Gyömbér házaspár, — akiknél a szerelem tavaly augusztus 20-án kezdődött és az idei szép májuson teljesedett be. Május 11-én volt az esküvő, s mire ez az írás napvilágot lát, már az egyhónapos házassági évfordulót köszöntheti és kívánhat sok-sok boldog házassági évfordulót, — ezüst-, arany- és gyémántlakodalmat. Szép volt a szerelem és szép a házasság is. De persze nem mentes a gondoktól sem. Mert számoljunk csak. Gyömbérék ketten körülbelül 2500 forintot kapnak kézhez. Ha már mondjuk, 10 éves házasok lennének, berendezett lakással, akkor, ha nem is fényűző életmódra, de a kiegyensúlyozott életre ez a pénz elég volna. így azonban — számításba véve azt, hogy a fiatal párnak még nincs bútora, a konyhából is sok szükséges háztartási eszköz hiányzik, ruhatáruk sem bőséges, — ezenkívül jogcs és érthető igényük van a szórakozásra is — tehát ez a pénz egyáltalán nem sok. DE GYÖMBÉRÉK optimisták, felmérve erejüket, terveznek, számolnak és bizakodva néznek a jövő elé. Tekintsünk be csak Gyömbérék gazdasági tervébe. A 2500 forintból havi 1000 forintot szánnak a kosztra, 1000 forintot meg minden hónapban félre akarnak tenni bútorra, s a fennmaradó 500- ból öltözködnek, szórakoznak. Ha tervük sikerül, egy év telik el és új bútor díszíti Gyömbérék otthonát, mert remélik, hogy addigra egy lakás is kerül valahol, mert egyelőre a feleség édesanyjánál laknak, és bármennyire is jó jelenleg, — nem tekinthető véglegesnek. Saját, kedves kis fészket akarnak és lássuk be, hogy ez jogos kívánság. Jogos kívánságok? Hát nem lenne jogos az is, hogy vezessék be újra a bútorrészlet akciót. Az lenne, és mindenki biztos lehet abban, amint ezt az ország gazdasági ereje megengedi, újra részletre vásárolhatunk, mint az ellenforradalom előtt. Amennyire nem túlzottan távolra hallatszó hangunk megengedi, javasoljuk* kérjük az illetékesektől, gondolkozzanak egy olyan megoldáson, hogy a fiatal házasok az élet elkezdéséhez legnélkülözhetetlenebb dolgokat vásárolhassák meg részletre. Ez hatalmas segítség lenne Gyömbéréknek és a többi fiatal házaspárnak. Hol lehetne még segíteni rajtuk? Mindketten dolgoznak, de köztudomású, ho"-- az asszony munkája öt órakor nem ér véget, otthon még sok nehéz elvégzendő feladat vár rá. — Mosni kell, egész napi munkától fáradtan görnyedni a teknő mellett. Milyen jó volna a Patyolat szolgáltatását any- nyira megjavítani, hogy ne kelljen heteket várni egy-egy beadott ruhadarabra, hisz egy fiatal házaspárnak még nincs annyi ruhája, hogy ilyen hosz- szú ideig nélkülözhesse azokat. A távlat azt mutatja, hogy nemsokára, talán egy-két év múlva Gyömbérék konyhájában is megjelenhet a mosógép, és a többi, a háziasszonyok munkáját nagyban megköny- nyítő háztartási eszköz. De addig még nehéz lesz, sokat kell takarékoskodni. NEM KÖNNYŰEK a fiatalok gondjai, de nem is meg- oldhatatlanok, és minden remény megvan arra, hogy egyre könnyebbek lesznek. NEM KELL HOZZÁ különösebb szakértelem, hogy az ember megálllapítsa, a hevesi állami gazdaságban jól dolgoztak, kihasználták a fénnyel és meleggel olyan fukarul gazdálkodó tavaszi napokat. Kötésig érő búzájuk már hányja a kalászt, a rozsba elbújhat egy kisebb termetű ember. Kukoricájuk haragoszöld-színű levélkéi jelzik, kiheverték a sok esőt, s ehhez hozzájárult az is, hogy idejében elvégezték az első kapálást. A léniaegyenes burgonyasorok nagyobbik fele már kétszer fel lett töltve, a kiegyelt cukorrépa levelei lassan beborítják a földet. A cukorgyári szakemberek azt állítják róla, hogy nincs párja a környéken. A dohányosok részére szívderítő látvány lenne a hatvan holdnyi területen kiültetett, szépen fejlett palánták. A homoki borokat kedvelő emberekkel közöljük, — megnyugtatásképpen, — hcgv az idén sem maradnak üresen a hordók, — sőt, ’gén jó termés ígérkezik. Szépen fejlődik a szőlő, s hcgv az időjárás mellett a gazdaságbeliek is megteszik a magukét, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hegy már kétszer permetezték és harmadszor kapálják Munkába állították a silótöltő gépet, az őszi takarmány- keveréket silózzák. Ez már a télre való felkészüléshez tartozik, noha még a nyárnak is elején járunk. A levágott takarmány helye nem sokáig áll üresen. A kasza nyomában eke jár, azután vetőgép. Ismét takarmánynak valót vetnek. A növénytermesztésben rendben megy minden, s lassan az állattenyésztéssel is egyenesbe lendülnek. De azért ott még elég sok gondot okoz a magas önköltség. Az eilső negyedévben 4 for nt 50 fillér volt egy liter tej termelési költsége. Ha figyelembe vesszük a 3 és fél forintos piaci árat, jókora ráfizetést jelent ez. Oka a túlzott takar- mányfelhasználás veit. A második negyedévben már gyökeresen változtattak a dolgon, pontosabban adagolják a takarmányt, vigyáznak, ne pocsékolódjon. Az eredmény: áprilisban már 70 ezer forinttal csökkentették a ráfizetést, májusban 120 ezerrel. Ha ilyen iramban haladnak tovább, év végére teljesen jóvá írhatják az első negyedévi veszteséget. Az állatok takarmányozásánál bevezetett takarékosság nem okozott csökkenést a termelésben, sőt, míg márciusban 6,3 liter volt az istálló átlag áprilisra már 8,1 liter lett, s május végére elérték a 11 literes istálló átlagot. Ha együtt mérlegeli az ember az állattenyésztés és a növénytermelés eredményeit, elhiszi amit a gazdaság vezetői állítanak, hogy év. végére nem lesz a gazdaságban a tervezettnél több ráfizetés. A tervezett ráfizetés alatt persze nem azt kell érteni, hogy fttSre elkészített terv szerint, direkt rá- fizetési terv is van, hanem ez sok esetben abból adódik, hogy a gazdaság egyes terményeit jóval a piaci áron alul adja el az államnak. HA VOLT IS NYOMA a gazdaságban annak, hegy az ellenforradalmi események visszavetették a termelést, el lehet mondani, hogy napjainkig már kiheverték, — gazdasági téren. Elég volt féileszten- dő arra, hegy a földeken, az állattenyésztésben rendbehozzanak mindent, de rém elég arra. hogy az emberek fejében lévő zűrzavarban is teljes rendet teremtsenek. Ehhez még nagyon sok és nagyon szívós munka kell. A növénytermesztő brigád egy-kettőre kivágta a földből a gazt, de nem olyan könnyű a burjánzó gondolatokat helyes irányba nyesegetni. S ha ezen a téren nincs még elég eredmény, az sajnos nem csupán annak tudható be, hogy az emberek nehezen térnek napirendre az események felett, hogy elég mélyen mérgezett egyeseket az ellenforradalom első hallásra igen tetszetős szólama. legalább any- nyira megnehezíti a dcílgot az is, hogy a gazdaság pártszervezete még mindig nem magyarázza meg eléggé az embereknek, mi is történt októberben, mert el vannak foglalva azzal, hogy még mindig egymást vádolják, vagy mosogatják októberi dolgaikért. Elég sok energiát elvesz még most a pártszervezettől a különböző személyeskedések elleni harc. Tévedés ne essék, senki sem tartaná azt helyesnek, ha minden mérlegelés nélkül szedegetnék fel a pártba azokat is, akik elárulták azt aa? ellenforradalom idején, de annak igazán semmi hei'ye nincs, hogy amikor már kellő mérlegelés után felvettek valakit a pártba, még utána is vádaskodjanak. Még mindig nem értették meg eléggé a pártszervezet tagjai ebben a gazdaságban! hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem lehet most nagyobb probléma annál, hogy termeljünk, hogy minden egyes kifizetett fillér után termelés is légyen. Van már ugyan r«m egy ember, nem egv kommunista. aki kezdi felismerni ezt a gazdaságban. de még nem elég: A gazdaság és. az ett dolgozók érdeke is azt kívánná, hogy minden kommunista olyan legyen, mint Sipos János, vagy Nagy István akiknek egyik legnagyobb gondjuk ma az, hogyan lehetne még olcsóbbá tenni egy liter tej termelését. SOK PROBLÉMÁT okoz a munkafegyelem meglazulása. Az időszaki dolgozók között sekan vannak, akiknek nem fő megélhetési, forrásuk ez a gazdaság, így aztán sokszor a legnagyobb, legsürgősebb munka idején elmaradoznak. Nagyon nehéz a vezetők helyzete ezekkel az emberekkel, illetve nagyobb részt llányokkal szemben, de tettek már lépéseket. melyek valószínű, meghozzák az eredményt is. Az egyik része ennek az. hogy mindenütt bevezették a teljesítménybérezést. Dehát ez csak egy része éppen azért, mert a lányok többsége, csupán a kelengyéjéhez akar pótolni ebből a keresetből, tehát nem viseli úgy szívén a gazdaság érdekeit. A másik dolog, ami a gazdaságot megszeretteti a fiatalokkall. a kulturális munka. Van Hevesen egy szép kultúrházuk. Néhány hét óta pezsgőbb, elevenebb lett az élet itt. Táncsoportot. színjátszó csoportot alakítottak, zenekart szerveznek, s ezek es- téről-estéíe több fiatalt vonzanak a kultúrházba. S aki rendszeresen eljár szórakozni a gazdaság kultűrházába esténként. feltehető, hogy az nappal :s sokkal! szívesebben megy ki dolgozni. Sokat várnak a fiatalság összefogásáért a KISZ szervezettől is, mely most bontogatja szárnyait a gazdaságban. HA AZ EMBER sétálgat a hevesi gazdaság földjein, nyomát sem találja az októberi ellenforradalomnak. s ha a gazdaság 71 kommunistája személyi viták helyett egyre jobban a gazdaság ezernyi gond- ja-baja fei'é fordul, többet törődik az ott dolgozó emberekkel, akkor talán nem is sokára, az emberek gondolkodása is gyökeresen megváltozik. Hamarabb megérti mindenki, hogy az ellenforradalom győzelme az állami gazdaság helyébe ismét a nagybirtokot, a rendes fizetés helyébe a szűkös kommenciót hozta voilna visz- sza. Ha ezt megértik, akkor a termelési tervekkel sem lesz nagy hiba év végére. — deák — ÜRDESSEN az ÚJ ÜTON-bani Olcsóbban termelni, rendet teremteni a fejekben ez a legfontosabb a hevesi állami gazdaságban
