Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)

1957-06-12 / 46. szám

1957. június 12. széria

0 J C T O N

3

Pillanatképek a Gyöngyösi Yáltógyárból

(Folytatás az 1. oldalról).

Íróasztal, vagy esztergapad?

— az érettségiző fiatalok problémájáról

Állandóan bővítik a gyárat. A gyorsabb szállítás elősegítésére új darupályát építenek a gyárudvaron.

Kaslik János hegesztő a pálya vaslemezeit hegeszti össze.

Csermák József az üzem „legkisebb” gyalusa. 1953-tól dolgozik az üzemben. Úgy látszik azért találtak részére megfelelő gépet, mert amint a képen látható, kényelmesen feléri azt

— S mond, úriember?

— Hogyne... hisz érettségizett!

A 20. század, á technika, a tudomány, az atomkor százada, s a fenti kérdés, a ráadott válasszal mégis jellemzője volt és sajnos még ma is az a magyar közéletnek. A Habsburg átok, a félgyarmati helyzet, a Horthy kor negyedszázada valósággal mitoszt vont e fogalom köré: érettségi. Ez jelentette a belépőt a polgári világba, ez jelentett valamiféle rangot, annak, akinek más rangja nem lehetett, ez jelentett — ha jelentett — egy íróasztalt a városnál, egy csíkot a katonazubbony ujján, ez jelentett úriemberséget, ami viszont látszólagosan megsza- baduilást jelentett a nép nyomorából. De csak nálunk! A fejlett kapitalista államokban, de különösen az északi országokban az érettségi, illetőleg az annak megfelelő műveltség alapvető fedtétele, hogy valaki jó szakmunkás legyen, hogy kultúrált paraszti gazdálkodást folytasson.

Az elmúlt években, de különösen az elmúlt hónapokban > oly sokat és legtöbbször oly ' indokolatlanul idézgették egye- i sek a „Nyugat”-ot, mondván,

| hogy tanuljunk tőlük. Rendiben van, tanuljunk, például | tanulják meg a szülők és a i | diákok, hogy művelti [munkás nélkül mit 1

sem érnek a korszerű gépek, hogy művelt paraszt nélkül nincs belterjes gazdálkodás, nincs fejlődés a mezőgazdaságban. Tanuljunk, mert ezt például sem Nyugattól, sem Kelettől nem tanulták meg, sem a szülők, sem a gyermekek. Ha Magyarországon ma minden szakmunkás, de legalábbis nagy többségűk érettségizett, vagy azzal egyenlő műveltségű ember lenne, akkor — igaz — „úriemberek’ nem lennének nálunk, de évekkel járnánk előbbre a szocializmus útján, az életszínvonal terén, messze megelőznénk számos, ma még sajnos előttünk járó kapitalista országot.

Mert Magyarországon ma még mindig mítosza van az érettséginek. Ma még sokan, nagyon sokan vannak olyanok, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy érettségivel valaki ipari szakmát tanuljon, hogy ne menjen azon melegében egyetemre, vagy legalább is a tanácshoz adminisztrátornak. Ma még sokan, nagyon sokan vannak olyanok, akik a kapott érettségi oklevelet úgy tekintik, mint bizonyítványt, — az életre. Pedig nemcsak orvosra és mérnökre, bérelszámolóra és jogászra van szüksége az országnak, hanem a „kiművelt emberfők” sokaságára, a művelt munkásra, a művelt parasztra, hisz a tudományok fejlődésének századában, az atomkor hajnalán élünk.

XXX

Ezekről beszélgettem néhány pedagógussal Gyöngyösön, részben a helybeli gimnáziumban, részben az MTH iskolában. S ezek a problémák nem ál-problémák, ezek napjaink égető kérdései, ezt vallják és áMítják a gyöngyösi, de úgy gondolom az egri, vagy éppen a hatvani pedagógusok is. Elmondták például, hogy a gimnázium egyik parasztszármazású növendéke ma valamelyik hivatalban dolgozik, mint adminisztrátor, pedig szülei tehetős középparasztok, egyetlen gyerek, neki kellene átvenni majd a gazdaság irányítását. De érettségivel? S ez a volt növendék szüleinek álláspontja is.

A gimnázium humántagoza- tának most végző 33 növendéke közül például eddig kettő van csak, aki ipari pályát választ, tizenöten egyetemre jelentkeztek... A többiek? Még maguk sem tudják mit akarnak, de egyet biztosan nem: ipari pályát választani, vagy visszamenni a földhöz. A reáltagozatban. mivel ez közettebb áll az élethez, már biztatóbb a kép, több az ipari pályára jelentkező, de a 42 hallgató közül itt is sokan, számszerint 20-an jelentkeztek az egyetemre és nem kevesen számítanak hivatali pályára.

S itt egymaga a pedagógus

>

Hogyan takarékoskodnak az Egri ButAforgácsolá Gyárban?

Szántó Pali bácsi 1951-től dolgozik az üzemben, mint fú- rós. Ö már bizony 51 éves. Fiatal éveiben kubikos volt. Fényképezőgépünk egy rövid cigaretta szünetben örökítette meg Pali bácsit.

A NEMRÉG ÖSSZEÜLT or- I szággyűlés egyik leglényege- í sebb kérdésként foglalkozott

> iparunk mai helyzetével.

1 Hogy lehetségessé váljon az [ iparban a megtermelt áru és a i kifizetett bér egyensúlya, az I önköltség leszorítása, és a ter- i melés minőségi javítása mel> lett a mennyiség emelése is, — ' ahhoz döntően hozzájárul a

> takarékosság.

Az Egri Autóforgácsológyár- 1 ban már nemcsak az ország- 1 gyűlés hatására indult meg a ’ takarékossági mozgalom. Jóval } előtte hozzákezdtek már, hisz 1 az üzem dolgozóinak is érdeke [ez. Nagy János, az üzem igaz- i gatója a következőket mondja ; ezzel kapcsolatban:

— Két lényeges intézkedést [hajtattunk végre eddig, egyik : az, hogy készletbe vettük a [vállalatnál elfekvő anyagokat,

> s amennyiben lehetséges, fel is használjuk azokat. Azokat az

) anyagokat, melyekre nincs [szükségünk, mert a belőle ké- [ szített alkatrészt már nem i gyártjuk, átadjuk azoknak az f üzemeknek, melyeknél ezek- [ből hiány mutatkozik, vagy éppenséggel fel tudják hasz- í nálni. Becslésem szerint ezek ) az anyagok körülbelül 100 ezer i forint értékűek.

— MIT TETTEK annak ér- j dekében, hogy jól működhes- \ sék az üzem?

— A vállalat akkor működ- [ hét jól, ha 90 nap alatt megfordul a forgótőkéje és az nem

1 az elfekvő anyagokba van befektetve. Mi kidolgoztuk a havi beszerzési és értékesítési tervet, mely által pontosan tudjuk, hogy mikor mire van szükségünk és ezzel elkerülhetjük a felesleges kiadásokat. Takarékossági szempontból nagyon fontos az ésszerű szállítások lebc.nyolítása.

Mi törekedtünk a szállítási szerződések megkötésénél arra, hogy ez az elgondolásunk minden lehetséges helyzetben érvényesülhessen. Sok gondot okozott a gyárnak eddig az, hogy havonként nagy összeget kellett kifizetnünk az ÁVESZ-nek és ehhez az is hozzájárul: nem tudtuk megállapítani az elfogyasztott energia mennyiséget. Az üzemi motorok, szaknyelven az induktív fogyasztók is, ma már fázisjavító kondenzátorokat szereltek be hozzájuk, amely megállapítja a felhasznált villamosenergiát. így aztán reális összeget fizethetnek ki, — mert olyan meddőáram nem terheli a vezetéket, melyet nem használnak fel. Havonként pénzben ez körülbelül 10 ezer forint megtakarítást jelent a gyárnak. A takarékossághoz tartozik közvetve az is, hogy emelkedjen a gyár munkásainak technikai tudása, — gyártáskultúrája. Az itt dolgozó szakmunkások nagyobb része fiatal, akiknél még sok követelni való van ilyen tekintetben, de az a tény, hogy öt dolgozó jelentkezett a technikum levelező tagozatára, jaKIS ÜGYEK

Kis ügyekről írunk most. Nem országos, vagy legalább is megyei érdeklődésre számoltartó kérdésekről lesz szó. Néhány ember mindennapi kis problémájának megoldása érdekében emeljük fel szavunkat. Néhány embernek szeretnénk segíteni és kérjük azokat, akik az alant felsorolt kérdésben segíteni tudnak, — menjenek és tegyenek, ne többet, csak ami emberi kötelességük.

Kis ügyek ezek. — Nekünk, kívülállóknak igen kis ügyek. De nekik, akiket ezek a kis ügyek foglalkoztatnak, igen komoly sokszor életbevágó dolgok. Es végeredményben nincsenek kis ügyek. Az emberek apró-cseprő bajai, problémái, panaszai egy vékába öntve adják az országos problémákat.

A közel negyvenezer lelket Számláló pétervásári járás tüdőbeteggondozó intézete röntgenfelvételeket is készíthetne, hiszen gépe és felszerelése van hozzá Pétervásáráról mégis Egerbe kell küldeni a betegeket, mert a röntgengép nem működik. Nem azért, mintha a gépnek bármi hibája is volna. Dehogy! A gép tökéletes, csak egy asszisztensnő kellene, aki kezelje. Az illetékesek azonban mereven elzárkóznak egy munkaerő felvételétől, — mondván, hogy nincs keret. Az asszisztensnő munkabére 250

forint volna, miután csak heti egy napot kellene dolgoznia. Heti öt beteg Egerbe utazásának költsége már meghaladja ezt az összeget, nem beszélve arról, hogy egy beteg embernem nem tesz jót a hosszú utazás.

Minden szempont tehát amellett szól, hogy fel kellene venni egy asszisztensnőt. így kívánja ezt a „legnagyobb érték” érdeke és így kifizetőbb a népgazdaságnak is.

Akkor hát mire várunk még?

ooOoo

A hevesi strandolni vágyók nevében szólunk most. A hajdan híres és szép hevesi strandfürdő ma elszomorító képet mutat. Mindenfelé szemét hever, a virágágyakat legelésző kecskék és birkák tapossák, a medence piszkos, — használhatatlan. Életnek csak a strandvendéglő táján van valami nyoma.

Nemsokára itt a jó idő, a hevesiek is szeretnének strandra járni, épp ezért kérjük a tanács illetékeseit, hogy elkésve bár, de tisztíttassák ki és tegyék használható állapotba a hevesi strandot, mely tavaly is csak augusztusban készült el.

ooOoo

Sípos Ferenc boconádi lakos a napokban szerkesztőségünkhöz fordult panaszával. Levelében arról ír, hogy Boconá- don csak a legritkább esetben lehet élesztőt kapni. Ilyenkor átgyalogolnak Tarnamérára, ott azonban nem szolgálják ki

a boconádiakat, annak ellenére, hogy ott szokott élesztő lenni. Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy a boconádi földművesszövetkezetben nem kapható ez a fontos közszükségleti cikk. Az illetékesek feladata, hogy a hiba okát megkeressék, és azt a boconádi emberek érdekében minél előbb orvosolják.

ooOoo

Az egri Pacsirta utca néhány lakója dicséretre méltó kezdeményezést hajtott végre. Látván azt, hogy utcájuk piszkos, sáros és gondozatlan, és semmi kilátás sincs arra, hogy ezen hamarosan változtassanak, elhatározták, hogy estén- kint, társadalmi munkában összekotorják az utcát vastagon borító sarat és földet. Az összehordott szemetet kupacokba gyűjtötték és felkérték a Városgazdálkodási Vállalatot, hogy most már legalább szállítássá el e csúf halmokat, melyre egyes gondatlan, lelvít ezen az állapoton. Sok múlik a jól megszervezett és lelkiismeretesen végrehajtott gyártásközi ellenőrzésen is. A művezető segítsége, tanácsai megakadályozzák azt, hogy emelkedjék a selejt

Lcszkovszki Tibor művezető még egy fontos dologra hívta fel a figyelmet:

— Sikeresnek és eredményesnek bizonyult nálunk az ábrás művelet-tervezés bevezetései Minden munkás megkapja azt, melyen a leírásokon kívül munkafázisokban is láthatja a dolgozó, hogy mi történik az előtte és az utána következő munkaműveletben a darabbal. Ez elősegíti azt, hogy csak a szükséges ráhagyással dolgozzon és feleslegesen ne csiszolgassa, vagy fénye- sítgesse a darabot. Mert, — mondjuk, a következő műveletnél úgyis a köszörülés következik. így energiát és időt takarít meg, nem utolsó sorban pedig emelkedik a teljesítménye és ezzel párhuzamosan a fizetése.

AZ EGRI Autóforgácsológyárban most új munka előkészítésén dolgoznak: hengerfejet gyártanak. A kísérleti gyártás már meg volt. Itt a művezetőkre hárul nagy feladat, hisz szaktudásuk nagy segítség lesz abban, hogy a munkások minél előbb, s minél kevesebb selejt árán tanulhassák meg a munka elvégzésének hogyanját. Mert ez is anyagtakarékosság. (H. S.)

kiismeretlen lakók a szemetet is kiöntik. Jaksi elvtárs határozott Ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy az elszállítás megtörténik. Ennek ellenére hiába vártak a Pacsirta utcaiak. De nem csüggedtek! Felhívták a városgondozási osztályt, ahonnan előbb biztatást kaptak, később azonban Freitag mérnök kijelentette, hogy az azóta szemétdombbá nőt hegyek elszállítására nincs kocsi, és erre csak akkor kerülhet sor, amikor megkezdik ennek az útnak a helyrehozását.

Nem hisszük, hogy olyan nagy probléma lenne egy vagy két kocsinak azt a néhány kupacot elhordani. És különösen azért lenne ez szükséges, mert az osztály ilyen magatartása nem hat ösztönzően hasonló dicséretes kezdeményezések megszületéséhez.

O O

Kérjük olvasóinkat, hogy akinek olyan problémája van, melyben a „Kis ügyek” rovat segítségére lehet, írja meg azt szerkesztőségünknek. A borítékon feltűnő helyen tüntesse fel: „Kis ügyek rovat”.

mit sem tehet. Hogy ennyi jelentkező van ipari pályára, ez elsősorban a pedagógusok érdeme, hogy több nem, — az a szülői ház „érdeme” is. Ha megfogalmazásában nem is igaz, de tartalmában feltétlenül az: azért tanítattalak, hogy úriember légy! S az úriember fogalma alatt feltétlenül íróasztalt — legalább! — ért a szülő, íróasztalt, amely bizony nem egyszer kevesebb műveltséget igényel, mint számos ipari szakterület.

Hogy ez így van, hogy ez ma is így van, abban kétségtelenül a mi iskolapolitikánk is hibás. Hosszú éveken keresztül, szinte csak a statisztikai adatok „pozitívságára” törekedve, irányítottuk nyakra-főre a fiatalokat az egyetemre, nem véve kellően figyelembe sem népgazdaságunk felvevőképességét ezen a téren, sem a szakmunkásgárda műveltségének feltétlenül szükséges emelését. Ez a helyesnek aligha nevezhető oktatáspolitika, anélkül, hogy akartuk volna, remekül egybevágott az „úriemberré” nevelés tradíciójával, s most, amikor — helyesen! — már figyelembe veszik a népgazdaság szükségletét, amikor napirendre került a munkásgárda műveltsége emelésének problémája, — most komoly nehézségekkel kell megküzdeni.

A gyöngyösi pedagógusok — az említett két tagozat végző növendékeinek osztály- főnökei — azt fejtegették, hogy ezen a téren elsősorban a szülőkkel való foglalkozás a legfontosabb. Az iskolákban a gyermekek ma mind többször és többször hallanak az ipari munka jelentőségéről, szépségéről, tanulmányi útjaik során a gyakorlatban is megismerkednek egy-egy szakmával, de... De otthon a szülői ház más álláspontot képvisel, szembekerül egymással az iskolai és az otthoni nevelés, s ennek a gyerek látja csak a kárát. A Szülői Munkaközösségeknek van ezen a téren jelentős szerepük, de szükséges az is, hogy az eddiginél sokkal szélesebb körű és hatékonyabb propagandát folytassunk, éppen a szülők meggyőzésére is.

Nem tárnánk fel teljes őszinteséggel a helyzetet, ha nem esne szó e cikk keretében arról is, hogy éppen ott bukkannak akadályra a fiatalok, ahol legkevésbé várják, amit éppen ajánlottak számukra, s amit a felnőttek javaslatára elfogadtak. Ez pedig az ipari tanulóképzés problémája. Az erre felhozott példa gyöngyösi, de úgy vélem, bátran lehet általánosítani. A helyi MTH intézet szerződést kötött többek között a Szerszám és Készülékgyárral, hogy 35 végzett növendékét, nem egy közülük érettségizett, felveszi, munkát, alkalmazást biztosít számukra. Az üzem most nem hajlandó teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségét, ami azt jelenti, hogy ugyanennyi fiatal számára egyenlőre nincs felvételi lehetőség az MTH iskolába. A? ilyen és ehhez hasonló várat- lan „akadályok” aztán természetszerűleg éreztetik hatásukat az érettségizők körében és [jónéhány, magában még tanakodó gyereket győz meg arról, hogy nem érdemes az ipari szakmával kísérletezni, nem érdemes várni, amíg hely lesz: keressünk valami csendes íróasztalt.

XXX

A fiatalság problémája nemcsak a fiataloké, sőt elsősorban nem is az övéké. Nekünk la felnőtteknek, szülőknek és pedagógusoknak, párt- és állami funkcionáriusoknak kell [minden segítséget megadni számukra, hogy megtalálják •helyüket az életben. Meg kell értetnünk velük, — s az okos ;szó meg is érteti — hogy népi ;államunkban, ahol a munka ;valóban a tisztesség és becsüket dolga lett, ahol a tudás vallóban hatalom, művelt munkád Isokra, parasztokra van szükség, mert műveltség nélkül Iszocializmus építéséről beszállni üres fecsegés. Nekünk kéül [most megvalósítani Széchenyi [álmát, a „kiművelt emberfők •sokaságát”, hogy erős, virágzó [gazdag ország legyen hazánk.

GYURKÓ GÉZA