Új Úton, 1957. június (12. évfolyam, 43-51. szám)
1957-06-05 / 44. szám
1951. június 5. szerda C J 0 1 O N 3 A belterjesség alapfeltétele a fejlett állattenyésztés pa'íar-szo''iet barátsá9 hangversenye TERMELŐSZÖVETKEZETEINK egy részének figyelme mindjobban a belterjes gazdálkodás felé fordul, mert az elmúlt esztendők gyakorlata bebizonyította, hogy a sokat emlegetett középparaszti életszínvonal elérésének ez a járható útja. Külterjesen gazdálkodó termelőszövetljezeteink nem vehetik fel a versenyt a kertészkedő, szőlő és gyümölcstermelő egyénileg dolgozó parasztokkal, s éppen ezért nem is vonzották úgy őket. Örvendetes dolog, hogy termelőszövetkezeteink egy része megértette ezt, le is vonta a kellő tanulságot, saját és a népgazdaság érdekeit egyaránt figyelembe véve kezdenek áttérni -a beiterjesebb gazdálkodásra. Egyre nagyobb területet foglal el a tsz földjéből a kertészet, vagy az újtelepítésű szőlő és gyümölcsös. Biztatóak ezek a kezdeti lépések, de önmagunkat csalnánk meg, ha minden fenntartás nélkül mondanánk: termelőszövetkezeteink most már jó úton járnak, s kezdjük megoldani a mező- gazdaság belterjesebbé tételének problémáját. Nem beszélhetünk igazán belterjes gazdálkodásról addig, amíg nem teremtettük meg annak alapját, a fejlett állattenyésztést, •s hozzá a kellő takarmánybázist. Az állatállomány növelése nélkül ugyanis elképzelhetetlen a növénytermelés jövedelmezőségét fokozó talajerővisszapótlás. Amíg nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű — és tegyük hozzá: minőségű — állatállomány, mely lehetővé teszi termőföldjeink rendszeres trágyázását, addig belterjességről beszélni nem sokkal több, mint üres ■fecsegés. Addig a kertészet területének növelése csupán -átmeneti megoldást jelent a jövedelem emelésénél. Termelőszövetkezeteink állatállománya eddig is sok kívánni valót hagyott hátra, az 'Októberi ellenforradalmi események óta azonban még súlyosabbá vált a helyzet. A károk nagy részét ugyanis a közös állatállomány széjjelhur- “coiása okozta. Különösen áll ez a felbomlott, majd újjászervezett termelőszövetkezetekre. Míg 1956. október 1-én •termelőszövetkezeteinkben a iiOO holdra eső számosállat 16.8 •volt, — ebből szarvasmarha 9 8 — addig 1957. március 1-én csupán 11.3 számosállat jutott 100 holdra — ebből szarvas- marha 5.7. — Ilyen állatállománnyal pedig egyáltalán nem lehet a talajerővisszapótlást biztosítani. Termelőszövetkezeteinkben ezekben a hónapokban még nagyobb lett az idegenkedés az állatállománytól, s helyenként egész furcsa elvek, elképzelések kaptak lábra. Nem egy olyan termelő- szövetkezetünk van például — különösen az újjáalakultak között — ahol pénzzé tették az állatállományt és az így szerzett pénzen vásároltak gépet. HELYES AZ, hogy termelő- szövetkezeteink igyekeznek gépeket vásárolni — bár ez sok vitára adhat okot —, de azt már egyáltalán nem lehet helyeselni, hogy ezt az állatállomány rovására teszik. Mert bármennyire is nagy segítséget jelent a Zetor a növény- ápolásban, fuvarozásban, a legégetőbb problémát, a föld termőerejér.ek javítását nem segít megoldani. Másutt az eladott állatállomány árából fizették vissza az állami hitelek egy részét, — s noha adósságot kifizetni kötelesség, ez nem volt helyeselhető módja ennek. Sok helyen találkozunk azzal is, hogy a tsz jól tejelő teheneit hazavitték a tagok, s még ma is ott vannak a háztáji állományban, közben a közös istálló üres, mert egyetlen tehene sincs a csoportnak. Van olyan termelőszövetkezetünk is, mint a hevesvezekényi Béke, ahol az összes közös állatállomány mindössze négy, vagy öt pár lóból áll. S ami még súlyosabbá teszi a helyzetet: egyes termelőszövetkezeteinknél nincs is sok törekvés arra, hogy ismét közös állatállományt létesítsenek. 105 termelőszövetkezetünkből jelenleg csak 80-nak van közös állat- állománya. Igen sok és alapos felvilágosító munkára van szükség, hogy termelőszövetkezeteinkben ismét megértessük, még beszélni sem lehelt belterjes gazdálkodásról, — de még külterjesről sem — ott, ahol nincs megfelelő jószágállomány. Mert enélkül nem lehet a kizsarolt földeket helyrehozni, nem lehet a terméseredményeket növelni. S fokozottan kell ismertetni azokat a példákat is, melyek azt bizonyítják, hogy egyes termelő- szövetkezeteinkben már túljutottak a holtponton, kezd ismét rendes kerékvágásba lendülni a termelés, s kezdik ismét megérteni, hogy elválaszthatatlan egymástól a növénytermesztés és az állattenyésztés, az egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Követendő példa termelőszövetkezeteink előtt a tarnaszent- miklósi Petőfi Tsz, ahol ugyan eladták az állatállományt, de gondolkoznak, s a napokban vásároltak 11 vemhes üszőt abból a pénzből, amit a gyapjúért kaptak. Jószágállomány vásárlásán fáradozik a kömlői Dózsa, az atkári Petőfi termelőszövetkezet is. Az utóbbinál például 40 üszőt akarnak vásárolni, a továbbtenyésztésre alkalmasakat megtartják belőle, a többit pedig kihizlalva eladják. IGEN NAGY segítséget nyújt államunk is a termelőszövetkezeteknek az állatállomány beállításához, nem csak azzal, hogy közép- és hosszúlejáratú hiteleket biztosít, hanem azzal is, hogy olcsóbban vásárolhatják meg az üszőket. Míg az Állatforgalmi Vállalat kb. 4500 forintot fizet ki egy 500 kilós jóminőségű üszőért, ugyanazt 3000—3500 forintért adja át. Ilyen segítséggel vásárolt a tarnaszentmiklósi Petőfi Termelőszövetkezet mintegy 10-14 ezer forinttal olcsóbban 11 darab üszőt. Van olyan vélemény is termelőszövetkezeteinknél, hogy nem veszik igénybe az állatvásárlásra a biztosított hitelt, mert nem akarnak adósságot? csinálni. Helyénvaló az, hogy $ termelőszövetkezeteink ne ♦ akarjanak ok nélkül hiteleket* felvenni, de ez nem vonatko-J zik olyanokra, amitől a to-J vábbi termés függ, ez esetben az állattenyésztés fejlesztésére ami nélkül nem lehet a növénytermesztést, s vele a termelőszövetkezet jövedelmét ♦ növelni. » Amikor az állattenyésztésről z esett szó termelőszövetkezete-J inkben, tavasz elején még sokszor hivatkoztak arra, majd akkor vásárolnak jószágot, ha meg lesz hozzá a takarmány, hiszen amikor az állatokat széjjelvitték, elvitték a takarmányt is. Ez akkor helyénvaló és elfogadható érv volt, ma azonban már nem lehet akadály, hiszen van már zöld takarmány, s nemsokára beérik az árpa, zab is. TOVÁBB HALOGATNI tehát a közös állatállomány beállítását nem csak indokolatlan, hanem káros a termelőszövetkezet további fejlődésé- * re, jövedelmének növelésére. Mert csak akkor beszélhetünk jól működő közös gazdaságról, a jövedelem növeléséről, és beiterjesebb gazdálkodásról, ha fordulatot teremtünk az állat-2 tenyésztésben is. X —deák— j Az elmúlt héten felejthetetlen élményben volt részük mindazoknak a petőfibányaiaknak és egrieknek, akik végég nézhették a szovjet szakszervezetek 70 tagú művészegyüttesének műsorát. A vendégek a Szovjetunió köztársa ságainak és népeinek színes, sokoldalú művészetét hozták el hozzánk. Nem hivatásos művészek ők, hanem a gyárakból, hivatalokból, iskolák padjaiból járnak tt klubbokba, kultúrházakba, s ki-ki tehetsége szerint tanul énekelnij táncolni és zenélni. A Cseljabinszki traktorgyár táru. csoportja is kedves ajándékot zott. Hamisítatlan magyar táncot: a lerenyei párost mutatta be. A mutat Tiszaparti találkozó Poroszlón Ez a képünk az azerbajdzsáni kislányt ja be, amint fellépéshez szülődik. A magas kőfalak között Nehéz téma az amiről, most ami szeretnék. Vannak területetek amit az ember úgy kerülget, mint az a bizonyos macska a forró kását, vannak az életnek olyan kellemetlen oldalai amiről nehéz beszélni, pedig az ember érzi, hogy ki kell mondani az igazságot, akkor is, ha ez sokaknak kellemetlen, ha ez ae. újságírónak nehéz feladat- Ebben a riportban az elmegy ógy in tézetről szeretnék beszámolni, annak ellenére, hogy az osztály egyik orvosa azt mondta, hogy ez a téma nem való egy helyi lapba, megírásával egészen mást érek el. mint amit szeretnék. Igen! Nehéz és felelősségteljes ezekről az •emberekről írni, akik itt élnek a magas kőfalak körzött, elzárva a világtól és bűnhődnek talán olyan bűnökért, amit valamelyik ősük követett el és most rajtuk áll boszút a könyörtelen természet. Az elmegyógyintézetről a legtöbb embernek téves fogalmai vannak, mintahogy én is egészen másképpen képzeltem •el egy elmelosztályt e látogatásom előtt. — Gumiszoba, feényszerzubbony, dühöngő emberek, Napóleonok és Julius Caesarok... körülbelül ezek élnek az emberek tudatában, e- zek jutnak az eszükbe, ha az •elmegyógyintézetről hallanak. E házat, a középkori babona sűrű misztikus köde vonja körül, lakóitól elborzadva és sajnálkozva fordul el az egészséges emberek társadalma és örökre lemond róluk. Ezt a ködöt akarja eloszlatni, vagy legalábbis ritkítani ez az írás, ezért vállalkoztam arra, hogy az orvos tanácsa ellenére is megírom ezt a riportot. Kezdetnek Csekei főorvos seavait idézem: Az emberek mélyen sajnálnak egy gyomorbajost, egy tüdőbeteget, várják a gyógyulását és amikor felépülten elhagyja a kórházat bizalommal és örömmel fogadják be újra maguk közé. Más a helyzet egy elmebeteggel, őt örökre kiközösítik maguk közül és nem akarják meglátni, hogy ez is éppen olyan betegség, mint akármi más és a modern gyógyászat, természetesen a társadalom, a család segítségével tökéletesen gyógyítja az elmebajt. És ha ez nem mindig sikerül, abban a csálád, a beteg ember környe- te is hibás. Tehát: Az elmebaj egy múló betegség, mely gyógyítható és a beteg teljesen felépültén hagyja el a kórházat, éppúgy, mint aki egyéb szervi betegséggel feküdt bent. Régen az elmegyógyintézet feladata és célja az volt, hogy megőrizze ezeket a beteg embereket, ma viszont azon fáradoznak az itt dolgozó orvosok, hogy e szomorú ház lakóit egészségesen adják vissza a társadalomnak, a családnak, az életnek. Nyissunk be hát a zárt osztály ajtaján. Az ajtó mögött portás fogad, aki megkérdezi, hogy ki vagyok, mit keresek itt, és miután részletesen elmesélem jövetelem célját, engedélyt ad a belépésre, éppen úgy mint ahogyan azt egy bármelyik vállalat hasonló beosztásban lévő alkalmazottja tenné. Csak bent, a rendelőben derül ki. hogy a lelkiismeretes kapuőr az intézet egyik ápoltja Csekei főorvossal akarok beszélni, de meg kell várnom, míg egy idősebb férfi átad neki egy gyógyszer csomagot és elszámol a kapott pénzzel. A férfi mögött becsukódik a kiA füzesabonyi járási KISZ és EPOSZ vezetősége a járási tanács végrehajtó bizottságának művelődési csoportjával Poroszló község tanácsával és KISZ szervezetével összefogva a VI. Moszkvai VIT tiszteletére június 9-én Poroszlón egész napos Tiszaparti Találkozót rendez. A találkozó kultúrműsorában fellép az egri honvéd helyőrség zenekara, a mezősze- merei népi együttes, és a járás községeinek legjobb kultúr- cscportjai. — Sportműsorban: községek közötti atlétikai verseny, Tárnái — Tiszai válogatott labdarúgó mérkőzés, a Káli és a Poroszlói KISZ szervelincsnélküli ajtó és csak azután tudom meg, hogy ez is egy beteg, aki most a városban járt bevásárlóim. A folyosón egy idősebb ember takarít, egy másik bent az edényeket tö- rülgeti, a harmadik újságot olvas... mind, mind betegek, bocsánat a kifejezésért... bolondok Hol van a gumiszoba? Hadd lássak egy kényszerzubbonyt ! Mindezek ma már nincsennek. Az elmegyógyintézet semmiben sem különbözik a kórház bármelyik osztályától, ahol tervszerű, tudományosan megalapozott gyógyítás folyik. Felesleges volna itt most a gyógyszerek kimondhatatlan idegen neveit felsorolni, céltalan volna és egy szakcikkbe illene a különböző gyógymódok ismertetése. Érdekességként csak e- gyetlen gyógyszert említek meg, mely az elmebajok egyik legújabb és leghatásosabb ellenszere a Rausedil, mely indiai eredetű és a RauVolfia nevű növényből készül. Úgy fedezték fel, hogy feltűnt, mikor Gandhi az angolokkal tárgyal, mindig ennek a növénynek a leveleit rágja. A tudományos vizsgálatok kiderítették, hogy e növény igen jó idegnyugtató és ebből készítették el ezt az oly eredményes gyógyszert. Természetesen a gyógyszeres kezelés mitsem érne ha az itt dolgozó orvosok lelkileg is nem foglalkoznának betegeikkel. Nehéz és fáradságos munka ez, sok türelmet és hozzáértést igényel, mély em- berszeretetet és hivatástudatot. Mindig levett kalappal álltam meg a hivatását szerető orvos előtt, tiszteltem a sebészt, aki a műtőszoba titokzatos világában heroikus küzdelmet vív az emberért, de ez a tiszteletem most még jobban elmélyült, mikor láttam ezeket az orvosokat, akik felülmulhazetek tomabemutatója. Műsor közben: hangulatos csónakázás a Cserő patakon. A nap műsorához tartozik még a járási MÉSZÖV ruhabemutatója, körhinta, céllövölde, rúdmászás, a halkedvelőknek ízletes halászlé. Ételről, italról a helyi földművesszövetkezet gondcs-* kodik. A találkozóra Feldeb- X rőről különvonat indul 66 százalékos utazási kedvezménynyel. Közlemény Az Építők Napját az előzetes tájékoztatástól eltérőleg június 9-én, vasárnap tartják meg Egerben. ÉRTESÍTÉS! A „MÉH" értesíti Gyöngyös és a járás lakosságát, hogy a gyöngyösi telep és iroda Deák Ferenc u. 21. sz. alá költözött. Telefon 161. / •NAéA/WWWvVvWVVWVVWJWVWvAA tatlan türelemmel hallgatják végig egy beteg, számukra érthetetlen és talán nevetséges panaszait. Az egyik állandóan papírt kér, mert írni akar, a másik folytonosan rohan egy ismeretlen cél felé, siet, hajtja magát, egy pillanatra sem ér rá. Mások teljes közönybe süllyedve ülnek, vagy állnak a szűk folyosón. Ahány ember, annyi eset, mindegyiket meg kell hallgatni, mindegyiknél más a gyógymód. Külön kis világ ez, a lelki hajótöröttek szomorú szigete, ahonnan a- zonban van menekülés, mert a gondos ápolás következtében egyre tisztulnak a zavaros szemek, helyrebillen a lélek egyensúlya. A beteg először bent dolgozik, kisebb-nagyobb feladatokat kap, később kimehet a városba, elmegy kirándulni, egyre önállóbb lesz, míg végre eljön az a pillanat, hogy távozhat az intézetből. Persze amíg ez bekövetkezik eltelik néhány hónap, olykor egy-két év. Először el kell hitetni a be- tegggel, hogy ő valóban beteg és az orvosok meg akarják gyógyítani Meg kell keresni a betegség okát és ezt a bajt kell kezelni. Állandóan foglalkozni kell vele, hogy visszaadják az önbizalmát, a bátorságát az élethez. Nem könnyű munka ez, de az esetek nagy százalékában eredményes. És egy napon kis elbocsájtó papírjával a zsebében gyógyultan hagyja el a kórházat. A problémája azonban nem oldódott meg. A volt munkahelyére vonakodva veszik vissza, de előfordul az is, hogy sajnálkozva közlik vele, hogy betegsége alatt helyét betöltötték, és jelenleg nincs mód arra, hogy egyébb helyen alkalmazzák A család gyanakodva, félve fogadja, a faluban az előítéletektől terhes emberek bizalmatlansága, sőt sokszor gúnyolódása kíséri és hajtja nem egyszer olyan lelkiállapotba, hogy vissza kell térnie a magas kőfalak közé, a kilincsnélküli ajtók mögé. Olyan ez, mint mikor egy ember a túlsó partról úszik át a folyón, és kapaszkodik ki a földre, amely azonban meredek és síkos, segítségre volna szüksége, de nem akad senki, aki segítő kezet nyújtana. Hiába az intézet szolgálata, mely a gyógyult betegeket távozásuk után is figyelemmel kíséri és gyámolítja, ha a család, a, vállalat, az emberek nem ad-; ják meg a teljes rehabilitációt ^ És sajnos ez a legnagyobb! probléma. ? Bent az intézetben is van-í ... t. nak nehézségek. Szűk a hely. 2 Ezt a kermgot két leningradi fia- A barátságtalan sötét szobák-itáncolta nagy sikerrel, ban, testetlen vaságyakon, sze- dett-vedett pokrócok alatt fek-l szenek a betegek, kosztjuk? rosszabb mint a másik osztá-j lyok ápoltjaié, ruhájuk gyen-1 ge és hideg. Az egész osztály-1 nak, még az egészséges ember-j re is olyan nyomasztó légköre $ van, hogy ezen sürgősén változtatni kellene, hogy az itt? folyó gyógyító munka eredmé-i nyesebb legyen. Jó volna ha* visszaadnák az elvett nagyud-2 vart, melyen most építési anya-* gokat tárolnak, próbálnának* módot találni arra, hogy több* és főleg világosabb helyiségük j legyen. ♦ Nem könnyű kérdés, de* megvalósítható és azt hiszem, a* kórház vezetőit senkinek nem* kell meggyőzni arról, hogy* ezek az emberek épp oly be-? tegek, mint más osztályok^ ápoltjai, éppen ezért legalább» olyan ellátást érdemelnek,* mint azok. ♦ A jó ellátással az egészséges* környezettel is tegyük köny-í nyebbé gyógyulásukat, és mi-* kor újra visszatérnek közénk* fogadjuk őket szeretette! és se-* c .. . , , gíteük hozzá, hogy újra meg-? Ssun™ "T nk“r° taps ío*?dta találják helyüket az életben, a? “ palt°f k?zak^mC°b a vlUa™ társadalómban. t ^ors VetMes cunu grúz tan4 cot, s e képén lat haló regi nép** HERBST FERENC ♦ szokást, a Baskír vadásztáncot.
