Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-01 / 34. szám
135”. május 1. szerda. 0 3 0 T O N 5 TAVASZI hétköznapok Ilyenkor a tavaszi munkák idején a szorgalmas falusi emberek ?. határban dolgoznak. Egerszóláton is kevés emberrel találkozunk, amig végigmegyünk az utcákon. Prokai Teréz, ez az eladó sorban lévő 15 éves kislány már sokat segít a háztartásban. Most éppen a főzéshez viszi a vizet, s néhány óra múlva kiskosárral a kezében viszi az ebédet hozzátartozóinak ki a mezőre. A nagyobbik Prokai lány 18 éves Irén és barátnője a 15 éves Montvai Árnál a stafirun- got készítik. Horgolnak és hímeznek szorgalmasan. És hogy van-e már kérő, erről kissé elpirulva hallgatnak. Sike Péter bácsi már TI éves. De azért állandóan dolgozgat. Mindig talál valami munkát magának az udvarban. a kertben, vagy a jószágok körül. A képen akácfakarókat farag Péter bácsi. Jó termés ígérkezik az idén, s a szőlőtőkék megérdemlik az új karókat. A termelési biztonság velejárója a jobb, alaposabb munka Nem árt időnként számba venni, milyen gazdag lehetőségeink vannak a mezőgazdaságban a termelés fejlesztésére, Ilyenkor rendszerint szó esik arról is, hogy minden) területen figyelembe kell venni a talajviszonyokat, s az évtizedes, de nem túlzás, ha azt mondjuk, egyes helyeken évszázados termelési hagyományokat. Hiszen nem egy olyan hely van az országban, ahol sok-sok esztendő óta termelnek egyes növényeket, s éppen ezért olyan gyakorlatra tettek szert, olyan jó minőségű árut termelnek, hogy nemcsak az országban, hanem az egész világon tekintélyt szereztek vele. Hogy csak néhányat említsünk, az egri, villányi, tokaji borok a hevesi dinnye, a kalocsai paprika, az alföldi szárazságtűrő lucerna, s ki győzné végig felsorolni. Beszélni sokat beszélgettek erről a szakemberek ezelőtt is, de bizony néha igen sántított az elv alkalmazása. Sokszor olyan helyeken tették kötelezővé egy-egy növény termelését, ahol az csak ráfizetést jelentett a gazdának is, meg az altiamnak is. Alacsony volt a termésátlag, s olyan növények elől vették el a területet, amiről azon a helyen sokkal többet lehetett volna termelni, esetleg exportra is. Most, hogy megszűnt a mezőgazdaságban a gazdákra ráerőszakolt vetésterv. több esély van arra, hogy ne- csak beszélgessünk a tájjellegnek megfelelő hagyományokkal bíró növények termesztéséről, hanem az a valóságban is meglegyen. Igaz ugyan, hogy lesz olyan növény, ami átmenetileg hiányozni fog. kevesebbet terhiéinek belőle, mint az ország szükséglete, de ugyanakkor a másik oldalon kárpótlást hoz a jobb munka, a más, exportra is alkalmas növények termelése. Ezért üdvözölték az egri parasztok is örömmel a ezt a rendelkezést. Eger a szőlő hazája, s olyan zamatu bort termelne«, aminek nincs párja. Kertészetre is kiválóan alkalmas a patak melletti része, s gyümölcs- termelésre keresni sem lehetne jobbat. Észszerű tehát, hogy ezen a területen ne búzát és I cukorrépát kelljen termelnie a parasztnak, akár akar, akár nem. Természetes, hogy mikor megtudták, nem lesz kötelezően megszabott búza vetésterv, kevesebbet vetettek jóval. Vannka aggódók, akik azt mondják erre, jó és szép dolog ez, de mi lesz a kenyérrel? Két választ is adtak erre az egriek. A búzát termeljék meg az alföldi részeken, ahol a legnagyobb termésátlagot lehet elérni, s ugyanakkor arra törekednek , hogy a kisebb területen nagyobb mennyiséget termeljenek. Hogy ez nem pusztán csak szó, annak bizonyítására elég annyi, hogy a búzavetés kb. 75 százalékát fejtrágyázták Erre es a kertészethez, sző,főhöz összesen 30 vagon műtrágyát használtak fel. s a most érkező lovagon sem lesz sokáig a raktárban. Bővítették a kertészeteket, 580 négyzetméternyi üveget vásárollak. S az idén a búza helyett több takarmány- növényt ve'eír ik Fhbfl ’fl e egyenesen leh-t következtetni a ni, hogy két-három év és ugrásszerűen megnő az állatállomány is. V«s?t végeredményben a jo ak «•■»', a meggyőzés még nem elég az állatállomány fejlesztéséhez, takarmány kell ahhoz elsősen- ban, a takarmány megtermeléséhez pedig föld. Sokat és kedvvel emlegetik mostanában, hogy megnőtt a parasztság termelési kedve. Olyan ember előtt, aki nem sakat ért a mezőgazdasághoz, kicsit érthetetlen ez, hiszen látta, azelőtt is vetett, kapált, aratott a paraszt, A változást egyszerű dolgokból lehet lemérni. A parasztember soha sem csak egy nyárra tervez, hanem évekkel előre. Mikor kihordja a trágyát a földre, akkor arra számol, hogy két- három év múlva látja igazán hasznát, mikor szőlő alá fordít, új szőlőt telepít, tudja, 10 esztendő is eltelik, mire gazdagon jövedelmez. És gyümölcsös sem abban az évben fizeti vissza a munkát. Ha tehát bizonytalannak látja a következő éveket, nem végzi ezt a munkát. De ebben az évben nem így volt. öt és félszáz hold szőlőt trágyáztak meg istálló, vagy műtrágyával. Az összes termőterület 80 százalékára műirágyát szórtak ki. Egy része ennek s°m az idei termést szolgálja. Az egész határban mindössze 4— 5 holdnyi terület van — szőlő — amit nem művelnek rendesen. de ez is olyan, hogy már évek óta műveletlen meredek parton lévő állami tartalak. 20—25 holdra tehető az új te- lepítsű szőlőterület, s megyébe érkezett kb. 10.000 da’ab gyümölcsfa csemete jórésze Egerben talált gazdára. Különösen a jonathán alma iránt nagv az érdeklődés. Vc^zó példa a felnémeti tsz almás- kert. Ezek mind olyan dolgok, amiből nem nehéz lemérn', hogyan is áll a termelési kedv növekedése. Persze azért ne gondolja senki, hogy most már fenékig tejfel minden, semmi gond a mezőgazdaságba, mert mindenki tudja a I dolgát. Sokat emlegetett, kicsit el is kaptatott mondás az, hogy a növekedésnek nehézségei is vannak, de igaz. Mert ennek a megnövekedett termelési kedvnek is megvannak a maga „árnyoldalai.” Vegyük csak a szőlőt. Az idén Egerbe nem maradt metszetlen, elha- hanyagolt szőlő, az első kanálás mintegy 80 százaléka meglett április végére. Aki ígv kezdte a munkát, az egész éven át így is akarja végezni. És akkor találkozik azz el h)ogy nincs elég rézgá/lic, karó, raffia. Hozzá kell tenni az igazsák kedvéért, hogy május közepe felé, kapunk karót Ausztriából, ez nagyjából elég is lesz, rézgálic helyett a kísérletek szerint jó a „epit- zcupra” nevű permetezőszer. de raffiát azt nem is igen ígérnek többet. Pedig legalább annyira kell a szőlőhöz, mint a többi. És ezek a hiányok megtorpanást hoznak a gazdánál. Nem is lehet eléggé kérni, követelni az illetékesektől, hogy ha nehéz is. ha áldozatok árán, de szerezzék i meg. Mert a termelési kedv még egymagában nem elég a szőlő- termeléshez, az exportálni való bikavérhez. Az új telepítésekhez meg még mindig nem elég az oltvány, nagyon égető kérdés, hogy itt helyben készítsék el az egri tájfajták oltványait, a medocot, a nagyburgundit, s a többi vörösbort adó fajták oltványait. Nagyjából ilyen a képe ma Eger mezőgazdaságának. Fellendülő termelési kedv, új területeket hódít ismét a szőlő, a gyümölcsös, a legnagyobb gondja ma a gazdáknak a jó aratás, szüret biztosítása. Ezért jól dolgoztak és megma- radt-e a tavaszi kedv, arról majd az aratás, a szüret ad számot igazán. —d. r. — Vgy nem kényes kérdésről Miért? — most ezt ne firtassuk, volt már szó róla, ha nem is elég, — de az ellenforradalom ideje alatt 170 ezer magyar ember disszidált. Ebből a 170 ezerből nem igaz, hogy mind bűnöző, mind ellenség volt, ennek jelentős része becsületes, de megtévesztett ember, akit a félelem, a kalandvágy, a nyugati paradicsom álma csábított az országhatáron túlra, nem keveset azért, mert az elmúlt években mi nem engedtük meg. hogy törvényes úton, saját szemével győződjön meg az aranyigazságról: mindenütt Jó, de legjobb itthon. Ebből a 170 ezer emberből — élve a kormány amnesztia rendeletével —• sok tízezer jött haza április elseje előtt, s nem kevés azoknak a száma, akik jönnének, ha engednék az úgynevezett ,szabad” világból- A hazajöttekről van szó, akik megtévedtek, akik számára az ellenforradalom füzében létrejött Forrada’mi Munkás-Panaszt Kormány adott teljesen amnesztiát. s akik közül nem is kevésre, úgy néznek, mint a nyílt ellenségre, akit sajnos nem lehet bántani, felelősségre vonni. Olyan ez. mint mikor az élőadó a gyűlés kisszámú résztvevőit szidja, — azok miatt, akik nem jöttek el a gyűlésre. Tévedés ne essék, nem arról van szó. hogy mint a bibliában. lakomával várjuk a tékozló, s megtért fiút. Nem arról van szó. hogy „megvendégeljük” őket a nemzet asztalánál, amikor ilyen „vendégeskedésre” ott sincs nagyon alkalmunk, ahol elkelne, amikor azokat kellene jutalmazni, akik végig kitartottak, akik életük kockáztatásával küzdöttek, harcoltak a nép hatalmáért. Nem, erről szó sem lehet! De arról se. h'ogy úgv tekintsék a nem bűnös hazatérteket, mint ellenséget, hogy nem látható de gyakran nagyon is érezhető bélveget üssenek rájuk. A hazatért, s „megtért" labdarúgókat maidhogynem díszkapuval fogadták egyesek az országban. A hazatért egyszerű embereknek adjunk lehetőséget, hogy bebizonyítsák: tudnak és akarnak dolgozni azért a hazáért amelyet elhagytak a nehéz időkben, s amely mégis visszafogadja őket Májusi meglepetésl !!!l!l!!!l!ll!l!llllllll!ll!!lllllllllll MÁJUS I - ÉN MEGJELENIK\ 4A HEVESI TELEVÍZIÓ című vicclap 1967 május 1-i kiadásban Kapható minden újságárusnál Márkusz László képesriportja.
