Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-15 / 38. szám

2

0 J ÜTŐN

1957. május 15. szerda.

Nem lesznek munkanélküli kommunisták

a füzesabonyi pártszervezetben

NOVEMBER 3-án puskaporos volt a levegő Füzesabonyban is. Aznap rakták ki a különböző intézményekből a kommunistákat, fegyveresek cirkáltak a faluban, az állomáson hírek szálldostak letartóztatásokról, emberek meghurcoltatásáról is. És e napnak a délutánján, hét ember — Kovács Lajos, Antal József, Mlinkó János, Hídvégi Péter, Kerekes András, Németh Gáspár és Németh Béla — gyülekezett a földművesszövetkezet irodájában. Fiatalok, középkorúak, idős, meglett, különböző tipusu emberek, de egyben nagyon-nagyon egyek: valamennyien kommunisták. És ebből a találkozóból — az első vezetőségi ülésen — fcgam- zott meg Füzesabonyban az MSZMP szervezete... Az első taggyűlésen november 6-án már 25-en voltak.

Több, mint hat hónap telt el azóta, s ma már 124-en vannak. Azelőtt 280—290 tagja volt az MDP-nek, s ha figyelembe vesszük, hogy a jelenlegi 124 tagból mintegy 30 nem volt tagja az MDP-nek, ez bizony kevésnek tűnik. De ez csak a szám, ez csak a mennyiség. A pártszervezet titkárának, Mlinkó János elvtársnak az a véleménye, hogy ha számban kisebb is ez a pártszervezet, erőben, határozottságban, egységben jóval nagyobb, mint elődje volt. Nagy büszkeséggel beszélnek itt az új párttagokról, „akik általában fiatalok és valamennyien kétkezi, fizikai munkát végző emberek.’’ Ezekre aztán még a legnagyobb intrikus sem mondhatja, hogy érdekből léptek a pártba, hacsak nem akar lelepleződni és nevetséges rágalmazóvá válni. íme néhányan az újak kö- zül: ___________

Jo

bbik István 20 éves, két

éve tsz-tag, apja 45-től párttag. Medveczki István 30 éves, villanyszerelő, Veres Lajos a határőrségnél szolgált, távi- rász. Frissült, megújhodott itt a pártszervezet és a fiatalos lendületet jól egészíti ki a régi 19-esek — Kerekes Sándor, Hídvégi Péter és a többiek — a tsz-tagok, a munkások, a hivatalokban dolgozó párttagok bölcsességét.

EZZEL A pártszervezettel már lehet valamit csinálni. 124 nem akármiilyen ember, ez már egy kis hadsereg, ha... ha ez a kollektíva lelkes, érti a dolgát, s valamennyi dolgozik. S a pártszervezet vezetősége ezt akarja, hogy ilyen legyen. Azt akarja, hogy egyetlen munkanélküli kommunista se legyen a pártszervezetben, azt

akarja, hogy minden párttag vegye ki részét a munkából. De nem elég csak akarni valamit, tenni is kell érte. A füzesabonyi pártszervezet vezetősége már tett egyet-mást, s még tesz is.

Az első lépés a szervezeti kiépítés volt. Héttagú vezetőséget választottak, valamennyi vezetőségi tag egy-egy részfeladatért, részmunkáért felelős. (Propaganda munka, mezőgazdasági feladatok, gazdasági vezetés stb.) A vezetőség valamennyi tagja lelkiismeretesen dolgozik. Az alapszervezetek, a vezetőség 17 pártcsoportra osztotta, s mindegyik pártcsoport élére vezetőt is állított. A pártcso- portvezetók pártmegbizatáso- kat adnak a pártcsoport tagjainak. 22 tagú előadó gárdája is van a pártszervezetnek, akik havonta legalább kétszer kötelesek kisgyűlést tartani. Jelenleg a gazdasági helyzetről, a megjelent kormányrendeletekről, intézkedésekről tartanak gyűléseket. Azt mondhatná erre valaki: „nincs ebben semmi új, ugyanígy volt ez az MDP-ben is. „Igaz, nem valami világraszóló új módszerei ezek a pártmunkának, de egy új mégis van benne: az., hogy ez nemcsak papíron van, hanem élő, eleven csoportok, a párttagok szorgalmasan végrehajtják azt, amivel a párt- szervezet megbízta őket. És ez nagyon fontos, — ez a legfontosabb.

MINDEZ AZONBAN még

nem oldotta meg, hogy valamennyi párttag kivegye részét a munkából. Ezért a pártvezetőség kidolgozza, s még ebben a hónapban meg is valósítja, hogy melyik párttag, milyen pártmunkát végezzen. Az, hogy ki milyen pártmunkát végez majd, azt munkahelye, elfcgilaltsága, de elsősorban képessége szabja meg. A vezetőség javaslatát a taggyűlés megvitatja, jóváhagyja a párttagok megbízatását és a jövőben a pártcsoport vezető ellenőrzi, segíti munkájukat. A pártcsoport vezetők minden két hétben beszámolnak a vezetőségnek a hozzájuk tartozó párttagok munkájáról, ugyanakkor megkapják a vezetőségtől a pártcsoport előtt álló feladatokat is.

Kap-e mindenki pártmegbi- zatást? Jut-e mindenkinek munka? Kap mindenki, jut mindenkinek, s hogy milyen pártmegbizatást kapnak, erről így beszéd Mlinkó elvtárs:

— A vezetőség tagjain, a pártcsoportvezetőkön és a kis gyűlési előadókon kívül —bár ők is végeznek ilyen irányú munkát — pártmegbizatásként adjuk a párttagoknak, hogy

beszélgessenek az emberekkel, ismertessék velük a párt és a kormány intézkedéseit, ismerjék meg véleményüket, hangulatukat, hogy a pártvezetőség lássa, mi foglalkoztatja a falu lakosságát, hogy ezekre választ adhassunk, intézkedhessünk...

Vannak olyan volt MDP-ta- golc, akik nem kérték átigazolásukat az MSZMP-be, pedig erősödne velük a párt, szükség van rájuk. A párttagok egyrésze azt a feladatot kapja, hogy beszélgessen ezekkel, hívja őket sorainkba. Sok olyan ember is van, aki ugyan nem volt párttag, de régóta szimpatizál a párttal. Ezeket a szimpatizálókat a párttagok segítségével megpróbáljuk megnyerni a pártnak... A kommunista fiatalok azt a meg'oi- catást kapják, hogy alakítsák meg a KISZ-t a községben. Van, akit azzal bízunk meg, hogy a tömegszervezetekben végezzen pártmunkát.

MUNKA, tennivaló van hát bőven. És ha a pártvezetőség a füzesabonyi kommunisták egységesen akarják, nem lesz nehéz felszámolni a párton- belüli munkanélküliséget. Az eddigi tettek és a tervek azt mutatják, hogy eredményesen birkózik meg a pártszervezet ezzel a feladattal is.

PAPP JÁNOS

4 világ legmagasabb kéménye

Az egyik francia lap a közelmúltban közölte, hogy a világ legmagasabb kéménye a franciaországi Marcouleban van, 100 méter magas. A román Sciteia a napokban megcáfolta ezt az állítást, mert a világ legmagasabb kéményét román építészek építették. A paroseni hőerőmű kéménye ugyanis 110 méter magas.

U,j munkamódszer

A Thalmann-művek mérnökei új előállítási eljárás szerint gyártják a daruk futókerekeit, a fékeket és más hasonló rotációs testeket. Az új eljárás lényege, hogy nem acélöntvényekből állítják elő,

Uj televíziós adó Litvániában

A litván főváros lakóinak élete új színfolttal gazdagodott. Május 1-én megkezdte működését az újonnan felépült vilnyuszi televíziós adó. A műsort Litvánia nagy részében és Bjelorusszia egyes területein is lehet venni.

Uj Skoda teherkocsik

A libereci autógyár megkezdte az új héttonnás Skoda gyártmányú teherautók gyártását. A kocsi motorja 22 literes fogyasztás mellett 160- 170 lóerős. Külön előnye a kényelmes vezetőfülke és a zajcsökkentő berendezés.

Uj rádióállomás

Lengyelországban

Lublinban új rádióállomás kezdte meg munkáját a 188,3 méteres hullámhosszon. A lub- lini állomás megkapta az egyik zavaróállomás berendezését és így kezdhette meg I működését.

hanem ezeket a testeket ala- kozóba kovácsolják, és csupán utána esztergálják. A rotációs testek ezáltal nagyobb szilárdságúak, csökken a megmunkálási idő és a selejt is.

újtipusú televíziós vevőkészülék

A televíziós készülékek moszkvai gyárában új, nagyteljesítményű televíziós készülékek első sorozatát készítették el. Az új gép öt televíziós adás és ultrarövid hullámú rádióadás vételére alkalmas. A kép mezője igen nagy, 450X350 mm-es. A televíziós adásokat ezzel a készülékkel beépített antennával külső, vagy szoba antennák nélkül is lehet venni.

B varsái szerződés védi függetlenségünket, békés jövőnket

Kedden múlt két éve, hogy a szocialista országok miniszterelnökei és honvédelmi miniszterei aláírták Lengyelország fővárosában a varsói szerződést. Ez az okmány igen jelentős szerepet tölt be — nemcsak a szocializmust építő országok határain belül,— hanem világméretekben is. A kapitalista országok hazug propagandájával szemben ma már minden józan ember tudja, hogy ez a szerződés csupán védelmi jellegű, amelybe — ha akarják — a kapitalista országok is beléphetnek. Ez a tény pedig azt bizonyítja, hogy nem zárt katonai tömb, nincsennek hódító szándékai, csupán az imperialista kalandoktól védi, óvja mindazokat az országokat, melyek tagjai e szerződésnek.

Mindez be is bizonyosodott az elmúlt hónapokban. Ha nem lett volna varsói szerződés, akkor most hazánk újra a kapitalista országok gyarmata lenne, nyomor, nélkülözés és vad fasiszta terror uralkodna városainkban, falvainkban. A szovjet hadsereg csupán a varsói szerződésben vállalt kötelezet- ségét teljesítette november 4-én, amikor segített szétverni a nyugati hatalmak által szított ellenforradalmat. Azóta eltelt egy fél esztendő és ebből a távlatból már minden becsületes ember láthatja, — megítélheti, hová akarta a Nagy Imre-kormány a magyar népet vezetni. Nagy Imre kommunistának mondotta magát, kinyilvánította az ország semlegességét, s kijelentette,

hogy Magyarország kilép a varsói szerződésből.

Mit jelentett volna ez a mi számunkra? Azt, hogy ha ezek a tervek megvalósulnak, ma már Mindszentyék, a grófok, hercegek, bárók ülnének ismét a nép nyakán. Nem kell külön magyarázni, milyen sorsa lett volna e(zek után az országnak, a népnek. A semlegesség kinyilvánítása pedig nem jelentett mást, mint első lépést az imperialista gyarmatosítás felé. ök biztosították volna Nagy Imre szerint a mi semlegeségünket. Persze kaptunk már ízelítőt az ilyen garanciákból.

A varsói szerződés, mély immár két éve biztosítja az ország határainak sérthetetlenségét, hazánk és népünk függetlenségét, most is megmentett bennünket a keserves úri járomtól. Hála és köszönet ezért a nagy szovjet népnek, melynek fiai kötelezettségüket teljesítve megmentették hazánkat a véres polgárháborútól, a teljes pusztulástól. Ezt jelentette és jelenti részünkre a varsói szerződés. Védi függetlenségünket, békés, alkotó jövőnket, emellett a szocialista országok nagy ereje elriasztja az imperialista köröket attól, hogy egy kis ujjal is hozzánk nyúljanak. A varsói szerződés védelme alatt nyu- godtan építjük boldogabb jövőnket s nem kell attól tartani, hogy egy szép napon ellenforradalmi elemek, nyugati ügynökök visszafordítják a történelem kerekét.

KÉSZÉI ISTVÁN

I EJNYE... EJNYE...

A Djakartai amerikai katonai attasé hivatalának egyik munkatársa zászlót lopott. Több indonéz és egy szovjet zászlók azok közül, amelyek ott lengtek az indonéz főváros épületein, köszöntve az érkező Vorosilov \ marsallt. A zászlótolvajt letartóztatta a rendőrség. Hiába, a megszokás, az az átkozott megszokás: van, aki olajat lop, vagy szenet, természetesen nagy tételekben, s van, akinek csak néhány zászló jut. S még ebben sincs igazság. A zászlólopásért kiutasították a tolvajt, az olajért, meg a szénért még támaszpont is jár. Nem baj, az illető tisztviselő tanult az esetből, többet nem fog zászlót lopni, í se indonézt, se szovjetet, — áttér ő is az olajra.

Megnyílt Recsken a palóckiáliítás

Recsken, a bányász kultúr- mányos palóc népviseletek, ház termeiben érdekes palóc- bútorok, színes cserépedé- kiállítás nyílt pénteken dél- nyék, ritka szép hímzések és előtt. A kiállítás anyagát régi művészi fafaragványok szempalóc községekből. Mátrádé- léltetik a palócok ősi kultúrá- recskén. Sírokon, Bodonyban ját, melyet még ma is híven és más mátrai falvakban gyűj- őriznek és ápolnak. Az igen tötték össze. A három nagy érdekes kiállítás két hétig lesz kiállítási teremben a hagyó- nyitva.

Nagy Imre osztály árulása utolsó láncolata annak az opportunista politikának amit évek óta vallott

1956. OKTOBER 23-ÄN nagyon sokan azt hittük: Nagy Imre kommunista. Mélyen csalatkoznunk kellett! Nagy Imre osztályárulásának azonban előzményei voltak. Hadd álljon itt néhány jellemző adat október előtti magtartásából.

1947-ben támadást indít a párt parasztpolitikája ellen. Ezt a Központi Vezetőség 194S-es határozatában elítéli. Nagy Imre önkritikát gyakorol. Ezt mondja: „Az opportunizmus nemcsak elméleti munkámban nyilvánult meg, hanem magatartásomban, a munkastílusomban is.” Azonban ekkor — mint később is — csak színleg ismeri el hibáit, jobboldali opportunista nézeteit — hiszen azokat az 1953 után szinte minden kérdésben feleleveníti — fenntartja. A- mikor könyvében nyilvánosságra hozza beszédeit és írásait, kihagyja belőlük a számára kellemetlen részeket. Sem 1953-ban, sem 1956-ban nem meri a párt és a közvélemény nyilvánossága előtt bevallani hibás nézeteit, s mindezzel — „elfelejtve” 1949-es önkritikáját — 1953-ban azt a látszatot kelti, mintha a vitákban mindenben neki lett volna igaza.

Nagy Imre pártszerűtlen magatartása 1954. végén és 1955. elején kezdett különösen nyilvánvalóvá válni. Ebben az időben kísérelte meg, hogy a Hazafias Népfrontot olyan politikai központtá tegye, amit szükség esetén a párttal szemben is ki lehet játszani. Ennek érdekében saját magát javasolta a Hazafias Népfront elnökének. Mikor ezt a párt nem fogadta el, elérte, hogy a Hazafias Népfront főtitkára a veje, Jánosi Ferenc legyen. 1954. október 20-án súlyos pártszerűtlen körülmények között „A Központi Vezetőség ülése után” címmel cikket jelentetett meg a Szabad Népben. A cikk helytelenül tájékoztatta a közvéleményt a párt álláspontjáról, illetve sokakban azt a benyomást keltette, hegy nincs egység a pártvezetésben. Ez arra bátorította fel a jobboldaliakat a párton belül és a párton kívül, hogy jobboldalról erőteljesebben támadják és bírálják a pártot. S mivel a jobboldali elemek nagy része Nagy Imre nevével takaródzott, igen fontos lett volna, hogy a jobboldali veszély elleni harcban maga Nagy Imre határozottan és egyértelműen nyilatkozzék. Nem tette meg.

HOSSZAS VITA ÉS HUZAVONA után a megcáfolhatatlan tények súlya alatt Nagy Imre végül is kénytelen volt elismerni a jobboldali veszély elleni harc szükségességét és azt, hogy ez a harc csak akkor lehet eredményes, ha ő maga is önbírálatot gyakorol és szakít korábbi hibáival.

Ennek megfelelően több mint egyhónapos vita után 1955. januárjában a Politikai Bizottság által kiküldött bizottság határozati javaslatot dolgozott ki, amelyet Nagy Imre is aláírt. Ezt a határozati javaslatot, mint a Politikai Bizottság beszámolóját, a jobboldali elhajlásról Nagy Imrének kellett volna megtartani. Ezt ő vállalta is, ahogyan vállalta azt is, hegy a Szabad Népben is kifejti a párt álláspontját a fenti kérdésekben. Nagy Imre „elfogadta” a Politikai Bizottság 1954. decemberi határozatát is, amely megállapította, hogy „Központi Vezetőség ülése után” című, 1954. októberében a Szabad Népben megjelen cikke elősegítette a negatív irányba fejlődő bírálatot és az elharapódzott jobboldali hibák elterjedését. Később azonban kiderült, hogy Nagy Imre önbírálata ez alkalommal sem volt őszinte, ígéretét nem tartotta be, nem javította ki a kritika szellemében a hibákat, hanem önkritika helyett elvtelenül azzal fenyegetőzött, hogy lemond a miniszterelnökségről.

Mint ismeretes, a Központi Vezetőség 1955. márciusi ülésén ' ismét egyhangúlag elítélte Nagy Imre jobboldali nézeteit és pártszerűtlen magatartását. A párt szilárd állásfoglalása láttán Nagy Imre ismét formális önbírálatot gyakorolt és 1955. május 4-én levelet intézett a Politikai Bizottsághoz és a Központi Vezetőséghez, amelyben a többi között a következőket írja: „Teljes erőmből támogatni fogom a pártot — s ebben magam fogok előljárni — bárhonnan jövő, minden olyan szándék vagy törekvés felszámolásában, amely antimarxis- ta—antileninista jobboldali hibáimat a párt elvi és szervezeti egységének, valamint fegyelmének lazítására, vagy megbontására, avagy Népköz- társaságunk és szocialista építésünk érdekei ellen akarná kihasználni. Hibáim részletes elvi elemzését és ennek alapján a mélyreható pártszerű önkritika gyakorlását súlyos és hosszan elhúzódó betegségem akadályozza. Gyógyulásomhoz mérten azonban ezt is el fogom végezni, ameny- nyiben a párt ezt indokoltnak tartja és lehetőséget *d rá Nagy Imre azonban ezeket az ígéreteket sem hajtotta végre. Ismét félrevezette a pártot: „hibáimnak 1 részletes elemzését”, a „mélyreható, pártszerű önbírálatot” — amit megígért — sohasem hajtotta végre. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy a jobboldali veszély elleni harc nem az elvi—politikai problémák tisztázása után fejlődött tovább, hanem a pártegységet teljesen megrendítő frakcióharc bontakozott ki.

A vitás kérdések pártszerű, elvi tisztázásának elvtelen frakcióharccal való felcserélésében nem lehet figyelmen kívül hagyni az MDP akkori vezetőinek — elsősorban Rákosi Mátyásnak — a felelősségét sem. Nem folytattak következetes, nyílt, elvi, eszmei harcot a jobboldali nézetek ellen, az eszmei harcot sok esetben adminisztratív intézkedésekkel helyettesítették.

MIVEL ELVI — ESZMEI

harcban nem leplezték le Nagy Imre opportunista nézeteit, körülötte kialakult egy értelmiségi csoport, amely a párt, a népi demokrácia, és a szovjetellenes propaganda központjává vált. Amikor 1956. július 19-én Nógrádi Sándor és Egri Gyula elvtársak a Központi Vezetőség megbízásából éppen ebben az ügyben tárgyaltak Nagy Imrével, jelentésükben a következőket írják erről a beszélgetésről: „Elismerte, hegy az, ami körülötte kialakult, teljesen helytelen és veszélyeket rejt magában. Kezdetben tiltakozol az ellen, hogy ő tudatosan maga köré gyűjtene bizonyos elemeket, később elismerte, hogy elkeseredése, személyi sértődöttsége miatt nem válogatta meg, kivel és miről beszél. Elismerte azt is, hogy ha ez tovább folytatódnék, a körülötte levő elemek méginkább a párt ellen használnák fel magatartásukat. Megígérte, hogy:

a) Magatartásán változtatni fog, kihangsúlyozza mindenkinek, akivel beszél, hogy a párt vonalával és a pártvezetéssel egyetért, támogatja azt;

b) Likvidálja kapcsolatait a pártellenes, pártszerűtlen elemekkel.

TEHÁT NAGY IMRE elismerte, hogy pártellenes elemekkel tart kapcsolatot. De mindez csupán arra volt jó, hogy továbbra is kommunistának álcázza magát, s ezért kerülhetett 1956. október 23— 24-én virradóra a kormány élére. A tények azt mutatják, hogy Nagy Imrét nem az ellenforradalom, nem az „események húzták”, „taszí- toták” mind rohamosabban jobb felé, hanem osztályárulása csík annak az opportunista revizionista láncolatnak volt utolsó szeme, ami ennek a politikusnak munkásmozgalmi tevékenységét évtizedek óta jellemezte. Nagy Imre és csoportja tudatosan tört a hatalomra, tudatosan és tervszerűen törtek a proletárdiktatúra megdöntésére, hogy ezután valamiféle polgári demokratikus rendszert teremtsenek.