Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

lj57. májas 11. szombat Ü J ÜTŐN 5 BUDAPESTI IPARI VÁSÁR Az ország ipari telj eseményeinek átfogó seregszemléje Nyolc esztendei szünet után iplső ízben rendezik meg most hazánkban újból az általános •átfogó jellegű IPARI VÁSÁRT. Ennek keretében elsősorban a nagyipar játssza a főszerepet, <de ugyanakkor a helyiipar is jelentőségének kidomborításá­ra nyer alkalmat. A küszöbön álló Budapesti Ipari Vásár, — rövid jelzéssel: BIV — orszá­gos jelentőségű eseménynek ígérkezik, amellett, hogy vár­hatóan a számottevő külföldi körök komoly érdeklődésével is fog találkozni. Háromszor akkora less a Vásár, mint 1955-ben Mi a BIV célja? Megmutatni, meggyőző ada­gokkal szolgálni arról, hogy az •eltelt nyolc év alatt a magyar ipar hová fejlődött s egyben bizonyságot nyújtani arról is, hogy az elmúlt évi októberi események csak átmenetileg tudták megzvarni a termelés rendjét. A magyar ipar teljes irammal dolgozik, fejlődik, s épp a legújabb időkben gyár­VÁRHATÓ É ZOLDFAGYÁS? Minden valószínűség szerint: igen. A májusi fagy csalhatat­lan előjelei február utolsó napjaiból sorozatosan követték «egymást. Az időjárás helyi sa­játosságait ismerő szakembe­rek és tapasztaltabb termelők szorongó aggodalommal érzik a bekövetkezhető katasztrófát. A zöldfagy egyetlen éjszaka nagyobb pusztítást okozhat, mint a legzordabb tél, vagy tomboló vihar. Ezért fel kell készülnünk a fagyveszély fo­gadására, elhárítására, illetve csökkentésére. Most induljunk el egy kis tanulmányútra. Ismerjük meg az ellenséget, hogy eredmé­nyesen védekezhessünk elle­ne. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy május elején a hideg •északi széllel érkező esőzések következtében a levegő hő­mérséklete erősen csökken. Ha eláll a szél, kiderül az ég, be­következik a fagyveszély. A fagy lehet áramló, vagy sugárzó. Az áramló hősűllyedés ma­gasabb területében fagypont alá hűlt hideg levegő, mely súllyánál fogva pásztaszerüen áramlik a mélyebb fekvésű talajrészek felé. Szeszélyes út­jában mindent megfagyaszt, leperzsel. Ennél veszélyesebb és gya­koribb a sugárzó fagy, mely szélcsendes hajnalokon bár­hol keletkezhet. A nappal el­raktározott meleget a föld éj­jel kisugározza, ezzel akadá­lyozza a talajmenti levegő le­hűlését. A kisugárzás azonban hajnal felé gyöngül, a maga­sabb légrétegekben viszont fokozódik a levegő le­hűlése. Ha nagy a hőkülönb­ség, az erősebb, súlyosabb hi­deg levegő kiszorítja gyengülő vetélytársát és fagyhullámmal borítja be a talajt. A küzde­lem hajnal feléig tart, így a fagyveszély is közvetlenül napkelte előtt éri el tetőpont­ját. Lehet-e védekezni fagykár ellen? Lehet, illetve lehetne, ha er­re fel volnánk készülve és a védekezés meg volna szervez­ve! Mert például a füstölés csak úgy volna eredményes, ha szélcsendes időben, nagy területen végezhetjük. E cél­ból nyirkos szalmát, szárat, venyigét szalmás trágyát ke­verjünk kevés kőszénkátrány- nyal. Hordjuk szét kis kupa­cokba a védendő területen. Virradatkor gyújtsunk a ku­pacok alá. Igyekezzünk sok, nehéz füst fejlesztésére, mely ködszerüen lebegjen a talaj felett. Ne pazaroljuk az anya­got, mert a fagyveszély rend­szerint 2-3 napig tart. Kisebb területen eredmé­nyesebben védekezhetünk pa­pírból készített fagyernyőkkeb Legalkalmasabb e célra az új­ságpapír, amely 4-5 fokos hi­deg ellen is jól véd. Fokozza-e a fagyveszélyt a gyomos, vagy frissen kapált talaj? A gyomnövény akadályozza a talajt a meleg levegő és tá­roló munkájában, így nem ké­pes ellensúlyozni az éjjeli le­hűlést. A frissen kapált talaj viszont alkalmatlan a hő ki­sugárzására, mert a porhanyí- tott feltalajban szünetel a haj- szálcsövesség és fokozódik a hőszigetelő készség. Fentiekből láthatjuk, hogy megfelelő előfeltételek mel­lett mód van a fagyveszély csökkentésére. Egyelőre azon­ban becsüljük meg az unal­mas, szürke felhőréteget, az utcákon átsűvítő szelet, mert ezek védik hazánkat egy sú­lyos katasztrófa, a fagyve­szély ellen. Domrádi Alajos tási programmjába vett új­donságok szinte beláthatatlan sorával szolgálja a fogyasztók, valamint a kiviteli törekvések érdekeit. A BIV tehát az or­szág legújabb ipari helyzeté­nek valóságos seregszemléje lesz. Jelentőségét az is kifeje­zésre juttatja, hogy a Város­ligetben igénybe vett területe körülbelül megfelel a régeb­ben megtartott nemzetközi vá­sárok kiterjedésének. A tava­szi díszben pompázó Városli­get szokásos területén kívül ugyanis ezúttal a Vajdahu- nyad várát magában foglaló Széchenyi-sziget, a Városligeti tó, valamint a tó partján lévő korcsolyacsamek is a BIV ki­állítási anyagának elhelyezé­sét fogja szolgálni. Ily módon a mostani vásár területe kö- zel háromszorosa lesz a leg­utóbb, 1955-bes megtartott helyi ipari vásárénak. Messzemenő utazási kedvezmények állanak majd rendelkezésére ezúttal is a fővárosba érkező vásárlátogatóknak. A gazdag nyereménylehetőségü tárgy­sorsjátékkal kísérelhetik meg szerencséjüket a vendégek tö­megei. Első ízben láthatják meg a Vásár látogatói a ci- nemascopot, szemlélhetik meg a televíziós kiállítás csodála­tos készülékeit. A tó vizén a különböző tipusu járművek keltenek majd érdeklődést. A Vásár legnagyobb látványossá­ga mégis kétségkívül a nagy­ipar gazdasági felvonulása lesz. Az előkészületekből ítélve biztosra vehető máris, hogy a Vásár látogatói rendkívül gaz­dag élménnyel hagyják majd el a hazai ipar legújabb bemu­tatkozását. Hatvan város anyafcönyvcbo! Születtek: Szabó Erzsébet Má­ria, Vágott Sándor, Kállai Géza, Sultis István, Baranyi László, Zsámboki Mária, Dobos József László, Széplaki Csaba Zoltán. Házasságot kötőitek: Józsa Béla és Meskó Erzsébet, Kosa Ferenc és Drabos Franciska, Pete István és Gyetván Erzsébet, üsztöke István és Tóthpál Julianna, Kertész Ernő és Hegedűs Ilona. Meghaltak: Balog Mihály, Mik­lós Béla, Kindtner Andrásné, Hain Anna, Farkas lllésné, üsztöke Ro­zália, Ugler Sámuel. Egy pohár sör mellett. Politikáról-e, családi prob- lémáról-e, vagy csak egyszerű­en az időjárás­ról folyik a be­szélgetés, azt nem tudjuk. Hiszen a fény­képezőgép csak a képet rögzí­tette a Vadász- kiírt kerthelyi­ségében erről a két, vasárnap déli söröző vendégről. Miért tótok nyugta nini emberek? A kutató laboratóriumok magányából, a tudományos szakirodalom titokzatos nyelvéből a nagy nyilvános­ság elé lépett, a nép nyelvébe, szókincsébe került ez a foga­lom: atom. Atomreakció és izotóp, rádióaktivitás és Strors- cium 90, nukleáris és gamma sugarak, — nem az elvont tu­domány szavai többé. Tisztelettel ás félelemmel ejti e szava­kat a japán munkás és az amerikai kisember, a magyar pa­raszt és a francia tengerész: új eszperantó nyelv született be­lőlük. Mindenki érti és mindenki egyformán érti. Halált je­lentenek e fogalmak! Pedig életet jelenthetnének. Pusztítást jelentenek e fogalmak! Pedig alkotást jelenthetnének. Egyetlen hidrogénbomba száz és száz négyzetkilométeren fertőzi meg az életet, — minden életet. S egyetlen hidrogén­bomba energiája ezer és ezer négyzetkilométeren változtat­hatná meg a természetet az ember javára és dicsőségére. 1945-ben elpusztúlt Hirosima, 1967-ben, vagy 77-ben az egész Szahara világát megváltoztathatná az ember: ahol ma pusz­tító számum söpör, s homok uralja az egész látóhatárt, ott holnap virágzó mezőgazdaság, gyümölcsösök, fejlődő váro­sok, gazdagodó társadalom élhetne. Szovjet tudósok a Beh­ring szoros elzárását tervezik, hogy ezzel megakadályozzák a sarkvidéki hideg áramlatok útját, s ezzel tízezer négyzetki­lométereken nyissanak utat az élet számára. A Földközi ten­ger szintjének egyméteres csökkentésével a Gibraltár szo­rosban olyan vízierőművet lehetne létesíteni, amelynek ener­giája fél Európát ellátná. Dolgozik a szovjet, az angol, s az amerikai atomerőmű, a Naprendszer meghódítására indul a tudomány, a rádióaktív izotópok soha nem látott perspektí­váját nyitották meg a gyógyítás fejlődésének. Soroljuk to­vább? Minek! Az ember az életre és az alkotásra született, az élet és az alkotás egyáltalán nem titokzatos „csillagjegyé­ben” küzdött, harcolt a tűz megismerésétől az atomenergia felismeréséig, mindig és mindenhol, — éppen az emberért. Egymásután jönnek a jelentések: ebben az évben már a nyolcadik hirosimai áldozat halt meg... vészesen, szaporodik a levegőben a Stroncium 90... a tudományos kutatások meg­állapították, hogy kétségkívül kihatással van a rádióaktivitás a génekre... öt-hat nemzedék után torzszülö'teket szülnek az anyák... rádióaktív eső számos Nyug-t-Euróoai városban... tömeges halmérgezés Japánban a rádióaktivitás miatt... A z egyik oldalon az élet halad előre, szó szerint is fel, fel a csillagokig, a másik oldalon a Halál settenkedik, szó szerint is a Dante poklánál mélyebbre ragadni az emberisé­get. Az egyik oldalon százmilliók félnek és tiltakoznak, kö­vetelnek és harcolnak, a másik oldalon a Halál zsoldosai ter­veznek, fenyegetődznek... S e fenyegetés nem üres szólam, e fenyegetés mögött ott hever hidegen, látszólag élettelenül az a bomba, amelynél írtóztatóbbat eddig nem sikerült előállí­tani, s amelynek írtóztató voltát ugyanezek még keveslik is. Milliók álltak már csatasorba az atomháború őrültjeinek megfékezésére, de még nem mindenki. Milliók ismerik már a tudomány világából a mindennapi élet világába kilépett ke­gyetlen fogalmakat, de még nem mindenki hatolt e fogalmak mélyére. Meddig tudtok nyugton ülni emberek? Meddig tud­tok naivul ábrándozni, hogy nem olyan fekete az ördög, mint ahogy a falra festik... Sokkal feketébb! Ezerszer feketébb! Csak mi, a milliók, összefogva és elszántan, mi a teremtők és alkotók, a dolgozók százmilliói foghatjuk le azok kezét, akik most is új kísérletre készülnek az óceán szigetvilágában és a Nevadai sivatag mélyében, akik a kiagyalt hazugságok ten­gerével próbálják eltakarni lelkűk mély mocsarát. Csak m\ élni és alkotni tudó, akaró, békés emberek tudjuk megállítani a halál kísérleteit... csak mi és senki más. Hatalmas az erőnk! Mi találtuk fel a tüzet és a hajót, a ruhát és a gőzgépet, az elektromosságot és a gyógyítást, az atomenergiát és a bolygók közti utazást. Mi, akik ezzel az életet akartuk és akarjuk gazdagítani, az embert emberré, a jövőt szebbé tenni. Minden, ami körülöttünk van, az a mienk, a mi munkánk, s ezt védeni, óvni kötelességünk, azt védeni és óvni van erőnk elég, —ha rádöbbenünk végre szerte a vi­lágon: van erőnk elég. YT alóban: ne legyen a kutató laboratóriumok, a tudomá­’ nyos szakirodalom titokzatos nyelve az atom és izo­tóp, a rádióaktivitás és a gamma sugárzás. Legyem a minden­napi nyelv ismert és közös kincse, az élet építésének interna- cionális jelszava. Ez legyen, s ezért ne üljön senki nyugton sehol az öt világrészen. (gy...ó) HOGYAN LETT SCHULTZ ŰR NEMZETI HŐS SCHULTZ LAJOS szürke, jelentéktelen ember volt világéletében. Nem is várt az 'élettől semmit ez a jámbor cipőfelsőrészké- -szítő, aki annak is felettébb tudott örülni, ha öt évvel öregebb és 30 kilóval nehezebb .a felesége, néha napján feledékenységből, vagy fáradságból elfelejtette megpofozni. — Tönkretettem az életem melletted te Lajos, Én hülye... hozzád mentem, pedig a Félix is elvett volna, akinek azóta fogpasz­tagyára van, Rio de Francéban. Lajos ezeknél a megszokott kirohaná­soknál olyan kicsire húzta össze magát, hogy szinte eltűnt a nyakkendő csomója mögött •és mély bűntudatot érzett, mert ennek a gyö­nyörű tehetséges asszonynak elrontotta az életét. Tudta, hogy most kap öt-hat pofont, azután felesége megsajnálja, mert azért alap­jába véve jószíve van neki. — Na, de ha már így történt, nem segít­hetek már rajta, elfonnyadtam már. hol van a régi szép termetem... Na gyere, csókolj meg te mulya. És a sűrű pofonok után magához rántotta a kis emberkét, aki ezt már megszokta, hisz igy megy ez 15 év óta és az utóbbi időben nem a fájdalomért fél a pofonoktól, hanem -az utána következő kötelező kibékülés miatt. Nem akarok beleszólni Schultzék családi életébe, hiszen -egyedül Schultz úr ügye és ■elég baj ez neki. Nem is lett volna különö­sebb baj, ha a dolog ennyiben marad. De jött •október. Schultz úr hallotta, hogy vallami sgrimbusz van a városban, de azért szabta to­vább a bőröket, mert ha okos ember nem is volt, azt viszon: tudta, lesz, ami lesz, cipőket kell készítenie ez neki épp úgy hivatása, mint a méhnek a mézgyűjtés, vagy a fecs­kének a fészekrakás. FELESÉGE azonban rögtön felismerte a remek alkalmat. Este a szokott műsor után Bchultz megkapta a szokott pofonokat és már kényszeredetten várta, hogy jószívű asz- szonykája hatalmas keblei közé vonja. Hiába, •ez az élet rendje, — gondol'ta bágyadtan és •elkészült, hogy fiatalos mohósággal vánszo­rogjon az adott jelre, az adott helyre, de 15 év óta először az asszony nem kívánta ezt a hűbéri szolgáltatást. — Most figyelj ide te Lajos! Ha nem tud­nád, forradalom van. Pocskainé és a Szabad Európa is megmondta, hogy itt van az idő, érted? Érted a fenét! Hülye vagy! Na, fi­gyelj ide! Te idáig el voltál nyomva. Na, mi volt veled? — El voltam nyomva — ismételte Lajos. — Rab voltál! — mi voltál? — Rab voltam... — Nem is vagy te olyan hülye... Most mindennek vége! Itt az idő, hogy legyen be­lőled valami, hogy végre megérdemelj egy ilyen asszonyt. Nézd meg, aki nem tehetetlen, máris vitte valamire, A segédházfelügyelő nemzetőr-parancsnok lett. Pocskai megalakí­totta az Ideiglenes Magyar Nemzeti Albizott- mányt, melynek ő az elnöke, sőt az a szélhá­mos Pitz, aki annak idején lelopta a ház ösz- szes kilincseit és eladta a MÉH-nek, az is vit­te valamire. Ö osztja a külföldi vöröskeresz­tes csomagokat. — De mit tegyek én? — Szerencsétlenke- dett Schultz úr — én nem értek semmihez, én csak a cipőfelsőrészt szeretem.. Tudod te Amálkám, milyen szép dolog szabni a barna nubukot és látni... — Kuss! Nagy ember leszel és slussz. Je­lentette ki határozottan a nej és Schultz nem mert vitatkozni, mert ha egyszer a fe­lesége kijelentette, hogy nagy ember lesz, az ellen nincs fellebbezés, nagy ember leszj ha beledöglik is. — Nézd, te szerencsétlen, nem olyan ne­héz dolog. Na ülj a térdemre szépen és el­mondom mit kell tenned. Felveszed a fekete ruhádat, kimény az utcára, roppant ünnepé­lyes arcot vágsz, hogy lássák, vagy valaki. Ha valahol tömeget látsz, odamész hozzájuk, felállsz egy ládára és elkiabálod magad: Pol­gártársak! Magyarok! Énekeljük el a Him­nuszt. Aztán elénekelteted velük a Szózatot és a Hiszekegyet is. A nagy danolásra sokan összegyűlnek és akkor csak ennyit mondj: Magyarok utánam — és elindulsz. — De hová, Amálkám... könyörgöm, ho­vá? — Az mindegy. Mentek, amerre a szemed lát, s közben hatalmas tömeg verődik melléd. Egész úton légy titokzatos, ne állj szóba sen­kivel, csak időnként ordíts el magad, hogy aki magyar, velünk tart. Sétáljátok így körül a várost, időnként álljatok meg énekelni. Mi­kor aztán látod, hogy elegen vagytok már, add ki a jelszót: menjünk a parlamenthez. Itt ez a papír, ezen van 38 pont. Pocskai ennek a segítségével lett bizottmányi elnök. A par­lament előtt felolvasod te is ezeket a ponto­kat, aztán bemégy, megkeresed a miniszter- elnököt, alább ne add kisfiam, cipeld az er­kélyhez, mutasd meg neki, hogy ez a sok em­ber mind veled van, add át neki a követelé­seidet, aztán a többi megy magától, mint a karikacsapás. No, lódulj öltözni. Aztán el ne fogadj nekem egy Pobjedát. A Pocskainak is avval akarták kiszúrni a szemét. Valami cuki amerikai kocsit kérj, lehetőleg almazöldet, mert az jóláll az arcszínemhez... SCHULTZ, AKI jó férj volt, mit tehetett egyebet, felvette fekete ruháját és ünneplő ábrázatját. Bandukolt az utcán, míg végre tényleg megpillantott egy tömeget. Okos asszony ez az Amál. Minden úgy történt, ahogy tervezte. Schultzot a felbuzdúlt emberek vállukra kapták, úgy vitték maguk­kal. — Nyolc évet ült fegyházban az elveiért... — Azért olyan kicsi, mert az ávósok 30 centit levágtak a lábából... — öt kellene megválasztani Nagy Imre helyett... — mondogatták az emberek és Schultz mögött egyre dagadt az áradat. Zú­gott az éljen, az emberek sapkájukat dobál­ták a levegőbe, egy 70 éves matróna virágot szórt elé és Schultznak égett a füle az öröm­től. Ilyen diadalmenetben vitte az ujjongó tö­meg a nemzet hősét a parlament felé. Mire odaértek Schultz már egészen belejött a sze­repébe, egy sebhelyes arcú férfinek, aki jazz­dobosnak vallotta magát, megígérte, hogy ő lesz a kultuszminiszter, egy pirosszáju bundás kislánynak titkárnői állást ígért. Schultz éppen felállt a parlament lépcső­jére, hogy felolvassa pontjait, mikor az egyik utcából újabb emberkígyó kanyarodott a tér­re. Elől szintén a lelkes honfiak vállán, gő­gös pofával jött a népvezér, a kilincses Pitz, aki úgy látszik nem elégedett meg a vörös­keresztes csomagokkal. Ök is odaértek és Pitz felismerte Schultzot, aki épp a 13. pont­nál tartott: — Teljes elvi és eszmei szabadságot, mindenki szabadon mondhassa el a vélemé­nyét. Hatalmas éljen zúgott a téren, amikor Pitz odaugrott Schultz mellé és a kezében lé­vő szent lobogóval úgy vágta fejbe szegényt, hogy azt sem mondta: mukk. — Pdlgártársak. magyar testvérek! Tud­játok ki volt ez a féreg? Egy kommunista, egy suszter, ez akarta kegyeteket félrevezet­ni. Röhej... Csatlakozzatok hozzám, jöjjetek utánam, éljen a szabadság, egyenlőség, meg minden. — üvöltötte és fejberúgta a földön fetrengő Schultzot. A TÖMEG MEGLÓDULT. Schultz az első taposásokat még érezte a többieket nem. Ott hevert Összetaposva, alaktalan masszává gyúr­va. Ott is felejtették volna, ha ismét nem jön egy harmadik tömeg, amely fcíldi maradvá­nyait zászlóba csavarta, kikiáltotta a nemzet halottjának, azonnal elnevezte róla a Hősök terét és bosszút esküdött haláláért. Imigyen lett Schultz Lajosné, született Ramathy Amálból egy nemzeti hős, egy fel­kelő és forradalmár, dicsőségtől és részvéttől övezett özvegye, aki minden vöröskeresztes adományból duplát kapott és megválasztot­ták a Pocskai féle valóban Ideiglenes Magyar Nemzeti Albizottmány tiszteletbeli elnöknő­jévé. Fekete ruhájában nagyon megható egyé­niség volt és az ma is. Még a Kecegi Tiha­mér is alig tudja megvigasztalni, aki ugyan semmilyen bizottmányban nem elnök, de ere­deti külföldi borotvapengéket árul, 30 éves, és még más kellemes előnyei is vannak. HERBST FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents