Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

4 C J CTOS május 11. szombat F ÍLM: Az örök éjszaka titka A Csendes-Óceán egyik puszta szigetén dolgozik az óceánkutató intézet egyik expedíciója. Az expedíciót egy fiatal tudós. Gyeniszov vezeti. A sziget közelében váratlanul működni kezd egy vízalatti vulkán, s az elemi katasztrófa idején a fiatal tudós ismeretlen rádióaktív elemek sugarai­nak káros hatása alá kerül. Súlyos szembetegséget kap. mely látásának elvesztésével fenyegeti. Az orvosok vélemé­nye szerint menthetetlen. Egyetlen mód volna meggyógyítá- sára, ha az ismeretlen eredetű sugarakat előírás szerint ada­golhatnák. Gyeniszov szembetegsége nem javul, mégis elhar távozza, leszáll újból az óceán mélyére, mert az általa kons­truált mélytengeri batiszférát rajta kívül senki sem tudja irányítani. A kockázat nagy, de az orvosok beleegyeznek. Az óceán mélyére való első ereszkedés eleinte a legnagyobb rendben folyik, de később Lavrentyev Gyeniszov munkatár­sán pánik tör ki, s újra fel kell szállniák. Másnap ismét le- merűlnek, s a tudósok szeme előtt felmerül a titokzatos víz­alatti világ képe. Sok fordulatos, izgalmas esemény után megtalálják az értékes elemet, mely megmenti a bátor tudós életét is. A magyarúl beszélő színes szovjet filmet az egri Vörös Csillag moziban mutatják be május 9-13-ig. Uőijnaiúdk A Földközi tenger egyik nyomorúságos kis szigetén él j Valerio doktor. Az orvos szereti foglalkozását, betegeiért semmiféle áldozattól nem riad vissza, de Valerio felesége Angelia, a beteges, törékeny asszonyka el akar menni. Sze­retné, ha férje elfogadná apósa nagylelkű ajánlatát és ren­delőjét Nizzába helyezné át A férfi nem mond nemet az ajánlatra, de habozik, mert arra gondol, hogy a sziget derék lakóinak szükségük van rá. Ezért feleségét visszaküldi apó­sához. Közben megismerkedik egy szép fiatalasszonnyal Cla- ravál, s mély, ellenállhatatlan vonzalom ébred mindkettő­jükben. Clara mikor megtudja, hogy az orvos nős. menekülni akar, de már késő. Clara ott marad a szigeten. Közben zajlik az élet, ágynak esik Magda Sandro felesége. A. férfi régi baj­társa az orvosnak, aki mindent elkövet az asszony tcdpraál- lításáért. Sandro hűségesen ápolta beteg feleségét, közben elhanyagolta munkáját, s ezért Gordozza, a helybeli gyáros kilakoltatta. Magda a költözködés fáradalmaiba belehal és az elkeseredett Sandro lelövi a gyárost. Utána menekülnie kell, s Valeriot az orvos rejtegeti. A szerelmesek tudják mi­lyen veszéllyel jár ez, de vállalják. Közben betoppan a fele­ség Angela, s mikor meglátja, mi a helyzet, végleg elhagyja férje házát. A rendőrség felfedezi hol rejtőzködik Sandro, s az menekülni kénytelen. A menekülés nem sikerül és önma­ga ellen fordítja a fegyvert. A lelke mélyén megrendült Va­lerio pedig nekivág a városnak és Clara vele tart. Bemutatja a gyöngyösi Szabadság filmszínház május 11-től, 15-ig. AZ ERDŐ KINCSE Közel IS ezren nézték meg a Bakaroiiáöanc. Ilimet A Mátra és a Bükk erdeiben nagy mennyiségben találhatók a vadonnövő értékes gyógynövé­nyek. A csipkebogyó, hársfa, ka­milla és egyéb, hazai gyógyszer- gyártáshoz szükséges növényféle­ség. A hegyi községek lakói eze­ket a gyógynövényeket minden évben összegyűjtik és a Gyógy­növényértékesítő Vállalat útján adják el. A hasznos vállalkozás évente nem kevesebb mint száz­ezer forint jövedelmet biztosít a gyűjtőknek. A hegyvidékek lakói az idén is jó „szüretre“ számítanak. Bár a Bükk és a Mátra jelentős részét még májusi hó borítja, ez nem befolyásolja különösebben a va­dontermő növények fejlődését. A nyár elején mintegy ötszáz ember lepi el a termékenyebb részeket, és előreláthatóan százötven—két­száz mázsa gyógynövényt adnak el az idén a felvásárlóknak. Az elmúlt héten megdöntöt­ték az egri Vörös Csillag mozi­ban minden eddigi néző rekor­dot Egy hét alatt közel 15 ez­ren nézték meg a Bakaruhában — Pakisztánban az elmúlt évben 45 játékfilmet forgat­tak. A gyártás állandóan nö­vekszik, bár csak hazai piacra számíthatnak. 1948-ban még című filmet, melynek külső felvételeit Egerben forgatták. Most közkívánatra újra mű­sorra tűzik a filmet május 14. és 15-én. csupán egy filmet készítettek, 1955-ben 24-et. — Az 1958-as brüsszeli vi­lágkiállítás alkalmával a vá­rosban nemzetközi filmfeszti­vált is rendeznek. — NOVAJON az új szövet­kezeti bolthelyiséget ünnepé­lyes külsőségek között vette át Dobó Sándor VB-elnök. A bolt ünnepélyes átadásánál az isko­lások szép kultúrműsort adtak. — A RACIONALIZÁLÁSOK folytán elbocsátott dolgozók közül többen állami kölcsön segítséggel, mint kisiparosok és kiskereskedők önállósították magukat. Megyénk­ben tízen kértek kölcsönt, össze­sen Ili) ezer forintot kaptak. — MÉG MOST drága a ta­vaszi csemege. Megjelent az egri Csemege boltban az idei ízes kalarábé. Ára darabon­ként 2.50 forint. — A Bt'KKSZENTMÁRTO- NI színjátszó csoport nagy si­kerrel játssza a Borjú című 3 felvonásos színdarabot, a kör­nyező községekben. — KÉT HOLD dinnyét és két hold paprikát palántáltak ki eddig az andomaktályai Pe­tőfi Termelőszövetkezetben. — A GYÖNGYÖSI városi kul- túrház színjátszói május 5-én két előadásban mutatták be Szűcsi­ben a „Szabin nők elrablása“ c. zenés vígjátékot. — A színdarab 18-án kerül ismét Gyöngyösön előadásra. — BEKÖLCE és Bükkszcnt- márton községek dolgozói tár­sadalmi munkával kultúrott­hon* építenek. — A FELSÖTÁRKÁNYI tó­nál nagyszabású majálist ren­dez május 26-án az egri járási KISZ, EPOSZ és a járási mű­velődési csoport. A majális ke­retében egésznapos sport- és kultúrműsor szórakoztatja majd a részvevőket.- A ZENEPEDAGÓGUSOK gyöngyösi Munkacsoportja a vá­rosi kultúrházban szépen sikerült növendék-hangversenyt rendez­tek. A hangverseny keretében Székely Gyula hegedűtanár és a zongoratanárok növendékei sze­repeltek. — „TÁNCON NYERT KI- RÁLYNÉSÁG” címmel új mű­sorra készül a felsőtárkányi népi együttes. — 156 ENGEDÉLYT adtak ki eddig az egri járásban családiház építésére. — A FELNÉMETI Petőfi Termelőszövetkezet, — amely évről-évre példát mutatott a mezőgazdasági munkákban — az idén is nagy szorgalommal látott a mezőgazdaság tavaszi feladatainak. Ennek köszönhe­tő, hogy a tsz/ a hét elejére minden tavaszi vetésével vég­zett. — UJ, 200 SZEMÉLYES kul­túrotthon építésére kerül sor a kö­zeljövőben Egerszóláton. Az új kultúrotthon tervei már elkészül­tek. Egri Vörös Csillag: Május 11—13: Az örök éjszaka titka. Május 14: Koncert. Egri Bródy: Május 11—12: Egymilliófontos bankjegy. Május 13—14: Csók a stadion­ban. Gyöngyösi Szabadság: Május 11—15: Hajnalodik. Gyöngyösi Petőfi: Május 11—12: Kirakat mögött. Május 13—14: Hyppolit a lakáj. Hatvani Vörös Csillag: Május 11—15: Bakaruhában. Hatvani Kossuth: Május 11—15: Szegény szerel­mesek krónikája. Füzesabony: Május 11—13: Sötét csillagok. Május 14: Véletlen találkozás. Heves: Május 11—13: Halló, itt GabrK ella. Május 14: Három jóbarát. P étervására: Május 11—12: Vörös és fekete 1. rész. Május 14: Mexikói. NEM AKAROK VITÁBA szállni Kellér Dezsővel, aki egyik konferanszában erősen támadta a „könnyű műfaj” kifejezését. Szerinte a szóra­kozás művészi igénye az egyetlen irányelv, s ha a művészi produkció ennek megfelel, nincs joguk a „le­alacsonyító” könnyű jelzőt használni. Vegyük komolyan a könnyű műfajt! — int ben­nünket — s ebben igaza is van. Én azonban a közmondás- beli ökör következetességé­vel makacsul ragaszkodom a „könnyű” jelzőhöz. Nem tu­dok ugyanis belenyugodni abba, hogy eszmei mondani­való, elmélyült élmény­anyag, kifejezésforma, s ál­talában az egész emberiség szempontjából mérlegelendő jelentőség tekintettében azo­nos elbírálás alá essék Ham­lett a Szabin nők elrablásá­val, a Háború és Béke Ka­rinthy „Cirkuszával, a IX. szimfónia a Rapsodie in blue-vel, Repin festményei Effel karikatúráival (szánt szándékkal a legigényeseb­beket említettem a „könnyű műfaj” javára.) Ezek a gondolatok kava­rognak bennem mostanában, valahányszor szemembeötle- \ nek az utcán hemzsegő pia- < kátok az „operettkirálynő” < és ,.királyiról, a táblás „rock í and roll" házakról, fénykén- < klisék övezte jazzreklámról, s S ugyanakkor egy-egy je- i lentéktelen fecnit látok a vl- > lághírű Bacher Mihály zon- > goraestjéről, melynek rek- > lámigényteilenségénél csak a > közönség értetlensége volt > nagyobb. A színház? Beltagi-> jai rezignáltan integetnek az > ebédnél Már megint a . mű-> sorno'itika”! Belenyúltak!? Lelőtték a kasszadarabokat, ? a kassza-operettet, megtá- \ madták a „Mosoly országát”. a „Marica grófnőt". Ajaj! Pedig egy Marica... Biztos 30 előadás. Táblás házakkal... Könyvek: Érdekes regé­nyek. Vidám könyvek. Fogy­nak persze. Különös véletlen folytán mostanában elvastam először a Tarzán sorozatot De csak kölcsön könyvből, mert a kiadást elkapkodták. A klasszikusok pedig ott so­rakoznak a polcokon félreté­ve. Kétségtelen: van valami a „levegőben”, ami olvasót és kiadót a Pegázus helyett a ponyló nyergébe csábítja. Csak az ellenforradalom sza- badosságának nyomai? Alig hiszem. Támczene: nem hiszem, hogy bárki „szakszerűbben” látná ezt a kérdést, hiszen hivatásom e terület. Betört a Rock and roll. Attól elte­kintve, hogy véleményem szerint a Rock and rollt gya­korlatilag sohsem fogják tán­colni az átlag táncos akro­batikus képességeinek hiánya miatt szükségesnek tartom tisztázni, hogy tulajdonkép­pen mi is a Rock and roll? A felelet: zeneileg bugi-vugi. És mi a bugi-vugi? Nos, erv gedjék meg olvasóim és tánczenebarátaim, hogy e könnyű helyről megmondjam: az igazán muzikális, tartalmas zenei és tánczenei formákat (Schiring, Kenton, Petterson, Glen Miller, Gershwin) ked­velő zenerajongó laikus, vagy zenész számára nincs sívá- rabb, mint a bugi-vuginak nevezett zenei halandzsa, ami nem egyéb, mint össz- hangzattanilag a három fő- hármashangzat (tonikai, szubdomináns és domináns) monotón akkordjaira épülő szellemtelen rögtönzések so­ra, s amit zeneileg érzékeny hallgató, vagy muzsikus legr feljebb elviselhet, de nem szerethet. E megállapí­tásom már kevésbbé áll a szambára, még kevésbbé a mambóra, s a rumbára — melyek zeneileg már ezer­szer egészségesebb tartalmi elemekre épülhetnek. DE MINDEZ: „KIÁLTÁS A PUSZTÁBA!" A tömeg ugyanis — sajnos ma már nálunk is — a hugira őr­jöng, Tarzánt élteti, s elmegy múzsa a Kaméliás hölgy plakátja mellett, de zsúfolásig meg­tölti az operett-estek házait. Ez az utolsó harminc eszten­dőben törvényszerűség, s ma csak azért tesszük szóvá, mert maga a jelenség az utóbbi hónapokban — váro­sainkban is —• fokozódott. Csak egy apró példa: több, mint egy éve zongorázom Egerben, de bugt-vugit és Rock and Rolí.t a vendégek csak az utolsó hónapok óta kérnek — viszont nap, mint nap gyakrabban. Sajnos tapasztalatom az, hogy az emberekben olyaru- féle álláspont alakult ki, hogy a könnyű műfaj a „szórakoztató” műfaj. De mi van szegény klasszikusok­kal? S hogy csak a zenét em­lítsem: mi van Chopinnel, Schuberttel, Liszttel, vagyis azokkal a szerzőkkel, akik­nek muzsikája romantikus, könnyen hozzáférhető és érthető? És általában: mi van azokkal az „átmeneti” műfajokkal, amelyek közért­hetőségüknél fogva minden ember számára utat és esz­közt jelenthetnek a legmaga- sabb igényű művészi élveze­tek eléréséhez? Hogy tudo­mányos hasonlattal éljek: az atomfizika olyan izgalmasan érdekes olvasmány, hogy ne­hezebb letenni, minit Tarzánt természettudományos badar­ságokkal teletűzdelt szimpla történeteit ha: ...ha az atom­elmélet építőköveit legalább nagy vonalakban megismer­tük! Itt tehát — mint a mű­vészetben is — fokozatos­ságról van szó. DE EZT a FOKOZATOS­SÁGOT önmagától senki sem sajátíthatja eL Az emberek elvesznek iránytű nélkül a művészi irányok és fokoza­tok között. Ha tehát a tö­megeknek ma a szerintük se­kélyebb irányzatok tetsze­nek, s azokat támogatják er - kölcsiekben és anyagiakban egyaránt azért mi magunk vagyunk fe­lelősek. pontosabban: azok a szervek és tényezők, ame­lyeknek nevelniök kell az ízlést. Persze évekeni át volt olyanfajta elképzelés, hogy neveljünk neveljünk, kilógó lólábbal úgy, hogy a vakvi­lág is lássa: nevelésről van szó. Brossuradarabok szü­lettek. tehetségtelen Aesopu- sok írtak zenei és prózai ta­nító meséket egy még nem elég érett, de jobb sorsra mél­tó kor számára. Eredmény: a tömegek egyrésze csömörrel fordult el az általa ..klasszi­kusnak” hitt „komoly” mű­fajtól. Amilyen helytelen tehát egyfelől szabadjára engedni az ízlés nélküli ízlés vadlova­it és sorsára bízni a porno­gráfia és Olympos közt té­velygő egyént, épp oly hiba másfelől a dogma csipeszével belenyúlni és catól szigorral kiemelgetni a műfajok és al­kotások dzsungeléból ezt, vagy amazt. Sokkal egészsé­gesebb lehetőséget adni a tömegeknek, hogy megismer­kedjenek a művészetek mű­fajon felüli, vagy műfajon kívüli értékeivel mégpedig úgy, hogy ez az ismerkedés távlatot nyisson egyre maga­sabb szintézisek felé. A do­log valahogy így fest: ma — vagy legalább is egyikét hó­nappal ezelőtt — a színhá­zak azt játszották, amit a tö­meg nagyon szívesen nézett meg. Ezelőtt öt évvel a szín­házak jobbára azt játszották, amit meg kellett nézniök az embereknek, ahhoz hogy íz­lésük, jellemük, politikai eszméik stb. fejlődjenek. Szerintem, ha a kultúrterve- zők. nem bábok, de nem is vaskalaposak, akkor pl. szín­házi vonatkozásban olyan műveket tűznek műsorra, amelyek — magasabb eszmei tartalom mellett — jó és igaz művek. A KÖNNYŰ MÚZSÁT te­hát nem üldözi senki. Mi sem vagyunk hívei annak, ha a fürdődresszes „könnyű mú­zsa” középkori harcot vív az Artemis fegyverzetű „muza classika"-vaí1.. Éljenek ők szép békességben egymás mellett, a „könnyű múzsa” ne legyen ledér és útszéli condra, s kolléganőié se le­gyen afféle Mark Twain ko­rabeli Poly néni aki vasár­napi iskolai imakönyvek zsoltárait fújja színpadról, filmről, előadói pódiumról. A művészet: élet. Ezt a vérbő, igaz, sokrétű területet min­denki megérti és értékeli majd, ebben menedzserek és művészek gyaránt hihetnek. —pagony — A NYILAZÁS NÉHA VESZÉLYES

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents