Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

1937. május 11. szombat 0 J 0 T O N 3 Saját erőnkből, magunk munkájával: Győzött a darabbér a Fínomszerelvénygyárban is MÉG VILÁGOSÁN ÉL so­kunk emlékezetében, milyen „osztatlan lelkesedéssel” töröl­ték el a műit év októberében a normarendszert, s milyen gyorsan álltak át az időt és pénzt felemésztő, de keveset adó órabérre. Azt mondták az ellenforradalmi ténykedések szervezői „ezt a dolgozók kö­vetelték’1. Az utóbbi hetek eseményei azonban nem elég­gé bizonyítják ezt az indok­lást. Tény, hogy sok hibája volt a normarendszernek és sokszor egyaránt káros vcűt úgy a munkásnak, mind az üzemnek — de mégis ösztör nözte az embereket, s ma már egyre több híve lesz a teljesít­ménybérnek. De ha őszinték akai-unk len­ni, elmondhatjuk, még ma is sokan félnek a normától, a j teljesítménybértől, a stopper- j órától és a darabbértől, mely I ugyan nem azonos a normá-! val és világviszonylatban is ez a legjobban bevált bérezési forma. Ezért csatáznak napja­inkban a darabbér és órabér hívei a saját igazukért, vagy vélt igazukért, mert bármilyen erős volt a teljesítménybér el­leni piszkolódás, hívei akad­nak jócskán, sőt ha az egri Finomszerelvénygyárba ellá­togatunk, azt kell látni, hogy a mérleg rövidesen a darabbé­resek javára dől el. De erről a tudósításban szó­lunk bővebben... NEM TUDOM milyen képet vágtak volna a Finomszerel- vénygyár efllenforradalmi hangadói, ha látják, hogy az ifjúsági üzem szelep-ciklusá­nak lányai és asszonyai január­ban azzal állanak az üzemve­zetőség elé, ők pedig nem akarnak tovább órabérben lógni, keresni és dolgozni akarnak, állapítsanak meg nekik darabbért. Nem tudom, mit szóltak vcilna hozzá, hi­szen egy-két hónappal előbb az ,.ő nevükben” követelték az órabér bevezetését. Azt azon­ban biztosan tudom, ha most közülük azt mondaná valaki, hogy „a munkások nevében1’ állítsák vissza az órabért, nem űszná meg szárazon a szelep- ciklusi asszonyok, lányok ha­ragját. S nem véletlenül... 2. PÁR PERCRE otthagyva a zúgó gépcsarnokot, így adja magyarázatát ennek a szelep­ciklus egyik munkásasszonya. SZŰCS VILMOSNÉ: Ezer forinttal keresek többet, mió­ta darabbérben dolgozom. Az első időkben, mikor meghal lották, hogy darabbért ké­rünk, szidtak, fenyegettek a többiek. — És most? — ...most legfeljebb irigy­kednek... — ...vagy követik a jó pél­dát. — Megerőltető darabbérben dolgozni? — Rajtunk múlik, mennyit termelünk, de amíg az órabé­resek lógnak, addig mi dolgo­zunk, máris megvan a több­let... Szücsné 2000 darab szelep­leszorító anyát munkál meg egy műszakban, a ,normában/’ 1300 volt a követelmény. A szorgalom és a gyakorlottság, no meg a darabbér. ígv emel­te duplájára fizetését. Egy-egy órára több, mint 10 forint jut. ha elosztjuk keresetét, melyik órabérben dolgozó nő dicse­kedhet ilyen keresettel? 3. SZÜCSNÉ ESETE nem egye­dülálló. Sós Tivadar, az ifjúsá­gi üzem vezetője egy halom fizetési összesítőt rak elénk, melyek azt mutatják, milyen emelkedést ért el a darabbé­resek keresete. íme néhány munkás fizetése azok közül, akik elsőnek kezdtek darab­bérben dolgozni. Sike András- né április havi kereste 1200 forint volt. Órabérben ezen a munkán csak 860 forintot ke­reshetne. Cseh Istvánná, ez az ügyeskezü barna asszonyka, aki nemrég került a géphez de már 1400 forintot keres. Majdnem másfélszeresét ter­meli most, mint amennyit óra­bérben megkövetelnének tőle. „Ez az, amit rendes munka­tempóval el tudott érni — mondja Cseh Istvánná ma­gyarázkodva. Nem kell tehát túlhajszolnia magát csupán a munkaidő jobb kihasználásá­val. minden különösebb meg­erőltetés nélkül tudja emelni keresetét így emelkedett Ka- ranyic Jánosné keresete is 400—500 forinttal, mióta da­rabbérben dolgozik, így nőtt Sári Ilona 700 forintos kerese­te dupláiéra üzv. Szila János- néé pedig 500 forinttal. őket is agvonveréssel fe­nyegették. ha áttérnek a da­rabbére. ők mégis áttértek, s most keresnek, jól keresnek... 4. ÍGY MÁR ÉRTHETŐ, hogy miért tért át az egyik üzem a másik után a darabbéres elszá­molásra. Egyre kevesebbet ad­nak már az aggályoskodók szavára, pedig milyen igyeke­zettel beszélnek még most is a darabbér „hátrányosságáról”. Dehát a kutya ugat, a karaván halad. Az embereknek kell a pénz, a több pénz, az ország­nak kell a több és jobb áru, — ez pedig szinte törvényszerűen hozza magával a darabbér be­vezetését. Ezért fordított hátat május 1-től a két forgácsoló üzem az órabérnek, és a har­madik negyedévre ezért tért át a többi üzemrész is a darab­bérre. 5. A többi üzemrész is áttér a darabbérre, de nem minde­gyik. A szerelőüzemben saját szemünkkel győződhettünk meg, mennyire helytelen lenne itt a darabbér bevezetése. A kerékpáragyak összeszerelésé­nél — az anyagok különbö­ző minősége miatt — nem min­dig illenek össze az alkatré­szek, válogatni kell. Ezt pedig nem lehet darabbérben, — mert akkor szidhatnák a ke­rékpártulajdonosok a rossz „kontrák”, az újonnan is lötyö­gő kerékagyak miatt a bervai munkásokat. Hajdú József üzemvezető szerint azonban itt is van meg­oldás arra, hogy viszonylag igazságos bérezési rendszert alakítsanak ki, melynek ugyan órabér az alapja, de az egy-egy munkás szorgalma és szaktu­dása közötti különbséget pré­miummal, magasabb órabérrel juttassák kifejezésre. Habár az itt dolgozók közül is kérték Kiár a darabbér be­vezetését, erre egyelőre nem kerülhet sor, mert annak a vá­sárló és az üzem gyártmányai­nak minősége látná kárát. Ugyanez vonatkozik a kar­bantartókra és a szerszámmű- helyiekre, ahol majd idővel részlegesen bevezetik ugyan a teljesítménybért, de zömével továbbra is órabérben dolgoz­nak. 6. A MINŐSÉG, az emberek egészsége, a gépek, szerszámok megkímélése, ez az, ami ha­tárt szab a teljesítményeknek. Bármilyen furcsán hangzik, — hiába dolgoznak az emberek darabbérben, egy bizonyos — 120—140 százalékon túl nem termelhetnek. Miért? Mert az a munkamennyiség, amely még biztosítja a gyártmány minősé­gét, ami még nem káros az emberi szervezetre, mely nem erőlteti meg túlságosan a gé­pet és nem teszi idő előtt hasz­nálhatatlanná. A felső határ megszabását az is szükségessé teszi, hogy nem tudnának meg­felelő mennyiségű anyagot ad­ni, ha történetesen duplájára emelkedne a termelés a Fí­nomszerelvénygyárban. A darabbér bevezetésénél te­hát szó sincs az emberek túl- hajszolásáról, ahogy azt a da­rabbér ellenségei híresztelik. Szó sincs a minőség csökken­téséről, mert a selejtes árut visszaadják, és nem adnak kü­lön időt a megmunkálására, — így tehát mindén munkásnak érdeke, hogy csak jóminőségű áru kerüljön ki a keze alól, ne­hogy újra kelljen munkálni. Szó sincs a kereset csökkenésé- j ről, mert a mostani órabér alapja a darabbér megállapítá­sának, tehát ha valaki többet dolgozik, mint most órabér­ben, csak többet kereshet. így dőlnek meg sorra a darabbérre kiáltott vádak, az ésszerű, igazságos bérezésre szórt mocskolódások, s így térnek majd át még azok is darabbérre, akik kezdetben el­lenezték a darabbér bevezeté­sét, mert még nem győződtek meg annak hasznáról. KOVÁCS ENDRE Szerkesztői üzenetek g Édes István, Apc. Kérésére közöljük, hogy jöve­delmi adójának elengedését a já­rási pénzügyi osztálytól kell kérni. Tudomásunk szerint jár. Szilágyi Károly, Petőfibánya. További sikereket kívánunk munkájukhoz. A fizetésével kap­csolatos panaszát kivizsgáltatjuk, s a kivizsgálás ereményéről érte­sítjük. Kerekes Gyula, Gyöngyös. Cikkét megkaptuk, le is közöl­tük. Kérjük, keressen fel bennün­ket máskor is levelével. „Divatbemutató“ jeligére üzenjük, kérjük, írja meg pontos nevét, mert névtelen levelekkel nem foglalkozunk. Soó Sándor. Levelét megkaptuk, kérjük, kö­zöljön konkrét eseteket is, hogy kivizsgálhassuk. ALACSONY, ferdehátu emberke captaf az út közepén. Olyan pontosan a középen, mintha csak mémökszabta vonalon rakosgatná kifelé fordu­ló, bocskorba gyömöszölt lábát. Az emberke lehet vagy ötvenéves, de az is lehet, hogy hatvan, condrája? — ki tudja, mennyi. A kucsma, amit úgy behúzott a fülébe, mintha csak rejtegetni akarná az még bírja az időt, de a félkabát, amelyen vad öltések függesztette foltok szo- morkodnak, szóval a kabát kora megállapít­hatatlan. Guszti, a falu bolondja, örökké riado- zó szemével ott kacsázik hát az út közepén, s fel­felvillanó szemmel fi­gyel jobbra-balra, me­lyik házból ugrik ki egy kutya, hogy belevájja fogát condrájába, vagy csupasz lábába... melyik­ből egy gyerek, aki meg­dobálja sárral, lóganaj- jal, s a fülébe rikoltsa... Ganajtúró... ganajtúró.. Mert ilyenkor örjön- geni kezd, csapkodni, rikoltani, értelmetlenül, gajdolva és ölni tud- *a, ha agyában kiala­kult volna az a fogalom, hogy gyilkolni. De Gusz­ti agya furcsa, kósza képzeletek raktára csak, amelybe besodor az élet egy-egy gondolatot, hogy aztán ugyanolyan egykedvűen kiragadja onnan, s ne maradjon utána semmi más, csak GYURKÓ GÉZA: GUSZTI üresség. Ezért nem tud­ja, miért hívják hol Gusztinak, hol Ganajtú- rónafe, ezért nem tud sem mit, még beszélni 6em. Csak szenvedni és dol­gozni... dolgozni, mint valami gép, s közben el­végezni a pöcegödör tisztítását, meg a dögásást egy-egy ron­gyért, falat kenyérért, csupor tejért. S még egyet tud.. azt, hogy hol lakik. Azt tudja, oda visszatalál a hatodik faluból is, s a hatodik faluban is tudják, hogy ott, az agyagos hegyol­dalhoz ragasztott mocs­kos kalyibában lakik Guszti, a Ganajtúró — emberemlékezet óta. Egyszer, a jó ég tudja, mikor, a csendőrök ki akarták lakoltatni, be akarták zárni valahová, de a gazdák nem enged­ték... — Ki pucolja akkor a gödröt, csendőr úr.. meg aztán ki hallott fa­lut bolond nélkül... nem igaz — nevette el ma­gát Nagybíró gazda, s mivel hogy szava volt, a szavához meg vagy másfélszáz hold földje a faluban, hát Guszti maradhatott az odúban. Hogy most hová igyekszik ebben a kora őszi, esős délutánon, di­dergősen, kacsázva? Ki tudja? Talán ő legke­vésbé. Megy, mert men­nie kell, mindenütt is­merik, mindenütt meg­marják a kutyák, ha nem iramlik meg kurta, gaccsos lábán, minde­nütt sárral, földdel, trá­gyával dobálják a gye­rekek... aztán egy hétig, egy hónapig nem látja senki... talán már meg is halt... aztán járja tovább a falvakat, épp­úgy, mint a csendőr a körzetét... ...Már késő... már kó­rusban ordítják a gyere­kek az egyik kapuban, nem is gyerekek, legé­nyek már azok, hogy fogd meg Suba... és Su­ba, a hegvesíogú ko­mondor érthetetlen és éktelen dühhel akaszko- dik Guszti rongyaiba. Az visít, mint egy kisasz- szony, táncol, forog, ri- koltozik. kapkodja a lá­bát, mitha bálba járná a hopszapolkát... és ezen olyan jót lehet nevetni. Hisz úgyis olyan kevés a mulatsága a szegény- embernek. A kutya megúnja a játékot, vagy talán ínye undorodott meg a bűzlő rongyoktól, de elsomfordál... — FOGJAD, Suba — ri­kolt nagyot az egyik le­gény, s hogy a kutya nem akar hallgatni a jó szóra, eléb a kutyához vág egy husángot, aztán 6 ugrik oda a halálraré- mült bolond elé. A töb­biek, lehetnek vagy né­gyen, biztatják: — Jani, nyomd a fejét a sárba... hadd mosakod­jon... úgyis olyan, mint amit kiszed... Hallod-é vetkőztesd le, milyen a bolond pucéron... S Jani nekiesik röhög­ve, kurjongatva. Guszti futna, de fogják, s ijed­tében már csak hörögni tud. A legény nyomor- gatná, nyomná a fejét, törzsét lefelé, de nem megy, szívós az, mint a barom. — Sz... az anyád iste­nit, de erős vagy, talán attól, amit pucolsz, — taszajt egyet rajta, s közben beleakasztja a lábát is. De nem megy a dolog, csak a nagy ordí- tozásra, amit ezek itt csapnak, kinézeget né­hány sipákoló asszony, meg a jujjongató gyerkőc. Jani már veres, a bolond meg könnyes az ijedt­ségtől... hát látva a ko­mák, hogy nem megy a dolog, odaugranak, s egy jó marék sárral megtö­mik Guszti arcát. Tele is lesz szeme, szája, hogy fuldoklani kezd... így az­tán egy lökés, egy taszí­tás, hozzá egy rúgás, s a LAKODALOM VAN A Ml UTCÁNKBAN... A lakodalom és az utca Füzesabonyban van, illetve volt. S nem is akármilyen lakodalom. Háromszáz vendég ülte körül a kecskelábu asztalokat, énekelte a fenti népdalt is, három­száz rokon, ismerős, jóbarát köszöntötte a fiatal házasokat, a 26 éves Antal József építészmérnököt és kedves, bájos kis feleségét, született Péntek Klárát, 20 éves építőipari techni­kumi hallgatót. Az első kanál leves, amit a fiatalasszony szed fiatal férjé­nek. Még nincs elsózva, mert szerencsére nem ő főzte. Hogy jó háziasszony-e, azt majd megkérdezzük a férjétől, — mondjuk hat év múlva. Egész asszonyhadsereg hordja-viszi a finomabbnál, finomabb ételeket. Aranyló tyúkhúsleves, csigatésztával. Tejfölös szé­kelygulyás, sűlthúsok, s mi szem-szájnak ingere, minden megtalálható volt ezene a lakzin, — de nem sokáig. Hiába, háromszáz ember sokat eszik, különösen, ha „olajozza” is a torkát, hogy könnyebben csússzon. bolond máris begurul az árokba, ahol a délelőtti kiadós eső piszkos leve kavarog a távoli patak felé. Suba, a komondor is kedvet kap a játékhoz, s estében megkapja a bolond lábát, ott, a ron­gyos bocskor felett, ahol kivillan egy pillanatra a szikár, mocskos láb­szár. Állati üvöltés har­sán el egy pillanatra, a tehetetlenség, a félelem hangja ez... a legények, a kutya is meghökken egy pillanatra. A pillanatnyi csend­ben, amikor a bolond négykézláb mászik ki az árokból, s úgy néz ki, — mint a kiöntött ürge, — egy hang szólal meg. A tanítóé. Fiatal, most jött a faluba, nem is nagyon ismerik, csak úgy... hát ez az új tanító... — Miért csinálják ezt legények... hát mit vé­tett maguknak ez a sze­rencsétlen védtelen? A kérdésre még egy pillanatnyi csend a vá­lasz. Aztán Jani dühösen vágja vissza: — Azért... Azért, mert­hogy a tanító úr: úr. És üthet minket, de mink csak ezt a szerencsétlen bolondot üthessük... Hái le is üssük rajta, amit mi kapunk... Hát ezért! A BOLOND meg ott ka-1 csázik rettenetesen gyor-1 san már az útkanyarban.J Mit tudja ő, miért ver-} ték, csak örül. hogyi megszabadulhatott, — al következő faluig. 1 Ez az „olajozás”, amint a kép is mulatja, nem ment éppen olyan símán. Hiába, a menyasszony egészségére inni kell, s minél többször, annál egészségesebb lesz. Ilyenkor aztán mindenki poharat fog és szinte ünnepélyes szertartásszerü- leg emeli poharát a magasba, hogy aztán üresen tegye visz- sza az aszteira. Antal nak, a nak” János- „sógor- emiatt í gyakori koccint- gatás miatt az­tán van dolga éppen elég, fö sem tud álln; a kamrában lé­vő hordók mel­lől, mivel, hogy az ő tisztje a csaposság. Az­ért ő is koccint — ha mással nem, hát a hor­dóval.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents