Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-11 / 37. szám
2 ü J U 1 U N 1937. május 11. szombat A győselem ünnepéről Ismét munkához látott a egri Értelmiségi Klub Május 9-én ünnepelt a világ valamennyi szabadságszerető dolgozója. Tizenkét éve annak, hogy a fasiszta Németország a szovjet csapatok halálos csapásai alatt, feltétel nélkül kapitulált, véget ért az öldöklő, az embereknek csupán köny- nyeket, gyászt, nélkülözést hozó fasiszta háború. Tizenkét éve, hogy az emberek köny- nyezve ölelték meg egymást és fogadalmakat tettek: soha többé nem akarunk háborút, mert elég volt a szenvedésből, a fejlett technikát a halál szolgálatába állító véres háborúkból, ahol már nemcsak a harctereken a felfegyverzett csapatok ellen folyik a harc, hanem a hátország ártatlan gyermekei, asszonyai is életükkel fizetnek. Asszonyok, anyák tettek ezen a napon fogadalmat, hogy nem engedik mégegyszer vágóhídra vinni gyermekeiket, férjeiket. Tizenkét év telt el csupán, a sebek még ma sem hegedtek fce teljesen, mégis már új, az elmúltnál sokkal pusztítóbb háborúra készülnek azok, — akiknek az emberi vér, és nyomorúság az egyik legjobb üzleti alkalmat jelenti. Katonai csoportosulásokat szerveznek, féktelen fegyverkezési versenybe fogtak, újra felszerelik a Wehrmachtot, mely fél Európát letiporta, rettegésbe tartotlsm er etterj esztő előadások az ATOMRÚL A Szakszervezeti Kultúrotthon és a TTIT közösen ismeretterjesztő előadásokat szervezett az atomról. Az előadásokon keskenyfilmbemutató is van. Az első előadást május 8-án tartották meg „Az atom szerkezete” címmel. A második előadásra május 27-én este 7 órakor kerül sor, címe „Az atomenergia felszabadítása” lesz. A harmadik előadás június 5-én „Az atomenergia biológiai és egészségügyi fel- használása”, a negyedik június 19-én „Az atomenergia ipari és műszaki felhasználása,” címmel lesz megtartva. A négy előadásra 5 forintos bérletet lehet váltani, egy előadás belépődíja 2 forint. ta. Atom és hidrogén fegyvereket próbálnak ki, különböző atomtámaszpontok létesítésére készülnek Európa szivében. Egymásután vetik el a Szovjetunió minden leszerelési javaslatát, s szerte a világon élesztgetik a háború tüzét. Tizenkét év telt el csupán, de már egész sor helyen megpróbálták fellobbantani a háborút. Mert mi más vezérelte volna kezüket a koreai, vietnámi harcok megkezdésénél? Háború megkezdését szolgálta volna a szuezi konfliktus, s a magyarországi ellenforradalom, — ha a szavjet csapatok segítségével el nem fojtjuk. Ök, Nyugat tőkés urai, háborúra készülnek, de gazda nélkül csinálták a számítást. Hiszen nincs a világnak olyan becsületes embere, aki még egyszer pusztulást akarna, éljen bármelyik földrészen, legyen vallása, világnézete bármilyen. Békét akarunk! Bombák robbanása helyett a munka zaját. Atyák és gyermekek sírása , halálkiáltása helyett kacagást, vidámságot Atombomba helyett a békét szolgáló atom erőműveket. Az életet akarjuk! S nem üres szóbeszéd, nem frázis az, hogy lesz erőnk kicsavarni a fegyvert a kezükből, lesz erőnk eloltani a háború szikráját, bármikor és bárhol próbálják kipattantani. Rettegjetek Dower fehér sziklái l\zjint távirati ügynökségek jelentik. az Amerikából -L*-*- hírhedt és már Angliában is megalakult Ku-Klux Klan szervezet a közeljövőben lajtsromoztatni kívánja magát. A lajstromozás után természetszerűleg elismert, védett, törvényes szervvé válik a rémtettek Angliába átszivárgóit társasága, talán még klubot is nyit tagjai számára. Nemsokára tehát Angliában szerte lobogni jognak az égő keresztek, s jaj lesz négernek, zsidónak először, aztán mindenkinek, akit csak jajgattatni akar Ku-Klux- Klan, a brítt oroszlán birodalmában. Az angol királyság sokat köszönhet amerikai barátainak. Az elveszett Közép-Keleti befolyást, a dollárköl- csönt, amerikai támaszpontokat és most, — a Ku-Klux- Klan-t. Rettegjetek Dower világhírű fehér sziklái, ha teret kap ez az amerikából odaszabadúlt programmszerve- zet, elvesztitek színetek, híretek. Uj szín. új hír lesz: Dower vörös: vértől vörös sziklái. Eger város anyakönyvéből Születtek: Oroszi László, Szabó Erzsébet, Mándoki Béla, Kovács József, Vorzsálc Attila, Lipniczki Lili, Demeter Sándor, Farkas Ferenc, Miskolci Mária, Román Tibor, Sipeki Tekla, Tóth László, Tóth Zoltán, Balogh József, Balogh Jóesef, Freytag László, Bab- lonkay Ildikó, Bóta Erzsébet, Süveges András, Kaszás Ágnes, Oláh József, Kmer Gyula, Tóth Imre, Pók Ferenc, Tóth Agnes, Stepanov Judit, Lukács Ildikó, Újhelyi Tamás, Kovács Márta, Sós Csaba. Házasságot kötöttek: Besenyei István és Benes Mária, Bakondi Gyula és Hídvégi Erzsébet, Gál András és Gulyás Gabriella, Juhász Oszkár és Pécsvári Mária, Szalay József és Tábori Anna, Hegyi András és Molnár Klára, Tulerián József és Hajas Éva, Árvái Tóth László és Mezei Rózái, Marát Imre és Gulyás Mária, Papp Gábor és Jakab Mária, Sze- redi István és Gurszki Erzsébet, György László és Tamasi Irén, Cserős László és Csík Izabella. Meghaltak: Andorfi Aladárné, Kronberger Erzsébet, Szentpcteri Sándorné, Perjési Jánosné, Krinsz- ki Lajosné, Orosz Sándor, Buko- veczki József, Csirke Sándor, Egri István, Köles János, Szilvási János, Ónodi Miklós, Halmai Sándor, Farkas Sándor, Rátkai And- rásné, Mácsai László, Hajnal Mi- hályné, Bársony József, Nyúl Mi- hálvné, Krajcsovics Pálné. Az egri Értelmiségi Klub körülbelül két évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy az értelmiség különböző rétegei szakmai vitákon közelebb kerüljenek egymáshoz, megismerjék egymás munkaterületét és saját szakmájukban tovább fejlődjenek. Ezt a feladatát az Értelmiségi Klub október előtt kiválóan teljesítette, hetenként átlag hárem összejövetelt tartottak, amelyek olyan látogatottak lettek, hogy a klub lassan kicsinek bizonyult. Az ellenforradalom után azonban nehezen indult meg a munka. Az értelmiség egy része visszahúzódott, egyesek egészségügyi okokra hivatkozva, mások pedig nyíltan kimondva, hogy egyelőre nem látnak tisztán, és így nem vesznek részt semmiben. Most azonban újra éledni kezd a klub. Az annakidején jól dolgozó klubtanács ugyan még nem vette kezébe az irányítást, de az egyes szakosztályok már tartanak rendezvényeket. Április 10-én a politikai szakosztály érdekes vitát rendezett, melyen a 40 részevő az egri ellenforradalom kérdéseit tisztázta. Nem sokkal később Zerinváry Szilárd előadásával itt indult el a csillagászati előadás-sorozat. . Baráti Új építőanyagipari üzem Április végén Szverdlovszk- ban üzembehelyezték a vasbetonszerkezeteket gyártó üzem első részlegét. A Szovjetuniónak ez az egyik legnagyobb építőanyagipari üzeme. A kom- szomolisták és a fiatalok építették, akik a párt és a kormány hívására özönlöttek az építkezésre. Az építkezés során 715 ezer köbméter földet elmeitek ki, 50 ezer köbméter téglát és vasbetont falaztak be. Az üzemben az összes munkaigényes műveleteket gépesítették. A gépeket automatikusan irányítják. Az április végén üzembehelyezett két futószalagon évente 70 ezer köbméter vasbetonszerkezet készül lakóházak építésére. A Tangsan-gyár most hálöés étkezőkocsikat gyárt a Vietnami Demokratikus Köztársaság számára. Rádióaktiv izotop az orvostudományban A jénai Friedrich Schiller- egyetem patológiai-pszihológi- ai intézetének munkatársai eredményesen alkalmaznak rádióaktív izotópokat az orvostudományi kutatásoknál. Az intézet izotóp-laboratóriumában, amelyet másfél évvel ezelőtt Nyikolaj Szajkó odesszai vendég-professzor iráyításával rendezték be, már 1956. február óta rádióaktív foszforral dolgoznak. A jénai intézetnek 1957-ben 100.000 német márka (kb. fél millió forint) áll rendelkezésére, kutatási célokra. Új műszálgyár Romániában! Kína vasúti kocsikat szállít Vietnamnak Az első sorozat tehervagont, amelyet a vietnami kisvasutak számára készítettek, elindították rendeltetési helyére. A Tangsan-mozdonygyárban tervezett és készített tehervagonok, agredátok, nehéz gépek stb. szállítására is alkalmasak, anélkül, hogy a gépeket szét kellene szedni. A Román Népköztársaság Minisztertanácsának határozata értelmében Bacau tartományban megkezdték az ország első és Délkelet-Európa legnagyobb poliamid műszál gyártó üzemének építését. A gyár úgynevezett „relon” száriakat gyárt majd, s a hozzávaló nyersanyagot teljesen hazai forrásokból biztosítják. találkozásra hívták meg azokat, akikről tudták, hogy jártak Csehszlovákiában és elbeszélgettek csehszlovákiai emlékeikről, elhozták ott készített fényképfelvételeiket és azokat levetítették. Az Értelmiségi Klub tervében is érdekes előadások szerepelnek. Gyermeklélektani ankét, előadás a gondolkodó gépekről, „Színes tájak, színes képek” címmel fényképészek és képzőművészek találkozója, „A fehér terror Heves megyében” — mely megbeszélésre meghívják az Egerben élő 19- es harcosokat, Német László- est, ballada-est, vita népi demokráciánk problémáiról. — Ezenkívül kiadás előtt megbeszélik dr. Soós Imre és dr. Szántó Imre tanulmányait. A felsorolt tervekből is látszik, hogy a klub programja igen sokoldalú és magas színvonalú, éppen ezért minden remény megvan arra, hogy ismét megtelik emberekkel ez a kellemes, Ízlésesen berendezett helyiség. Más országokban kevés em- ben van, aki ne tartozna valamilyen klubhoz. Nálunk azonban a klubéletnek nincsenek hagyományai, talán éppen ezért tudja nehezen teljesíteni az egri Értelmiségi Klub azt a hivatását, hogy tudományos programja mellett az emberek szórakozni is ide járjanak. Pedig itt erre minden lehetőség megvan. A klub helyisége reggeltől késő estig nyitva áll, rádió, lemeztár, kártya, sakk várja a szórakozni vágyó embereket. De sajnos hiába. Szeretnék, ha itt a klubban az értelmiségi dolgozók találkozhatnának a munkásokkal és parasztokkal, így megismernék problémáikat, esetleges tudományos segítséget tudnának nyújtani egy-egy újításukhoz. Ugyanígy szeretnék, — és ez is nagyon helyes volna, — hogyha a párt, a megye vezetői is eljárnának ide, nemcsak hivatalosan, hanem magánemberként is, meghallgatnának egy-egy előadást, részt- vennének a klubesteken és így a hivatalos kapcsolaton kívül mélyebb, emberi kapcsolatokat építhetnének ki az értelmiséggel, amely mindkét részről nagyon hasznos volna. Különös egy alak! Eddig minden esetben egy mondattal megmagyarázta, amit akart. — Uraim! Két kilométernyire innen egy osztag légionári. üst kelepcébe csaltak arab felkelők. Ezeket lemészárolják egy szálig, hanem kapnak gyors segítséget. Én megyek segíteni. Aki akar, az jöjjön velem. _ — Kérem... — hebegte a marsall —\ bennünket nem azért szerződtettek.» — Ez nem szerződés dolga — jegyezte meg csendesen a gróf. — Aki férfi, az természetesen követi ezt az urat és nem hagyja, hogy lemészároljanak a közelében francia katonákat- Én például önnel megyek — fejezte be és kifizette a taxit. — A mindenségit! — kiáltotta Fleur de Bac. — Azt senki se mondja, hogy itt gyáva alakok jöttek össze. — Marhaság! — kiáltotta Polchon — valamennyien megyünk! — a többség helyeslőén morajltott Igazán nem voltak gyáva emberek. — Hát akkor — kiáltotta a gróf és most először rántotta ki kardját az út folyamán: — Ruzsenoár! Mindenki vigyázba állt. — Fetvozső! A kürt a Torreádor-indulót játszotta, és elindultak a gróf utáni. Durien, a Marsall es Mr. Wilkie kötelességének tartották, hogy hátramaradjanak a a hölgyet megvédeni. Később visszaérkezett sírva Renoir hadnagy. Alighogy követte a csapatot, egy domb mögül eléje lépett Mr. Guliver és elállta az útját. — Renoir hadnagy! Azonnal visszamegy a kocsihoz. Érti? A hadnagy elpirult. — De hát ... ön nem... parancsol... — De igen. Megparancsolom. És ha ez nem elég, akkor leleplezem a gróf előtt... Sir Yolland nem fog egy tisztet vinni magával, aki nő... fordult és otthagyta az idegent. Ez sokáig nézett utána nevet, ve azután sietett a csapat élére a gróf mellé. Szerette volna lebeszélni arról, hfogy maga vezesse az embereket, de ez nem sikerült. A gróf úgy ment kihúzott felsőtesttel, nyugodtan és elszántan, hogy bármelyik őse megirigyelhette volna. Mr. Guliver igen furcsán festett, mert felcsatolt overálja fölé egy kardot. A legendás történetet már ismerjük. A harmadába beszorult katonákat az utolsó pillanatban ^gy feketeruhás század csodálatos megjelenése felszabadította. Szólt a „Torre- ádor'-induló, a legények egy monoklis tűzoltóparancsnok vezetésével szétverték a hordát, majd gyorsan visszavonultak, a völgyből felfelé igyekvő katonák elől... És ezek látták a csodát, amiről már hetek óta suttogtak Afrikában. Ott menetelt előtt- tük a Láthatatlan Légió, a kísérteties konflissal... 3. Hárman ültek a sátorban A gróf, Szokoloff és Anna. Szo- koloff kiteregette a térképet, és vörös vonallal jelölte a meg. tett utat. A gróf bágyadtan figyelte. Olykor a vállához nyúlt, ahol egy arab kard szerencséjére laposan, lesújtott rá. Nagy véraláfutás maradt az ü- tés nyomán, és sir Yolland igen rosszul érezte magát. De szivarozott. Méltóságán alulinak tartotta, hogy bármit is mutasson a fájdalomból. — Jó darab utat tettünk meg. Most itt vagyunk. Átjöttünk kelet felé, és ha ebben a tempóban menetelünk tíz nap múlva az Urungi földnél vagyunk. — És miért nem érintettük ezeket az oázisokat? — kérdezte a leány idegesen. — Mert én nem szeretek nagyobb oázisokban megfordulni, és a csapatnak sem ajánlatos. A feketeruhás légió azt hiszem, még így is elég feltűnést kelthetett. — Igen... De a készlet felfrissítésre szorul — vélte a gróf és felsóhajtott. —Fáj a válla? — kérdezte a lány. — Nem... semmiség... — Utánpótlásról gondoskodhatunk — folytatta Guliver úr — Idelesznél. Ott sem ajánlanám, hogy bevonuljunk az oázisba. Mr. Wilkie és én előremegyünk egy szekérrel és ellátjuk magunkat mindennel, azután továbbmegyünk. Kiment a sátorból és szokása szerint körüljárta a tábort. Nem volt már szabálytalant Az altisztek megtanulták Guliver úrtól, hogy milyen formációkban kell táborozni. Szépen kialakultak katonákká, mintha az ösztöneikben képesség lenne arra, hogy tartós veszély esetén katonává váljék egy csoport ember. Csak ez a nyakas Polchon viseltetett érthetetlen bizalmatlansággal. Kijelentette, hogy ő főhadnagy és neki jött- ment autósok ne parancsolgassanak és azonnal adjanak rumot, mert beveri a fejét valakinek. Az overálos csendesen a vállára tette a kezét. — Halló... Monsieur... Ne hangoskodjék, mert megjárja. — Úgy?! Talán magától hé? ... Azt hiszi, hogy félek, mi? — Én nem hiszek semmit, de maga ebben a csapatban tiszt és köteles elől járni a jó példával, különben nem érdemli meg a rangját... — Hát tudni akarja, hogy maga micsoda? — Nem. s figyelmeztetem, hogyha megsért, akkor keresztüllövöm — ezt is csendesen mondta. Még pisztoly sem volt nála és a körszakállas mégis meghökkent. Odalépett a marsall. — Menjen Polchcn és... — szólt csendesen. — Maga se dirigáljon, vén bolond, mert... Polchon megveszett valósággal. Dőlt belőle az alkohol és tombolt a vére, hogy üssön. De alig mondta ki a „vén bolond” szót, amikor az overálos már megragadta. — Hallja! — kiáltotta — hogy beszél a felettesével... — Mi... Te mersz... — és ne- kiugrott, de az autós egyet csavart a karján, hogy a matróz megfordult a tengelye körül, azután belerúgott, hogy elrepült. Mire támolyogva felállt, egy revolver csöve nézett rá. Az éjszakai sivatagban mozdulatlan szemek csillogtak, ahogy körülállták a két embert. A marsall remegő kézzel nyúlt a szakállához. A kihúnyó vacsoratűz parazsa vörös sugárzással világította meg a csoportot. — Káplár! King Roswang előlépett. — Ez az ember megsértette és megérintette mindannyiunk felettesét, a marsall urat. Vegye el a kardját és kötözze meg. A százados úr jelentse a grófnak. A sivatagban vagyunk, mindannyiunk életéről van szó, és ha nem tudunk katonák lenni, akkor itt döglünk meg. Káplár! Nem hallotta, mit mondtam? Megkötözni!... A jelenet szuggeszíiójában Polchon is megdöbbent. — Mi? — mondta és előrelépett. Két hatalmas ökle mint egy-egy gránitkocka lógott a karja végén... — Engem megkötözni?... — — Figyelmeztetem, Polchon, — folytatta az overálos, — hogyha egy mozdulatot tesz, — nyomban keresztüllövöm. Káplár, Tuotain, Wolfram, megkötözni ezt az embert! ...A sötét éjszakai sivatag félelmetes hátteret adott a képnek. Wolfram megragadta a vöröst, Tuotain és King Roswang lefogták egy-egy karját, úgyhogy mire észbekapett, — megkötözve hevert. Durien jelentette az esetet a grófnak. Sir Yolland merev arccal hallgatta. — Azt az embert hajnalban ... haditörvényszék elé állítjuk! Nagy csend lett. Megőrült az angol? — Mr. Gulivernek igaza volt. Ez itt a Szahara... A tréfának vége... A halállal játszunk ka- tonásdit... Ezt tessék megjegyezni. ... És hajnalban „executió”- hoz sorakoztak a katonák. A sötét Szahara távoli szegélyén fehérség választotta el az eget és földet. Hideg volt. A gróf halk hangon felolvasta, hogy Polchon főhadnagyot függelemsértésért lefokozásra ítélték. Halálsápadtan jött a megkötözött matróz szuronyon őrei között. Dacosan és villogó szemmel nézett szét, de nem szólt semmit. Más lett volna, ha az a fehérfogú civil áll eléje. De a gróf, tudj’ Isten... Valahogy nem lehet pimaszkodni vele. — Magát megfosztottuk a rangjától... Ha még valami előfordul, akkor a legközelebbi oázisban kitaszítjuk a seregből. Ez mindenkire vonatkozik — Csak katonának van helye közöttünk. — Mialatt ezt mondta, letépte a matróz rangjelzéseit, sapkájáról a rozettát, levágta a gombjait és kardját széttörte a térdén. Némán álltak. Kratochvill, a kárpitos ijedten súgta Duke of Roswang- nak. — Csak nem lesz... akasztás? Rózsaszínsárgás fénnyel bontakozott a nap... Indulás! Az overálos végigment a sor mentén. — Zárkózz! Egyenes legyen az oszlop! Az emberek zárkóztak és a menetoszlop „fedezve” állt. — Fetvozső! ... Elindultak. Hátul, a sor végén, a rangjától megfosztott Polchon menetelt komoran. (Folytatjuk).
