Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

2 ü J U 1 U N 1937. május 11. szombat A győselem ünnepéről Ismét munkához látott a egri Értelmiségi Klub Május 9-én ünnepelt a világ valamennyi szabadságszerető dolgozója. Tizenkét éve annak, hogy a fasiszta Németország a szovjet csapatok halálos csa­pásai alatt, feltétel nélkül ka­pitulált, véget ért az öldöklő, az embereknek csupán köny- nyeket, gyászt, nélkülözést ho­zó fasiszta háború. Tizenkét éve, hogy az emberek köny- nyezve ölelték meg egymást és fogadalmakat tettek: soha töb­bé nem akarunk háborút, mert elég volt a szenvedésből, a fej­lett technikát a halál szolgá­latába állító véres háborúkból, ahol már nemcsak a harctere­ken a felfegyverzett csapatok ellen folyik a harc, hanem a hátország ártatlan gyermekei, asszonyai is életükkel fizetnek. Asszonyok, anyák tettek ezen a napon fogadalmat, hogy nem engedik mégegyszer vágóhídra vinni gyermekeiket, férjeiket. Tizenkét év telt el csupán, a sebek még ma sem hegedtek fce teljesen, mégis már új, az elmúltnál sokkal pusztítóbb háborúra készülnek azok, — akiknek az emberi vér, és nyo­morúság az egyik legjobb üzle­ti alkalmat jelenti. Katonai csoportosulásokat szerveznek, féktelen fegyverkezési ver­senybe fogtak, újra felszerelik a Wehrmachtot, mely fél Euró­pát letiporta, rettegésbe tartot­lsm er etterj esztő előadások az ATOMRÚL A Szakszervezeti Kultúrott­hon és a TTIT közösen isme­retterjesztő előadásokat szer­vezett az atomról. Az előadá­sokon keskenyfilmbemutató is van. Az első előadást május 8-án tartották meg „Az atom szerkezete” címmel. A máso­dik előadásra május 27-én es­te 7 órakor kerül sor, címe „Az atomenergia felszabadítá­sa” lesz. A harmadik előadás június 5-én „Az atomenergia biológiai és egészségügyi fel- használása”, a negyedik június 19-én „Az atomenergia ipari és műszaki felhasználása,” címmel lesz megtartva. A négy elő­adásra 5 forintos bérletet lehet váltani, egy előadás belépődí­ja 2 forint. ta. Atom és hidrogén fegyve­reket próbálnak ki, különböző atomtámaszpontok létesítésére készülnek Európa szivében. Egymásután vetik el a Szov­jetunió minden leszerelési ja­vaslatát, s szerte a világon élesztgetik a háború tüzét. Tizenkét év telt el csupán, de már egész sor helyen megpró­bálták fellobbantani a háborút. Mert mi más vezérelte volna kezüket a koreai, vietnámi harcok megkezdésénél? Hábo­rú megkezdését szolgálta volna a szuezi konfliktus, s a ma­gyarországi ellenforradalom, — ha a szavjet csapatok segítsé­gével el nem fojtjuk. Ök, Nyugat tőkés urai, hábo­rúra készülnek, de gazda nél­kül csinálták a számítást. Hi­szen nincs a világnak olyan becsületes embere, aki még egyszer pusztulást akarna, él­jen bármelyik földrészen, le­gyen vallása, világnézete bár­milyen. Békét akarunk! Bom­bák robbanása helyett a mun­ka zaját. Atyák és gyermekek sírása , halálkiáltása helyett kacagást, vidámságot Atom­bomba helyett a békét szolgáló atom erőműveket. Az életet akarjuk! S nem üres szóbe­széd, nem frázis az, hogy lesz erőnk kicsavarni a fegyvert a kezükből, lesz erőnk eloltani a háború szikráját, bármikor és bárhol próbálják kipattantani. Rettegjetek Dower fehér sziklái l\zjint távirati ügynökségek jelentik. az Amerikából -L*-*- hírhedt és már Angliában is megalakult Ku-Klux Klan szervezet a közeljövőben lajtsromoztatni kívánja magát. A lajstromozás után természetszerűleg elismert, védett, törvényes szervvé válik a rémtettek Angliába át­szivárgóit társasága, talán még klubot is nyit tagjai szá­mára. Nemsokára tehát Angliában szerte lobogni jognak az égő keresztek, s jaj lesz négernek, zsidónak először, az­tán mindenkinek, akit csak jajgattatni akar Ku-Klux- Klan, a brítt oroszlán birodalmában. Az angol királyság sokat köszönhet amerikai barátai­nak. Az elveszett Közép-Keleti befolyást, a dollárköl- csönt, amerikai támaszpontokat és most, — a Ku-Klux- Klan-t. Rettegjetek Dower világhírű fehér sziklái, ha te­ret kap ez az amerikából odaszabadúlt programmszerve- zet, elvesztitek színetek, híretek. Uj szín. új hír lesz: Do­wer vörös: vértől vörös sziklái. Eger város anyakönyvéből Születtek: Oroszi László, Szabó Erzsébet, Mándoki Béla, Kovács József, Vorzsálc Attila, Lipniczki Lili, Demeter Sándor, Farkas Fe­renc, Miskolci Mária, Román Ti­bor, Sipeki Tekla, Tóth László, Tóth Zoltán, Balogh József, Ba­logh Jóesef, Freytag László, Bab- lonkay Ildikó, Bóta Erzsébet, Süveges András, Kaszás Ágnes, Oláh József, Kmer Gyula, Tóth Imre, Pók Ferenc, Tóth Agnes, Stepanov Judit, Lukács Ildikó, Újhelyi Tamás, Kovács Márta, Sós Csaba. Házasságot kötöttek: Besenyei István és Benes Mária, Bakondi Gyula és Hídvégi Erzsébet, Gál András és Gulyás Gabriella, Ju­hász Oszkár és Pécsvári Mária, Szalay József és Tábori Anna, Hegyi András és Molnár Klára, Tulerián József és Hajas Éva, Ár­vái Tóth László és Mezei Rózái, Marát Imre és Gulyás Mária, Papp Gábor és Jakab Mária, Sze- redi István és Gurszki Erzsébet, György László és Tamasi Irén, Cserős László és Csík Izabella. Meghaltak: Andorfi Aladárné, Kronberger Erzsébet, Szentpcteri Sándorné, Perjési Jánosné, Krinsz- ki Lajosné, Orosz Sándor, Buko- veczki József, Csirke Sándor, Egri István, Köles János, Szilvási Já­nos, Ónodi Miklós, Halmai Sán­dor, Farkas Sándor, Rátkai And- rásné, Mácsai László, Hajnal Mi- hályné, Bársony József, Nyúl Mi- hálvné, Krajcsovics Pálné. Az egri Értelmiségi Klub körülbelül két évvel ezelőtt alakult azzal a céllal, hogy az értelmiség különböző rétegei szakmai vitákon közelebb ke­rüljenek egymáshoz, megis­merjék egymás munkaterületét és saját szakmájukban tovább fejlődjenek. Ezt a feladatát az Értelmiségi Klub október előtt kiválóan teljesítette, hetenként átlag hárem összejövetelt tar­tottak, amelyek olyan látoga­tottak lettek, hogy a klub las­san kicsinek bizonyult. Az el­lenforradalom után azonban nehezen indult meg a munka. Az értelmiség egy része vissza­húzódott, egyesek egészségügyi okokra hivatkozva, mások pe­dig nyíltan kimondva, hogy egyelőre nem látnak tisztán, és így nem vesznek részt sem­miben. Most azonban újra éledni kezd a klub. Az annakidején jól dolgozó klubtanács ugyan még nem vette kezébe az irá­nyítást, de az egyes szakosztá­lyok már tartanak rendezvé­nyeket. Április 10-én a poli­tikai szakosztály érdekes vitát rendezett, melyen a 40 részevő az egri ellenforradalom kérdé­seit tisztázta. Nem sokkal ké­sőbb Zerinváry Szilárd előadá­sával itt indult el a csillagá­szati előadás-sorozat. . Baráti Új építőanyagipari üzem Április végén Szverdlovszk- ban üzembehelyezték a vasbe­tonszerkezeteket gyártó üzem első részlegét. A Szovjetunió­nak ez az egyik legnagyobb építőanyagipari üzeme. A kom- szomolisták és a fiatalok épí­tették, akik a párt és a kor­mány hívására özönlöttek az építkezésre. Az építkezés során 715 ezer köbméter földet elmeitek ki, 50 ezer köbméter téglát és vas­betont falaztak be. Az üzem­ben az összes munkaigényes műveleteket gépesítették. A gépeket automatikusan irá­nyítják. Az április végén üzembehe­lyezett két futószalagon éven­te 70 ezer köbméter vasbeton­szerkezet készül lakóházak építésére. A Tangsan-gyár most hálö­és étkezőkocsikat gyárt a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság számára. Rádióaktiv izotop az orvostudományban A jénai Friedrich Schiller- egyetem patológiai-pszihológi- ai intézetének munkatársai eredményesen alkalmaznak rádióaktív izotópokat az or­vostudományi kutatásoknál. Az intézet izotóp-laboratóriumá­ban, amelyet másfél évvel eze­lőtt Nyikolaj Szajkó odesszai vendég-professzor iráyításával rendezték be, már 1956. febru­ár óta rádióaktív foszforral dolgoznak. A jénai intézetnek 1957-ben 100.000 német márka (kb. fél millió forint) áll ren­delkezésére, kutatási célokra. Új műszálgyár Romániában! Kína vasúti kocsikat szállít Vietnamnak Az első sorozat tehervagont, amelyet a vietnami kisvasutak számára készítettek, elindítot­ták rendeltetési helyére. A Tangsan-mozdonygyárban tervezett és készített teherva­gonok, agredátok, nehéz gépek stb. szállítására is alkalmasak, anélkül, hogy a gépeket szét kellene szedni. A Román Népköztársaság Minisztertanácsának határoza­ta értelmében Bacau tarto­mányban megkezdték az or­szág első és Délkelet-Európa legnagyobb poliamid műszál gyártó üzemének építését. A gyár úgynevezett „relon” szár­iakat gyárt majd, s a hozzá­való nyersanyagot teljesen ha­zai forrásokból biztosítják. találkozásra hívták meg azo­kat, akikről tudták, hogy jár­tak Csehszlovákiában és elbe­szélgettek csehszlovákiai emlé­keikről, elhozták ott készített fényképfelvételeiket és azokat levetítették. Az Értelmiségi Klub tervé­ben is érdekes előadások szere­pelnek. Gyermeklélektani an­két, előadás a gondolkodó gé­pekről, „Színes tájak, színes ké­pek” címmel fényképészek és képzőművészek találkozója, „A fehér terror Heves megyé­ben” — mely megbeszélésre meghívják az Egerben élő 19- es harcosokat, Német László- est, ballada-est, vita népi de­mokráciánk problémáiról. — Ezenkívül kiadás előtt megbe­szélik dr. Soós Imre és dr. Szántó Imre tanulmányait. A felsorolt tervekből is látszik, hogy a klub programja igen sokoldalú és magas színvona­lú, éppen ezért minden remény megvan arra, hogy ismét meg­telik emberekkel ez a kelle­mes, Ízlésesen berendezett he­lyiség. Más országokban kevés em- ben van, aki ne tartozna vala­milyen klubhoz. Nálunk azon­ban a klubéletnek nincsenek hagyományai, talán éppen ezért tudja nehezen teljesíteni az egri Értelmiségi Klub azt a hivatását, hogy tudományos programja mellett az emberek szórakozni is ide járjanak. Pe­dig itt erre minden lehetőség megvan. A klub helyisége reg­geltől késő estig nyitva áll, rá­dió, lemeztár, kártya, sakk várja a szórakozni vágyó em­bereket. De sajnos hiába. Szeretnék, ha itt a klubban az értelmiségi dolgozók talál­kozhatnának a munkásokkal és parasztokkal, így megismer­nék problémáikat, esetleges tudományos segítséget tudná­nak nyújtani egy-egy újítá­sukhoz. Ugyanígy szeretnék, — és ez is nagyon helyes vol­na, — hogyha a párt, a megye vezetői is eljárnának ide, nem­csak hivatalosan, hanem ma­gánemberként is, meghallgat­nának egy-egy előadást, részt- vennének a klubesteken és így a hivatalos kapcsolaton kívül mélyebb, emberi kapcsolato­kat építhetnének ki az értel­miséggel, amely mindkét rész­ről nagyon hasznos volna. Különös egy alak! Eddig minden esetben egy mondattal megmagyarázta, amit akart. — Uraim! Két kilométernyi­re innen egy osztag légionári. üst kelepcébe csaltak arab fel­kelők. Ezeket lemészárolják egy szálig, hanem kapnak gyors segítséget. Én megyek segíteni. Aki akar, az jöjjön velem. _ — Kérem... — hebegte a marsall —\ bennünket nem az­ért szerződtettek.» — Ez nem szerződés dolga — jegyezte meg csendesen a gróf. — Aki férfi, az természe­tesen követi ezt az urat és nem hagyja, hogy lemészárol­janak a közelében francia ka­tonákat- Én például önnel me­gyek — fejezte be és kifizette a taxit. — A mindenségit! — kiál­totta Fleur de Bac. — Azt sen­ki se mondja, hogy itt gyáva alakok jöttek össze. — Marhaság! — kiáltotta Polchon — valamennyien me­gyünk! — a többség helyeslőén morajltott Igazán nem voltak gyáva emberek. — Hát akkor — kiáltotta a gróf és most először rántotta ki kardját az út folyamán: — Ruzsenoár! Mindenki vigyázba állt. — Fetvozső! A kürt a Torreádor-indulót játszotta, és elindultak a gróf utáni. Durien, a Marsall es Mr. Wilkie kötelességének tartot­ták, hogy hátramaradjanak a a hölgyet megvédeni. Később visszaérkezett sírva Renoir hadnagy. Alighogy követte a csapatot, egy domb mögül elé­je lépett Mr. Guliver és elállta az útját. — Renoir hadnagy! Azonnal visszamegy a kocsihoz. Érti? A hadnagy elpirult. — De hát ... ön nem... paran­csol... — De igen. Megparancsolom. És ha ez nem elég, akkor le­leplezem a gróf előtt... Sir Yolland nem fog egy tisztet vinni magával, aki nő... fordult és otthagyta az idegent. Ez sokáig nézett utána nevet, ve azután sietett a csapat élé­re a gróf mellé. Szerette volna lebeszélni arról, hfogy maga vezesse az embereket, de ez nem sikerült. A gróf úgy ment kihúzott felsőtesttel, nyugod­tan és elszántan, hogy bárme­lyik őse megirigyelhette volna. Mr. Guliver igen furcsán fes­tett, mert felcsatolt overálja fölé egy kardot. A legendás történetet már ismerjük. A harmadába be­szorult katonákat az utolsó pillanatban ^gy feketeruhás század csodálatos megjelenése felszabadította. Szólt a „Torre- ádor'-induló, a legények egy monoklis tűzoltóparancsnok vezetésével szétverték a hor­dát, majd gyorsan visszavonul­tak, a völgyből felfelé igyekvő katonák elől... És ezek látták a csodát, ami­ről már hetek óta suttogtak Afrikában. Ott menetelt előtt- tük a Láthatatlan Légió, a kí­sérteties konflissal... 3. Hárman ültek a sátorban A gróf, Szokoloff és Anna. Szo- koloff kiteregette a térképet, és vörös vonallal jelölte a meg. tett utat. A gróf bágyadtan fi­gyelte. Olykor a vállához nyúlt, ahol egy arab kard szerencsé­jére laposan, lesújtott rá. Nagy véraláfutás maradt az ü- tés nyomán, és sir Yolland igen rosszul érezte magát. De szivarozott. Méltóságán aluli­nak tartotta, hogy bármit is mutasson a fájdalomból. — Jó darab utat tettünk meg. Most itt vagyunk. Átjöt­tünk kelet felé, és ha ebben a tempóban menetelünk tíz nap múlva az Urungi földnél va­gyunk. — És miért nem érintettük ezeket az oázisokat? — kérdez­te a leány idegesen. — Mert én nem szeretek na­gyobb oázisokban megfordulni, és a csapatnak sem ajánlatos. A feketeruhás légió azt hiszem, még így is elég feltűnést kelt­hetett. — Igen... De a készlet fel­frissítésre szorul — vélte a gróf és felsóhajtott. —Fáj a válla? — kérdezte a lány. — Nem... semmiség... — Utánpótlásról gondoskod­hatunk — folytatta Guliver úr — Idelesznél. Ott sem ajánla­nám, hogy bevonuljunk az oázisba. Mr. Wilkie és én elő­remegyünk egy szekérrel és ellátjuk magunkat mindennel, azután továbbmegyünk. Kiment a sátorból és szoká­sa szerint körüljárta a tábort. Nem volt már szabálytalant Az altisztek megtanulták Guli­ver úrtól, hogy milyen formá­ciókban kell táborozni. Szépen kialakultak katonákká, mintha az ösztöneikben képesség len­ne arra, hogy tartós veszély esetén katonává váljék egy csoport ember. Csak ez a nyakas Polchon viseltetett érthetetlen bizal­matlansággal. Kijelentette, hogy ő főhadnagy és neki jött- ment autósok ne parancsolgas­sanak és azonnal adjanak ru­mot, mert beveri a fejét vala­kinek. Az overálos csendesen a vál­lára tette a kezét. — Halló... Monsieur... Ne hangoskodjék, mert megjárja. — Úgy?! Talán magától hé? ... Azt hiszi, hogy félek, mi? — Én nem hiszek semmit, de maga ebben a csapatban tiszt és köteles elől járni a jó példával, különben nem ér­demli meg a rangját... — Hát tudni akarja, hogy maga micsoda? — Nem. s figyelmeztetem, hogyha megsért, akkor keresz­tüllövöm — ezt is csendesen mondta. Még pisztoly sem volt nála és a körszakállas mégis meghökkent. Odalépett a marsall. — Menjen Polchcn és... — szólt csendesen. — Maga se dirigáljon, vén bolond, mert... Polchon megveszett valóság­gal. Dőlt belőle az alkohol és tombolt a vére, hogy üssön. De alig mondta ki a „vén bo­lond” szót, amikor az overálos már megragadta. — Hallja! — kiáltotta — hogy beszél a felettesével... — Mi... Te mersz... — és ne- kiugrott, de az autós egyet csa­vart a karján, hogy a matróz megfordult a tengelye körül, azután belerúgott, hogy elre­pült. Mire támolyogva felállt, egy revolver csöve nézett rá. Az éjszakai sivatagban mozdulat­lan szemek csillogtak, ahogy körülállták a két embert. A marsall remegő kézzel nyúlt a szakállához. A kihúnyó vacso­ratűz parazsa vörös sugárzás­sal világította meg a csoportot. — Káplár! King Roswang előlépett. — Ez az ember megsértette és megérintette mindannyiunk felettesét, a marsall urat. Ve­gye el a kardját és kötözze meg. A százados úr jelentse a grófnak. A sivatagban va­gyunk, mindannyiunk életéről van szó, és ha nem tudunk ka­tonák lenni, akkor itt döglünk meg. Káplár! Nem hallotta, mit mondtam? Megkötözni!... A jelenet szuggeszíiójában Polchon is megdöbbent. — Mi? — mondta és előre­lépett. Két hatalmas ökle mint egy-egy gránitkocka lógott a karja végén... — Engem meg­kötözni?... — — Figyelmeztetem, Polchon, — folytatta az overálos, — hogyha egy mozdulatot tesz, — nyomban keresztüllövöm. Káp­lár, Tuotain, Wolfram, megkö­tözni ezt az embert! ...A sötét éjszakai sivatag fé­lelmetes hátteret adott a kép­nek. Wolfram megragadta a vöröst, Tuotain és King Ros­wang lefogták egy-egy karját, úgyhogy mire észbekapett, — megkötözve hevert. Durien jelentette az esetet a grófnak. Sir Yolland merev arccal hallgatta. — Azt az embert hajnalban ... haditörvényszék elé állítjuk! Nagy csend lett. Megőrült az angol? — Mr. Gulivernek igaza volt. Ez itt a Szahara... A tréfának vége... A halállal játszunk ka- tonásdit... Ezt tessék megje­gyezni. ... És hajnalban „executió”- hoz sorakoztak a katonák. A sötét Szahara távoli szegélyén fehérség választotta el az eget és földet. Hideg volt. A gróf halk hangon felolvasta, hogy Polchon főhadnagyot függe­lemsértésért lefokozásra ítél­ték. Halálsápadtan jött a megkö­tözött matróz szuronyon őrei között. Dacosan és villogó szemmel nézett szét, de nem szólt semmit. Más lett volna, ha az a fehérfogú civil áll elé­je. De a gróf, tudj’ Isten... Va­lahogy nem lehet pimaszkodni vele. — Magát megfosztottuk a rangjától... Ha még valami elő­fordul, akkor a legközelebbi oázisban kitaszítjuk a seregből. Ez mindenkire vonatkozik — Csak katonának van helye kö­zöttünk. — Mialatt ezt mond­ta, letépte a matróz rangjelzé­seit, sapkájáról a rozettát, le­vágta a gombjait és kardját széttörte a térdén. Némán álltak. Kratochvill, a kárpitos ijed­ten súgta Duke of Roswang- nak. — Csak nem lesz... akasztás? Rózsaszínsárgás fénnyel bontakozott a nap... Indulás! Az overálos végigment a sor mentén. — Zárkózz! Egyenes legyen az oszlop! Az emberek zárkóztak és a menetoszlop „fedezve” állt. — Fetvozső! ... Elindultak. Hátul, a sor végén, a rangjától megfosztott Polchon menetelt komoran. (Folytatjuk).

Next

/
Thumbnails
Contents