Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-08 / 36. szám

0 J ÜTŐN 1957. május 8. szerda Minden kezdet nehéz, de a lakatosár úgy ári fiataloké különösen — Korai-e a munkaverseny ? — Akarnak-e versenyezni a fiatalok — Lehet-e órabérben versenyezni? — Hallottuk, hogy a gyár kommunista fiataljai csatla­koztak a munkaversenyhez — fordultunk az üb. elnökéhez. — Erről szeretnénk valamit írni. — A fiatalok tudtommal nem versenyeznek, — kapjuk az elképesztő választ — de azt tudom, hogy versenyezni sze­retnének. Azt hiszem a titkár elvtárs jobban ismeri ezt az ügyet — mutat a mellette lévő olajosruhás fiatalemberre, Szendrődy Imre KISZ titkár­ra. Szendrődy elvtársiéi tud­tuk meg, hogy minden jóaka­rat ellenére, néhány hét óta igen sok kellemetlen percet okoz a kiszeseknek, hogy nem tudnak versenyezni és még nem találtak megfelelő ver­senyzési formát, mely könnyen értékelhető, reális lenne, s megfelelne a Lakatosárugyári viszonyoknak. x Hogy korai-e megszervezni a munkaversenyt? — mert még erről is lehet el­vétve hallani — erre csak ezt lehet válaszolni, Egerben úgy tudják, hogy a város elsőnek alakult KISZ szervezete a ver­seny híve és már rég verse­nyeznek a Lakatosárugyári fiatalok. Tehát ez a kérdés már el is vesztette súlyát. S bár nem könnyű a mostani vi­szonyok közt munkaversenyt szervezni a gyárban, de nem is azért nehéz, mert a fiatalok nem akarnának versenyezni. Nem. Egészen más az oka. Szendrődy Imre, a KISZ szervezet titkára így indokol­ja: „még mindig órabérben dolgoznak az üzem fiataljai. Órabérben pedig nem tudjuk, hogyan lehet versenyt szervez­ni. Nem is lehet reálisan érté­kelni a teljesítményeket, s nem jelent anyagi előnyt azoknak, akik többet dolgoz­nak.” Tény, hogy ebben Szendrődy elvtársnak kell iga­zat adni, órabérben bajos ver­senyt szervezni. A második kérdésre, hogy akarnak-e versenyezni a fia­talok, egyszerűbb a felelet. Akarnak. Több pénzért, dicső­ségért, fiatalos virtusból, be­csületből —• akarnak. Erről bárki meggyőződhet, ha a La­katosárugyári ifikkel beszél­get, vagy résztvett azon a szakszervezeti megbeszélésen, ahol a fiatalok a versenyzés mellett döntöttek. Az igazság­hoz tartozik az is, hogy nem mindannyian akarnak verse­nyezni. Van, aki a norma visz- szatérésétől fél, van aki ké­nyelmes, s szeret meghúzódni az órabér védőszárnyai alatt. Van, aki az öregek tempós munkastílusának hasznossága mellett agitál. Jó néhányan ügyesen mellébeszélnek, ha a versenyről, a darabbér beve­zetéséről esik szó és „önzetle­nül” egy másik üzemrészt ajánlanak, hogy ott vezessék be a darabbért. Ez azonban a fiatalok kisebb része. S annyi­ban igazat kell nekik adni, hogy ugyanolyan helytelen lenne a kísérleti darabokat előállító üzemrészbe normát szabni, mint amilyen helyte­len most, hegy a széria mun­kán dolgozó üzemrészek fiatal­jai még mindig órabérben dolgoznak. Azt nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a gyár KISZ szervezetének tagjai vala­mennyien a munkaverseny és a darabbér bevezetésén fára­doznak, annak a hívei. í jó akarattal igyekezettel nincs is sok baj hetetlen. Legfeljebb tisztasá­gi, vagy anyagtakarékossági versenyt kezdhetnénk. Igen, de ez csak kis része lehetne annak az erőteljes versenyzési mozgalomnak, mely azonnal létrejönne a gyárban, amint a darabbért bevezetnék, — ott ahol logi­kus és lehetséges. így nyilat­kozik Mayer Géza géplakatos is.” Széria munkát adjanak. Elegendő anyagot, s mi ver­senyzőnk. De órabérbe, ne­vetséges... Darabbér kell, ami­vel keresni és versenyezni 'le­het. Még ha nagyobb munká­ról is van szó, legalább azt szabják meg, hogy mennyit keresünk vele, s ha kész, már ott legyen a következő munka, így lehet versenyezni.” így képzeli el a versenyt Máyer Géza és a beszélgetés során kiderült — többen is az ifik közül. Egyedül a kísérleti darabokat előállító részlegnél nem tudják még eldönteni, milyen formában versenyez­hetnének. Nálunk munka köz­ben jönnénk a módosítások, korszerűsítések, mennyiségi versenyről tehát szó sem le­het, de az előállított gép minő­sége is legtöbbször a tervezés­től függ. Itt tehát valami más módját kell kitalálni a versenyzésnek, mint a többi üzemrészben, s ebben a szak- szervezet segítségére várnak, mert ők maguk még nem ta­láltak olyan versenyzési mó­dot, ami megfelelő, igazságos lenne. A legnagyobb csaták mégis az órabér és a darabbér hívei közt dúlnak Két tábor alakult ki még a! fiatalok között is. Egyik a jó szakmunkások igyekvő és ke­resni akarók tábora, kéri a darabbér bevezetését, míg a másik tábor az órabér mel­lett kardoskodik. Idetartoznak az örök gyanakvók, a gyen­gébb képzettségű munkások, s az olyan ifik is, akik inkább kevesebbet keresnek, csak a nyugodt órabér tempót meg­tarthassák. A KISZ tagok többsége a darabbér bevezeté­sét kéri, nemcsak a kereset, de a verseny miatt is, mert ahogy mondják, nem dicsére­tes rájuk nézve, hogy az Eger­ben elsőnek megalakult KISZ szervezet tagjai még mindig nem versenyeznek. Ahogy hír­lik, a kiszesek javára billen a mérleg, és nemsokára néhány üzemrészben már áttérhetnek | a darabbére, lehetőség nyílik versenyzésre, nagyobb kereset elérésére. Persze azokon a munkahelyeken, ahol a da­rabbér bevezetése a minőség rovására menne, ott továbbra is órabérbe dolgoznak, mert ez a logikus és hasznos. Ebből is látható, nem elég a jóakarat, a fiatalos kedv a versenyzéshez. A szükséges feltételek hiányában csak pa­píron lévő versenyt indíthat­nának a lakatosárugyári kisz­esek, az pedig nem öregbíte­né hírnevüket, nem válna be­csületére Eger első KISZ szervezetének. A látszaversenytől fáznak az ifik. De ha reális munkaver­seny feltételei biztosítva lesz­nek, szeretnék megmutatni, ott is méltóak az első címre... KOVÁCS ENDRE Kölcsönös segélynyújtás ßrrleke/s és példát mutató szer­ződést kötöttek az elmúlt napok­ban a budapesti Transzvill Vál­lalat dolgozói a mátraszentImrei általános iskola igazgatójával. A. vállalat vállalja az iskola patro- nálását, helyrehozzák az épületet, kijavítják a tanítói lakást, vas- korlátot szerelnek a tanterem fel­J járó lépcsőjére, rendbeteszik az iskola udvarát, a kerítést, átépítik a nevelői lakás tűzhelyét. Cseré­be a vállalat dolgozóinak gyerme­kei ott üdülnek Mátraszentistvá- non. A szerződés mindkét fél szá­mára előnyös és követendő példa lehet mások előtt is. KÜLPOLITIKA — SOROKBAN — Butler britt belügymi­niszter egy birminghami gyű­lésen kijelentette, hogy Nagy- Brittania atomhatalommá akar válni. De ha bármikor ál­talános megegyezés jönne lét­re a mindenféle formában tör­ténő leszerelésekről, örömmel üdvözölné. — Megérkezett Moszkvába Alfréd Zehnder Svájc új moszkvai nagykövete. — Speidel tábornok, a kö­zép-európai NATO haderők parancsnoka hétnapos hivata­los látogatásra Brüsselbe ér­kezett. — Az AFP értesülése sze­rint az amerikai légierők kép­viselői és Britt-Guyana meg­bízottai titkos tárgyalásokat folytatnak a guyannai partok magasságában távolból irá­nyított lövedékek mozgó kí­sérleti központjának létesíté­séről — Az AFP jelenti: Urho Kekkonen finn köztársasági elnök kérte Fagerholmot, hogy vonja vissza lemondását. Fá- gerholm kijelentette, válaszát a Szociáldemokrata Párt veze­tőségével folytatott tárgyalá­soktól teszi függővé. — Az Európa Tanács szocia­lista csoportja határozati ja­vaslatban az atomrobbantási kísérletek megszüntetését kö­veteli. — Az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa egyhangúlag jóváhagyta az Albán Népköz- társaság és a Szovjetunió kor­mányküldöttsége közötti meg­beszélések után tett közös nyilatkozatot. — A Reuter jó forrásból szerzett értesülése szerint a Szuezi csatorna Használói Szövetségének Tanácsa újabb értekezleten valószínűleg java­solni fogja, hogy a tagorszá­gok hajói újból vegyék igény­be a Szuezi csatornát. Az Egyesült Államok, Franciaor­szág és Nagy-Brittania még nem vonták vissza az utasítást, hogy hajóik kerüljék el a Szu­ezi csatornát. — Az AFP jelentése szerint az amerikai tengerészeti ható­ságok közölték, hogy a hatodik flotta legnagyobb hajói utasí­tást kaptak, hogy hagyják el a Földközi tenger keleti részét, ahová a jordániai válság pil­lanatában rendelték őket. A hajók résztvesznek a NATO hadgyakorlatain. — Egyre több olyan francia fiatal tagadja meg a Speidel parancsnoksága alatt álló fran­cia ka tor^i egységekben a szolgálatot, akinek apját a ná­ci megszállás idején kivégez­ték. — A pakisztáni miniszterel­nök nyilatkozatában kijelen­tette, hogy semmisnek és ér­vénytelennek tekintene min­den olyan lépést, mdlynek cél­ja Kasmir Indiába való beol­vasztása. — Dulles amerikai külügy­miniszter és Adenauer nyugat­német kancellár négyszemközt megbeszélést tartottak. — Schörf osztrák alkancel­lár szocialista elnökjeílölt ki­jelentette, az osztrákokat is veszélyezteti, ha szomszédsá­gukban atomfegyvereket hasz­nálnak. Kijelentette, ha szö­vetségi elnökké választják, minden erővel arra fog töre­kedni, hogy útját állja az Ausztriát fenyegető veszély­nek. Működik a világ első centrifugális fonógépe A romániai Filatura Romi- tueasca de Bumbac textilipari vállalatnál működik egy világ- viszonylatban is jelentős ro­mán találmány, a centrifugális évtizedek óta foglalkoztatja vi- fonógép. Ez a megoldás már lágszerte a textilgépek tervező­it. A centrifugális fonógép az első lépés a fonodák egész munkafolyamatának automati­zálásában. A gép 96 kis, rend­kívül nagy fordulatszámú centrifugális motorral műkö­dik. A szálszakadás egynegye­dére, sőt annál is kisebbre csökkent. Az időmérések sze­rint a centrifugális fonógépen 150 perc alatt 90 gramm 40-es gyupotszálat fonnak egy orsó­ra, ehhez a szokásos gyűrűsfo­nógépeken 6 óra kell. A gép bármilyen vastagságú fonalat fon, tehát minden fonodában használható, s kifogástalan minőségű fonalat készít. A ter­vek szerint még a második ne­gyedévben újabb két ilyen gé­pet helyeznek üzembe a válla­latnál. AAVA\\\VVVNAAVvA\AWvVVV'AVA\VA REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) A& b Rózsaszínű orrlyukai rezegtek közben. A gróf döbbenten né­zett rá. — önök kérdeztek, én felel­tem. Húszezret ígértek nekem, ha megszerzem ezt a táskát. Miután azonban hivatásos szélhámos vagyok és barátság nem fűz Biszkrához, vagy ép­pen Harlington lordhoz, tehát elfogadok jobb, hangsúlyozom, jobb ajánlatot. — És mi biztosít arról — kérdezte a gróf — hogy ön csak­ugyan az én emberem lesz... Ne haragudjon, hogy kimend- tam. hiszen ön maga sem ta­gadta... — Ó, csak tessék! — felelte udvarias nevetéssel a fiatalem­ber. — Nem vagyok érzékeny. Hogy mi biztosítja? Hát kérem ön mögém ültet egy megbíz­ható embert a kocsiba, töltött revolverrel. Ha kétszáz méter­nél nagyobb távolságra előzöm magukat, az illető lepuffant. Ha nem találnak vizet, ha tá­madás érné magukat, engem puffantanak le először. Túsz leszek. De a legjobb biztosíték az ön számára sir, az, ha jobb ajánlatot tesz, mint Biszkra, il­letve Harrington. — Rendben van. Megelég­szik egy írással, amely úgy szól, hogy amennyiben én el­érem csapatommal a szudáni Urungi földet, azesetben ön­nek huszonötezer fontnyi köve­telése lesz velem szemben? — Tökéletesen elegendő. így az ön pusztulásával huszonöt- ezer fontot veszítek, tehát ki­zárt dolog, hogy baj érje, sir. Mert engem ebben az életben semmi más nem érdekel, mint a pénz... — Én rabja vagyok a forma­ságoknak — felelte a gróf. — Ezért, ha megengedi, közlöm ezt a változást a tisztjeimmel is. — De ami a személyemet il­leti, talán ne mondja el a va­lóságot, sir, — kérte az autós. — Mi? — Zavartan megállt. — Úgy érti, hogy hazudjam? — Egy hadvezérnek lehetnek titkai... — Hm... Igen? ... kissé nehéz feladat, valótlanságot állítani... Talán maradjunk annál, hogy én csak mint vezetőt említem és ön majd hozzámisztifikálja a többit... — Kérem! A gróf a marsallhoz ment. ...Amikor egyedül maradtak a leánnyal, hosszan néztek egymás szemébe. i— Azt hiszem, Miss Lórién, ön helytelenül jár el, amikor ellenem dolgozik. Kíséreljük meg összeegyeztetni érdekein­ket. — Nekem nem lehet egy Szokoloffal azonos érdekem — felelte hűvösen és nyugodtan és rágyújtott. — Rosszul teszi, ha ellenem harcol. Akkor állítom félre az útból, amikor akarom. Hogy eddig nem tettem, az csak sze­mélyes rokonszenv jele nálam. De ha keresztezi az utamat, — hidegvérrel elintézem. A leány megvetően verte le cigarettájáról a hamut. — Azt hiszi, félek magától? — Ezt nem hihetem, mert nagy érdeklődéssel olvastam anakidején egy riportsorozatot, amely Grovescu Adrien kisasz- szony kilenc politikai gyilkos­ságával foglalkozott... A nő elsápadt, és rémülten nézett az autós emberre. — Csak nem akar elárulni...? — suttogta rekedten — Nem. De tudomására ho­zom, hogy a kezemben van és ha még egyszer elgáncsol, le­leplezem... — fejezte be, azután mosolyogva meghajolt és kilé­pett a sátorból. A Szahara, mint valami hul­lámzás közijén hirtelen meg- fagyot tenger, fehéren, mozdu­latlanul feküdt a hold izzásá­ban és valahol felhorkant egy ló. TIZENHARMADIK FEJEZET 1 Érdekes, hogy mennyivel si­mábban ment minden, pedig Mr. Gulivel látszólag nem szólt bele a vezetésbe. A csapat előtt haladt az autójával, fütyöré- szett, cigarettázott és időnként a zsebéből evett valamit. Cso­koládé, vagy keksz lehetett. És esze ágában sem volt paran­csolgatni. Néha Duriennek, vagy a marsallnak mondott valamit, csendesen, teszem, hogy az egyik szekér kissé a jobb kere­keire nehezedik, igazítsák el a terhet, vagy figyelmeztette őket, hogy a páncélautó ne menjen a csapat előtt, mert így sok port kell nyelni, de különben nem törődött semmi­vel. Szóval, az ördög tudja, hogy történt. Tény az, hogy Mr. Gu- liver megjelenésével egyidejű­leg rendesebb lett minden. Az emberek biztonságérzete is fo­kozódott. Végre egy vezető, a- kit nyugodtan követtek. Ösztö­nösen érezték, hogy ez nem fog tévedni. Nem! Az overáros ember igazán nem parancsolgatott, és nem volt szigorú. Legfeljebb azt mondta első nap a körötte állóknak: — Kérem, egy ember csak másfél liter vizet kap naponta. Ezt tessék beosztani, mert több nincs... — És ha szomjas valaki? — kérdezte indignálva Kratoch- vill, regényét szorosabbra fog­va a hóna alatt. — Az szomjazni fog. Ameny- nyiben nem tartják be az in­tézkedéseimet, természetesen átadhatom a vezetést Podvi- necz marsall őexcellenciájá­nak, vagy Durien századosnak. Több ellenvetés nem volt. Az autós ember beszállt a kocsi­jába a volánhoz, a kirendelt őr mellé, aki mindenre elszántan ült ott egy kis belga hatlövetű­vel a kezében. A zord felvigyázó Anna volt. A leány fegyverét kívülről nem láthatták. Elfedte a te­nyere. De egy pillanatra sem vette le a ravaszról az ujját, így ült Mr. Guliver mellett, ahogy továbbra is nevezték az autós embert. Ö volt az őr. Sir Yolland eleinte sehogy sem a- kart beleegyezni, de Anna meggyőzte. — Nézze, az ilyesmihez nem nyers erő kell, hanem intelli­gencia. Kit akar odaültetni? Polchont, aki mindig részeg, vagy a vén marsallt? Denham grófja nem -szólt semmit, és a leány előrekerült az autóhoz. Sir Yolland később úgy érezte, hogy ezzel a hely­zettel még sincs megelégedve. De nem a bizalmatlanság bán­totta, hanem valami egészen más... Micsoda? Nem ismerte ezt a szót, hogy féltékenység. 3 — Mit tenne például — je­gyezte meg mosolyogva a férfi —, hä rákapcsolnék, hirtelen és eliramodnék a csapat elől. — Habozás nélkül lelőném — felelte a lány. —Csakugyan? Magáról el is hiszem. Most már mélyen bennjár­tak a Szaharában. A gyilkos hőség és a por szörnyűségesen kínozta a kis csapatot. Napo­kig mentek anélkül, hogy bár­kivel is találkoznának. És ha néha egy-két tevés vagy gya- lagos benszülött látta őket, tá- tott szájjal állt meg. Közben már híre terjedt a Láthatatlan Légiónak, az arabok behurcol­ták a legendát a kisebb hely­őrségekbe, azok vitték tovább városról városra a különös le­gendát egy rejtélyes katona­csapatról, tiszta fekete unifor­misban, ezüst trombitással. Harmadnapja haladtak már egyenletes tempóban, amikor váratlanul .lövéseket hallottak a távolból. A kis autó a szoká­sos kétszáz méterrel előzte a csapatot. — Meg kell néznem, mi az — mondta az overálos. — en­gedje meg. hogy nagyobb se­bességre váltsak. — Ha csak tíz méterrel nö­veli a távolságot, nyomban ke­resztüllövöm! — felelte a lány és pisztolya érezhetően szorult az overálos oldalához. — Kérem... — mondta ez és nyugodtan vezetett tovább. Egy homokdombnál kissé ®1- dalt fordította a kormáayt, a két jobb kerék felsiklott a hullámra, a kocsi megdőlt... Anna ösztönösem megfogód- zott a karosszéria oldalába. A következő pillanatban a férfi elkapta a revolverét, és amíg lesiklottak a domb oldaláról, szépen átemelte a leányt a kocsin és kitette egy puha ho- mokdüna tetejére, azután gyor­san a kormányhoz kapott, rá­kapcsolt és az autó pillanatok alatt elzúgott. Mindez varázslatos gyorsa­sággal történt, két-három má­sodperc alatt. Mire Anna fel­ült a homokdombon, az autó nem volt sehol. Dühében és szégyenében sikoltozni tudott volna. így kellett bevárni a kö­zelgő csapatot. — Mi történt? — kérdezte a katonák közül kilépve a gróf. — A maga vezetője... — sír­ta dühösen a lány. — Ugye mondtam, hogy ne álljon szó­ba vele... Megszökött és... — De hiszen itt jön vissza — kiáltotta Fleur de Bac. És amikor a sorhajóhadnagy ki­nyújtott keze irányába néztek, megpillantották a visszatérő kiskocsit. A csapat előtt le­stoppolt és Mr. Guliver-Szoko- loff ugrott ki belőle. — Kérem, — kezdte a gróf —, amit ön tett... — Lövéseket hallottam és odamentem megnézni, hogy mi lehet az oka. Azt hiszem, sir, ön sem tartaná helyesnek, ha ilyenkor magammal hurcol­nék egy hölgyet. Vagy igen? (Folytatjuk). csak meg tudnánk valahogy szervezni, de így órabérben le­— nyugtat meg Kármán Ar- I pád lakatos — versenyeznénk, |

Next

/
Thumbnails
Contents