Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-08 / 36. szám
0 J ÜTŐN 1957. május 8. szerda Minden kezdet nehéz, de a lakatosár úgy ári fiataloké különösen — Korai-e a munkaverseny ? — Akarnak-e versenyezni a fiatalok — Lehet-e órabérben versenyezni? — Hallottuk, hogy a gyár kommunista fiataljai csatlakoztak a munkaversenyhez — fordultunk az üb. elnökéhez. — Erről szeretnénk valamit írni. — A fiatalok tudtommal nem versenyeznek, — kapjuk az elképesztő választ — de azt tudom, hogy versenyezni szeretnének. Azt hiszem a titkár elvtárs jobban ismeri ezt az ügyet — mutat a mellette lévő olajosruhás fiatalemberre, Szendrődy Imre KISZ titkárra. Szendrődy elvtársiéi tudtuk meg, hogy minden jóakarat ellenére, néhány hét óta igen sok kellemetlen percet okoz a kiszeseknek, hogy nem tudnak versenyezni és még nem találtak megfelelő versenyzési formát, mely könnyen értékelhető, reális lenne, s megfelelne a Lakatosárugyári viszonyoknak. x Hogy korai-e megszervezni a munkaversenyt? — mert még erről is lehet elvétve hallani — erre csak ezt lehet válaszolni, Egerben úgy tudják, hogy a város elsőnek alakult KISZ szervezete a verseny híve és már rég versenyeznek a Lakatosárugyári fiatalok. Tehát ez a kérdés már el is vesztette súlyát. S bár nem könnyű a mostani viszonyok közt munkaversenyt szervezni a gyárban, de nem is azért nehéz, mert a fiatalok nem akarnának versenyezni. Nem. Egészen más az oka. Szendrődy Imre, a KISZ szervezet titkára így indokolja: „még mindig órabérben dolgoznak az üzem fiataljai. Órabérben pedig nem tudjuk, hogyan lehet versenyt szervezni. Nem is lehet reálisan értékelni a teljesítményeket, s nem jelent anyagi előnyt azoknak, akik többet dolgoznak.” Tény, hogy ebben Szendrődy elvtársnak kell igazat adni, órabérben bajos versenyt szervezni. A második kérdésre, hogy akarnak-e versenyezni a fiatalok, egyszerűbb a felelet. Akarnak. Több pénzért, dicsőségért, fiatalos virtusból, becsületből —• akarnak. Erről bárki meggyőződhet, ha a Lakatosárugyári ifikkel beszélget, vagy résztvett azon a szakszervezeti megbeszélésen, ahol a fiatalok a versenyzés mellett döntöttek. Az igazsághoz tartozik az is, hogy nem mindannyian akarnak versenyezni. Van, aki a norma visz- szatérésétől fél, van aki kényelmes, s szeret meghúzódni az órabér védőszárnyai alatt. Van, aki az öregek tempós munkastílusának hasznossága mellett agitál. Jó néhányan ügyesen mellébeszélnek, ha a versenyről, a darabbér bevezetéséről esik szó és „önzetlenül” egy másik üzemrészt ajánlanak, hogy ott vezessék be a darabbért. Ez azonban a fiatalok kisebb része. S annyiban igazat kell nekik adni, hogy ugyanolyan helytelen lenne a kísérleti darabokat előállító üzemrészbe normát szabni, mint amilyen helytelen most, hegy a széria munkán dolgozó üzemrészek fiataljai még mindig órabérben dolgoznak. Azt nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a gyár KISZ szervezetének tagjai valamennyien a munkaverseny és a darabbér bevezetésén fáradoznak, annak a hívei. í jó akarattal igyekezettel nincs is sok baj hetetlen. Legfeljebb tisztasági, vagy anyagtakarékossági versenyt kezdhetnénk. Igen, de ez csak kis része lehetne annak az erőteljes versenyzési mozgalomnak, mely azonnal létrejönne a gyárban, amint a darabbért bevezetnék, — ott ahol logikus és lehetséges. így nyilatkozik Mayer Géza géplakatos is.” Széria munkát adjanak. Elegendő anyagot, s mi versenyzőnk. De órabérbe, nevetséges... Darabbér kell, amivel keresni és versenyezni 'lehet. Még ha nagyobb munkáról is van szó, legalább azt szabják meg, hogy mennyit keresünk vele, s ha kész, már ott legyen a következő munka, így lehet versenyezni.” így képzeli el a versenyt Máyer Géza és a beszélgetés során kiderült — többen is az ifik közül. Egyedül a kísérleti darabokat előállító részlegnél nem tudják még eldönteni, milyen formában versenyezhetnének. Nálunk munka közben jönnénk a módosítások, korszerűsítések, mennyiségi versenyről tehát szó sem lehet, de az előállított gép minősége is legtöbbször a tervezéstől függ. Itt tehát valami más módját kell kitalálni a versenyzésnek, mint a többi üzemrészben, s ebben a szak- szervezet segítségére várnak, mert ők maguk még nem találtak olyan versenyzési módot, ami megfelelő, igazságos lenne. A legnagyobb csaták mégis az órabér és a darabbér hívei közt dúlnak Két tábor alakult ki még a! fiatalok között is. Egyik a jó szakmunkások igyekvő és keresni akarók tábora, kéri a darabbér bevezetését, míg a másik tábor az órabér mellett kardoskodik. Idetartoznak az örök gyanakvók, a gyengébb képzettségű munkások, s az olyan ifik is, akik inkább kevesebbet keresnek, csak a nyugodt órabér tempót megtarthassák. A KISZ tagok többsége a darabbér bevezetését kéri, nemcsak a kereset, de a verseny miatt is, mert ahogy mondják, nem dicséretes rájuk nézve, hogy az Egerben elsőnek megalakult KISZ szervezet tagjai még mindig nem versenyeznek. Ahogy hírlik, a kiszesek javára billen a mérleg, és nemsokára néhány üzemrészben már áttérhetnek | a darabbére, lehetőség nyílik versenyzésre, nagyobb kereset elérésére. Persze azokon a munkahelyeken, ahol a darabbér bevezetése a minőség rovására menne, ott továbbra is órabérbe dolgoznak, mert ez a logikus és hasznos. Ebből is látható, nem elég a jóakarat, a fiatalos kedv a versenyzéshez. A szükséges feltételek hiányában csak papíron lévő versenyt indíthatnának a lakatosárugyári kiszesek, az pedig nem öregbítené hírnevüket, nem válna becsületére Eger első KISZ szervezetének. A látszaversenytől fáznak az ifik. De ha reális munkaverseny feltételei biztosítva lesznek, szeretnék megmutatni, ott is méltóak az első címre... KOVÁCS ENDRE Kölcsönös segélynyújtás ßrrleke/s és példát mutató szerződést kötöttek az elmúlt napokban a budapesti Transzvill Vállalat dolgozói a mátraszentImrei általános iskola igazgatójával. A. vállalat vállalja az iskola patro- nálását, helyrehozzák az épületet, kijavítják a tanítói lakást, vas- korlátot szerelnek a tanterem felJ járó lépcsőjére, rendbeteszik az iskola udvarát, a kerítést, átépítik a nevelői lakás tűzhelyét. Cserébe a vállalat dolgozóinak gyermekei ott üdülnek Mátraszentistvá- non. A szerződés mindkét fél számára előnyös és követendő példa lehet mások előtt is. KÜLPOLITIKA — SOROKBAN — Butler britt belügyminiszter egy birminghami gyűlésen kijelentette, hogy Nagy- Brittania atomhatalommá akar válni. De ha bármikor általános megegyezés jönne létre a mindenféle formában történő leszerelésekről, örömmel üdvözölné. — Megérkezett Moszkvába Alfréd Zehnder Svájc új moszkvai nagykövete. — Speidel tábornok, a közép-európai NATO haderők parancsnoka hétnapos hivatalos látogatásra Brüsselbe érkezett. — Az AFP értesülése szerint az amerikai légierők képviselői és Britt-Guyana megbízottai titkos tárgyalásokat folytatnak a guyannai partok magasságában távolból irányított lövedékek mozgó kísérleti központjának létesítéséről — Az AFP jelenti: Urho Kekkonen finn köztársasági elnök kérte Fagerholmot, hogy vonja vissza lemondását. Fá- gerholm kijelentette, válaszát a Szociáldemokrata Párt vezetőségével folytatott tárgyalásoktól teszi függővé. — Az Európa Tanács szocialista csoportja határozati javaslatban az atomrobbantási kísérletek megszüntetését követeli. — Az Albán Népköztársaság Minisztertanácsa egyhangúlag jóváhagyta az Albán Népköz- társaság és a Szovjetunió kormányküldöttsége közötti megbeszélések után tett közös nyilatkozatot. — A Reuter jó forrásból szerzett értesülése szerint a Szuezi csatorna Használói Szövetségének Tanácsa újabb értekezleten valószínűleg javasolni fogja, hogy a tagországok hajói újból vegyék igénybe a Szuezi csatornát. Az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Brittania még nem vonták vissza az utasítást, hogy hajóik kerüljék el a Szuezi csatornát. — Az AFP jelentése szerint az amerikai tengerészeti hatóságok közölték, hogy a hatodik flotta legnagyobb hajói utasítást kaptak, hogy hagyják el a Földközi tenger keleti részét, ahová a jordániai válság pillanatában rendelték őket. A hajók résztvesznek a NATO hadgyakorlatain. — Egyre több olyan francia fiatal tagadja meg a Speidel parancsnoksága alatt álló francia ka tor^i egységekben a szolgálatot, akinek apját a náci megszállás idején kivégezték. — A pakisztáni miniszterelnök nyilatkozatában kijelentette, hogy semmisnek és érvénytelennek tekintene minden olyan lépést, mdlynek célja Kasmir Indiába való beolvasztása. — Dulles amerikai külügyminiszter és Adenauer nyugatnémet kancellár négyszemközt megbeszélést tartottak. — Schörf osztrák alkancellár szocialista elnökjeílölt kijelentette, az osztrákokat is veszélyezteti, ha szomszédságukban atomfegyvereket használnak. Kijelentette, ha szövetségi elnökké választják, minden erővel arra fog törekedni, hogy útját állja az Ausztriát fenyegető veszélynek. Működik a világ első centrifugális fonógépe A romániai Filatura Romi- tueasca de Bumbac textilipari vállalatnál működik egy világ- viszonylatban is jelentős román találmány, a centrifugális évtizedek óta foglalkoztatja vi- fonógép. Ez a megoldás már lágszerte a textilgépek tervezőit. A centrifugális fonógép az első lépés a fonodák egész munkafolyamatának automatizálásában. A gép 96 kis, rendkívül nagy fordulatszámú centrifugális motorral működik. A szálszakadás egynegyedére, sőt annál is kisebbre csökkent. Az időmérések szerint a centrifugális fonógépen 150 perc alatt 90 gramm 40-es gyupotszálat fonnak egy orsóra, ehhez a szokásos gyűrűsfonógépeken 6 óra kell. A gép bármilyen vastagságú fonalat fon, tehát minden fonodában használható, s kifogástalan minőségű fonalat készít. A tervek szerint még a második negyedévben újabb két ilyen gépet helyeznek üzembe a vállalatnál. AAVA\\\VVVNAAVvA\AWvVVV'AVA\VA REJTŐ JENŐ: (P. HOWARD) A& b Rózsaszínű orrlyukai rezegtek közben. A gróf döbbenten nézett rá. — önök kérdeztek, én feleltem. Húszezret ígértek nekem, ha megszerzem ezt a táskát. Miután azonban hivatásos szélhámos vagyok és barátság nem fűz Biszkrához, vagy éppen Harlington lordhoz, tehát elfogadok jobb, hangsúlyozom, jobb ajánlatot. — És mi biztosít arról — kérdezte a gróf — hogy ön csakugyan az én emberem lesz... Ne haragudjon, hogy kimend- tam. hiszen ön maga sem tagadta... — Ó, csak tessék! — felelte udvarias nevetéssel a fiatalember. — Nem vagyok érzékeny. Hogy mi biztosítja? Hát kérem ön mögém ültet egy megbízható embert a kocsiba, töltött revolverrel. Ha kétszáz méternél nagyobb távolságra előzöm magukat, az illető lepuffant. Ha nem találnak vizet, ha támadás érné magukat, engem puffantanak le először. Túsz leszek. De a legjobb biztosíték az ön számára sir, az, ha jobb ajánlatot tesz, mint Biszkra, illetve Harrington. — Rendben van. Megelégszik egy írással, amely úgy szól, hogy amennyiben én elérem csapatommal a szudáni Urungi földet, azesetben önnek huszonötezer fontnyi követelése lesz velem szemben? — Tökéletesen elegendő. így az ön pusztulásával huszonöt- ezer fontot veszítek, tehát kizárt dolog, hogy baj érje, sir. Mert engem ebben az életben semmi más nem érdekel, mint a pénz... — Én rabja vagyok a formaságoknak — felelte a gróf. — Ezért, ha megengedi, közlöm ezt a változást a tisztjeimmel is. — De ami a személyemet illeti, talán ne mondja el a valóságot, sir, — kérte az autós. — Mi? — Zavartan megállt. — Úgy érti, hogy hazudjam? — Egy hadvezérnek lehetnek titkai... — Hm... Igen? ... kissé nehéz feladat, valótlanságot állítani... Talán maradjunk annál, hogy én csak mint vezetőt említem és ön majd hozzámisztifikálja a többit... — Kérem! A gróf a marsallhoz ment. ...Amikor egyedül maradtak a leánnyal, hosszan néztek egymás szemébe. i— Azt hiszem, Miss Lórién, ön helytelenül jár el, amikor ellenem dolgozik. Kíséreljük meg összeegyeztetni érdekeinket. — Nekem nem lehet egy Szokoloffal azonos érdekem — felelte hűvösen és nyugodtan és rágyújtott. — Rosszul teszi, ha ellenem harcol. Akkor állítom félre az útból, amikor akarom. Hogy eddig nem tettem, az csak személyes rokonszenv jele nálam. De ha keresztezi az utamat, — hidegvérrel elintézem. A leány megvetően verte le cigarettájáról a hamut. — Azt hiszi, félek magától? — Ezt nem hihetem, mert nagy érdeklődéssel olvastam anakidején egy riportsorozatot, amely Grovescu Adrien kisasz- szony kilenc politikai gyilkosságával foglalkozott... A nő elsápadt, és rémülten nézett az autós emberre. — Csak nem akar elárulni...? — suttogta rekedten — Nem. De tudomására hozom, hogy a kezemben van és ha még egyszer elgáncsol, leleplezem... — fejezte be, azután mosolyogva meghajolt és kilépett a sátorból. A Szahara, mint valami hullámzás közijén hirtelen meg- fagyot tenger, fehéren, mozdulatlanul feküdt a hold izzásában és valahol felhorkant egy ló. TIZENHARMADIK FEJEZET 1 Érdekes, hogy mennyivel simábban ment minden, pedig Mr. Gulivel látszólag nem szólt bele a vezetésbe. A csapat előtt haladt az autójával, fütyöré- szett, cigarettázott és időnként a zsebéből evett valamit. Csokoládé, vagy keksz lehetett. És esze ágában sem volt parancsolgatni. Néha Duriennek, vagy a marsallnak mondott valamit, csendesen, teszem, hogy az egyik szekér kissé a jobb kerekeire nehezedik, igazítsák el a terhet, vagy figyelmeztette őket, hogy a páncélautó ne menjen a csapat előtt, mert így sok port kell nyelni, de különben nem törődött semmivel. Szóval, az ördög tudja, hogy történt. Tény az, hogy Mr. Gu- liver megjelenésével egyidejűleg rendesebb lett minden. Az emberek biztonságérzete is fokozódott. Végre egy vezető, a- kit nyugodtan követtek. Ösztönösen érezték, hogy ez nem fog tévedni. Nem! Az overáros ember igazán nem parancsolgatott, és nem volt szigorú. Legfeljebb azt mondta első nap a körötte állóknak: — Kérem, egy ember csak másfél liter vizet kap naponta. Ezt tessék beosztani, mert több nincs... — És ha szomjas valaki? — kérdezte indignálva Kratoch- vill, regényét szorosabbra fogva a hóna alatt. — Az szomjazni fog. Ameny- nyiben nem tartják be az intézkedéseimet, természetesen átadhatom a vezetést Podvi- necz marsall őexcellenciájának, vagy Durien századosnak. Több ellenvetés nem volt. Az autós ember beszállt a kocsijába a volánhoz, a kirendelt őr mellé, aki mindenre elszántan ült ott egy kis belga hatlövetűvel a kezében. A zord felvigyázó Anna volt. A leány fegyverét kívülről nem láthatták. Elfedte a tenyere. De egy pillanatra sem vette le a ravaszról az ujját, így ült Mr. Guliver mellett, ahogy továbbra is nevezték az autós embert. Ö volt az őr. Sir Yolland eleinte sehogy sem a- kart beleegyezni, de Anna meggyőzte. — Nézze, az ilyesmihez nem nyers erő kell, hanem intelligencia. Kit akar odaültetni? Polchont, aki mindig részeg, vagy a vén marsallt? Denham grófja nem -szólt semmit, és a leány előrekerült az autóhoz. Sir Yolland később úgy érezte, hogy ezzel a helyzettel még sincs megelégedve. De nem a bizalmatlanság bántotta, hanem valami egészen más... Micsoda? Nem ismerte ezt a szót, hogy féltékenység. 3 — Mit tenne például — jegyezte meg mosolyogva a férfi —, hä rákapcsolnék, hirtelen és eliramodnék a csapat elől. — Habozás nélkül lelőném — felelte a lány. —Csakugyan? Magáról el is hiszem. Most már mélyen bennjártak a Szaharában. A gyilkos hőség és a por szörnyűségesen kínozta a kis csapatot. Napokig mentek anélkül, hogy bárkivel is találkoznának. És ha néha egy-két tevés vagy gya- lagos benszülött látta őket, tá- tott szájjal állt meg. Közben már híre terjedt a Láthatatlan Légiónak, az arabok behurcolták a legendát a kisebb helyőrségekbe, azok vitték tovább városról városra a különös legendát egy rejtélyes katonacsapatról, tiszta fekete uniformisban, ezüst trombitással. Harmadnapja haladtak már egyenletes tempóban, amikor váratlanul .lövéseket hallottak a távolból. A kis autó a szokásos kétszáz méterrel előzte a csapatot. — Meg kell néznem, mi az — mondta az overálos. — engedje meg. hogy nagyobb sebességre váltsak. — Ha csak tíz méterrel növeli a távolságot, nyomban keresztüllövöm! — felelte a lány és pisztolya érezhetően szorult az overálos oldalához. — Kérem... — mondta ez és nyugodtan vezetett tovább. Egy homokdombnál kissé ®1- dalt fordította a kormáayt, a két jobb kerék felsiklott a hullámra, a kocsi megdőlt... Anna ösztönösem megfogód- zott a karosszéria oldalába. A következő pillanatban a férfi elkapta a revolverét, és amíg lesiklottak a domb oldaláról, szépen átemelte a leányt a kocsin és kitette egy puha ho- mokdüna tetejére, azután gyorsan a kormányhoz kapott, rákapcsolt és az autó pillanatok alatt elzúgott. Mindez varázslatos gyorsasággal történt, két-három másodperc alatt. Mire Anna felült a homokdombon, az autó nem volt sehol. Dühében és szégyenében sikoltozni tudott volna. így kellett bevárni a közelgő csapatot. — Mi történt? — kérdezte a katonák közül kilépve a gróf. — A maga vezetője... — sírta dühösen a lány. — Ugye mondtam, hogy ne álljon szóba vele... Megszökött és... — De hiszen itt jön vissza — kiáltotta Fleur de Bac. És amikor a sorhajóhadnagy kinyújtott keze irányába néztek, megpillantották a visszatérő kiskocsit. A csapat előtt lestoppolt és Mr. Guliver-Szoko- loff ugrott ki belőle. — Kérem, — kezdte a gróf —, amit ön tett... — Lövéseket hallottam és odamentem megnézni, hogy mi lehet az oka. Azt hiszem, sir, ön sem tartaná helyesnek, ha ilyenkor magammal hurcolnék egy hölgyet. Vagy igen? (Folytatjuk). csak meg tudnánk valahogy szervezni, de így órabérben le— nyugtat meg Kármán Ar- I pád lakatos — versenyeznénk, |
