Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)
1957-05-08 / 36. szám
1957. május 8. szerda Ü J ÜTŐN 3 Saját erőnkből, magunk munkájával: Újra róluk beszélünk Hat hónap telt el október óta, s az emberek higgadtan, virágosabban ítélik és értékelik az eseményeket, bök a bizonyíték, sok a tény es ma már nem lehet elmagyarázgat- ni indulatos szavak halmazával a testetlen valót Vitatkoznak meg, kételkednek az emberek egy-két kérdésben, de egy valami világos mindenki előtt: októberben Nagy Imré- ék, a Mindszenthyék magyar- országa próbálta megfojtani proletárviiágunkat. így vélekedik az emberek túlnyomó többsége országszerte, így vélekednek Bélapátfalván is. A nyugalom reg nelyreálit, megint természetesnek vesszük a dolgok szép hétköznapok múlását és így van ez rendjén. A felszín biztató. Gyárak, üzemek dolgoznak, a vetések haragoszöildje elönti a határt, a fák bő termés ígéretét hordozzák magukban, s ha az ember hajlamos a romantikára és mindenhez hozzáveszi a tavaszi május éjszakákat, egykét szép versidézettel együtt, akkor magát csalja meg egy olyan mesével, melynek semmi köze a mindennapi élet valóságához. Mert csupa forrás, nekilendülés, keresés és harc az életünk, melyben semmi helye az oktalan álmodozásnak. Gazdasági életünk megkezdett épülete várja az újabb és újabb téglákat, hogy a magasba szökő fal mielőbb tető alá kerülhessen. Nincs ; megállás, az élet dinamikája fi kötelez újabb lépésekre. P' A többi között infláció veszéllyel küszködünk, melynek egyik okozója a túlságosan elliberalizált gyári termelés. Számtalan üzemünkben még a mai napig is jóval több bért fizetnek ki, mint amennyi járna a termelés után. Október után rettenetesen megnövekedett az önköltség, mely sok gazdasági nehézség okozója és szülője. Még a mai napig is megoldatlan a bérezés problémája, túlságosan sokat heteken, sőt hónapokon keresztül 1 vitatkozunk a teljesítménybér helyes és igazságos voltáról, y; Az idő viszont sürget, nem en- <• gedi meg a halasztgatást, a i/A, célnélküli fontolgatást. Még mindig „elmúlt” íze ‘.;||van a munka hősei nevei emli- intésének, akiket annyira ma- -®r gasztalt október előtt az újság, a dicsőségtábla, a termelési értekezlet, a faliújság és a szak- szervezeti megbizott. Mi van most ezekkel az emberekkel a Bélapátfalvai Cementgyárban? Beszéltek-e már velük az előbb említett dolgokról: hogyan látják, mit akarnak, s hogyan akarják? Nem szabad ezeket az embereket mellőzni, belefelejteni a mozgó sokaságba, hogy az elnyelje, s magához formálja őket. Hősök voltak, hősök maiadtak — a munkájuk után. Meg kell őket ma is becsülni, kérni kell a segítségüket — és ők megint az élre állnak. A jelenlegi helyzet a Bélapátfalvai Cementgyárban nem a legbiztatóbb. A dicsőségtábla még ott áll a gyalog- fényképekkel, alatta elmosódó írásokkal. Ez a múlt, a hat hónappal ezelőtti, melyet még látszatra sem volna szabad megtagadni, hallgatni róla, róluk — az emberekről — akik nagyon is rászolgáltak a fénykép alatti dicséretre, s másra is. És most, hírt sem hallani felőlük, hallgatnak, mert meg sem kérdezik őket, mintha bűnt követtek volna el, melyet szégyellni és felejteni kell. Pedig nem ez az igazság! Bartha k. Gábor is erről beszél. Alacsony, barna ember, kék munkásoverálban, mely fénylik az esztergagép olajától. Többszörösem kitüntetett munkás, kommunista, akit a munkástanács „valamikor” szeretett volna eltanácsolni; akit annak idején valaki még le is köpött, mert ragaszkodott elvéhez. Novemberben éjjel járt pártot szervezni, mert nappal azok a valakik, akiknek hangja dirigálta, szerencsére rövid ideig a közvéleményt, mem szívlelhették a kommunistákat, főleg ha szervezkednek. Bartha ma sem fáradt, állandóan dolgozik, felesége alig látja odahaza, ö maga is sokallja ezt a munkát, mert a pártvezetés rendeteg idejét veszi igénybe, gyakran el kell jönnie az esztergapad mellől. — Attól tartok, így egyszer jogosan fogják munkatársaim szememre vetni, hogy munka- nélkül veszem fel a fizetést. És ezt nem akarom... Munkahelye a javító műhelyben van, valamennyien órabérben dolgoznak, mélyet még az ellenforradalom han- goskodói határoztak meg, s amelyen még a mai napig sem változtattak semmit. PeÚjtípusú személyautó rádiók A székesfehérvári Finommechanikai Javító Vállalat újtípusú személykocsi rádiók gyártását kezdte meg. Ezek az ötcsöves, szuper készülék Bakony és Vértes néven kerülnek forgalomba. Egyelőre egyedi megrendelés után gyártják őket, de a későbbiekben hozzáfognak a sorozat- gyártáshoz is. Az eddig gyártott hatvan készülék mind bevált a gyakorlatban. A Vértes típusú a nálunk használt valamennyi szemtlyképkocsiban használható, a Bakony elsősorban a Wartburgban. A készülék három hullámhosszon működik, egy közép és két nyújtott rövid hullámon. Új mosógép A pápai Elekthermaxban új mosógép prototípusa készült el. Az új gép úgynevezett centrifugál mosó, amely mosáson és csavaráson kívül a szennyvíz leszi- vattyúzását is elvégzi. A rendkívül szép kivitelű, szekrényhez hasonló gép belső felületét úgy gömbölyítették le, hogy ne tépje a ruhát. Kétféle nagyságban készül, az egyik két és fél, a másik négy kiló ruha mosására alkalmas. Régi rossz szokása az embereknek, hogy a; tavaszi, nyári ruháikat csak a meleg idő beálltával veszik elő a szekrényekből és akkor nézik meg, hogy nincs-e rajta valami javítanivaló, vagy nem kell-e esetleg festetni, tisztíttatni. Az enyémet kellett. így kerültem összeköttetésbe a Patyolattal, illetve igy lettem az Egri Patyolat Vállalat ügyfele. — Hat hét múlva tessék benézni érte — mondták udvariasan az átvevőhelyen. Hiába mondták ezt akármilyen udvariasan és hiába mosolygott kedvesen a nénike, a hat hét hallatára mégis csak méregbe jön az ember, mert eszünkbe jut, hogy akkor már június közepe lesz és addig nem látjuk viszont nyári ruháinkat. — Nagyon sok a munka, — nem győzzük csinálni — mondják. Ez igaz is, mostanában sokkal igényesebbek az emberek, és nagyon sokan rendszeresen dolgoztatnak a vállalattal. Az elmúlt héten gondoltam, megnézem ezt a vállalatot, s a kora délutáni órákban elmentem az üzembe, ’ ahol bizony zárt ajtókat találtam. Nem füstölt a nagy gyárkémény, álltak a gépek, s a raktárakban ösz- szezsúfolva hevertek a tisztításra váró ruhák. Nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy az üzem délután 2-ig dolgozik, csak egy műszakban, — ugyanakkor, amikor nagyon sok munkájuk van, s az ügyfeleknek bizony hat hetet, sőt néha többet is kell várni. Nem lehetne-e két műszakban dolgozni,? Hogyan lehetne 21 napra csökkenteni a vállalási időt? — ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a vállalat vezetőjét. dig ez a bérezés társadalmi és egyéb szempontból is igazságtalan. Igazságtalan, mert nem függ össze a termeléssel és sok esetben a munkások tudásbeli különbségével sem. Bartha k. Gábort, mint a munka hősét, október óta elfelejtették. És mit mond ez az ember a murakaversenyről? — Nem is tudom, hol kezdjem, őszintén akarok beszélni. Úgy van az ember vele, hogy fél tőle, meg a darabbérezéstől is. Nekem a múlt versenyéről az a tapasztalatom és véleményem, hogy nem kell olyan formájában, amilyenben volt, mert az nem verseny. Megmondom miért. Nekünk IPARUNK ÚJ REMEKEI Gépi* és lóvontatású burgonyaszedö gépek A Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói megkezdték a Zetor vontatásé hidraulikus emelővel felszerelt burgonyaszedő gépek sorozatgyártását. Az eddig ismert gépek közül ez a típus felel meg legjobban a szabolcsi talajviszonyoknak. Napi teljesítménye \ hold, még ebben az évben száz darabot készítenek belőle. Elkészítették a tervrajzot egy kisebb lóvontatású burgonyaszedő gyártásához is. Gázzal, illetve villannval kombinál! tűzhelyek A Salgótarjáni Tűzhelygyár 2 új készítményét mutatta be a napokban a kereskedelemnek. — Mindkétfajta tűzhely kisebb és nagyobb kivitelben készül. A nagyobbik nemcsak fa- és szén- tüzelésű, hanem villany főzőlapja és gázrezsója is van. A tűzhely vonala új, lekerekített sarkú, lábrészénél egy napra elegendő tüzelőt lehet tárolni. A másik újdonság a garzon tűzhely. Csak egy főzőkarikája van, de előnye, hogy kályhaként is használható. A garzontűzhely fa- és széntüzelésű, többszínű zománcozással készül. Mégegyszer a Patyolatról A főkönyvelővel beszélgettünk. Ismerik a problémát, — igyekeznek is rajta segíteni. De egyelőre nem tudnak, mert az üzem ráfizetéses és csak egy műszakban dolgozhatnak. A fehérnemű mosásnál már sokat javult a helyzet, mert hét—tíz nap alatt már elkészítik, de a festés és a felsőruha tisztítás bizony sokáig készül. Nagyon nehéz kivárni. És mit mond a felettes szerv, a megyei tanács ipari osztályának tervelőadója. — Nekünk az a fontos, hogy az egy főre eső termelési érték meglegyen. Nyugodtan dolgozhatnak két műszakban is, ha van szakember és van elegendő munka. A két műszaknál a termelési érték nem csökken, hanem emelkedik. A termelési érték, csakugyan nagyon fontos a tanácsnak is, az üzemnek is és mindenkinek. De azért az is fontos, hogy javítsuk a lakosság ellátását, s ne bosszantsuk őket feleslegesen. A vállalat vezetői a felettes szervvel karöltve oldják meg ezt az egyáltalán nem világraszóló, de azért a maga nemében fontos kérdést —- és vezessék be, ha csak időszakonként is, a két műszakot és így csökkentsék le a vállalási időt a minisztérium által előírt 21 napra. A városi tanácsnak is segítenie kell a vállalatot. Nagyon kellene a városban egy nagyobb helyiség is, mert a jelenlegi egyáltalán nem megfejelő. Sokszor halomban állnak a tisztításra beadott és a már elkészült ruhák, fehérneműk a kis felvevő irodában, s bizony ezen a szűk helyen nagyon nehéz egy-egy csomagot megtalálni. M. L. A KÉPESRIPORT FOLYTAT ÄSA AZ 1. OLDALRÓL. Ez az üzem nem jön zavarba akkor sem, ha az ÄVESZ nem ad elegendő áramot. Mert akkor bekapcsolják ezt a nagy áramfejlesztőgépet, amely ellátja energiával az egész üzemet. A gép karbantartásáról Bauman József, TMK csoportvezető gondoskodik. Molnár László bér elejétől dolgozik a vállalatnál. Havonta 1600 keres. átkossá tette helyzetünket i kötött béralap, melyhez kai kulálta a normás azt: hán; darabot készítsünk és menny időn belül. Az üzem-egyséj béralapját túllépni nem Hehe tett. így aztán mi csak egy más rovására versenyezhet tünk, mely haragot, veszeke. dést, gyűlöletet, néha pedis csalást vont maga után. Az én természetesnek veszem hogy teljesítmény után fizes' senek a jövőben, ha versem lesz, akkor meg még jobban Egyetlen feltétel az, melye" mi megkövetelünk magunknak: amennyit dolgozunk, az fizessék ki tiszteségesen és i kötött béralap ne vezesse hamis útra az egészet. Erről beszél, ez a véleményt Mikó Antalnak, a fiatal szőke főgépésznek is, az erőtelepen aki esztergályosként szabadult majd később letette a gépész a főgépész vizsgát is és levelező úton végzi a gépipari technikumot. Vagy hallgassuk meg, mii mondanak a mészégetőnél!? A hajdani országosan híres brigád tagjai együtt vannak, neki dőlnek a vaskorlátnak, ruhájukon vastagon ül a fehér mészpor, messziről úgy tűnik, mintha havasok lennének. Nevek: az idősebb, többszörösen országos első mészégető Csanádi József, Bariba Sándor, Mikó József és Berecz Béla, aki utólag került a brigádba. Panaszkodnak: — Október óta a kutya se néz felénk. Pedig mi most is megtesszük a magunkét, éppen úgy, mint azelőtt. Tudjuk, hogy az ellenforradalom volt, azt is megértjük: ma mindenkinek a legjobb akarata szerint kell dolgoznia. De valami mégsem egyezik itt nálunk. A kormány 10—15 százalékos béremelésről hozott törvényt, melyet országos viszonylatban már végre is hajtottak. Csak-; hogy mi ezt nem érezzük. Okr; tóber előtt teljesítménybérben dolgoztunk és kerestünk 1600-! 1800 forintot. Most meg idő-: bért kapunk és az úgynevezett fizetés emeléssel” együtt is sokkal kevesebbet keresünk,? mint azelőtt, pedig a teljesí-* téssel nálunk nincs hiba mostf sem. Meg lehet kérdezni az' irodán, van-e panaszuk ránk. J Lassan szó esik mindenről,? azt latolgatják, hogyan kelle-! ne váiltoztatni a mostani álla-i pcton, meg arról: mi volt ré-j gén. Itt említik a munka ver-j senyt is. j Nekünk jó volt, nem kö-j tötte meg a kezünket a „pla-j fon.” (így nevezik a kötött! béralapot.) Dolgoztunk, ameny- j nyi belefért, amennyit tud- } tunk, s megkaptuk utána azt* a pénzt, ami jár. Mi most is? szívesen versenyeznénk, de? csak módosítással. Nem jó volt! itt megszervezve. Három mű-j szakban dolgozunk, mindegy-? ík műszak külön brigád. A? versenyt brigádonként írták* élő, s nyolc óra telj esitmé-J nyét nézték. Ennek megvolt az* a nagy hátránya, hogy egy-egyj versenyző brigád, annyi me-? szét „húzott” le, amennyit? csak tudott. Sokszor a követ-1 kező műszaknak, nemhogy j mész, de tűz is alig maradt, s így majdnem egész idejét fűtéssel kellett eltöltenie. Ha a jövőben versenyezünk, akkori műszakonként csináljuk, mert? így nem károsul egyikünk* sem, hisz egymásra leszünk? utalva. És mégegyszer hozzá-1 teszem, mi a teljesítmény bért * szeretnénk. Kapjon mindenki * annyit, amennyit dolgozik, mondja Mikó József. íme néhány ember véleménye a Bélapátfalvai Cementgyárból. Ezenkívül még sok volt élmunkás, sztahanovista, ktüntetett dolgozó van a gyár-» . 1„. ban. Hallgassák meg az üzem* Dan vezetői a véleményüket, be-? jékot ér széljék meg velük minél előbb a gyár gazdasági kérdéseit, de minél hamarább, mert annál jobb. Mert akik a múltban a| munka hősei voltak, azok ist maradtak; akik segítettek ak-l kor, most is segíteni fognak. % hanköczi sAndor? forintot Madaras Gyula, az üzemi KISZ szervezet titkára, ó 120 százalékos eredményt ér el a lakatos munkában. Aradi Ferenc esztergályos, Csepel részére készíti a fogaskerekeket. Ebben a munkászazarendszeresen.
