Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-01 / 34. szám

2 \ 0 J 0 T (» N 1951. május 1. szerda Kik vehetnek résst megyénkből a moszkvai VIT-en? Illetékesek nyilatkoznak Kevés ország van a világon, ahol az ifjúságot ne foglalkoz­tatná az a kérdés: „hogyan le­het eljutni Moszkvába a Világ­ifjúsági Találkozóra?” Sok fia­tal lány gondol reménykedve, vagy lemondóan arra, milyen szép is volna, ha ott lehetne a különböző nemzetiségű, más ; nyelven beszélő fiatalok között Moszkvában. Hallani a néger énekeket, francia sanzonokat,' orosz Volga-menti népdalokat; látni a brazilok, románok, spa­nyolok szenvedélyes, életteli táncát; és érezni legalább egy­szer, nagyon érezni azt, hogy eggyé kcvácsolódik a fiatal vi­lág: dalban, táncban, szere­lemben, holnapi tervekben, és a munkában. így van ez hazánkban is. Le­gyünk őszinték: tegye szívére a kezét és úgy mondja valaki: „én nem akarok a VIT-re menni”. Még úgy sem lehetne neki fenntartás nélkül hinni, mert Heves megyéből is sokan szeretnének ott lenni Moszk­vában. Éppen ezért megkér­deztük a megyei ifjúsági szer­vezetek vezetőit, adjanak tá­jékoztatást a fiatalok számára a Világifjúsági Találkozóval kapcsolatban. Mennyiben módosul az az elv, a korábbihoz viszonyítva, melyszerint küldik a fia­taljaink képviselőit az if­júsági találkozóra? Küldötteink közt lesz mun­kás, paraszt és diák fiatal is. Abból viszont nem csinálunk különösebb titkot, hogy döntő­en ifjúmunkások alkotják a többséget. Megérdemlik ezt,— mert ők nyújtottak eddig is és ezután is ők adnak legtöbb se­gítséget a párt céljai megvaló­sításához. ők segítették első­sorban az ellenforradalom elle­ni harcot, és a KISZ szervezet megerősödését. A falusi EPOSZ-tagok közül kik jöhetnek számításba? Elsősorban azok a paraszt­fiatalok, akik elismerik az egy­séges ifjúsági szövetség fontos­ságát és helyességét. Akik hí­vei a szocializmus építésének, és a munkáshatalomnak. A megyéből körülbelül hány fiatal számíthat a VIT-en való részvételre? Pontos számadatok erre vo­natkozólag még nem állnak rendelkezésünkre. Varsóban öt Heves megyei fiatal volt Tud­juk, hogy kevés. Az idén már nemcsak sportolók, színészek, és művészek mennek csupán elsősorban, hanem döntően szervezeti, kommunista fiata­lok. Ebből kifolyólag nekünk az a véleményünk, hogy az előbbi számot sikerül megdup- J láznunk, bár az országos köz-j pont még nem közölte velünk ( á keretszámot. Hol döntik el azt megyei vi- 1 szonylatban, hogy kik ] menjenek a moszkvai Ifjú- | sági Találkozóra? A döntés joga az alapszerve­zeteké. Mi a megyénél csupán azt fogjuk meghatározni, hogy melyik az arra érdemes alapszerv, mely küldöttet vá­laszthat magának. Mi viszont annak alapján fogjuk ezt elbí­rálni, hogy az illető KISZ szer­vezet milyen munkát végzett eddig politikai, gazdasági és kulturális vonatkozásban. Eddig a nyilatkozat, mely személy szerint nem, de elvileg meghatározza azt: ki mehet a: moszkvai VIT-re. Egy biztos, l mindenki nem mehet, ezt könnyen meg lehet érteni. És az is biztos: az idén sokkal igazsá­gosabb lesz az elbírálás, mint a múltban. Még egyet: mindnyá­jan szeretnénk menni, de ha nem mehetünk, akkor arra kérjük azokat, akik közülünk Moszkvában járnak majd, — felejthetetlen élményeikről ne fukarkodjanak beszélni haza­térve az itthon maradottaknak H. S. Széljegyzet Nagy gond, nemzeti gond a lakás ma Magyarországon. Sovány vigasz, hogy szerte a világon lakáshiánnyal küsz­ködnek az emberek, hisz mindenki a maga baját érzi a legnagyobbnak. S igaz. ami igaz. a mi bajunk elég nagy] a lakásfronton. Nem vélet-i len tehát, hogy kitörő lelke-I sedéssel üdvözlünk minden; olyan kezdeményezést, amely ezen a rendkívül súlyos helyzeten csak egy valamics-j két is enyhíteni tud. Most arról kaptunk hírt, hogy a Lottó igazgatóság a nyere­mény alap egy részét a fává-] rosi lakáshiány enyhítésére fordítja. örül a szívünk, i hogy a sokat szenvedett /cm város gondjait így is pró­bálják enyhíteni. De önzőki is vagyunk — enyhíthetnék a vidék lakás gondját is ily módon, hisz a vidékiek is Lottóznak, s nyilván még inkább perbe szállnának For-I tuna istenasszonyával, ha tudják: forintjaikkal saját• városuk lakásgondján is eny­hítettek. Ha csak egyetlen kis házacskával is ! Tanácstagi pótvátasztás ok at tartanak a megyében Régebben megtörtént, sőt ki­csit gyakorlattá vált az is, hogy „felülről „jelölték” ki a kül­dötteket. Ebből aztán több hi­ba adódott, mert így a fiatalok jogosan hivatkozhattak mellő­zésre, meg nem kérdezésre és jó ismerősre... A lényeg az, — hogy ma már ez megszűnt. Országszerte lesznek különbö­ző kulturális és sportverse­nyek, melyeknek győztesei el­jutnak Moszkvába. Milyen mód van arra, hogy va­laki résztvehessen a talál­kozón? Kétféle lehetőség adódik. Egyik lesz a hivatalos delegá­ció, melynek költségeit állami és társadalmi úton fedezzük. A másik pedig az, hogy most folynak a tárgyalások a Kom- szomol-lal arról, tegyék lehe­tővé 50 vagy 60 százalékos kedvezménnyel a fiatal túrista- csoportok részvételét is. Re­méljük, hogy a tárgyalások sikerrel végződnek. Osztályhelyzetüktől függőé« milyen lesz az arány a ki­küldött fiatalok között? Megyénkben az elmúlt hó­napokban 34 olyan járási ta­nácstagot hívtak vissza, akik visszaéltek választóik bizalmá­val és aktívan támogatták az ellenforradalmat. A megürese­dett választói körzetekben a Hazafias Népfront javaslata alapján most új tanácstagokat választanak. A megyeszerte jelölőgyűléseken eddig 17 olyan tanácstag megválasztá­sáról határoztak, akiket a Ha­zafias Népfront jelölt és mun­kásságukkal kiérdemelték a nép bizalmát. Az egri járás nycilc megüresedett választói körzetében már be is fejezték a jelöléseket. Az ostorosi vá­lasztói körzetben Koós Vik­tort, a megyei tanács mező- gazdasági igazgatóságának szőlészeti agronómusát jelöl­ték. A község dolgozó paraszt­jainak véleménye szerint a nagy szakértelemmel rendel­kező tanácstag nagy segítséget tud majd nyújtani a környék szőlőtermélésének a fellendíté­séhez és más szakprobóémák megoldásához. A makiári vá­lasztói körzetben Kása János­ra, a községi tanács új köz­tiszteletben álló elnökére ad­ták szavazatukat a népes je­lölőgyűlés résztvevői. Az ál­lamigazgatásban dolgozók mellett heilyet kapnak a meg­üresedett körzetekben a be­JCedoei Az elmúlt napokban kedves vendégei voltak az Egri Kis­ipari Termelőszövetkezetnek. Április 4-én, hazánk felszaba­dulásának 12. évfordulóján a helyi asztalos KTSZ dolgozói megajándékozták a helyi szov­jet parancsnokság vezetőit. A szovjet elvtársak megvendé­gelték a szövetkezet dolgozóit, s ezt a vendéglátást viszonoz­ták a szövetkezetiek. A kezde­ményezést követték a többiek is, s így került sor arra, hogy az egri kisipari szövetkezetek közösen vendégül látták a csületes dolgozó parasztok is. Az egri járásban példáuL két tekintélyes gazdát: fogadtak el a jelölés alkalmával. Az első tanácstagi választásokat va­sárnap, az országban elsőnek az egri járás körzeteiben tar­tották és június 30-ra megye­szerte befejezik a pótválasztá- sckat. üMidéqejk szovjet elvtársakat. A szovjet elvtársak több üzemet meglá­togattak, beszélgettek a dolgo­zókkal, akik megajándékozták őket szép emléktárgyakkal. El­mondták a dolgozók, hogy szí­vesen készítették ezeket az ajándékokat azoknak, akik szeretik a magyar népet, fel­szabadítói és barátai a magyar munkásoknak. Utána barátsá­gos poharazgatás közben be­szélgettek a két nép munká­jának eredményeiről. Karnis Pál 9 munka ünnepét köszönti a világ Színpompás felvonulás, hatalmas katonai díszszemle Moszkvában A szovjet dolgozók a május 1-i készülődésben eleget tettek a Központi Bizottság május 1-i jelszavakban meghatározott feladatoknak. Nagy eredmé­nyek születtek május 1 tiszte­letére az Irkuszki Vizierőmű- néi, az építők és a szellemi dol­gozók együttműködése alapján hamarább helyezik üzembe az erőmű gépegységeit. Terven felül elkészült személy- és te­hergépkocsik, új gépek, köny- nyűipari termékek, textiláruk jelzik a szovjet dolgozók lelkes készülődését. Moszkvában ma díszbe öltö­zött a város- A szovjet főváros házainak falára elhelyezték a Központi Bizottság május 1-i jelszavait. Hatalmas, pompás felvonulás és díszszemle van a Vörös-téren. A város felett na­ponta többször is elszállnak a Szovjet Légierőnek a dísz­szemlére felvonuló egységei. Nagyteljesítményű hőlégsuga- ras távolsági bombázók, új tí­pusú vadászgépek. Ünnepelnek a brazil dolgozók is A brazil dolgozók is készül­tek május 1. méltó megünnep­lésére A szakszervezetek gyű­léseket tartottak, ahol megvi­tatták a dolgozók követeléseit, s kidolgozták a május 1-i ünnep­ségek programját. A brazil dol­gozók elhatározták, hogy má­jus 1-ét az idén a dolgozók ak­ció egysége erősödése jegyében ünnepük meg. Jugoszlá> iában nagyszabású előkészületek folytak a május 1-i ünnepségekre Jugoszláviában nagyszabású előkészületek folytak a május 1-i ünnepségekre, amelyeket az idén a szocialista szövetség szervez. Az ünnepségeknek az előző éveiktől eltérően az egész országot átfogó politikai mani- fesztáció jellege lesz, amely elsősorban a szocializmus épí­tésében elért eredményeket és a soron következő feladatokat domborítja ki. Az idén nemcsak a nagyobb, hanem a kisebb városokban, továbbá a közsé­gekben és falvakban is tarta­nak felvonulásokat és külön­böző rendezvényeket, előadá­sokat, kultúrbemutatókat, sportrendezvényeket. Az üzemekben, a falvakban, az egyetemeken, a főiskolákon, a szocialista szövetség alap­szervezeteiben, a jugoszláv kommunisták szövetségének harcáról, valamint a tudomá­nyos szocializmus élharcosairól Engelsről, Marxról, Leninről tartanak előadást. Ausztriában május 1-én fellobogózták a középületeket Az osztrák belügyminiszteri ; mennyi középületre tűzzék ki um elrendelte, hogy május 1-én a munka ünnepén, vala- j32 állami lobogót. 20—25 mázsás átlagtermést ígér a szőlő Az enyhe tavaszi időjárás és a napokban lehullott bősé­ges csapadék hatására erőtel­jes fejlődésnek indultak a me­gyében a szőlők. A Mátra és a Bükk déli fekvésű lankáin szépen kifakadtak a vesszők rügyei és már több helyen élénken zöldéi a zsenge levél. A szőlőtermelő szakemberek és gazdák úgy vélik, hogy a múlt évben jó termést adó he­vesi szőlőfajták az idén is bő­ven teremnek. Az eddigi meg­állapítások szerint — ha na­gy eb elemi kár nem éri a tő­kéket — holdanként 20-25 má­zsa átlagtermésre lehet számí­tani. A szőlőtermelő tsz-ek és egyéni gazdák az első tavaszi munkát, a metszést és a kapá­lást már jórészt befejezték. A jól ápolt szellőkben az újtele­pítések is szépen megeredtek, amiből arra lehet következtet­ni, hogy három-négy év múlva már 400 holddal több szőlőtő­ke ad majd bortermést a me­gyében. Néhány gondolat a vita szabadságáról és a pártfegyelemről AZ ELLENFORRADALOM és nemcsak az ellenforrada­lom, hanem a sok becsületes, de kishitű ember is együtt hit­te október végén és november elején, hogy Magyarországon vége a munkáshatalomnak. Az ellenforradalom fölényének biztos tudatában hitte ezt, a kishitű ember pedig látta az ellenforradalom erejét, látta a szétesett, a rágalom piszká­ban megfürdetett pártot, s eb­ből vonta le a maga következ­tetését: nincs a pártnak, nincs a kommunistáknak többé lét­jogosultsága ebben az ország­ban. Ez volt október végén és november elején, S ma? Ma él, fejlődik, erő­södik a párt. a Magyar Szocia­lista Munkáspárt. Tagjai egy­re többet vesznek vállukra az országra nehezedő gondokból és fáradhatatlanul munkálkod­nak azon, hogy a kommunis­ták pártja, a lenini párt elvé­nek megfelelően tevékenyked­hessen. Nem felejtik, hogy sok bírálat érte az MDP-t. Az egyik ilyen bírálat az volt, hogy a párt megölte a gondo­latot, elnyomta a vélemények szabadságát, diktált, utasított, nem vette figyelembe az egy­szerű párttagok, a kommunis­ták akaratát. Ez így nem igaz és különö­sen akkor érezzük igazán en­nek a bírálatnak a rosszindu­latát, ha visszaemlékezünk ar­ra, hogy a pártvezetés 1956- ban nagy erővel látott hozzá a párt belső életében az előző években elkövetett hibák kija­vításához. A párton belül szé­lesedett a demokrácia, alkotó, hatásos viták, eleven mozgal­mas pártélet kezdett mind­inkább meghonosodni. Sokan ezt nem látják, vagy nem akarják látni. Pedig nem az volt a baj, hogy a párton be­lül alkotóbb vita kezdett meg­honosodni, hanem az. hogy a párt teret engedett olyan vi­táknak, amelyekben a revizi­onisták a párt alapját támad­ták, olyan vitáknak, amely nem a hibák kijavítására irá­nyúit, hanem a pártvezetés szükségességét, a párt eddigi eredményeit vonta kétségbe és tagadta. Mindez természetsze­rűleg hozzájárult a pártegység gyengüléséhez, a pártegység nélkül pedig látjuk hová ve­zetett az út. MOST ÖRÖMMEL konsta­táljuk, hogy pártszervezeteink­ben a kezdeti megilletődés után ismét hasznos, eleven vi­ták zajlanak, a párttagság magáénak érzi a pártot, alkot­ja, formálja, hogy valóban a lenini elveken felépülő párt teremtődjön. Vannak, akik félnek ettől a megnövekedett aktivitástól, akik úgy vélik, nem jó az, ha „olyan hango­sak a taggyűlések.” A párton belüli, elveken alapuló viták­tól nem kell, nem lehet és nem szabad félni. Különösen az olyan vitáktól, amelyek most zajlanak. Ez a vita me­rőben különbözik még az el­múlt évi párton belüli vitáktól is. A megindult és egyre tere­bélyesedő vita nem a párt gyengeségének, még kevésbé az elfajulásának a jele. hanem az erő jele, annak a jele, hogy a párt minőségileg megjavult, a párttagság igényesebb lett, többet akar tudni, mint eddig tudott, többet kíván megolda­ni, mint amit eddig megoldott — ezért lendült fel aktivitása. És az aggályoskodóknak ezt kell elsősorban látni. Igaz, nem is ettől tartanak ők. Hanem attól, hogy különösen az októ­bert követő hónapokban egyes pártszervezetekben — mint pl. Egerben, az I. körzetben — elvtelen, pártszerűtlen cso­portok, sündisznó állásukba húzódva az intrika hullámával támadták a párt egyes intéz­kedéseit, egyes vezetőit. De az ilyen jelenség mind kevesebb, mindinkább látja a pártttag- ság zöme, hogy egyáltalán nem ez a módja a párt további tisztulásának, melyet ezek a , csoportocskák” a zászlajukra tűztek. S ha a párttagság ha­tározottabban követeli és ér­vényt is szerez ennek a köve­telésnek, ez teljesen megszű­nik. Ki kell mondani határo­zottan: vitatkozni kell, lehet és szabad a pártban, ehhez joga van minden párttagnak, hisz ez éltető e'eme a kommu­nista pártoknak. De ha a kol­lektíva zöme — a párttagság. ; vagy a pártszerv többsége — egy vitát lezár és határozattá emel, — nincs tovább apelláta. A többség akaratának, a ki­sebbség köteles magát alávet­ni. Ez a legelemibb pártfe­gyelem, s ezt a fegyelmet ön­ként vállalta az, aki a párt­ba lépett. S ha valaki „javít­hatatlan vitatkozó” és a hatá­rozatot nem tartja magára nézve kötelezőnek, a párttag­ságnak joga van felelősségre vonni. Joga van, mert a párt­tagság széleskörű demokráciá­val, széleskörű joggal jár ugyan együtt, de a fegyelmet és a kötelezettségek teljesíté­sét is megköveteli. Nem lehet szó nélkül elmenni olyan eset mellett, hogy egy párttag pe­dagógus „hivatalosan” vallja és tanítja, hogy igen is Ma­gyarországon ellenforradalom zajlott le, de mint „magánvé­leményt” az utcán és baráti körben terjeszti, hogy a diák­ság és a tüntetők követelése jogos, igazságos volt... ÉS ITT KELL szólni a fecse­gésről, a fecsegőkről is. A fe- csegők — az állam és a politi­ka vénasszonyai — ténykedé­sükkel sokszor több kárt okoznak, mint tudatos kártevő ellenségeink. Nincs kétségbe- ejtőbb dolog annál, ha egy párt, egy állam tele van fe- csegőkkel, akik zavartalanul végezhetik munkájukat. A ! volt MDP sok példát ad ne­künk erről, hisz ez a párt saj­nos sok fecsegőt is tagjának mondott és alig volt olyan párttitek, amit néhány nap múlva ne harsogtak volna a külföldi rádióállomások, ne tárgyaltak volna a kútnál a vénasszonyok. Ezek a fecsegők ártottak a párt tekintélyének, s lényegében etlárúlták a pár­tot, kiszolgáltatták az ellen­ségnek, úgyannyira, hogy az emlékezetes Petőfi-köri vitá­kon a párt és állami titkokról való fecsegés mozgalommá, hivatalos dologgá terebélyese­dett. Nyilván a titkokat embe­rek mesélték el, vagy tudatos szándékból, vagy abból a si­kerre törekvő meggondolásból, hogy ők a többi ember szemé­ben jól értesültnek, mindentu­dónak látszanak. Az MSZMP-nek ha erős, egységes és ütőképes akar lenni — már pedig az akar — fokozottabbam kell ügyelnie erre, mint az MDP ügyelt. Nem szabad megengedni sen­kinek, hogy feltűnési viszke- tegségböl — hát még ha tuda­tosan! — jólértesültségével fon­tos és bizalmas titkokat vigyen ki a pártból. A fecsegés elleni küzdelem egyet jelent a párt­fegyelem megszilárdításával. És ennek az eilvnek a leg­felsőbbtől, a legalsóbb párt- szervig érvényesülnie kell. Ez a fegyelem minden párttagra egyaránt kötelező és aki ezt megszegi, annak bűnhődne kell. Igaz, hogy az MSZMP- nek nincs titkolni valója. De az is igaz, hogy nem minden dolog tartozik miderakire és nem mindenki jogosult arra. hogy mindent tudjon, hogy a párt dolgait presszókban^ ut­casarkokon vitassa. Ha fecse­gők fecsegnek és nem lépünk fel ellenük határozottan, nem jutunk előbbre. A párt politi­kája Csáki szalmája lesz és 0'Ienségeinknek nem lesz ne­héz megtalálni az utat a tö­megek elbclondításához. Ezt egyetlen párttag sem akarhat­ja, de rajta is áll, hogy ez so­ha meg ne ismétlődhessen... Legyenek még hangosabbak pártszervezeteink a vitáktól. De a viták utáni egységes, ha­tározott álláfoglalás tegyen pontot és egységes, határozott cselekvéssel (lásson hozzá min­den kommunista a határozat megvalósításához. így szilár­dul a pártfegyelem, a pártve­zetés és így lesz biztosítva, hogy a párt betölti hivatását... E SOROK olvasása után azt gendohatják egyesek: no nézd csak, azt mondják, azt írják, hogy a most szerveződő párt­ban a legjobbak, a legkiválób­bak vannak, s lám máris fe- csegési intrika, stb. van a pártban. Ezeket megnyugtat­hatjuk: igen ilyen is van de nem ez a jeFemzŐ. Egyáltalán nem. De idejében szólni, be­szélni kell erről, mert ha ezek elburjánzanak az árt, rongál­ja a pártot, bomlassza egvsé- gét, gyengíti erejét. S hogy ezek a sorok napvilágot lát­nak. az is azt bizonvítia. hogy helye van, létjogosultsága1 van a pártban minden párttag el­képzelésének. vé'eménvének. PAPP JÄNOS

Next

/
Thumbnails
Contents