Új Úton, 1957. május (12. évfolyam, 34-42. szám)

1957-05-01 / 34. szám

1957. május 1. szerda 0 J C T O N 3 Éljen az új termelési sikerekért küzdő munkásosztály! vWWWS Néhány hete az újságok hasábjain, a rádióban mind kevesebbszer lehet találkozni a munkástanácsokkal. Kevés és szűkszavú jelentések el­vétve egy-két riport számol csak be valamelyik üzem munkástanácsának munkájá­ról, pedig néhány héttel ez­előtt a Népszabadság külön „fórumot'’ biztosított a mun­kástanácsok tapasztalatai el­terjesztésének. Mint mindig, úgy ilyenkor is megjelennek a kézdörzsölgetők, akik már „előre megjósolták”, hogy a munkástanácsokat beszünte­tik, mert az egész csak politi­kai cirkusz volt ésatöbbi... és- atöbbi. A helyzet azonban — legalább is a megyei tapasz­talatok ezt bizonyítják — va­lóban az, hogy az üzemek munkástanácsainak tevékeny­sége alábbhagyott, helyenkint' csak formális a munkájuk. A gyöngyösi 12-es akna munkás- tanácsa két hónapja nem tar­tott semmiféle ülést, vagy be­számolót, lényegében csak az elnöke végez munkát, hasonló a helyzet a Mátravidéki Erő­műnél és még számos más üzemünknél. Mi ennek az oka? Vájjon valóban mesterségesen „elsor­vasztják” a munkásigazgatás újszülött szerveit? Nem könnyű és nem egy­szerű a válasz... de kíséreljük meg, legalábbis néhány prob­lémával kapcsolatban világos képet kapni. Jugoszláviában a munkásta­nácsok, a sajátos jugoszláv viszonyok közepette, a fejlődés útján jöttek ilétre, a Német Demokratikus Köztársaságban a párt és az állam, a munká­sokkal közösen, széleskörű vi­ta alapján hozta létre a mun­kástanácsok hálózatát. Nálunk — ezt mindenki tudja — az ellenforradalom idején ala­kultak meg azok a munkásta­nácsok, amelyeknek létrejötte már nálunk is napirenden volt. S nem egyszerűen az ellenfor­radalom idején jöttek létre, hanem majd mindenütt az el­lenforradalom szervezte meg, kiszorítva onnan a becsületes, a kommunista munkásokat. A munkástanácsok célja nálunk — bármit is akartak az ott lé­vő becsületes tagok — nem a gazdasági munka, a termelés, az üzem irányítása volt, ha­nem a politika, s nem is akár­milyen politika. Harc volt ez ORGONA illatától meg lehet részegülni. Az ég kékjétől is. A szikrázó napfénytől is. A bogaraktól, a madaraktól, az egész gyönyörű tavasztól, — mindentől meg lehet részegül­ni. Julika hányát dobva ma­gát, csodálja és élvezi a má­just. Szeme íriszén ott tükrö­ződnek a fodros bárányfelhők, amint új meg új, de mindig csodálatos alakot öltve, puhán siklanak tova a végtelen leve­gőóceánban. Fekszik a füvön. valóban megrészegülve a ta­vasztól, s kis pihe gondolatok lebegnek agyában. Az orgonabokor mögött egy darabon ki van szakadva az öreg kerítés, s a rést még nem futotta be a kúszó indák zöld­je. A kis résen két kandi, izga­tott szem figyeli a lányalakot, amint önfeledten fürdőzik a szikrázó napsugarakban. Egy éve, pontosan egy éve tart a titkos és nagy szerelem, a- melyet már oly sokszor szere­tett volna kettejük közös kin­csévé tenni. Sohase volt alka­lom,' illetve, ha volt, soha se merte megmondani Julikénak. Pedig ebben a korban már mélyen érez egy férfi szív, mé­lyen és kitartóan, önfeláldozó- an. De talán most, hogy nyílnak az orgonák, hogy olyan szép minden, most talán itt az al­kalom.. megmondani.... Juli­kénak... csak úgy egyszerűen, ahogy a moziban is látta.... szeretlek Julika... ha nagy le­szek, feleségül veszlek... Igen ezt kell mondani, semmi töb­bet, s akkor a két karcsú, de izmos leánykar átöleli majd a nyakát, megcsókolja a száját... mert az nagyon, de nagyon jó lehet.... s azt fogja mondani: én is szeretlek. Pisti, várok rád... JULIKA KÖZBEN álmodo­Beszéljünk őszintén A MUNKÁSTANÁCSOKRÓL a hatalomért, kemény és kér­lelhetetlen, elszánt, s nem egy helyen véres harc, amelyet ki­tűnően példáz a Heves megyei Központi Munkástanács szere­pe is. Másszóval, ez a név, he­lyesebben ez a fogalom, hogy „munkástanács”, arra volt jó, hogy védőpajzsot jelentsen a kapitalista restaurációhoz, a néphatalom végleges megdön­téséhez, éppen a „munkások nevében”. Ez a harc eldőlt, a munkás- tanácsok döntő része megtisz- túlt azoktól az elemektől, akik­nek annyi közük volt a mun­kásosztály ügyéhez, mint a kakasnak a kakastejhez, —de létrejöttük körülménye rá­nyomta bélyegét ezekre a szervekre. Nincs politika, he­lyesebben nincs olyan politi­ka, mint amit zászlójukra tűz­tek annak idején az ideiglenes munkástanácsok, s most nehe­zen találják meg a gazdaság- politika helyes útjait, arányait és módszereit. Nehezen találjuk meg, mert - legyünk tárgyilagosak — idő sem volt még ehhez ele­gendő. Az üzem vezetése, irá­nyítása nem könnyű dolog, különösen nem azok számára, akik most ismerkednek meg az így felmerült komoly és bonyolult problémákkal. Eh­hez idő kell, tapasztalat, hoz­záértés és jó sok segítség. Mindebből kevés áll még a munkástanácstagok rendelke­zésére, akik nap, mint nap, szembetalálkoznak olyan gaz­daságpolitikai kérdésekkel, amelyekről azelőtt talán még nem is hallottak. Nehezíti a dolgot, hogy a munkástanács, mint önkormányzati szerv az üzemben, nem függetlenített, mint ahogy igen furcsa do­log lenne, ha a községi, vagy városi tanács tagjai függetle­nített funkcionáriusok lenné­nek. Hozzátartozik az igazsághoz az is, hogy egyesek nagyon is átlátszó meggondolások alap­ján lebeszélik a munkásta­nácstagokat az aktív munká­ról, mondván, — nincs nektek már semmi tennivalótok, csak nevetek van és semmi más. S az emberi hiúságra könnyű hatni! Nem lennénk teljesen őszinr ték, ha nem beszélnénk arról, hogy néhány üzemben a kom­munisták valóban úgy tekinte­nek a munkástanácsokra, mint amelyeket az ellenforradalom Egy év alatt A szépen zöldelő réteken megyeszerte megkezdődött a szarvasmarhák legeltetése. A friss, tápanyagokban dús zöld etetése igen kedvező hatással van a tejhozam emelkedésére. Alig két hét alatt másfélli- terrel emelkedett a tehenek egyenkénti tejhozama. Az is­tállóátlag különösen a terme­lőszövetkezetekben emelkedik szembetűnően. A poroszlói Béke Xsz-ben rövid idő alatt hat literről nyolc literre emel­kedett az istállóátlag. A friss réteken bevezetett szakaszos legeltetés a termelőszövetkezet tejből származó bevételét is je­lentősen növeli. A fel­németi Petőfi Tsz-ben ugyan­csak a tavaszi legeltetés tette lehetővé, hogy másfél liter tej­jel növekedett az istállóátlag. A megnövekedett tejhozam értékesítéséből már mintegy 20 ezer forint előlege kapott a négyexer liter tej egy tehéntől tagság. A termelőszövetkeze­tek tehenészei egyébként az idén is felújítják a már hagyo­mányos tejtermelési versenyt. El akarják érni, hogy egy-egy tehéntől legalább négyezer liter tejet fejjenek ebben az évben. Munkaverseny május 1 tiszteletére Munkaversenyt indítottak május 1 tiszteletére a Gyön­gyösi Szerszám- és Készülék- gyárban a helyi KISZ szerve­zet fiataljai. Párosversenyre hívták a szervezeten kívüli fiatalokat. A verseny feltételei közé tartozik, hogy a tavalyi teljesítmény elérése mellett nagy mértékben csökkentsék az utóbbi időben megnöveke­dett selejtet is. hozott létre. Levertük az el­lenforradalmat, tehát a mun­kástanácsokra sincs most már szükség. Az ilyen helyeken aztán a pártszervezet veszi át a munkástanácsok szerepét, ahelyett, hogy segítenék, az ott dolgozó kommunistákon keresztül irányítanák a taná­csok életét. A Forradalmi Munkás-Pa­raszt kormány törvénybeiktat­ta a munkástanácsokat, meg­szabva azok feladatát, jogkö­rét. Ez a törvény nem valami­féle politikai sakkhúzás volt. hanem egyenes folytatása azoknak a meggondolásoknak, amelyek már 1956 októbere előtt is éltek, testet öltöttek, csak végrehajtásukra nem ke­rülhetett már sor. Az MS7MP is felismeri, fontosnak tartja a szocializmus építésében a munkástanácsokat, — s mind­ezek ellenére mégis számos kommunista lebecsüli, vagy nem érti az üzemi ónkor­mányzat, a munkások széles­körű ellenőrzésének, irányítá­sának jelentőségét. Minden bi­zonnyal hozzájárul ehhez, hogy a párt felsőbb szervei sem foglaltak újólag és hatá­rozottan állást, éppen az eddi­gi tapasztalatok alapján, a munkástanácsokat illetően. Helyes volna, ha ez megtör­ténne, s egészen biztos, hogy meg is fog történni. Néhány gondolat ez csupán, egy cikk keretében, egy me­gye tapasztalataira támasz­kodva. Nem is volna helyes mélyebb és általánosabb kö­vetkeztetéseket levonni. Sokat segítene a kérdés tisztázásá­ban, a munkástanácsok életé­nek elevenné tételében, ha az illetékesek is hozzászólnának, javaslatokat tennének, ha el­mondanák véleményüket, ta­pasztalataikat. Mert vannak egészséges kezdeményezések a munkástanácsok aktivitásának megteremtésében, mi magunk is tudunk jónéhányról — pél­dául tanfolyam szervezés a munkástanácstagok számára, hogy megismerkedjenek az üzemük irányításának alapve­tő gazdaságpolitikai kérdései­vel. Egyetlen példa ez csak, minden bizonnyal több és jobb. eredményrevezetőbb módszerek is felszínre kerül­tek, amelyeknek széleskörű megismertetése nagv jelentő­ségű lenne e kétségkívül nem kis probléma megoldásában. (Gy.) A becsületért . . . 1956. október 28-án Budapes­ten megölték Bozvári Imre ál­lamvédelmis sorkatonát, gyön­gyösi lakost. Bozvári Imre a munkáshatalom védelmében esett el. Szülei régen meghal­tak, özvegy nagynénje nevelte őt és tüdőbajos öccsét. Bozvári egy volt azok közül, akiket a fékevesztett ellenforradalmi terror elpusztított, egy volt azok közül az ÁVO-sok közül, akik kitartottak, akik hűek ma­radtak esküjükhöz, s erre az esküre saját vérükkel ütötték rá a pecsétet. Az a téboly, amely az ávósok ellen irányult, szervezett és irányított téboly volt. Azokra a törvénytelenségekre építette az ellenforradalom, amelyet annakidején a hibás politikai felső vezetés, az időközben 16 évi börtönre ítélt Farkas Mi­hely irányításával valóban el­követett ez a hatóság, s amely­nek egyik áldozata éppen Ká­dár János és Marosán György elvtársak is voltak. A törvénytelenségeket fel­számoltuk, a bűnösöket még október előtt évekkel megbün­tettük, s ím mégis a kínzó­kamrák rémmeséivel kínozták meg kegyetlen valóságban azo­kat, akiknek semmi bűnük nem volt, csak a nép hatalmát védték, katonai szolgálatukat teljesítették. Nem véletlenül! Az ellenforradalom tudta, hogy az államvédelmi hatóság egy­séges és biztos támasza a mun­káshatalomnak, megsemmisíté­se komoly eredmény céljaik elérésében. Azóta hosszú hónapok teltek el, megsemmisítettük a fegyve­res ellenforradalmat, most fo­lyik politikai felszámolása. Ki­tüntettek és előléptettek közü­lük jónéhányat, akik életben- maradtak hősi harcuk után is, — de mégis, ez a fogalom, — hogy ÁVO, ez a fogalom, hogy államvédelmista, nem kapja meg azt a megbecsülést, ame­lyet — ha meg is szűnt —, veit tagjai méltán megérde­melnek. Becsületes emberek szívében is bizonyos fenntar­tás él velük szemben, akik pe­dig mint testület, az elmúlt években keményen helytálltak, sokan egészen a halálukig. Itt az ideje, hogy nyíltan és vi­lágosan kimondjuk: becsület és tisztesség a volt államvédelmi­seknek, tiszteknek és sorkato­náknak, akik a földekről, a munkapadok mellől vonultak be annakidején a néphatalom szolgálatára. Itt az ideje, hegy nyíltan és világosan kimond­juk: nem fogjuk tűrni a volt államvédelmisek rágalmazását, mert az effajta rágalmazás azokat a becsületes harcosokat éri, akiknek soha semmiféle közük nem volt semmiféle tör­vénytelenséghez, akik szilár­dan kitartottak, amíg tudtak, a pórt, a szocialista állam mel­lett. Az államvédelmi hatóság megszűnt, de becsülete nem, s nem szűnhet meg a becsületes dolgozó nép hálája sem irán­tuk. Kiváló dolgozók Az utóbbi időben ritkán hangzott el ez a szó, sőt voltak egyesek, akik félve ejtették ki a munka hőseinek nevét Az élmunkásokkal, sztahanovistákkal keveset foglalkoztak az elmúlt hetekben, s hónapokban. Pedig, ha imlamikor szükség volt a termelés élenjáróira, a termelés lendítőire, akkor napjainkban elengedhetetlenül szükséges. A régi sztahano­visták nagy része ma is megállja a helyét, igyekszik példa­mutatóan, jó munkát végezni. Az Egri Lakatosárugyárból mutatunk most be öt régi sztahanovistát, akik ma is szép eredményeket érnek el. Most nem köszöntik őket reggelen­ként a csasztuska-brigádok, nem írják ki őket a faliújságra sem, nem zengenek róla dicshimnuszokat, de azért ők régi hírnevükhöz méltóan jól dolgoznak. A Lakatosárugyár első negyedévi tervét 114.3 százalékra teljesítette. Megfelelően alakult az üzem egy főre eső terme­lési értéke is, míg 1956 harmadik negyedévi átlag alapján egy GYURKO GÉZA: QlafbfJjíJj, zik... szerelmet... Igen, kislány­szíve is szerelmet álmodik, — bár álmait nem tudná ilyen pontosan megnevezni, de most olyan jó lenne, ha idehuppan­na valahonnan egy barna, szé- lesvállú, izmos férfi... olyan, igen olyan, mint Gizi néni fér­je... és ő is nagyobb lenne. — Nagylány... és akkor a férfi megkérdezné tőle, jaj, mit is kérdeznie... igen... szeretsz-e Julika, mert én nagyon szeret­lek, elveszlek feleségül... Nem, ő nem szólna semmit, csak bó­lintana... aztán szólna anyu­nak... Anyu, én is anyu leszek. És ekkor megszólal mellette egy kicsit csipogós fiú hang. Kinyitja a szemét... Pisti... csak a Pisti a szomszédból. Jaj, mi­nek jött, mikor olyan szépet álmodozott.. De ha behúnyja a szemét, akkor azt hiheti, hogy ez a maszatos kisfiú..., igen ő lesz az ö. — Julika... mondani szeret­nék valamit — motyogja ret­tentő kínban a fiú, s a kislány int, mondd csak... mondd, hadd halljam, hadd álmodozzam. — Julika én már ötödikes vagyok, nemsokára nagy fiú leszek... nekem van galambom is kettő, meg tíz könyvem... fo­ci is van... szóval... — Ne ezt mondd — ingerke- dik a kislány, megrebbentve egy pillanatra a szempilláit... Ne ezt! — Jó... nem ezt mondom — egyezik bele a szerelmes szol­gai alázatával Pisti... Mit akarsz, mit mondjak? — Hát azt, hogy szeretlek.:. h ámt/jék azt mondd. PISTI FÜLEI vörösre válta­nak, nyelni sem tud az izga­lomtól, vakargatja térdét, — amint ott ül a kislány mellett a füvön, s olyan boldognak, de olyan boldognak érzi magát, mint még soha. Sokkal boldo­gabbnak, mint amikor a focit kapta. Az is boldogság volt, de ez megint más... ez... ez a szerelem. — Mondom, Julika, — süti le a szemét a fűre, ahol egy hangya igyekszik nagy szorga­lommal célja felé... — mondom ... szeretlek... nagyon szeretlek, feleségül is veszlek, ha akarod, ... már nem vagyok kis fiú... én nagyon szeretlek... szeretsz te is? Ugye, a feleségem leszel, ha megnövök? Felnéz egy pillanatra, de Ju­lika nem válaszol. Arcán lágy hullámokat vet az orgonabokor árnyéka, most olyan szép a kislány, hogy Pisti már nem is akarja, hogy megcsókolja... Úgyse biztos, hogy az olyan jó, de így nézni, ülni mellette, — hallgatni lélegzetét, figyelni pi­ci száját, meg-megrebbenő szempilláit... ez nagyon, na­gyon jó... — Beszélj még... na, miért nem beszélsz... — suttogja in­kább, mint mondja a kislány és Pisti beszél... beszél... — Mert én erős vagyok ám, mellettem nem kell félned, Ju­lika, megvédlek én... ezzel a két kezemmel... Tegnap is úgy behúztam a Bóta Janinak, — hogy eleredt az orravére... meg focizni is tudok, nagy fotballis­órára egy munkásra 19.25 forint, addig 1957 első negyedébe Hét-nyolcezer darab táskazár alkatrészt készít el Bóta Vera gépmunkás. (Kórozs Károly lakatos, a Mű- tszaki Egyetem részére kísérle­ti célra készített vasszerkeze­tet szereli. Harminc ember munkáját irá­nyítja és ellenőrzi Fazekas Gyula, a présműhely műveze­tője. ta lesz belőlem... jössz majd ve- X lem, megyünk Indiába... igenis 1 ... még Indiába is elmegyünk... í Mert én nagyon szeretlek... X Igazán nagyon és nekem te t vagy az első szerelmem... én $ nem vagyok olyan, mint a Bó- f ta, aki mindig a lányok után X futkos... Nekem csak te kel­lesz. s most. már tudom, hogy neked is csak én... A bárányfelhők némán, s egyre szorosabb rendben me­netelnek az égen. Először csak egy-egy kósza pillanatra von­nak tűnő fátyolt a Nap elé, hogy a földön egybeolvad az árnyék a fénnyel, de aztán vastagabb köntöst borítanak az égre. Valahonnan, talán a he­gyek felől hűvös szél iramlik végig a házakon, hogy idege­sen beleremegnek az orgona­bokrok. A KISFIÚ elhallgat. Vár. Maga se tudja, mit. Mindent el­mondott, többet is, sokkal töb­bet, mint amennyit akart. A szempillák megrebbennek, s a két zöld szem kibújik puha köntöse alól. Először rácsodál­kozik az égre, aztán a fiúra. — Pisti haja rövidrenyírva olyan, mint a sündisznó háta, rövid kis nadrágjából úgy villannak elő maszatos lábai, mintha nem is hozzátartoznának. S az arca is maszatos, meg szeplős. A kislány nézi, aztán hirtelen felugrik, úgy szól le a még mindig fűben kuporgó fiúra... — Menj innen... ki nem áll­hatlak... olyan csúnya vagy.. Ha mégegyszer átmászol hoz­zánk, megmondlak anyukának. Pisti csak ül, bámulja maga előtt a földet, amin a létő vilá­gon semmi bámulni való nem akad, s nem éri; mi történt most vele... 22.30 forint jutott egy főre. Ez az emelkedés megmutatkozik abban is, hogy az első negyedévben 396.000 forint nyeresége volt a vállalatnak. ; Kármán Attila lakatos. A tex­til és bőripar részére gyártott : hatalmas ventillátorokat sze­reli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents