Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-27 / 33. szám

1957. április 27. szombat 0 J ÜTŐN 7 Éljen a munkásság, a dolgozó parasztság és a néphez hű értelmiség szövetsége! RÁDIÓ MŰSOR Szombat, április 27 8.10: Zenekari hangverseny. — ’9.00: Ifjúsági rádiójáték. — 9.40: Könnyű muzsika. — 10.10: Rész­ietek Polgár „Blaháné“ és Farkas ..Csínom Palkó“ c. daljátékéból. — 10.50: „Az új asszony kenye­ret süt. “ — 11.20: Borodin: Vo­nósnégyes. — 12.10: Magyar nó­ták. — 13.00: író a mikrofon eló'tt: Szabó Pál. — 13.10: Művészle­mezek. — 14.20: Iskolások mikro­fonja. — 14.40: Keringők, pol­kák. — 15.00: Lengyel és cseh népdalok. — 15.25: Kórusaink életéből. — 15.45: Világgazdasági negyedóra. — 16.15: Zenés hétvé­gé. — 17.00: Dsida Jenő verseiből. — 18.10: Szív küldi szívnek szí­vesen. — 18.45: Vezetőink vála­szolnak. — 19.00: Tánczene. — 20.20: Pesti paprika. Politikai Ka­baré. — 21.40: Sporthíradó. — 22.15: Táncoljunk. Vasárnap, április 28. 8.10: Filmvilághíradó. 8.15: Ma­gyar népdalok. 8.55: Édes anya­nyelvűnk. 9.00: Uj Zenei Újság. 10.00: Vasárnapi versek. A Gyer­mekrádió műsora. 10.50: Táncze­ne. 11.05: A Magyar Rádió szim­fonikus zenekara játszik. 12.10: Hétvégi jegyzetek. 13.05: Szív küldi szívnek szívesen. 13.40: :\ csodagyerekek. 14.00: Toki Hor­váth Gyula és zenekara játszik. 14.35: Könnyű zene. 15.15: Hét nap a külpolitikában. 15.30: Mesél a vigadó. 16.42: Vasárnap ket­tesben. 17.10: A Fővárosi népi ze­nekar játszik. 17.30: Közvetítés bajnoki labdarúgó mérkőzésekről. 18.20: Kincses Kalendárium. 19.10: 19.10: Tánczene. 20.20- Tánja. Színmű. 22.10: A vasárnap sportja. Totó. 22.30: Bemutatjuk Juhász Ferenc új verskötetét. 22.50: Könnyű zene. Hétfő, április 29. 8.10: Zenekari hangverseny. 9.00: A Gyermekrádió műsora. 9.20: Magyar filmekből. 9.40: Zongoraművek. 10.10: Óvodások műsora. 10.30: Szívesen hallgat­tuk. 12.10: Bura Pál és zenekara játszik. 13.00: Lányok, asszonyok. 13.10: Heti zenés kalendárium. 14.20: Mit hallunk az ifjúsági rá­dióban? 14.30: Iskolások mikro­fonja. 14.50: Az ifjúsági rádió műsora. 15.30: Válaszolunk hall­gatóinknak. 15.40: Dalok. 16.10: Részletek Vincze Ottó Párizsi vendég és Polgár Tibor Eltüsz- szentett birodalom c. zenés játé­kából. 16.40: A talált csecsemő. Elbeszélés. 16.50: Madrigálok. 17.15: Ifjúsági őrjárat. 17.35: Zá- ray Márta és Vámosi János éne­kei. 17.55: . Május elseje előtt. 18.10: A Gyermekrádió műsora. 18.20: Részletek Strausz Cigány­báró c. operettjéből. 18.45: ün­nep előtt a Váci úton. 19.00: Greshwin-est. 20.25: Budapesti lá­nyok. A Rádió folytatásos regé­nye. 20.48. Mendelssohn-Barthol- dy: Éliás. Oratórium két részbm. 23.35: Tánczene. Kedd, április 30. 8.10: Magyar népdalok. 8.40. Iskolások mikrofonja. 9.20: Kis­pajtások hanglemeztára. 9.45: Gyermekdalok. 10.10: Lányok, asszonyok. 10.20: Két balettszvit. 11.00: Az Ifjúsági Rádió műsora 11.20: Ajándékműsor. 12.10: Könnyű zene. 13.00: Doby János és Orosz Mihály versei. 13.10: Operarészletek. 14.00: Magyar szórakoztató hangverseny. 14.40: A Gyermekrádió műsora. 15.00: Fiatalok sakkiskolája. 15.10: Régi magyar dalok és táncok. 16.50: Magyar nóták. 17.30: Szív küldi szívnek szívesen. 18.15: Szórakoz­tató muzsika. 18.45: Csendes al­konyat. 19.00: Híres chansonok. 20.20: Magyar májusok. 21.20: Táncoljunk. ítéletek ellenforradalmi bűnügyekben Kommunistákat bocsájtott el . . . Ítéletet hirdetett az egri me­gyei bíróság Herényi Márton egri lakos, a Tejipari Vállalat bérfelelőse ügyében, aki 1956 október 29-én, mint a mun­kástanács elnöke a vállalat igazgatóját és több dolgozóját kommunista magatartásuk mi­att elbocsájtóttá. Kijelentette, hogy nem ismeri el a Kádár kormányt, hogy az események sorsát még megfordítják a he­gyekben küzdő felkelők. Ké­sőbb a tervgazdálkodás ellen izgatott. Az egri megyei bíróság iz­gatás a tervgazdálkodás ellen és szemérem elleni bűntettek­ben találta bűnösnek, s három év, négy hónapi börtönbünte­tésre ítélte, s egyes jogainak gyakorlásától két évre eltiltot­ta. Néhány szó a falusi pedagógusokról... Manapság rendkívül sok szó esik a pedagógusokról, van aki elítéli, van aki ma­gasztalja őket októberi „vi­selt, vagy nem viselt’* dolgaik miatt, hivatkozva felelőssé­gükre a legújabb generáció nevelésével kapcsolatban. Nem az „aranyközépút” választása az, ha azt mondjuk: mindkét ellentétes nézeteket képvise­lőnek van igazsága az állításá­ban, de a felsorakoztatott té­nyek sok esetben nem adható nak jogot kategorikus megha­tározásokra, s néha téves, hi­bás általánosításokra. Mielőtt ítéletet mondanánk valakiről, vagy valakikről, feltétlenül meg kell őt, vagy őket ismer­ni, hogy megkapjuk alapját a következtetéseknek és a meg­ítélésnek. Nem szándékom, hogy az elkövetkezendők során csupa aranyigazságot mondjak, sokkal nagyobb, komolyabb probléma az, semhogy egy ember megbirkózhatnék vele. De ahhoz viszont, hogy a pe­dagógusokat jelen esetben a falusi tanítókat valóban meg­ismerhessük, szeretnék elmon­dani egy-két fontos dolgot. Azzal, hogy ma egy peda­gógusnak rendkívül nehéz a helyzete, nem mondunk köz­helyet, vagy divatos kiszólást, ha kellőképpen meg is tudjuk ezt magyarázni. Egy falusi tanácselnök kérdését szeret­ném idézni, s rá válaszolni, mely egy értelmiségi ankéton hangzott el: ..Miért tudták a pedagógusok a múltban na­cionalistává, vallásossá és fa­sisztává nevelni az ifjúságot?” (Ez is általánosítás, s mint ilyen ez sem állja meg helyét teljes mértékben). Ezt a kérdést így, ahogy van, nem lehet eléggé indo­koltan felvetni ma, 1957-ben. A múltban a tanítás „egysíkú volt”, olyan értelemben, hogy az iskolában lényegében azo­nos társadalmi és politikai né­zetekre tanították valamikor az apát, s később a fiát is. Itt lényegében a pedagógusnak, csak két generáció, apa és fiú ellentétét kellett elsimítani és levezetnie, hisz a „mindenki­nek megnyugvására” szánt kultúrpolitikai program mind­kettő fejében és lelkében szór­ta a gyönyörű szép mételyt: „isten, haza, család, munka!” Ma, azt hiszem azt nem kell különösöbben hangsúlyoz­ni, lényegesen megváltozott a helyzet. A generációk minden­kori harca mellett, most egy másik harcnak, két alapvetően ellentétes társadalom küzdel­mének, szemtanúja, részese a pedagógus. Amig az apának a kapitalizmus hamis dema­gógiáját verték a fejébe vala­mikor, annak a fia ma a marxizmust tanulja az isko­lában. Mig az anya olvasót csavar a kezére és ájtatos, buzgón imádkozik egy oltár előtt, addig a lánya az ember származásából készül a más­napi „emberélet” órára. Emel­lett nálunk még közbe jön egy ellenforradalom, mely csak súlyosbítja, s komplikáltabbá teszi a pedagógus helyzetét, aki végső soron ember, akit éppen olyan érzékenyen érin­tenek, s akiről éppen olyan érzékenyen tükröződnek visz- sza az események. Falun sincs ez máskép, sőt nagyon is így van. Sok min­dent lát és tapasztal a tanító. Megy az utcán, fiatal még, valamivel több húsz évesnél és öreg hajlotthátu ősz embe­rek „tanító urazzák”. A tisz­teletadásnak ez a fajtája azt, aki nem nagyravágyó, s igazán szereti az embereket — annak fáj és megalázza, mert tudja jól: nincsen ez így rendjén. Vagy elmegy a bálba és lát­ja, hogy már a falusi fiatalok egyrésze is átveszi az úgyne­vezett „vagánykodást” és nyaklevessel adja tudtára a másiknak: most ő fog táncolni a lánnyal. Érzékeli ezt a vál­tozást is, mely sokak által i „elátkozott” kultúrpolitikánk I eredménye: ma már moziba, ’ előadásokra, s ritkán még színházba is jár a magyar pa­rasztember. És olvas, ha ke­veset is. de olvas... De van még egy döntő do­log. Számtalan példáját lát­hattuk már annak, hogy a fiatal tanító tele ambícióval, akarással, egészséges „világ­változtatási” szándékkal fog­lalja el falun a katedrát. S ott szembe találja magát a még meglévő és elég erős ma- radisággal, rossz szokásokkal, babonákkal, a szertartásos és megszokott vallásossággal, pletykákkal, előítéletekkel, a cseppet sem Göre Gáborosan idilli és hamis parasztemberek nehéz életével, munkájával és... ...és egy ideig küszködik, vívódik magával, soknak ta­lálja a magára vállalt munkát és menekül, menekül... Hová? Hallgat az idősebb kartár­sak sokszor elhangzott meg­jegyzésére: „Én is így voltam ezzel fiam, nem lehet...” És aztán már túlságosan sokat foglalkozik önmagával, apró bajaival, olvas, filozofál és kialakít magában egy ké­pet, valamiféle tökéletes szí­nekkel játszó ideális, kispol­gári „szocializmusról” és ez­zel a „látomással” csalja ma­gát napról, napra. Aztán pe­dig el akar menni tanítani a városba, vagy város közelébe, ahol azért közelebb kerül „kultúrához”, többet szórakoz­Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Tóth Éva, Juhász Mária, Ora- vecz Éva, Sós Tibor, Katai Mária Magdolna, Kepes János, Ajlai Jó­zsef, Rab László, Dávid László, Jakus Mária Magdolna. Meghaltak: özv. Mezei Mihályne, Huszár Andrásné, Özv. Péter Jánosné, Karácsony János, özv. Sleffel Pál Gyöngyösváros anyohönyvébűl Születtek: Hepp Zoltán, Batyányi Ilona, Solyom Jenő, Nagy Mihály, Nagy halva született fiú, —Balogh Sán­dor, Oláh Margit, Csányi Magdol­na, Söregi Tibor, Katona Béla. Házasságot kötöttek. Ajtai András és Rafael Margit, Farkas Sándor és Tuza Etelka, Garami Pál és Baranyi Erzsébet, Farkas József és Kovács Ilona, Mária, Dedák János Károly és Rácz Mária Éva, Toldi József Mihály és Márkus Gizella. Gulyás Lajos és Fehér Rozália, Kiss Já­nos és Csekő Mária Terézia, Oláh György és Gál Irén, Zarkahazi j József és Torma Piroska, Svába János és Csatári Klára. Meghaltak: Nánási Géza, Kovács Jánosné, Tamásy József, Vidák Ibolya, Plátthy Mihályié, Puskás János. — Hollandiában az elmúlt évben több, mint 70 millió mozilátogató volt. hat, többet láthat és hallhat. Ez az „elsóvárgás ’ érezteti hatását a munkáján is. Ha az életéről kérdezősköd­nek tőle, akkor sokat panasz­kodik: joggal és jogtalanul. Kevés a fizetés, sok a tan- terv-változtatás; kevés a jó módszertani könyv; másfajta tananyagelosztás kellene... „Mert különben öltözködnek a 16 éves falusi fiatalok, mint mi, mert a cipőt és ruhát tisz­tán lehet tartni, de...; állandó nyugtalanság, bizalmatlanság, hogy mit, hogyan, miért és mikor; rosszak a szemelvé­nyek, s nem lehet velük ala­pos munkát végezni...” Igen, ez megvan, igazat is lehet ad­ni ebben az esetben. De nemcsak panaszkodni, tenni is lehet, — tenni is keill, ha valóban „lámpásnak” érzi magát a tanító, s valóban fe­lelősséggel gondol a keze alatt fejlődő emberek életére, mert a jónak, vagy rossznak a szü­lők mellett ők is segítik lerak­ni az alapját. Úgy erzem, ez is hozzátar- tcziK az igazsághoz. De az is, hogy pedagógusaink jóresze valamiféle tartózkodó, félénk hitetlenkedő, ugyanakkor dip­lomatikus kapcsolatot akar ki­építeni a kormánnyal — és ez semmi esetre sem vezethet jóra! Szív és meggyőződés nélkül csak felemás tettek, s felemás eredmények, — leg­többször nagyon rossz ered­mények születhetnek. És ezt nem akarjuk! A pedagógusoknak, a falusi pedagógusoknak is rendeződni fog az ügye, természetesen gazdasági erőnktől függően. De ne csak a kormány köze­ledjen feléjük, hanem ők is (és főleg ne a látszat kedvé­ért, mint ahogyan az sok eset­ben tapasztalható). Bizalom, feltétlen bizalom kérdése ez még akkor is, ha pillanatnyi­lag más következtetést is le­hetne levonni a tényekből. Mert keli, hogy sok pedagógus megértse ezt! Kell, hogy ne ismétlődjenek meg falun az „én is próbáltam már ezt...” tragédiák, — mert azok. Kell, hogy helyüket megtalálják a rendben, a szocialista társada­lomban és ennek tudatában végezzék a cseppet sem köny- nyű, igazán emberi munkáju­kat. HANKÖCZI SÁNDOR A káli isgatók „bére“ Bánhegyi András, káli lakos azért került a bíróság elé, mert a múlt év októberében valótlan híreket terjesztett az államvédelmiekről, s azzal in­dokolta a munkástanács újra­választását, hogy meg kell szabadulni a rákosista, sztáli­nista bérencektől, akik csak azt várják, hogy újra a nép nyakára üljenek. Kaslik Károly, káli lakos 1956 november eilső napjaiban a helyi pártbizottság épületé­ben a képeket és a gipsz mo­delleket összetörte. Az egri megyei bíróság mindkét vádlottat izgatás mi­att ítélte el. Bánhegyi Andrást két év és hat hónapi, Kaslik Károlyt egy év és négy hónapi börtönbüntetésre. — Győri Kálmán egri la­kost az egri járásbíróság ható­sági közeg elleni erőszakért 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Győri 1956 december 12-én zsebkéssel támadt Mol­nár János rendőrszázadosra és Kecskés József rerjdőrtörzs- őrmesterre, akik hivatásukat teljesítették. A további táma­dást a járókelők akadályozták meg. Itt levágandó! ÜZLETI VÁLASZLEVELEZÖLAP [ Ez a küldemény J bérmentesítés j nélkül is fel- \ adható. Az eset- i j leges díjakat i j kézbesítéskor a ! ! címzett fizeti, j 25. Állami Biztosító Sajtó csoportjának BUDAPEST IX., üllői út 1. sz. A közönséges halandóknál a hét vége szombaton kezdő­dik. Nem így a horgászoknál. Már vasárnap este a sikerte­len horgászat befejezése után elkezdődik készülődése a kö­vetkező hétvégi kirándulásra. ♦ Ugyanezt követték a víz tmeg szállottjai a „Tisza-imá- Jdó” gyöngyösi sporthorgászok egyes kiváltságos személyei, melyek egy brigádba összeáll- va gyakran látogatták a Tisza kiskörei szakaszát. Jobb közlekedési lehetőség híján, brigádom tagjaival el- indultunk szombat délelőtt az éppen vicinálisnak nem csú­folt helyi vonaton- Az egész társaság téma-szegény volt. és így egész úton csak a horgá­szatról volt szó. Délutáni érke­zésünk Kiskörére a rettentő mennyiségű felszerelés és mái_ ha lepakolása miatt okozott #<bonyodalmat. A hátralévő két tkm. gyalogút idejét nem me­I rem közölni, mert ez egyenlő „majdnem“ a fennálló Ma- rathoni idővel. Érkezésünkkor ♦az idegek pattanásig feszültek, íbiszen erősen közel voltunk már a vízhez. Elhelyezkedé­sünk festői környezetben van. A két tiszai partoldal váltako­zik lankás, homokos és erő­sen meredek, úgynevezett ..szakadt“ partoldalakkal. Nem ritkaság a bedőlt fa. va­lamint a kőzátonyok, azaz „sarkantyúkA víz ígérőén szép. öreg brigádtag megálla­pítása szerint se nem magas, se nem alacsony a vízállás. „Minél előbb a vizen légy” horgász közmondást a gyakor­latban és szószerint sikerült alkalmaznunk■ Tudniillik egy álmodó ^T.. vizen veszteglő munkás-szál­lásnak használt uszály kabin­jában kaptunk elhelyezkedést- A reggeli horgászatra való ké­szülődés különbözőképpen zaj­lott. le. Horgásztársaim több­sége kártyázással vezette le izgalmát. Én kiválasztva a ka­binban lévő emeletes ágy egy­ikét, sportszerűen — gondolva a korai horgászás eredményes­ségére — korán lefeküdtem. ’ ' :.Z Bár ne tettem volna... Óriási folyó. Hömpölygő áradat — hőség — talán ez Amazonasz. Micsoda felszere­lés. Érzem a trópusi éghajlat fojtó melegét. (A kabin nem szellőzött.) A levegő megtelik elektrmossággal, szinte kiérző­dik a nagy fogás reménye. Csodálatos készségem dere­kamra szíjazva, kezemben pi­hen. Mint tigris a dzsungelben ugrásra készül egy pillanat tö­redéke alatt, érzem, hogy ka­pásom lesz- A hatalmas fo­lyamon természetellenes bur- ványt látok és a következő pillanatban hosszantartó per- géssel megszólal orsóm. Azon­nal bevágok, s e pillanatban a fejemben óriási ütést érzek és álomszerű szédülésemből zu­hanok a valóságba. Eltűnik a hatalmas folyó, a csodálatos készség, a nagy burvány és óh, óh a valóság — megma­rad fejemen az uszály tetejé­ről származó daganat, melyet horgásztársaim idéztek elő az­által, hogy a kártyázás után fülemnél egy tartalék orsót meghúztak. Az ürömbe öröm is vegyül, mert így érkeztem meg az álombéli Amazonasz folyótól a valóságban csodála­tosan szép álmodó Tisza-part- ra. Alvás már tovább nincs. Mindenki felszerel és indul az általa kiválasztott „legjobb hely” felé. Én társultam egyik sporttársammal és közös csó­nakon indultunk. Az októberi hajnal eszményien szép tiszai csendjében elragadó volt a párolgó víztükör. Csak a lapá­tok csobogása zavarja a temp­lomi csendet. A madarak reg­geli ébredése, mintegy orgona zúg fel a Tisza csendjében. Horgász szemmel nézve, az idő eszményi. A szemben lévő sarkantyúnál kötünk ki. A csendes készülődés közepette szívünk hevesen dobog a meg­megújuló „rablások“ látására. Mintha érezném már kiemelő hálómban a most még mit sem sejtő nagy halamat. Teljesen hangtalanul, könnyű készsé­gemmel kis halra szerelek. Kisméretű süllőző horgomat a csali hal egy közepes nagysá­gú szélhajtó küsz felső uszo­nya alá szúrom és az élő ha­lat óvatosan a sarkantyú vé­gén örvénylő vízbe eresztem. Sporttársam ezidő alatt a másik sarkantyúnál hasonló műveletet végzett Én ezt még jóformán ellenőrizni sem tud­tam és máris óh, mily gyö­nyörűség, az álom után való­ban megszólal orsóm. Most már tudom, hogy nem álom és tudom, hogy nem Amazonasz folyó, hanem az én legkedven­cebb folyom, a Tisza engedi meg nekem a legteljesebb ki­elégülést: fárasztás és száko­lás oly kielégítő műveletét. Életem első komoly süllőjét fogtam. Már nem tudom, súlyban hogy következett, de a lényeg az, hogy ez a csodálatosan szép reggel részemről a követ­kező súlyokban kifejezhető eredménnyel zárult. 1.20 kg-os süllő, 1.50 kg-os süllő, 2.10 kg-os balin. A másik sarkan­tyú eredménye egy hasonló méretű süllő és számos 30—40 dkg-os dévér keszeg. A nap természetesen az általunk ti­szai módra elkészített finom, ízletes, városi gyomornak túl erős halászlével végződött. Nem is haragudtam már a vad megvalósíthatatlan ál­momra, sem sporttársaim sze­rintük kacagtató ..szakmába- vágó” viccükért- Az eredmény az álmodó Tisza-parton szá­momra kielégítő volt. KOVÁCS BÉLA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents