Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-27 / 33. szám
0 J ÜTŐN 195”. április 21. szombat fl Heves megyei Munkásőrség parancsnokának válasza az Új Úton szerkesztősége munkatársának kérdésére Szerkesztőségünk munkatársa felkereste Deák Ferenc őrnagyot, a megyei munkásőrség parancsnokát és választ kért tőle, néhány, a munkásőrséggel kapcsolatos kérdésre. Hogyan halad a Munkásőrség szervezése megyénkben? A megye területére engedélyezett létszám feltöltése befejeződött. Helyenként azonban nemcsak lehetséges, de szükséges is, hogy személyi csere történjen. Ez főleg az olyan esetekben szükséges, amikor a pártszervezetek és intéző bizottságok a kellő személyi ismeretek hiánya miatt a munkásőrségben való beosztásra méltatlan egyének felvételét is megerősítették. Személyi csere szükséges ott is, ahol az esküben tett fogadalmukat, a fegyelmet, a kiképzéseken való pontos megjelenés rendelkezéseit megsértik. Ezek a személyi változások azonban nem általános jellegűek, tehát a szervezés az egész megye területén befejezettnek tekinthető. Mi a feladata, kikből áll és milyen jogköre van a nemrég létrehozott munkásőrségnek? A kérdés felvetésének sorrendjétől eltérve, először is vegyük azt, hogy kikből áll a munkásőrség? Erre a legvilágosabb választ már megadta a Minisztertanács rendelete, amely intézkedik a munkásőrség létrehozásáról. A rendelet szerint a munkásőrség tagjai lehetnek elsősorban az 1919-es Tanácsköztársaság veterán harcosai, az illegális párt tagjai, a volt partizánok, az 1945-ös évek után a munkásmozgalomban résztvevők, a párthoz és a munkáshatalomhoz hű munkások, dolgozó parasztok és értelmiségi dolgozók közül azok az elvtársak, akik önként vállalják és végre is hajtják a munkásőri tagsággal együttjáró feladatokat. Köztudomású, hogy a fasiszta ellenforradalmi propaganda megkísérelte a dolgozó tömegek szemében komproimitálni a munkásőrséget. Megindítottak egy olyan propaganda kampányt ellenünk, miszerint a munkásőrség tagjai csakis párt-, állami és gazdasági funkcionáriusok, párttitkárok, tanácselnökök. igazgatók, stb. lehetnek. Később ezt úgy módosították, hogy beosztottak lehetnek munkások is, de a parancsnokok kimondottan és csakis az említett funkcionáriusok lehetnek. Úgy gondolom, nem szükséges kommentálni, hogy ez a fasiszta propaganda is belefulladt saját hazugsága mocsarába. Ugyanis köztudomású az a tény, hogy a munkásőrség személyi állománya és parancsnoki kara nem a politikai és gazdasági életben betöltött funkciók, hanem a már fentebb idézett szempontok alapján lett szervezve. A munkásőrség feladatára és jogkörére vonatkozóan a Minisztertanács említett rendelete szintén intézkedett. Eszerint a munkásőrség legfőbb feladata a munkáshatalom és a párt védelme. Mindezek mellett kommunista kötelességünk a közbiztonsági és karhatalmi szervek munkájának támogatása is, amennyiben ezt az adott körülmények lehetővé és szükségessé teszik. Hasonló a helyzet az elemi csapások — árvíz, tűz, stb. veszélyek — elhárításánál, vagy az egyes bajbajutott emberek megsegítésénél is. A munkásőrség tehát nem önmagáért, hanem népünk érdekeinek védelmére, s ez érdekek biztosítása céljából jött létre. Milyen kapcsolatban áll a munkásőrség a honvédséggel és a rendőrséggel? E kérdés ilyenértelmű felvetése véleményem szerint nemcsak a válaszadónál, de az összes érintett szerveknél félreértésre adhat okot. Ha úgy értelmezzük a kérdést, hogy az együttműködés és az egymás kölcsönös támogatása terén milyen a kapcsolat, erről a legjobbakat mondhatom, mert bennünket mind a honvédség, mind a rendőrség szervei a legmesz- szebbmenőkig támogatnak. Ugyanez a támogatás a mi részünkről sem fog elmaradni. Ha a kérdés másik oldalát Új olajlelőhelyek a Szovjetunióban Az elmúlt 10 esztendő alatt a Szovjetunió feltárt olajtartalékai ötszörösére növekedtek. Csupán az ötödik ötéves terv során 265 új olajlelőhelyet fedeztek fel. A legnagyobb olajtermelő héty az XJral-volgai terület. Növekedett az olajfeltárás a bakui és groznoji medencékben is. Állandóan növekszik az olajtermelés Üzbekisztán, Ukrajna. Turkmenia. Kazahsztán és Kirgizia területén is. vizsgáljuk, hogy ki-kihez tartozik, szintén azt mondhatom, hogy ezen a téren sincs köztünk semmiféle probléma, — mert ebben a kérdésben is konkrét formában intézkedik az MSZMP Központi Intéző Bizottsága és a Minisztertanács már fentebb említett határozata. A karhatalom szerepét tölti-e be a munkásőrség? Erre a kérdésre fentebb részben már válaszoltam. Vagyis, ha szükségessé válik, minden erőnkkel támogatni fogjuk a karhatalmat. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a munkásőrség a karhatalom szerepét tölti be. A karhatalomnak megvan a maga feladata, melyet tőlünk teljesen függetlenül végez el. S ez így is van rendjén. A munkásőrségnek is megvan a maga feladata a körülmények és a sajátosságok figyelembe vétele mellett. Közismert tény, hogy minden más fegyveres testület — szervezet — tagjai mentesítve vannak a termelő, vagy más természetű munkáktól. így van ez a karhatalomnál is. A munkásőrség tagjai azonban a szolgálattal és a kiképzéssel járó feladataikat a termelőmunkában való részvétel mellett önként, a szabadidejükben látják el. Éppen ez az egyik legdöntőbb megkülönböztető jele a munkásőrségnek minden más fegyveres alakulattól. (Véleményem szerint éppen ez a különbség adja meg a munkásőrségnek a rendkívüli erkölcsi erejét.) Másszóval, mint ahogyan a karhatalom sem helyettesítheti a munkásőrséget, és a munkásőrség sem a karhatalmat, egyik sem töltheti be a másik szerepét és éppen ezért nem lehet a kettő közé egyenlőségi jelet tenni. Kínai szakemberek Leningrádhan A leningrádi „Elektróapparát” gyár műhelyeiben és tervezőirodájában, laboratóriumában és gépei mellett gyakran láthatók kínai munkások. Jelenleg a kínai magasfeszültségű gépgyár szakemberei ismerkednek a szovjet iparral Leningrádban. A szovjet mérnökök készségesen megosztják tudásukat kínai elvtársaikkal. 12.500 új lakás A lakáshiány megoldására Bratislavaban is igen komoly összegeket fordít a csehszlovák kormány. Csak az elmúlt esztendőben 191 millió koronát használtak fel erre a célra. Az idén 90 millióval növelik ezt az összeget. 1961-ig összesen 12.500 új lakást építenek, ebből 1700 az idén készül el, s az idén kerül tető alá a tavaly megkezdett '6700 családi ház is. Az atomenergia széleskörű felhasználásáért A Lenin Mezőgazdasági Akadémia munkatársai külön tanácsot alakítottak, amely az atomenergia felhasználásának lehetőségeit kutatja a mezőgazdaságban. A tanács feladata, hogy összehangolja a különféle kísérleteket az izotópok alkalmazása terén. Villan vkábel az Adriai tenger fenekén Szpliti jelentések szerint a napokban jugoszláv-olasz megbeszélések folytak Adriai tengeralatti kábel létesítéséről, amellyel a Dalmáciában termelt áramot Olaszországba exportálnák. A szakértők megállapították, hogy a kábel leÍ fektetése az Adriai tenger fenekén megvalósítható. ————»■> ■ -----As esők után gyorsan fejlődnek a vetések Lengyel törpeautók és robogók A mielcei és rzeszowi Közlekedési Eszközöket Gyártó Művek irodáiban elkészült az első lengyel törpeautó, a „Mikrus MR 300 ’ műszaki dokumentációja. Néhány hét múlva megkezdik az első prototípus példány készítését. Jövőre már sorozatgyártásukra is sor kerül. A Katowiczi Jelzőberendezések gyárában 150 köbcentiméteres léghűtéses berendezéssel ellátott robogót készítenek. Az első sorozat acél- karosszériávail már el is készült, később már műanyagból készítik a karosszériát. A robogó kétszemélyes és egyidejűleg csomagokat is lehet rajta szállítani. A melegebbre forduló időjárás és a többszöri esőzés után gyors fejlődésnek indultak a vetések megyénkben. Különösen szépek az állami gazdaságok kalászosai, erősebbek a növények, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A termelő- szövetkezetek és egyéni gazdák földjein ugyancsak szépen fej- lődnnek az őszi és tavaszi vetések. A megye területén lévő mintegy 130 ezer holdnyi őszi és tavaszi kalászos a szakemberek szerint igen biztató terméseredményeket igér, ha a következő hónapokban neméri nagyobb elemi kár. Előreláthatóan jó közepes termésre lehet számítani a hevesi földeken. Reménykedjünk, vagy cselekedjünk... L assan itt a nyár. Megszaporodtak az ifjúsági szervezetek, de nagyobb lélegzetű rendezvényekről, közös kirándulásokról, oly elvétve hallani, hogy már az Csapágy új anyagból A kolugai Autó és Villamosalkatrész gyárban bronz-grafit csapágyak helyett a villany- motoroknál kénezett vaskeramikus anyagot alkalmaznak. Gyártási technológiája egyszerű, automatikus présgéppel összesajtolják a vasport, s ezt 1.150 fokon zsugorítják disz- szociált ammóniában. A zsugorított gyártmányokat ezután kénezik, majd olajjal itatják át. A gyártmány bevezetésével 4,2 millió rubelt és 43,4 tonna színesfémet takarítanak meg. Színháztörténeti múzeum Varsóban Nemrég színháztörténeti múzeum létesült Varsóban. Dr. Eugeniusz Szwankowski, az új múzeum vezetője nyilatkozatában kiemelte, hogy a szervezéssel kapcsolatban első feladatuk az ország valamennyi múzeumában fellelhető színháztörténeti anyag felkutatása és számbavétele. öreges DISZ visszatérésének réme kísért. Amire úgy vágynak a fiatalok; országjárás, külföldi utazás, közös túrák, majálisok, tréfás versenyek, még mindig a közöny homályában rostokolnak. így sóhajtunk fel gyakran, legalább ott tartanánk, hogy tervezgetik ezeket a rendezvényeket. De még ha elvétve akad is ilyesmi, annak sem terjed el a hue. S nagyon úgy néz ki, mintha csak papíron léteznének az ifjúsági szervezetek. S mennyi fogadalom hallatszik naponta az alakuló gyűléseken: „olyan ifjúsági szervezeteket hozunk létre, amely vonza a fiatalokat, mely szórakozva tanítja őket.” A szó elhangzik, az unalom megmarad. Sokan már csak azt kérik, legalább a reményét adják meg, hogy egyszer fiatal módjára élhetünk... S mire idáig jutottam háborgásomban, hogy csak a fiatalságon múlik miként éljen, szórakozzon, — de elkényel- meskedtünk... Elkényelmeskedett az ifjúság, táncolni elmegy, mert várja a zenekar, kész a terem, helyben a lányok, moziba is szívesen jár, mert csak le kell ülni, s kész a szórakozás. De ha nekik kellene előkészíteni a termet, filmet szerezni, vetíteni, a mozira is olyan jövő várna, mint a kirándulásokra és egyéb rendezvényekre. Talán durva a példa, de bármennyire is sajnálatos, — igazságot takar. Készre várva, soha nem valósulhatnak meg az ifjúság álmai, s valóban csak a remény marad meg a kirándulások, népszerű rendezvények helyett. Tehát szakítva az unallom- mal, kényelmességgel, panaszkodás helyett munkára, kirándulásra, fiatalos életre fel... fiatalok. — bátori — — Teljesen mindegy, kedves Wilkie, csak egy a fontos: előre menjenek! Anna Anette különös meglepetéssel nézett a grófra, hosz- szan, kutatóan, mint aki nem ezt várta, mintha más fajtájú embernek képzelte volna eddig. Amikor a csapat tovább menetelt, a katonák csodálkozva látták, hogy a gróf mellett egy beduin ül a kocsiban és az ajkát festi. 4. Miután hajnalra sem érték el az oázist, nyilvánvaló lett, hogy másfelé kellett volna menniök. De itt is sok-sok karó volt leszúrva sorban, tehát jelzik az irányt valamerre. Ha messzebb is, de oázisnak kell következni. De nem következett semmi. És dél volt. A Szaharában, ahol a meleget nem úgy jelzik, hogy „árnyékban”, miután ott ilyesmi ott nincs. — Ide hallgasson — mondta Izabella őrvezető a szemüveges Kratochvill kárpitosnak (aki regényt ír). — Nekem ez az egész ügy nem tetszik. — A vezetők valamit titkolnak. — Nem értenek a vezetéshez. — Ezt hiába titkolják, mindenki tudja. A regényemben előfordul egy ember, aki sofőr létére jelentkezett pilótának, és csak madártávlatból konstatálja, hogy milyen nagy különbség van egy elsővonalbeli vadászgép és egy kistaxi között. Izabella egy rándítással feljebb csúsztatta vállán a puskaszíjat és markáns, komoly arca gondterhelten nézte menetelő fiát. — Azt mendom magának, Kratochvill, ez sivatag és nem lehet viccelni velem ilyen forróságban. Tudni kell, hová megyünk! — Attól még nem lesz hűvösebb. — Az bizonyos — vélte Tuo- tain —, hogy az egész ügy gyanús, homályos és van valami benne, ami tisztességtelen. El- hihetitek! Ha valaki tudja, hogy mi a tisztességtelen, az én vagyok. —■ Mondhatnak, amit akarnak! — kiáltotta Izabella. — Valamennyien hülyék vagyunk, ha hagyjuk, hegy az orrunknál fogva vezessenek a Szaharában... Én tudni akarom, hogy hová megyünk! Végre is én egy anya... — Meghökkent, de azután gyorsan folytatta: — én egy anyagias természetű vagyok, aki nem lelkesedésből megyek itt, hanem pénzért. Jogom van tudni, hogy hová visznek... — Ugyan gyerekek — mondta Jordan, aki nagybőgős volt, de a tangóharmonikán is jól játszott. — Hiszen cölöpök mellett megyünk, az azt jelenti, hogy erre út van, tehát valahová csak eljutunk... — De mikor! — kiáltotta az őrvezető. — Mert inni is kell ebben az átkozott hőségben és cölöpből nem lehet vizet fakasztani! A rend teljesen felbomlott. Mr. Wilkie aléltan fekszik a vöröskeresztes kocsiban, egy emberhekatemb tetején. Ob- lath törzsorvos vizes kendőt rak a szívére, szeretné még hígított szalmiákkal is bedörzsölni a halántékát, de a gyógyszeres szekrényhez képtelen volt hozzáférni, mert hátizsákok és fegyverek torlasza zárja el. Köpenyét, zubbonyát mindenki szanaszét dobálja és folyton vizet isznak... A marsall kimerültén száll le a lováról. Renoir és Durien tanácstalanul állnak mellette, Polchon, mint valami vörösszakállas buldog, komoran rágja a pipáját, ritkás, barna fogai között. Goghur, a bennszülött vezető odamegy a grófhoz, aki éppen kifizeti a konflist és lesegíti Miss Annát. — Uram — mondja —, beszélnem kell veled... — Beszéljen, kedves bennszülött... feleli a gróf, aki modorát és stílusát sohasem változtatta meg, akár a tőzsde titkárával, akár egy arab bennszülöttel állt szemben. — Uram. A halál árnyékában vagyunk. Bilmóból bármelyik karavánúton elindulva, — huszonnégy órán belül oázist kellett volna találni. — De hát hová vezetnek a cölöpök? — kérdezte a gróf. — A cölöpök, uram — felelte az arab — igen sokszor jelezték már a halálba vezető utat. Vannak uram gonosz emberek, akik kihúzzák a cölöpöket a helyes irányból és újra leverik őket hamis irányba. NaDokig haladnak így egy karaván előtt néhány mérföld- nyi távolságra, amíg ezeknek kifogy a vizük, az élelmük, az erejük és végül kifosztják az áldozatokat. Nagyon valószínűen hangzott mindez. A gróf egy szivart válogatott csendben a tárcájából. — Küldje ide azt a csontos, magas, barna arcú altisztet — mondta Goghumak. Azután a leányhoz fordult. — Nem inna egy csésze teát? Anna Anette megint úgy nézett rá, mintha nem ilyennek képzelte volna a grófot. — Most a teán jár az esze? Hiszen... hallhatta, hogy halálos veszélyben vagyunk... mit akar tenni? — Majd izé... hát majd kitalálunk valamit. Távol a sötétben furcsa fényszóró-villanás hasított bele az éjszakába és ismét ki- húnyt, valamelyik domb mellett a kanyarodéban. Egy autó jár ott, előttük... Megjött a csontos, barna arcú altiszt: Izabella őrvezető. — Izé... kérem. Én többször megfigyeltem magát. Okos, erélyes ember. Hogy hívják? — Cavelotti — mondta a hamis nevét Miss Roswang, a „Levegő Ördögének” anyja. — Igen? Szóval olasz? Hát kérem őrvezető, azt hiszem eltévedtünk kissé... — Tudtam! — Igen? Leleményes. Szóval hát tévedni emberi dolog... De mégis jó lenne, ha a vizzel takarékoskodnánk. Itt számítok a maga megértésére. — Nem én pocsékolom a vizet, kérem — felelte dacosan. — Tudom. Azért kérettem, mert én itt... hát megfigyelem az embereket. Maga, Mr. szakaszvezető, erélyes, okos és hűséges katonának látszik... Megért engem? Eddig nem volt fontos a rend, de most vigyázni kell... Bajban vagyunk... Bízom magában... Elmehet... Sir Yolland nem tudta, hogy asszonnyal beszél. De nem járhatott volna el ravaszabbul akkor sem, ha tudja Miss Roswang titkát és azt akarja, hogy Izabella őrvezető ezentúl tűzbe menjen érte. Egy csoport katona éppen vitatkozott. Haragosan szidták a vezetőket és a kétségbeesett Bayonne őrmestert rángatták. — Beszéljen értelmesen — kiáltotta Tcutain —, mondja meg a vezetőknek, hogy tiszta vizet akarunk a pohárba! — Nem lehet az embereket csak úgy a Szaharába hurcolni! — hadonászott az öklével Wolfram, a mozdonyvezető és a többi fenyegető helyesléssel morajlott. — Csalók a vezetők. — Aki altisztnek mondja magát, az konyítsen a sivataghoz — dörögte a különben csendes King Roswang. — Csak te hallgas! — szólalt meg egy határozott hang és King Roswang nyomban elnémult. Izabella őrvezető volt a közbeszóló, amint odaért. — Azt mondtam, elég legyen — kiáltotta erélyesen és szokása szerint nagyot csapott a mellkasára. — Ha valami baj van, az inkább a legénység hibája. Olyanok vagytok, mint a csürhe... Visszaéltek a gróf úr jóságával... Elnémultak a hirtelen változáson. — Tudni akarjuk, hogy hová vezetnek! — szólt közbe Fleur de Bac. Vesztére! — Tudni akarja? — sipította az őrvezető. — Hát állapítsa meg a csillagok járásából, hiszen maga légiós. Meg az a másik barátja is, akinek sajnos, csak ä fél pofáját verték le... Hát ha maguk légiósok, — akkor mondják meg, hol vagyunk! Rajta! Na, tessék! Légiósok, ki áll a csapat élére?! Kissé elhallgattak. Duke of Roswang, a „Levegő ördöge” megjegyezte: — Azért disznóság... — Hallgass, te taknyos, mert kapsz egy pofont — felelte egy meglepő szónoki fordulattal az őrvezető, aztán harciasán körülnézett. — Én nem védem az állítólagos tiszteket — folytatta az őrvezető —, csak azt mondom: a zsák megtalálta a foltját. Kvittek vagyunk. Akinek nem tetszik, az mutassa meg, hogy légiós volt. A Bilottey káplár, ha nem gazember, vezessen bennünket, vagy tessék, nézzen fel az égre Kratochvill és jelölje meg az utat, mint jó sivatagi obsitos. Hiszen az irány a csillagokra van írva. — Kérem, azt nem én írtam — mentegetődzött a kárpitos. — Hát mégis... — dünnyögte King Roswang, — tenni kell valamit... (Folytatjuk).
