Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)
1957-04-27 / 33. szám
1957. április 27. szombat Ü J ÜTŐN 3 Éljen a szocialista tábor egysége, szabadságunk és függetlenségünk biztosítéka! Saját erőnkből, magunk munkájával MI VAU A SZAMOK MÖGÖTT? — a Gyöngyösi XII-es akna munkájának tapasztalataiból A minap érdekes kis vita színhelye volt a gyöngyösi városi pártbizottság titkári szobája. Az intézőbizottság tagjai hallgatták és vitatták meg a helybeli 12-es akna főmérnökének, Bernáth Viktornak és párttitkárának, Miskei Lászlónak beszámolóját: mi a helyzet, hogyan halad a termelés ebben a nemcsak városi. de országos szinten is jelentős üzemben. Nem érdektelen, ha e beszámoló és vita alapján mi is képet adunk olvasóinknak a Gyöngyösi 12-es akna munkájáról, életéről, érdektelen, hisz a szénbányászat, jelen esetben a lignit bányászat alapvető fontossággal bír az egész nemzetgazdaság konszolidációjában Saját erőnkből, a magunk munkájával kell talpraállni, biztosítani a dolgozó nép anyagi színvonalának emelését, s ennek alapja — változatlanul a szénbányászat. Áprilisban napi átlagban 100 vagon szenet termelt a Gyöngyösi 12-es akna. Az eredmény tehát kedvező hisz az elmúlt év szeptemberében is ez volt az üzem termelési szintje. A „100 vagontól a 100 vagonig” azonban nem volt sem könnyű, — sem rövid az út. Az ellen- forradalom garázdálkodása, az esztelen sztrájk nyomán rendkívüli súlyos helyzetbe került a bánya, elsősorban a belső bá- nyaviszcnyok szempontjából. Nyugodtan elmondhatjuk, — hogy a környező üzemek közül az aknát sújtotta legjobban a sztrájk minden hátránya. Egy gyárban, ha nem dolgoznak a gépek, akkor nem is kopnak, a sztrájk tehát — hacsak szándékos rombolás nem történt — nem okczott kárt a gépparkban. Nem így a föld alatt — ahol összementek a frontok a fenntartás — hiánya miatt és olyan vigasztalan képet nyújtott az egész bánya, hogy a szakemberek véleménye szerint 1957. szeptembere előtt nem sok remény volt a régi termelés szintjének eléréséhez. Most 1957. áprilisát írjuk, s az október előtti mennyiséget termeli a bánya: úgy véljük, erről is lehetne egy hősi époszt írni. Érdekes képet kapunk ha megvizsgáljuk, hogyan alakult a termelés az elmúlt hónapok alatt. Az így kapott adatok kitűnően visszatükrözik a kibontakozást, visszatükrözik az ellenforradalom szétverését, politikai elszigetelését és megsemmisítését. íme né- hánv adat: 1956. november. Hetenkint esetleg 10 vagon. 1956. deeember. A régi termelés 27 százaléka. 1957. január. A csökkentett terv 108 százaléka. 1957. február. A csökkentett terv 107 százaléka. 1957. március. 98.1 vagon napi átlagban. 1957. április első fele: napi 100 vagonos átlag. A termelés emelkedésén belül emelkedtek a fejteljesíímé- nyek is. 1956. október előtt 3.1 köbméter volt átlagosan az egy bányászra eső fejteljesítmény. Ezt most már sikerült elérni, s remélhetőleg május folyamán tovább is emelkedik. Még két statisztikai adat: egyik a bérekre, másik az önköltségre vonatkozik. Az elmúlt esztendőben maximálisan hatvan forint volt a 3.1 köbmé tér szénre eső kifizetett bér értéke. Ez az összeg a bányászok bérrendezése nyomán egyszerre 100 forint fölé ugrott. Az önköltség 1956. szeptemberében 118—120 forint volt tonnánkint. Októberben: 139 forint. Novemberben: 829 forint. Decemberben: 440 forint. Januárban: 185 forint. Februárban: 171 forint Márciusban: 157 forint Áprilisban: előreláthatólag 147 forint az egytonnára eső szén önköltsége. Nem kell különösebb köz- gazdasági szakismeret, hogy ezeknek áz adatoknak összevetéséből megállapítsuk: örvendetesek az eredmények a bányában, de az önköltség alakulása, tekintettel a béremelésekre, korántsem kielégítő. Rendkívül fontos mindazoknak a lehetőségeknek a kihasználása, amelyeknek nyomán a tavaly szeptemberi szint alá lehessen szorítani az önköltséget, mert még a tavalyi szén sem volt éppen ideális. Melyek a legfontosabb feladatok ezen a téren? Az egyik ilyen eszköz a munkaversenv amelynek célját éppen a fejteljesítmény növelésében, az önköltség csökkentésében lehet megjelölni. Decemberben még sokan hallani sem akartak a szocialista munkaversenyről, de ma már spontán, egymást kihíva indult meg, s folyik ez a verseny, amelynek egyik eredménye megmutatkozik a termelés emelkedésében is. Rendkívül fontos feladata az anyagfelhasználás lényeges csökkentése. Havonta 1200 köbméter bányafát használnak itt el, egy köbméter bányafa értéke a nemzetközi piacon 72 kiló zsír. Nem nehéz kiszámolni, milyen jelentős mennyiség ez, csak ebben a bányaüzemben. Igen magas, az október előtti kétszerese a lőszerfogyasztás. Tény, hogy ebben a bányaüzemben szívósabb a szén, — mint a tröszt többi üzemében, de mégis megengedhetetlen, hogy az igen (Jrága, s alap- nyersanyagát külföldről behozott pakszitból vagononkint 4 kilót használjanak el. Ennek egyik oka, hogy a fiatalabb bányászok nem szívesen réseinek, akkor is robbantanak inkább, amikor a csákány is dolgozhatna. Amellett, hogy a robbanás az egészségre is ártalmas, az ilyen nagymennyiségű lőszer porrázúzza a szenet, tehát a termelés minőségében is tetemes kárt okoz. Héhány probléma ez csak, amelynek megoldása közelebb vihetné a bánya vezetőit az önköltségcsökkentés, a fejteljesítmények pozitív alakulásához. Mindehhez azonban arra van szükség, hogy a párt- szervezet is, a kommunisták is ezekre a döntő feladatokra mozgósítsák erejüket. (Gy.) KÜLFÖLDI HÍREK — A szovjet minisztertanács elhatározta, hogy a német irattárakból származó és a szovjet állami irattárak megőrzésében /lévő okmányokat átadja a Német Demokratikus Köztársaság kormányának. Az okmányok az 1527—1945-ig terjedő időszakból származnak és nagy értéket képviselnek Németország történetének tanulmányozása szempontjából. — A jordániai király jóváhagyta az új kormány névsorát, ítélet Farkas Mihály bűnügyében A Magyar Népköztársaság Legf elsőbb Bírósága Farkas Mihály Budapesti lakost hivatali működése során elkövetett súlyos törvénysértésekért jogerősen 16 évi börtönbüntetésre ítélte. Egy év alatt 105 ezer forint hiány Társadalmi tulajdon eJsik- kasztása miatt adták át az ügyészségnek Antal Mihály, az egerbocsi földművesszövetkezet volt üzletvezetőjének ügyét. Antal Mihály január 22-én feljelentést tett Szecskó Menyhértné posta hivatalvezető ellen és azt állította, hogy november 22-én 86.000 forintot adott fel a postán és a feladási okmányt nem kapta meg. A nyomozás során bebizonyosodott, hogy a kérdéses időben nem adtak fel ilyen összeget. A hiányt valószínű az okozta, hogy felületesen bánt a rábízott értékekkel, többször a gyerekekkel küldte á pénzt feladni. — Gyakran előfordult az is, hogy ismerőseit, akik jóformán semmiféle kereskedelmi gyakorlattal nem rendelkeznek, bevonta a munkába és valószínűnek látszik, hogy gyakorlatlanságukkal hozzájárultak az egy év alatt felgyülemlett 105.000 forintnyi hiány „összehozásához.” Antal Mihály, habár a tanuk vallomása alapján nem tudta bebizonyítani, hogy valóban feladta a pénzt, továbbra is az elveszett csekket jelöli meg a hiány okának. A leltár folyamán becsempészett árukkal igyekezett a hiányt csökkenteni, s az is kétségessé teszi vallomásának hitelességét, hogy csak akkor jelentette fel a postahivatali vezetőjét, mikor a több, mint százezer forintnyi hiány mutatkozott. Mi lett a racionálisait mezőgazdasági szakemberekkel? NEM EGYSZERŰEN kíváncsiskodó kérdés ez, főleg nem volt ez egyszerű az ellenforradalmi fegyveres felkelést követő időkben, mikor jelentős számú gépállomási szakembert, Bgronómust, üzemgazdászt kellett elbocsátani. Abban az időben országszerte többezer ag- ronómus várta kétkedve, sokan reménytelenül, sorsa jobb- raíordulását, de megyénkben is jó pár százan érezték fejük felett a létszámcsökkentés, munkanélküliség rémét. Mikor még a megye gépállomásain 112 mezőgazdasági szakiskolát végzett agronómus és más szakember kapta kézhez az elbocsátó papírt, nagyon kevés remény látszott, hegy megtalálják a szakmájukba vágó foglalkozást. Megnyugtató az, hogy a szakmájukhoz jól értő, politikailag megbízható mezőgazda- sági szakemberek, ha nem válogatnak túlságosan a funkciókban, el tudnak helyezkedni a termelőszövetkezeteknél, gépállomásoknál, vagy községi mezőgazdasági felügyelőként. Már a létszámcsökkentés végrehajtásakor néhány híján 50 mezőgazdasági szakembert tudtak elhelyezni a gépállomáson, igaz, más munkakörben, főleg traktoros brigádvezetőknek. Tény, hogy nem azonos a régi beosztásokkal, de anyagilag is jobban járnak, s alkalom nyílik továbbra is szakismereteik bővítésére, a termelőszövetkezetek, egyéni gazdák termelési módszerek propagálására. Tehát nem kerültek messze szakmájuktól, a földtől, nem mondhatják, hogy hiába töltötték tanulással fiatal éveiket. MONDHATNAK, ezek a szerencsésebbek, de mi lett a többiekkel, akiknek nem jutott brigádvezetői beosztás? Néhány héttel, hónappal a létszámcsökkentés után az elbocsátott szakemberek egyré- sze termelőszövetkezeti elnök lett. Friss László agronómus az atkári Petőfi, Perge Illés a hevesi Petőfi Tsz elnöke lett, de rajtuk kívül még négy ag- ronómusról tudnak, akik elbocsátásuk után valamelyik tsz élére kerültek és soha jobb álkamuk nem volt, mezőgazda- sági szaktudásuk "vümölcsöz- tetésére, mint új beosztásukban Voltak aztán olyan agronó- musok is, akik új gazdaságokban, vagy községi felügyelőként dolgoznak tovább szakmájukban. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán 21 ilyen mezőgazdasági szakembert tartanak nyilván. Ezek a községi felügyelők még szélesebb körű szakmai és gyakorlati tevékenységet fejtenek ki, mint agronómus korukban és még mindig van lehetőség a szakmáját szerető és értő ag- ronómusoknak, hogy községi felügyelőként dolgozzanak, — mert a most alkalmazásban lévő felügyelők közül gyengébbek, vagy a nem megfelelő magatartásúak helyett a még munka nélkül lévő jó mezőgazdasági szakembereket akarnak alkalmazni. Nem kell tehát félni, hogy mezőgazdasági szakembereink elkallódnak és a kormány lemondott róluk. Nem! A létszámcsökkentés minőségi változást, javulást hozott a termelőszövetkezetek, gépállomások és a mezőgazdasági irányító szervek szakember- gárdájának összetételében. DE TÉVEDÉS lenne azt hinni, hogy minden agronómus, vagy mezőgazdasági szakember el tudott helyezkedni a létszámcsökkentés után. Lesznek olyan agronómusek, akik vágy adminisztratív, vagy akár fizikai munkára térnek át. Lehet. De csak azoknak, akiknek nem tartanak igényt a munkájára, sem a termelőszövetkezetek, sem a gépállomások, — akik hiányos szakismeretekkel, vagy minősíthetetlen magatarI tásukkal nem sorolhatják magukat a szakemberek közé. — Van, aki azért nem folytathatja szakemberi tevékenységét, mert válogat a helyekben, a lehetőségek azonban korlátot szabnak az ilyen kérdések teljesítésének. Még egyelőre... Tehát a mezőgazdasági szakemberek ügye, ha nem is teljesen — rendeződött, sőt már a továbbképzésükre is gondolnak a megyei szervek. A községi felügyelőket egy hetes továbbképzésre akarják összehívni, hogy jobban elsajátíthassák, széleskörű munkájuk fortélyait, s a törvényes rendelkezések szerint tevékenykedhessenek a falu mezőgazdasági kultúrájának emelésében. Kevés ok van tehát a vészharang meghúzására, a szakemberek megtalálták helyüket, s ha más beosztásban is, de tovább munkálkodhatnak a hevesi földek gazdaggá és termővé tételében. LAPUNK KÉSŐBBI számában arról adunk majd hírt, milyen tervekkel, lelkesedéssel kezdtek munkához a mezőgazdasági szakemberek vagy arról, mi nehezíti meg munkájukat. KOVÁCS ENDRE ~)tt CL jó időA kútnál sulykolják a ruhát a falusi asszonyok. így bizony könnyebb és olcsóbb is a mosás Három évet kapott a gázoló soff őr Az Űj Úton április 10-i számában egy rövid hír beszámol arról, hogy halálos közlekedési baleset történt Gyöngyösön. „Március 18-án a késő esti órákban Mádi J. gyöngyösi lakos ittas állapotban haladt az úton kerékpárjával, mely nem volt kivilágítva, de még prizma sem tette láthatóvá. Ugyancsak ittasam vezette az egri Téglagyári Egyesülés gépkocsiját Majoros László. Ez a tehergépkocsi elütötte Mádit, aki még a helyszínen meghalt. Majorost vezetői igazolványának bevonása után őrizetbe vették és átadták a megyei ügyészségnek.” Ennyit mond az írás röviden, de az embernek nem kell sokat gondolkoznia ahhoz, hogy megértse a sorok mögött meghúzódó tragédiát. Két embernek, helyesebben két családnak a tragédiája ez. És miből adódik az egész? Italozásból, a szakértők megállapítása szerint mindössze félliter borból. Az eset március lfúán történt. A gyöngyösi Téglagyárban Sándor és József napot ünnepeltek. Ital, zene, jó hangulat — boros hangulat. Poharak koccantak össze, s ahogyan fogyott az üvegből a bor, úgy nőtt a mámor. És ekkor került ide Majoros László is. Tudta, hogy még aznap este Egerbe kell visszamenn'e a — Yves Montand a hőse Giuseppe de Santis új színes cinemaszkóp filmjének, melynek címe: Emberek és farkasok. — Cantonban új színes szélesvászonra készülő filmek gyártására alkalmas stúdió építését kezdték meg, amely 1960-ra készül el. — Öt asszony, egy brazil, szovjet, francia, olasz és kínai nő életét mutatja be Joris Ivens legújabb filmje, a Szélrózsa. A rendkívüli érdekes és valósághű alkotás félig játék, félig dokumentum film. — Olaszország Fellini új játékfilmjével, a Cabiriai éjsza- kák-kal és Petrucei, a Gonza- gák álma — című dokumentum filmjével vesz részt a cannesi fesztiválon. gépkocsival, mellyel több személyt fog szállítaná. És azt is tudta, hogy neki nem szabad innia... Tudta. Mégis ivott. A jóbarátok „igyál Lacikám, édes komám ’- jának nem tudott ellentállni. Hogy is tudhatott volna, mikor annyi megértéssel és jóakarattal csinálták — a barátok. A barátok, akik ittasságuk ellenére is tisztában voltak azzal, mihez kell tartania magát ilyen esetekben egy gépkocsivezetőnek, jelen esetben Majoros Lászlónak, aki a gépkocsiján kívül még a rsita ülő emberek életéért is felel. Nem, Majoros nem volt részeg, de a félliter bor sokmindenhez elég volt, ahhoz is, hogy valakinek a halálát okozza. Éjszaka volt, zuhogott az eső, csúszott az út, alig lehetett tíz méterre látná. A sof- főr kicsit kábultan ült a volánnál, tekintete most nem az a biztos, éles, őrködő sasszem és enyhe zsibbadás járja át a testét. Semmit sem lát, csak az esőtől fénylő utat, ahogy végigfut rajta a rohanó gépkocsi lámpájának fényessége. Aztán egy pillanatra kerékpáros embert tesz láthatóvá a fény. nagyon közelről. Pillanatok alatt játszódik le az egész, a gépkocsi nekirohan az embernek, egyi kicsit maga előtt tolja, majd az erő feldobja a motorházra, később pedig az ülők közé. A vezető kétségbeesve fékez, a motor megáll, de akkora már Mádi- nak alig ver a szíve. Gyorsan a kórházba vele, hátha még meg tudják menteni! Minden hiába: az oldalbordái összetörtek, a gerincoszlop csigolyájának nyúlványai letörtek, a belső szervek összeszakadoztak és... és hamarosan bekövetkezett a halál. És most két család gyászol, egyik a halottat, másik az elítéltet. Mert hiába hivatkozott Majoros a kislányára, hogy szereti, nagyon, nagyon és akkor is ő hozzá igyekezett... elhisszük neki, meg is értjük, de azt már nem, hogy ez egy ember életébe kerüljön, Valószínű, erre nem gondolt, amikor a bort itta és azok legkevésbé, akik kínálták, — a jóbarátok. Pedig erre egy gépkocsivezetőnek még a barátjainak is mindenkor kell számítania.
