Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-25 / 32. szám

1957. április 25. csütörtök Ü J ÜTŐN 3 Tizenkét vádlott a bíróság előtt — ekészült a vádirat a hevesi ellenforradalmárok ügyében Elkészült a vádirat Szatmári János és társai edlen, akik te­vékeny szervezői és részesei voltak Hevesen az ellenforra­dalom garázdálkodásának, be­csületes, haladó kommunista emberek bántalmazásának. Az ügyészség 12 vádlott ellen nyújtott be vádiratot. Az októberi ellenforradalmi lázadás hullámai Heves köz­ségbe is eljutottak. Az osz­tályidegen, deklasszált ele­mek, a kulákok és garázda egyének október 28-án elérke­zettnek látták az időt, hogy véres bosszút álljanak egyes haladó, többségében kommu­nista személyeken, azokat megkínozzák, kivégezzék, vagy börtönbe vessék és az ellen- forradalom konszolidációja után velük szemben kegyetlen megtorlást alkalmazzanak. E tervek egyik fő szervezője és végrehajtója Szatmári János volt, akit már 1949-ben izga­tásért öt évi börtönbüntetésre ítéltek. Ö volt az. aki 1956 október 28-án reggel a falu főterén lévő emlékműről le­rugdosta a koszorúkat, letép­te a piros zászlót. Még aznap délután az úgynevezett forra­dalmi munkástanács választás sán a kommunisták azonnali felakasztását követelte. Tagja lett a munkástanácsnak is, s ő járt élén a csoportnak, amely betört Nemes István hevesi lakos lakásába és esz­méletlenségig véresre verte az öreg kommunistát. Elhurcol- tatta Stolcz Bélánét és Frank Bélánét, valamint Stolczné két kislányát is, — apjuk, illetve férjük helyett. Szatmári Já­nos még december 8-án is tün­tetéseket próbált szervezni, több hevesi fiatalt agitált kor­mányellenes plakátok, röpla­pok terjesztésére. Dr. Besenyei Sándor, aki korábban bíró volt, majd ügy­védi pályára lépett, de iszá- kossága miatt itt sem tudta megállni helyét, szintén tevé­keny részese volt a hevesi el­lenforradalmi eseményeknek. ö volt az, aki élére állt az ut­cai tüntetőknek, s tevékeny része volt abban is, hogy ki­engedték a börtönből a rabo­kat, köztük négy közönséges bűnözőt. Résztvett a Nemes István elleni támadásban, akinek már a háza előtt „fiépítéletet” kö­vetelt, s mikor közel került az áldozathoz, ő volt az, aki le­ütötte. Megbeszélte Ruttkai Géza ügyvéd barátjával azt is, hogy majd készítenek ők vádiratot a kommunisták el­len, akik a börtönben ülnek, nehogy véletlenül szabadon engedjék. Cziglédi Endre október 28- án csatlakozott az utcai tün­tetőkhöz, akiket Besenyei ve­zetett. ö volt az első, aki be­tört Nemesék lakásába és üt­ni, fojtogatni kezdte, majd mérget fecskendezett Nemes kezébe. Nemest csak az el­leninjekció mentette meg. Nagy Sándor, volt hevesi tanító szintén résztvett számos kommunista letartóztatásában, tettleges bántalmazásában, se­gítője és támasza volt Szat­márinak és társainak. Szabol­csi István, Orosz József, Veréb József, Király József, Mezei József, Rózsa György, Csé- pány Béla és Ragó Ferenc részben, mint a forradalmi ta­nács tagjaként, részben „ma­gánszorgalomból” tevékeny részese és irányítója volt a hangulatkeltésnek a kommu­nisták megfélemlítésének, az ellenforradalom hevesi garáz­dálkodásának. A vádirat elkészült, a 12 vádlott a nép bírósága előtt felel majd a nép ellen elköve­tett tetteiért. Filmhírek — Az „eltüsszentett biroda­lom” címmel április 18-án új magyar mesefilm került a mo­zik vásznára. Főszereplői: Tí­már József, Soós Imre, Kren- csei Mariann, Sennyei Vera és Apáti Imre. — Anglia megvásárolta a Körhinta, a Kati és a vad­macska című filmjeinket, ezenkívül négy rövid filmet. A dél-afrikai államok 8 rövid, Franciaország pedig több ze­nei rövid filmünket mutatja be hamarosan. — Titokzatos módon eltűnt Róbert Rich filmíró, akit a leg­jobb forgatókönyvért járó Os- car-dijjal tüntettek ki. Azt gyanítják, hogy valamelyik Hollywoodból származott kom­munista író használta álnév­ként a Robert Rich nevet. — Fennállásának 40. évfor­dulóját ünnepelte a moszkvai Dia Filmstúdió. Ez alkalom­mail számos új filmet jelentet­tek meg, köztük életrajz fil­meket, — a szovjet köztársa­ságok fővárosairól, — a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomról és egyes múzeumokról, műemlékekről. ÉRDEKES HÍREK VILÁG MINDEN TÁJÁRÓL Bánatában óriás lett A Bombay Mansu Kalu Ne- ga felesége hat évvel ezelőtt meghalt, a bánatos férj azóta 50 centit nőtt. Azelőtt normá­lis alakú férfi, ma 2 méter 29 centiméter magas. Az orvosok értetlenül állnak az esettel szemben. Tej csárda gyermekeknek Los Angelesben a gyerme­kek részére tejescsárda nyílt, amelynek bejáratánál a követ­kező tábla látható: „Felnőttek­nek tilos a belépés.” A csárda vendégei magas, tarka bárszé­keken ülnek és így fogyaszt­ják a gazdag választékú tej­koktélt. A helyiség megnyi­tása óta alig lehet helyet kap­ná Meddig bírja erővel? Lucien Lauru, francia mér­nök érdekes mérőműszert szerkesztett, amely a munka­teljesítménynél kifejtett erő mennyiségét diagrammal mé­ri. Mielőtt az ember komolyan elfáradna, a diagramma gör­béje fokozott rendellenessége és ugrásszerű emelkedése jel­zi, hogy a teljesítménykészség csökkent. A mérőműszer igen értékes segítséget ad, lehető­vé teszi, hogy pontos beosz­tással szünetek beiktatásával a lehető legtökéletesebben biztosítsák a munka menetét. Tiz éves matematikus Az amerikai televíziós prog­ram egyik legnépszerűbb szá­ma a dupla, vagy semmi. A közönség nagy érdeklődéssel kíséri a verseny esélyeit. Most hetek óta Robert Storm, a 10 éves matematikai zseni a tele­vízió hőse. Maga választotta, hogy matematikából és fiziká­ból tegyenek fel neki kérdé­seket. Legutóbbi szereplése után elérte a 128 ezer dollárt, s ha a következőben is szeren­csésen felel, 192 ezer dollára emelkedik a nyeremény. A pénznyereménytől függetlenül egy Cadillac kocsit már meg­nyert. II HAZAFIAS NÉPFRONT városi elnöksége és a TTIT április 27-én szombaton dél­után 6 órakor a Pedagógiai Főiskola zenetermében elő­adást tart. Az előadáson So« Rezső, kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár tart beszámo­lót az északi államokban tett útjáról. Az előadást színes film vetítésével illusztrálja. TANÁCSTAGI FOGADÓÓRAK: 47-es választókörzet: 1957. ápriUs 27-én du. 6 óra­kor a Györgyényi utcai óvodá­ban, Szalai Pál tanácstag. 49-es választókörzet: 1957. április 27-én, du. 5—7 órakor, a Györgyényi utcai óvodában, Szikla Károly ta­nácstag. — Háromszázalékos bér­emelést vívtak ki az osztrák fémipari dolgozók. A dolgozók az eddigi két hét helyett, há­rom hét fizetett szabadságot kaptak.' — Dr. Bcurdeaux Ottó ügy­véd irodáját Gyöngyösön (Rá­kóczi út 12.) megnyitotta. Szembesítés a vámsorompónál Svájcban tavaly nagyará­nyú lopás ügyében indított nyomozást a rendőrség. 280.000 dollár értékű aranyrudat lop­tak el. Két gyanúsítottat tar­tóztattak le, egy olaszt Svájc­ban, egy franciát a hazájában. Most szükségessé vált a gya­núsítottak szembesítése. Mivel az olasz állampolgár Francia- országban történő kiszolgálta­tása hosszadalmas lenne, a francia-svájci határra viszik mind a kettőt, s a vámsorom­pón át szembesítik őket. A mama a hibás? A kanadai Vancouverben egy hat éves kisfiú elrabolta a négy hónapos Kellie Anne Ingranvot. A kétségbeesett szü­lők és a rendőrök több órai kutatás után találtak rájuk egy kertiház verendáján, ahol (Doldog nyertesek A Rövid és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat egri lera- katának dolgozói kollektíván lottóznak. Szerencséjük volt, négy találattal ők is 319 ezer forintot nyertek. íme a bol­dog nyertesek. ú Mindenki nyer­ni akar. Nagy tömeg áll az egri Totó-Lottó iroda előtt is, nehogy lema­radjon. V a kisfiú a legnagyobb szeretet­tel ápolta elrabolt zsákmá­nyát. Amikor felelősségre von­Háromszáz éves bor ták, úgy védekezett: nagyon szeretem a kisbabákat, s anyu- Egy grúz faluban házépítés ka nem akar kisbabát. Kény- közben betemetett borospincé- telen voltam magam szerezni • re akadtak. A pincében 11 egyet. nagyméretű tartályt találtak, melyből öt színültig telve volt ízes, zamatos borral. A tudó­sok megállapították, hogy a le­let, mintegy 300 éves. A kapuig csak ment a dolog, de ott aztán kifogyott a bátorság. Amíg gondosan mérlegelve a lépéseket, végigbaktatott a falu utcáján, s megkérdezték... hová, hová, sógor, egyszóval addig el lehetett ütni a dolgot, hogyhát csak ide ni... De most mit mondjon? Most itt van ni, be kéne menni, ha már elhatározta... kéne... kéne, de hogy kezdje most benn? „Tisztelt elnök elvtárs...” Nem, ez nem jó...” „Idefigyelj, Jani öcsém, beugrottam már, hogy” Ez se jó... Már miért ugrott volna be. amikor éppen hegy nincs olyan ugrálós ked­vében, meg hivatalos, komoly dolgo­kat, csak az asszonyok intéznek így el.- Hát most áll a kapu előtt, nézegeti a házakat, amelyeket jó ötven éve ismer, de bámulja, mintha most jött volna Taljánországból ide, ebbe a tiszamenti faluba, s itt is egyenest a termelőszövetkezet kapujába. Az- ám... a termelőszövetkezet... Menjünk be Gábor — biztatja magát — hát csak nem állhatunk itt órákig, mint valami legény a szeretője ablaka alatt... menjünk nó... — Kire vár, Danka bátyám? — vágja félbe az önmaga biztatást egy hang a háta mögött, hogy összerez­zen, s akaratlanéi is elvörösödik, — mintha dinnyelcpáson érték volna. Azanyja, hát nem az elnök? Most aztán jól néz ki, most hogy kezdje... itt a kapuban...? vagy menjünk már be öcsém? Vagy... — Én-e? Nem várok én senkit, — csak úgy általában álldogálok már egy kicsit... miért ne álljon az ember, ha van egy kis ideje... majd feküdhe­tünk a sírban, nem igaz? — gyűrö- geti öklét a zsebébe, s érzi, hogy most istentelen szamárságot mondott, pont ennek a gyereknek, aki ugyan komoly ember, de mégis majd a fia lehetne... De az úgy látszik, nem ve­szi észre, vagy nem akarja, hogy Danka Gábor most az egyszer nem valami bölcsen szólt. Csak áll, s nézi az öreget, hogy az még jobban érzi zavarát, még végül aztán csak meg­szólal. — Hát különben, hogy mint van­nak otthon... végzett a vetéssel már? Mi már csak megvolnánk... de egy kis meleg, meg még egy kis eső... — szóval az nagyon elkelne... — Az el, az bizony nagyon elkelne. Az egyik részen felfagyott a bú­zám... hegy rendbejőjjön, ahhoz bi­zony már jó idő kellene... Dehát, még az idő sem olyan most, mint az én koromban volt — kap a szón Danka. — Télen tavasz, tavasszal tél... biztos az az atombomba teszi... én mondom... — Azt mondják, hogy semmi köze hozzá... csak hát az embernek nincs még ereje ahhoz, hogy parancsolni tudjon az időnek — világosítja fel az elnök Dankát a tudomány mai állásáról. — Na, de megyek, nem tartom fel, Gábor bátyám — nyújt­ja kezét az elnök. — Nem tartasz, csak én ne téged, utóvégre, hogy megint talpraálltatok, lehet dolgod elég... hisz nagy szö­vetkezet — nagy gond... éppúgy van ez, mint a családban... Ahol sok a gyerek, ott korán őszül apja, anyja... Nem igaz? A kézfogásra nyújtott kéz leeresz­kedik, s valami sejtés féle villan fel a barna szemekben. De csak óva­tosan, hátha minden cél nélkül be­szélt a talpraállásról, meg a nagy gondról az öreg... csakhogy mondjon valamit. Gyorsan csalit a horogra, — hátha bekapja a hal. — Bizony, gond az van... na dehát a mi gondunk ez, nekünk fáj a fe­jünk tőle, meg mi is eszünk kenye­ret belőle — helyezi el óvatosan a horgot az elnök a halnak, amelyik harapna magától, csak látná. De még nem látja. Sőt, inkább ő szeretne most halász lenni. — Nem azért mondtam, hogy bele- kontárkodjak a dolgotokba, csak hát valamikor én is közietek voltam... az. tán azért mondtam, nem egyébért... Az ember azért ember, hogy lás­son, halljon... a faluba meg ki ne tudná, ha én nem, aki közietek voltam még az őszön, hogy nem sike­rült azoknak a forradalmároknak... akarom mondani, ellenforradalmá­roknak szétverni benneteket... — ma­gyarázkodik az öreg, közben figyel, lehet-e érteni, hogy... szóval... nem haragszik ő arra a szövetkezetre. Az elnök tovább bogozza a szót, vagyhogy meghúzza egy kicsit a hor­got, hogy kapjon a hal. — Nem bizony... bár néhányan azért megijedtek... de öreg, erős szö­vetkezet a miénk... meg aztán a jó munkások megmaradtak. Kész. A hal beleharapott, pedig ép­pen most nem akart. — Már azt azért nekem ne mondd, hogy én megijedtem... — Nem magára értettem, a vilá­gért sem, de voltak, akik ijedtség­ből hagytak ott minket. — Voltak, voltak, nem mondom, de már megbocsássál elnök elvtárs, hogy az a ti szövetkezetetek — nyomja meg a „ti”-t alaposan — olyan erős volt, abba azért nekem is van valami részem, én raktam ott a fundamentumot, s nem te, te csak később jöttél... Meg aztán, gondo­lom én sem vagyok éppen eldobni való ember, ha dolgozni, jószághoz, földhöz kell érteni... — háborog Danka Gábor, közben csontos öklével olyanokat üt a mellére, hogy a má­sik oldalon is meghallani. Meg is ál] rögtön két asszony, kosár a karju­kon... elébb mondták, hogy úgy si­etnek, de úgy... szóval most állnak és figyelnek... ni csak, min vitázik az elnök, meg az öreg Danka? — Nem mondtam én ezt... dehogy mondtam... félreértette, istenemre — mentegetődzik az elnök, közben ha lehetne, széles képpel vigyorogna, de nem lehet, hát irtó komoly arcot vág. — Csak hát kérdezett, és én meg feleltem... Az öreg azonban egyre jobban tűz­be jön, igaz, hogy tüzeli is magát, mert így csak könnyebben kiböki, amiért ő voltaképpen idejött. Hogy nem az irodában vannak? Na és az­tán, a vásáron sincs iroda, mégis van ott vásár. — De bizony megsértettél, akár akartál, akár nem. Kiléptem tőletek, mert úgy láttam akkor jobban... mert akkor az asszony is nagyon szet- kírozott, mert akkor... — Akkor... akkor, de Gábor bá­tyám, az akkor volt... — Tudom, most meg most van... — Na és, mit akarsz ezzel mondani? — óvatoskodott hirtelen az öreg. Az el­nök hallgatott egy pillanatig, mit is mondjon erre. Mondja, hogy szíve­sen visszafogadnák az öreget, mert a tehenekhez nem értett úgy senki, mint a vén Danka, aki már a múlt­ban is nyert oklevelet szakértelmé­ért. Nem mondja... mondja az öreg... Ott azért nem tartunk már, hogy kö­nyörögni kelljen olyan valakinek, aki begyulladt, mert begyulladt, akár­mit is mond most. — Én? Én aztán igazán semmit — rántja meg végül is egykedvűen a vállát. — Hcgy-hogy semmit? — k épedt el egy pillanatra Danka. De aztán megembereli magát, s kivágja, ha már egyszer ilyen jól arra fordult a szó, amiért idejött. Hát lehet, hogy fiam te semmit sem akarsz monda­ni, de én igen... A két asszony az imént már a kosarat is letette, kendőjét is félre­húzná tán, hogy jobban hallja, min folyik a vita. De aztán visszakerül a kosár a karra, mert tényleg sietni kell, meg kár is volt itt állni, hiszen ezek nem veszekedtek... ezek paro- láznak... csapkodják egymás tenye­rét... Nekiiramodnak hát, vissza se néznek... Kárbaveszett fáradság is lenne. Mi van azon lesnivaló, hogy az elnök, meg az öreg Danka belép­nek a szövetkezet kapuján? Semmi. A kapu arra való, hogy be­lépjenek rajta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents