Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-25 / 32. szám

1957. április 25. csütörtök C J ÜTŐN Éljen a Szovjetunió a hű bapát, a világbeliéért, a szocializmusért hüzdű népeb legfőbb támasza! tavaszi képeslap Hatvanból NEM IS HISZEM, hogy van még hely a világon, ahol any- nyi színt, fényt, illatot hcz a tavasz, mint nálunk. S az or­szág bármelyik részén jár az ember, mindenütt megtalálja azt, ami az otthonra, a szű- kebb hazára emlékezteti. Le­megy Hatvanba, s a Zagyva épp olyan sietve halad, mint az a másik patak. A fűzfák szelíden ingatják barkáikat, melytől olyan fűszeres lesz a levegő. Amott egy élelmes asszony, a buszra várva, ki­rakta az imént vásárolt kis­libákat legelni. Esetlenül gu­rulnak a zöld füvön az apró sárga gömbök s egy pillanat­ra önkéntelenül is megáll az arramenő. A tavasz pedig bőkezű, na­ponta újabb és újabb ajándé­kot ad, s ezek derűsebbé te­szik az embereket. Mindjárt több megértéssel néznek egy­másra. Január elején jártam utol­jára Hatvanban és akkor olyan dermedt volt a város. Nemcsak a hideg tette ezt. Az emberek bizalmatlanul szemlélték egymást, mintha csak a homlokok mögött rej­tőző gondolatot kutatnák, el­lenség-e, vagy jóbarát? Tuda­tosan akarta-e az ország rom­lását, vagy öntudatlanul sod­ródott a tömeggel, mely ak­kor sírokat forgatott fel, s a kommunisták életéi követel­te. Akkor... mert ma nem. Ma már tisztelettel hajtja meg fe­jét az emlékmű előtt, mert ismét érzi és tudja, mi az igazság. Ma már ott tartunk, hogy a Cukorgyárban, ahol nem is olyan régen még szin­te csak illegálisan jöhettek össze a kommunisták, most a munkástanács tagjai kérik, tartsák meg az újjáválasz- tást, s legyenek kommunisták is a tanácsban. Az emberek már kezdik fe­ledni a nehéz októberi napo­kat, s talán ezért is tudnak jobban örülni az életnek, a ta­vasznak. A kilátástalanságot, a félelmet új dolog váltja fel. Apróbb, nagyobb gondok, — a mindennapi élet gondjai. Az asszony, aki november elején még sírva ment el az üzletből, mert mások már régen meg­vásárolták a zsírt, a lisztet, az ma bosszankodik, hogy nem jutott narancs, meg mazsola. Nem tudom, ki hogy van vele, de én sokszor mérem a hangulat javulását, az élet rendeződséét azon, mennyit szórakoznak az emberek. Mert olyanok, akik félnek, akik nem látják biztosnak a jövőt, AAAVWV'/ azok nem keresik a vidámsá­got. Ha Hatvanban ezen mé­rem le az élet konszolidálódá­sát, eszerint nincs sok hiba. A nem olyan régen épült, illetve rendbehozott Park Szállóban minden este tánczene van. De hát persze nem minden este ér rá az ember, s a hely is elég kicsi, szombatonként a MÁV kultúrházban jönnek össze hát a fiatalok, a „Dali­ban. így becézik régi neve után. Előadásokat is rendez­nek, a MÁV kultúrgárda, a cukorgyáriak, a Szövetkezeti Bizottság kultúrgárdája, mind operettekkel, esatrád műsot- rokkal készül a város szóraz koztatására. Legutóbb pedig a KISZ rendezett jólsikerült „Nefelejts”-bált. A VIDÁMSÁGBA, az öröm­be, hogy sűrűn van kultúrmű­sor, üröm is cseppent az el­múlt napokban. Nagy plakátok jelentek meg a falakon, me­lyek a Bereznai-féle művész- együttes szereplését hirdették. Felsorolt a plakát vagy tíz ismert, kedvelt nevet, beígérte a „Kék Rapszódia” zenekar közreműködését. S mindez együtt olyan csábító volt, hogy nem sok szék maradt gazdát­lanul, mire megkezték az elő­adást. Az előadáson aztán ki­derült, hogy a beígért tíz mű­vészvendég közül csupán há­rem jött el, s a többiek, bizony még a művészet óvodáját sem járták ki. A „Kék Rapszódia” zenekar pedig hét tag helyett mindössze háromból állott, s azoknak sem volt működési engedélyük. A műsor színvo­naláról azt hiszem, elég any- nyi, hogy a nézők egyharmad- része, nem bírva „cérnával”, hazament, egyharmad része jó­ízűen kialudta a heti fáradal­makat, egyharmad része pedig egy félévre előre kimér­gelődte magát. Reméljük, hogy a közeljövőben nem szerencsél­tetik a Bereznai „művészkülö­nítmény” a hatvaniakat. Azt hiszem, ez nemcsak a hatvani­ak szórakozása, hanem Berez- naiék testi épsége szempont­jából is kívánatos lenne. Persze ez az üröm hamar elszáll, hiszen annyi jó műsor feledteti a bosszúságot. S nem kevésbé az 'is, hogy ebben az évben kulturális téren elég sokat kapnak a hatvaniak. Tü­relmük meghozta a maga gyü­mölcsét, s vagy másfél évi vá­rakozás után május elsején felavathatják az új hatvani mozit, s rá egy hónapra készen lesz a kultúrház, mely remél­hetően az egri Gárdonyi Géza színház művészeit sokkal sű­rűbben látja falai között, mint a MÁV kultúrház. NA DE A szórakozás nem minden. Volt még néhány do­log, ami miatt a hatvaniak elég sc-kat panaszkodtak. Van, ami jobb lett azóta, de van, ami még ma sincs meg De kezdjük talán a jobbal. Kenyér, cukor, liszt, zsír van elég. Mosóporért sem kell már sort állni, s ha mindennap nem, de azért szap­pan is van. S a napi élelmi­szerek mellett, ügyesebb, s te­gyük hozzá, otthon lévő, rá- érőbb háziasszonyok mcst hoz­zájuthattak narancshoz, cit­romhoz, mazsolához, e ritkán látott, de azért elég jól nélkü­lözhető cikkekhez is. De van azért kívánságuk is a hatvaniaknak. Szeretnének egy ugyanolyan csemegeboltot, mint az egri, vagy a gyöngyösi. Ez jobb ellátást, nagyobb vá­lasztékot jelentene töltelékáru­nál és édességeknél. Másik ter_ vük egy borkóstoló létesítése, mert a hatvaniak sem vetik meg a jó itókát. Harmadik gondjuk az illetékeseknek, honnan szerezzenek pénzt lige­ti söröző létesítésére. Mert saj­nos a meglévő vendéglőknél nincs szép kerthelyiség, pedig ki nem szeret nyáron, jó hűs helyen egy pohár hideg sört meginni? Lám, megint csak visszaju­tottam a szórakozáshoz, de hi­ába, ez megint csak azt bizo­nyítja, hogy nyugodtabbak az emberek. Mert sok minden rendeződött, a felsorolt gondok ugyanis, nem a legnagyobbak voltak a tanácsnál. Hatvan­ban, — sokak előtt ismeretes — elég sok igazságtalanságot követtek el az esztendőkkel ezelőtti tagosításoknál. S ezt helyrehozni még részben sem könnyű dolog. De a sok gon­dolkozás, az, hogy ezek elbí­rálása, intézésébe bevonták a dolgozó parasztokat, meghoz­za a maga eredményét. Napon­ta kutatnak fel újabb földe­ket, s ha nem is teljesen, de részben majd minden ember­nek tudják orvosolni a sérel­mét. A napokban például az egyik helyen felmérték a föl­deket, s rájöttek, hogy az egyik gazda földjét a két szomszéd beleszántotta a ma­gáéba. Szőrén-szálán tűnt így el a két, vagy három hold. Most visszaadták a felmérés után eredeti tulajdonosának, s egy évek óta húzódó ügyre tettek pontot. Mondani sem kell, azt hiszem, hogy a két gazda, akitől elvették a „többletföldet,” szidja a ta­nácsot, de a többség igazsá­gosnak tartja, azt mondja, ép­pen ideje már, hogy rendet teremtsenek a földek körül. Az egész földrendezés mellett meg keli még említeni, hogy a siker titka egy kicsit abban is rejlik, hogy a tanács héttagú parasztbizottságot szervezett középparasztokból, s vélemé­nyüket minden döntésnél meghallgatják. HA MÁR A mezőgazdaság­nál tartunk, be kell számolni arról is, hogy a termelőszövet­kezetek a Dózsa kivételével éli nek, erősödnek, dolgoznak, s köztük egy, éppen a legnehe­zebb időben, novemberben született, amikor még minden erővel széjjel akarta robban­tani a szövetkezeteket az el­lenforradalom. Tervek... tervek... tervek... ez most a jellemző Hatvanra. Szabadtéri mozit akarnak, játszóteret, s azon gondolkoz­nak, hogy ne adják-e az ifjú­ság kezébe a kis parkot, hadd legyenek ott a fiatalok a gaz­dák. Ujúl a város, fiatalodik, s ehhez még egyet hadd mond­jak el. Ahogy sétál az ember a kirakatokat nézegetve, tele­víziós készüléken akad meg a szeme. Itt lehet fogni a pesti te­levízió adásait, — cukorgyári kultúrotthonban nézik is. — Egyenlőre rajtuk kívül még nincs sehol készülék, de hogy az ember a várost nézi, csep­pet sem csodálkozik majd, ha ősszel jó néhány házon fedezi fel a televíziós antenát. DEÁK RÓZSI Gyöngyösvárosanphönyuébői Születtek: Szécsi Zoltán, Koszteczki Len­ke, Csontos Agnes, Nyilas Zsu- zsánna, Zaja Tibor, Zavarkó Pi­roska, Papp Miklós, Odor Anna, Rapi Sándor, Veréb Anikó, Ma­tin Éva, Szabad Éva, Háti Erzsé­bet, Jánosi Viktor, Jánosi Gábor, Patócs Edit, Bognár István, Sán­dor Katalin, Molnár Rózsi, Mol­nár András, Balázs László, So- moskőy Enikő. Házasságot kötöttek: Pilinyi József és Juhász Má­ria, Munkácsi József és Budai Ju­lianna. Meghaltak: Maksa Márta, Móricz Kálmán, Szabad Éva, Fehér János, Pataki József György, Balog Sándorné, Kecskés Erzsébet, Kocsis Erzsé­bet, Gácsi Jánosné, Forgó János, Juhász Józsefné. . 10 katasztrális hold kertészetet irányít Tóth József, a verpe­léti Dózsa Tsz kertésze. 5 holdon dohányt, és 5 holdon kony­hakerti növényeket termelnek. Ezen a képen még a meleg­ágyban öntözi a palántákat a kertészeti brigádvezető. Kukoricát és répát vet a ver­peléti határban Fodor Mihályné és Fodor Istvánná A RENDŐRSÉG JELENTI A kis muzsikus — Urbán László többszörö­sen büntetett élőéletü gyön­gyösi lakos a Pipishegyen rej­tette el a géppisztolyát és 164 darab töltényét. A munkásőr­ség segítségével a gyöngyösi rendőrség leleplezte a fegy- verrejtegetőt. A vizsgálat még folyik. — Hatósági közeg elleni erő­szak miatt vették őrizetbe Battonyi Elemér budapesti la­kost, aki a szolgálatikig fellé­pő karhatalmistát tettleg bán­talmazta. — A napokban országosan körözött személyt tartóztatott le a rendőrség Juhász László egri lakos személyében. Ju­hászt a múlt évben több lopás miatt elítélték, de az ellenfor­radalmi akciók során ő is ki­szabadult a börtönből. Juhász a rendőrségen bukott le, mi­kor a személyazonossági iga­zolványért jelentkezett. — Ádám Mihályné ostorosi lakásához álkulccsal betört Pócos József szihalmi lakos, s körülbelül 700 forint értékű ruhaneműt vitt magával. Pó- ccs József a betörés elköveté­se óta ismeretlen helyen tar­tózkodik. Közvetlen indulás előtt a Füzesabony felé közle­kedő délutáni személy- vonat. Az utasok már elfoglalták helyüket, csak egy-két későbben jövő után csapódik még az ajtó. Most egy kisfiú jön be, kopott, kottapa- pirral beragasztgatott he­gedűtokot tart a kezé­ben. Az ajtónál megáll és szétnéz. Furcsa jelen­ség ez az apró ember­ke. Lábán ritkán tisztí­tott csizma; a sok hasz­nálattól fényes, fekete bricsesz nadrágot, s bő láthatóan nem az ő mé­reteihez szabott pepita­kabátot viseli. Nyakán koszos kék-sálat csavart körül az anyja, fején pedig fehér szövetkari­kákkal díszített zsoké sapka, messziről úgylát­szik, mintha öt fillére­sekkel lenne teleszórva. — Hát te nagy legény hová mégy? — szólítja meg az egyik utas. —• Füzesabonyba! —• Minek? — Csak úgy, széjjel nézni. Az ajtón egy bozon­tos hajú, 14 év körüli fekete gyerek dugja be a fejét, szigorú hangon parancsol rá a kisfiúra: — B1 ne mozdulj a helyedről sehová, mert tudod... mert tudod... És jelentőségteljesen int a szemével. — Én kint leszek, míg el nem indu­lunk, — azzal behúzza az ajtót. A kisfiú láthatóan bá­tortalanabb lesz, mély barna szemével pana­szosan néz maga elé. A kérdésekre is olyan fél­ve válaszolgat. — A bátyád? — Iger.1 — Szokott megverni? Ingatja a fejét, hogy nem, de látszik rajta, nem őszinte most. — Te hány éves vagy most? — Öt. — És már tudsz hege­dülni? — Igen, már három éves koromtól tudok. Apám tanított, — csil­lant fel a szeme. Kint hangos füttyszók hangzanak, egy-két em­ber jön még a kocsiba, megjelenik még a bozon­tos gyerek is, odaáll öccse mellé, vállára té­ve a kezét. A vonat las­sú döcögéssel elindul, az ablakon át még látni egy pillanatig a tisztel­gő forgalmistát, aztán bejön a kalauz és kéri a jegyeket. Csak a na­gyobbik gyereknek van jegye, a kicsinek még nem kell. A bozontos hajú látható türelmet­lenséggel nézi a kalauzt, amíg az lassan halad az ülőhelyek között, majd kimegy az ajtón, át a másik kocsiba. Megfog­ja öccse karját, s un­szolva lökdösi, ezt súgja fülébe: — No, eredj, már le­het, ott kezd az úri lányoknál... A kicsi fel se néz, ki­veszi kopott tokjából hegedűjét, bátortalan léptekkel elindul a meg­jelölt helyre, nem néz senkire, csak ki, ki ■ az ablakon messze, isten tudja hová. Maszatos, parányi ujjai gyorsan táncolnak a feszülő hú­rokon. s a dallam per­cek alatt betölti a ko­csit. Az utasok figyel­nek, csend van, néme­lyik buta csodálkozás­sal mosolyog, a sarok­ban ülő olvasó, hivatal­nok-féle szeme dühösen villan a szemüveg mö­gött, de nem szól sem­mit, csak még mélyeb­ben bújik az újságba. A testes kofa mellett ülő hirtelenszőke, pufók, hat év körüli fiúcska száj- tátva nézi a különös sí­ró játékot. A hegedülő kisfiú az egyik ismert és közkedvelt slágert játsza: „Bolyongok a vá­ros peremérj”, a végé­re ér és megáll. Az „úri­lányok” valószínűleg fő­iskolások lehettek, za­vartan keresgéltek pénz után, az egyik össze­gyűjtötte, s át akarta nyújtani a „művész­nek”, de az már elment mellőlük. Helyette a bo­zontos hajú tartotta feketélő markát és alig villantak meg benne egy pillanatig az alumínium darabok, máris eltüntet­te foltos kabátja oldal­zsebébe. A hivatalnok meg se moccant mere­ven, akaratosat megza- varhatatlanul játszotta az elmélyült olvasót, annyit azért mégsem állhatott meg, hogy egy lenéző, szemrehányó te­kintetet vessen a „bu­ta” komédia résztvevői­re. A kisfiú már újra ját­szott. Három batyús né­ni, egy pipázó öreg pa­raszt. s két diáksapkás fiúnál állt meg. A Csár­dáskirálynő egy részle­tét muzsikálta egy fej­kendős asszony kívánsá­gára. A bátyja nekidőlt a pad szélének, félkezé­ben a hegedűtokot tar­totta, s vizsla éberség­gel figyelte a várható „hatást.” A hegedű újra elhall­gatott. Azok, akiknek muzsikált, eddig moso­lyogva figyelték, most; hirtelen, mintha sürgős mondanivalójuk lenne; egymásnak, ki-ki be­szédbe kezdett. Esze- ágában sem volt egyik­nek sem, hogy fizessen. A kisfiú állt egy dara­big, tanácstalanul né­zett a bátyjára, az meg őrá. Aztán bizonytalan léptekkel szégyenkezve,; lassan megindult az aj­tó felé. Görcsösen szó-; rította magához kicsi hegedűjét, s talán arra: gondolt, hogy az apja megígérte; jövőre már az ő nagy hegedűjén játszhat, meg arra. hogy a zeneiskolában a tanár­néni holnap megint megsímegatja a fejét és azt mondja: „Látjátok így kell hegedülni, mint a Sanvika.” A kövér kofa, a tá- tottszájú kisfiúcska anyja pedig odafordult a szomszédokhoz. — Ügyes ez a masza- tos cigánylurkó. én akartam pénzt adni ne­ki, de nincs nálam ap­ró, csak forintosaim! vannak... ! HANKÓCZY SÁNDOR Vidám ünnep volt vasárnap és hétfőn Kerekharaszton az Alkotmány Termelőszövetke­zetben. Az ünnepek gondta­lanságáról, jó hangulatról a tagság saját maga gondosko­dott. Az ellenforradalmi ese­mények alatt a tagság zöme. a komunistákkal az élen bát­ran kiállt a rendbontók ellen és nem engedték, hogy a kö­zös vagyont, a szép állatállo­mányt széthurcolják. Ennek eredményeként az Alkotmány gazdaság loesolkodás Tsz tagjai szombaton 30 fo­rint előleget kaptak munka­egységenként, emellett ugyan­csak munkaegységenként 2 liter bor, családonként pedig két-három kiló frissen vágott sertéshúst. A termelőszövetkezet tagjai húsvét hétfőn kollektíván lo­csolták meg a falu összes lá­nyait és asszonyait és ezen a napon egy kocsiderékra való pirostojást gyűjtöttek össze a kiadós locsolás fejében. Itt levágandó! ÜZLETI VÁLASZLEVELEZÖLAP Ez o küldemény ! bérmentesítés . nélkül is fel- ! adhotó. Az eset- t leges díjakat ' kézbesítéskor a i címzett fizeti. ' Állami Biztosító Sajtó csoportjának 25. 8z. BUDAPEST IX., üllői út I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents