Új Úton, 1957. április (12. évfolyam, 27-33. szám)

1957-04-20 / 31. szám

4 C J ÜTŐN 1957. április 20. szombat A BOLYGÓK KIALAKULÁSA A Földünkhöz közeledő tá­voli égi vándor, az üstökös sok ember tekintetét vonza e na­pokban az ég felé. A csillagok fénylő pontjainak szemlélése közben sok embernek nem jut eszébe, hogy azok mind-mind óriási izzó gömbök, oilyanok, mint a mi napunk. Csak nagy távolságuk m.att látjuk pici­nek és halvány fényűnek őket. Sok közülük jóval nagyobb és jóval tüzesebb a Napnál is. De vannak olyan „csilla­gok” is, melyek egyáltalán nem izzók, sőt egészen hason­lóak Földünkhöz, mint példá­ul a Mars és a Vénusz — gon­dolják egyesek. Ezek azonban nem is igazi csillagok, hanem a Nap körül keringő, nála jóval kisebb és hideg ég'testek: bolygók. (Ezek sorrendben: Merkur, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz. Uránusz, Nep­tunusz és Plútó.) A Nap fé­nye 300 ezer km-es másodper­cenkénti sebességgell, már né- hány óra alatt elérkezik a leg­távolabbi bolygóhoz is, de több, mint 4 évig tartó sza­kadatlan rohanással jut el a legközelebbi „naptársig”, azaz igazi csillagig. Hogyan keletkezett a Nap körül a bolygórendszer, s van- e ilyen más csillag körül is? Az előbbi kérdésre először Kant német és Laplace fran­cia tudós próbált felelni. Sze­rintük a mai naprendszer he­lyén óriási izzó gáztömeg volt először, mely lassan forgott. Fokozatos lehűlése miatt ösz- szezsugorodctt, de ennek kö­vetkeztében forgása egyre gyorsabb lett. (Próbáljuk k;: dldalra kinyújtott kézzel fo>- rogjunk sarkunkon, s kezün­ket hirtelen húzzuk be. For­gásunk meggycrsúl.) A gyors forgás következtében a centri­fugális erő kisebb-nagyobb ré­szeket szakított ki a nagy gáz- görrb széléről. Ezek tovább hűlve összesűrűsödtek, meg­szilárdultak, így hozták létre a bolygókat. A központi tömb Ősszesűrűsödve a Napot alkot­ja, mely még ma sem hült ki teljesen. Ez az elmélet még néhány éve is szerepelt tankönyvek­ben, noha a fizikusok már ré­gebben kimutatták lehetetlen­ségét. A mechanika törvényei­ből le lehet vezetni, hogy ilyen kialakulás esetén a Nap köze­lében lévő bolygóknak kelle­ne a nagyobbaknak ílenniök, holott a valóságban fordítva van. A Napnak pedig sokszo­rosan nagyobb sebességgel kellene forognia, mint ahogy valójában forog. Mégis taní­tottuk ezt az elméletet, mert a legutóbbi idők.g nem sike­rült jobb magyarázatot találni a bolygók kialakulására. A ké­sőbbi próbálkozások (Hoyle, Jeans és mások) inkább kü­lönlegesek, mint észszerüek voltak. Végre 1951-ben, majdnem egy évtizedes kutatás után O. J. Smidt szovjet akadémikus nyilvánosságra hozta kozmo- góniai elméletét, amely mai tudásunk szerint a legjobban írja le a bolygók kialakulá­sát. Ö abból a —I csillagászok ál­tal ismert — tényből indul ki, hogy a csillagok közötti tér­ben sok helyen óriási kiterje­désű sötét anyagtömegek he­lyezkednek el. Bebizonyoso­dott, hogy ezek sok-sok apró, porszem, gombostűfej, borsó­szem nagyságú részecskékből állnak, melyek rendszertelen mozgással kavarognak. Valamikor régen a Nap egy ilyen sötét , köd” szélén ro­hant el, s vonzóerejével nagy mennyiségű részecskét raga­dott el, melyek mint millió pici bolygó keringtek teljes összevisszaságban a Nap kö­rül. A részecskék között is működött a tömegvonzás, így fokozatosan nagyobb és na­gyobb gömbökké tömörültek össze. E gömbök nagyobb von­zóereje „összesöpörte” a még egyedül kóborló részecskéket. Az így kialakult nagy gömbök a bolygók, s ezek egyike Föl­dünk. Ezt az elméletet matemati­kailag kidolgozva, jó magya­rázatot kapunk a naprendszer főbb jellegzetességeire: a boly­gók nagyjából azonos kerin­gési síkjára, az azonos kerin­gési irányra, a külső bolygók nagyobb méreteire stb. De ez az elmélet nem ma­gyarázza meg, honnan van a Föld belső melege — mond­hatják egyesek. A felelet könnyű: a részecskék összetö- mörülése ütközésekkel jár, a „kész” Föld pedig saját tö­megeinek nyomása alatt ösz- szezsugorodott. Ez i mindkettő hőfejlődéssel jár. De ma már tudjuk, hogy a belső meleg legnagyobb része a földben elég nagy mennyiségben ta­lálható rádióaktív elemek bomlásából származik. A Föld ismert rétegződése, tudniillik, hogy a középpont felé haladva egyre nehezebb elemeket találunk többségben, csak később fokozatosan ala­kult ki. Hasonlóan ahhoz, mintha egy pohárban olajat és vizet keverünk össze, az­az különböző nehézségű csep­pek keverékét hozzuk létre, egy idő múlva a könnyebb olaj összefüggő rétegben helyezke­dik el a víz színén. A Snvdt-féle elmélet tehát jól egyezik a bolygók megfi­gyelt külső és belső sajátossá­gaival, s ma már a haladó tu­dósok legnagyobb része elfo­gadja. A bolygók keletkezésének problémája még sok megoldat­lan részletkérdést tartalmaz, de a kutatók egyre pontosabb leírását adják ennek a senki által nem észlelt folyamatnak. Ez újabb bizonyítékot szolgál­tat arra, hogy a tudományos megismerés lehetőségei határ­talanok. VINNAY ISTVÁN, a TTTT fizikai szakoszt. tag<a. Egri Vörös Csillag: Április 20—24: Don Juan. Egri Bródy: Április 20—24: Dr. Danwitz há­zassága. Gyöngyösi Szabadság: Április 20—24: Jelentéktelen emberek. Gyöngyösi Petőfi: Április 20—24: Eltüsszentett birodalom. Hatvani Vörös Csillag: Április 20—22: Az én felelős­ségemre. Április 23—24: Vízkereszl. Füzesabony: Április 20—22: Azokban a na­pokban. Április 23—24: Párizs és a ta­vasz. Sxínhás műsora Április 20. szombat: Egerben, este 7 órakor: A mosoly országa (bérletszünet). Füzesabonyban: este 7 órakor: A kaméliás hölgy. Április 21, vasárnap: Egerben, este 7 órakor: A mosoly országa (bérletszünet). Poroszló, este 7 órakor: A kaméliás hölgy. Április 22, hétfő: Egerben, este 7 órakor: A mosoly országa (bérletszünet). Április 23, kedd: Nincs előadás. FILM: Hl A VILÁGON MINDENKI ILTEN VOLNA — Az idén két és félmillió hektoliter sört gyártanak. Az aüapanyag kellő mennyiségben rendelkezésre áll. A felszaba­dulás óta az idén először meg­kezdték a nagyobb szesztar­talmú Dorter sör gyártását. — Évről-évre nagyobb tért hódít a vegyszeres gyomirtás. A megye tsz-i és egyéni gaz­dái eddig majd 8000 holdra kötöttek szerződést, a gnön- gyösi Növényvédő Állomással■ A tervek szerint ezévben kö­rülbelül 10 ezer holdon vé­geznek vegyszeres gyomirtást. — A boripar régóta hiány­zó borfajtával bővíti a válasz­tékot. Húsvétra forgalomba, kerül hétdecis üvegekben a kitűnő zamatu tokai édes fur­mint. —■ Az Unicum Likőrgyár egydecis üvegekben italkülön­legességeket cherryt, bonbon meggyet, barackpálinkát hoz forgalomba. — Fehérkönyvet ad ki a kö­zeli napokban az MSZMP He­ves megyei intéző bizottsága és a megyei tanács. A könyv ismerteti majd az ellenforra­dalmi csoportok garázdálkodá­sait. az egri. a kápolnai, a recski, füzesabonyi eseménye­ket. — KIÁLLÍTÁS nyílt a Pe­dagógiai Főiskola dísztermé­ben április 17-én, Jean Effel rajzaiból. A kiállítás megte­kinthető április 29-ig minden­nap de. 10—1, és du. 4—7 óra között. — Mégegyszer annyi gyógy­hatású Parádi víz kerül for­galomba ezévben, mint 1956- ban. A parádi forrás mellett ugyanis újat találtak, vizét ugyancsak fél és egy literes üvegekben palackozzák. — KLUBESTET tartottak április 17-én este 8 órakor a TTIT-klubban Hanglemezek­kel, sakkal, kártyával és fo­lyóiratokkal szórakoztak a vendégek. — Czóbel Béla festőművész műveiből kiállítást nyílt a pá­rizsi Galéria Zak termeiben. A magyar művész képei iránt igen nagy az érdeklődés a francia főváros művészeti és műkedvelő körében. — A baráti látogatásra Kár- pát-Ukrajnába utazott magyar ifjúsági küldöttség visszaérke­zett hazánkban. A küldöttség több ipari vállalatot, üzemet látogatott meg, mindenütt nagy szeretettel fogadták őket. Ha valaki részéről nem várt emberséget, becsületességet, segíteni akarást tapasztalunk, sokszor még magunk is meg­jegyezzük: jó lenne, ha min­denki ilyen volna. Bizony, a XX. század rohanó embere, a világháborúkat átéltek hozzá­szoktak már a közömbösség­hez, nemtörődömséghez. És milyen örvendetes azt halla­ni, hogy különböző országok, sőt világrészek lakói, más­más foglalkozásúak, világné- zetüek fognak össze, bajbaju­tott embertársaik megmenté­sére. Ilyen esetről szól a „Ha a világon mindenki ilyen vol­na“’ című francia film. Nyílt tengeren, egy francia halászhajó legénységét beteg­ség támadja meg. Orvos sincs velük. Hosszas próbálgatás után a kapitánynak sikerül összeköttetést teremteni egy afrikai helységgel, melynek orvosa a rádión közölt adatok alapján húsmérgezést állapít meg. A betegeket csak az ide­jében beadott szérumoltás mentheti meg. Megkezdődik az izgalmas mentési akció, a fél világon át, hogy a Párizs­ban szerzett szérumot mielőbb eljuttathassák a halálveszede­lembe. Segít a bánatos fiatal párizsi özvegy, a szinte még gyermek technikus, a háborús vak. a trópusi orvos, a szov­jet hadsereg tisztje és az ame­rikai pilóta. Sok akadály és nehézség után mégis sikerült a szinte már lehetetlennek látszó, — hogy a gyógyszer időben megérkezik. A „Félelem bére" című filmből ismert Henri — Geor­ges Clouzot írta a film forga­tókönyvét. Szereplői között nincs ismertebb sztár, de min­den alakítója igaz, hű. Kicsit sok a véletlen, a nem várt akadály, de a film utolsó koc­kájáig érezzük azt a törekvést, amely bizalmat ad a nézőnek, hogy vannak még ilyen em­berek és mindenkinek ilyen­nek kéne lennie. Bemutatja a Gyöngyösi Sza­badság filmszínház április 25. május 1. között. Házy Erzsébet, Fekete Pál, Farkas Anna, Göndöcs József, Madarassi Albert operaházi művészek opera és operett ária és dalestje Húsvét vasárnap este 7 órakor a Szakszervezeti Kultúrotthonban KAVICS A FUTBALL-BÍRŰ... ími FÖLDI KALAND (RÉGI DlAKTÖRTÉNETEK) Besenyőfalva után Tápióha- lom volt útjuk következő állo­mása, ahol a jómódú Cserepe­séknél szálltak meg. A kastély­szerű lakásban — mondanom sem kell — igen jól érezték magukat. A napok ott is úgy teltek- múltak, mint Besenyőfalván, csak az arcok, az ételek íze, a borok zamata változott és —■ Cserepes Karcsi szüleit nem sikerült „megvigasztalni”. Hiá­ba vette elő Kavics legékesebb szólását, az öreg Cserepes e szavakkal intette le: — Ugyan fiam, ismerem én már az ilyen figurákat, én is voltam diák. Cserepes Karcsi egyébként vezetőségi tagja volt a TFK- nak. azaz a Tápióhalmi Fut­ball Körnek, mely futball kör mindig nagy csatákat vívott riválisával, a Tápiógerezdi SC csapatával. Karcsi elhatározta, hogy barátai tiszteletére vasár­napra is meghívják a tápióge- rezdieket, hadd lássák Tepsiék, hogy milyen fejlett sportélet folyik Tápióhalmon. S mivel Cserepes Karcsi is meg volt kenve minden hájjal és kész volt minden huncut­ságra, a TFK vezetődnek, já­tékosainak elhíresztelte: egy vizsgázott futballbíró tartózko­dik náluk. Persze a lépre ment tápióhalmiak nagyon megörül­tek e rendkívüli hímek és el­határozták: felkérik Kavics János bíró urat (mert őt pé- cézte ki Cserepes) a vasárnapi mérkőzés levezetésére. Este a korcsmában gyüleke­zett Tápióhalom színe-virága és hát ugye Kavicsék sem hi­ányozhattak, előkelőén üldö­géltek egy asztalnál. Egyszer csak eléjük lépett három férfi. Illedelmesen kö­szöntötték a „városi” urakat, jó szórakozást kívántak, majd az egyikük igen komolyan megszólalt: — Kavics János urat keres­nénk: Kavics meglepetten figyelt fel és csodálkozva válaszolt: — Én volnék az, mivel szol­gálhatnék az uraknak? — Hát, — húzakodtak elő a sportvezetők — nagyon szeret­nénk, ha vasárnap levezetné a TKF—TSC mérkőzést. Leg­alább egyszer már igazságos és mintaszerű bíráskodást látná­nak Tápióhalmon — fűzték hozzá a kérelemhez és Kavics — bár életében sem volt bírói síp a szájában* .meccset is alig látott egyet-kettőt, hiúságától vezérelve, vállalta a bírásko­dást. — Aztán nem sajnálnánk Mikor pedig a hazai csatá­éin egy kis hordó sört a bíró rok véletlenül eljutottak a ven- úrtól, ha legyőznénk a TSC-t— dégek kapujáig, —■ habozás mondták a sportvezetők, és nélkül 11-est ítélt, hunyorítottak egyet a szemük- No, ezt már nem tudták to­kéi, mivel látták, hogy Kavics vább nézni a gerezdiek, be ro­milyen előzékeny, no meg lát-hantak a pályára és űzőbe vet­ták Kavics előtt a kiürült po­harak sokaságát is. Vasárnap délutánra Kavics felvette Cserepes klottnadrág- ját, fehér ingét, nyakába akasztotta a cserkészsípot és Sarkantyúséktól követve, ki­vonult a közeli pályára. — Éljen a bíró — hangzott innen is, onnan is a két csa­pat szurkolóinak a szájából és Kavicsnak dagadni kezdet melle. Sorsoltak, éljeneztek, majd Kavics jelt adott a mérkőzés megkezdésére. Az első gólhelyzet mindjárt a tápióhalmiak kapuja elölt adódott, de Kavics lefújta az akciót. — Opszid — jelentette ki fö­lényesen és a játék tovább folytatódott. A sokkal jobban játszó tá- piógerezdieknek már gólokkal kellett volna vezetniök, de Kavicson megtört minden pró­bálkozásuk. A gerezdi druk­kerek ordítoztak, szidták a bírót, mint a bokrot, a játéko­sok? idegesen reklamáltak, az „opszid”-dal operáló Kavics­nál (ezt az egy futball műszót ismerte), de hasztalan. ték a sípját eldobva menekülő Kavicsot. Cserepesék egymást támo­gatták a nevetéstől, miközben Kavics eltűnt üldözői elől. A mérkőzés után aztán min­den jóra fordult. Kavics bíró megkapta a kis hordó sört, — amit a társaság jó egészséggel — no meg egy kis segédlettel — egy cseppig elfogyasztott. Akkor határozták el, hogy Tápióhalomról Pestre utaznak és ezzel befejezik kőrútjukat. Úgy is történt. Másnap reggel felültek a vonatra, és a kora délután már a budai kiskocs­mákban találta Kavicsékat, a- k;k estére jól elázva — né­hány fillérrel a zsebükben — kezdtek csak tanakodni: mi té­vők legyenek? Hol töltsék az éjszakát? Végül is Sarkantyús mentet­te meg a helyzetet, mondván: neki Angyalföldön lakik egy agglegény nagybátyja, aki ter­mény kereskedő, és biztosan lesz hely nála alvásra. Felszálltak a villamosra és elmentek a Lehel útig, onnan gyalog folytatták útjukat An­gyalföld belseje felé. Mivel egy kük sem tudta, merre van a Szent László utca — igyekez­tek ezt a kései járókelőktől megtudni. Persze csak igyekez­tek mert a járókelők tisztában voltak azzal, hogy éjszaka An­gyalföldön 5 fiatalemberrel ta- ’álkozni álmoskönyv szerint is rosszat jelent és gyorsan kike­rülték őket. Azért valahogy mégis adata­iéi tak és miután félórai dö- römbölés és kapu-rugdosásra sem nyitottak kaput — egyen­kint átmásztak a kerítésen, — majd belefúrták magukat a raktárban talált illatos széná­ba és elaludtak. Hajnalban arra ébredtek, hogy fáznak, mire az udvaron hatalmas tüzet raktak szénából és amellett melegedtek. Ekkor váratlanul kinyílt a kapu és belépett rajta a nagy­bácsi. Az első pillanatban föld- begyökeredzett a lába, a má­sodikban nagyon ordított: — A vakapátokat, kölykök, eltüzelitek, amiből élek?! Majd megenyhülten folytat­ta: — No, azért kerüljetek bel­jebb. Éppen most érkeztem meg Besenyőfal várói, van ám a csomagban jóféle enni és inni­való! Hát lehetett ellentállni ilyen csábításnak? Nem Kavicsék bevonultak a konyhába kor­tyolgattak a kisüsti pálinkából, majd nekikezdtek az evésnek. Utána átvonultak a szom­szédban lévő zöldkerítéses kocsmába, ahol kugli-pálya is volt és néhány pohár sör után már vígan gurult a golyó kö­nyörtelenül leütve lábukról a bábukat. : 1 A kuglizó közben benépese­dett, s a tudásukról híres an­gyalföldi kuglisok fitymáló megjegyzésekkel kísérték Sar­kantyús dobásait (ő volt a tár­saság legjobb kuglizója), mire ő hirtelen felajánlott egy pén­zes partit. Az angyalföldiek kaptak az alkalmon és elkezdődött a ne­mes vetélkedés. Sankantyús eleinte „vándlikat” dobott, ké­sőbb azonban — mikor az an­gyalföldiek vérszemet kaptak és emelték a tételt — ragyogó „zsinór-dobásokat” mutatott be és tekintélyes összeget nyert. Meg volt hát az úti­költség hazáig. Négyen haza is utaztak. Ka­vics azonban ottmaradt és egész éjszaka csavargóit, ivott, majd reggel telefonon találko­zót beszélt meg Erzsébeten la­kó sógorával. A sógor meg is jelent, Ka­vics rendelkezésére bocsátotta a ,.becsszó”-ra kölcsönkért pénz (mert erről volt szó), az­tán elbúcsúztak egymástól. Kavics, zsebében a pengők­kel — remekül érezte magát, kitűnő hangulatban járt-kelt és ez a hangulata egészen az utolsó fillérig tartott, de ekkor már ismét hajnalodott... Reggel újból felhívta hát a sógort, hogy azonnal jöjjön, — mert nagyon rosszul van, nem tudott haza sem utazni. És jött a sógor. Nem szólt az egy szót sem. csak galléron ragadta az áf.tala nagyon Is jól ismert Kavicsot, felugrott vele egy villamosra, amely egészen a Keleti pályaudvarig járt. Ott leszálltak, a sógor megváltotta a jegyet Egerig, majd e szavakkal fordult Ka­vicshoz: — Itt. a jegyed, gyönyörűség, mars haza, mert ha mégegy­szer Pesten talállak, cipóra ve­rem a képedet! Kav'cs — mit volt mit tenni — felült a vonatra, hazabum- lizott és ezzel véget ért a közel két hetes körutazás. SOMODY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents